Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-28 / 13. szám

Világtörténelmi események sodrában t Móz 14, 1?—20 ISTEN GYERMEKEI SOKSZOR AZT SZERETNEK, ha út­juk olyan tájakon vezetne, ahol elkerülhetik a történelmi konf­liktusokat és megspórolhatják a döntéseket. Isten azonban tu­datosan olyan úton vezeti népét, hogy az akarva nem akarva rákényszerüljön a történelmi eseményekben való aktív részvé­telre. A békés Ábrahám is — aki a békesség* kedvéért háttal szemben inkább a rosszabbik részt Választotta -— olyan hely­zetbe kerül, hogy egy akkor világkonfliktusnak számító ese­ménnyel kapcsolatban döntenie kell. S a döntést nem kerülheti el. Akarva, nem akarva színt kell vallania, hogy a konfliktus­ban melyik oldalt támogatja. Döntéséből, viselkedéséből a mai kor keresztyénéi is útmutatást kaphatnak, hogyan viselkedje­nek világtörténelmi események sodrában. MINDENEKELŐTT AZT KELL LÁTNUNK, hogy a döntésre Ábrahám nem kapott isteni kinyilakoztatást. Józan eszére, meg érző szívére hallgatott, hogy a konfliktusban melyik oldalra álljon: arra, amelyik oldalon az igazságot látta, meg amelyi­ken unokatestvérén, a bajba jutott Látón is segíthet. Isten gyer­mekei a történelem folyamán ritkán kapnak isteni kinyilatkoz­tatást arra vonatkozólag, hogy a történelem harcában melyik oldalra álljanak. Isten igéjétől áthatott józan eszükre, meg szí­vükre keil haUgatniok arra vonatkozóan, hogy milyen törek­véseket, célkitűzéseket támogassanak. S ha ezt teszik, akkor mindig azon az oldalon állnak, ahol az igazság áll és amelyik az előbbrehaladást és a béke ügyét szolgálja. ISTEN AZONBAN NEM HAGYJA NÉPÉT BIZONYTALAN­SÁGBAN afelől, hogy helyesen döntött-e, vagy sem. Á’orahám- hoz elküldi szolgáját Melkhisédeket, az igazság és békesség ki­rályát, hogy Ábrahámnak tudtul adja: jó úton jár, jó ügyet szolgál. Persze Isten azt is mindig jelzi népének, ha, rossz úton jár és rossz ügyet szolgál. Amikor egyházunk úgy döntött, hogy a béke és az emberiesség ügyének szolgálatába áll, sokan nem tudták, hogy ez az út Isten útja. De menet közben, szolgálatunk megáldásával Isten tudtunkra adta nekünk is: jó úton jár egy­házunk és jó ügyet szolgál. TÉTÉN NÉPE ÉPPÚGY RESZT VESZ a történelmi esemé­nyekben, mint azok a népek, melyek nem ismerik Istent, de Isten népének ez a részvétele mégis egészen más. Ábrahám a harc közben sem feledkezik meg küldetéséről: „Nagy néppé teszlek és megáldom benned a föld minden népét!” Melkhisé- dek áldása ennek az áldásnak a megismétlése. S a harc végén a harcban fészt vevő többi királytól teljesen függetlenül Áb­rahám tizedet ad Isten követének, s ezzel elismeri azt, hogy győzelmüknek forrása tulajdonképpen Isten megsegítő kegyel­me. A történelmi események sodrában, amikor járjuk a szol­gálat útját, sohasem szabad megfeledkeznünk, hogy ezen az úton is küldetésünkben járunk és hogy sikereinknek, szolgá­latunk gyümölcsének forrása nem a saját erőnk, vagy ügyeske­désünk, hanem kizárólag Isten megsegítő kegyelme. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Mennyei Édesatyánk! Áldunk téged azért, hogy népedet nem vetted ki e világból, hanem beleállítottad a történelembe és szolgálatot bíztál reá, s hogy ebben a szolgálatban nemcsak utat mutatsz, hanem áldásodat is közlöd velünk. Add, hogy sohase feledkezzünk meg arról, hogy a történelmi események sodrában mindig a jó ügyet támogassuk, a békét és az igazságot szolgáljuk, s ezáltal tegyünk eleget annak a kül­detésnek, amit Jézus Krisztus, a te egyszülött Fiad által reánk bíztál. Áldj meg minket, hogy ezt a küldetést, embertársaink javának, örömének, üdvösségének munkálását a te akaratod szerint sikeresen el is végezzük. Ámen. A tanyavilágban Délelőtt még a nyíregyházi „Nagytemplom.” ódon, falai visszhangozták Nagy István tatai esperes igehirdetését. Este azonban elindultunk a nyíregyházi tanyabokrok felé. Ez még az „enyhe tél” feb­ruári estéje volt. A város neonlámpái a hátunk mögött maradtaik. Néhány kilométer után, bukdácsoló Trabantunk fényszórói tapogatva keresték a szokatlanul száraz tanyai földút keskeny csapását. Utunk egy kihaltnak tűnő szárűskert hallgatag fái közöt ért véget. Innen már csak gyalog mehet­tünk tovább — csaholó ku­tyák sorfala között — a tanya belseje felé. így érkeztünk meg Suján bokorba. A tanya közepe egy hor­padt térség. Nyáron, ha víz áll benne, kacsaúsztató. A kis tó tükre most befagyottan várja a csúszkáló, korcsolyázó gyerekeket A tanya házai e tér szélén körben, valóban úgy simulnak egymáshoz, mint egy bokor egymásba fonódó ágai, levelei. A tanya belsejét utcai lámpák világítják barát­ságossá, oszlatva a téH este sötétségét Meg egy kicsit jel­képei is annak, hogy hogyan változik, „világosodik” meg napjainkban a tanyai ember egész életformája. Ahogy ballagunk az estében, egyre-másra csikordulnak az ajtók, s csatlakoznak hozzánk fejkendős nénik, ünneplő csiz­más férfiak. Nem szól a ha­rang, hiszen templom sincs itt Mégis istentiszteletre megyünk mindannyian. Ma este Mihály bácsiék otthona lesz a temp­lom, egy hónap múlva meg egy másik hajlék nyitja meg ajta­ját az ige előtt. Hamarosan megérkeztünk. Székeken, lócákon sokan szo­rongtak már a szobában, s édesanyák öléből egy-két kí­váncsi gyermekfej is előkan­dikált. Aztán felhangzik a jól ismert ige: „Légy hű mindha­lálig, és néked adom az élet­nek koronáját.” Benne öröm­hír szól mindnyájunknak: a Fiát értünk áldozó, „hűséges Isten” irgalmáért hűek marad­hatunk Krisztusunkhoz, ha­zánkhoz, embertársainkhoz, és gyülekezetünkhöz. Kitárul előttünk a hűséges szolgálat felelőssége és nagyszerűsége. A .kicsinyen” való hűségtől kezdve, az emberiség világtáv­latú ínségeinek hűséges hordo­zásáig mindaz, amit Isten ma egyházára akar bízni. A befejező ének hangjai már az éjszakába haltak el... bennük pedig élt a reménység, hogy a hallott ige megerősített minket hitünkben, s elindítha­tott a hűséges szolgálat útján. Dunántúli vendégünk szá­mára nagy élmény volt a Nyír­egyháza környéki különös ta­nyavilág. Nekünk pedig az volt az élmény, hogy szolgála­ta által benne tudhatjuk ma­gunkat magyar evangélikus egyházunk egy reménységét hordozó, együtt szolgáló, együtt vándorló nagy család­jában. Imádság Istentisztelet előtt Urunk, Istenünk! Magasztalunk szent Fiad engesztelő áldo­zatáért és szolgálatáért is, amelyet az igével és szentségekkel vé­gez egyházunkban. Könyörülj, hogy áldozata és szolgálata ne vesszen rajtunk kárba. Hadd legyünk az ő szent népe: reá hall­gassunk, neki higgyünk, benne éljünk, s általa egykor üdvös­ségre jussunk. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. március 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- sctuer Károly, de. 11. (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6. Bach: János passió — dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de 12. (magyar), du. 5. szeretetven- dégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veöreös Im­re. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út. de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh. Gyula. Soroksár Üjtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerlctelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalőta MÁV telep de. 8. Rákospalota KJs- templom de. 10., du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvármé, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Turchányi Sándor teol. (szuppl.), du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Turchányi Sándor teol. (szuppl.) Óbuda de. 9. Fülöp Dezső. de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Rutt- kay Elemér, du. fél 7. dr. Benes Miklós. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél. 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert.. Csillag­hegy de. fél'10. Csepel de. fél 11. ÖRÖKSÉG Ismeretterjesztő riport-film­sorozatot láthattunk a TV-ben az elmúlt hetekben Indiáról. A képernyő egy távoli, isme­retlen, nekünk talán szokat­lan világot mutatott be nyo­morával és gazdagságával, bölcseivel és fanatikusaival, múltjával és jelenével, szent­jeivel és megszállottjaival. Számomra India valamikor a titokzatosság országa volt. Ké­sőbb Gandhi életén és tanítá­sain át közelebb került hoz­zám, majd évekkel ezelőtt Huxley beszámolóját olvastam, alci a keleti bölcsek tanításait kutatva próbált lelkét izgató kérdésekre választ kaput Érdeklődéssel vártam hát folytatásról folytatásra ezt a filmsorozatot. Legjobban az a bölcs nyugalom kapott meg, amellyel élet-halál nagy kér­déseit nézik és nem félik. Éppen ezekben a napokban került kezembe egy levél, amelyet egy indiai orvos írt. öreg ember lehet, legalábbis a levél tartalma arra utal. ... a fiam orvos — írja —■ Amreliben. Egy gyermekkór­házban dolgozik. Az unokám egyetemi hallgató, szintén or­vos lesz. Isten segítse őket. A másik fiamnak. most adtam át a gyógyszertárat, amelyben dolgoztam. Kérem Istent, hogy mindig olyan gyógyszert ad­hasson, amely enyhülést ad a betegeknek. Magam már fá­radt vagyok, de szeretnék ne­kik segíteni. Kérem, ahogy ve­lem tették, tartsák meg gyer­mekeimet és unokámat is sze- retetükben. Megint kérem Is­tent, hogy barátságunk szálai ne szakadjanak meg. Mindig becsületre, emberségre nevel­tem őket. Azt hiszem, ez a legnagyobb örökség, amit rá­juk hagyhatok. Ezt senki el nem veheti tőlük. Jóságukat előre is megköszönöm ... Nézem a pergő filmkockákat Indiáról. A sok arc között ke­resem a levél íróját. Melyik lehet? Milyen lehet ez az öreg indus, aki messze országból le­velet küld, hogy gyermekei, unokái sorsát Isten kezébe le­téve szeretettel kövezze ki jö­vendő útjukat. Vajon megér­tik-e gyermekei, unokái? Fél­éi LUTHERANIA március 28-án, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JANOS PASSIÓJÁT. Közreműködnek: László Margit, Kerényi Mária, Marik Péter, Melis György, Mezőfi Tibor, és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenó Igét hirdet: DR. KÉKÉN ANDRÄS igazgató-lelkész Az előadást a szokásos időben, virágvasárnap délután 6 órakor megismételjük. tik-e életét és annyi szeretet­tel gondolnak-e öreg napjaira, mint amennyivel ő gondol a jövőjükre? * Még kisgyermek voltam, amikor egyszer nagyapám és édesapám beszélgetését hall­gattam ki. Csendes, halk sza­vakat váltottak. „Azután őrizd meg a szivedet” — mondta nagyapám és megölelte apá­rnát, aki akkor már meglett ember volt. Az imakönyvemben van egy levél. Apám írta valaha. ... tudj örülni az élet tisz­ta szépségeinek és tudd csen­desen hordani a lélek elrejtett keresztjét. Mind a kettőt tedd Istennel és örömöd tisztább, szenvedésed könnyebb lesz... Ezt hagyta nekem örökségül. És most, hogy visszagondolok rá, tisztán látom, hogyan kö­vezte ki szeretetével előttem az utat. Kézenfogva vezetett először iskolába. Vele együtt léptem át az akadémia küszö­bét. Ő kilincselt értem azok­ban az időkben, amikor állást kapni csodaszámba ment. Min­denből a legszebbet, a legjob­bat adta nekem, minden mun­ka nehezebb végét ö fogta meg helyettem és betegen, botjára támaszkodva ö mosolygott, ha az emberi rossz elkeserített. Már nem tudott beszélni, zi­háló mellel elindult az égi mezők felé, amikor váratla­nul megszólalt: Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját — mondta gyorsan, mint akinek sietni kell. De mihez legyek hű? — kérdeztem volna, csak már nem lehetett. így aztán hú igyekszem lenni hitemhez, em­bertársaimhoz, elveimhez, ha­zámhoz. Isten engem úgy se- géljen. Lám, egy öreg orvos valahol távol Indiában leül és levelet ír, nem sejtve, hogy bennem, aki ismeretlenként a levelét felnyitom, régi drága emléke­ket hív életre, amelyek örök­ségemre figyelmeztetnek és ar­ra késztetnek, hogy leírjam ezt a pár sort, hogy aki ol­vassa, gondoljon azokra, akik­től ilyen elvehetetlen öröksé­get kapott, vagy azokra, akik­re még ilyen örökséget kell hagynia. Bárcsak sokan lennének! Gyarmathy Irén EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország! Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: O. Koren Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vül. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszáíhlaszám: 20.412—Vtri. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Pósta Index 25 211 71.0869 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Jézus mondja: „Én odaszen- telem magam érettük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (János 17, 19) VASÁRNAP. — „Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok, miért nem hisztek nekem?” (Jn 8, 46-—59) Feszült párbeszéd ala­kul ki Jézus és ellenfelei kö­zött. A helyzet annyira elmér­gesedik, hogy a végén meg akarják kövezni, mert képtele­nek elviselni szívük legelrej- tettebb titkaira rámutató beszé­dét. Jézus oldaláról nézve a magát az emberért, az éppen ilyen hallgatókért odaszentelő akaratot látjuk, az Atya kül­döttét, aki teljhatalmú megbí­zottja Istennek, élet és halál kérdésében tanácsadó. HÉTFŐ. — Jézusnak „vál- tozhatatlan a papsága, ezért 6 mindenképpen üdvözítheti azokat, akik általa járulnak Is­tenhez.” (Zsid 7, 23—27) Jézus Krisztus Isten és emberek kö­zött forgolódó főpapunk, aki ezt a tisztet nem csupán bi­zonyos időre vagy bizonyos körre vállalta, hanem minden időre és mindenki számára. Hi­vő gőg volna őt csak magunk­nak vagy csak bizonyos közös­ségnek kisajátítani, egy bizo­nyos régi időhöz kötni. KEDD. — Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotok­ra rendelt”. (Zsid 9, 16—22) Az Ószövetség és Újszövetség egy­aránt „vér”- szövetség a pár­huzam szerint. Amíg azonban Mózesnél az áldozati állatok vére pecsételi meg a szövetsé­get, addig az Újszövetség Jézus áldozatára épül, aki egész éle­tét és minden csepp vérét oda­adta az embérvilágért. Egysze­ri és tökéletes áldozata meg­szüntette az ószövetségi áldo­zati kultuszt, követeli viszont életünk odaszámását Jézus kö­vetésében. SZERDA. — „Üj parancso­latot adok nektek, hogy egy­mást szeressétek ... erről isme­ri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok”. (Jn 13, 31—35) Krisztus tanítványai­nak különös ismertetőjele a szeretet Valljuk meg bűnbá­nattal, hogy gyakran hiányzott életünkből ez a különös ismer­tetőjel, helyette gyűlölködés, viszálykodás, veszekedés, rosz- szat-gondolás, megszólás és még más „ismertetőjelek” vol­tak ránk jellemzőek. A ke­resztyén egyháznak, mint kö­zösségnek magának is sok a megbánni való ja. CSÜTÖRTÖK. — „íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat” (Zsid 10, 1—10). A Miatyánk gyakran elmondott mondatában kérjük Istent, hogy „legyen meg a Te akara­tod”. Hányszor szegülünk azon­ban ellene, hányszor éppen ná­lunk, közöttünk vagy bennünk nem tud ez az akarat előbbre jutni és beteljesedni. A Jézus­ra' vonatkoztatott bibliai igs Urunk föl tétlen és odadó alá­zatát és engedelmességét húz­za alá, aki mint „ártatlan Bá­rány”, önmagát adta áldoza­tul. PÉNTEK. — „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért és az egész nép el ne vesszen” (Jn 11, 47—55). Jézus különös Király. E föld királyai és ural­kodói alattvalóik vérét és va­gyonát kívánták évszázadokon keresztül a maguk céljai el­érése érdekében. „Milliók egy miatt!” Jézus maga ajánlja föl életét váltságul, mielőtt kérne tőlünk valamit, gazdagon meg­ajándékoz. Ő tette meg az első lépést, ő nyújtja a kezét és tő­lünk ajándékai elfogadását, szeretete és megbocsátása to­vábbadását várja. SZOMBAT. — „Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek tel­jességével, mint akiknek szi­vük tiszta a gonosz lelkiisme- rettől”' (Zsid 10, 19—23). A böj­ti ünnepkör kísértése, hogy mindaz, ami ehhez tartozik, csak szemlélődés vagy emléke­zés marad. Urunk lépésekét vár! „Járuljunk”, azaz indul­junk neki teljes szívvel a hit útjának, levetve minden go­noszt, tántoríthatatlanul meg­tartva a reménységet, követve Urunkat, azon az ütőn, ame­lyet ő szentelt nekünk új és élő úf gyanánt”: If j. Harmati Béla — Böjt 5. vasárnapján az oí- tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltára igéje: Jn 8, 46—59; az igehirdetés alap- igéje: 1 Móz 11, 17—20. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hir­det D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök, az Északi Egyházkerü­let püspöke. — SURD. A gyülkezet egy­hangú bizalommal felügyelő­jévé választotta eddigi jegyző­jét és kántorát, Varga Jánost, másodfelügyelőjévé Borsos Já­nost, jegyzőjévé ifi. Borsos Já­nost, gondnokává pedig Kun Ferencet. Az új tisztikar beik­tatása böjt 1. vasárnapján volt. — SZARV AS-ÜJTEMPLOM. A gyülekezet új lelkészét, Ara­di Andrást, március 2I-én ün­nepi istentisztelet és közgyűlés keretében iktatta be szolgála­tába Koszorús Oszkár esperes. — ANGYALFÖLD. „Akik reménységben neveltek” össze­foglaló címmel neves evangé­likus pedagógusok életét és munkásságát ismertetik böjti estek keretében minden pén­tek este fél 7 órai kezdettel, Cómeniusról Szalatnai Rezső, Bél Mátyásról dr. Fabiny Ti­bor beszélt. Tessedikről Ben- ezurné, dr. Kada Judit, Veres Pálnéról dr. Sáfrány Györgyi tart előadást. A böjti estek ige­hirdetései, lekciói és énekei re­ménységünk forrására, a ke­resztre irányítják a figyelmet. — ÜJPEST. Március 28-án délután 5 órakor tartják a gyü­lekezet tavaszi szeretetvendég- ségét, amelyen Muncz Frigyes diakóniai ügyvivő-lelkész tart előadást. A gyülekezet szeretet­tel hív és vár mindén érdeklő­dőt. HARC A LEPRA ELLEN Számítások szerint földünk kb. 3 és fél milliárdnyi lako­sából mintegy 12—15 millió szenved leprában. Ez a Bib­liából is ismert betegség (bél- poklosság) gyógyítható, külö­nösen is akkor, ha korán föl­ismerik a bajt és a beteg or­vossághoz jut. 12—15 millió­nyi betegből azonban csak 2 és fél millió részesül megfele­lő segítségben. Az Egyházak Világtanácsa a következő években nagyobb segítséget kíván adni a lepra elleni kü2delem számára. Af­rika mintegy négymilliónyi betegére gondolva támogatják az AddiSz Abebában fölépített Összafrikai Lepra Központ (ALERT) munkáját. Együtt munkálkodnak a Wellesley C. Báiley alapította Lepra Elleni Misszióval is, amelyik főleg Ázsiában tevékenykedik és az indiai Karigiriben tart fönt leprakutató intézetet. (EPÖ) — HARMONIUM, 12 regiszteres, 2 sípsoros, külföldi, orgonahangú, kitűnő állapotban eladó. Budapest, vm. Futó u. 41. n. 7. Csáthyné. — VIDÉKI LELKÉSZ FIA felesé­gével albérleti szobát keres. Beje­lentés az Evangélikus Lelkész! Hi­vatalban. Bp. vtr. Damjanich u, 28/b. Telefon: 222-8OS. Csizmazia Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom