Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-19 / 51. szám

Az evangélium kimeríthetetlen erőforrás Evangélikus 1972-BEN LESZ 450 5 VE annak, hogy Luther Márton Újszövetség fordítása megje­lent. Ez indította a Naptár szerkesztőjét, D. Káldy Zoltán püspököt arra, hogy összefog­laló témául az EVANGÉLIU­MOT válassza, amint erről a bevezető cikkben •vall. . A BEVEZETÉS SZEM­PONTJÁNAK megfelelően a naptár „törzseikké” dr. Pröhle Károly tanulmánya „Az evan­evangélikus naptár M'i géliumot anyanyelven" cí­men. amely igen alapos törté­neti visszatekintést és elvi meg­állapításokat foglal magában az Űjtestamentum fordításá­val kapcsolatban, ahogyan ab­ból lapunknak a Biblia va­sárnapi számában olvasóink­nak ízelítőt adtunk. Ehhez kap­csolódóan ,iAz evangéliummal az emberek között’ összefoglaló cím alatt több cikket olvasha­tunk arról, hogy egyházunk hogyan szolgál ma az evangé­liummal „a bölcsőtől a kopor­sóig” gyülekezetünk tagjainak. A cikkeket Laborczi Zoltán, Csizmazia Sándor, dr. Hafen- scher Károly és dr Kása Pál írták / MAJD ÉRDEKES „RIPOR­TOKAT” olvashatunk a histo­rikusok tollából olyan szemé­lyekről, gyülekezetekről, akik­nek az élete összefonódott az evangélium továbbadásának történetével, illetve olyan ese­ményekről, amelyek ebből a szempontból jelentősek voltak. A 450 éve Sopronban élt fe­rences szerzetes kálváriájáról dr. Fabiny Tibor, az ecsettel vallást tevő Cranachról Ben­czúr László, a. Szent Bertalan éj „sötétségéről” dr. Rédey Pál, az evangélium szolgálatát me­derbe terelő semptei zsinatról dr. Sólyom Jenő, az evangé­lium üzenetét a zene hangján megszólaltató Schützröl Sulyok Naptar 1972 Imre, az evangélium rendsze­res olvasására ösztönző Losun- got elindító herrnhuti közös­ségről Mezősi György írt. A gyülekezetek között Sdrszent- lőrinc (Csepregi Béla), Szarvas (Kovács Pál), Mezőberény (Fábry István), Pilis (Keveházi László) szerepel. Az énekköltő és író Zigán Jánosról Szakái Árpád, a pedagógiában is jeles Schedius Lajosról dr. Sólyom Jenő, az evangéliumi szeretet­szolgálatban kiemelkedett Bo- delschwingről Muncz Frigyes, a gyülekezeti munka nagy mesteréről, Lökéről dr. Groö Gyula tollából jelent meg megemlékezés. ARRÓL, HOGY EGYHÁ­ZUNK az evangélium szolgála­tának útján hogyan találkozott össze a. hazai és külföldi test­vér egyházakkal és hogy né­pünk és a világ nagy családjá­ban az evangélium milyen szolgálatokra ösztönözte az el­múlt évben dr. Vámos József ír a Krónikában. Gyülekeze­teink életének az evangélium­ból kivirágzott jelentős esemé­nyeiről Mezősi György ad szá­mot. Áz evangélium vigasztaló erejét kínálva tekint vissza Pásztor Pál halottainkra. AZ EVANGÉLIUM ÁLTAL MEGIHLETETT szépíróink tá­borából az új naptárban Kar­ner Ágoston, Seben István, Hernád Tibor, Kapiné Marjai Erzsébet, Turchányi Sándor, Esti Gyula, Bödecs Barnabás, Gyarmathy Irén, Ruttkay-Mik- lián Géza jelentkeztek új írá­sokkal. • A NÉPÜNK FELEMELNE. DÉSÉÉRT az evangélium által felelősségre elkötelezett együtt örülő és együtt szomorkodó lélekkel emlékezünk meg há­rom „véres jubileumról”, a magyar munkásmozgalom há­rom kiemelkedő képviselőjé­nek Sallai Imrének, Rózsa Fe­rencnek és Schönherz Zoltán­nak kegyetlen haláláról és tisz­telettel adózunk az antifasiszta ellenállási szerv, a Magyar Történelmi Emlékbizottság már elhunyj illetőleg ma is élő neves tagjainak, köztük dr. Mihályfi Ernő országos fel­ügyelőnknek. A cikk írója D. Káldy Zoltán püspök. A naptárt a szokásos „ka­lendárium” teszi teljessé, ma­gában foglalva a napi igéket. A GAZDAG, az evangéliumi hitben és szolgálatban építő kiadványt Dénes Pál címlapja és Mezősiné, Tóth Ágota a megemlékezésekhez és szép­írásokhoz készített illusztrá­ciói színesítik. M. Gy. Méltó és színvonalas darabokkal... Beszélgetés Peskő Győr gy orgonaművészünkkel A kézigránát felrobbant 3 kezében. Vérző, megtépett uj­jakkal futott haza. Az ízig-vé- rig zenész famíliában az apa, aki hatéves kora óta tanította zenére, kétségbeesett-harago- san legyintett: —■ Belőled sem lesz muzsi­kus. A tizenkét éves fiú daccal felvetette a fejét, s kimondta a legnagyobbat: — Orgonaművész leszek! Peskő Györgynek 27 éves ko­rában három zenei diploma volt a kezében, közöttük kettő művészi fokon. Zongoramű­vész, orgonartmvész, karvezető, zenetanár. Azóta 11 év telt el. Hazai és külföldi koncerttermek és templomi hangversenyek is­mert művésze. Díjakat nyert külföldön, s hangversenyezett München, Prága, Becs, Frank­furt, Köln, Genf, Zürich ter­meiben és templomaiban, vala­mint Csehszlovákia, NSZK, Svájc rádióiban. Mikrolemez- felvételei a hazai piacon igen keresettek. — Karvezetői munkádban melyik a legkedvesebb kóru­sod? — A vakok Homérosz-kóru- sa, amit öt éve vezetek. Szám­talan szép élményem fűződik ehhez az igen hálás és lelkes közösséghez, akik mély kap­csolatukat a muzsikával ön­zetlenül élik át, — A Mátyás-templomban hallottuk nyáron előadásodban Liszt: Weinen, klagenjét, s a B-A-C-H-t. Ezt akkor az iráni sah is meghallgatta. —- Nyár! koncerteid közül melyekre emlékszel vissza szí­vesen?-— A Szegedi Ünnepi Játé­kok egyetlen magyar orgona- művésze voltam. Lisztet ját­szottam. Ez maga is nagy fel­adat, s ha még ezt a feladatot Közép-Európa egyik legna­gyobb orgonáján kell teljesíte­ni, az egy orgonaművész szá­mára külön élmény. Tihany­ban Bachot játszottam, Kőrös­hegyen is. Ez utóbbi műemlék­templomban, amelyet tavaly állítottak helyre, az orgona teljesen új. Külön öröm szá­momra, hogy épp az elmúlt he­tekben a Deák téri templom új orgonáján is két komoly koncerten játszhattam. — A jövő terveid? — A Bécsikapu téri temp­lomban jövőre a TIT rendezé­sében műsorra kerülő sorozat­ban Bach összes orgonaművét végigjátszom. Ez a tervezet háromszáz darabot jelent, ami kéthetenként kerülne folyama­tosan sorra. Ez a feladat jelent annyit, mint egy lelkésznek az egész Biblia végigprédikálása. Mondják, hogy a muzsikában Bach az Ótestamentum, Bee­thoven az Űjtestamentum. Ki­látásban van továbbá a jövő évben egy-egy hangverseny Pannonhalmán, Győrben, Sop­ronban, s kettő a Zeneakadé­mián. — Vasárnaponként a Bécsi- kapu téren élményszámba mennek korál-előjáték impro­vizációid. Mi fűz ehhez az or­gonához? — Sokfelé jártam már és na­gyon sok hangszeren játszot­tam, de legkedvesebb hangsze­rem ^ Bécsikapu téri templo­munk orgonája. Még így, be­fejezetlen állapotában is. Re­mélem, még megélem a teljes befejezését, hiszen nem sok hiányzik hozzá. Három erős szál köt hozzá: apám tervezte, Budavár hangulata egy mű­vész számára külön is kedvező háttér* s ezen a hangszeren gyakorolok. Itt formálódnak ki a művek, amiket bárhol má­Mint mágnes a vasat, ügy vonta magához Jézus személye a különböző neveket, megjelö­léseket, amelyek részben mű­vének teljességét, részben lé­nyének egy-egy vonását fejezi ki. így kerüli Jézus nevei közé a Megtartó elnevezés is. Mit jelent ez a név? Tulaj­donképpen nem mond sem többet, sem kevesebbet a Jé­zus névnél. E héber szónak: magyar fordítása: Megtartó. E névvel már az Ótestamentom- ban is találkozunk. Voltakép­pen. Isten neve. Az Űjtesta- mentombán mintegy 24 helyen találkozunk a Megtartó névvel. Érdekes módon, többször együtt szerepel a héber Jézus név a görög, Megtartó névvel. Együtt, egymás mellett. Külö­nös nyomatéket kap így ez a név. Együtt van az Ótestamen- tom és az Üjtestamentom vi­lága, a zsidó-keresztyénység es a poganyokból lett keresztyó- nyék hite és reménysége. A Megtartó név görög ere­detijének fogalmi tartalmába beletartozott a politikai szín is. A.pogány világ ezzel a név­vel . tisztelte az uralkodót, ha rendet és békét hozott népe számára. Kétség kívüli, hogy Jézus tanítványai, az első ke­resztyén gyülekezetek ezt a színt is látták, ha Urukhoz imádkozva Megtartónak tekin­sutt játszom. Külön büszke­ség számomra, hogy ennek a templomnak az orgonistája le­hetek. Bachot játszom legszí­vesebben, ez közismert rólam. Azért is szeretem a vári orgo­nát, mert Bach műveihez, s a barokk művekhez való a disz­pozíciója. —■ Alapelveid a templomi orgonálásban? — Amit tudok, Isten után apámnak köszönhetem. Tőle örököltem ezt az elvet is: Is­tennek csak a legszebbet sza­bad nyújtani. Arra törekszem, hogy méltó és színvonalas da­rabokkal emeljem a gyüleke­zet áhítatát. Bár mindig ér­zem, hogy a templomi orgona­játék ennél is több. Ha isten­tiszteleten játszom, különösen ha Bachot, mindig úgy érzem, hogy én is részt veszel«: áz ige­hirdetésben. D. Korén Emi! .tették öt. De még jóval többet is, lényegesebbet is jelent ez a név. Ez a többlet főleg János evangéliumában érezhető! A Megtartó Jézus itt a magát fel­áldozó Bárány képében jelenik meg, aki elveszi és hordozza a világ bűneit. A Megtartó tehát a bűntől szabadítja meg a vi­lágot. A Mégtartó elnevezést a bűnt és halált legyőző, felma­gasztalt Krisztus kapja meg. Ez a név az Űr elnevezéssel együtt „mindenek felett való név”. Ilyenformán a Megtartó név átfogja és -összefoglalja Jézus Krisztus egész művét, teljes szolgálatát. Jézusnak ez a neve ott- sze­repel az első ismert keresz­tyén jelképben, a hal jelképé­ben is. E szó görög megfelelő­jének minden betűje Jézus egy-egy nevét örökíti meg ilyenformán: Jézus Krisztus. Isten Fia Megtartó. Nem’véletlen és nem is csak játék a szavakkal, hogy Jézus Ilyen sok nevet, megjelölést vi­sel. Mindegyikhez az élő hit tapasztalata fűződik. A Meg­tartó névhez is. Nemcsak pusz­ta, név Jézuson, hanem művé­nek szakadatlan folytatódása. Ö valóban Megtartó. Muncz Frigye* Himnusz íöcstey dalt kezdek, mint a bogár zümmögése; t szívemben megszületett az égi Béke, Egy-két szelíd szív velem zenél; Halljátok-e kedves barátim; a menny már bennem él. , S mind zugóbb, aengőbb lesz a hang, — a végtelenben, — fant, alant millió visszhangként zengenek megszámlálhatatlan seregek: angyalszívek, szentek, szeráfok, csillagok, napok és egek, földek, vulkánok, tengerek, — Egy mérhetetlen égi dal zeng, bong, csattog, tombol, viharzik bele a láthatatlan teremtések egébe, Maga az Isten mosolyog csillagtrónusán, — mindenütt béke, —• béke, — Bélre! Remsey György Jézus — Megtartó Amikor a nap lement, R&cz Pálné felkelt betegágyáról, mintha föltámadna. Hónapok óta feküdt. Teste alig nyomott többet, mint amennyi éveinek száma volt A harminckét éves asszony tüdősorvadással dőlt ágynak. Most csod&lcvtosmód felkelt, magára kapta a hosszú, rojtos, fehér-fekete kockás kendőt, mely egy széken he­vert az- ágynál. Nyikorgóit az ajtó, jajongott a padló. A be­teg a szobából a konyhába lé­pett, egykori műhelyébe, mely­nek tisztaságára és rendjére büszke volt. A konyhában a lányka meg a fiú foglalatosko­dott. A lányka burgonyát há­mozott, a fiú fát rakott a taka réktúzhely mellé. — Jaj, anyuka, miért keltél fel, hisz feküdnöd kell, gyönge vagy, megerőlteted magad. — Miért nem szólsz, ha keU valami? — Nem, gyermekeim, nem kell semmi, éppen csak látni akartalak, jól érzem most ma­gam, hát felkeltem és bejöt­tem hozzátok.. Jó estét kívá­nok. Ne haragudjatok meg ér­te, hogy betértem hozzátok, zavarom a munkátokat. Nem vagyok már gyönge, Olyan kü­lönös, hogy ma erőre kaptam. Hirtelen úgy éreztem, mintha együtt lennénk a karácsonyfa alatt, apa csenget, égnek a gyertyák, szép havas kará­csonyeste van. Ide ülök hozzá­tok, vagyis nem messze tőle­tek, így ni, segítek nektek egy kicsit. Szabad nekem is dol­goznom, aki hónapok óta csak henyélek. — Nem, édesanyám,, neked pihenned kell — mondta egy­szerre a fiú meg a lány. . — Csak egy kicsikét enged­jetek dolgozni, olyan jó lesz stekünk így együtt Veszem ezt a smirglipapin, megdörzsölge- tem a tűzhely vasborítását, hogy ezüstfehér legyen, ami­lyen azelőtt volt. Régen, mikor még nem voltam beteg. Jaj, ne félj, Ilonkám, csak egy kicsit dörzsölgetek, így ni, hogy jo­gom legyen itt maradni vele­tek. Tudom, mennyit dolgoz­tok, szegénykéim, iskola, tanú-, lás, betegápolás, házimunka. Szegény apa, mennyit fárado­zik ő, aki már nyugdíjas, s új­ra munkát vállalt. Sokba ke­rül ez a betegség, nagyon sok-, ba. Nézd, Dezsőké, milyen szép most ez a rudacska, füst fu­totta be, azért volt olyan sö­tét, mint a rossz lelkiismeret. — Anyuka, hagyd abba, az Istenért, nem neked való ez! — kérlelte a fiú. S a kislány eltökélten meg­fogta a lázas kezet s gyöngé­den, mint egy apród visszave­zette a beteget ágyába. Az anya nem ellenkezett. Akkor érkezett haza az apa. A két gyermek tüstént elme­sélte, hogyan jelent meg any­juk a konyhában — Hogy kelhettél fel? Hisz gyönge vagy, eleshettél volna, mit csinál akkor veled ez a két gyerek? — mondta Ráca Pál. — Nem estem el, nem is fo­gok már elesni soha. Ne hara­gudj rám ezért a kis kalan­dért. De olyan jól éreztem ma­gam, mintha szárnyakat kap­tam volna, melyekkel elröpül az ember. Az apa és a két gyermek megvacsorázott, a negyedik családtag nem nyúlt a tányér­hoz, melyet férje hozott be. Ott hűlt ki a, krumplikása az ágy mellett. A merengő sze­mű asszony most gyorsabban lélegzett, mint azelőtt. Kis mé­cses az ágy szélénél rejnb- randti glóriával övezte arcát. Az apa s a két gyermek oda- áltí a beteghez, ahogy estén­ként megszokták. — Üljetek le, nem vagytok gólyák — mondta a beteg s el­mosolyodott a hasonlaton, mint régen, mikor meséket mondott gyermekeinek. A három ember leült. Az asszony jobbjával végig­simította a paplant: — Én most elbúcsúzom tő­letek. Ne féljetek, nem megyek el végleg. Veletek maradok, a szívetekben, az a legbiztosabb hely számomra, ahonnan senki sem tud elűzni. Nem büntetés­ből nőtt az embernek szíve, ha­■ nem azért, hogy befogadja azt, akit szeret. És most imádkozni szeretnék szívetekért, hogy megmaradjon tisztának és ne­mesnek mindhalálig, hogy ne alacsonyítson le ' semmiféle szenvedély. Istenem, adj ne­kik ilyen szivet, egyenes, tisz­ta szívet, melyet félre nem ve­zethet semmiféle szándék. Le­gyen erős, hogy ne törje meg semmiféle megpróbáltatás. Ma­radjatok engedelmesek édes­apátokhoz. Maradjatok tiszták képmutatás nélkül, igazmon­dók kétszínűség nélkül, jócse- lekedetüek elbizakodás nélkül. Talán akkor szép lesz az élet. Rác* Pál letérdelt az ágyhoz, lehajtotta fejét. Az asszony ujjheggyel végigsimította fér­je homlokát: — Végtelenül szerettelek — mondta. Es egy sóhajjal megha.lL A fiúnak úgy rémlett, két hószín angyal lépett a nyitott ablakon át a szobába, fölkel­tették az alvó asszonyt, aki anélkül, hogy jobbra vagy balra tekintene, megindult ve­lük az ablakon át a kert felé. Fénylábukat egy suhintással átemelték a falon s eltűntek, mint a pára. Az ágyon csak a holttest maradt. Az apa lebo­ntotta lepedővel, aztán elfújta a mécsest. Ismét ott áltak a konyhában, a tölgyfaasztál körül. A lány­ka fogta apja bal kezét, a fiú a jobbot. — Most már árvák vagyunk —. sóhajtotta az, apa. Megin­dultak a könnyei, tudott már sírni. — Éjfél van — nyögte ké­sőbb. Ilonka odament a szobaajtó­hoz, megforgatta a kulcsot. Félni kezdett. Elfújták a fényt a konyhában, kimentek, az ud­var kövein, egymásba kapasz­kodva, elbotorkáltak egy má­sik szobához, melynek ajtaja a folyosóra nyílt, s túl volt azon a szobán, ahol a halott feküdt. A-z apa gyertyái gyúj­tott, sóhajtozott. A két gyer­mek odabújt a férfihoz, aki ezen az éjszakán özvegy lett. — Félek a haláltól — mond­ta Ilonka szepegve. — Én is — vallotta tüstént Dezső. — Ne féljetek! Vigyázni fo­gok rátok! Gondoljatok arra, amit anyuka mondott búcsú­zában — szótagolta a fehér ha­jú férfi. Csend támadt. Falevelek hulltak alá, lan- kadtan, libegve. Egy nedves levél rátapadt az ablakra, mint egy barna tenyéramely azt jelzi, itt vagyok. OLCSÓN? Olcsó húsnak híg a leve — mondja a közmondás. Isten nem híg lével táplálja gyerme­keit. Fia bűnt követtél el, ko­molyan veszi, mert bűnöd megbánására és megtérésre akar vezetni. A bűn lekicsiny­lése olyan, mint az olcsó hús. Könnyelművé és szemtelenné teszi az embert. József testvé­rei is szerettek volna „olcsón” szabadulni testvérük ellen el­követett bűnüktől. Isten nem engedte. Az éhínség Kánaánba is be­köszöntött A szárazság min­dent elperzselt. Mit néztek olyan tehetetlenül egymásra — rnondta Jákob gyermekei­nek. Menjetek el Egyiptomba és vásároljatok gabonát. Ben­jamin azonban itt marad. Még fiatal. Félek, hátha baj éri. Egyiptomba érkezett a tíz testvér. A miniszter elé vezet­ték őket Földig hajolták előt­te. Nem is sejtették, hogy Jó­zsef áll előttük. József azon­ban felismerte őket azonnal. Legszívesebben nyakukba ug­rott volna örömében, de nem tehette. Isten nem engedte az olcsó megoldást. József se ki­csinyelhette le, amit testvérei tettek vele évekkel ezelőtt. Ezért szigorú hangon szólt hozzájuk: Honnan jöttetek? — Kánaán földjéről jöttünk, fe­lelték a testvérek. Gabonát szeretnénk venni. Ismét térdre borultak mind a tízen. József rájuk kiáltott: kémek vagytok! Kikutatjátok az ország védetten határát, hogy betörhessetek és elrabol­játok a gabonát. — Nem va­gyunk mi kémek —.válaszol­ták a testvérek. Az éhség űzött ide. Édesapánk Kánaán föld­jén él. Tizenketten vagyunk testvérek. A legkisebb otthon maradt. Egyikünk pedig nincs meg. — Nem hiszem el, hiába beszéltek. Majd kivizsgáljuk a dolgot Egyikőtökét küldjétek haza és hozza magával legki­sebb testvéreteket A többi pedig börtönbe kerül addig. Csak akkor hiszek szavatok­nak, ha elhozzátok legkisebb íestvéreteket is. - < ' A testvérek összenéztek. Az ijedtségtől egy szót se tudtak szólni. József hivatta a bör­tönőrt és börtönbe zárta őket Mindnyájain, szeretnénk, te is szeretnél olcsón szabadulni a bű.-tői'és a rossz telkiisme­rettől. Azt mondjuk: majd el­felejtik; már nem is emlékez­nek rá; az idő múlása mindent betakar. Ilyen olcsón azonban nem tehet A bűn erősebb az emlékezetnél, nagyobb hogy- sem az id 4 pora befedje. Isten azért küldte Fiát, Jézus Krisz­tust a világba, hogy né ámít­suk magunkat ö drágán fize­tett, csakhogy megtérhessünk hozzá, beismerjük és megbán­juk a rosszat Minden más kí­sérlet hiábavaló. Olcsó. Érted most már, miért nem kicsinyelhette te József test­véreinek a fcű" ;t? És érted, hogy miért n- szabadulhat­tak a testvérek sem olcsón rossz lelkiismeretűktől? Ssalatnai Rezsői Az anya búcsúié

Next

/
Oldalképek
Tartalom