Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-24 / 34. szám

EE. A járható út Gal 3, 15—22 Városakban gyakran előforduló esemény, hogy egyes utcák­ban az útburkolat fel van szedve. Az út járhatatlan, közleke­désre alkalmatlan, „Zsákutca" jelzőtábla áll a'mi utcánkban is. Kék nyü tereli el a forgalmat a járható útszakaszokra. Lé­nyege szerint a mai igénkben is ez történik. Pál apostol a megtévesztett galáciaiakat a helyes, egyetlen járható útra kí­vánja terelni. Két út áll előttük hitéletükben. A törvény útja: ez zsákutcába vezet, járhatatlan és az evangélium útja, Isten ígéreteinek útja, mely az egyetlen járható, célhoz vezető út. Pái apostol ebben a harci levelében a hit által való megiga- zulás útjára kívánja terelni a törvény cselekedeteinek hamis útjára tévedt embereket. A reformáció alapigazsága lüktet e sorokban. Nem hiába szerette nagy reformátorunk Luther Márton is ezt a levelet. Ezt írja róla: „A galáciaiakhoz írt le­vél az én levelem, amellyel én eljegyeztem magam, az én Bó­ra Katám", PÁL APOSTOL IS AZT KÍVÁNJA BEBIZONYÍTANI HOGY ISTEN ELSŐ, KÖZVETLEN SZlVTÖL-SZlVlG ERŐ SZAVA AZ IGÉRET, AZ EVANGÉLIUM. Isten Ígérete töret­len Abrahámtól kezdve. Közvetítés nélküli drága szó. Érvé­nyes, mint az írásba foglalt végrendelet, testamentum. Isten­nek ez az akarata végig húzódik az egész Biblián. Isten első szava a „primér tekercs”, ha műszaki nyelven kívánjuk kife­jezni. Eljön a Mag, Jézus Krisztus. Erről szól az egész Ótes­tamentum, ez az ígéret beteljesedett, ezt bizonyítja az Űjtes- tamentum. Ez a Jézus Krisztus szabadít fel a törvényeskedés átkától és az O szabadítása csak hit által ragadható meg. A hitből fakadó hálás engedelmesség az egyetlen járható út a hivő ember számára. Nem azért szolgál szeretetben mások­nak. hogy ezzel érdemeket szerezzen magának, hanem azért, mart Krisztus szeretete „szorongatja" ót. Nem tehet másképp. BE HA E7. A JÁRHATÓ ÜT, AKKOR MIÉRT VAN MEG EGY MÁSIK SZAVA IS ISTENNEK, A TÖRVÉNY SZAVA? — kérdezhetné valaki. Ezt is tisztáznunk kell. Isten követelő akaratának is meg van a maga jelentősége. Világosan látnunk kell, hs>gy a törvény alárendelt szerepet játszik Isten ígéreté­vel‘ szemben. A törvény Isten második szava. Nem közvetle­nül kapja a bűnös ember, hanem közvetítő áltál. Mózes volt a közvetítő. A törvény kérlelhetetlen, követel, űzi, hajszolja a megrettent lelkiismeretű embert. Megvan a maga súlya és jelentősége. Felfedi a bűn hatalmát és beszennyező erejét; mély bűntudatra tanít, rádöbbent minket, hogy mindenestül elveszett és elkárhozott emberek vagyunk. Kilátástalan „zsák­utcába” kerültünk. Vissza kell fordulnunk. Oda keli menekül­nünk Jézus Krisztushoz. A törvény szerepe, hogy a Krisztus­ra vezérlő mester legyen. Minden törvényeskedő keresztyén ember belekerül ebbe a különös helyzetbe. Nem tud eleget tenni a saját erejéből a törvény követelésének. Ki kell jutni n zsákutcából! Visszatérni Isten első szavához, az evangélium­hoz. Jézus Krisztushoz. Egyetlen közbenjárónkhoz! Egyházunkban is csak az az ember tud hasznossá válni egy­házunk, népünk és az emberiség nagy családja javára, aki fel­szabadult a törvényeskedés átka alól és hálás szívvel Krisz­tusra figyelve embertársa számára a krisztusi szeretettel tud szolgálni önzetlenül, nyílt szívvel. A mai igének terelő „kék nyila” ezt a kötelező haladási irányt jelöli meg mindannyiunk számára. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Mennyel Atyánk! Köszönjük, hogy két szavad van az em- bervildghoz. Az első szavad az evangélium megmentő, szolgá­latra felszabadító áldott ígérete. Engedd, hogy megszabadul­hassunk a törvényeskedés zsákutcájából és teljes szívvel Krisztushoz meneküljünk, hogy embertársaink javára és Is­ten dicsőségére élhessünk. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. augusztus 24-én — BAKONYCSERNYE. A lelkesei hivatal kéri annak közlesot, hogy az augusztus 24-ne tervezett jubileumi ün­nepség a tatarozása munkák elhúzódása mdaitt későbbi idő­pontra halasztódik. — SZŐRME- és írhaöundák ala­kítása. javítása, tisztítása vu. Le­nin krt. 23. udvarban, Bart Endré- né szűcs kisiparos. Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik László, de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tibor. du. 6., dr. Hafen3Cher Ká­roly. Fasor de. u. féü 9. dr. Mun- tag Andomé, du. 6., Szirmai Zol­tán. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Műm tag Andomé. Üllői út 24. de. fél U. Karácsony Sándor u. 31—3:1. de 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák). Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfaiva de 8 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Ker­tész Géza. Pesterzsébet de. 10. So­roksár üjtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos Rákospalota-MAV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rá­—Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk. 10, 23—37; az igehirdetés alapigéje: Gál 3, 15—22. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet CSIZMÁZIA SÁNDOR nyír­egyházi igazgató-lelkész. — BELED. Augusztus 3-án Táborszky László békéscsabai igazgató-lelkész végzett isten­tiszteleti szolgálatokat az an yagyü lekezet templomában és a vásárosfalui filia ima- házában. — SEGÉDLELKÉSZ-ÁTHE- LYEZÉS. D. Káldy Zoltán püspök Kramer György se- gédlelkészt a Dé!f"fígyházke­rület kötelékéből átengedte az Északi Egyházkerületbe. D. dr. Ottlyk Ernő püspök augusztus 15-től a soproni gyülekezetbe küldte ki segédlelkészi szolgá­latra Kramer Györgyöt EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sanoosztályának lapia Szerkeszti, x szerkesztőbizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Fe'fclős ktadö: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Teletcn: 142—074 CsekkszámJaszam : 516—20.412—Vili. Előfizetési ér: egy évre 120.— Ft Árusítja * Magyar Posta Index 25211 75.2239 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnvomós Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató kosszentmihály de. fél 11. Ba- ráth Pál. Sashalom de. 9. Barát.h Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinko- ta de. fél 11. du. fél 3. Kismarosa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosii igét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren BmiL du. 6. Gáncs Péter. Tororkó tér de. fél 9. D. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Zoltán, de. 10. Görög Zoltán. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. Vs7 Csengődy László. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11, Filippinyi János, Modori u. 6. de. 10 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Lehel László de. 11. (úrv.) Lehel László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Bu­daörs du. 3. Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. V25. Visontai Róbert. Csillaghegy de." fél 10. Csepel de. fél 10. Csepel de. fél 11. — SZ.IRAK. Július utolsó vasárnapján Kardoskutról gyülekezeti küldöttség kereste fel dr. Hajdú József felügyelő vezetésével Breuer Oszkár lel­készt, aki 25 évvel ezelőtt tá­vozott el a kardoskúti gyüle­kezetből. Részt vettek a sziráki gyülekezet istentiszteletéin, amelyen köszönetét mondtak volt lelkipásztoruk 16 évi kar­doskúti szolgálatáért, majd Czikora Lajos átadta Breuer Oszkárnak a gyülekezet aján­dékát, a kardoskúíi templom képét. — HIBÁIG AZfTÄS. Július 27-i számunkban a „Görögor­szági utazás” 1. cikkében érte­lemzavaró nyomdahibák adód­tak. A. helyes szöveg az első be­kezdésben: „Az egyik vágyódás az európai kultúra és művészet szülőföldjére irányult.” — A negyedik hasáb első bekezdé­sében: „Párizs csodáiról nem is szólok, ami több mint tíz év távolából is varázsában tart.” — Az utolsó bekezdésben: ......: a görögség egyszer fel­lobbant, vakítóan szép fényét. És ez éppen így, af romokból támadóan ...” J. S . BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz au­gusztus 29-én, pénteken és szeptember 1-én, hétfőn es­te fél 7, órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték g-moll fantázia és fúga G-dúr fantázia d-moll trió g-moll trió c-moll fantázia és fúga PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft „Jézus mondja: Bizony mon­dom nektek, amennyiben meg­cselekedtetek eggyel emez én legkisebb atyámfiaí közül, én velem cselekedtétek.” (Mt 25, 40) VASÁRNAP. — „A szívből származnak a gonosz gondola­tok, gyilkosságok, házasságtö­rések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, ká­romlások. Ezek fertőztetik meg az embert”. (Mt 15, i9—20 — Péld. 20, 9 — Lk 10, 23—37 — Gál 3, 15—22 —Zolt 73, 1—2. 23—28). Az ember szereti a könnyebbik végén mégfogni a dolgokat. Ezért hisszük azt, hogy egy Ids templomozással, imádkozással, néhány kegyes frázis elmondásával eleget tet­tünk Isten akaratának. Pedig Isten azt akarja, hogy egzisz­tenciálisan. a szívünk mélyéig változzunk meg, mert csak így lehet életünk neki tetsző, amely Isten dicsőségét úgy szolgálja, hogy a bajba jutott embertárssal szolidaritást vál­lalva segítő kezet nyújt mind­azoknak, akik arra rászorul­nak. HÉTFŐ. — „Az Istennek bé­kessége, amely minden értel­met felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket es gondola­taitokat a Krisztus Jézusban.” (Fii 4. 7 — 2 Moz 13, 22 — Jk 2, 1—13. — 1 Móz 37, 12—36). Az ember természeténél fog­va önző. Ennek az önző maga­tartásnak az a következménye, hogy az ember állandó feszült­ségben, békétlenségben él em­bertársaival. Ezen a helyzeten tud segíteni Isten minden ér­telmet felülhaladó ereje, amely kiűzi az ember szívéből az önzést és önfeláldozó, igaz szeretettel tölti meg azt. KEDD. — „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatar­tóba tegyék és íényljek mind­azoknak, akik a házban van­nak.” (Mt 5, 15 — Bir 5, 31 — Mt 10, 40—42 — 1 Móz 39, 1 — 23). A természetben bárminek csak addig van létjogosultsága, amíg betölti azt a funkciót, amely reá bízatott. A keresz­tyén embernek — és az egy­háznak is — ez a funkciója a világítás, vagyis az élethez feltétlenül szükséges szeretet tovább sugárzása. Amíg ezt a hivatását betölti, addigiéi az egyház, de ha véka alá rejti szolgáló szeretetét, azaz nem szolgál önfeláldozó módon a világnak, akkor nincs többé rá szükség. SZERDA. — „Ha valaki is­tenfélőnek látszik köztetek. de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szivét, annak az istentisztelete hiába­való.” (Jk 1, 26 — 2 Móz 20. 7 — Zak 7, 8—14 — 1 Móz 40, 1—23). Talán egyetlen tagunk sem tud annyi rosszat tenni, bajt okozni, mint a nyelvünk. Nemcsak azzal, hogy Istent káromolja, hanem azzal is, hogy felelőtlen fecsegéssel, pletykálkodással bemocskolja más emberek becsületét. Ezért kell nyelvünket állandóan fé­ken tartani. Ez a megzabolá- zas azonban csak úgy lesz eredményes, ha szívünk mé­lyéig megváltozunk, mert ..a szív teljességéből szól a száj.” CSÜTÖRTÖK.. — „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Sze­resd felebarátodat, mint ma­gadat.” (Mt 22, 37—39 — Ézs 29, 13 — Filem 4—25 — 1 Móz 41, 1—36). A felebaráti szere- retet, bibliai mértéke, hogy úgy szeressük embertársunkat, mint saját magunkat. Ez csak úgy lehetséges, ha teljesen bele tudjuk magunkat élni a másik helyzetébe. Ez a sze­retet az alapja annak, hogy az emberiség annyi különböző­ség ellenére is együtt tudja építeni jövőjét és boldogságát PÉNTEK. — „Az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát és bezárta az oroszlánok száját és nem árthattak nekem.” (Dán 6, 22 — Zsid 1, 14 — 5 Móz 24, 17—22 — 1 Móz 41, 37—57). Hitünk tartalmához szorosan hozzátartozik Isten gondviselő szeretetébe vetett hit. Nincs az a tragikus és veszedelmes helyzet, nincs az az emberi rosszakarat, amelyből ki ne tudna menteni, amelytől meg ne tudna oltalmazni bennün­ket a mi gondviselő Atyánk. Ez a bizodalmas hit ad erőt, hogy bátran harcoljuk meg életünk harcát és ez tesz ké­pessé bennünket arra is, hogy önzetlenül odaszánjuk magun­kat a bajba jutottak megmen­tésére, a szegények, árvák, öz­vegyek és elesettek oltalma­zására. SZOMBAT. — „Én megta­nultam, hogy azokban, ame­lyekben vagyok, megelégedett legyek. Ismerős vagyok a jól- lakással is. az éhezéssel is, a bővelkedéssel is, a szűkölkó- déssel is.” (Fii 4, 11—12 — Péld 15, 16 — Jer 22. 13—19 — 1 Moz 42, 1—28). Az élet meg­próbáltatásait különbözőkép­pen viselik az emberek. Van­nak, akik már a legkisebb ne­hézség jöttén is összeroppan­nak, mások meg a legnagyobb megpróbáltatások között is szi­lárdan meg tudnak állni. Mindez attól függ, hogy komo­lyan hiszünk-e Isten gondvi­selő szeretetében és meg va­gyunk-e győződve arról, hogy Isten a megpróbáltatásokkal is javunkat akarja. Dr. Selmeczi János Görögországi utazás 3. Barangolások an emlékek között „MÉLYSÉGES MELY A MÚLTNAK KÚT­JA. NE MONDJUK INKÁBB FENEKETLEN­NEK?” Thomas Mann József-regény ét kezdő sorai a mi utunkhoz is pontosan illenek. „Ta­lán megállás nélkül a kút mélységes mélyére megyünk? Egyáltalán nem Nem sokkal mé­lyebbre háromezer esztendőnél — és mi az feneketlenségéhez képest?” Csak az európai kultúra alsó rétégét közelítjük meg Mükéné kiásott várában a királysírok peremén állva, és az innen kikerült, több mint háromezer éves tárgyakat nézegetve a páratlan athéni múzeumban. Ezek a miniatűr művészi alko­tások aranyból, ezüstből, elefántcsontból a szépség parányi méretű megvalósításáról ta­núskodnak abban a palotában, ahová az antik hagyomány a nagy görög drámákban meg­jelenített sötét, súlyos tragédiák törénetét he­lyezi. Mélységes mély a múltnak kútja. Mükéné­ből a nyomok Kréta szigetére vezetnek, s ez az un. minoszi kultúra Egyiptomból és Kelet­ről vette hatásait. A krétai-mükénei másfél évezredes kultúrtörténeti szakasszal párhuza­mosan. i. e. 2600—1400-ig az Egei-tenger szi­getvilágában önállóan fejlődött ki és virágzott a kiklád-kultúra. Ennek szobrai jelentik a legdöbbenetesebb találkozást a mai szemlélő­nek. Több mint 4200 év távolságából áll előt­tünk egy anyaistennő embernagyságú szobra, mely sima egyszerűségével, absztrakt megol­dásával századunk szobrászműveire emlékez­tet. A modernség érzete még lenyűgözóbb két kis, alig húszcentiméteres szobrocska láttán. Az egyik figura széken illő férfi, telteié fordí­tott arccal lanton játszik. A másik hasonló alak kettős-furulyát fúj. A modern művészet alaplátása érvényesül bennük 4200 esztendő­vel ezelőtt. A magyar költőt így ihlette meg a lantos szobor: „... itt egy ének énekel, ) mely nem zuhan le, nem hal el, ' a húrtalan lant húrjain / szalad, futl<iroz zúgva ...” (Devé- cseri Cábor). A KŰT MÉLYÉRŐL FELFELÉ HALADVA A KRISZTUS ELŐTTI ÉVEZRED SZÉTNYÍ­LIK, TAGOZÓDIK. Tapintani lehet a görög művészet kialakulását, fejlődését. A geometri­kus korszak vázái a mértani vonalú díszítés­sel. Az archaikus kor ifjú és leány alakjai, még mozdulatlan, merev testtartásban. A kora klasszikus szakasz delfi „kocsihajtó"-ja A kariatidák az athéni Akropoliszon kifejezésteli arcával és hosszú, redőzött ruhá­ja alatt a természethűen kidolgozott lábfejé­vel. A klasszikus kor bámulatos alkotása Athénben: a szentélyváros az Akropoliszon a Parthenonnal, az antik világ legtökéletesebb építészeti müvével, és az Erechteion kőből fa­ragott nőalakjaival, a kariatidákkal. Arcukat tördeli az idő. de alakjuk utolérhetetlenül su­gározza a szépség harmóniáját. A késői klasszikus korszakból — nagyjából az i. e. IV. századot nevezik ennek — a sírem­lék reliefekhez kellett újra és újra visszatér­nem az említett athéni archeológiái múzeum­ban, mely a világ legnevezetesebb múzeumai között foglal előkelő helyet. Sok évvel Babits Mihály versének első olvasása után — „Hege­so sírja” — ott álltam a megvilágított dom­bormű előtt. „Elő. habár lehelete se hallszik, / keble átduzzad ráncos khitonán. / Fürtös fe­jében ki tudja mi rajzik? / Ül meghajolva. Méla. Halovány." Szolgálója tartja eléje ék­szeres ládikáját, s ö válogat belőle. Fiatalon elmúlt élete boldog perceit idézi a síremlék. A legtöbb ilyen figurális sírkő, a sztélé, a végső búcsút jeleníti meg. Mika és Dión házaspár sztéléjén az ülő nő balkezében tü­kör, jobbja a vele szemben álló férje kezé­vel fonódik össze. Egymásra néznek, végtelen csendes fájdalommal. És ott sorakozik a te­remben a többi: a szülői, testvéri, baráti sze­retetnek megrázó bizonyságai. Az egymást az életben szerető, végleg elválókra jellemző a lehajtott fej: a szomorúság és a megadás mozdulata a halál hatalma előtt. De minde­gyik relief a szépég harmóniájával emelkedik a halál fölé. A művészet vigasztaló erejét le­het megtapasztalni ezeken a domborműve­ken. AZ ANTIK GÖRÖG SZÍNHAZAK LÁT­VÁNYA AZ ÉRZÉSEK, GONDOLATOK RA­JÁT KELTI A MAI LÁTOGATÓBAN. Mál­ladozó kövek fogadnak az akropolisz alatt: a Dionüszosz-színház hegyoldalba épített már­vány ülősorai és lent a félkör alakú színpad- tér a szabad ég alatt. Éppen így, két és fél évezred morzsoló idejétől rongált álla nótában élhetjük bele magunkat a Krisztus előtti V. századba, amikor a híres görög tragédiaírók műveinek ősbemutatóját nézték az athéni polgárok. Késő délutáni napfény aranyozza a színteret, és hallom Szophoklész Antigonéjé- nek hangját, az életét áldozóét: „Gyűlqlni nem születtem én, szeretni csak”. Az epidauroszi épen maradt és részben megújított antik színház legfelsőbb márvány üléssorából figyeltem a hihetetlenül jó akusz­tikát: egy apa kis pénzdarabot hullat a kör- szintér közepét jelző kőlapra, és a sorok között vezető márványlépcsőn felszaladt kisfia a ma­gasban hallja a parányi csengést. A félkör alakú nézőtérrel szemben, a szintér mögött a távolban húzódó hegyvonulat, s a közbeékelődö változatos zöld táj egészíti ki az egykori elő­adások képét festőién, hiszen innen a maga­sabban fekvő ülőhelyekről az antik néző ugyanezt láthatta a nappal tartott játékokon, MÉG ELZARÁNDOKOLUNK EZ ELEU- SZISZ1 MISZTÉRIUM-SZENTÉLY ROMJAI­HOZ. Az évenkénti nagy beavatási ünnepre a huszonnégy kilométeres „szent úton” jöttek az emberek Athénből, hová mindenünnen gyülekeztek. A helyhez kapcsolódó mítosz szerint Demeter istenasszony itt ajándékozta az első búzaszemet az embereknek, miután el­rabolt lányát, Perszephonét Zeusz parancsára kénytelen volt minden év kétharmadában az alvilágból felengedni Hádész. az alvilág iste­ne. A kultusz titkaiba való beavatásra vára­kozók egyszerre háromezren is elfértek az ak­kor fedett szentélyben. Közelebbről nem is­merjük a széttartást, mert a beavatottaknak meg kellett, őrizniök a titkát, de valamikép­pen a termékenység, a megújuló természet, a tovább plántálódó étet, sőt a halál utáni bol­dogabb állapot reménye jegyében állhatott. Már csak a szentély talapzata van meg. hol várakoztak a beavatandók: a hosszú lépcsők, melyek a vallási titkok felé vittek: az alvilág bejáratát jelképező harlangnyilás: a kút, mélynél a búzaszem ajándékozása történt és szemben közel a tenger. Itt és az athéni egy­kori városkapunál, ahol a szent utat végigkí­sérő szent natak zöld moszathálótól bevontán ma is folydogál — a csendes elmélyedő meg- érezhet valamint az ősi emberi vágyból, mely kereste tapogatózva az istenség közelségét, a halálon is diadalmas élet megtapasztalását. Veöreös Imre i I í

Next

/
Oldalképek
Tartalom