Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-02 / 22. szám
/ IntStoB vagyok! Teológiai Akadémiánk felhívást tett közzé hetilapunkban, az Evangélikus Élet-ben és folyóiratunkban, a Lelkipásztorban, amelyben felhívja a figyelmet az Akadémiára való jelentkezésre. Hívogatja tehát egyházunk ifjúságát a lelkipásztori szolgálatot előkészítő tanulmányra. A felhívás formájában olyan, mint bármely más keretes hirdetés, szövegezésében sincsen semmi különös, szinte évről évre ugyanaz, mégis igen jelentős a tartalma. Tulajdonképpen szószékekről kellene felolvasni minden gyülekezetben több héten keresztül, hogy ezren és ezren hallják, egyházunkat szerető szülők, imádkozó apák és anyák és hallják meg azok a fiúk és leányok, akiket megérintett Isten igéje és akiket szorongat ennek az igének a hirdetése. Ha Sámuel első könyvének 3. fejezetét elolvassuk, a gyermek Sámuel, sorsával találkozunk. Sámuel »az Úrnak templomában feküdt«, azaz formálisan már elindították a papi szolgálatra, de szüksége volt a belső elhívásra, az Ür szavára és a végső lelki döntésre. Amikor egyházunk hívogatja fiataljainkat az Ür szolgálatára, jól tudja, hogy nem egyszerű formális jelentkezésre, a Teológiára való beiratkozásra szólít, mert ez nem elegendő. Ez sem kerülhető el, de még inkább elkerülhetetlen a lelki odaszánás, a mindennapos »imhol vagyok!«, az Űr szolgálatára adott élet. Jó néhányan indultak el ezen az úton azzal a >Teremtő« Szentlélek »Veni Creator Spiritus« — jöjj, Teremtő Szentlélek! Ennek az ősi, csaknem 1200 éves, latin nyelvű pünkösdi himnusznak a szavaival hívja az egyház népe Isten Szentleikét. Rhabanus Maurus (776—856) pünkösdi énekét átvette a reformáció népe is Luther Márton fordításában. Miért mondja ez az ének a pünkösdi Szentleiket Teremtő Szentiéleknek? Mert Ö teremti, Ö hívja létre az egyházat, amint életre hívta az első Pünkösdkor, és azóta is újra meg újra teremti és megtartja a Krisztusban hívők közösségét. Ö teremti szívünkben a hitet, a megértést, Tőle kapjuk az új élet ajándékát. A »Teremtő« Lélekre ma is szüksége van Isten népének, ö teremti újjá a bűnös embert is. 1. A pünkösdi Lélek újjáteremti az Istennel megromlott viszonyunkat. Felfelé irányítja földhöz ragadt tekintetünket. A teremtés tökéletes harmóniáját megzavarta a bűn diszharmóniája. Az embernek Istennel való viszonya megromlott, A »távvezeték« megszakadt, s azt helyre kell állítani. Ezt a munkát nem mi végezzük el, hanem egyedül a pünkösdi Lélek. Hogy milyen csodákra képes, arról ma is sokan tehetnek bizonyságot. Mi még hinni sem tudnánk a Szentlélek nélkül. Jól mondja Luther a Kiskátéban, a 3. hitágazat magyarázatában: »... saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által... Ű szentelt meg és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben.« Nélküle tékozló fiák maradnánk, és soha meg nem találnánk az Istenhez vivő, hazafelé vezető utat. De Vele visszatalálunk az Atyával való közösségbe. Jöjj, Teremtő Szentlélek, teremts bennem élő hitet! 2. A pünkösdi Lélek újjáteremti saját életünket is. Már Dávid király is ezért imádkozott az 51. zsoltárban: »Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! ... Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te Szentlelkedet ne vedd el tőlem.« A gyáva, megrettent VanítványoKat is a pünkösdi Lélek teremtette újjá, így lettek bátor, rettenthetetlen apostolokká. A feltámadt Jézus megajándékozta őket békességgel, bűnbocsánattal, de a Szentlélek adta nékik az erőt ahhoz, hogy a mennybement Krisztus parancsát teljesíteni tudják: »Elmen vén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek...« Ma is szükségünk van a Léleknek erre a »befelé ható« munkájára. Romlott a szívünk, kishitűek, szeretetlenek, önzők vagyunk. Magunktól nem vagyunk képesek megváltozni. Csak a Lélek teremtheti újjá bűnös szívünket, elrontott életünket. Jöjj, Teremtő Szentlélek, teremts bennem új szívet! 3. A pünkösdi Lélek újjáte- remti a felebarátainkkal való viszonyunkat is. így teremtett a Lélek az első Pünkösd napján Jeruzsálemben, a zsidók aratási hálaadó ünnepére odaérkezett sok-sok jövevényből, idegen emberekből és népekből (Csel. 2,7—11), valamint Jeruzsálem lakóiból, zsidókból és pogányokból egyetlen közösséget, a feltámadott Krisztusban hi vők gyülekezetét. S a hitrejutottak közt a Lélek teremtette meg a testvéri szeretelközösséget. Az első keresztyén gyülekezet tagjai nem ismerték a »nemzedékek problémáját«, s megszüntették a kiáltó vagyoni ellentéteket, »szűkölködő nem volt_közöttük senki...« Fiatalok és öregek, gazdagok és szegények egyek voltak a hitben és a testvéri szeretetheti. Ma talán még sokkal inkább, mint valaha is a világtörtéhe- lem során, égetően nagy szükség van a Léleknek erre a »kifelé ható« munkájára: a testvéri szeretetre és megértésre! Az idei pünkösdön az az imádságunk, hogy ebben a megosztott világban necsak a keresztyének, hanem a különböző népek, a különböző fajú, vallású és világnézetű emberek is értsék meg egymást. így teheti a pünkösdi Lélek a békés egymás mellett élést gyümölcstermő életté, egymásért, egymás javára való együtt- munkálkodássá, az egész emberiség nagy családjában. S a mai pünkösdön különösen buzgón kell kérnünk Isten Szent- leikét, hogy munkálja a megértést és a békességet a most folyó párizsi béketárgyalásokon, hogy béke legyen Vietnamban és mindenütt, az egész világon, és Ö munkálja a kiengesztelődést Amerikában és Dél-Afrikában, fehérek és feketék között, hogy az emberek ne gyűlöljék egymást a bőrük színe miatt. Rá kell döbbenünk arra, mennyire időszerű napjainkban is a pünkösdi üzenet, s milyen nagy szükségünk van ma is a Lélek munkájára! Ha a megértésre és békességre való törekvést elmulasztja a mai emberiség, ezzel a saját pusztulásába rohan. De arra is kérnünk kell a Teremtő Szentlelket, hogy az ugyanabba a» közösségbe tartozó emberek között is teremtse meg a megértést. Népünk tagjai, hazánk minden rendű és rangú polgára, éljenek testvéri egységben. Kis falvak és nagy városok lakói, az egyházak és gyülekezetek tagjai éljenek egyetértésben és szeretetben, s tudjanak munkálkodni egymással karöltve, a közösség javára. Jöjj, Teremtő Szentlélek, teremts bennem önzetlen^» testvéri szeretetet, hogy ne a magam javát nézzem, hanem másokért munkálkodjam, a Te példád szerint. Szerdahelyi Pál gondolattal, hogy »majd megpróbálom«, de megtoipanlaz mert súlyosabb, felelősségteljesebb volt a feladat, mint az erő. Egyházunk reálisan felméri a tényeket mostani helyzetünkben. Látjuk, hogy a Teológiai Akadémiára jelentkezett fiataloknak az egyházi ismerete, biblia-ismerete, énektudása stb. igen hiányos. A konfirmáció s az azt esetleg megelőző hitoktatás időszaka és az 'érettségi között a »felejtés évei húzódnak meg. Mégis nagy hálával dicsérjük Istent, hogy eddig keresztyén családokból (közöttük papi családokból) kikerült fiataljaink között mindig voltak olyan komoly gondolkodásúak, akik a Sámuel engedelmes lelkületé- vel végezték és fejezték be tanulmányaikat. Kikerülve a szolgálat területére megmutathatták, hogy a kezdeti nehézségek után is megütik a mértéket. Amikor egyházunk ifjúságát megszólítjuk, senkinek nem mondjuk, hogy az akadémiai 5 esztendő könnyű. Á latin, görög, héber nyelvek mellett még legalább egy modern nyelv megtanulása elengedhetetlen. Emellett egész sor más tantárgy is vár mindenkire, az írásmagyarázattól a dogmatikáig. Azt sem mondjuk, hogy mindenki ingyen tanulhat, mert a felkészüléshez mind a rendszeres, komoly munka, mind az áldozat hozzátartozik. Aki azonban szívvel-lélekkel »az eke szarvára teszi a kezét«, az megtalálja saját eredményeiben az örömöt és megtapasztalhatja azt a segítőkészséget is, amellyel egyházunk, gyülekezetek és egyházmegyék anyagilag is támogatják a teológusokat. Amikor eljön a »szupplikáció«, a Teológusok Otthona számára való gyűjtés ideje és a hallgatók az ország különböző részein prédikálva megjelennek, mindig nagy szeretettel fogadják őket. Ez a szeretet a reménység nagy előlegezése fiataljainkkal szem ben és egyben biztatás a helytállásra, a küzdésre, az állandó felkészülésre. Mert azt is meg kell mondanunk: egyházunknak nem arra van szüksége hogy sokan jelentkezzenek a Teológiára, hanem arra, hogy akik jelentkeznek, azok minőségi fiatalok legyenek a hitben éppenúgy, mint a tudományban, az istenszeretetben éppenúgy, mint az embersze- retetben, az egyháztagságban éppenúgy, mint a hazafiság- ban. A lelkészutánpótlás kérdése — gyülekezeti kérdés! Csak a gyülekezetek tudnak fiatalokat a lelkészi pályára indítani. Csak a gyülekezeti élet, csak az az igehirdetés, amely a gyülekezetekben elhangzik. Mindig olyan és annyi a lelkészi utánpótlásunk, amilyen az igehirdetésünk és gyülekezeteinkben a szolgálat. Ezért, amikor egyházunk hívja a fiatalokat, mindannyian egy széles körű, országos, történelmi vizsga elé kerülünk. Mindannyian, lelkészek, presbiterek, egyháztagok felelősek vagyunk azért a jövendőért, amely előtt áll egyházunk és benne gyülekezetek és szórványok százai. Éppen ezért szabad is, szükséges is szüntelenül imádkoznunk azért, hogy fiatalok jelentkezzenek a Teológiai Akadémiára, hogy legyenek olyanok, akik a hit, az engedelmesség és a szolgálat készségével kimondják a döntő szót: »ímhol vagyok!« Hisszük, hogy a Szentlélek Isten megáldja a hívást és a döntést; megáldja azokat, akik tanítanak és akik tanulni akarnak; megáldja azokat, akik benne állanak a lelkészi szolgálatban évek és évtizedek óta és azokat is, akik reménységgel indulnak el ezen az úton. Várady Lajos Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek üzenete „Új szív és új lélek" «És adok nektek új szívet és új lelket adok belétek és elveszem a kőszívet testetekből és adok néktek hússzívet. És az én Lelkemet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolatomban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.« (Ez 36,26—27) Az Egyházak Világtanácsa IV. Nagygyűlése ezen a nyáron ül össze, Svédországban július 4—20-ig. Témája ez a győzedelmes ígéret lesz: »ímé mindent újjá teszek.« (Jel 21,5; Mint az Egyházak Világtanácsa elnökei e pünkösd napján arra kérünk benneteket, hogy velünk együtt imádkozzatok Isten Szent leiké ért, aki egyedül tehet újjá mindeneket. • Az - újtestamentumi megújulási ígéret az Ötestamentum- ban gyökerezik. Ezt az Ígéretet Ezekiel próféta hirdette meg a Babilóniában élő szám- űzötteknek. Figyelmeztette azonban őket arra, hogy az atyáik országába való visszatérés nem biztosítja automatikusan nemzeti életük gyümölcsöző megújulását. Először meg kell tisztulniok a múlt igazságtalanságától és kapzsiságától. Kemény szívük helyett új szívre és új lélekre lesz szükségük, amit egyedül Isten adhat nekik. Isten megígérte, hogy saját Lelkét adja beléjük, hogy közösségi életük kiszáradt csontjait újra hús borítsa és mint az ö népe harmóniában és békében élhessenek. A keresztyének hiszik, hogy pünkösd napján ez a prófécia kezdett el beteljesedni. Ezen a napon Isten Szentlelke töltetett ki Jézus követőire. Üj közösség született azokból, akik minden korban együtt igyekeztek gyakorolni Isten szere- tetét. Hálát adunk Isteninek, hogy Szentlelke munkálkodik az egyházban, de ugyanakkor bocsánatát kérjük azért, hogy a keresztyének vétkei és megosztottságai olyan gyakran akadályozták a Szentlélek munkáját. Ahhoz, hogy a száraz csontok megelevenedjenek, kőszívűnknek meg kell térnie amikor megújítja a társadalmat belülről és átalakítja az emberek és nemzetek egymáshoz való viszonyát. A mindeneket újjá tevő Szentlélek munkálkodik ma az emberek igazságosságért és békéért, a művelődésért és fejlődésért végzett közös erőfeszítéseiben. Ö munkálkodik minden tudományos és technológiai előha- ladásban is, amennyiben az képessé tesz bennünket az emberek anyagi szükségleteinek kielégítésére és ily módon előkészíti a talajt a világközösség számára. Ezért arra kérünk titeket, Istennek népe, hogy imádkozzatok az egyház megújulásáért és egységéért. Feladatunk nem csupán az imádkozás. Ezékiel üzenete szerint a társadalom átalakulása a megtérés bizonyítéka. Ha Isten új szivet és új lelket adott nekünk, akkor azt várja tőlünk, hogy az egyházban imádkozzunk és a világban cselekedjünk. Legyen ez a pünkösd ünnep a megújulás napja személyes életünkben, de legyen az elkötelezés napja is Isten népe valamennyi gyülekezete számára a társadalom megújulását szolgáló szerető és gyakorlati cselekvésre. Az Egyházak Világtanácsának elnökei: Michael Cantuar (érsek) London íakovos (érsek) New York Akanu Ibiam (dr) Enugu David G. Moses (dr) New Delhi Martin Niemöller (lelkész' Wiesbaden I. H. Oldham (dr) St. Leonards-on-S°f> Hálát adunk Istennek azért is. hogy Isten Szentlelket mun-> Charles C. Pariin kálkodni látjuk a világban. New York Népek hazája nagyvilág... Az igazi hazafisághoz hozzátartozik az igazi nemzetköziség is. Ezzel a mondattal zártuk legutóbbi eszmélődésünket. Itt is folytatjuk. Mindjárt azzal kezdhetjük: bár mindig is folytatták volna, itt és ezzel a gondolkodást az emberek, a nemzetek a földkerekségen. Mennyi háború, keserűség, nyomorúság elmaradhatott volna! Pedig a lecke olyan egyszerű. A világ nem ér véget a falú határán; az ország határán sem. Nekünk ez a haza drága. Másnak viszont az övé. S ennek a két mondatnak nem kell szükségképpen egymás ellen feszülni. Szépen megférnek együtt, egymás .mellett, sőt egymást támogatva is. Korunknak, a huszadik századnak egyik nagy felismerése, hogy ezen a földgolyón az ember csak úgy tud megmaradni, ha baráti, testvéri kezet nyújt egymásnak. Népek, nemzetek, országok békés együttélése mindig is emberi kötelesség lett volna. Az erkölcs követelménye és a józan ész parancsa. Az atomkorszakban azonban ez a lét-nemlét kérdésévé lett. A hivő ember számára: Isten akarata. Isten »az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén« — vallja Pál apostol (Csel 17,26). Istennek minden ember kedves, előtte nincsenek »felsőbb és alsóbbrendű« népek vagy nemzetek. A népek, nemzetek színek a teremtő Isten palettáján. A sokszínű, ezerféle emberi' művelődés az emberiség gazdagsága, közös kincse. A népművészet remekei, legnagyobb szellemek hallhatatlan alkotásai az egész embervilág maradandó értéke. Az emberi együttélés megvalósítása: feladat. Lecke, amit mindig újra tanulgatni kell. S ebben az iskolában is, mint a másfajtákban, lépésről lépésre kell és lehet csak előrehaladni. Az első lépés: egymás megismerése. Mennyi gyanakvás, bizalmatlanság, félreértés támadt már az egymás nem ismeréséből! S nemcsak egyes emberek, hanem éppen jelesül a népek között. Mennyi előítélet, köztudatba átment végzetes: tévedés, hamis szemlélet mérgezte a történelem folyamán országok, nemzetek kapcsolatát. S ez sokszor még ma is így van. Pedig a modern hírközlés és közlekedés eszközei igazán megkönnyítik egymás megismerését. A háború után elemi erővel fellendült utazási kedv bizonyára kedvezően hatott erre. Megnyílt határokon, felemelt sorompókon keresztül mintha népek nyújtottak volna egymásnak kezet. Kezet, amelyben az utas vándorbotja s tarisznyája v#n, — s nem fegyver. Ismerjük meg egymást, ismerjük meg a nagyvilágot, népek hazáját, amely évről évre egyre több embernek, ezermillióknak válik lakóhelyévé. Megélhetést biztosító otthonává is válhat, ha okosan s jó szívvel, felelősséggel ’bánunk javaival. A megismerés megértéshez vezethet. Megérteni annyit jelent: meglátni a másikban éppen a mást s ezt a másfélét tudomásul venni. Nem egyfélék az emberek, a népek sem. Mégis mindegyiknek van helye a nap alatt, hiszen a mennyei Atya mindnyájunkra felhozza napját. A megértés már út a kölcsönös megbecsülés felé. Aki megérti a másikat,* az .nem akarja azt a maga képére formálni. A természet, növény és állatvilág végtelen gazdagsága, színes sokfélesége, mintha példázni akarná, Isten világában van hely mindenki számára. S a magáét, népét, hazáját, művelődésének értékeit csak az tudja Igazán megbecsülni, aki. tisztelettel közeledik a másoké felé is. Az egymásmellettélésből így lehet együttélés, sőt egymásért élés is. Nagy természeti katasztrófák, elemi csapások, árvíz, földrengések alkalmából néha megindítóan tud megnyilatkozni^ a népek egymásrautaltságának tudata. Versengve sietnek a sújtott segítségére. Miért csak ilyenkor tudunk azonban egymásért cselekedni, áldozni-? Mikor tanulunk meg földrészekben és évszázadokban gondolkodni? A nemzetek közössége megvalósítását legtöbbször ott kell elkezdeni, ahol az egyéni életben Is.a legnehezebb: a szomszédokkal. Magyar nemzetünk történeté utolsó, másfél évszázadának egyik nagy szerencsétlensége volt, hogy nem tudott szót érteni közvetlen szomszédaival. Idegen érdekek álnokul egymásnak uszították a Dunatáj természettől egymásra utalt népeit. Pedig legnagyobb szellemeink világosan látták a feladatot. Kossuth számkivetésében felvázolja a Duna-medence népei együttélésének nagy látomását. »Dunának Oltnak egy a hangja«, dalolta Ady s véletlen-e, hogy a nemcsak hazai, hanem a szomszéd népek népzenei kincseit is fáradhatatlanul gyűjtögető Bartók muzsikáját az efeész művelt világ érzi a magáénak? S persze az sem véletlen, hogy ennek a szomszédainkkal való kölcsönös megértésnek és egymást építő együttélésnek a feltételeit az országunkban épülő szocializmus politikai és társadalmi rendje teremtette meg. így tanulgatjuk a nagy leckét: a nemzetek közösségében az egymásét és éppen ezért a magunkét is megbecsülő igazi hazafiságot Dr. Groó Gyula Fitzer professzor Teológiai Akadémiánkon Dr. Gottfried Fitzer bécsi a Bécsi Egyetem Teológiai Ka- teológiai professzor május 22- rán tartott vendégprofesszori én délelőtt előadást tartott előadásokat. Országos Egyházunk Üllői úti imatermében a budai és pesti egyházmegyék lelkészei számára. Előadásának címe: »Jézus közbenjáró szolgálatáról és követéséről«. Fitzer professzor vendégprofesszorként tartózkodik Budapesten, ahol előadásokat tartott Teológiai Akadémiánk hallgatói számára. Fitzer professzor látogatást tett D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspököknél, beszélgetést folytatott Teológiai Akadémiánk professzoraival, valamint az országos munkaágak vezetőivel. Hasonló meghívásban részesült az Osztrák Evangélikus Egyház részéről a múlt évben Dr. Pröhle Károly dékán, aki Akikre hallgatnunk kell Benne élve a társa dalomban Tévedés arról beszélni, hogy a társadalom tőlünk keresztyénektől elsősorban a helyeslést várja. Diakóniát vár tőlünk a világ, vagyis a világ nyelvén fogalmazva: együttműködést... Kevés jelét adtuk eddig annak, hogy mi keresztyenek is felelősséggel tartozunk a társadalomért. Pedig az a mi feladatunk, hogy egy újra meg újra megújúló társadalom tagjaként tudjuK magunkat. Azt kell tehát tudatosítanunk az emberek- ben, hogy a keresztyéneknek »a társadalom élesztőjévé« kell lenniük. Én»ek a feladatnak a megoldása végett azt is meg kell tanulnunk, hogy milyen nyelvet használva keJ! nekünk benne élnünk a társadalomban. G. Krusche (Drezda) A lutiif.rAnia június 2-án. pünkösdvasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban J. S. BACH MÜVEIBŐL KANTÁTA ESTET TART. Két énekkari kantáta Orgonaművek Geistliche Lieder Vezényel' Weltler Jenő Orgonái Trajtler Gábor Igét hirdet: Dr. KÉKÉN ANDRÁS
