Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-10 / 45. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 12.

XXXIII. ÉVFOLYAM 45. SZÁM

1968. november 1#

Ara: 2.— Forint

D. Ludovit Katina

Megdöbbentő hír futott szét egyházunkban az elmúlt héten: D. Ludovit Katina, a szlovákiai evangélikus egyház püspöke meghalt. Október 23-án a reggeli órákban tragikus baleset következtében vesztette életét. Az 59 esztendőt megélt, s igen nagy közszeretetben álló püspököt a garamszegi templomból, gyülekezeti szolgálatának szeretett helyéről búcsúztatták, majd átvitték a zólyomi templomba, s az ott végzett gyászszertartás után a zólyomi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Katina püspök budapesti Teológiai Akadémiának tiszteletbeli doktora volt. Mindig elöl járt a két testvéregyház egymásratalálásának munkálá- sában s hosszú esztendők őszinte testvéri együttműködése köszönhető neki. Igaz és őszinte barátunk volt. Otthona, az idilli garamparti parókia, ősi fatemplomával, otthonunk volt nekünk is. Széles vendég- szerető mozdulata, mosolygós arca az otthon szeretetét árasztotta felénk.

Szívósan harcolt a letűnt történelmi idők káros öröksége ellen. Sokat kellett leküzdeni. A feszültségek, amelyek a két világháború közötti idők terhes hagyatéka volt a két egyház között, az ő világos politikai látásában és Igaz keresztyén szeretetében sorra oldódtak. Gyakran volt szívesen látott vendégünk. A Bala- ton-part, vagy egyházi gyűléseink résztvevői sokszor köszönthették, s körülötte mindig a bizalom és megértés légköre áradt. Legutóbb ez évben a LVSZ kisebbségi egyházainak konferenciáján volt közöttünk, s meleg magyar szóval köszöntötte akkor a Deák téri záró istentiszteleten egyházunk népét. Szavait, szolgálatát, szeretetét nem felejtjük.

Istennek mondunk köszönetét, hogy amíg e földön járt, a miénk is lehetett.

ALBERT SCHWEITZER EMLÉKMŰ WEIMARBAN

A wéimari Kegel téren földön. A hallei szobrász G.

ezekben a napokban avatták _. . ,_,____ . ___

fe

l Schweitzer szobrát. A leg- Geyer afrikai betegei koreben

első ilyen emlékmű ez német ábrázolja az őserdő orvosát.

ÜJ FOLYÓIRAT AUSZTRIÁBAN

Szeptember óta új folyóirat jelenik meg Bécsben W. Dan- tine, Kurt Lüthi és G. Fitzer teológiai professzorok, valamint Ulrich Trinks akadémiai vezető kiadásában. A folyóirat célja, hogy korszerűen adjon hangot a protestáns szempontoknak a katolikus Ausztriában. A folyóirat címe: „Argumente” (Érvek), alcíme: Christentum im Experiment (Kísérletező Keresztyénség). A folyóirat első száma a modern, szekularizált város kérdéseivel foglalkozik.

SZÁZEZER PÉLDÁNYBAN

Sokan ismerik már nálunk is kiadta az Űjtestámentum- is az Üjtestámentumnak azt nak ezt a fordítását. A fordí- az új amerikai fordítását, tők azonban nem tudták kö- amely „Good News for Mo- vetni az angol szöveget és a dem Man” (Örömhír a mo- német bibliafordítók máris el- dern embernek) címen jelent határozták, hogy 1969-ben új meg. A Württembergi Biblia- fordításban jelentetik meg az társulat most német nyelven 1968-as Üjtestámentumot.

IMÁDKOZZUNK

Mennyei Atyánk! Bűnösök vagyunk és nem kedved szerint élünk, de Jézus Krisztusért mégis megkegyelmeztél nekünk. Szeretetedből és bocsánatodból élünk mindnyájan. Te tudod, hogy milyen nehéz megbocsátani, hiszen már megbocsátottál. Kérünk add Szentlelkedet, hogy egymás elől el ne zárkózzunk. Emlékeztess: hányszor megszomorítunk és milyen türelmes vagy hozzánk, hogy mi is türelmesek legyünk és megbocsássunk egymásnak. Vezess és irányíts, hogy elhagyjunk haragot, türelmetlenséget, ítélgetést, és hogy szívesen megtegyünk mindent felebarátunk javára és üdvösségére. Ámen.

Akikre baügatnurik kell

A Biblia

A Biblia nem csupán olyan értelemben történeti forrás, hogy csak a régen történteket mondja el. Sokkal inkább azt követeli tőlünk a Biblia történeti megértése, hogy felismerjük: a hitnek a bizonyságtételéről van benne szó. A Biblia „a hit okirata”. Miközben a megélt hitet elmondja, új hitet akar ébreszteni. Minden keresztyén életre s így reá is érvényes a szabály: hitből hitbe.

Nem abban rejlik tehát a Biblia tekintélye és érvénye, hogy egyszer a múltban csodálatos módon létrejött, hanem abban, bogy most a jelenben hitet ébreszt. De éppen ezért kell vele foglalkoznunk, hiszen a hit nem önmagából táplálkozik, hanem rá van utalva a hitről való bizonyságtételre... És mivel a mi hitünk a Jézus Krisztusba vetett hit, azért Jézus Krisztusra vágynak ráttíaLva».akivel a Bibliában találkozunk.

Heinz Zähmt

Erkölcsi örökségünk a reformációban

Ökumenikus reformációi emlékünnepély a Deák téri templomban

Mi teszi élővé és aktuálissá a reformáció eseményét? Mi az értelme és jelentősége mai ünneplésünknek? Mit bízott Isten a reformáció egyházaira? Mi az a sajátosság, amit Isten reformált népe képvisel?

Ezekre a kérdésekre az a tény adja meg a választ, hogy a reformáció indítóoka elsősorban az Isten igéjéhez való hűség volt. A Szentírás mindenek fölé helyezése Luthernak a legfőbb reformátori cselekedete.

Így kezdte D. dr. Ottlyk Ernő püspök reformációi előadását a Deák téri templomban október 27-én, vasárnap este tartott ökumenikus reformációi emlékünnepélyen. Az'ünnepélyen az igehirdetést Szamosközi István református püspök tartotta. Megnyitották és zárták imádsággal Hecker Ádám metodista szuperintendens és dr. Berki Feriz, az ortodox egyház esperes adminisztrátora. Az alkalom ünnepélyességét két énekkar művészi közreműködése emelte. Schütz XXIII. zsoltárát a Kálvin kórus adta elő, Bach 21. kantátájának zárótételét pedig a Lutheránia ének és zenekara.

D. dr. Ottlyk Ernő püspök előadásában az igéből élő egyházról, s annak mai feladatairól szólott. Az alábbiakban részleteket közlünk az ünnepi előadásból.

Luther igehirdetésének széles távlata

Luther egész reformátori szolgálatával ellenkezik az, hogy igehirdetésével bezárkózzék valami szűk kolostorba, hiszen nem volt még igehirdető, aki keményebben elítélte volna a világtól elvonuló kolostori keresztyénséget.

Luther volt az, aki a maga korában becsületet szerzett a munkának, s a Nagy Kátéban azt tanította, hogy „ha elvégzed napi munkádat, az többet ér, mint az összes barátok szenteskedése és szigorú élete!” A Német Nemzet Keresztyén nemességéhez írt munkájában pedig azzal fordul kora társadalma felé: „Kinek-kinek megvan a maga mesterségével járó hivatása és foglalkozása és mindenkinek kötelessége, hogy a maga hivatásában és foglalkozásában másoknak használjon és szolgáljon”. A hűségesen végzett munkában a keresztyén ember azzal, hogy embereket szolgál, Istent szolgálja, mert így lesz „Krisztussá a felebarát számára”. Luthernek ez az igéből tanult mélységes emberszeretete lesz nyilvánvalóvá, amikor a „Keresztyén ember szabadságáról” című munkájában így hívja fel a keresztyéneket: „Minden törekvésünknek csakis arra kell irányulnia, hogy más embertársainknak általuk szolgáljunk és javukat munkáljuk, semmi másra nem tekintvén, csakis amire szükségük van, mert ebben áll az igaz keresztyén élet”.

Messzire vezetne, ha mindazt a rendkívül széles területet át akarnánk tekinteni, amire Luther az ige világosságával rámutatott. Meg kell elégednünk azzal, hogy csak címszavakban utalunk arra a területre, amit Luther teológiailag és igehirdetésileg feldolgozott.

Ezek között kiemelkedő helyet foglal el a munkáról és a keresztyén ember hétköznapi cselekedeteiről szóló szava, amelyben szembeszállt a középkorral, s a munkát bibliai értékelésben és nem feudális, azaz világi értékelésben részesítette.

Aztán volt szava kora nagy igazságtalanságaival szemben. Támadta a népnyúzó urakat, bankárokat, köztük különösen a Fuggereket, de nem kímélte az egyházi bűnöket sem, maró gúnnyal és megsemmisítő igei alapvetéssel leplezte le Róma kapzsiságát.

Külön könyvet szentelt minden idők égető kérdésének, a háború és béke problémájának „A katona hivatásáról” címen.

„A világi felsőbbségről” szóló munkája emberek millióinak szívében gyújtott világos-;

Ságot az állampolgári kötelességteljesítést, de ugyanakkor a felsőbbség tisztének megjelölését illetően.

Mindezek ugyan nem kifejezett igehirdetői szolgálatához tartoznak, de azzal a legszorosabban összefüggnek, mert amit hitvallási iratainkká lett munkáiban, teológiai dolgozataiban, tudományos írásmagyarázataiban vagy röpirataiban tanított, azt felvitte motívumaiban a szószékre is. Különösen nem képzelhető el, hogy amit a teológus vagy a reformátor Luther vallott, azt az igehirdető Luther elhallgatta volna. Szolgálatának egészéhez hozzátartozik a széles távlat, kora minden kérdésének evangéliumi feldolgozása.

Erkölcsi örökségünk

Luther a felebaráti szeretet megvalósítását nemcsak az egyes ember irányában látja, hanem rámutat a nagy összefüggésekre is: „Nyíljon meg azért az értelmed, táguljanak gondolataid és ne csak a sütőkemencéig vagy a lisztesládáig érjenek, hanem ki a tág mezőre, az egész földre, amely hordozza és megtermi a mindennapi kenyeret, a mindenféle élelmet” — írja a Nagy Kátéban. Amikor így ki akarja tágítani a keresztyén ember látómezejét, akkor ezt azért teszi, hogy a keresztyén felebaráti szeretet parancsát meglássuk széles perspektívában. „Nos, hát az élethez nemcsak az tartozik hozzá, hogy a testnek meglegyen a maga tápláléka, takarója és egyéb szükséglete, de az is, hogy az emberekkel, akikkel élünk és érintkezünk naponként, mindennemű ügyes-bajos dolgaikban csendben és békességben kijöjjünk. Egyszóval mindaz, ami egyrészt családi, másrészt a társadalmi élet körébe vág”. (Nagy Káté) Isten akarata az, hogy a keresztyének benne éljenek az őket körülvevő társadalmi helyzetben, ahol keresztyénül kell élniük. Asztali Beszédeiben azt mondja Luther: „Isten egyházának benne kell élnie az emberi társadalomban (Gesellschaft): azért helyezte egyházát Isten a világba, azért szerzett annyiféle világi foglalkozást és munkát, hogy a keresztyének ne szerzetesek legyenek, hanem a társadalmi közösségben (communis societas) éljenek, hitükről és csele- kédetükről legyen felismerhető keresztyén mivoltuk”.

Az emberi társadalomnak egyik legdöntőbb kérdése a béke ügye. Ez egyúttal a felebaráti szeretet kérdése is. Hiszen a háború nem egyéb, mint a felebaráti szeretet parancsával való szembeszegülés lehetősége, míg ugyanakkor a béke a

felebaráti szeretet gyakorlásának széles területét tárja ki. Éppen ezért sietett Luther a keresztyén embereket eligazítani ebben a kérdésben is. „A katona hivatásáról” című munkájában ezt írja: „Semmiképpen nem lehet helyes, hogy háborút kezdjenek bármely úrnak bolond feje szerint. Mert azt mindenekelőtt ki akarom mondani, hogy aki háborút kezd, annak nincs igazsága, és méltányos lenne, hogy az szenvedjen vereséget, vagy legalább végtére az bűnhődjék, aki először ránt kardot. így történt az közönségesen minden háborúban, hogy azok lettek vesztesek, akik a háborút kezdték, és hogy ritkán verték meg azokat, akiknek védekezniük kellett. A világi hatóságot ugyanis Isten nem arra rendelte, hogy a békét megszegje és háborúságot kezdjen, hanem arra, hogy a békét megőrizze és a háborút megakadályozza”. „A zsoltárban is (68,31) Isten így énekeltet magáról: Dissipat gentes, quae bella volunt, elveszti a népeket, kik gyönyörködnek a hadakozásban. Hát csak vigyázz magadra, ő nem hazudik”. (U.o.) Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne megtorlása a gonoszságnak és Isten nem akarna igazságot a földön. Ha Isten igazsága azokat támogatja, akik védelmi harcot folytatnak, akkor a keresztyén embernek is ezek között kell lennie. „Nézd csak az igaz harcosokat, akik ott voltak a véres tusánál, ezek nem rántanak egyhamar kardot, nem dacoskodnak, nincsen kedvük hadakozásra. De ha rákényszerítik őket, akkor aztán óvakodjál tőlük, mert ők nem tréfálnak, kardjuk a hüvelyben van, de ha ki kell húzniuk, vér nélkül nem kerül ismét a hüvelyébe. Viszont azok a bolondok, akik először már gondolatban kezdik a hadakozást, akik majd megeszik a világot szavaikkal, s az elsők, akik kardot rántanak, ugyancsak ezek az elsők, kik megfutamodnak”. (A katona hivatásáról) A békére és háborúra vonatkozó tanítását Luther ezekben foglalja össze: „E fejezetben tehát az a fődolog, hogy a háborúskodás nem helyes, még akkor sem, ha egyenlő rangúak hadakoznak egymással, kivéve, ha becsületes lelkiismerettel ilyen okot lehet felhozni: szomszédom kényszerít a hadakozásra; én szívesebben ellennék hadakozás nélkül. így aztán a háborút nemcsak háborúnak lehet nevezni, hanem köteles védekezésnek is. Mert különbséget kell tenni háború és háború között: van olyan, amit akarattal, harci kedvből kezdenek,

mielőtt még valaki is megtámadná őket, viszont van olyan is, amelyet valakire erőszakkal rákényszerítenek, amikor t.i. valaki megtámadja. Az első az ördögtől való, annak Isten ne adjon sikert, a másik emberi szerencsétlenség; ebben segítsen az Isten”. (U.o.)

A keresztyén ember azzal szolgálja a béke ügyét, s ezzel a felebaráti szeretetet, ha a béke fenntartását munkáló „hatóságot”, „világi felsőbbséget” támogatja tevékenységével: „Mivel az igaz keresztyén a földön nem önmagának, hanem felebarátainak él és szolgál, ennek megfelelően cselekszi azt, ami a felebarátjának hasznos és szükséges. Mivel pedig a hatóság nagyon szükséges és hasznos az egész világra nézve, hogy a béke fenntartható, a bűn büntethető s a gonoszság akadályozható legyen, ezért a legkészségesebben alárendeli magát a hatalom urának, szívesen enged neki, tiszteli a felsőséget, szolgál, s mindent megtesz, amit csak képes, s ami a hatóságnak javára válik”. (A világi felsőbbségről.)

A felebarátok összességének, a társadalmi közösségnek a szolgálata a hivatásban végzett hűséges munka útján valósul meg. „Egy csizmadiának, egy kovácsnak, egy parasztnak, szóval kinek-kinek megvan a maga mesterségével járó foglalkozása és hivatása és mindegyiknek kötelessége, hogy a maga hivatásában és foglalkozásában másoknak használjon, szolgáljon, szóval, hogy a sokféle foglalkozás mind az egy közösségre irányuljon, a test és a lélek javát munkálja éppen úgy, mint ahogy a testnek tagjai mind egymásnak szolgálnak”. (A német nemzet keresztyén nemességéhez) Ugyanezt mondja más helyen: „Mi mindannyian egy test vagyunk, de minden egyes tagnak megvan a maga külön munkája, hogy azzal szolgálja a többit”. (U.o.) Majd ezt olvassuk: „Valóságos imádság, ha valaki a maga dolgát folytatja”. (Ü. o.) így válik a munka a keresztyén ember legtermészetesebb kötelességévé és egyben a felebarát számára végzett leghasznosabb cselekedetté.

Ha mindazt, amit Luther á 16. században a kefesztyén ember erkölcsi magatartásáról mondott, áttesszük napjainkba, s mai kérdéseinket ugyanúgy ; akarjuk megoldani, ahogyan azt a maga korában Luther tette, akkor két irányba ágaztathat- juk mondanivalónkat. Az egyik az emberek szolgálata a hazában, a másik pedig az emberek szolgálata a béke megőrzésével, vagyis világméretben.

ÖKUMENIKUS HÍREK

Nikodim leningrádi és nov- gorodi metropolita, az Orosz Ortodox Egyház moszkvai pat- riarkátusa külügyi hivatalának a vezetője meg fogja látogatni Athenagoras konstantinápolyi ökumenikus pátriárkát. A látogatásnak az a célja kostantinápolyi jelentés szerint, hogy előkészítse az ortodox egyház egyetemes zsinatát. A látogatás időpontját nem közölték.

Az olimpiai játékok megkezdése előtt két nappal, október 10-én, „Békeistentiszteletet” tartottak Mexikó fővárosában.

A Svájci Evangélikus Egyházi Szövetség bizottságot küldött ki a születésszabályozásról megjelent pápai enciklika tanulmányozására. A bizottságnak javaslatokat kell kidolgoznia a családi élettel kapcsolatban, hogy a Szövetség eligazító szót adjon erre vonatkozólag az ország evangélikus keresztyénéinek.

Dr. D.T. Niles-t, az Egyházak Világtanácsa hat elnökének egyikét, a Keletázsiai Keresztyén Konferencia elnökét, augusztus 27-én a ceyloni metodista egyház elnökévé választották Colombóban.