Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-01 / 9. szám

Elküldve ni egész földre Jel 5, 1—8 Egymás után nyitom fel a különböző nyelvű és korú Bibliá­kat, ahogy keresem a mai vasárnap igéjének üzenetét. S ezzel máris örömmel állapítom meg, milyen közel jött térben és idő­ben az ige befejező részében leírt ünnepi hálaadás. Hiszen ki tudja hirtelen megmondani, — egy legfrissebb statisztikát, vagy jelentést kellene megnézni — hogy hány népnek, nemzet­nek, törzsnek a nyelvén hangzik ez a boldog köszönet: megvál­tottál minket. Amit ott a teljességrejutás dicsősége ölel körül, az itt valósul meg az évek és évezredek lepergésében, de ma is. Ez az ige másik ajándéka: erőforrás a mára. Az alap lete­tetett. Krisztus meghalt bűneinkért, de feltámadt megigazulá- sunkra Győzött „a Juda törzséből való oroszlán, a Dávid gyö­kere” és a megváltás teljességét győzelemre viszi. Ki akadá­lyozhatja meg, hogy megtisztítsa, megszentelje és örök örömé­be részesítse választottait? Ki akadályozhatja, hogy üdve a föld szélső határáig terjedjen? Ki akadályozhatja, hogy a ma még sokszor egymással szemben álló népeket, nemzeteket és törzse­ket egymás mellé állítsa a béke, a szeretet, az összetartozás, a közös boldog jövő egységébe? Ő ad erőt választóttainak napról napra, hogy ezt az egész emberiséget egybeölelő szolgálatot bátran és boldogan vállalják a maguk feladatának. Az imádságok hangja ezért nem oszlik szét a semmibe. Meg­hallgatja. megtisztítja és megáldja az, aki úgy szerette és szereti az embert. Ezért, amikor érzem gyengeségemet a kí­sértésekkel szemben, amikor megfáradtam szeretetben szol­gálni a körülöttem élőknek, amikor még kevésnek érzem a jó- akaraíú küzdők táborát az önzés és pusztítás megdöbbentő tombolásával szemben, akkor hozzá kell mennem, akinek volt és van ereje és szeretető győzni, ö ad erőt, hogy ne csak sírni tudjak a gonoszság, önzés, irgalmatianság, gyűlölet, kegyetlen­ség láttán, hanem cselekedni. Leikéből ad részt, hogy hirdessük az emberiség összetartozá­sának és közös boldog jövőjének evangéliumát. Leikéből ad részt, hogy e küldetésben mindent megtegyünk, ami a mi időnkben hívőnek és egyháznak, népnek és emberiségnek fela­datul adatott. Lelke által megsokszorozza és az egész földre széttölti az embermentő szeretet erőit. A megváltás győzelmi éneke is hangzik már. A visszavert kísértések, a megfékezett gonosz indulatok feletti győzelem, a béke és szeretet erőinek térnyerése, a jóért végzett közös szol­gálat gyümölcseinek jó íze hálaéneket fakaszt. S ez a hálaének mindig erősebb lesz, amíg be nem tölti az egész mindenséget. S mi ezt az éneket, annak énekeljük földön és mennyben, aki a legnagyobb áldozatot hozta azért, hogy az ember, a törzsek, népek és nemzetek élete boldog, megelégedett és céljára talált legyen földön és mennyben. Mezősi György IMÁDKOZZUNK Néked zeng a hálaének a szívekben és ajkakon Jézus, Isten Báránya, mert elveszed bűneinket, megújítod életünket és meg­szerződ őrök boldogságunkat Köszönjük, hogy szereteted erejét naponként tapasztalhatjuk igédben, és áldásaidban. Köszönjük, hogy megváltó munkád jeleit a jónak és igaznak, a békésnek és emberségesnek győ­zelmében újra és újra felismerhetjük. Kérünk Lelked által tégy boldogító munkád részeseivé. Adj jó felismeréseket, helyes döntéseket és cselekedetre kész erőt, hogy jól tudjunk szolgálni az általad szeretett és életre meg­váltott emberiségnek. Ajándékozz meg a bizonyossággal, hogy munkádat teljes­ségre viszed és kegyelmed által tagjai lehetünk az örök életre megváltottak kórusának, ámen. Kedves Kata Nővér így ismerte őt a győri gyű- példás, a mulasztást, ha­lekezet, a Szeretetház lakói és ezen túlmenően az országos diakóniai élet minden isme­rője. A győri evangélikus Szere- tetházban dolgozott, mint gazdasági vezető. Bibliai ér­telemben sáfárja volt a reá- bízottaknak. 1910-ben kezdte szolgálatát, és folytatta megszakítás nél­kül 1970. év január hó 14- én bekövetkezett halála nap­jáig. Nyugodtan mondhatjuk róla, hogy megszakítás nélkül. Harmadik műtétje után mond­ta csak: „fáradt vagyok, nem csinálom tovább”, de a kö­vetkező mondata már így hangzott: „Mariska nénivel is tenni kell valamit, hogy mi­előbb kórházba kerüljön ... a tetőt is meg kell javítani, még mielőtt az esőzések megjön­nek ...” Nem volt nagy termet, de nagy volt ön- és mások fe­gyelmezésében. Rendszeretete LUTHERÁNUSOK ANGLIÁBAN A Lutheránus Világszövet­ség 1968-ban csak 16 000 luthe­ránust tartott számon Nagy-Bri- tanniában. Ez a szám azonban az elmúlt két esztendőben évenként 11 százalékkal emel­kedett, amint ezt a nemrégen Londonban megjelent könyv: „Nagybritannia Lutheránus Egyházának Története” tanú­sítja — FIATAL értelmiségi házaspár (lelkész leánya) albérleti szobát keres Budapest területén. „Szere­tet” jeligére a kiadóhivatalba. — KIS ORGONA eladó, hat re­giszteres, pedálos. hangszercsere folytán alkalmi áron, több éves fi­zetési kedvezménnvel. Felvilágosí­tás Evangélikus Lelkészi Hivatal. "Budapest V. Deák tér A, nyagságot nem ismerte. Pél­damutató, hűséges szolgáló leánya volt a diakóniának, végezte az öregek, betegek, árvák közti munkát. Örömét lelte, amikor diáklányaiban papnét köszönthetett. Igéből élt, örülni tudott egy- egy mondatnak is, mely a ke­gyelem igéjét hirdette. Mórocz Katalin földi ma­radványait 1970. évi január hó 19. napján helyeztük örök nyugalomra a győri közteme­tő sírkertjében levő diako­nissza-sírboltban. A gyász- szertartást — kívánságára — Sümeghy József vadosfai lel­kész végezte. Munkálkodjék közöttünk példája, találjon sok köve­tőre! Neki pedig a kegyelem Istene adjon örök üdvössé­get! Ahogy hangtalanul el­tűnik az ember, ragyogjon Isten dicsősége! Id. Dorn Vilmos EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0074 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. március 1-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) D. Korén Emil, du. 5. szeretetvendég- ség: cjj*. Hafenscher Károly. Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) D. Ko­rén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Kákó- czi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.), de. 11. du. 6. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota ftfAV-telep de. 8. Rákospalota Kis­— Bojt 3. vasárnapján a* oltárteritő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltár! igé­je: Lk 11, 14—28; az igehirde­tés alapigéje: Jel 5, 1—9. — A KELET-BÉKÉSI ÉS NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZ­MEGYÉK lelkészi munkakö­zösségei február 19-én Békés­csabán tartották együttes ülé­süket. Az ülésen tájékoztató előadást tartott D. Káldy Zol­tán püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Áhí­tattal Fábry István, előadással Ha.la.sy Endre és Bodrog Mik­lós szolgált. — KELENFÖLD. A gyüle­kezet Németvölgyi úti kápol­nájában a böjti időszakban minden szerdán este fél 6 óra­kor böjti istentiszteletet tar­tanak, amelyeknek összefogla­ló címe: „A keresztfa oltárán”. — SZABVAS-ÜJTEMPLOM. A gyülekezet február 8-i sze- retetvendégségén Táborszky Lázló „Testvérek között Finn­országban” címen tartott elő­adást. A műsor keretében énekkel szolgált Táborszky Lászlóné, a Szarvas-Üjtemp- lomi énekkar finn énekekkel és a presbiteri kvartett ének­számokkal tette gazdagabbá a műsort. — A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége január 27— 28-án Gyenesdiáson tartotta ülését. Madarász István igeta­nulmányt, Pintér János, Szi- mon János és Teke Zsigmond előadást, Sárkány András állí­tatott tartott. Lágler Béla es­peres úrvacsorát osztott és be­számolót tartott. templom de. 10, du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Re- zessy Miklós teol. szuppl., de. 11. (úrv.) Madocsaí Miklós, du. 6. Re- zessy Miklós teol. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XH. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődi László, de. 11. Csengődi László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. fél 10. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. VI- sontai Róbert. Nagytétény de, fél 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (úrv.). — BÉKÉSCSABA. A gyüle­kezet február 4-i szeretetven- dégségén Cserháti Sándor sze­gedi lelkész „Ha előre tekin­tünk” címen az egyház jöven­dőjével foglalkozó előadást tar­tott — SZEGED. A Drotestáns gyülekezetek közösen tartott egyetemes imahetének offertó- riumát a kisteleki református gyülekezet sándorfalvi templo­mának rendbehozatalára aján­lották fel, melynek összege 3000,— forint volt. — HALÁLOZÁS. Dr. Man­ninger Rezső kétszeres Kos- suth-díjas ny. egyetemi ta­nárt, a Magyar Tudományos Akadémia tagját nagy részvét mellett temették el a Farkas­réti temetőben. Az egyházi szertartást a budavári gyüle­kezet lelkésze végezte. — Pohánka Ödön ny. evan­gélikus lelkész, hosszú, küz­delmes', de nagy türelemmel viselt szenvedés után február 13-án Budapesten csendesen elhunyt. Temetése február 19- én volt a csővári evangélikus templomból a gyülekezet és a környező gyülekezetek nagy részvéte mellett „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él”. — LELKÉSZI HIVATALOK FI­GYELMÉBE! Padokba 35X35 cm IV, cm vastag kék szivacsülőke da­rabja IS,— Ft. Huzat nélkül. Igény szerint minden méretben ajánlat alapján PVC-huzattal. Magánosok­nak is. Készítő: KARGER K. JÓ­ZSEF műanyagfeldolgozó. Buda­pest XIV. Ilka u. 51. Telefon: 212— 453. „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgál­janak, hanem, hogy ő szolgál­jon és adja az ő életét soka­kért.” (Mt 20, 28). VASÁRNAP. — „Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt” (Lk 11, 14—28) Egy vita végén jelentette ki ezt Jézus. Rágal­mazták. Ördög cimborájának mondták. Tették ezt akkor, amikor éppen egy néma ajkát szólásra nyitotta. Ö az embert emberré válni segíti. Gát­lásainkból, ördögi megkötö- zöttségeinkből old fel, amikor megszólít. Bilincseim pattan­nak szét. Nem maradhatok né­ma, ha szava szól. Szívem megrendül, mert boldogan ér­zi: erősebb, nagyobb ő, mint a lelkemet megszállva tartó sötét erők. Amikor szavát megértem, Isten ujja érint. Micsoda hatalommal van fel­ruházva! Mégsem uralkodik rajtam. A tékozlás erőit töri meg. Azokon uralkodik. Ne­kem szolgál. HÉTFŐ. — „A ti hitetek re­ménység is legyen” (1 Pt 1,18— 21) A reménység azt is jelenti, hogy érdemes küzdeni, érde­mes dolgozni, érdemes tiszta szívből szeretni, érdemes bá­tornak lenni. Ilyen remény­ség mindig az erős hitből szü­letik meg. Erős hitem pedig azért lehet, mert a világ nem eladó. Isten megfizetett érte, s benne értem is. Övé vagyok. Lehet, néha úgy érzem, hogy csak a pénz beszél és semmi más nem számit. A pénz meg­vált és üdvözít. Ez már re­ménytelenség. Sürgősen Jé­zusra kell gondolnom, s II. Rákóczi Ferenccel együtt így énekelnem: „A keresztfán drága árom, Oltalmamat tő­led várom.” KEDD. — „Verjétek le a port lábaitokról” (Mk 6, 7— 13) Ez nem a bosszúállás vala­mely kegyes fajtája. Annak éppen ellentéte. A szolgáló életformát nem koronázza mindig feltétlenül siker. Sze­retetem sokszor közönybe, el­zárkózásba, ostoba félreértésbe ütközik. Nem kell nagy kér­dést csinálni belőle. Felejtsem el nyugodtan a rossz benyomá­sokat. Ne dühöngjek, ne szit­kozódjak, ne botránkozzak. A kellemetlen emléket seperjem le magamról, mint a port. Do- hogással nehezteléssel csak az ördögöket piszkálom fel kör­nyezetemben. Ellenkezőjére adott felhatalmazást tanítvá­nyainak Jézus. Arra, hogy a gyógyulást és megtisztulást se­gítsék elő szolgálatukkal. Pénznél, jólétnél, biztonságér­zetnél nagyobb hatalommal ruházza fel egyházát. Az evan­gélium drága kincsét bízza reá. SZERDA. — „Aki legna­gyobb közöttetek, olyan legyen mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál.” (Lk 22, 24— 30) Jézus nem a hatalom gya­korlásától tiltja itt tanítványa­in, hanem a dölyfösségtől, úr- hatnámságtól, elnyomástól. Néki is van hatalma. Sőt: né­ki adatott minden hatalom mennyen és földön. Mégis olyan ő miközöttünk, mint aki szolgál. Ha követem, én is ré­szesülök hatalmában, de nem azért, hogy hiúságomat és ag­resszív ösztöneimet kielégít­sem. Szolgáló életformára kap­tam felhatalmazásomat. CSÜTÖRTÖK. — „De 6 megdorgálván, nem engedé őket szólani” (Lk 4, 38—44) Jézus nemcsak a némák ajkát tudja felnyitni, hanem a mel­lette hangoskodó lármáját is el tudja némi tani. Miért teszi? Azért, mert néni szorul han­goskodásra, de azért is, mert szolgáló szeretete annyira von­zóvá teszi, hogy állandóan szo­rongatják kérésükkel betegek, bajban levők. Sokszor mene­külnie kell előlük. Ismerem-e ezt a Jézust? Péter apósa iga­zán ismerte. Amikor Jézus szolgálatában részesült és azt megértette, szolgálatkész em­berré válik. PÉNTEK. — „Nem azért írom ezeket, hogy megszégye­nítselek titeket” (1 Kor 4, 9—16) A korintusi keresztyének meg­gazdagodtak, biztonságban ér­zik magukat. Az apostol ezt nem irigyli tőlük, örül a fel­lendülő, mozgalmas gyülekeze­ti életnek. Csak ne »feledjék a korintusiak, hogy mindezt az apostolok fáradságos, küzdel­mes, sokszor szidalmazott szol­gálatának köszönhetik. Ma is egyikre több teher jut, az el­ső vonalban küzd, a másik in­kább a teherhordozás és küz- deíém eredményeit élvezi. Ez csak akkor baj, ha megfeled­kezünk egymásról. De akkor nagy baj. SZOMBAT. — „A vér jelül lesz nektek a házakon, ame­lyekben ti lesztek.” (2 Móz 12, 3—14) Néha előbb látjuk meg az árnyékot és csak azután azt a személyt, aki az árnyékot veti. így vagyunk ezzel az ószövetségi történettel is. Azért kedves, sokatmondó számunk­ra, mert Jézusban tedjesedett be. Az ő vére most már nem­csak jel, mint ahogy a bárány vére jel volt Mózes idejében. Jézus vére új szövetség vére: szabadulásom, oltalmam zálo­ga. Benczúr László Az események azzal kezdőd­tek, hogy 1944. decembere ele­jén magyar tüzérség szállta meg a csepeli lelkészlakást, minket pedig kilakoltattak. A templom tornya lett a megfi­gyelőállás és a közeli téren ál­lították fel az üteget. Egy lo­vas szekéren elfért minden, ami akkor fontosnak látszott, s azzal indultunk Budára, a Csörsz utca 1-be, a harmadik emeletre, ahol is volt a FE- BÉ-nek egy „védett” lakása, azaz a lakással együtt járt egy tábla magyar, svéd és orosz nyelven, amely szerint a Svéd Vöröskereszt és a Ki­rályi Követség oltalma alatt állunk, feleségem, két kis leányom, továbbá Palotay Gizella diakonissza főtestvér Nyíregyházáról és „kis Gizi”, a növendék. December 10-én „üzenetet kapott” a ház, állítólag vala­honnan Nagytétényből: egy orosz ágyúgolyó bevágott a harmadik emeletre és ott szétvert egy lakást. Közben kijártam még Csepelre kerék­páron, az utolsó istentisztele­tet karácsony első ünnepén tartottam délután 3 órakor. Meg is húztuk a nagyharan­got. be is mérték valahol Tö­kölön és félóra múlva a kör­nyékre potyogtak az aknák. Karácsony másodnapján a Csörsz u. 1. lakói, 144 ember, levonultak a pincékbe, s ve­lük mi is. Voltak közöttünk katonaszökevények, bujkáló nem árják, valódi és álneve­tek, újságírók, kereskedő, hentes, nyug. katonatiszt, ter­hes anya. egy mindig maga elé beszélő, félbolond idős asszony, no meg H, E. ba­rátunk, élő anekdotagyűjte­mény, aki a legválságosabb helyzetre is tudott egy-egy remek viccet, Isten fizesse meg! A pince előtere lett a kony­ha, mint mindenütt akkor más bérházakban. Sokáig még fel­felfutottunk az emeletre, hol ruháért, hol ennivalóért, hol a fürdőkádban tartalékolt le­vesvízért. Késői délutánonként mindig volt egy időszak, ami­kor csend volt a környéken, mert a háborúnak is van me­netrendje, s olyankor egy fia­talember az Avar utcai fron­ton, egyetlen egy melódiát zongorázott, Sinding Tavaszi zsongását. Ez lett életének utolsó dallama ... A környéken nem volt más lelkész. A pincében december 31-én, du. 5 órakor tartottuk az első protestáns istentiszte­letet, de azon mások is részt vettek. A gyertyák bágyadtan lobogtak, a pince népe az élet és halál véres találkozá­sait élte át szinte minden percben. A Dunántúli énekes­könyvből, a reformátusok zsol- táros könyvéből választottunk énekeket, olvastam egy sort, utánam énekelték furcsa szag­gatott módon, de ezen nem akadt fenn senki. Január 1-én és 6-án, vízkereszt ünnepén, majd 7 -én, vasárnap is volt istentisztelet, sőt aznap dél­után már az Avar utca 2. alatti pincébe is meghívást kaptam, az 1. sz. pavilonba. Attól kezdve pincéről pincére jártam, sorra került a Csörsz u. 3. és 15. és 23., és 24, a Győri út 10. és 12. és 24, Avar u. 2. és 23., a Táltos u. 7/9., Otthon u. 36., s ezeken a he­lyeken attól kezdve ismétlőd­tek az istentiszteletek. A pin­cék templomokká váltak. Elő­került a katolikus „Szent vagy Uram” énekeskönyv is és o szenvedésben, az azonos sors­ban emberek százai számára megszűntek a dogmák és rí­tusok, és megszületett az élő ökumenizmus, minden felté­tel nélkül. Megszűnt a vasár­nap és hétköznap különböző­sége is, alkalmas lett minden nap és minden óra, az idő mindenkit sürgetett. Nem kell azt gondolni, hogy a környék bérházainak min­den lakója szívesen vette az igeszolgálatot. Aki közönyös volt, az félreállt, s nemegyszer belenótáztak a részegek o ke­gyes zsolozsmákba. Lehet, hogy a gyülekezet tagjai kö­zött olyanok is voltak, akik varázsos védelmet kerestek magukban a közösségben, de hiszem, hogy sok-sok imádság akkor volt igazán igazi, nem félelemben született, hanem hálaadásból. Január közepétől már min­den este volt pincénkben há­zi áhítat, de már előbb kér­ték, hogy tartsunk úrvacsora­osztást is. 1944. december 31. és 1945. február 18-a között hét úrvacsorái istentiszteletet tartottunk, s úrvacsorához já­rult 75 református. 45 evan­gélikus és 2 katolikus testvé­rünk. A temetés is sorra került. A lakók egy része ásta a sírt, más része faragta a koporsót ládából, teknőből, szekrényből és amikor véget ért a szertar­tás, elvégeztük a behantolást is. Az Avar u. 2-ben egyik es­ti áhítaton körülálltunk egy ágyat, amelyben egy idős asz- szony már alig lélegzett, s a „Szelíd szemed...” dallamá­val búcsúztunk tőle, másnap reggelre meghalt. Egyik teme­tés után stólát is kaptam, kris­tálycukrot és egy tele tál ló­húst. A cukor uborkásüvegben volt. Temettünk egyszerre ket­tő, máskor egyszerre három halottat is, ismeretlen német katonát, házbeli ismerőst és szomszédokat. De volt há­rom keresztelés is. A harma­dik már február 18-ára esett, már szívtuk a szabad levegőt, s jó barátaim hívtak a IV. Béla utca 7. alá. A kis D. Éva bölcsője egy cukrosláda volt, a szülésnél az apa volt a bá­ba. (Ma már Éva is anya va­lahol Drezda közelében ...) A Csörsz utca 1. táján per­sze már nyoma sincs annak, ami akkor volt. Néha elme­gyünk arra, kergetni az emlé­keket, s akkor felvillannak a rémek félelmetes képei. Ugyan merre vannak az ak­koriak? Az bizonyos, hogy amikor mint csepeli lelkész a környéken megtettem azt, amit kellett és lehetett, nem gon­doltam, hogy az volt a beve­zetése budai lelkészi szolgá­latomnak. De még bizonyo­sabb, hoqy Annak a vezetése alatt állunk, Akinek igéje pincékben és dómokban ugyanaz: a kiáltott Szó az — ÉLETRŐL. Yárady Lajos Templom a pincékben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom