Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-29 / 52. szám

Az országos közgyűlésen D. KáIdy Zoltán püspök jelentést terjesztett be egyházunk életének elmúlt három esztendejéről. Az átfogó jelentés három fő részből állott: egyház és állam viszonyáról, — egyházunk életéről és szolgálatáról, — és külügyi szolgálatunkról. Alább a második fő rész „Gyülekezetek élete” című szakaszát közöljük.

Fordítsuk tekintetünket egyházunk életére, úgy amint az a gyülekezetekben, a Teólógiai Akadémián, a diakóniai munkában, a sajtószolgálatban, a külügyi munkában, a lelkészi munkaközösségekben és anyagi területen folyik. Minden területről külön jelentés hangzik el, mégis a leglényegesebb vonásokat globálisan szeretném kiemelni.

II agyarországi Evangélikus

1,1 Egyházunkban 315 anyagyülekezetben és a hozzájuk tartozó sok filiában, fiókgyüle- kezeíben és szórványgyülekezetben folyik a szolgálat. Az anyagyülekezetek létszáma lényegében az elmúlt húsz esztendőben nem változott több összevonás ellenére sem. Az összevonásokra pedig nem azért került sor — mint nyugaton ezt bizonyos körök szeretik terjeszteni —, mert a szocializmusban lemorzsolódtak ezek a gyülekezetek, és így életképtelenné váltak, hanem elsősorban annak a fasizmusnak az eredményei ezek

a létszámcsökkenések, amely különösen 1938 óta a magyar- országi német evangélikus gyülekezetekbe is behatolt és hamis útra vitte a német nemzetiségű gyülekezeti tagok egy részét. A második világháború után a potzdami egyezmény értelmében ezeknek a német nemzetiségű gyülekezeti tagoknak megtörtént hazánkból való kitelepítése. Ennek az eredménye például az, hogy az 1370 lelket számláló alsó- nánai gyülekezetből jelenleg 37 van, vagy a közel 2000 lelkes hidasi gyülekezetből jelenleg 200 van. Ezt a sort lehetne folytatni. Magától értetődő, hogy 37, vagy 100, vagy 150 lelkes kitelepített gyülekezeteket sokáig nem lehet önállóan fenntartani.

De arra is van példa, hogy egymástól 4—5 km-re fekvő 200—250 lelkes gyülekezeteket ma, amikor a lelkészeket autóval is el lehet látni, már csak a józan észre is hallgatva össze kell vonni. így lehet jobb bázist találni a lelkészi

Bibliai ábécé: TEREMTÉS

Ennek a szónak az a különlegessége, hogy a Bibliában csak Isten művét jelenti. A vele rokon kifejezések: alkot, formál, készít, stb. jelenthetik í> az emberek cselekedetét is, de amikor a Biblia teremtésről szól, kizárólag Istent látja cselekedni.

1. A „teremtés” szó először is azt az eseményt jelenti, amelyet a Biblia első mondata igy foglal össze: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” A Biblia első két fejezetét így szoktuk nevezni: teremtéstörténet. Ha ebből a történetből kihagynánk Istent, akkor az nem lenne egyéb, mint egy régi elmélet arról, hogyan keletkezett a világmindenség és az élet a Földön. A teremtéstörténet azonban azt mondja el, hogy minden, ami csak van, Istennek köszönheti létét Azt mondja, hogy a világmindenség létezésének kezdetén s az élet kezdetén ott áll Isten. Számunkra azért jelentős a teremtéstörténet, mert megmutatja, hogyan látja Isten az egész világot A történet legjelentősebb mondata ez: „látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme igen jó” (1 Móz 1,31). Ezzel azt mondja: a teremtés Isten jó cselekedete. Ha figyelmesen olvassuk pl. a Zsoltárokat (19. 104. stb.), vagy Jób könyvének 38—41. fejezeteit, ilyesfajta véleményt olvashatunk ki belőlük: a teremtés Isten szép és jó munkája, amely tele van örömmel, Isten örömével.

2. Ezzel már felcsillan előttünk a teremtés szó másik jelentése. A teremtés = a világ, a világmindenség, a csillagok, a bolygók, köztük a Föld, rajta az egész természet, az emberrel együtt. Ahogyan a görögök valami ősi megsejtéssel, vagy felismeréssel nevezték: a Kozmosz — ami azt jelenti: szépség, ékesség. Mi keresztyének Isten igéjéből megtanuljuk meglátni a Kozmosznak s a természetnek minden szépségét. Gondoljunk csak pl. Jézus néhány utolérhetetlen szépségű mondatára a Hegyibeszédben az ég madarairól, a mező liliomairól, s velük Isten atyai gondviseléséről, amellyel az egész teremtést fönntartja (Mt 6,25—34).

Igaz: a Biblia harmadik fejezete leírja, hogy az emberen keresztül bejött a világba a bűn, amely megrontotta Isten Vszép és jó teremtését. Pál apostol a Római levél első fejezetében megdöbbentő módon írja le, hogyan fordult visszájára isten remekműve, a teremtés. De ezt is csak akkor látjuk meg a maga igazi mivoltában, ha megtanultuk Isten szemével nézni az egész teremtést. Akkor mi is meghalljuk

Pállal, hogy az egész teremtés segítségért kiált: várja, hogy megjelenjenek „Isten fiai”, hogy a teremtés megszabaduljon a romlásból. Azt mondhatnánk: ahogyan a régészek a föld alól kiásott romokból, cseréptörmelékekből, használati tárgyakból és ékszerma- radványokból tudományuk segítségével meglátják, „rekonstruálják” a letűnt korok életének szépségét, remekműveit, úgy látja meg a keresztyén ember Isten igéjének segítségével a bűn rontása ellenére a teremtés szépségét.

3. Az Újszövetség úgy segít nekünk ebben, hogy a teremtést összekapcsolja Jézus személyével. Azt mondja, hogy minden Őáltala lett (Ján 1,3) és minden öreá nézve teremtetett (Kol 1,16). Egyszerűen szólva ez azt jelenti, hogy a teremtés annak az Istennek a műve, aki minket szeret Ezért nem kell a keresztyén embernek pesszimista módon nézni a teremtést, még akkor sem, ha józanul látja a bűn rontását a világban, azt, hogy amit Isten jónak teremtett, azt a bűnös ember rosszra használja. Szabad ezzel a reménységgel tekinteni mindenre: Isten jó Atya, aki rendbehozza azt, amit gyermeke elrontott. A teremtés műve még nem fejeződött be. Isten állandóan munkálkodik (Ján 5,17), mindig újat cselekszik (Ézs 43,19). És most felcsillan a szónak egy újabb értelme: új teremtést kezdett el Isten bennünk, ebben a világban azzal, hogy Jézus Krisztusban emberré lett Rajtunk kezdi, az embert teremti újjá (2 Kor 5,17 Gál 6,15). Ez az új ember a bűnbocsánat világosságában meglátja azt a szépséget és jót, amit Isten teremtése jelent. Sőt harcol, tusakodik minden ellen, ami a teremtést megrontja; mert így illik ahhoz, akiben Isten az új teremtést elkezdte (Róm 12).

4. Hátra van még valami: a teremtés teljessége. Már Izrael népe reménykedett abban az ígéretben, hogy Isten „új eget és új földet” fog teremteni (Ézs 65,17). Az első keresztyének is ezt az ígéretet tartották szem előtt: „új eget és új földet várunk” (2 Pét 3,13). És a Biblia utolsó könyvében János így írja le látomását: „láttam új eget és új földet... íme az Isten sátora az emberekkel van és ő velük lakozik ... maga az Isten lesz velük ... és letöröl minden köny- nyet az ő szemükről és halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom ...” (Jel 21,1 kk). Ez a cél, amely felé a teremtés halad: Isten új teremtésének teljessége.

Muntag Andor

állás fenntartására is. Azok a nyugati egyházi emberek és egyházi újságok, amelyek néhány gyülekezetünk összevonását kritizálják, jobban tennék, ha arra gondolnának, hogy számos nyugati országban élő evangélikus egyházban sok ezer lélekre esik csak egy lelkész, sok több száz lelkes, sőt ezer lelken felüli gyülekezeteket vonnak össze, mert nincs elegendő lelkész és még csak anyagi problémáik sincsenek, hiszen legtöbb egyházban kötelező az egyházi adó, szemben azzal, hogy nálunk teljesen önkéntes az.

gyülekezeteink túlnyomó ré- sze jelenlegi formájukban is életképes, mivel a legtöbb gyülekezetünk lélekszáma 800 —1000 között van. Természetesen vannak ezren felüli, sőt 5—10 000 lelkes gyülekezeteink, miközben Békéscsaba 23 000 lélekkel vezet valamennyi gyülekezet előtt. Nem vitás, hogy további összevonásokra is sor kerül, de mindig úgy, hogy a lelkészi szolgálat mennyisége soha ne csökkenjen az eddigiekhez képest.

A gyülekezetek élete általánosságban a megszokott mederben folyik. Lelkészeink istentiszteleteken, bibliaórákon, konfirmáció órákon, iskolai hitoktatásokon, családi áhítatokon és lelkipásztori látogatások alkalmával hirdetik Isten törvényét és evangéliumát. A szolgálati alkalmak sehol nem csökkentek és azokat senki nem korlátozza. Ha egyik, vagy másik gyülekezetben nem folynak a bibliaórák az nem azért van, mert a külső körülmények gátolják azt, hanem azért, mert a gyülekezet tagjai belülről erőtlenedtek el, vagy a lelkészi szolgálat minősége volt olyan, amely belülről szekularizálta a gyülekezetét.

Ne legyen kétség afelől sem, hogy a két világháború között nem minden magyar evangélikus gyülekezetben folyt minőségileg jó papi szolgálat és így több lelkész silány szolgálatának most isszuk meg keserű levét. Néhány gyülekezetünkre ez a mondás áll: „Az apák ették meg az egrest és a fiák foga vásott belé”. Ezzel nem kívánom azt mondani, mintha

a mai lelkészi nemzedék minden tagja kifogástalanul végezné munkáját. Nagyon is nyilvánvaló előttem, hogy néhány lelkészünk számára ma is fontosabb egy-egy másodállás elnyerése a gyülekezet tagjainak jó pásztorként való gondozása helyett. Ezekre a gyülekezetekre viszont esetleg egy évtized után ez a mondás fog majd állni: „A fiák ették meg az egrest és az unokák foga vásott belé”.

Ilár a szekularizáció a mi

" egyházunk életében is nyilvánvaló — noha nem olyan nagy mértékben, mint a nyugati egyházakban — a valóság mégis az, hogy a temp- lomlátogatás és az úrvacsoravétel számszerűleg nem sokat változott. Vannak gyülekezetek, amelyek arról adnak örvendetes hirt, hogy a templomlátogatások száma fokozatosan nő. Ugyanezt jelentik több gyülekezetből az úrva- csorázók számára vonatkozólag is. Több gyülekezetünkben viszont, elsősorban a rohamos iparosodás területein, továbbá több fővárosi gyülekezetben csökkenést jelentenek a lelkészek.

A keresztelések száma évenként átlagban 4500 körül van. örvendetes, hogy az utolsó két-három évben a születések száma is nő. Évente megkonfirmálunk átlagban '4700 gyermeket, de 1967-ben 5115 volt a korfirmandusok száma. Átlagosan 2000 körül van az esküvői oltár előtt megálló párok száma, de 1967-ben 2232 volt. Az úrvacsorázók száma 1965- ben még 166 760 volt, de 1967- ben már 176 543. Lelkészeink évente átlagosan 75 000 lelkipásztori látogatást végeznek, így minden lelkészre — beleértve a segédlelkészeket, női lelkészi munkatársakat, sőt a teológiai tanárokat is — egy év alatt több mint 180 lelkipásztori látogatás esik. Bár a statisztika nem minden, mégis érdemes ezeket az adatokat figyelembe venni és akkor kitűnik ,hogy egyházunk nem egyszerűen vegetál, hanem él, szolgálatát teljesíti és lelkészeink túlnyomó része hűségesen, adott esküje szerint végzi szolgálatát

+ Kari

December 9-én, életének 82. évében bázeli lakásán elhunyt Karl Barth teológiai professzor, akit a 20. század egyik legnagyobb protestáns teológusaként szoktak emlegetni. Teológiai életművének, egyháztörténeti jelentőségének felmérése nem tartozik egyházi néplap hasábjaira s ma még bizonyára korai volna. Élete főműve, nagy Dogmatikája 13 kötetben mintegy 9000 oldalon jelent meg, egyéb könyveinek, tanulmányainak felsorolása külön tanulmányt igényelne. A svájci református egyház tagja volt, de a reformátorok közül Luther tanítására sokat épített. Sokan úgy vélték: ő korunk egyik legökumenikusabb teológusa, mert a protestantizmus körén túl római katolikus hittudósok is foglalkoztak műveivel.

Megemlékezésünkben most az elhunyt tudós emberi arcának néhány vonását szeretnénk felvázolni. Akiknek alkalmuk volt személyesen ismerni, akik tanítványai lehettek, tanúságot tehetnek róla, hogy meleg, közvetlen embersége tette a legmélyebb benyomást. Az egykori németországi egyházi harc — a Hitvalló Egyház küzdelme Hitler ellen — éles szavú, meg nem alkuvó vezéralakja, a kemény vitázó, aki egyik életrajzi írása vallomása szerint sohasem volt kényelmes partner —, valójában nagyon meleg szívű, derűs keresztyén egyéniség. Egy még 1934-ben megjelent, karácsonyi elmélkedéseket tartalmazó kis kötetének előszavában így ír: „Mivel az utóbbi időben oly sokat kellett harcolnom, szívesen emlékeztetem magamat és kortársaimat is arra, hogy mindent el lehet olyan pozitív, békés és derűs módon is mondani, amint azt most itt megpróbáltam.” S az sem véletlen, hogy éppen Barth, aki korábbi munkáiban olyan nagy nyomatékkai hangBarth

súlyozta — s méltán — Isten istenségét, felségét és uraságát, újabb műveiben Isten emberségére tette a hangsúlyt. Vagyis arra, hogy Isten, aki Jézus Krisztusban emberré lett érettünk, ezzel magáénak fogadta emberségünket s minket is emberséges, emberszerető életre kötelez és bátorít.

1961/62. tanévben, már nyugalomba vonulása után, mint saját tanszékének helyettese még egy utolsó előadássorozatot tartott.

Negyven évig tanított német- országi és svájci egyetemek katedráin, de előbb tizenkét évig falusi lelkész volt s meg, is maradt igehirdetőnek mindvégig. Az igehirdetés égető kérdései tették teológussá s legkedvesebb szolgálata a pré- dikálás maradt professzor korában is. Jellemző alázatos lel- kületére, hogy élete utolsó éveiben — 1954-től — rendszeresen prédikált a bázeli fegyintézetben. Az élet hajótöröttjeit és a társadalom számkivetettjeit kereste fel Isten sze- retetének boldogító örömével, — 70. születésnapját is ott ünnepelte meg közöttük.

Sok magyar .tanítványa volt, nem egy művét le is fordították magyar nyelvre.

ÜJRA NYBORGBAN

Az Európai Egyházak Konferenciája legközelebbi nagygyűlését 1971. április 26-tól május 3-ig tartja, még pedig újra a dániai Nyborgban, ahonnan a konferencia elindult.

A konferencia elnöksége fölvette a tagok sorába a Nagybritanniai Baptista-Uniót és a Skót Egyházat. Ezzel a tagegyházak száma 93-ra emelkedett.

Egyezmény a szocialista állammal

Az országos közgyűlésen D. dr. Ottlyk Ernő püspök ünnepi megemlékezést tartott az állami és az egyház között megkötött egyezmény húszéves fordulója napján. Az ünnepi beszéd négy pontból állt. Rövid bevezetés után a következő négy kérdésről szólt: 1. Mit jelent az, hogy szocialista államunk van? 2. Egyezmény a szocialista állammal. 3. A szocialista haza« fiság. '4. Állampolgári hűségünk. Ezúttal az előadás második pontját közöljük.

Az állam es az egyház között 1948-ban megkötött Egyezmény új fejezetet nyitott az állam és az egyház viszonyában. Az Egyezmény előtt az állam és az egyház viszonyát nem lehetett rendezettnek mondani. Az Egyezmény megkötésével az állam és az egyház között egészséges, jó viszonyt lehetett teremteni. Olyan állapotok alakultak ki, amelyek között a felmerült vitás kérdéseket tárgyalások útján lehetett rendezni.

Az Egyezménynek tulajdonítjuk főként, hogy ma egyházunk sokkal közelebb került államunkhoz, mint 1948 végén volt. Ennek a közeledésnek a lényegét abban határozhatjuk meg, hogy az evangélikus hivő és lelkész egyre természetesebbnek találja, hogy mint egyházi ember is a szocialista népköztársaság állampolgára. Tehát, hogy evangélikus mivolta és állampolgársága között konfliktus nincs és nem lehet. Ebben sokat haladtunk előre.

A bibliai államszemlélet értelmében az egyház emberei és vezetői mint állampolgárok azonosítják magukat hazájukkal, egyházunk ügyei rendezésében éppúgy érvényesül hazaszeretetük, mint a haza építésében és állampolgári kötelességeik teljesítésében.

Az Egyezmény szelleméből következett az is, hogy lelkészi karunk nagyobb mértékben fordult dolgozó népünk felé, mint korábban. Fontos keresztyén erkölcsi tanítási feladatként jelentkezett lelkészi karunk előtt a munka értékelése is. A valóság megismerése, jó irányban való átalakítása új világunk fontos követelménye.

Az Egyezmény lényegében két alapgondolaton nyugszik.

1. Az egyik a magyar államnak az egyházakat támogató szándéka. Az Egyezmény kinyilvánította az egyház részére a teljes vallászabadságot. Ismeretes az egyháznak nyújtott anyagi támogatás rendszere. Mindebből az tűnik ki, hogy az állam, a szocializmusban együttműködésre nyújt kezet az egyháznak. Bár az állam nem vallja magát keresztyén államnak, de békét akar az egyházzal. Az Egyezményből is kitűnik, hogy az állam mindent megtesz az egyházzal való jó viszony fenntartása érdekében. Mindezt nem átmenetileg teszi, hanem a jövőre nézve is az a célkitűzése.

2. Ehhez kapcsolódik az Egyezmény másik alapgondolata. A Szentírásban gyökerező tanítás alapján az államot megilleti az iránta való hűség. A Szentírás szerint az állami felsőbbséget Isten rendelte, hogy az ország békéjét, rendjét, az állampolgárok nyugodt munkáját biztosítsa, őrködjék az igazság felett és a kezében levő hatalommal megtorolja a gonoszt. Az államnak az a tiszte, ami az apának a családban. Ha az állam ezt az emberekről gondoskodó „atyai tisztét" betölti, Isten akaratát töltötte be. Az egyház azért imádkozik, hogy a világi felsöbbség betöltse ezt a rendeltetését. Ez a teológiai gondolkodás tükröződik az Egyezmény szövegében akkor, amikor az egyház kötelezettséget vállal az államért mondandó könyörgésekre. Ez magában foglalja a fenti államcélok egyházi támogatását, az egyház és állam közötti jó viszony fenntartási készségét.

Az Egyezmény lényege tehát mind az állam, mind az egyház részéről kinyilvánított, egymást támogató magatartás. Ez az Egyezmény szelleme és célkitűzése. Ennek jegyében valósul meg hazánkban az egyház és állam jó viszonya.

Az állam aktív támogatást ad az egyháznak, hogy működni tudjon, és az egyház is aktív támogatást ad azokhoz a politikai célokhoz, amelyek népünk érdekében valók, népünk felemelkedését szolgálják. Ezek a célok nem igénylik az egyház részéről elvi, világnézeti álláspontja feladását.

Minden lehetősége és feltétele megvan annak, hogy tovább javuljon az állam és az egyház közötti viszony, hogy az együttműködés a jövőben még szélesebb mértékben bontakozzon ki.

Hazaszeretetünk és egyházszeretetünk egyaránt azt kívánja, hogy a jövőben is tegyünk meg mindent az államunk és egyházunk közötti jó viszony fennmaradásáért és építéséért. így kell járnunk keresztyén hitünk útját és így teszünk eleget állampolgári hűségünknek is.

Az Egyházak Világtanácss főtitkárának karácsonyi üzenete

Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. Eugene Carson Blake, karácsonyi üzenetet intézett az EVT tagegyházaihoz.

Az üzenet bevezetőül megállapítja, hogy karácsony a békességszerzés ünnepe. Azt hirdeti, hogy Isten maga emberré lett, hogy békét szerezzen a földön ember és Isten, az ember és felebarátja között. Isten békéje ítéletet jelent az önzés felett és megmutatja, hogy a béke önmagunk odaadása által valósítható meg.

Az üzenet a továbbiakban utal arra, hogy a világon ma is sokfelé békétlenség, fegyverzaj, és háború van. Ezek között a keresztyéneknek úgy kell karácsonyt ünnepelniük, hogy ezáltal maguk is szerzői legyenek a békének.

Karácsony reményt és örömöt jelent. „Felhívás Isten békemunkájában való cselekvő részvételre. És az Ígéret szerint: mindazok, akik meghallják, Isten gyermekeinek neveztetnek” — fejeződik be az EVT főtitkárának a tagegyházakhoz intézett, karácsonyi üzenete.

hírek

— MEZtíBERÉNY. Az I. kerületi gyülekezetben az ádventi időben „Hogyan jön Jézus ma?” címen ádventi igehirdetés-sorozat hangzott el Kun- Kaiser József, Fábry István és Miklóssy Endre lelkészek szolgálatával. — Advent első vasárnapján szeretetvendégség volt szeretetvendégség, ame- Kun-Kaiser József „A világ- kersztyénség ma” címen tartott előadást.

Advent második vasárnapján a II. kerületi gyülekezetben volt szeretetvendégség, amelyen Povázsay Mihály békéscsabai lelkész tartott előadást.

— a »ács-kiskun egyházmegye lelkészi munka- közössége december 4-én Kecskeméten tartotta ülését, amelynek legnagyobb részében az ünnepekre való igehirdetési felkészüléssel foglalkoztak a lelkészek. Rész vett az ülésen Dr. PrShle Károly teológiai akadémiai dékán is. Űrvacsorát osztott Kemény Gábor, befejező áhítatot Mina János, igehirdetési előkészítőt Görög Tibor esperes, Hernády Nándor, Pontosán Imre, Sár kány Tibor. Jeszenszky Tibor, Dr. Murányi György, Huley Alfréd és Tóth-Szöllős Mihály tartott.

iCYHÁIUMBC ÉLETI ÉS SZOLCÁLATÁ