Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-28 / 48. szám

Hófehér templom — Terényben és Legénden Gyermekkorom felhőtlen tündérkertjében a Somló vá­rának vadregényes térségében bukkantam a szivárványpil­langók legszíntjátszóbb példá­nyaira és a legégszínkékebb harangvirágokra. — Valami ehhez hasonlítható öröm va­rázsa kerített hatalmába, ami­kor október 24-én a Cserhát nógrádi tájainak színes palet­táján kibontakozni láttam a napsugárban ragyogó őszi tár­latot — A természet szépsé­geinek panorámáját csakha­mar a kis terényi gyülekezet életéinek vadregényes környe­zetből előlépő gazdagsága vál­totta fel. Ezekből az eddig rejtve pompázó virágokból szeretnék néhány szálat cso­korba kötni. ÖRÖM A SZÍVBEN. A 60 éves, köntösében megújított templom örömünnepére készül a 340 lelkes kis gyülekezet. Az ünnepi szolgálat végzésére a püspöknével együtt meghívott és érkező D. dr. Ottlyk Ernő északi egyházkerületi püspö­köt és Kőszeghy Tamás titká­rát elsőként a falu előtt 2 ki­lométerrel a gyülekezet moto­ros küldöttei fogadták. A faluba érve harangszó, presbiterek sorfala, majd a parókián Polóny Zoltán lel­kész kisleányának kedves hangja s virágcsokra folytatta a köszöntéseket. Meghatódott- ság fénye s az öröm elpalás- tolhatatlan könnye jelezte, hogy az ünnep várva-várt órája elérkezett ÖRÖM A TEMPLOMBAN. Mélyről jött a templom telt padsoraiból az ének: „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök ki­rályát. D. dr. Ottlyk Ernő püspök szólaltatta meg és hozta szív­közeibe* Isten igéjét Hófehér megújult templom­ban, ragyogó napsugárban és örvendező gyülekezetben is időszerű és szükséges — mon­dotta —, hogy változás követ­kezzék be a szívben. Zakeus- nál is ez történt, amikor ta­lálkozott Jézussal. Befogadta Őt házába és szívébe, ami­nek gyakorlati következménye megmutatkozott: mindent megváltoztatni törekvő kész­ségben, bűnt, hibát jóval fe­ledtetni kívánó igyekvésben, új élet kezdetét jelentő Jézus­követésben ... Ez az új élet le­gyen a megújult hófehér templom igehirdetéseinek drá­ga gyümölcse. Az igehirdetés után bizta­tásként csendült fel a lelkész vezénylésével a gyülekezeti énekkar hangja: Győzelmet vettél, ó Feltámadott...! ÖRÖM AZ ŰJ MUNKA­TÁRSBAN. A záró oltári szolgálat keretében az egy­házkerület püspöke beiktatta új felügyelői tisztébe Joha- nesz Andrást. A szolgálat örö­mére és áldásaira kapott biz­tatást az igéből. ÖRÖM AZ ÜNNEPI KÖZ­GYŰLÉSEN. A lelkész kö­szöntő szavai, s egy kislány verses köszöntője után konfir­mandus korú lányok virág­csokorral üdvözölték a püspö­ki párt és. az esperest — ld. Oczot János legidősebb pres­biter a presbiterek nevében külön is szólt. — A helyi lel­kész ismertette a renoválás ta­nulságos történetét. A Gyüle­kezeti Segélytől kapott 13 000 Ft segély mellett a hívele 85 000 Ft-ot adtak össze. Minden 12. életévét betöltő egyháztag után személyenként 250 Ft-ot fizettek *önként a családok. A szeretetnek ez a minden áldo­zat vállalására kész mértéke a kis gyülekezet rejtett erőfor­rása. — A templorfirenoválás során kifejtett buzgó fárado­zásáért Csordás János gondno­kot külön hálás köszönet ille­ti meg. — Az egyházkerület püspöke meleg szeretettel kö­szöntötte a gyülekezetnek a lelkész: szolgálatra 30 éve vele együtt felszentelt hűséges lel­kipásztorát: Polóny Zoltánt, aki terényi szolgálatának is 10 éves jubileumát ünnepeli. Sok áldást kívánt további szolgá­latára, életére. Gartai István esperes, mint régi ismerős üdvözölte a jubi­láló lelkészt és gyülekezetét.... A templom szolgálatának a mindennapi életben kell meg­látszania. Általa szebbnek, jobbnak kell lennie a családi életnek, szorgalmasabbnak a munkahelyen tanúsított helyt­állásnál!. Jó szolgálatok által így szerezhetünk tisztességet Krisztushitünknek, fejezte be beszédét Rónay Zoltán egy­házmegyei diakóniai előadó a •meleg szívű lelkésztestvért kö­szöntötte, jubiláló lelkésztár­sában, aki kiépítette gyüleke­zetében a diakóniai munkát. Elsőnek nyújtott gyülekezeté­vel együtt segítő kezet a ba­lassagyarmati Szeretetházmak. A szeretet meggyőző hang­ján szólalt fel a helybeli ró­mai katolikus plébános is ál­dást kérve az evangélikus templom, az imádság házának, lelkipásztorának és népének szolgálatára. ÖRÖM AZ ELŐRETEKIN­TÉSBEN. A 3 órás templomi együttlét után is lélekben min­denki friss volt A záró ének alatt a nógrádi kegyesség meg­ható jelének lehettünk tanúi. A gyülekezet apraja-nagyja énekeskönyvet kezében tartva, énekelve kerülte meg az ol­tárt és letette az offertorium tányérba adományát. Az or­gona korszerűsítésére több mint 3000 Ft jutott ÖRÖM A FEHÉR ASZTAL MELLETT. Az együttlét foly­tatódott kinek-kinek otthoné­Vasárnapmegszentelő könyv Harminc lelkész tollából 67 igehirdetés. Nem, nem a tollá­ból: a szívéből. Az év minden vasárnapjára és ünnepnapjára egy teljesen kidolgozott pré­dikáció. Az ún. óegyházi peri- kópák alapján készültek, vagyis azon bibliai versek alapján, melyekről évszázadok óta világszerte visszatérően prédikál az egyház. Az igehirdetések azonban nem mohosak, s nem ..idő és tér felettiek”. „Arra töreked­tünk — szól az előszó —, hogy prédikációinkon keresztül Is­ten megszólíthassa a mi törté­nelmi helyzetünkben élő mai ban a fehér asztalnál és a pa­rókián a vendégek és a presbi­terek részére gazdagon megte­rített asztaloknál. A papné nagv szakértelmű vezetésével sok háziasszony forgolódott az asztalok körül. D. dr. Ottlyk Ernő püspök meghatottan mondott hálás köszönetét a szeretet számta­lan megnyilatkozásáért. Az ős­keresztyén szeretetnek ez az agapé-gyakorlása — mon­dotta — éppoly tiszta, szent, mint a keresztyén élet bár­mely más szent területén. Polóny Zoltán lelkész bemu­tatta vendégeinek közvetlen munkatársait, akik jubileu­mára úrvacsorái jelenetet áb­rázoló értékes festménnyel ajándékozták meg. — A gyü­lekezet egyik 99 év fölötti asz- szony tagja lakását díszítő, népi motívumé legszebb dísz­tányérjait küldte el az öröm­ünnepen részt vett vendégek megajándékozására. A szeretet gazdag áradásá-. ból még arra is telt, hogy a kórházból gyógyultan hazatért hívek énekköszöntéssel fejez­zék ki köszönetüket a kórházi betegágyuknál történt lelkész: látogatásokért! Ez csak a sze­retet kivételes mértékénél le­hetséges. — Sokáig időztek volna még a vendégek a fehér asztal melletti meghitt beszél­getésben, de a kötelesség indí­totta őket. embert és a mi társadalmi kö­rülményeink között élő gyüle­kezetét.” Segédlelkészektől püspökö­kig, falusi lelkészektől főváro­siakig, mellékállásként papos- kodóktól teológiai profesz- szorokig szerepelnek lelké­szek a harminc között a leg­szélesebb skálában. Szórványban, magányban nélkülözhetetlen vasárnap­megszentelő könyv. Persze, ha olvassák. Ehhez azonban meg kell venni! A 340 oldalas, egészvászon- kötésű könyv ára 70,— Ft LEGÉNDEN már zsúfolt templom várta őket. Egyház- kerületünk püspökének gaz­dag igehirdetését nagy öröm­mel hallgatta a püspöklátoga­tást már régóta váró másik kicsi nógrádi gyülekezet is. A közgyűlésen Babka Tiva­dar legéndi lelkész a templom rövid történetét és a gyüleke­zet gondjait ismertette. D. dr. Ottlyk Érnő püspök, egyben egyháztörténetünk nagy isme­rője, volt professzora, a múlt­ba mélyen visszatekintő bizta­tással, Gartai- István nógrádi esperes pedig előrenéző reménységgel szólt a diakóniai szolgálatban: a balassagyar­mati Szeretetházat szintén tá­mogató gyülekezet minden tá­mogatást megérdemlő népéhez. A lelkészpár a parókián a terényihez hasonló szeretettel vendégelte meg a gyülekezet asszonyainak közreműködésé­vel marasztalt kedves vendé­geit. A püspök hosszas beszél­getést folytatott a lelkészcsa­láddal és a presbitérium nagy­számú képviseletével. — Az est mélyen leszállt, mire az autók a város fényeiben mesz- sze maguk mögött hagyták a két kis nógrádi falu örvendező népét. Utasaiknak arra kellett gondolniuk, mennyire erős és gazdag az Isten, akinek ilyen lelki erőtartalékai vannak a vadregányesen szép csipkézett nógrádi dombok-hegyek mö­gött élő népében. Rónay Zoltán Sürget az Idő Barátaim! A temetőben jártam, — ahol már késő — És megdöbbenve láttam A parazsas múltat, mely feléledt S lobogva gyulladt, lángokban égett... Az élők keresik, ami emlék De a nemlét is rettenti őket S kifulladva bármeddig loholnak Parttalan mélyhez zarándokolnak Sóhajtoznak, mellébeszélnek, Hogy a tegnapból nem lehet holnap Mellüket verik, de azért félnél!. Mert jajveszékelve haldokolnak... Siessetek! Törekeljünk a jóra! Ma még nem késő, De már ütött az óra Sürget az idő, rohan az élet Vak percek tengeréből a szépet S gyönyörködtetőt ki kell menteni! A jelszónk szüntelen legyen: Segítő kézzel nem téveszteni, Megbocsátani, s a kérdezőnek Szelíd felelet! így vegyen Búcsút a mával elmenőnek S az érkezőnek nyíljék Szívünk melegéből szeretet! Siessetek! Törekedjünk a jóra — amíg nem késő — S a nagy találkozóra Gyűjtsünk elpusztíthatatlan szépet Amit nem kezdhet ki az enyészet Sem az Idő! S mint viharálló Gránit-falba rótt rovásit Véssük szívekbe emberségünknek Ha kell, magunkat törjük össze rajta! Az ember úgyis múlandó fajta... De a tettei túlélhetik ott, Ahol épített, ahol nem rontott! S így élni tud százszor is — meghalva! Barátaim! Törekedjünk a jóra — ha még nem késő —> És vegyük fontolóra, Hogy fogy az idő, rohan az élet Vak percek tengeréből a szépet S előbbrevivőt ki kell menteni! Fegyver és paizs legyen: összetartani s nem veszejteni! Hűtsük le hát azt, ami éget Keverjünk tiszta égi kéket És kezdjünk tündöklőbbet festeni! Csak egyben ne legyen önkímélet: Felragyogtatni, ami emberi! Sárkány András Erdő csillaga A Magyar Nyelvőr most megjelent 3-ik számának 363. oldalán Reuter Camillo ismer­teti és közli Anna-Maija Rait- tila finn költőnőnek a Turme- zei Erzsébet fordította kis ver­sét, elismeréssel írván arról, hogy a vers finn címét, a ma­gyarul mesterkélt ízű „hegy ékessége” helyett Túrmezei Erzsébet a jó magyar hangzá­sú „erdő csillagának” fordítot­ta. „A jó magyar elnevezés megérdemli, hogy megismer­jük” — írja a lap. lelkészhiAny württembergben A nyugat-németországi Würt­temberg! Evangélikus Egy­ház püspöke, Helmut Class ki­jelentette, hogy egyházának sok gondot okoz a lelkészhi­ány. 1972-ban a 220 gyülekeze­ti segádlelkészi állás közül szá­zat nem tudnak betölteni és 130 lelkészi állás is üres. A lelkészhiány közvetlen oka, hogy a következő , évre igán sok lelkész nyújtotta be nyug­díjazási kérelmét. A hiány pótlására a württembergi egy­ház átképző tanfolyamokkal más hivatásban állók lelkész: kiképzésére is kísérletet tesz. (epd) D. dr. Páliy Miidós hatvan éves Ha a soproni licisták általá­nos találkozóra jönnének ösz- sze, és ott az udvaron hajdani szokás szerint sorakozóra kon- ditanák meg a régi iskolai ha­rangot, akkor a diákrendezők egészen biztosan legalább egy korosztállyal lejjebb tessékel­nék őt. Mit keresne fekete hajával és aktivitást sugárzó egyéniségével a nyug alma­zásra érett és nyugalomra vá­gyó GO évesek között? Ki is gondolna korára, amikor len­dületesen magyaráz a kated­rán, vagy amikor energiku­san vezeti az akadémiai érte­kezleteket, vagy amikor fris­sen tárgyal és szólal fél gyű­léseken itthon és külföldön? De fellapozom a Lelkipász­tor januári számában életraj­zát, amely tiszteletbeli dokto­rátusára készült, és akkor egyszerre a dátumok és ese­mények, a feladatok és ered­mények szinte beláthatatlan sora jelzi, hogy hosszú út áll mögötte. 1937-ben avatták lel­késszé, két éven át ösztöndí­jas Halléban és Erlangenben, 19i0-t51 vezetője a haliéi egy­háztörténet! kutató állomás­nak, 1942-től német nyelvmes­ter és segádlellcész Sopronban, 1945-ben megszerzi a teológiai doktorátust az ótestámentumi szakból, 1910-tól a soproni fa­kultáson társadalomtudományi tanár, 1930 cta az ószövetségi tanszék vezetője, tagja majd vezetője az ótestámentumi for­dító bizottságnak is, összesen hat éven át dékán, 1953-tól nyolc éven át otthenigazgató, közben a Lelkipásztor főszer­kesztője is. 1967-óta ökumeni­kus főtitkár, közben részt vesz a Keresztyén E ákekonferen- cia, az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövet­ség nagygyűlésein és számos bizottsági ülésén. Előadásokat tart teológiai fakultásokon és konferenciákon, emellett ki­lenc könyv, köztük Zsoltár- és Jeremiás-komnjentárjai* vala­mint 350-nél több tanulmány v és cikk tanúskodik írói tevé­kenységéről. Ügy sűrűsödnek ezek az adatok, mint útjelzők élete pályája mellett, és má­soknak egy életre sem jut be­lőlük annyi, mint nála tíz évre. A csupasz adatok mögött pe­dig még sokkal több áll: egy munkában, harcban eltöltött élet, amelynek belső feszült­ségeiről talán csak a családja tudhat, s a barát és munkatárs tanúskodhat. Gondolok a haj­nalig nyúló beszélgetésekre a fasizmus idején — arról, hogy mi lesz feladatunk, ha véget- ér a „percemberkék dáridója”. Gondolok arra, hogy hogyan sodródott, vagy inkább sodor­ták az egyház peremére, mert benne csak az arisztokrata ve­zetésű egyház politikai kriti­kusát látták, amikor pedig a politikusok a népünk jövőjéért harcoló papot becsülték benne. Gondolok az egyházi útkere­sés éveire, amikor a kérdések velejéig ható viták közben Is­tenhez kötött lelkiismerettel és egyházunk-népünk iránt ér­zett felelősséggel születtek egyházi döntések. És gondolok a kibontakozás örömére és ki­fogyhatatlan feladat-tömegére. Szeme sarkából lenézve így nyilfkozott róla egyszer egy paptársunk: Csak azt nem tu­dom, honnan veszi ez ezt az energiát? Válaszul eszembe jut Beöthy Zsolt irodalomtörténe­tének pusztai lovasa, aki vé- gigiártatja szemét a végtelen látóhatáron, azután tökéletes- sen biztonsággal vág neki az úttalan útnak — egyedül is. Melléje gondolom Hermann Ottó pákászát is, aki aprólékos pontosággal készíti elő halász­eszközeit, és hallatlan türe­lemmel várja ki az alkalmas pillanatot. Eszembe jutnak a Balassák, a Berzsenyiek, az Adyk, akik egy életen át tusa- kodtak Istennel. És a Móricz Zsigmondok, Illyés Gyulák és népi írók is, akiknek életszük­séglete, hogy vissza-visszatér­jenek a falu népéhez, ahonnan jöttek, hogy ellenőrizzék, jól látnak-e még odafenn. Ez az energia lüktet benne, és eat vetette bele abba, amit vala­mikor pályánk kezdetén úgy fogalmaztunk meg Adyvaí, hogy szeretnénk alkotni „na­gyot és szépet, emberit s ma­gyart”. És azért nem fog rajta az idő, mert ezzel a célkitűzés­sel rrvndig előre néz, a jövő felé. ahowan ő vallja magáról: „Sokat dolgoztunk, vívódtunk, harcoltunk, tűrtünk és imád­koztunk, amíg eljutottunk a mai napig. Az élet azonban nem áll meg. A theologia via­torum művelőire és tanítvá­nyaira holnap is új és nagy feladatok várnak!” Dr. Prőhle Károly A gyülekezeti presbitériumok figyelmébe Az egyházkerületek elnöksége kéri a gyülekezetek presbi­tériumait, hogy az 1972. évi költségvetés elkészítésénél várják meg az 1971. december hó 9-án tartandó Országos Presbité­rium ülésének döntését az 1972. évi közegyházi járulékok meg­állapítására vonatkozólag. Koszorúzás Békéscsabán A békéscsabai gyülekezeti napon megemlékeztek arról is, hogv harminc évvel ezelőtt hunyt el D. Szeberényi Lajos Zsigmond és fia, dr. Szeberényi Gusztáv, a gyülekezet két neves lelkésze. Az apát alig egy héttel követte tragikus hirtelenséggel a fiú. A két sírnál, ahol a gyülekezet vezetősége és kegyeletes em- lékezők koszorút helyeztek el, Mekis Ádám esperes mondott imát. A Duna mentén jártunk... PAKS. A legtöbb ember, még „az igazak álmát” aludta amikor a reformáció ünnepén az Engels térről autóbusz in­dult Paks felé. A hosszú út el­lenére frissen és vidáman ér­keztünk meg a Duna menti községbe. örömmel és izgalommal ké­szültünk a ránk váró szolgá­latra. A paksi gyülekezet nem volt ismeretlen előttünk, hi­szen valamennyien (Csepragi Zsuzsanna, Jankovits Béla, Németh Pál és Demény Ká­roly) a Tolna-Baranya Egy­házmegye ösztöndíjasai va­gyunk. Velünk tartott még az akadémia idei finn ösztöndíjas hallgatónője, Liisa Iso-Hirve- lá is. A szolgálatok sorát Janko­vits Béla nyitotta meg, a gyer­mekek részére tartott biblia­órát Az istentiszteleten dr. Selmeczi János otfchonigazgató hirdette az igét. Igehirdetésé­ben a reformáció mai, modern értelmezésére hívta fel a fi­gyelmet A vendéglátóknál elfogyasz­tott ebéd után a parókián gyü­lekeztünk. Sólyom Károly es­peres egyháztörténeti munká­ja lehetőséget adott arra, hogy bepillantsunk a gyülekezet múltjába, képet kapjunk je­lenéről, és reménységgel gon­doljunk jövőjére. Délután a református gyüle­kezettel közösen tartott ünne­pélyen bizonyságot tettünk ar­ról, hogy mit jelentett a re­formáció az egyén, az egyház életében, milyen hatással volt a kultúrára, és mit mond a mai társadalomban élő szocia­lizmust építő náp számára. Hasznos tapasztalatokkal és élményekkel távoztunk Tolna megyéből. Bízunk benne, hogy elértük célunkat; segíteni az embereknek, hogy életűikkel példát mutatva megtalálják Istenhez vezető közös utun­kat. Köszönjük Neked Paks. Demény Károly minden gyülekezetünkben leg­alább három példányt venné­nek, — jövőre több könyvet tudnánk kiadni. Esztendő végén járván is­mertetjük Sajtóosztályunkon kapható könyveinket. Kérje meg lelkészét, mutassa meg. Ha egy-egy könyvből híveink

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom