Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-17 / 11. szám

Vándorok —gazdog útravalóval 1 Pt 1, 17—21 Menetközben szólít meg bennünket Isten. Életünk útján, amelyre 0 maga indított el. Nem fukaron, hanem bőkezű gondoskodással. Szülők, család, foglalkozás, hivatás, vér és hit szerint való testvér, barát, élettárs, gyermekek, nép és gyülekezet közössége: ez mind és még számlálhatatlan sok féle az útra adott ajándék. Valóságos ajándéknak szánta min­degyikét: utunkba épüljön bele ezek áldozata, segítsége, pél­dája, öröme és gondja. Az övékébe pedig a miénk, hiszen Isten szétbogozhatatlan vászonná szövi életünk szálait. Megszólít bennünket útközben, mert nem bírja nézni, hogy valamiféle nem Isten akarata szerint való félelemmel járjuk az életünk útját. Azon remegünk, hogy túl szűk ketrec az a né­hány évtized? Amikor Isten határt szab az embernek, nem ve­szi vissza egyik kezével azt az örömöt, amit ajándékaiban ad? És ha ilyen szűkreszabott a »jövevénység«, akkor kénytelen még ebből is valamit másra áldozni az ember? Az idejéből, az erejéből, a türelméből, a nyugalmából, az egészségéből, az ide­geiből, a pénzéből, a kedvteléseiből? Nyugtalanságunk és önzé­sünk veszélyezteti a magunk és mások vándorságát, egyúttal üdvösségünket is. Nemcsak Tőle jövünk, hanem Feléje is tar­tunk. Ott előtte lesz nyilvánvaló, mi lett ajándékaiból útközben a kezünkön. ' , Ügy szólít meg bennünket Isten, hogy miközben a magunk útAát járjuk, elénk állít egy másik utat. Ezt a Fiával járatta vé­gig. Egyedül, útitárs nélkül. Nagyon rövidreszabott terminussal és úgy, hogy közben semmije sem maradt. Báránynak mondja az ige, de ez nem tehetetlenséget, akaratnélküliséget jelez, ha­nem azt, hogy Isten útját készséges örömmel és magáról elfe­ledkezve akarta járni. Akart áldozat lenni mindazért, amit mi emberek útközben az Ajándékozó és az ajándékok, meg címzettjeik ellen tettünk vagy elmulasztottunk. Olyan út volt ez, amely nagyon rövid volt, mégis futotta mindazok számára, akik az út széléről Elébe léptek. Olyan út volt, amelyen Ö nem meggazdagodni akart, hanem minél többet szétosztani az Isten megbocsátó és újjáteremtő szeretetének a kincséből. Olyan út volt, amelyen nem ö akart mindenáron makula nélküli szent fényben tündökölni. A maga híre-neve soha nem akadályozta abban, hogy melléje lépjen azoknak, akik nélküle soha ki nem láboltak volna gyalázatukból. A halál félelme sem tántorította el az úttól, rábízta magát a feltámasztó kézre. Két út van hát? Egy olyan magunkfajta »hiábavaló« és egy Ilyen szent? Ezzel akarna ránkpirítani Isten? A nagy párhu­zamot, az ítéletes párhuzamot akarná szemünkre lobbantam? Ez a két út nem párhuzamos. Isten minden ajándékát bete­tőző szeretetéből a Jézus útját újra meg újra a miénkre for­dítja, hogy a »hiábavaló* az áldozatostól gyógyuljon. A Krisztus útja páratlan, de azért legalább egy-egy gya- logösvényi szélességben, a másikig, mégiscsak útitársaivá kel­lene szegődnünk. Azzal a bátor reménységgel, hogy nemcsak majd ott Isten előtt, hanem menetközben sem szégyell bennün­ket testvéreinek nevezni. _____________ Fehér Károly — CSEPEL. Február 25-én tartották a csepeli evangéli­kus, református és baptista gyülekezetek évenként szoká­sos »ökumenikus szeretetven- dégségüket«, amelyen dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai ta- iiSlr tartott előadást — előre tekintve ennek az évnek két nagy ökumenikus eseményére, a prágai és uppsalai világkon­ferenciákra — ezen a címen: »Ami a világ keresztyénségét ma foglalkoztatja«. — CSABACSÜD. Egy ta­nyai körzet szeretetvendégsé- gén Nobik Erzsébet szarvasi lelkészi munkatárs tartott elő­adást »Mi a keresztyén házas­ságkötés lényege?- címen. — NAGYKANIZSA. Az egyetemes imahéten Szekeres Elemér csurgói, Pintér János zalaegerszegi és Hernád Tibor gyenesdiási lelkész végzett ige­hirdetést. — SZARV AS-ŰJTEMPLOM Szeretetvendégség keretében Benkö István orosházi igazga­tó-lelkész tartott előadást »Mit láttam a Szovjetunióban?« címen. — A PEST MEGYEI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége feb­ruár 21-én Budapesten tartot­ta ülését. Úrvacsorát osztott Maróti János, igehirdetési elő­készítőt Cselovszky Ferenc, előadást D. Káldy Zoltán püs­pök, a Déli Evangélikus Egy­házkerület püspöke és Vancsó József tartott. — A TOLNA—BARANYAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége február 16-án Szekszárdon ülést tar­tott, amelyen Dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár tar­tott előadást »A forradalom kérdése a mai keresztyén teo­lógiában« címmel. Az előadást eleven eszmecsere követte. Deák tér de. 9. (úrv) da:. Kékén András, de. 11. (úrv) D. Káldy Zol­tán, du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. fél 10. Bízik László, de. 11. Bízik László, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György üt de. fél 10. D. Ko­rén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. dé. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sán­dor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöres Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Solymár Pé­ter, du. 5. szeretetvendégség. Váci út de. 8. dr. Groó Gyula. Frange- pán u. de fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok- sár-üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10, du. — Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Jn 1, 29—30 <31— 34); az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 1, 17—21. A délutáni isten- tisztelet alapigéje szabad tex­tus. — A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége február 26-án Budahegyvidé- ken tartotta ülését. Áhítatot Csengődy László, előadást Vá- rady Lajos esperes és Káposz­ta Lajos tartott. Az ülésen Dr. Groó Gyula teológiai akadé­miai tanár vezetésével megje­lentek a III—IV—V. évfolyam teológiai hallgatói, akik a lel­készekkel együtt részt vettek a megbeszélésben. — A PEST MEGYEI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 13-án Bu­dapesten tartotta ülését. Űrva­csorát osztott Medvey Mátyás. Igehirdetési előkészítőt Dóka Zoltánná, előadást Muntág Andor tartott. Az ülés foglal­kozott az építkező gyülekeze­tek megsegítésének kérdésé­vel. »Ha gonoszai szóltam, tégy bi­zonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz engem?« (János 18, 12—27) — Szita Ist­ván munkája Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német úrv) Várady Lajos, de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Káposzta Lajos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos utca de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6., Bencze Imre. Németvö'gyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél. 9. Csillaghegy de. 10. Csepel de. 11. — DEBRECEN. Március 22-én, pénteken D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspöke szolgál a délutáni istentiszte­leten. — ESZTERGOM. Március 24-én meglátogatja a gyüleke­zetei és igehirdetéssel szolgál D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke. A püspök szol­gál Dorogon és Tokodon is. — ÚJPEST. Március 17-én a délelőtti istentiszteleten D. Korén Emil esperes szolgál. A délután 5 órakor kezdődő sze- retetvendégségen előadást, tart finnországi útjáról. — GYÉMÁNTLAKODA­LOM. Szűcs Imre presbiter és felesége sz. Lückl Zsuzsanna a március 3-i istentisztelet kere­tében a nagyszámú család és a tököli szórványhívek jelenlé­tében ünnepelte házasságköté­sének 60. évfordulóját. A jubi­láló házaspárt a csepeli anya­gyülekezet nevében Mezősi György lelkész köszöntötte, aki köszönetét mondott azért a több évtizedes építő szolgála­tért, amelyet Szűcs Imre pres­biter a szórványgyülekezet szervezésében és összetartásá­ban végzett. bvangelikus elet A Magyarországi evangélikus Országos Egyhás Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és Idadó: D. Korea Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vttl.. Puskin u. U. Telefon: 142-07« Csekk számlaszám: 20.412—VTTL Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar posta Index 25 211 68.0455 A 100 éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása. Budapest Felelős vezető: Soproni Béla igazgató »Szemeim mindenkor az Űrra néznek« (Zsolt 25,15) VASÁRNAP. — »Hozzátok be a tizedet mind az én tár­házamba, hogy legyen enni­való az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.« (Mai 3,10) Tavasz kezdetén sokat gondolunk arra, vajon mennyi lesz a termés, jut-e mindenki­nek mindennapi kenyér? A határok lassan újra benépe­sednek, megindulnak a tava­szi munkák. Nem szabad elfe­lejtenünk, hogy az áldást a gondviselő Isten adja. ö pe­dig ott ad áldást, ahol az em­ber a tőle kapott sok ajándé­kért hálás és kész nyitott szívvel Istennek szolgálni, úgy hogy megosztja azokat ember­társaival. HÉTFŐ. — »Megemlékezzél utaidról és megszégyenled ma­gadat, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Űr Isten.« (Ez 16,61 ;63) Bizony sokszor kell az embernek meg­szégyenülnie, ha azt látja, hogy Isten bűneink ellenére is milyen kegyelmes hozzánk. Mennyire érdemtelenek va­gyunk arra az áldozatra, me­lyet Krisztus hozott értünk. Böjt útján mégis újra hallhat­juk az evangéliumot s benne a kegyelmes Isten szavát. Ak­kor tudunk igazán hűséges gyermekei maradni Istennek, ha látjuk ezt a kegyelmet, ha szemünk mindenkor az Úrra néz. Báj ha nem látjuk bű­neinket, de baj az is, ha nem látjuk meg az Urat, aki bűnei­ből kész az embert kivezetni. KEDD. — »Bizony hiszem, hogy meglátom az Űr jóságát az élőknek földén!« (Zsolt 27,13) Milyen kiapadhatatlan erőforrás az ember számára, ha a szorongattatásban tud bízni a szabadító Isten hatal­mában. Betegágyon, fájdalmak között látni és keresni az Űr jóságát. Szomorúságban, gyászban hinni az életadó Is­ten kegyelmében; Ez a hit'ad erőt ahhoz, hogy küzdjünk háborúk és szenvedések ellen. Ez a hit nőhet naggyá ben­nünk, ha a böjt üzenete elér hozzánk és Krisztus szenvedé­sében és halálában mi is meg­ismerjük a szabadító Istent. SZERDA. — »El ne távozzék e törvénynek könyve a te szád­ból, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.« (Józs 1,8) Az Űr figyelmeztetése Jó- zsué számára, amikor Mózes után átveszi a nép vezetését. Nagyon egyszerű az üzenet tartalma: ha nem feledkezel meg az Isten törvényéről, ha­nem engedelmesen szívedben hordod, ajkaddal hirdeted és életeddel szolgálod, akkor utad szerencsés lesz és boldogulsz az életben. Csak egy baj van. Nincs erőnk a törvény betöl­tésére! A törvényt egyedül csak Krisztus tudta betölteni. Mi csak egyet tehetünk: Krisz­tushoz menekülni és benne megújult élettel igyekszünk járni Isten útján. CSÜTÖRTÖK. — »Ha a haj­nal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék: ott is a Te kezed vezérelne en­gem és a te jobb kezed fogna engem.« (Zsolt 139,9—10) Isten lénye betölti ezt az egész vi­lágot. Isten ma még elrejtett, nem látja az ember szeme, csak a hit veszi észre és érzé­keli. Talán ezért próbál az em­ber sokszor úgy élni, hogy nincs tekintettel a mindent látó Istenre. Ezért követjük el naponta a bűnök sokaságát, minden félelem nélkül. Ha szemünk mindennap az Űrra nézne a hit világosságában és előtte élnénk életünket, mi­lyen más lenne az életünk. Ma is úgy kell napunkat kezde­nünk, hogy Isten elől indu­lunk és Isten előtt maradunk. PÉNTEK. — »Jákób pedig felébrendvén álmából mondta: Bizonyára az Űr van e helyen és nem tudtam.« (Móz 28,16) A szó, amit álmában hallott Jákób, csodálatos volt. Isten kijelentette, hogy vele marad és megőrzi őt. Ez hozzánk is szól. Ezt hirdeti az ige böjt­ben. Amit Jézus Krisztus tett értünk, abban Isten ígérete hangzik. Fel kell ébrednünk és meg kell látnunk, hogy az Űr van velünk. Így tudjuk őt szolgálni embertársaink kö­zött, mert így tudunk remény­séggel tovább menni az úton. SZOMBAT. — »Az Űmab törvénye tökéletes, megeleve­níti a lelket.« (Zsolt 19,8) En­nek a zsoltárnak tartalmát hűségesen fejezi ki énekünk, mely így kezdődik: Mind jó, amit Isten tészen. Milyen bát­ran lehet élni, ha ez a bizo­nyosság tölti be az ember lel­két. Sokszor vagyunk bizony­talanok és bátortalanok éle­tünkben. Nagyon rossz a ta­nácstalanság, mert rendszerint a helytelent választja az em­ber. Ha tudjuk és hisszük, hogy Isten a helyes úton ve­zet, akkor tud életünk áldássá válni embertársaink számára is. Mert csak ezen az úton jár­va tudunk szeretni, szolgálni és segíteni. Kökény Elek — EGYHÁZFIT KERES az Obu- dal Egyházközség (Bp. HL, Dévai Biró Mátyás tér közép). Javada­lom: készpénz, kétszobás lakás* fűtés és világítás. Lakáscserére alkalmas lakás szükséges. — TAKARÍTÓNŐT egésznapos* továbbá félnapos elfoglaltsággá* felvesz budapesti klinika. írásbeli jelentkezés »-Klinika-« jeligére az Evangélikus Élet kiadóhivatalába. Istentiszteleti rend Budapesten, 19€8. március 17-én 3. ü5HScSE5E525E525H5ÍSH5H5ÜS252SHSÜ5S5ESES25H5ü5Z5HSü5252SHSH5ZSH5SSÜ5Z5E5H5ü52SÜSESa52S2525í!SH5ÍSHSE5H5a5HS2525E5HS2S2SE5S5í5HSHSH5HS2S?SB5B5HSÜSa52S2S25ü5ESS5B5£5E5S5ü5E5ü525E5H5S IHIEZ1BC AZ IGAZSÁGOT Negyven emberöltőnyi idő suhant el már ■ puszta felett, amikor a Mester ismét megje­lent, hogy ismét böjtöljön és az emberelőért tusakodjék. Akkor hozzáment egy kellemes külsejű férfiú és kedves szóval hívta vissza az embersorsba. A Kísértő volt. Azt mondta a Mesternek. —: Most nem azért jöttem, hogy letérítselek utódról, mert Te már legyőzted a világot. Mű­vedet nem lehet megsemmisíteni. De nagy szüksége van rád a világnak. Kérlek jöjj ve­lem és győződj meg személyesen arról, hogy csak a Te megjelenésed segíthet az emberisé­gen. A Mester bólintott. Elgyalogolt az őszinte Kísértővei együtt a közeli oázisig, ahol egy csészealj lapult a bokrok között. Hamarosan fent szálltak a levegőben. Alattuk sebesen úszott a föld visszafelé. A kísértő a tájat fi­gyelte, arcán jóindulatú papos derű fénylett. Nemsokára egy őserdei tisztás felett lebegtek. Odalenn nagy máglyát gyújtottak éppen, négy csonttá fogi/ott néger holttestét nyalták körül a lángok. Felpuffadt hasú kisgyermekek, ha­lálfej arcú sovány felnőttek imbolyogtak a tűz körül. — Nincs kenyerük — mondta a' Kísértő tzenvtelenül — mind elpusztulnak. Továbbrepültek. A szent tehenek országában emelet magasságban álltak a napi hullakaz­lak. csontok erdeje, amit a pergamenszáraz emberbőr csak lazán fogott össze. Hozták, egyre hozták az élők az utca nyomorult ha­lottjait. — Nincs kenyerük — mondta ismét a Kí­sértő — senki sem ad nekik. Végtelen nagy dzsungelek felett suhantak tovább. Alattuk kiégett erdők, összedőlt fal­vak, égő városok mellett parlagon máradt szántóföldek. Vadul burjánzott a gaz és a cserje, az őserdő visszahódította a termőfölde­ket. Amott ember-hangyasor iparkodott fel a hegyre, bátyusán vonszoltak magukat, 4* időnként lefeküdt valaki az út szélére, hogy többé fel ne keljen. — Nincs kenyerük — mondta a Kísértő — háború van, nem vetettek. Túl az óceánon, az indiánország csodaszép városa mellett értek földet. Villamosra ültek, de már a külvárosban leszálltak. A hegyoldal feketéllett az egymás hegyére-hátára épített kalyibák erdejétől, de alig lézengett közöttük valaki. Hamar megtudták, hová mentek a nyomornegyed lakói. A sugárút elején feltűnt egy óriási embercsorda. Tízezrek menekültek, rohantak feléjük. Sziréna sivított, sortűz rob­bant a levegőbe, tűzoltó fecskendő verte a tömeget. Ügy robbant el mellettük az iszonya­tos emberfolyó, mintha egy gigantikus ágyú­ból lőtték volna ki. Utánuk száz és száz rongycsomó, a letaposott gyengék holttestei. — Nincs kenyerük — mondta a Kísértő, amikor a rendőrök is elviharzottak melletük — nincs munkájuk, a gyárak nem fogadják be őket, hát tüntetnek. Egyharmaduk elhull gyer­mekkorban, a többi negyvenéves korig bírja. Nincs kenyerük. Lopnak, rabolnak vagy tün­tetnek. Valamit tenni kell, rajtuk már csak a csoda segít. Szomorúan ránézett a Mesterre és megha- tottan látta, hogy a Mester könnyes szemmel néz a nyomorult menekülők után. Ezért meg­bátorodva ezt mondta neki. — Mester, borzasztó Ínségben van az embe­riség nagyobb fele. Ma már nem térhetsz ki a kérés elől. Több mint hússzor annyian élnek a földön mint annakidején. Kétharmaduk éhesen fekszik le esténként. Valamit tenni kell, mert a jótékonyság már csak egy töredé­kükön segíthet. Követelik a kenyeret az éhe­zők.! Hangja elcsuklott, szánalmas állapotban volt az egykori duzzadó energiájú Kísértő. Hogy nem kapott választ, már könyörgésre fogta. — VÁLTOZTASD A KÖVEKET KENYE­REKKÉ! Meglátod hinni fognak Benned, megszűnik a nyomor, szeretni fogják egymást, áldanak majd Téged. Tedd meg! Minden em­ber erre kér Téged és akkor nem lesz sem éh­ség, sem véres forradalom a földön. Vagy mu­tasd meg nekünk a folyamatot, hogyan kell a követ kenyérré alakítani. Vannak fejlett or­szágok, amelyek elkészítik, legyártják és in­gyen ideszállítják az éhezőknek, csak ne le­gyen éhhalál és az elkeseredettek bosszúja a földön. Óriási bajt előzhetünk meg, háború­kat, gyűlölethadjáratokat, véres lázadásokat. Végre megszólalt a Mester. Ezt kérdezte: — Valóban nincs elég kenyér a földön min­den embernek? A Kísértő meglepődött. — Hót láthattad — mondta indignáltan. — Pedig van — mondta a Mester — kapta­tok Istentől eleget, csak az emberek egy része úgy biztosította magának, hogy másokat elzárt előle. Az emberek nagyrészét szolgává alacso- nyították, másokat magukra hagytak. Nem törődtek azzal, hogy a holnap kenyere hol te­rem ezeknek. A föld jólétben fürdő emberei veszélybe sodorták a saját unokáikat, akiktől a föld éhesei mindent visszr vesznek. — Kedves Uram — kiáltott a Kisértő — Te ezt nem engedheted! Adj kenyeret és akkor elmarad az erőszak, az éhezők bosszúja! — Én adtam — mondta a Mester fájdalom­mal. Isten szavát kapták a földi kenyérhez. Megtanítottam őket, hogyan bánjanak vele, hogy mindenkinek elég legyen. Erőt adtam a kezükbe, hogy önző magukat is legyőzhessék. Üdvösséget kaptak és szeretetet. Mert a ke­nyérkérdés nem a kenyérnél kezdődik, hanem az Istenadta szeretetnél. Aki az Atyának sze- retetkenyerén él, az éhezők testvére lesz. Aki az igével él, az igazság és szeretet szolgája lesz. — Dehát nem lettek — mondta bosszúsan a Kísértő — láthatod. Egy kis részük jóté­konykodik, a többi magának él. De mi az a kis alamizsna annyi éhes embernek? A Mester nem válaszolt. Odalépett az utca egyik halott­jához és kiemelt az élettelen kézből egy botra tűzött feliratos táblát. Odatartotta a Kísértő elé. A táblára egy töviskoronás fejet festettek és nagy fekete betűk kiabáltak alóla: ÉHES VOLTAM ÉS NEM ADTATOK ENNEM! Azután lehajolt a halotthoz, mint akit jól ismer és irgalmasan lezárta az üveges szeme­ket. Helyresimította a csapzott hajfürtöket. Majd ránézett a Kísértőre. — Kövekből kenyeret? — kérdezte. Nem te mondtad az előbb, hogy az éhezők milliárd- jain már nem segít az alamizsna? Nekik sok­kal többre van szükségük: igazságra és a velük egyenlőnek teremtett emberek szerete- tére, hogy felegyenesedhessenek ők is. Íme én elküldöm az enyéimet, hogy háborúságot szenvedjenek a mennyei igazság nevében a földi igazságért. Hogy igazsághoz segítsék az elnyomottakat és eledelhez az éhezőket! — De hiszen ez maga a forradalom! — kiál­tott a Kísértő. — Jól mondtad — szólt a Mester. Akik az igével élnek, azok megismerték az Igazságot. Isten igazsága forró emberszeretetre hevíti " ismeretüket. Ott lesznek mindenütt az el­it ott felebarátokért indított szeretet-há- oorúkban. Én pedig velük leszek mindvégig. A Kísértő hallgatott. És elvitte a Mestert máshová. H. Németh István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom