Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-30 / 52. szám

Óév igéje Készenléti szolgálatban Lk 12, 35—40 Lelkészt pályám kezedetén — lassan húsz éve is már — egy olyan gyülekezetben szolgáltam, amelyhez igen sok szórvány tartozott. És mivel az anyagyülekezet olyan dunántúli város­ban volt, amely vasúti csomópontnak is számított, kézenfekvő volt, hogy a szórványutak jórészét vonaton tettük meg. Aligha számlálhatnám elő, hány este zötyögött velem hazafelé egy- egy forgalomból azóta régen kivont öreg szerelvény bibliaórák vagy esti istentiszteletek után. A vonat zakatolásával együtt sokan bólogatták magukat álomba az utasok közül. Néha magam is. Csak akkor riadtak fel, ha megállóhoz ért a vonat. Gyorsan körülnéztek, és ha még nem voltak célnál, szunyókáltak tovább. ESZTENDŐ FORDULÓJÁN, a búcsúzó óév utolsó megállójá­nál, eszembe jutnak ezek a régi esték. Emlékük arra serkent, hogy körülnézzek magam is és arra vegyek rá másokat is, hogy hu máskor nem is. életük mérföldköveinél vessenek szá­mot a megtett útról és az előttük levőről, mérjék fel személye­sen is, közösségben is az eredményeket és kudarcokat, az erőt és a feladatokat. A hasonlat nem használhatatlan, de sántít. Kék okból is. Első renden azért mert dolgos hétköznapjaink mindennapi útját olyan hazában és társadalomban tesszük meg. amely nem fáradt törődéssel rázódik tovább esztendőről esztendőre, ha­nem éber tudatossággal lépi át újra meg újra a múltat jövőtől elválasztó küszöböt Olyan társadalom épül fel körülöttünk, be­lőlünk is, amely nemcsak egy-egy felriadó percben akar tájé­kozódni, hanem egyre inkább hozzászokik ahhoz, hogy józan természetességgel tervezze saját jövendőjét. Másrészt több is maga az élet. mint perceket és éveket egyre gyorsabban átlépő megállíthatatlan haladás. „Valamitől mi mindig búcsúzunk'’ — idézzük esztendő végére is gondolva Reményik Sándor szép versét és helyesen. Mégis, több az élet, mint örökös búcsúzás. LUKACS EVANGÉLISTA EBBEN AZ IGÉBEN ugyanis nem búcsúzásról, hanem érkezésről tudósít. Arról, hogy a jövendő ajtaján a szolgálatot és felelős szeretet számonkérö Isten lép be életünkbe, események zörgető zajában és csendes, váratlan helyzetekben — százszor és ezerszer, de egyszer, ha már min­den utunk elfogyott, utoljára és végérvényesen. Készen, ké­szenlétben, szolgálatban talál-e? S abban talált-e bennünket a most elmúló év sok eseménye? Ott voltunk-e mindig, ahol má­sok javáért és önzetlenül tennünk lehetett valamit és őriztük-e éber vigyázassál az élei szép rendjét, emberi méltóságát? Vagy szép énekünkkel porbahullott perceinket kell siratnunk egy gyorsan tovaszállt esztendő végén? VAN ENNEK AZ ÓÉV ESTI PÉLDÁZATNAK egy egészen különös félmondata. Arról van ebben szó, hogy a váratlanul hazatérő gazda szolgáinak, akiket a várakozó készenlét mun­káiban talál, maga kezd el szolgálni. Képtelen helyzet a Biblia korának emberi kapcsolataiban. Az evangélium üzenete nem fér bele a példázat szűk keretei közé, szétfeszíti azokat. Hiszén Jézus itt a szolgáló Istenről beszél, önmagáról. Arról, hogy nyomába szegődve hagyjuk magunk mögött egy múló évvel önző múltunkat és induljunk előre az új esztendő útjain min­dig készen a szolgáló szeretette. Schreiner Vilmos IMÁDKOZZUNK Uram! Az óesztendő utolsó estéjén nem azt kérem Tőled, hogy hosszabbítsd meg még életem idejét, hogy még sokféle tervemet valóra válthassam, hanem csak kegyelmedért kö- nyörgök, hogy azt az időt, amit még nekem ajándékozol, tu­datosan arra használjam az utolsó percig, hogy a Te utadon a szolgáló szeretet útján járjak, — a Te dicsőségedre és em­bertársaim javára! Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. december 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. Gabá­nyi Géza, du. 6. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 3J—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár János. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Zugló de. 11. rúrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de.' fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129 de. 8. Kertész Géza. Fran- gepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Cjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. iO. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota kistempiom de. 10. du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. 11 (úrv.) Mado- esai Miklós, du. 6. Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Filippinyi János. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. dr. Re* zessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss And­rás. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Budapesten, 1973. december 31-én, óév estéjén Deák tér du. 6. (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor du. 6. (úrv.) Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. du. 6. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. du. 7. Rákóczi út 5.7 b. du. 5. (szlovák) Solymár János, du. 5. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Ré­dey Pál. Kőbánya du. fi. Vajda Péter u. du. 5. Zugló du. 6. Boros Károly. Fóti út 22. du. 5. Benczúr László. Váci út 129. du. 5. Kertész Géza. Üjpest du. fél 7. Blázy La­jos. Pesterzsébet du. 5. Pestlőrinc du. fi. Matuz László. Pestújhely du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota kistempiom du. 6. Rákosszentmi­hály du. 6. Karner Ágoston. Bécsikapu tér du. fi. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő. Torockó tér du. fél 7. (úrv.) D. Koren Emil. Óbu­da du. 5. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld du. 6. (úrv.) Bencze Imre. Német­völgyi út 138. du. 5. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy du. fél 4. Vi- sontai Róbert. Budafok du. fél 6. Visontai Róbert. Csepel du. 5. (úrv.). Budapesten, 1974. január 1-én, újév napján Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. ll. (úrv.) szir­mai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11 Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. íO. (szlovák) Solymár János. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Fran- gepán u. de. fél. 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota kistempiom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kislarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Korén Emil. du. 6. Ma­docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tart­say Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Pesthi­degkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. fi. Reuss And­rás. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11. (úrv.). „FÁKKAL A SIVATAG? ELLEN” A nyugat-németországi West- faelische Landeskirche (veszt­fáliai tartományi egyház) elnök-püspöke, D. Hans Thim- me (Bielefeld), az Egyházak Világtanácsa egyházközti se­gélybizottsága elnöke „Fákkal a sivatag ellen” címen akciót kezdeményezett Afrika azon vidékei megsegítésére, ahol az utóbbi évek rendkívüli száraz­sága következtében hatalmas területek váltak sivatagokká és emberek százezrei éheznek. Az akció az egyházi világszer­vezetek már folyamatban levő gyorssegélyein tála szárazság­gal sújtott vidékek gazdasági életét és természeti körülmé­nyeit nagyarányú erdősítéssel próbálja megjavítani. (Junge Kirche) Petőfi Sárszentlőrincen Csepregi Béla Petőfi tanulmánya PETÖFI kuta­tás rfejBár általában beha­tóan eflJPzi és értékeli a sár- szentlőrinci éveket, mégse for­dít rá mindig olyan figyelmet, amit megérdemelne, s nem enged annak olyan teret, ami a páratlanul rövid költői élet- útból két évet joggal megillet­ne.” — Ezekkel a szavakkal indította el Csepregi Béla sár- szentlőrinci lelkész a közel­múltban megjelent, terjedel­mében 56 oldalas, de annál gazdagabb és színesebb szé­pen illusztrált könyvét. Ugyan­ez a mondat a könyv célját is elárulja: a Petőfi kutatás­hoz akar hozzájárulni, aho­gyan ö írja „a növekvő Pető­fi” alakját akarja ezeknek az éveknek megírásával is éle­sebbé tenni, hozzánk közelebb hozni. FELTÁRUL AZ OLVASÓ ELŐTT a gyermek Petrovics Sándort befogadó község és iskola története. „Ma már ne­héz elképzelni, hogy 140-150 évvel ezelőtt ebben a kis fa­luban olyan középiskola mű­ködött. melynek falai közé szomszédos, sőt távolabbi vár­megyékből is eljöttek tanulni, s amelyből kikerülő fiatalok közül nem egy országos hírre tett szert.” Ennek az iskolá­nak szervezője és fenntartója a Tolna-Baranya-Somogyi Evangélikus Egyházmegye volt. — Petőfi tanárai közül inkább Lehr Andrásra szok­tak emlékezni, aki valóban páratlanul tudós. iskoláját fellendítő, tanítványait mele­gen szerető pedagógus volt, s akit Petőfi még 1845-ben is meglátogatott, hogy találkoz­hasson régi tanítójával. A könyv azonban felhívja fi­gyelmünket a költő első, elfe­ledett (régen talán elhallgatott) tanítójára. Haag Péterre, aki szintén a kivételes képességűek közé tartozott, sajnos azonban betegsége miatt tragikus volt sorsa, de akitől a gyermek Pe­tőfi talán először hallhatott „veszedelmes politikai tervet”, forradalmi nézeteket. SZÓL A KÖNYV A KISDI­ÁK szállásadóiról (Hittig La­jos jegyző, Németh Ferehc ta­nító), barátairól, akik közül kiemelkedik Sass István. Majd olvasunk a sárszentlőrinci Pe­tőfi ünnepekről és arról, aho­gyan a költő a nép emlékeze­tében él. MÉGIS, A KÖRNYEZET MEGRAJZOLÁSÁN túl az egész könyv azt a 8—9 éves di­ákot eleveníti meg. aki ebben a környezetben feloldódott, az iskolában jó tanuló volt, ki­váltképpen a latinban. Csen­des természetű, de hirtelen haragú is, visszahúzódó és mégis szívesen barátkozó, a játékban sokszor „virtuskodó” — így ismerjük meg alakuló jellemét ezekben az években. „Tavasz jöttével szabad idejét madarászaira fordítá. De nem vadászott rájuk, hanem fész­keiket kutatta, várta a fiókák fejlődését... órákig elheveré­szett az árokpartok, gyepük mentén, a védő bokrok men­tén ...” emlékezik róla gyerek­kori barátja, Sass István. Ez a barátság életreszóló lett. Petőfi Sándor, a költő 13 év múltán is felkereste diák­éveit, barátját és helyét. Két hetet töltött a Sass-kúriában, Borjúdon. A könyvből meg­tudjuk, hogy a kúria falán családi ereklyeként őrzött régi kard és egy kellemetlen láto­gató ihlette híres versét: őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog. Én magyar nemes vagyok. Az uzd-borjádi úton ballagott egyik éjszaka „a négy ökrös szekér”, Sass Erzsikéhez és ró­la szólnak a kedves sorok: „Ne válasszunk magunknak csillagot?” Szólék én ábrándozva Erzsikéhez, „A csillag vissza fog vezetni majd A múlt időknek boldog emlékéhez. Ha elszakaszt a sors egymástól minket.” S választottunk magunknak csillagot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. Az akkor már sok nélkülö­zésen átesett, meg nem értett költő ezen a tájon, a Mokry- hegyen ülve és a Donát patak kígvózását nézve írja ezeket a sorokat is: Elfárasztött engemet a szenvedés. Be sok búm volt, örömöm meg be kevés! Bánatomból egy nagy árvíz lehetne. Örömem kis sziget lenne csak benne. (Hegyen ülök ...) KÖSZÖNET ILLETI a könyv megjelenésével kapcso­latban mindazokat, akik a tanulmány útját egyengették, legfőképpéh a kiadó Tolna me­gyei Tanács V. B. Művelődési Osztályát. Csepregi Béla könyve példa arra, hogy egy lelkész „ide­gen” faluba kerülve, mennyire azonosulhat községével, gyüle­kezetével. Azt írja befejezésül, hogy Petőfi még sok ismeret­lent tartogat számunkra. Ezért: „Érdemes tanulmányozni és ismerni a múltat”. És: ,.Lel­kesed és nélkül nem lehet meg­érteni és méltányolni Petőfit”. A szerző minden sora erről a tanulnivágyásról és lelkese­désről tesz bizonyságot. Köny­ve, amely magába foglalja azt az anyagot is, amit annak ide­jén a Petőfi-sorozaton belül lapunk hasábjain közöltünk, valóban komoly hozzájárulás a Petőfi kutatáshoz, s bízvást mondhatjuk: jó szolgálat. Keveházi László — A karácsony utáni va­sárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2,33—40; az igehirdetés alapigéje: Gál 4,1 —7. — Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: 2 Tim 4,1—8; az igehirdetés alapigéje: Lk 12, 35—40. — Üjév napján az oltárterí­tő színe: fehér. A délelőtti is­tentisztelet oitári igéje: Gál 3. 23—29: az igehirdetés alapigé­je: Lk 2,21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. „Mostan bocsátód el Uram a te szolgádat a te beszéded szerint békességgel, mert lát­ták az én szemeim a te üdvös­ségedet.” (Lk 2,29—30) VASÁRNAP. — „Mert íme, aki hegyeket alkotott és a sze­leket teremtette, és aki meg­jelenti az embernek az ő gon- dolatját, aki a hajnalt sötét­séggé változtatja és a föld ma­gaslatain lépdel: az Űr ő, a seregeknek Istene az ő neve.” (Ám 4,13—Jn 11,40—Lk 2,25— 40—Zsolt 93) Az alkotó és te­remtő, az Ür, a seregek Istene. Rettenetes Űr. A prófétai bi­zonyságtételből azonban soha­sem maradhat ki: az Ö hatal­ma az ember védelmére van. Ismeri az ember gondolatait — ez nagy hatalom, de azokat nem csak megítéli, hanem szolgálatába is állítja. HÉTFŐ. — „Ezeket paran­csolom nektek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15,17—Zsolt 119,140—Lk 12,35—40—Zsolt 62) Szeretetet parancsolni ? Le­hetséges ez? Hányszor vallot­tunk kudarcot az elmúlt év­ben, amikor megfogadtuk, megparancsoltuk magunknak, hogy szeressük, talán épp azt, akit nehezen tudunk elviselni. Nem ment. De talán a jövő évben. Űj élet új szeretet! Ez csak akkor valósulhat meg, ha nem saját fogadkozásunkra építünk, hanem Jézus paran­csa belülről szólít fel bennün­ket, mert az Ö szava nem kül­ső parancs, de sokkal nagyobb belső kényszer. KEDD. — „Ne menjetek igé­zőkhöz és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy maga­tokat azokkal megfertőztessé- tek. Én vagyok az Űr, a ti Is­tenetek.” (3 Móz 19,31—Jn 14, 25—Gál 3,23—29—Zsolt 149,1 —5) Egy új év kezdete mindig a jövőt hozza elénk. Talán la­pozgatjuk az új naptárt, rábö­künk egy-egy feketebetűs nap­ra, de a fehér hasábokon ko­nokul titkolódzik a holnap, jövőnkért nagyon sokat tehe­tünk. és kell is, tennünk. A misztikus, életidegen tanácsok nem tudnak eredményes mun­kára serkenteni. Az a tudat viszont annál inkább, hogy az Űr nem ismeretlen, távoli, zsarnok Isten. Ö a mi Istenünk a szeretet Istene. SZERDA. — „Ne légy mesz- sze tőlem, mert közel a nyo­morúság, és nincs aki segít­sen.” (Zsolt 22,12—Jn 16,23— Lk 4,16—21—Jn 1,35—42) Az új kezdet második napja szo­kott lenni a legnehezebb. Az első, ünnepi nap után a hét­köznapok sorozatába lépünk. Tehetetlennek érezzük magun­kat. A zsoltáríró Istenhez kiált. Kiáltásában ott van a remény­ség is. Számunkra már ismert a jézusi bíztatás: kérjetek és ad­nak, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitják. Ha nincs már, aki segítsen, csak kiáltani, keresni, zörgetni kell s igaz az ö ígérete: Én min­denkor veletek vagyok. CSÜTÖRTÖK. — „Aki en­gem követ, nem járhat a sö- tétségbep, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12— Dán 2,22—Ézs 43,16—19—Jn 1,43—51) A fénybe nem lehet sötétséget csempészni. Egy fia­tal fiú mondta el örömmel „felfedezését”: sötét szobából nem jön át a sötétség a vilá­gosba. Inkább fordítva, a vi­lágosság kiűzi a másik terem­ből is a sötétséget. Lehetetlen dolog, hogy Jézus követői sö­tétségben járjanak, hitükkel ellentétes dolgot cselekedje­nek. Az igazi tanítvány maga a fény. Élő fényt terjeszt, amit a „környezet” nemcsak vissza­ver, hanem ót is vesz. Akire ez a fény rávilágít, az maga is fénylő, világító lesz. PÉNTEK. — „Légy hát buz- góságos és térj meg. íme az ajtó előtt állok és zörgetek.” (Jel 3,19—20—Joel 2,12—Józs 1,1—2,5—9—Jn 2,1—12) Egyes korok építészeti stílusa alap­ján dönthető el, hogy abban a korban milyen volt az élet- színvonal, mi volt az. ami az emberek magatartását befo­lyásolta. Az bizonyos, hogy a nagy várkapuk, a megközelít­hetetlen bércekre épült várak annak a kornak hírmondói, mely úgy érezte nincs bizton­ságban. Ha ábrázolni lehetne az emberek lelki felépítését, épületét, sajnos sok „bevehe­tetlen” erődöt látnánk. Jézus ezeken a bezárt ajtókon zör­get. Aki kinyitja az máris be­fogad egyet a „legkisebb atya­fiak” közül. ■SZOMBAT. — „Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és járjatok minden ő útján.” (Józs 22,5—1 Jn 4,21—Jk 4,13 —17—Jn 2,13—25) Istennek több útja van, de mindegyik alapja a szeretet. Ez a szere- tet-alap a biztosíték arra, hogy ezek az utak nem válnak zsák­utcákká. így kapcsolódik ösz- sze a szeretet és az út fogalma. Nincs elveszett ember, nincs lezárt út azok számára, akik Istent s embert szeretni tud­nak. Győri János Sámuel — SZÉP HANGÚ Pallik Stiasnyl mechanikus kereszthúros zongora 5000. — Ft-ért eladó. Cím: Bp. X. Salgótarjáni út 55. í. 164. — TEMPLOMI ORGONA eladó. Bussányi Dániel. Telefon: 484—499. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi EvansélJkus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkáuyi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámiaszám: 516—20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 © 73.4099 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — SZEGED. Advent 2. va­sárnapján emlékezett meg a gyülekezet a hazai reformáció megindulásának 450. évfordu­lójáról. Ebből az alkalomból dr. Fabiny Tibor teológiai ta­nár tartott igehirdetést és elő­adást. — DUNAEGYHÁZA. No­vember 25-én Tóth-Szöllős Mi­hály esperes kedves ünnepség keretében megáldotta a gyü­lekezet kívülről teljesen fel­újított parókiáját. — HELYESBÍTÉS. Lapunk december 9-i 49. számának 4. oldalán közölt „Egy 210 éves Tessedik-emlék” című cikk hatodik hasábjában az Arany Jánostól idézett szókép helye­sen: „dús élte kincsét”. — BAKONYSZENTLÁSZ- LÓ. A társgyülekezet december 2-án ünnepélyesen iktatta be megválasztott új felügyelőjét, Szabó Imrét, és új presbiterét, Vargha Ferencet. — GYÉMANTDIPLOMA. Kedves ünnepség keretében köszöntötte a Pedagógus Szak- szervezet Bizottsága Kerekes Ferencnét, a kecskeméti gyü­lekezet tagját abból az alka­lomból, hogy gyémántdiplo­mával tüntették ki. Kerekes Ferencné az egykori volt re­formátus tanítóképző intézet nyugalmazott tanára hatvan évvel ezelőtt szerezte diplomá­ját. . — PAKS. Az egyházi esz­tendő utolsó hetében, novem­ber 24—25-én dr. Fabiny Ti­bor teológiai tanár végzett igeszolgálatot a gyülekezetben. — BÉKÉSCSABA. Az egy­ház és az állam között 1948- ban kötött Egyezmény aláírá­sának 25. évfordulóján dr. Fa­biny Tibor egyháztörténész professzor tartott előadást a férfiak december 7-i szeretet- vendégségén „Tovább az Egyezményben megjelölt úton” címmel. — MŰZEUMÜGY. A Haza­fias Népfront Országos Taná­csának székházában országos értekezletet tartott december 7-én a Magyar Néprajzi Tár­saság. Résztvettek ezen a Nép­front Honismereti Bizottságá­nak és az Önkéntes Gyűjtő Szakosztálynak a tagjai és egyházi személyiségek is. A tanácskozás témája a temetők és fejfák néprajzi kutatása volt. Az Evangélikus Országos Múzeum képviseletében meg­jelent és felkérésre áttekin­tő jellegű tájékoztatást adott dr. Fabiny Tibor professzor, múzeumunk vezetője. * A í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom