Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-23 / 30. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1972. július 23. Ára: 2.— Forint Istent embertársainkban szeressük és tiszteljük CSAKNEM KÉTEZER EVES LEVELET tartok kezemben. És mert ilyen nagyon régi a levél, kérdések merednek elénk. Hi­szen korunkat jellemzi, hogy gyermek és felnőtt egyformán keresi mindennek az értelmét, gyakorlati „hasznosságát”, ma mindenki kicsit „kutató” is és ami keze ügyébe esik, azonnal felveti a kérdést: mire való, miben viszi előbbre az életünket? Az egyháztörténelem „visszapillantó” tükrébe nézve az iz­galomtól megremeg kezemben ez a régi levél. A Krisztus utáni V. században látom Augusztinuszt, aki úgy vall erről a levélről, hogy ennek köszönheti holtvágányra tévedt élete megváltozá­sát és általa az akkori egész egyház megújulását! Még nagyob­bat rezdül a kezemben e levél, amikor megjelenik előttem Luther Márton. Vizsgálja hitének szomjúságával ezt a levelet és megvallja, hogy ehhez a levélhez fűződik reformatori élmé­nye. Újszövetség fordításához írott előszavában ezt írja: „Ez a levél az Üjtestámentum fődarabja, a legtisztább evangélium!” A visszapillantó tükörben új arc jelenik meg: Barth Károlyé, aki a világháború szörnyű pusztítása után keresett olyan erőt, amely hatalmasnak bizonyul egy összeomlott világban. Ismét a Római levél e felismerés közvetítője. A következő arc már vé­resen, eltorzultan jelenik meg a tükörben: Martin Luther King arca a memphisi szálló erkélyén. Kezében Bibliája, s ott ez a levél. A társadalmi igazságért, a faji egyenlőségért harcolt. EZ A LEVÉL NEKÜNK VAN CÍMEZVE: Isten világából jön az ember világába. Hiszen Pál apostol saját terveinél sokkal többet ír le: Isten cselekedetét és tervéi a világgal! Arról ír, hogy nemcsak ő van tele reménységgel, hanem az egész vilá­gunk is vár feszülten. A világot, tehát a kozmoszt, Pál nem úgy nézi, hogy „bűnös-világ”, hanem úgy tekint e világra — hiszen ő is benne él ebben a világban —, mint amelyet úgy sze­ret az Isten, hogy egyszülött Fiát adta érte, tehát megváltott világ, Isentől szeretett világ ez! Mindannyiunk természetében felismerhető a sóvárgás, vágy a még jobb után. A keresztyén ember sincs még „túl” minde­nen. Bár tudja, hogy Isten fia, de ez csak kezdet: a teljességre utal. Reménységben élünk! SOHASEM MAGÁNÜGY A MAGATARTÁSOM, erkölcsi alapállásom, kihat környezetemre. Mostani levelünk fogalma­zása szerint felelőtlen magatartásom a mellettem élőben „nyö­gést”, tehát fájdalmat, csalódást, megkárosódást, emberségében megaláztatást jelent! A sóvárogva várás így leszűkítve semmi­képpen nem jelentheti azt, hogy a másik változzon meg, ha­nem nekem kell hűségesebbnek, tiszább kezűnek, türelmesebb­nek lennem. Ne ismétlődjék meg magatartásom miatt annak a 38 évig tehetetlenül fekvő bethesdai betegnek a jogos panasza: nincs emberem! Sokan várnak ránk sóvárogva! Gyermeked eléd áll, ne mu­tasd fáradtságodat, türelmetlenségedet: simogasd meg haját, s ezzel máris elmondtad számomra, hogy szereted, örülsz, hogy melletted van. Sok házaséletben van sóvárgó várás: lehet együtt élni, vagy el kell válnunk? Több évi házasélet után most próbáld meg úgy föladni feleséged kabátját, hogy gyengé­den vállára teszed kezed és ezzel a kis mozdulattal értésére adod. hogy ragaszkodsz hozzá, hogy most is szereted, hogy csak együtt jó és szép az élet! Lépj beteg édesanyád, vagy édesapád ágyához, akit bánt, hogy már rajtad nem tud segíteni, neked nem adhat semmit, nem tud kenyérkereső lenni, csak fogyasz­tó és gyötri az az érzés, hogy felesleges teher a házban, simítsd meg munkától reszketeg kezét, hadd érezze, hogy megrokkant élete, jelenléte szükséges számodra. Tedd széppé élete hátra-' levő idejét. A HATÁRTALAN SZERETETTEL SZOLGÁLÓ JÉZUS, aki mindig észrevette az ember baját és gondját, mindig megértet­te a másik embert, vele együtt érzett, vele szolidaritást Vállalt, türelmet, szeretetet, megbocsátást gyakorolt és szüntelenül nyi­tott volt a szíve mindenki felé. A legszebb tanításai egyikét az irgalmas Samaritánusról, nem zsúfolt kaledrális ezres tömegé­nek mondta, hanem csak egy törvénytudónak, aki „kísértvén őt” kérdezte meg; ki az én felebarátom? Formabontást is meg­enged Jézus csak azért, hogy abból szenvedő ember gyógyulá­sa következzék be. Márk evangéliumában a 2. fejezetben ol­vasunk arról, hogy egy kapernaumi magánházban annyian vannak együtt, hogy az ajtón át nem lehetett bejutni a beteg­gel Jézus elé, és megbontották a háztetőt, rést törtek és le­eresztették az ágyat, amelyen a gutaütött feküdt! Jézus nem tett semmiféle megjegyzést, amire mi hajlamosak lennénk: azért mindennek van határa! Jézus határt nem ismer, ha sóvárogva váró, nyomorult embert lát, azonnal segít. Több az ember éle­tének, értéke, tisztelete, semmint egy mennyezet értéke! E LEVÉL FELELŐSSÉGRE, SZOLGÁLATRA INDÍT, nincs helye a „lazításnak”. Száguldó események torlódott áradatában véksőkig elfoglalt munkaütemben kell szolgálnod — másoknak! A szolgálatban határt nem ismerő Jézus szeretete indította Schweitzer Albertet arra, hogy az afrikai négerekért való szol­gálatban égjen el életgyertyája. A világ felé nyitott ablakon át látjuk az indiai éhezők mil­lióit, akik „sóvárogva várnak”, szemük tekintete lélekzetelállí- tó kiáltás: életmentő kenyeret várunk! A dél-afrikai és ameri­kai négerek sóvárogva, feszülten várják, hogy embernek te­kintsék őket, A gyarmati, vagy félgyarmati sorsban élők vár­ják mind türelmetlenebbül, hogy sorsuk irányítását maguk ve­hessék kezükbe. A ma is háborútól sújtott indokínai népek a bombák robbanásánál is nagyob kiáltással fordulnak felénk: békét akarunk, emberségünk megbecsülését, életünk tisztelet­ben tartását! Várják, hogy keresztyének és nem keresztyének együtt mindent kövessenek el azért, hogy lehetetlenüljön a há­ború a világ valamennyi térségében! — E levél üzenete, hogy Istent embertársainkban szeressük és tiszteljük! MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK ezt a határtalan horizontú diakóniai utat járja szeretett szocializ­must építő népünk javára és lehetőségeink szerint a világ em­berisége javára. „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegye­ket az ő nyomorúságukban...” Részletek Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész rádiós igehirdeté­séből. Lett és észt testvéreink között Testvéri meghívásnak tet­tünk eleget püspöktársammal D. dr. Ottlyk Ernő-ve 1 június 24—30 között: a lett és észt evangélikus egyház vezetősége hívott meg bennünket látoga­tásra. A meghívás feleségeink­nek is szólt. Janis Matulis lett evangélikus érsek és Alfred Tóoming észt evangélikus ér­sek munkatársaikkal együtt éppen egy évvel ezelőtt voltak nálunk. Ezt a látogatást viszo­noztuk. Mind a két érsek ki­próbált jó barátunk, akikkel nemcsak akkor értünk egyet, amikor ők nálunk vannak vagy mi náluk vagyunk, hanem a nemzetközi szolgálatok vég­zése közben is. Mindannyiunk számára emlékezetes marad az a szoros együttműködés amely a Lutheránus Világszövetség eviani nagygyűlésén (1970) a magyar evangélikus, továbbá az észt és lett evangélikus egy­házi delegációk között kiala­kult. De ugyanez a nézetazo­nosság és a közös felelősség vállalása jellemzi együttműkö­désünket a Keresztyén Béke- konferencia munkamezején is. Az esztek a finnugor nyelvcsa­lád tagjaiként a finnekkel és velünk egy famíliába tartoz­nak. A lettek ugyan az indo­európai nyelvcsalád tagjai, de a 16. században közéjük is „ke­veredtek” finnugor népcso­portok. így lényegében a ro­konságot velük sem lehet le­tagadni, különösen akkor nem, ha sem mi, sem ők nem is akarják azt letagadni, ellen­ben ápolni akarjuk. Ezt a célt szolgálta a két püspök-házas­pár látogatása is. RIGÁBAN Lettország a Szovjetunió szö­vetségi köztársasága. Nem egé­szen 64 000 négyzetkilométer területen fekszik. Tehát két­harmada hazánk területének. Lakóinak száma 2 40Ö 000. Na­gyon magas kultúrájú ország. Már a múltban is jelentős fej­lődést ért el az élet minden területén, de amióta a Szov­jetunió szövetségi köztársasá­ga lett, ez a fejlődés nagymér­tékben felgyorsult. Ezt nem­csak a Rigában látható mo­dern épületek ezrei jelzik, hanem sokkal inkább a roha­mosan fejlődő ipar és mező- gazdaság, Rigai tartózkodásunk idején elmentünk egy ipari ki­állításra, ahol magunk győződ­hettünk meg — nagyszerű ipari termékeket látva — er­ről a fejlődésről. A vagon­gyártás, gépgyártás villamos gépek és rádiógyártás, továb­bá a híradástechnika és mű­szergyártás igen jelentős. Te­lefonközpont gyártásában első helyen állnak az egész Szov­jetunióban. A II. világháború idején ez az ország is igen sokat szenve­dett a fasiszta Németország el­nyomása alatt. 1944—45-ben őket is a Szovjetunió szaba­dította fel. A fővárosban, Rigá­ban jelenleg 740 000 lakos él. Evangélikus egyház Lettországban Lettországban 350 000 evan­gélikus él. Az egyház élén Janis Matulis érsek áll. Utóda Kiivit érseknek, aki nagyon súlyos betegség után tavaly halt meg, miután már koráb­ban nyugdíjba ment. Matulis érsek rendkívüli talentumok­kal megáldott ember. Dinami­kus egyéniség, magas teológiai műveltséggel. Angolul és né­metül beszél, a lett és orosz' nyelv mellett. Mélységes ke­resztyén hit, igaz hazaszeretet, egyházpolitikai érettség jel­lemzi. Nagy szeretettel foga­dott bennünket a rigai repülő­téren. Szeretetet sugárzó sze­mében azonnal észrevettünk valami mélységes bánatot. Ki­tűnt, hogy érkezésünk előtt három héttel vesztette el na­gyon szeretett feleségét. Eb­ben a megrendítő fájdalmában is rendkívüli önfegyelemmel, fáradhatatlan szeretettel és gondoskodással vett bennün­ket körül. Munkatársai is, el­sősorban Priebe lelkész — aki a teológiai tanfolyamok egyik előadója — mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magun­kat Rigában. Bár a II. világháború idején több lett lelkész elhagyta hazá­ját, mégis az volt a tapaszta­latunk, hogy lett evangélikus testvéreink jól végzik szolgá­latukat. Prédikálják Jézus Krisztus evangéliumát. Teoló­giai Akadémiájuk nincs ugyan, de teológiai tanfolya­mokon jelenleg is több mint 30 fiatal és idősebb teológust készítenek fel az evangélium hirdetésére és a szentségek ki­szolgálására. Az egyház és ál­lam között a viszony kiegyen­súlyozott. Ennek egyik leg­szebb jele volt, hogy a rigai Állami Egyházügyi Hivatal vezetője Prolets Liepa minisz­ter többször is együtt volt ve­lünk, fogadást is adott tiszte­letünkre, őszintén elbeszélge­tett velünk is az egyház szol­gálatáról. Ugyanezt a maga­tartást láttam a miniszter ré­széről a lett lelkészek irányá­ban és a lelkészek részéről a miniszter irányában. Istentiszteletek és keresztelés Rigában Lett testvéreink istentiszteleti szolgálatokat is kértek tőlünk. Június 25-én vasárnap Ottlyk Ernő püspök a „Luther-temp- lomban” prédikált, én pedig a „Trinitas”-templomban prédi­káltam. A templomok mindkét alkalommal tele voltak. Külö­nösen is feltűnt mindkét isten­tiszteleten az énekkarok nagy­szerű szolgálata. Ottlyk püspök német nyelvű prédikációját Priebe lelkész, az én angol nyelvű igehirdetésemet maga Matulis érsek tolmácsolta. Ma­tulis érsek a nagy svéd evan­gélikus érsektől, Sőderblom Náthántól kapott érseki pász­torbotját kezében fogva veze­tett be a templomba, ahol igen meleg hangon köszöntött fele­ségemmel együtt. Szeretetük jeléül virágokkal halmoztak el bennünket. Ugyanezt élte át Ottlyk püspök és felesége, a Luther-templomban. Felejthetetlen élmény ma­rad számomra az istentisztelet keretében végzett keresztelés. A kezdő oltári szolgálat során történt ez a keresztelés. Szép­ségét az adta, hogy Matulis ér­sek mondta ki a kis kereszte­lendő „ILSE” nevét én mond­tam a keresztelési formulát. Ugyanezen a vasárnapon a rigai evangélikus székesegy­házban folytattuk a szolgálato­kat. A zsúfolt székesegyházban mintegy 20 evangélikus lelkész helyezkedett el az oltár körül. Mindkét magyar püspök, több lelkésszel együtt, bent állt az oltáron: középen Matulis ér­sek. Mindegyik magyar püspök prédikált. Ezen az istentiszte­leten jelen volt Leonyid or­todox érsek és Julian Vaivods római katolikus püspök is. Va­lamennyi lelkész úgy vett részt a liturgiában, hogy egy- egy biblia-verset mondott. Azt kérték, hogy az istentisz­telet végén magyar nyelven mondjam el az Äroni áldást. így aztán a rigai székesegy­házban felhangzott édes ma­gyar anyanyelvűnkön: „Áld­jon meg téged az Ür és őriz­zen meg téged . Itt is gyönyörűen énekelt egy nagy létszámú férfikar. Matulis érsek igen büszke az „ő énekkarára”. Találkozás az egyháztanáccsal Matulis érsek meghívta a magyar vendégeket hivatalá­ba és lakásába, ahol találkoz­hattunk a héttagú egyházta­náccsal, továbbá a teológiai tanfolyamokat vezető profesz- szorokkal és több vidéki lel­késszel. A kölcsönös hivatalos köszöntések után beszámol­hattunk magyarországi evan­gélikus egyházunk életéről. A házigazdánk fiát és lányát — akik nagy zenészek — egy-egy Kodály és Bartók lemezzel ajándékoztuk meg. Viszonzá­sul Matulis érsek fia „házi hangversenyt” adott. Egy Schuman-darabot játszott zon­gorán. Salaspils-ban Rigától 17 km-re fekszik a „borzalmak, a vér, a könny és a halál” helye: Salaspils. A né­met fasiszták állítottak fel itt 1941 őszén egy koncentrációs tábort, ahová annak idején Lengyelországból, Ausztriából, Csehszlovákiából és más or­szágokból, nem utolsósorban Lettországból hoztak politikai ellenállókat, fajuk miatt meg­különböztetetteket „más helyre telepítés” címén. Ezt követően halálkiáltásoktól, sírásoktól volt hangos az erdő és a kör­nyező mező. Mintegy 100 000 embert lőttek agyon, akasztot­tak fel, mérgeztek meg és éhez­hettek halálra itt a fasiszta megszállottak. Ma emlékmű­vek állnak a könny és vér áz­tatta földön. A kőből készült szobrok négy ember magassá­gúak. így „nő” ki a földből a „szolidaritás”, az „eskü”, az „anya” és a „meggyalázott” szobra. A barakok helyén pi­ros rózsák nyílnak... A ma­gyar püspök házaspárok is el­helyezték az emlékezés virá­gait a szobrok lábainál ezzel a mondattal: „Soha többé ne le­gyen fasizmus!”. Az előttünk járók sírjainál A rigai temetőben a magyar püspökök elhelyezték a kegye­let virágait Karls írbe sírjára, aki első érseke volt a lett evan­gélikus egyháznak (1935-ben halt meg), továbbá Peteris Kleperis sírjára — aki Buda­pestre utaztában 1968-ban a vonaton halt meg — és Albert Freijs sírjára, aki egyházi veze­tő ember volt Fájdalommal álltunk meg Margaréta Matu­lis, az érsek felesége friss sírja mellett. TALLINNBAN Észt tesvéreink meghívásá­ra Rigából Tallinnba, Észtor­szág fővárosába repültünk. Észtország is a Szovjetunió szövetségi köztásasága. Terü­lete valamivel kisebb, mint Magyarország fele (45 000 négy­zetkilométer). Lakóinak szá­ma 1 300 000. Ez az ország is — csakúgy mint Lettország — magas kultúrájú. Az utolsó ne­gyedszázadban mind a mező- gazdaságban, mind az ipar­ban óriási fejlődésen ment át. Nagyon jelentős az olajpala- és tőzegtermelése. Virárgzó az állattenyésztése. Igen sok mo­csarat csapoltak le az utolsó időben és tettek termékennyé. Az ipar területén szép ered­ményeket értek el a gázgyári berendezések, az élelmiszeripa­ri gépek és villamossági cikkek előállításában. Lakóinak szá­ma 350 000. 1941-től 44-ig ez a főváros is német megszállás alatt állott, a szovjet hadsereg 1944 szeptemberében szabadí­totta fel. Az észt evangélikus egyház Ennek az evangélikus egy­háznak mintegy 300 000 tagja van. Alfred Tooming érsek — aki éppen most töltötte be 65. életévét — bölcseséggel és szilárdsággal vezeti egyházát. Náluk is van teológiai tanfo­lyam, melyen felkészítik a je­lentkezőket a lelkészi szolgá­latra. Jó kapcsolatot tartanak fenn a finn evangélikus egy­házzal. Simojoki finn érsek is meglátogatta már őket. Too- ming érsek is többször járt Finnországban. Elmondta, hogy az utóbbi időben egyre gyak­rabban jönnek finn turista- csoportok Tallinnba, melyek­nek egy része őt is felkeresi. Tooming érsek — mivel Tal- linnban csak hétköznapokon tudtunk tartózkodni — nem nyújthatott istentiszteleti le­hetőségeket számunkra. Na­gyon sajnálta, hogy nem vasár­nap érkeztünk, amikor prédi­kálhattunk volna. Ehelyett vi­déki útra vitt bennünket. En­nek során megismerkedhettünk két eleven gyülekezettel, me­lyekben a lelkészek nagy hű­séggel szolgálnak. A vidéki pa­rókiák rendezettsége, a lelké­szek felkészültsége és felelős­ségtudata nagy hatással volt ránk. Voltunk Tooming érsek korábbi gyülekezetében Vil- jandi-ban is, amely híres vár­romja miatt a turistáknak is kedvelt helye. Tooming érsek munkatársai jelenlétében fogadást adott számunkra a lakásán. Nagyon meleg szeretet vett bennünket körül. Különösen is sokat volt velünk és szeretettel gondosko­dott rólunk Lepin főtitkár, aki egy évvel ezelőtt egyházunk vendége volt. Alexij metropolitánál Tallinnban Alexij metropolita otthoná­ban számos vendég jelenlété­ben fogadást adott tiszteletünk­re. Ez a nagyon melegszívű or­todox egyházfő Ottlyk Ernő püspöktársammal együtt egyik alelnöke az Európai Egyházak Konferenciájának. Az elhang­zott felszólalások erősítették azt a jó viszonyt és együtt- munkálkodást, amely a szov­jetunióbeli ortodox egyház és és magyarországi evangélikus egyházunk között fennálL MOSZKVÁBAN IS VOLTUNK Hazafelé tartva, Moszkvá­ban is megálltunk két napra. Itt vendégül látott bennünket munkatársaival együtt Juve- nalij metropolita, aki a moszk­vai ortodox patriarkátus Kül­ügyi Hivatalának új vezetője. A vele folytatott beszélgetések igen eszméltetőek és hasznosak voltak. Erősítették egyházaink kapcsolatát és egyeztetni tud­tuk közös feladatainkat, örül­tünk, hogy elsők között lehet­tünk, akik üdvözölhettük őt metropolitává való kinevezése és a Külügyi Hivatal vezetése átvétele alkalmával. Szívesen gondolunk vissza magyar földön is Rigára, Tal- linnra és Moszkvára. De még inkább testvéreinkre és bará­tainkra ebben a három fővá­rosban. D. Káldy Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom