Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-18 / 33. szám
„Kérem a számlát • M Róma 4.2-8 Senkit ne tévesszen meg a profánul hangzó cím: most keresztyén hitünknek szentélyébe lépünk, hisz ez az ige Isten elé állít. Eléje csak a megrendült ember „oldott sarúfával” lehet készülődni! Így induljunk el mi is erre az útra. MEGFIZETEM A TARTOZÁSOM. A földi-anyagi világ vastörvényszerűsége; hogy aki tartozik, annak fizetnie kell. Tapasztalat ez, s így természetes is számunkra. Az is természetes, hogy képesek vagyunk minden tartozásunknak eleget tenni, minden kötelezettségünknek megfelelni. Az ember megtanulta, hogy meg tud állni a maga lábán s mindent meg tud szerezni, amire vágyik, — a kérdés csak az, hogy több, vagy kevesebb áldozatába kerül-e, hogy mennyit kell fizetni érte. Isten elé is ezzel a magabiztos mozdulattal áll: „fizetek... kérem a számlát”. Az áldozattal — az elsőszülött gyermekkel, a termés zsengéjével, az állat vérével, böjttel, jócselekedetekkel — az ember „fizetni” akar Istennek s ezzel mintegy „megvenni” áldását. DE NINCS MIVEL. Míg a magunk keze által formált „isten” előtt iVyen természetességgel mozogtunk, rá kellett jönnünk, hogy az „élő Isten” elé állni, valami „egészen mást” jelent. Mi ugyanis nem vagyunk partnerei az Istennek! — A teremtő Istennel az ember sohasem kerülhet az „egyenlő szerződő felek” viszonyába. Mi neki sohasem fizethetünk, hiszen semmink sincs, amit ne tőle kaptunk volna. Mindennél azonban sokkal lényegesebb az a minőségi különbség, ami a szent Isten és a bűnös ember között fennáll, ami örökre lehetetlenné teszi, hogy az élő Isten előtt „dicsekedve” álljunk meg. Bűnünk minket mindig a 10 000 talentummal adós szolga megfizethetetlen tartozásának a helyzetében tart. Nekünk tehát nincs mivel fizetnünk. ZAVARBAN VAGYUNK. Nem általában az emberiség tanácstalanságáról, „zavaráról” van szó. Földi, anyagi világunk kérdéseinek megoldására mindig készen vannak és állandóan formálódnak terveink, feleleteink. — Ez a bűnbánat zavara, az Isten előtt térdelő ember vallomása úttalanságáról — ez a hit első megnyilvánulása Isten előtt. Egyben az Ö közeledése is felénk. Mert bűnbánatunk, vagyis az, hogy felelősnek tudjuk magunkat Isten előtt: erre Ö ébreszt rá minket. A felülről születés titokzatos pillanatai ezek, amikor Isten keresi hozzánk az utat, hogy a benne való hit által Urunkká és Istenünkké legyen. A BŰNBOCSÁNÁT BOLDOGSÁGÁBAN. A hit abban az Istenben bízik, aki az „istentelent megigazítja”. S ez nem a megfáradt ember enervált magamegadása az „utolsó szalmaszálba” való kétségbeesett, görcsös kapaszkodása, hanem az Isten sze- retetének legmélységesebb, boldog „felfedezése”. Annak a szeretetnek felismerése, amely az ígéretekben megszólította már Ábrahámot is, Jézus Krisztusban pedig megszólít minden embert. A keresztyén hit ebből a megszólítottságból születő személyes, boldog kapcsolat Isten és ember között Jézus Krisztus által. Ez a hit rátalálás arra az Istenre aki a mindenséget sze- retetre teremtette s arra is váltotta meg Fia halálával. Mi keresztyének, akik naponként állunk meg így Atyánk előtt, azzal a megrendüléssel és áhítattal fordulunk a felebarát gondja felé s vállaljuk a felelős szolgálatot hazánk, az emberiség nagy kérdéseiben, — mint akik nem „fizetni” akarunk az Istennek földi, vagy mennyei „jókért”. — A hit által való meg- igazulás — nehezen érthető dogmatikai okfejtés helyett — így Igsz számunkra: a mindennapok kenyerévé. Csizmazia Sándor ANGLIKÁNOK KONFERENCIÁJA CANTERBURYBEN A világ mintegy 47 millió anglikán keresztyénének képviselője gyűlt ősze Canterbury- ban arra a konferenciára, amelyen maga a canterbury-i érsek, dr. Michael A. Ramsey tartotta a megnyitó istentiszteletet. Megnyitó igehirdetésében hangsúlyozta, hogy Isten igéje soha nem lehet népszerű a világ szemében és fülében, mivel az mindig „provokálja” az embereket. „A hit természetfeletti és ezért nem alkalmazkodhatik az emberi gondolkodásmódhoz.” Az egyházak akkor végzik a jövőben hitelesen munkájukat — mondta az érsek —, dolgoznak a békéért és az emberi jogokért, ha harcolnak az éhség és nyomor ellen. A lelkipásztori munka nem szoríthozhatik ma már csak az egyénre: közvetlen kapcsolatának és kihatásának kell lennie a nemzetek és az egész emberiség közösségére. EVANGÉLIKUS PÜSPÖK BOGOTÁBAN A Bajor Tartományi Egyház evangélikus püspöke, dr. Hermann Dietzfelbinger augusztus közepén a kolumbiai Bogotába utazott, ahol mint egyetlen evangélikus püspök vesz részt a 39. Eucharisztikus Világgyűlésen. Dietzfelbinger püspök a kolumbiai katolikus püspök meghívásának tesz ezzel eleget. Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. augusztus 18-án Deák tér de. 9. (úrv) dr. Hafenscher Károly, de. 10- (úrv) dr. Hafenseher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. U. Bízik László du. 6. Bízik László. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél U. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák). de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. dé. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frengepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágli Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vlrágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma-tuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MAV telep. de. 8. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Rákospalota-Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3 Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Várady Lajos, de fél 11. (német úrv) Várady Lajos, de. 11. (úrv) Madocsal Miklós, du. 6. Várady Lajos. Toroc- kó tér de. fél 9. Madocsiai Miklós. Óbuda de. 9. Fillöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. id. Harmati Béla, de. 11. ld. Harmati Béla, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. Turcsányi Károly, de. 11. (úrv) Turcsányi Károly, du. 6. Rencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontay Róbert. Budafok, de. 11. Visontay Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. la. — Szentháromság után a 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 9, 24—38; az igehirdetés alapigéje: Rm 4, 2—8. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 18-án vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosz- szán. Igét hirdet D. DR. OTT- LYK ERNŐ püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. — KAPOSVÁRON tartotta rendes közgyűlését a Somogy- Zalai Egyházmegye, Trimmel Henrik felügyelő és Lágler Béla esperes elnökletével. A közgyűlésen a hivatalos küldötteken kívül különösen szép számmal vett részt a kaposvári gyülekezet. Lágler Béla esperes meleg szavakkal köszöntötte Trimmel Henriket, aki húsz év óta felügyelője az egyházmegyének. A közgyűlés után Lelkészi Munkaközösségi ülést tartottak. — SEGÉDLELKÉSZ-ATHE- LYEZÉSEK. Az Északi Egyházkerület püspöke a következő segédlelkészeket és helyettes-lelkészeket helyezte át: Reuss Andrást, a csöglei lelkészi állásáról lemondott lelkészt a budavári gyülekezetbe, aki másodállásban az Országos Egyházi Könyvtárban is fog dolgozni — ifj. Joób Olivért Sopronból Csöglére — Ittzés Gábort Celldömölkről Komáromba — Görög Zoltánt Gér- céről Celldömölkre — Welller Sándort Kőszegre — Weczán Pált Tatáról a püspöki hivatalba, az eisenachi tanulmányútra távozó Kőszeghy Tamás kerületi lelkész helyettesítésére — Mészáros Sándor nyug. lelkészt a svájci Bossey intézetben tanulmányi évét töltő Nagy István lelkész helyettesítésére Tatára. FANCSAL. Pásztor Pál, a Borsod-Hevesi egyházmegye esperese meglátogatta a gyülekezetett Fancsalon kívül szolgálatot végzett Alsógagyon, Baktakéken és Deteken is. Utóbbi két helyen a testvéri református gyülekezet hívei is nagy számmal vettek részt az istentiszteleteken, lelkészeik pedig meleg szavakkal köszöntötték az esperest CSALÁDI HÍREK Születések. Rác Miklós nádasdi lelkészéknek július 10-én Gábor nevű második gyermekük született — Zászkaliczky Péter csabdi lelkészéknek július 24-én Dóra nevű második gyermekük született. Házasságkötés. Lábossá László kölesei lelkész augusztus 3-án Sopronban házasságot kötött Jäger Margittal. A fasori gyülekezet istentiszteleti közösségében emlékeztek hálaadással dr. Bukovszky Ferenc és felesége (Ghana) házasságuk harminc éves évfordulójára. Halálozás. Balassagyarmaton temették június 4-én a 87 éves korában elhunyt Szilvái Mar- gitot, aki annak idején hitoktatóként, majd diakonissza testvérként több gyülekezetben szolgált. Élete utolsó éveit Hajdúszoboszlón töltötte. „Örök életet adott nekünk Isten és ez az élet az ő Fiában Tran ”- SlRKÖ eladás nagy válaszaték- ban. Sch.rodl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III., Pomázi út 19 965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás. „Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.” (Péld. 14, 34.) VASÄRNAP. — „Tudja meg az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Ür.” (1 Sám. 17, 47.) Általános az a vélemény, hogy a fegyver a biztonság záloga. Ezért költenek minden időben mérhetetlen sok értéket a biztonság illúzióját keltő fegyverekre. Nekünk tudnunk kell, hogy a fegyverekre alapozott biztonság nagyon bizonytalan, a legtöbbször csak illúzió. Napjainkban, amikor az esztelen fegyverkezés ros- kasztó terhe alatt szenved a világ, s félelem gyötri a milliókat. hittel hirdessük, hogy az emberek ne bízzanak a fegyverekben, hanem egymásban, s mindenekfölött abban az Istenben, aki az egész emberiség biztonságát, békéjét akarja és munkálja. HÉTFŐ. — „Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csodatételedet.” (Zsolt. 9, 2.) Isten népe minden időben dicsérte az Urat. Az Istent magasztaló ének nem némult el soha azoknak ajkán, akik felismerték és szemlélték Isten csodatetteit. A mi ajkunkon sok a panasz, sok a kérés, és — sajnos — nagyon kevés a hála és a dicséret. Lássuk meg Isten tetteit és gyönyörködjünk azokban! Ha rácsodálkoztunk Isten műveire, ha egész valónkat megragadta Isten sze- retete, akkor szívünkből mint bővizű forrásból hála fakad, s önfeledten, boldogan dicsérjük Urunkat. KEDD. — „Az Űr adta, az Ür vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1, 21.) Ez a mondat a Szentírás egyik legismertebb és sokat idézett igéje: Jób vallomása. Hogy milyen nehéz elmondani, az tudja igazán, aki már elvesztett valami nagyon becseset, eltemetett valakit a szerettei közül. Hit nélkül nem is lehet elmondani. De ami hit nélkül lehetetlen, az az Istenbe fogódzó hittel lehetséges. Kérjük mennyei Atyánkat, adjon nekünk olyan hitet, amellyel zúgolódás nélkül elfogadjuk a sorscsapásokat, s kereszt alatt is magasztaljuk az Ö szent nevét. SZERDA. — „Segíts meg bennünket szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért”. (Zsolt. 79, 9.) Nem mindegy, miért és hogyan imádkozunk. A legfontosabb és legszükségesebb bűneink bocsánata. Ezt mindig kérnünk kell! Természetesen lehet másért is imádkoznunk, szabad mást is kérnünk. De sohasem úgy, mint akiknek jogos, hanem alázatosan. Így várhatjuk imádságaink bizonyos meghallgatását szerető mennyei Atyánknál. CSÜTÖRTÖK. — „Az Ür kijövetele bizonyos mint a hajnal és eljő hozzánk mint az eső, mint a késő eső, amely megáztatja a földet.” (Hós. 6, 3.) A hajnal hasadása, az áztató eső megérkezése — főként tikkasztó szárazság után — öröm minden embernek. Isten közelsége, az Ő jelenléte örömöt szerez a hivő embernek. Amilyen biztos, hogy éjszakára hajnal virrad, olyan bizonyos, hogy az Ür megérkezik hozzánk, közli velünk igéjét. (Lásd Ady E.: Az Ür érkezése című versét.) örüljünk, hogy Isten velünk akar lenni, szólni akar hozzánk. Boldog, aki elmondhatja: „Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Űristenbe vetem reménységem.” (Zsolt 73, 28.) PÉNTEK. — „Közel igazságom, kijő szabadításom és karjaim népeket ítélnek.” (Ézs. 51, 5.) Izrael a babiloni fogságban megismerte és átélte Isten ítéletét. De ugyanott megtapasztalta Isten szabadító kegyelmét is. Isten igazsága nem elvont eszme, hanem ítélő és kegyelmező igazság, amellyel a mindennapi életben lépten nyomon találkozhatunk. Gyakran érezhetjük Isten igazságos ítéletét magunkon, láthatjuk érvényesülni másokon. De naponként átélhetjük kegyelmes ítéletét, a szabadítás örömét. Alázzuk meg magunkat Isten igazságos ítélete alatt, s adjunk hálát a megtapasztalt kegyelemért! SZOMBAT. — „Istennek útja tökéletes, az Urnák beszéde tiszta.” (Zsolt 18, 31.) Egyedül Istenről mondhatjuk, hogy útja tökéletes, beszéde tiszta. Egyedül Isten munkája nem szorul kiigazításra, javításra, az ő szava megbízható. Erről bárki meggyőződhet, ha Istenre figyel, igéjét hallgatja és megtartja. Hallgassuk azért örömmel Isten tiszta igéjét! Igyekezzünk minél jobban megismerni Isten munkáját, tökéletes útját! Táborszky László evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyhá2 Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emi] Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm„ Puskin h. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTH. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1920 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató ---------ÜÚ CSÜ ZSÖMLÉTŐL Zsömle nagyon hozzánk tartozott. Nem csak azért, mert bőven adta a tejet, ami megköny- nyítette életünk gondját. Zsömle tanított meg kaszálni is, mert én voltam a gazdája, nekem kellett a takarmányról gondoskodnom. Egyikmásik falubeli csak megállt a rét végében, ahol kaszáltam és ellátott szaktanáccsal. Sokat is értek azok, mert megkönnyítették a munkát. Volt olyan, aki csak a fejét csóválta, de mégis az lett az eredménye, hogy nemcsak a nadrágos embernek kijáró tiszteletet kaptam meg, hanem maguk közé valónak léptettek elő. A nadrágos ember ugyanis valahogyan távol áll tőlük, de amikor a sor úgy hozta, hogy nemcsak én tanítottam őket, hanem ők is taníthattak engem, velük egy gondúvá lettem. Az erdőn is vállaltam kaszálni valót. Résziből. Illatos rendre dőlt a levágott bokréta. Annyi virág volt a tisztás füvében, hogy csak marokra kellett fogni válogatás nélkül, máris kész volt a bokréta. A sok virág mind más illatot lehelt. Azt hittem, játszik velem a bokrétás erdő alja. Olyan csend volt, hogy szinte hallottam az illat sühanását. Fel is kaptam a fejem, hogy tettenérjem a játékos erdő incselkedését. Mintha asszonyi ruha lebbent volna, szétcsapva a belőle felhöző tisztaság szagát. A kéken vibráló távolba lestem, hátha arra tűnt el az incselkedő erdei tündér. Talán meg is lapult a remegő levegőben, a felém bókoló bokor mögött. Nem mentem oda megnézni, mert olyan bűvöletes volt az egész mini egy varázslat. Aztán felemeltem egy ma- rékkal a bokréta-rendből és megtaláltam a tündért varázsló füvet. Amint beleszagoltam, mintha kacaj csendült voltul fel csúfolódóan, pedig csak egy szerelmes gerle vallotta titkát a másiknak. En is visszakacagtam neki és derűs örömmel vágtam tovább a bokrétás tisztáson a füvet télire Zsömlének. Valamit mégis súgott nekem ez az illatos hangulat: így születtek a bűvös tündérmesék. Amint hanyatt feküdtem ebéd után a derékaljjá kotort fűcsomón, szinte hallottam a fejőzséterben a tejsugarak ritmikus muzsikáját. Csak a nap állásából becsültem az időt. Ki visz magával órát gondnak az erdőbe, ha kaszál? Aztán eszembe jutott, hogy a feleségem ilyenkor hajtja ki Zsömlét legelni a telekre. Visz magával olvasni valót, hogy míg Zsömle a füvet harsogtatja, ö hasznosítsa az időt. Lám így volt a Zsömlénk szellemi éhség táplálója is. Máskor úgysem kerül idő olvasásra. No de el kellett válni Zsömlétől. Kevesebb gondú vidékre hívott kenyéradó gazdám és oda nem jöhetett velünk. Ahol találkoztunk és vállaltunk egy darabot egymás sorsából, oda mentünk elválni is. Azon a reggelen Pista bácsi nagy sóhajjal oldotta el Zsömle kötelét. Megremegett a hangja, amikor indulásra biztatta: — Ne te! Gyerünk! Szó nélkül szegődtem a nyomukba. Zsömle csak ballagott Pista bácsi után. Talán azon csodálkozott, hogy de messze kell menni most legelni. Utunk derekán megszólalt Pista bácsi: — Tudja mit? Az alkut csak bízza rám. Maga úgy sem ért ahhoz. — Jó — feleltem kurtán. — De jobb ha oda sem hallgat, mert hátha elkottyantja magát. — Miért? — kérdeztem megütődve. — Hiszen nincs a Zsömlének semmi baja. — No, no! De kell ám olyant is mondani, ami nincs a Zsömlének. Huncut dolog ám a vásár! Tovább ballagtunk. Nem mertem Zsömlére nézni, mert úgy éreztem, mintha megértette volna amit beszéltünk. Szégyellem magam előtte, hogy még hazugság árán is meg akarunk tőle válni. Szót fogadtam Pista bácsinak. Amikor az alku elkezdődött, távolabb húzódtam, hogy ne is halljam. Ügy éreztem magam, mint régen a rabszolgavásáron az érezhette magát, aki barátjává lett rabszolgáját árulta az emberpiacon. A vevő szegény embernek látszott. Eú azt kutattam rajta, milyen ember lehet? Hogyan bánik majd Zsömlével? Amikor a mi emberünk a mellényét kezdte kigombolni én is oda- somfordáltam. Pista bácsi már a barátság kötésmódjait magyarázta mire odaértem. Szótlanul nyúltam a táskámba a nagy karéj sós kenyérért. Zsömle melegen mordult, rövid bőgőssel tudtomra adva, hogy észrevette a csemegét. De ezt már nem én adtam neki. Amíg Pista bácsiék megitták az áldomás fröccsöket én fogtam a kötelét. Megvakartam az állót Hálásan rámemelte nagy meleg szemét és hozzámdörzsölte a fejét. Akadozva csak any- nyit tudtam mondani: — Jó... Jó... Tudom miért hízelegsz. Van még! Előkerült a sós kenyér párja. Ezt én adtam neki búcsúzóul. Pista bácsit közben felvidították a fröccsök és kifogyhatatlan szóáradattal sorolta Zsömle erényeit. Nagyjából el is lehetett fogadni, csak az életkorát vallotta úgy, mint a hervadó asszonyok szokták. Az új gazda kezébe vette a kötelet és így négyesben ballagtunk ki a vásárból. A hídnál el kellett válni. Arra már Pista bácsi is kifogyott a dicséretből. Talán a búcsú közelgése csendesítette el? Leparoláztunk az új gazdával és ők elindultak, át a hídon. Pista bácsi hirtelen szemére rántotta a kalapot. Nekem valami a torkom szorongatta. Zsömle a híd közepén megállt. Visszanézett, és mintha könny csillogott volna szemében. Panaszosat, hosszat bőgött, mintha valami fájt volna neki. Pista bácsi csak lesumta a fejét, megfordult és menekülve indult hazafelé. Én se szóltam semmit. Útnak eredtem. Utunk feléig nem esett szó közöttünk. Ott egyetértve, szó nélkül léptünk be a hegy alatti kocsmába. Kétszer két decit kértünk tisztán. Koccintottunk és csendben kortyolgattuk, mint halotti torban a vigasztalót. Az utolsó korty után Pista bácsi szomorú, rekedtes hangon azt mondta: — Lássa? Köszönt a Zsömle a hídon! Aztán hazaindultunk, mint gyászolók a temetés után. Mátis István — ORGONA, öt regiszteres, sürgősen eladó. Orgona és harmonium javítást vállalok. Farkas Károly hangszerkészítő Nyíregyháza, Róka u. 8. UTAZIK A PAPA 1 Kolumbia fővárosába utazik és ' részt vesz a 38. Eucharisztikus , Világgyűlésen. Sok huzavona után VI. Pá pápa mégis úgy döntött, hog; augusztus hónapban Bogotába
