Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-21 / 29. szám

Evangélikus egyházi élet ma a pápuák szigetén November első napján, Üj- Guinea új, önálló légitársasága megnyitása napján, a legelső géppel indultam a déli fővá­rosból 9 nagy sziget északi részébe, az evangélikus egy­házi élet központjába. Volt nagy izgalom a repülőtéren! Mindenfelé narancs-fekete, paradicsomimadaras lobogók, filmező újságírók, pápua mi­niszterek és vendégek, majd a főminiszter megnyitó beszé­de, — és az ünnepi ceremó­nia után az „Air Niu Gini” el­ső gépével felszálltunk a ti­tokzatos sziget belseje felé. Vakító napsütésben vonultak el alattunk a két-háramezer méteres hegyláncok, buja, sö­tétzöld őserdők, rohanó fo­lyók, Megfigyelhettük a hegy­oldalak tisztásain a kis benn­szülött falukat, ahova nem vezettek utak, a templomokat és a törzsi szertartás-kuny­hókat — felejthetetlen él­mény volt a kétórás utazás tízezer méter magasban Föl­dünk egyik legérdekesebb or­szága fölött! Lae. a sziget második leg­nagyobb városa, festői szépsé­gű tengeröböl köré épült A második világháború alatt itt zajlottak le a legvéresebb harcok a sziget védői és a ja­pán hódítók között. Laetől északra, a közeli Manus szi­getén, halt vértanúhalált Molnár Mária, evangélikus mis6zionáriusnő. a japánok golyóitól. Lae város ma bé­kés, virágzó település, negy­venezer lakossal, hatalmas parkokkal. színes. tropikus virágcsodákkal. A repülőtéren a Luther Márton Teológiai Főiskola elnöke és dékánja fogadtak meleg vendégsze­retettel. ŰJ-GU1NEA EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZÁNAK itt van a közigazgatási köz­pontja, fő egyházi hivatalai és teológiai főiskolája. Mert a mintegy 400 ezer evangélikus főleg a hatalmas sziget észa­ki részén, Lae. Madang váro­sok és a Szegik folyó környé­kén él. Ez a nagylétszámú evangélikus pápua egyház még nem tagja a Lutheránus Világszövetségnek, de egyre fejlődő kapcsolatok kötik össze őket a világ evangélikus egyházaival. Zurewe Zurenuo püspök, ennek az egyháznak az első pápua püspöke, egy őszes ha­jú, alacsonytermetű, rendkí­vül energikus egyházi vezető, közvetlen munkatársaival együtt fogadott Több mint kétórás beszélgetésünk során feltárultak az önállósulás út­ját járó, a külföldi missziók­tól függetlenülni akaró pápua egyház életkérdései. Két nagy feladatot látnak maguk előtt — mondta Zurewe püspök. Hogyan tudnának teológiai­lag is. anyagi tekintetben is valóban önálló egyház lenni •— ez az egyik nagy problé­májuk. Hiszen százéves törté­netük során az ausztráliai és amerikai egyházak gyámsága alatt éltek, vezetőik is fehérek voltak, és anyagi , forrásaik még ma is jórészt az említett egyházak segélyei. Nagyon ne­héz kérdésekkel kell itt majd megküzdeniük. A másik nagy kérédsük: hogyan lehet össze­tartani egy egyházként ezt a földrajzi, nyelvi és kulturális szétszakítottságban élő egyhá­zat? Zurewe püspök most azon fáradozik, hogy legalább két­évenként egy-egy lelkészkon­ferenciára összegyűjthesse a sziget belsejében, a megköze­líthetetlen hegyek közt és ős­erdőkben élő gyülekezeti veze­tőket. Megajándékoztak a pá­pua, pidgin-nyelvű bibliával és a pápua evangélikusok „hit­vallás-könyvével” (Tok Bilip Bilong Yumi). Az utóbbi az evangélikus hitvallási iratok alapján készült, de a mai pá­pua kultúra, szokások és élet­viszonyok alapján kidolgozott hitvallás-könyv. Külön, érde­kes tanulmányt jelentene an­nak a leírása, hogyan próbál­ja átültetni ez a hatalmas, há­romszáz oldalas kötet a ke­resztyén hit és élet igazságait a pápua vallási és kulturális életviszonyokra. A megbeszélés során termé­szetesen én is sok kérdést kap­tam a mai magyar evangélikus egyházi életre vonatkozólag. Különösen az érdekelte pápua vendéglátóimat, hogyan él egy­házunk a saját erőforrásaiból, a gyülekezetek áldozatkészsé­géből, és hogyan találta m<eg helyét az új társadalomban. A beszélgetés végén Zurewe püs­pök és munkatársai testvéri köszöntésüket küldték egyhá­zunknak. A LUTHER MÁRTON TEO­LÓGIAI FŐISKOLA — amely­nek látogatásom elsősorban szólt — az óceániai szigetvilág egyik legszebb és legmoder­nebb teológiai főiskolája Pál­mafákkal és trópusi virágok­kal díszes, hatalmas park kö­zepén áll húsz kisebb-nagyobb épület: a kápolna, a könyvtár, az előadótermek épülete, a ta­nárok és a családos hallgatók különálló lakóházai és a hall­gatóság többi részének lakó­épületei. Jelenleg negyvenöt hallgató tanul a főiskolán, hét professzor vezetésével. Legin­kább a park központjában épült, fehértomyú, sátorszerű, oldalfalak nélküli kápolna ra­gadott meg. A „sátor” közepén áll a fából kifaragott, díszes oltár és az óriás tengeri kagy­lóból kiképzett keresztelőme­dence. A kápolna díszei is, az előadótermek faragványai is a Szepik-folyó vidéke híres fa­faragóinak művészi munkái. Tízezer kötetes könyvtár, szel- lős előadótermek adnak pagy­szerű munkalehetőséget a pá­pua fiataloknak és nevelőik­nek a szolgálatra való felké­szítésben. Éjszakába nyúló be­szélgetéseink a hallgatókkal, találkozásom a tanári karral főleg egy kérdés körül forog­tak: mit jelent ma a keresztyé­nek szolgálata az önállósulás útját járó, fiatal pápua állam­ban és társadalomban? Miyen örömeik, miyen nehézségeik vannak erre a szolgálatra való felkészülésükben? Milyen re­formok szükségesek a lelkész­nevelésben ahhoz, hogy az evangéliumot közel vihessék a kőkorszakból a huszadik szá­zadba átlépő pápua gyülekeze­teknek, és az evangéliumot va­lóban élni tudják a rohamosan átalakuló pápua társadalom­ban? Az egyik hallgató, akivel az együttlét után még külön is elbeszélgettem elmondta: ami­kor karácsonyi vagy „nyári” vakációra hazamegy a falujá­ba, egy hétig vándorol egyedül őserdei járatlan utakon, mig hazaér a törzsi településre. MÁSFAJTA VILÁG, MÁS ÉLETKÖRÜLMÉNYEK — mégis „otthon” voltam közöt­tük. Mert összekötött bennün­ket egymással a közös hit és a közös „szolgálat teológiája” a körülöttünk élő társadalom iránt. Pápua-földön, a Föld túl­só oldalán, újra átéltem és még jobban megtanultam valami nagyon lényegeset. Nem a kü­lönbségek az igazán fontosak. Az az igazán erős, ami összeköt bennünket. A közös evangé­lium. A közös emberség, terem- tettségünk. És a közös elkötele­zettség a szeretet szüntelen gyakorlására, mindennapi éle­tünk adottságai között. Dr. Nagy Gyula Bódás János: VÉR ÉS LÉLEK „Vér és arany” — így énekelt a nagy mágus: Ady. „Vér és lélek” — így mondom én, s merem így mondani. Vér és arany: mind csak anyag, de én ember vagyok, rajtam, mint fény az éjszakán, a lélek átragyog. Vér és lélek: ember vagyok. Emészt sok testi vágy, jó az evés, ivás, gyönyör, az autó, az ágy, Jobban kell értenünk „xt békéltetés igéje" 2 kor 5, 19 A jo megértés útját eltorla­szolhatjuk többek között az­zal, hogy korai következtetés­sel alkalmazunk magunkra valamely bibliai mondást vagy fogalmat; közvetlen üze­netet hallunk ki belőle soron levő kérdéseinkre. Maga a szándék helyes, érjen el az ige a jelenbe. Ámde lehetőleg ne az eredeti mondanivaló kiug­rásával. Értsük meg azt jól, aztán következtessünk bátran, akár újszerűén is. Milyen érdekes hátterére le­lünk például a békéltetés igé­jéről, a békéltetés szolgálatá­ról szóló nagyszerű szavak­nak! Pál apostol és a korinthusi gyülekezet közt feszült vi­szony támadt. Némelyek ösz- szetűztek vele egymás közt is viszálykodtak. Bizony helye volt Itt hosszabb békétlenség után a megbékélésnek. Az apostol erősen rajta van. Igen ám, de nem azt mondja: nyújtsunk egymásnak béke­jobbot! A keresztre emeli te­kintetét és odavonja a vele megkülönbözöttek pillantását is. „Egy meghalt mindenkiért” (15 v) Krisztus életét adta - az egész embervilágért. Minden­kiért a gyülekezetben is, Pál­ért és a vele szembeforduló- kért egyaránt. Mind túlestek tehát a halálos ítéleten, mind új teremtések Krisztusban. Valamennyiök bűnét eltörölte Isten, Immár megigazultak, Krisztus igazságával ékesek. Már ezt az új embert kell egymásban látniok! Nem sza­bad többé figyelmen kívül hagyniuk azt, amit Isten tett mindnyájukkal a Krisztus Jé­zusban ! Véget kell vetni annak, hogy egymást „test szerint is­merjük” (16 v) vagyis a ter­mészetes ember önző gondol­kodásmódján, vaksi szemmel. Méltatlan úgy tekinteni a testvérre, mintha Isten sem­mit sem tett volna ő érte. őszintén kijelenti Pál, hogy 6 véget vetett ehnek a hamis szemléletnek, efféle kapcsolat­ban nem kíván lenni embe­rekkel. Senkit nem akar töb­bé így ismerni, mert ez tulaj­donképp a másik ember fél­reismerése, sőt nem ismerése. Valamikor Krisztust is így „test szerint ismerte”, azaz rosszul ismerte, nem látta meg benne az Isten Fiát, dő­reségében kergette (Csel 9,5) Ennek vége. És vége annak, hogy vele szembekerült test­véreiben csak ■ az óembert lássa. A régiek elmúltak. Üjjá lett minden! Amit Isten cselekedett a Krisztusban, hogy ti. megbé­kélt a világgal, az az egyedül döntő. S aki ezt elfogadja, másképp néz embertársára. Aki ezt elfogadja, máris bé­kejobbot nyújt felebarátjának. Lehetetlen nem így cseleked­nie. A megbékélés mint egy felülről, Istentől jövő légá­ramlat alászállt. Aki ennek a levegőjét szívja, maga is bé­két ád, békét kér. Isten gondoskodott róla, hogy egyszeri nagy béke-tette, csodálnivaló kiengesztelődése az emberrel — hisz büntethe­tett volna jogos haragjában — tudtul adassák mindenkinek. Evégből rendelte a békéltetés szolgálatát, adta az apostolok szájába a békéltetés igéjét, ö maga áll a megbékélés prédi- kálása mögött azóta is. Krisz­tus legátusai, kik ezt a jó hírt szertehordozzák. S mily meg­indító, hogy az, aki parancsol a mindenségnek. követei által „kér” minket. Kéri. ne tanú­sítsunk ellenállást, fogadjuk el az ő békejobbját, melyet ki­nyújt felénk és minden ember felé. Napnál világosabb, hogy a testvérre emelt kezet le kell ereszteni annak, aki az Isten békejobbját kész elfogadni. Miért a keresztyénség sok­oldalú békeszolgálata a világ­ban? Mert senkit sem akar test szerint ismerni, mert nem feledheti, mit tett Isten min­den emberért! Scholz László de túl ezen s ezek fölött van, mi magasba von: a hit, tudás, s a szeretet éltet csak gazdagon. Magához köt, fegyelmez és ihlet, nevel a tág, foghatatlan, de létező felsőbbrendű világ, s minél dúsabban jön a fény ream onnan felül, bennem a vér s a test tüze egyre erőtlenül, s igazán ember úgy leszek, ha bennem az anyag fölött a lélek lesz az úr, mint az égen a nap! A költő „ISTENES ÉNEKEK” című kötetéből. Megjelent 1973-ban. NAMIBIA A jelenleg dél-afrikai igaz­gatás alatt álló Namibia (Dél­nyugat-Afrika) Egyesült Nem­zetek Szervezete által kineve­zett ügyintézője, az egykori ír miniszter, Sean MacBride Nyu- gat-Németországban arról tár­gyalt a külügyminisztérium­ban, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezete és a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete sze­rinti jogtalan dél-afrikai ura­lom elleni küzdelem jegyében Nyugat-Németország zárja be Windhukban, Namibia főváro­sában levő konzulátusát. Több más állam, így az Egyesült Ál­lamok is, az Egyesült Nemze­tek Szervezete határozata után bezárta namibiai diplomáciai képviseletét. MacBride rámu­tatott arra is, hogy a dél-afri­kai és namibiai német telepe­sek többségükben helyeslik és támogatják a dél-afrikai kor­mány fajüldöző politikáját. ____________ Junge Kirche Is tentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns ima­ház: a hónap első vasárnapján de. 9. Balatonakali evangélikus temp­lom: a hónap utolsó vasárnapján de. V«12. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinszki u. 25.): minden vasárnap délután 4. Bala- tonboglár református imaház: a hónap első vasárnapján du. fél 3, a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves protestáns temp­lomkert: a hónap első vasárnap­ián de. 11, a hónap harmadik va­sárnapján du. 3. Balatonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap ne­gyedik vasárnapján du. 4. Balaton- füred református templom: a hó­nap utolsó vasárnapján de. 8. Ba- latonfűzfő református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 6. Bala­tonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du 3. Batatonlelle református imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden va­sárnap de. 10 és református temp­lom: a hónap második és negye­dik vasárnapján de. 10. Balaton- szemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de, fél 9. Balaton­szepezd: a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnap­ján de. fél 10. a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: minden vasárnap de. 10. Keszthely evan­gélikus templom (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Révfülöp: a hónap második és negyedik va­sárnapján de. 9. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 1—3.): a hónap máso­dik vasárnapján du. 4, a hónap ne­gyedik vasárnapján du. fél 4. Za- márdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap máso­dik vasárnapján de. fél 12, a hónap negyedik vasárnapján du. 5. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. A vallásszabadság fejlődése Magyarországon MA bármennyire is természetesnek tűnik, hogy benne élünk a vallásszabadságban s az evangélium szabadon hirdethető, mégis jó megállni egy pillanatra és visszatekinteni arra az útra, amelyen idáig eljutottunk, hiszen hosszú évszázadok ke­serves szenvedése és küzdelme előzte meg a vallás- és lelkiis­mereti szabadság valóra válását. AZ ÁRPÁDHÁZI ÉS VEGYESHÁZ1 KIRÁLYOK KORÁBAN a római egyház hegemóniája elnyomott minden más vallási tö­rekvést, mint amilyenek például az úgynevezett középkori eret­nekségek voltak, a pauliciánusok, bogumilok, patarénusok, wal- diak, husziták mozgalmai. Nagy Lajos király hadjáratot vezetett a balkáni bogumilok ellen. Bernardino János és Márkiai Jakab, ferences szerzetesek. Erdélyben inkvizítorkodtak. Zsigmond ki­rály korában pedig 17 éven át folytak a husziták ellen intézett támadások Felsö-Magyarországon. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁCIÓ is csak üldözések kö­zött terjedhetett. A nemesség örök szégyenére az 1523:54. tör­vénycikk a lutheránusokat fej- és jószágvesztésre, az 1525:4. törvénycikk pedig megégetésre ítélte („lutherani omnes com­burantur” = minden lutheránust meg kell égetni). A mohácsi csatavesztés és a török előrenyomulás akadályozta meg a tör­vény végrehajtását. ERDÉLYBEN jelentősen előrehaladt a vallásszabadság biz­tosításának ügye. Európa-szerte feltűnő a vallási türelmességé- ről híres 1568-as tordai országgyűlés rendelkezése, hogy a köz­ség „oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tet­szik”. De még korántsem lehet teljes vallásszabadságról szó, mert ugyanakkor a katolikusok, anabaptisták, a szombatosok vagy „zsidózók” ellen jelennek meg intézkedések. A HABSBURGOK hírhedt vallási türelmetlensége a katoli­kus egyházon kívül mindenféle más egyházi vagy vallási meg­nyilvánulást üldözőbe vett. Az 1548:5. törvénycikk az „eret­nekséget”, vagyis a reformáció keresztyénségét király elleni lépésként emlegeti, s innentől fogva állandóan jelentkező né­zet, hogy aki a katolikus államvallást nem követi, az „rebel­lis”. A SZABADSÁGKÜZDELMEK a nemzeti függetlenség kiví­vását, a Habsburg iga lerázását tűzték zászlajukra, egyúttal pe­dig a vallásszabadság kiterjesztéséért is harcoltak. A császári elnyomást győzelmesen leverő Bocskay méltón fejezte ki tá­borának erkölcsi fölényét ezekkel a szavakkal 1606-ban, a kas­sai országgyűlésen: „Hitünk függetlensége, lelkiismereti sza­badságunk és a mi régi törvényeink nagyobb értékek nekünk az erőszaknál”. Bocskay, Bethlen, 1. Rákóczi György újra meg újra hátrálásra kényszerítették a bécsi udvart, azonban halá­luk után a legsötétebb vallásüldözés következett. Kollonics püs­pök-kancellár szavai jellemzik ezt a korszakot: „Magyarorszá­got németté, koldussá s végül katolikussá teszem”. Ez a pro­testáns prédikátorok gályarabságának és az eperjesi vértör­vényszéknek a korszaka. II. RÁKÓCZI FERENC szabadságot hirdető zászlaja alatt különösen a jobbágyság számára jelentett sokat a szécsényi or­szággyűlés határozata, 1705-ben, amely megszüntette vallási té­ren a földesúri jogot, azt a vallási kényszert, amely szerint a jobbágy köteles volt követni földesura vallását. Ugyanitt dön­töttek az erőszakkal elvett templomok visszaadásáról is. A val­lásszabadság biztosítása felé tett lépések alkalmából Rákóczi emlékpénzt veretett, amelynek egyik lapján a három feleke- zetet képviselő három személy közösen éleszti az oltári tüzet. A FÉKTELEN ÜLDÖZÉS KORA következett be a Rákáczi- szabadságharc leverése utáni időszakban 111. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt, amikor protestáns egyházba áttérni tilos volt, csak katolikusok foglalhattak el állami állást, stb. Még az 1791-es törvény után is csak annyi enyhítést vezettek be, hogy a katolikus vallásból elvileg lehetségessé tették a ki­térést, de hatheti katolikus papi oktatásnak kellett magát alá­vetnie a kitérni szándékozónak. Vegyesházasságoknál, ha az apa katolikus volt, valamennyi gyermek az apa vallását követ­te, ha pedig az apa protestáns volt, csak a fiúk követhették ap­juk vallását. A reformkor haladó eszméinek hatására sokat enyhített a helyzeten az 1843. évi új vallásügyi törvény. 1848. MÁRCIUSA PROGRAMJÁNAK 4. pontja a törvény előtti egyenlőséget követelte polgári és vallási tekintetben. En­nek szellemében terjesztette elő Kossuth Lajos áz új vallásügyi törvényt, az 1848:20. törvénycikket, amelynek 2. §-a így hang­zik: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve, különbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg”. Mindez kétségtelenül igen nagy eredmény volt számunkra, evangélikusok és protestánsok számára. Ez azonban még mindig csak a „bevett” vallásfelekezetek egyenlő­ségét állapította meg, s így jogos bírálatot kapott Székács Jó­zsef, akkori pesti evangélikus lelkésztől, későbbi püspöktől, aki a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain a vallásszabad­ság kiszélesítését nemcsak a „bevett”, hanem bármely feleke­zet számára kívánta biztosítani, azzal az igénnyel, hogy „a ma­gyar hazában mindenkinek lelkiismereti s istentiszteleti sza­badsága elismertetik s biztosíttatik”. FORRADALMI volt az a változás, amely hazánk életében a felszabadulást követően végbement. Ennek során a nemrég fél­feudális—kapitalista Magyarország szabad és demokratikus országgá: a dolgozó nép hazájává vált. Az 1949. februárjában újjászervezett Magyar Függetlenségi Népfront az alkotmány létrehozását tűzte ki egyik fő céljául. Nyilatkozatában követe­li „új népköztársasági alkotmány megteremtését, amely a ma­gyar nép nagy politikai és társadalmi vívmányait a népi de­mokrácia alaptörvényévé emeli". 1949. augusztus 18-án fogad­ta el az újjáválasztott országgyűlés a dolgozó nép alkotmá­nyát, népköztársaságunk alaptörvényét. Ennek megalkotásával végérvényesen lezárult a magyar állam- és jogtörténetnek az a korszaka, mely a népesség túlnyomó többségét kirekesztette az alkotmány sáncaiból. EGYHAZUNK számára megnyugtató, hogy a közösségi er­kölcsre épülő államban szolgálhat. Ez adta az alapot ahhoz, hogy Törvénykönyvünk mindnyájunk feladatává tette az ál­lampolgári hűség és a béke szeretete jegyében történő fára­dozást, amikor az első törvényben kimondta: „A Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház valamennyi lelkészének, felügyelőjének és presbitériumának feladata, hogy az ige hirdetésével és éle­tük példájával neveljék a gyülekezeteket embertársaik, né­pük és hazájuk szeretetére, állampolgári hűségre és ébresszék bennük a felelősség érzését az emberiség békés fejlődéséért”. Valamennyi lelkészünk esküt tett a Magyar Népköztársaság Alkotmányára, valamennyien elköteleztük maguykat a néphez és az Alkotmányhoz való hűségre. ALKOTMÁNYUNK biztosítja a vallásszabadságot, egyhá­zunk zavartalan szolgálatát, de biztosítja a lelkiismereti sza­badságot is, az egyháztól való elszakadás szabadságát is. Akik Luther 95 tételével együtt vallják, hogy az egyház legfőbb kin­cse az evangélium, azok hisznek is Jézus Krisztus evangéliu­mának erejében, s tudják, hogy az evangélium mindig meg fog­ja tartani a gyülekezeteket! Ez a hitbeli meggyőződés bizton­ságot és nyugalmat ad, és elvezet a lelkiismereti szabadság hit­ből való igenléséhez. D. Dr. ottlyk Ernő I /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom