Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-04 / 27. szám

Vetés és aratás Vetésre aratást várunk. Bőségeset, sokat. Azonban a jó föld­be, gondosan elvetett mag sem hozza meg mindig a bő ara­tást. Aszály, jégeső, fagy vagy üszög pusztíthatja a jó magve­tésünket. Azután gondoljunk a tavalyi árvizekre és az idei belvizekre. Luther Márton a negyedik kérés magyarázatában a min­dennapi kenyérhez sorolja a jó időjárást is, és nem is ok nél­kül. A 127. zsoltárban ezt olvassuk: „Hiába keltek fel korán, s tértek későn nyugalomra, hogy a fáradsággal szerzett kenye­ret egyétek. Annak, akit Ó szeret álmában is eleget ad.” Mert mindig emberé a munka, és Istené az áldás. Mindent meg kell tenni a bő aratás érdekében. A többit bízzuk a mi Istenünkre. Hűséges munkások legyünk életünk minden idejében, de soha ne legyünk türelmetlen aratók. Így van ez a lelki magvetésnél, az Ige magvának szórásánál is. Hűséges, lelkiismeretes munkát vár szolgáitól itt is a mi Istenünk. Szórni kell a szívek ugarába a magot, Isten Igéjét; minden időben, lankadatlan hűséggel. Azonban bármilyen hűséges és szorgalmas munka után sem várhatunk mindjárt gazdag aratást. Gondoljunk Jézusnak a magvetőről szóló pél­dázatára. az emberi szívek különböző talajaira. Kevesen van­nak. akik hallgatják, még kevesebben, akik megtartják Isten Igéjét. Sokan vannak, akik a tágas kapu széles úton és keve­sen, akik az életre vivő szoros kapu és keskeny úton járnak. Az egyház ennek ellenére sem lehet soha türelmetlen arató. Míg a világ világ, mindig lesznek olyanok, akik bezárják szí­vüket Isten Igéje előtt, de mindig lesznek olyanok is, akik hallgatják'és meg is tartják Isten Igéjét. Még, ha ez utóbbiak mindig kevesebben is vannak. Isten szántóföldje korunkban sem lett terméketlenné, habár napjainkban sokszor és sokan gondolják ilyennek: Az egyház feladata, hogy lankadatlan hű­séggel végezze továbbra is a magvetés drága munkáját, de az eredmény titka az Ür Jézus Krisztus. „Ö tett minket alkalma­sokká arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a be­tűé, hanem a Léleké. Mert a betű öl, a Lélek ellenben megele­venít. (II. Kor. 3,6) A növekedést mindig Isten adja. ö pedig a gyors eredmény tekintetében mindig türelemre inti Isten né­pét. A hit mindig a Szentlélek munkája. Luther szerint a föl­dön az egész keresztyénséget a Szentlélek hívja, gyűjti, meg­világosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Az egyház munkásainak a figyelme az alázatos, de alapos és rendkívül türelmes magvetésre irányuljon. Higy- gyük, hogy a növekedést adó Isten meg fogja adni a termést, a bőséges aratást a maga idejében! Siktcr László Fancsal A Hernád völgyében él csen­des békességben 499 lélek, ősi település, a gyülekezet a közel­múltban ünnepelte fennállása 250. évfordulóját. Az ősök — lengyel és szlovák ajkúak — az ellenreformáció üldözése elől menekülhettek távoli tá­jakról ide Abaújba, hogy hitü­ket megvallhassák, az igét hall­gathassák és szeretetközösség- ben éljenek, A gyülekezet felügyelője: Szalipszky Endre, a fancsali tsz elnöke 1959 óta. Meggyőződés­sel vallja, hogy a modern tu­dományos eredményeket a gya­korlatban is alkalmazni kell. Ezért a falu határában a talaj- mozgás megfigyelésére kísér­leti állomást létesítettek. A kezdeményezésre országhatá­ron belül és azon túl is felfi­gyeltek. S így a falu csendes életében gyakran jelent ese­ményt, ha a gödöllői Agrár­egyetem hallgatói, vagy éppen a szovjet mezőgazdászok érkez­nek a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának megtekintésére. Egy májusi napsütötte hét­köznap a miskolci gyülekezet építész-presbitere, felügyelője és lelkésze látogatott el a ked­ves kis faluba. Az ősi evangé­likus templom, amely egy mes­terségesen összehordott dom­bon épült, több helyen megre­pedezett. Nyugtalanította a gyülekezetét a szép, kupolás Isten-hajlék sorsa, jövője. Remény van azonban arra —_ mondotta a szakember — hogy még sokáig dicsérhetik benne Istent és hallgathatják útba­igazító igéjét, ha csak előre ki­számíthatatlan belső földmoz­gás nem következik be. S ezt megnyugvással hallgatta fel­— 1971 ügyelő, s bizonnyal a gyüleke­zet is. Szalipszky Endre 1952 óta a fancsali egyházközség felügye­lője. most 49 éves. Széles látó­körű, érdeklődő ember. A kínai gyógymódról épp úgy lehet vele beszélgetni, mint a munka-lé­lektan legújabb eredményeiről. Éles arcvonásai kikristályor sodott hit- és erkölcsi felfogás­ról árulkodnak. Életelve: á vállalt feladatot csak hivatás- szerű odaadással szabad végez­ni. Az Istentől kapott megbíza­tás: szolgálat a közösség javá­ra. Mintaképe Schweitzer Al­bert. Mindent az emberért — Isten legfőbb teremtményéért tenni önként, örömmel — s ez boldogságot, tartalmas életet ad. Hite és hazaszeretete harmó- nikus egységben van egymás­sal. Ősi fancsali család gyer­meke: szívvel-lélekkel dolgo­zik faluja jövőjéért, mai tár­sadalmunk egyre jobb eredmé­nyeiért. Egyszerre szereti Istent és embertársait. Minisztériumban tárgyal és istállóban ellenőriz. Tanácstag és a helyi népfront elnöke. Több éve egyházmegyei pres­biter, s egyre több szolgálat vár rá falujában és egyházá­ban egyaránt. Egy alkalommal országos napilapunk is elisme­réssel mutatta be az olvasók széles táborának, örömmel írunk róla most egyházunk sajtójában is. Pohár csendül és Isten-ál­dás hangzik, nekünk pedig szívünkből fakad a fohász: ál­líts szolgálatodba sokakat Urunk, akik hittel és világos látással vezetik népedet új utakon, szolgálják dicsőségedet Fancsalon és mindenütt a vi­lágon. Szebik Imre ÁLDOZAT Üj ruhába öltözött a temp­lom. A lemálott vakolatot ki­javították. A falakat kívül- belül újrafestették. Ragyog a kereszt a torony tetején. Még azt is újraaranyozták. Több ezer forintba került. Honnan jutott erre a célra ennyi pénz? — kérdezték. A gyülekezet tagjainak áldozatából — vá­laszolták az evangélikusok. Ahol Jézust szeretik, még a templomon, sőt az oltár virá­gain is észre lehet venni. Ezek is a hála jelei. Amikor Jézus felment Jeru­zsálembe, hogy ott érettünk szenvedjen és meghaljon. Út­közben betért jóbarátainak házába, közel Jeruzsálemhez, Bethániában. Asztalnál ültek. Egy asszony lépett oda Jézus­hoz. Alabástromból készült kis kancsót tartott a kezében. Te­le volt drága nárdusolajjal, jó illatú parfőmmel. A drága nárdust Jézus fejére töltötte, így akart sszeretetből megle­petést szerezni. Nem tetszett a dolog Jézus tanítványainak. Ezt mondták: Mirevaló ez a tékozlás? A drága parfőmöt el lehetett volna adni és az árát a sze­gényeknek juttatni. — Jézus azonban így válaszolt: Miért bántjátok ezt az asszonyt, hi­szen jó dolgot cselekedett ve­lem. Hálából tette. És minde­nütt, ahol majd az evangéliu­mot hirdetni fogják, azt is el­mondják, amit ez az asszony cselekedett velem. Aki nagyon szeret, az tud nagy áldozatot hozni. Uram, töltsd meg szivemet irántad való nagy szeretettel! Gyülekezeteink a hétköznapokban // AA Őrségben az Őrségen Az őrségen Molnár Jenő lelkész áll őriszentpéteren, aki ké­résünkre az alábbiakban számol be a sokak által nem ismert Őrség evangélikusainak életéről. Önmagáról csak külön levél­ben. szűkszavúan ír. 36 éves, nős. egy kicsi leányuk van, aki mozgáshiba miatt intézetben nevelkedik. A szolgálati küzdel­meken és hűségen túl a parókia falai mögé mutat levelének egyetlen mondata: „öröm és derű az az egy nyári hónap, ami­kor édes kis hangját itthon hallhatjuk". Bakhát, kástu, ürög, pitar. boronaház, szétszórt szeres te­lepülés, hatalmas fenyves kö­zepén. Ez volt még 25 évvel ezelőtt is őrség. S hadd te­gyük hozzá az érdeklődők szá­mára a szótárt is. Bakhát a gazdálkodásnak olyan formája, mely a túlzottan fölös csapa­dék elvezetése után holdan­ként 3—4 mázsa gabonát adott a szántóvetőnek. Ezt a kincsét a kástuban „emeletes kamrá­ban” őrizhette, földszintes he­lyiségben a csapadék miatt tönkrement volna. Ürög ás pi­tar az otthont védte a csapa­dék ellen. S végül a borona­ház a hatalmas gerendákból összerótt, zsúppal fedett, az egyszerűnél is egyszerűbb la­kóház. Régebben kémény nél­kül, éppen védelmül az időjá­rás ellen. Ez adta keretét az őrségi túlnyomórészt protes­táns nép életének. Kemény volt az itteni élet. Meg kellett küzdeni a mostoha természettel. Meg kellett vias­kodni terjeszkedő főúri oligar- , chacsaláddal a Batthyány-ak- kal. küzdeni kellett polgári és vallási szabadságért. Küzdöttek is. Ezt jól megtanulták egykori a testükkel is a határt védő elődeiktől. E következetes ke­mény társadalmi és vallási küzdelem eredménye volt az. hogy őrség népe a régi őrállók utódai megmaradtak a véres rekatolizációs küzdelmekben protestánsnak, s a kemény Habsburg-elnyomatás korában is viszonylag szabadnak. Ilyen körülmények között élt az ország délnyugati szeg­letében e 17 apró kis község, mely hol dombok hátán, hol völgyek hosszán élte a maga elszigetelt életét, A felszaba­dulás meghozta a fejlődés le­hetőségét. A határozott élni- akarás s az ebből táplálkozó tettvágy alaposan kihasználta e lehetőségeket. Ma már min­denütt ott sorjáznak az ener­Rejtekében köntörfalaknak Ne ajnározz féltőn magadnak! A szivedet oda kell adni Valakit vele átkarolva S önzetlenül lemondva róla . . . — Másképpen nem tudsz hű maradni Ha önként, s nem kényszerből adtad Ajándékaid — szép szavaknak Virág-csokrát, fénylő mosolyát, Áldozol velük önfeledten S míg szíved lüktet át e tetten — Meg van vetve égi nyoszolyad! Akkor is, ha csalódnál benne Akkor is, hogyha hűtlen lenne Az a másik — s volna száz okod . .. Szeresd legalább ezt -hármat: Gyermeket, szülőt, házastársat... — Még akkor is, amikor vádolod: Ha majd keserű lesz az édes S feszülnének közétek éles Elidegenítő part-falak .. ., A magad szemének se higgyél. Oltalmazd, kíméld, mentsd amíg él. — A szeretet akkor nagy, ha vak! Mondjanak reá mások átkot, Te csak mellette fogjál pártot Megbocsátón mindent feledve ... Inkább átokká légy te érte (Ahogyan Pál is esdve kérte) — De lelkét, egy lelket megmentve! Sárkány András A szolgálat útjának kétharmadán Szolgálatuk kezdetének, fel­szentelésüknek harmincéves évfordulóját ünnepelte testvé­ri, baráti, szolgatársi közös­ségben tizennégy lelkész. An­nak idején együtt kezdték folytatták és végezték tanul­mányaikat a soproni teológi­án és utána szétszóródva egy­házunk különböző munkate­rületeire, végezték szolgála­tukat. Felszentelésükkor még tizenhat fiatalemberből állt ez a csapat. Az azóta eltelt har­minc esztendő alatt csak a legutóbbi év ragadta el ebből a körből Krühling Dániel es­perest. A találkozón kívüle ketten hiányoztak csupán, s őket is csak a betegség tartot­ta vissza, hogy eljöjjenek a meghitt együttlétre. Ilyenformán tizennégyen voltak jelen, mert ebbe az év­folyamba tartozott Józsa Már­ton jelenleg celldömölki lel­kész is, az akkori soproni vendéghallgató a kolozsvári teológiáról. A Deák téri templom vas­tag falain csöndesre szűrve, tompán jutnak be a nagyvá­ros délelőtti zajai. Egy órára felfüggesztik működésüket a templom új orgonájának épí­tői, hogy ezen a nyugalmas szigeten, az úrvacsora oltára körül találkozzanak ismét azok, akik éveken át naponta együtt voltak a tanulásban és harminc esztendeje egymástól távol kisebb és nagyobb gyü- lekeztekben szolgálják az egy­ház Urát. D. Káldy Zoltán püspök végzi az úrvacsorái szolgálatot, melynek részesei a volt évfolyamtársak közül: Síkos Lajos, Harmati György, Bachát István, Jeszenszky Tibor, Matuz László, Muncz Frigyes, Pásztor Pál, Tekus Ottó, Szekeres Elemér, Virágh Gyula, dr. Zoltai Gyula és Jó­zsa Márton. Igehirdetésében Káldy püs­pök a szolgálat elmúlt szaka­száról szólott, amely emberi számítás szerint a munka két­harmad része. „Egyházunk­nak ez, az életkorban és szol­gálat idejében is derékhadat képviselő csapata, még min­dig előre tekinthet. Szeme előtt szolgálatának jövője áll. A jövendőt Isten megtapasz­talt szeretete és kegyelme biz­tatóvá teszi. Bizalommal és örömmel kell elmondanunk, hogy egyharmad még hátra van! Ebben az időben még sok feladat megoldása vár erre a csapatra. Még mindig sokat lehet tenni az egy­házért, hogy a gyülekezetek megtalálják a lelkészek dön­tése alapján a helyes utat a mai világban népünk és tár­sadalmunk fejlődése érdeké­ben.” Az úrvacsora közösségében egymás hite által is megerő­södve hagyhatták el a temp­lomot a lelkészek. Még sokáig együtt maradtak, hogy el­mondják egymásnak életük és munkájuk alakulását, hogy közel érezzék magukhoz a testvéri örömöket és nehézsé­geket is, amelyek a hátuk mögött levő úton osztályré­szül jutottak nekik. Mindenki érezte a felelősséget is egymá­sért, a gyülekezetekért, az egész egyházért. Hiszen ennek az egésznek egy kis része csak ez a csoport, amely most to­vább haladhat a szolgálat hátralevő egyharmad részét is betölteni, az úrvacsorái közös­ség, a testvéri közösség áldá­sait magában hordozván, hogy maga is áldás legyen az egy­házban, népünk között, az egész világban. —z—s giát hozó villanypóznák, eltűn­tek — a műemlékbarátok bá­natára. de az itt élők örömére — a régi zsúpfedeles épüle­tek. Modern villaépületek, rá­dió, tv, hűtőberendezés s nem egyben központi fűtés. S a hatalmas modern termelőszö­vetkezeti gazdaságok holdjain ma már 14—18 mázsa gabona is megterem. Kamatoztatva azt a hatalmas talajjavítási prog­ramot. melyet külön kormány- rendelet határozott meg. A nagy nyugat-magyaror­szági reformáció itt is az „új hit” mellé állította a népet. Már a XVI. sz. közepén pro­testáns egyházközségek virul­nak a vidéken. Hamarosan — Vas megyében vagyunk — ha­tározottan elkülönül a refor­máció wittenbergi és genfi ága. Az őrségben ez időben 4 protestáns templom ván. Ezek közül Őrihódoson volt evangé­likus templom, mely az első világháború utáni békekötés­től Jugoszláviához tartozik. A türelmi rendelet után az akkori Magyar őrségi Domokosfán is létrejön egy evangélikus egy­házközség templommal. E mai 17 faluban élő evangélikusokat először e két anyaegyház bo­csátotta ki magából. Házaso- dás. munkaalkalom vonzotta e , helyekre őket. E két gyüleke­zet szórványaiként éltek az I. világháború végéig. Az új or­szághatárok megállapítása után hamarosan felvetődött az önálló gyülekezetté szervező­dés igénye. S 1932-ben hivata­losan is megalakul az új egy­házközség „Őriszentpéterf Evangélikus Szórvány Egyház- község”. őriszentpéteren ima­ház, majd lelkész lakás épül. Hamarosan a Szalafőn 60 lel­ket számláló evangélikusok is külön imaházat építenek. Első szervező lelkész Baráth Pál jelenleg nemescsói lelkész volt, akit aztán több tetterös szolga­társ követett. Sajnos a staféta­bot közbe leesett, volt a gyü­lekezet több ízben lelkész nél­kül. Ez a mai napig is érezteti hatását, valamint az is, hogy voltak lelkészek, akik 2 hóna­pig tartózkodtak itt. Nem cso­da. E 17 falu két megyében és 3 járásban helyezkedik el. A két szélső falu között 30 kilo­méter a távolság légvonalban, majd annyi bekötő út van, ahány falu. A 17 község területén 410 evangélikus él. A központban őriszentpéteren 96 lélek, Sza­lafőn 51, Kotormányban 53 s 210 a többi 14 község terüle­tén. 9 helyen van rendszeresen istentisztelet, havonta 2—3 al­kalommal, a. többi helyen ne­gyedévenként. Mivel munka­szüneti napokon csökkent autóbuszforgalom van, ez azt jelenti, hogy a lelkésznek sok­szor kell igénybe venni az apostolok lovát. De szívesen gyalogol, mert Igét szomjazó kis gyülekezetek várják. Egy- egy istentiszteleten 15—20 lé­lek vesz részt. Ez kétszeresen is zsúfolt gyülekezeti közössé­get jelent, egyrészt a gyüleke­zet 50%-át teszi ki az isten­tiszteleten részt vevők száma, másrészt valóban megtelnek azok a falusi konyhák, szobák, ahol a két templomos falun kí­vül az istentiszteleti szolgála­tot végezzük. Amikor a jelenlegi lelkész segédlelkészi szolgálatai után, nagyobb gyülekezetekből ide érkezett szolgálattételre, szo­rongó szívvel és félve tartott terepszemlét. Az első év még az ismerkedéssel telt el. Volt mit megismerni. A táj után az arcok, a nevek, ezek után ki­vel is számolhat — a lelkek. Ez utóbbi pedig így kezdődött: A jugoszláv határ mellett a ligetes-pázsitos Kerkaparton fekszik a kicsiny 30 házból ál­ló Kotormány. A község lakói­nak fele evangélikus. Tikkasz­tó szénakaszálási idő, vasárnap délelőtt a három kocsiból álló vonatocska hozza istentiszte­AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÖNYVTÁR kéri kedves Olvasóit, az egy hónapnál régebben kikölcsönzött könyveket szíveskedjenek június—július hó folyamán visszajuttatni a könyvtárba (Bp„ VIII., Üllői út 24.1. em. A könyvtár augusztus 1-től 31-íg nyári szünetet tart. letre a lelkészt. Miközben las­san kapaszkodik a kis gőzös a meredek domboldalra, a Nap' tói áthevült fülkében verejté­kező azon töpreng — vélt gyü­lekezeti tapasztalatokkal a há­ta megett — érdemes volt-e a vonatjegy árát elkölteni s e délelőttöt Kotormánynak szán­ni? Megérkezve az istentiszte­letre, az állomáson senki sem várja. A megbeszélt házhoz ér­ve néhány asszony és gyermek van jelen. Kis várakozás, be­szélgetés s felcsendül az ének:/ „Jer dicsérjük Istent Szívvel, szájjal, lélekkel..mikor a harmadik versszaknál tart a kicsiny gyülekezet, súlyos lép­tek döngenek az udvar felől. Megérkezik egy verejtékes, po­ros, áthevült férfi — a gond­nok. Egyenesen a rétről. Ka­száját 'az eresz alá helyezi és belép. Hamarosan a második, az ötödik, kilencedik. Megér­keznek a szénát megforgató fiatalabb asszonyok Is — együtt a gyülekezet. Üj kezdő ének csendül fel a 12-es: „Oh vaj­ha ezer nyelvem volna...” A széna a fa mellett az őrség aranya, de ezek a kérges ke­zű, de melegszívű férfiak, mint a példázatbeli drágagyöngyke- reskedő — tudják az igaz kin­cset megtalálni, a mindennapi kenyér Urát áldani, s meggaz­dagodva térhetnek vissza a rendhez. Ilyen és hasonló tapasztala­tok képezik azt az erőt, mely a lelkészt egyik faluból a má­sikba segíti. Az egész országot érintő ur­banizációs folyamat igen ko­molyan érintette az Őrséget. Különösen 10—15 évvel ez­előtt. Akkoriban igen komoly elvándorlás volt tapasztalható a fiatalabb nemzedék körében. Űj munkaalkalmak megterem­tésével ez a folyamat lényege­sen csökkent. Igaz viszont, hogy gyülekezetünkben egy­két község kivételével a közép­ső nemzedék hiányzik. Sok az Idős, 80 év körüli evangélikus az őrségben, de vannak egé­szen fiatalok. Ez a lelkészi „aprómunka” fontosságát he­lyezi előtérbe. Ez a szolgálat időgényes és sokrétű. A foly­tonos családlátogatások alkal­mával van összekapcsolva az öregekkel és gyermekekkel való foglalkozás. Konfirmand dús gyermekeinket gyakorla­tilag egyenként kell felkészítem ni, mert mindegyik más köz­ség területén él. Az ifjak jól megértik ebből adódó teendői­ket, s mikor a konfirmációra sor kerül, lelkesen és szépen felkészülve adnak számot hi­tükről. A konfirmáció kétéven­ként van őriszentpéteren. Ami az egyház anyagi életét illeti, évenként Isten iránti há­lával kell elkészíteni a zár­számadást. Egyházfenntartói járulék formájában évenként kb. 10 000 Ft folyik be, kis ke­resetű és nyugdíjas egyházta­gok adományaként. Közeli és távolban élő híveink áldozat- készsége tette lehetővé, hogy ez évben a Szalafői imaházun­kat renoválhattuk és teljes egészében átfesthettük a paró­kia helyiségeit, ajtókat, abla­kokat. Mindez azt mutatja, hogy a gyülekezet jövőjére is felelősséggel gondol. Nem csak a szorosabb értelembe vett gyülekezeti jövőjére, hanem általában az élet jövőjére. Is­ten nevében végzi munkáját a három nagy termelőszövetke­zetben, cipőgyárban és az európai hírű magyarszombat- fai kerámiaüzemben, s e fo­lyamatosan megszépülő mun­kájával keretezi be gyülekeze­ti életét is. Hogy mennyire az Isten adta jövőt formálja szét­szórtságban élő kis gyüleke­zetünk népe, azt egyaránt mu­tatják, a meleg légkörű isten­tiszteletek, és az éppen most szépülő parókia. Teszi e 410 lé­lek mindezt azért, mert tudja, hogy Isten parancsa és ígérete minden tekintetben: az élet és a- jövő. BACH ESTÉK A VARBAN Június 25-én és július 2-án pénteken este fél 7 órakor a TIT rendezésébe^ orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban. A fúga művészete Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Várnai Péter Jegyek ára: 12,— Ft.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom