Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIII. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1968. július 7. Ára: 2.— Forint A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumának ÁLLÁSFOGLALÁSA az egyház és az állam között létrejött Egyezmény 20. évfordulóján A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma — a Magyar Népköztársaság és a Magyarországi Evangélikus Egyház között 1948. december 14-én megkötött Egyezmény 20. évfordulóján — mélységes hálával emlékezik arra, hogy a történelemnek és az egyháznak Ura emberi eszközök felhasználásával lehetőséget adott arra, hogy egyházunk megtalálja helyét és szolgálatát szocializmust építő hazánkban és annak új társadalmi rendjében. A Presbitérium az évforduló alkalmával örömmel állapítja meg, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk a kínálkozó téves utak kísértései között Isten Szendéikének vezetésével azt az utat választotta, amelyben Isten igéjéhez kötötten és népünkhöz való hűségben töltheti be Istentől kapott feladatát, úgy, amint azt az 1966. december 8-9-én tartott Zsinat ünnepélyes nyilatkozata is vallja, hogy tudniillik: „a Magyarországi Evangélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségében, ezért a szocializmust építő Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megbecsülésével, a megkötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdetői munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért”. A Presbitérium örömmel juttatja kifejezésre azt a jó tapasztalatát, hogy egyházunk tagjai egynek tudják magukat népünkkel és társadalmunkkal és szívesen munkálkodnak népünk előrehaladásáért és boldogulásáért. Á Presbitérium két évtized távlatából bizonyossággal állapítja meg, hogy az egyház és állam közötti Egyezmény megkötése szükséges és helyes volt, mert ez tette lehetővé az állam és egyház viszonyának egészséges alakulását, valamint az egyházi szolgálat medrének biztosítását. Azt is megállapítja a Presbitérium, hogy az Egyezmény 20 esztendő alatt kiállta a próbát és annak elvi alapjai a népünk életében végbement nagy fejlődés közepette is, valamint az egyház szolgálatának az egyházon belüli egyre világosabb megértése folyamán.is, — időt állónak bizonyultak. A Presbitérium megállapítja, hogy az Egyezménynek az a része, amely kimondja, hogy az államsegély összege 5 évenként 25 százalékkal csökken, nem került megvalósításra és így egyházunk a teljes államsegélyt szinte maradéktalanul megkapta. Kormányunknak ilyen módon is kifejezésre juttatott megértéséért és segítségéért az Országos Presbitérium hálás köszönetét fejezi ki. Az Országos Presbitérium kinyilvánítja, hogy a Magyar- országi Evangélikus Egyház az állam és egyház viszonyában továbbra is az 1948-ban megkötött Egyezmény elvi alapjain áll és azokat a maga számára változatlanul érvényesnek tartja, mert alkalmasak arra, hogy az egyház és állam között jelenleg is fennálló jó viszonyt tovább mélyítsék. Ez elvi alapoknak megfelelően a Magyarországi Evangélikus Egyház az Egyezményben és az állami törvényekben biztosított lelkiismeret — és vallásszabadság, továbbá az állam és egyház szétválasztásának alapján áll, úgy azonban, hogy az ideológiai különbözőség fenntartásával nem idegen testként él a Magyar Népköztársaságban, hanem együttműködik kormányunkkal népünk nagy építőmunkájában, valamint az emberiség haladásának és békéjének előmozdításában. Egyházunk fontos feladatának tudja, hogy tagjaiban erősítse a hazaszeretetet és buzdítsa őket állampolgári kötelességeik becsületes teljesítésére. Az Országos Presbitérium megállapítja, hogy a Magyar- országi Evangélikus Egyház anyagi tekintetben is az állam és egyház szétválasztásának elvi alapján áll. Az Országos Presbitérium azt is megállapítja, hogy egyházunk ennek az elvnek megfelelően az elmúlt években előrehaladt az önellátás útján, de azt ez ideig nem tudja teljes mértékben megvalósítani. Ezért az Országos Presbitérium azzal a kéréssel fordul a Magyar Népköztársaság kormányához, hogy a 20 évvel ezelőtt kötött Egyezmény elvi alapjainak fenntartása mellett, az Egyezmény anyagi vonatkozásainak lejárta után is, az állam és egyház között kialakult jó viszony szellemében továbbra is részesítse a Magyarországi Evangélikus Egyházat államsegélyben, a jelenleg érvényes keretek között. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma újból kifejezi hálás köszönetét Népköztársaságunk kormányának eddig is sokszor megmutatott jóindulatáért és megértéséért. Az Országos Presbitérium felkéri a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlésének Elnökségét, hogy ezt az állásfoglalást és az abban foglalt kérelmet a Magyar Népköztársaság kormányához eljuttatni szíveskedjék. az Állam és az egyház viszonya SVÉDORSZÁGBAN Oloi Palme svéd közoktatás- ügyi miniszter hattagú parlamenti bizottságot küldött ki az állam és egy híz viszonyának tanulmányozására és javaslat- tételre. A bizottságot Alva Myrdal miniszter vezeti. A munkát szakértő csoport segíti, amelynek tagjai között vannak a különböző felekezetek képviselői. Az állam és egyház viszonyának rendezéséhez alapul szolgál a tíz évvel ezelőtt készült négy különböző javaslat, amelyek közül kettővel foglalkoznak különösen. Az egyik lényegében fenntartaná a jelenlegi államegyházi rendet,a másik szerint elválasztanák az egyházat az államtól, így megszűnne a kötelező egyházi adózás is, de az egyház megtartaná a vagyonát. Ülést tartott az Országos Presbitérium Az Országos Egyház Presbitériuma június 21-én ülést tartott Budapesten az Országos Egyház székházában. Az ülésen Dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő és D. Káldy Zoltán püspök, az országos közgyűlés lelkészi elnöke elnököltek. Az ülésen részt vett Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőhelyettese is. Az ülés azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy ez évben lejár a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata és a Magyar Nép- köztársaság Kormánya között 1948-ban kötött Egyezmény. Az ülést Mihályfi Ernő országos felügyelő nyitotta meg. D. Káldy Zoltán püspök „Megemlékezés az állam és egyház között kötött Egyezmény 20 éves évfordulójáról” címen tartott előadást. Megemlítette, hogy az Egyezmény aláírása 1948. december 14-én történt, — tehát csak ez év decemberében lesz 20 éves az Egyezmény —, mégis szükségessé vált, hogy az Országos Presbitérium már most foglalkozzék az Egyezmény 20 éves évfordulójával, mert az Egyezménynek anyagi vonatkozású szakaszai ez év végével lejárnak és ezzel összefüggésben egyházunknak már most meg kell tennie néhány olyan lépést, amely előmozdítja, hogy az Egyezmény anyagi vonatkozású szakaszainak lejárta után is biztosítani tudjuk a gyülekezetek és a felsőbb egyházi szervek költségvetésének zavartalanságát. A püspök a továbbiakban két évtized távlatából részletes elemzését adta azoknak a körülményeknek, amelyekben az Egyezmény létrejött. Megállapította, hogy az Egyezmény nehézségek között született meg. öt akadályozó tényezőt említett meg: azt a hamis elképzelést, hogy a régi társadalmi rendből némi kis változtatásokkal át lehet hozni a régi egyházat az új társadalmi rendbe, azt a felfogást, amely az új magyar állam vezetőiben ellenfelet és ellenséget látott, azt a politikai rövidlátást, amely várta az új magyar állam és társadalmi rend rövid időn belüli bukását, továbbá azt a sajnálatos helyzetet, hogy a magyar protestantizmus egy része hajlandó lett volna a politikai katolicizmussal egységesen fellépni az új magyar állam ellen, végül azt a tényt, hogy a nyugati országokból jövő ellenséges propaganda is akadályokat gördített az Egyezmény megkötése elé. Sajnos, ezek a szempontok a hátrahúzó, konzervatív, a helyzetet fel nem ismerő és helytelen teológiát űző csoportok részéről az elmúlt 20 esztendőben is kisebb-nagyobb mértékben jelentkeztek, különösen is 1956-ban. A tényékhez az is hozzátartozik — mondotta a püspök —, hogy 1948-ban — ha nem is olyan sokan — voltak olyan egyházi emberek, akik felismerték a valóságos helyzetet, keresték az állammal való egyezménykötés lehetőségét és a vádaskodások közepette is vállaltiák a felelősségét annak. hogy rendeződjék az állam és egyház viszonya, létrejöjjön az Egyezmény, hogy az elősegítse az egyház és állam egészséges viszonyát. Történelmi tény, hogy Mihályfi Ernő országos felügyelő elöl járt annak hang- súlyozásában, hogy az állam és egyház viszonyát rendezni kell és el kell érni az Egyezmény megkötését. Mihályfi Ernő országos felügyelőnek ezt a szolgálatát a Magyarországi Evangélikus Egyház soha nem felejtheti el. De azoknak a szolgálatát sem, akik vele együtt munkálkodtak az Egyezmény létrejöttéért. Több fővárosi és vidéki lelkésznek ez irányú fáradozásáért egyházunk hálás és hálás is marad. Az is tény, hogy az elmúlt 20 esztendőben fokozatosan növekedett egyházunkban azoknak a tábora, akik az Egyezmény szellemében végezték szolgálatukat és akik egyre jobban megbizonyosodtak afelől, hogy az Egyezmény megkötése nemcsak szükséges volt, hanem egyetlen lehetséges út volt arra, hogy rendeződjék a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyar Népköz- társaság viszonya és ezen belül bizosítassék az egyház szolgálatának széles medre. Ma már az a tény, hogy ma az a többség az egyházunkban, amely akkor kisebbség volt, tehát azok vannak messzemenően nagy többségben, akik az Egyezményért hálásak és annak szellemét, elvi alapjait örömmel elfogadják és annak alapján végzik szolgálatukat. Ma már világos, hogy ez az Egyezmény jó szolgálatot tett az egyház és állam viszonyában és kiállta az idő próbáját. Ezt követően Káldy püspök részletesen szólt arról, hogy mik az Egyezmény elvi alapjai és mennyiben bizonyultak azok helyesnek. Helyesnek bizonyult az, amit az 1948-ban megkötött Egyezmény első szakasza a „mindkét részről óhajtott békesség” eléréséről mondott. Ma már nyilvánvaló, hogy káros és teológiailag is megalapozatlan lett volna, ha evangélikus egyházunk a „békesség keresése” helyett kultúrharcba kezdett volna és ezzel kötötte volna le erejét az evangélium fáradhatatlan hirdetése helyett. Ugyancsak helyes volt az egyház és állam szétválasztása. Ez egyik alapelve az Egyezménynek. Az állam feladata az állampolgárok békéjének és jólétének biztosítása, az egyház feladata az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és a szeretetszolgálat végzése szűkebb és tágabb körben egyaránt. Az egyház nem igényelheti az államtól, hogy átvegye az egyház feladatát és segítse a sajátos egyházi célok megvalósítását. Az egyház nem vonhatja felelősségre és nem ítélheti el az államot azért, ha az nem vállalkozik a Krisztus evangéliumának hirdetésére, hanem más világnézetű alapon áll és azt hirdeti. Helyes az Egyezménynek az az elvi alapja is, hogy az úgynevezett „ideológiai különbözőségek” ellenére együttmunkálkodik az egyház és az állam az ország építésében, a nép jólétének emelésében, szellemi, anyagi és erkölcsi javainak gyarapításában. Ugyancsak helyes az Egyezménynek az az elvi alapja is, mely szerint az egyház „kötelességének érzi, hogy a Magyar Népköztársaságért, az államfőért, a kormányért, az egész magyar nép jólétéért és békességéért imádkozzék.” Ez is jelzi, hogy egyházunk felelősséget érez népünk előrehaladásáért. Mindezek az alapelvek ösz- szességükben azt jelentik, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház nem idegen testként él a Magyar Népköztársaságban és szocializmust építő népünk között, hanem úgy, mint amely az ideológiai különbözőség ellenére is együtt kíván működni Kormányunkkal az ország építésében, népünk szebb életéért. Az Egyezménynek ezekre az alapjaira építünk a jelenben és a jövőben is. Ezek az alapelvek alkalmasak arra, hogy tovább gazdagítsák és bővítsék az egyház és állam viszonyát a társadalom további fejlődése során. Ez azt jelenti számunkra, hogy a 20 évvel ezelőtt kötött Egyezmény elvi alapjait ma is érvényesnek tartjuk és a jövőben is annak koncepciójában kívánjuk nézni és munkálni az állam és egyház viszonyát. Tudjuk, hogy e mögött ott áll és odasorakozik a haza- fiságot szocialista perspektívára építő lelkészek és hívek nagy serege. Az Egyezménynek van olyan szakasza is, amely időhöz kötött és amely 1968. december 31-vel lejár. Ez a szakasz az anyagi kérdésekre vonatkozik. Ez év végével az államsegély folyósítása az Egyezmény értelmében megszűnik. Az Egyezménynek azt az elvi alapját, hogy az egyház és állam szétválasztását tartja jónak, anyagi vonatkozásban is helyesnek találjuk. Azt tartjuk egészségesnek, hogy az egyház anyagi tekintetben is a maga lábán járjon és önmagát a hívek adományaiból tartsa el. Jelen pillanatban azonban ezt az önellátást egyházunk teljes mértékben nem tudja megvalósítani. Változatlanul szükségünk van Kormányunk anyagi támogatására. Ezért azzal a kéréssel fordulunk Népköztársaságunk Kormányához, hogy egyházunk és államunk között fennálló jó viszony alapján, részesítse egyházunkat továb- ra is államsegélyben. Abban a reményben vagyunk, hogy kormányunk az eddig megtapasztalt jóindulattal vizsgálja meg kérésünket és segít bennünket abban, hogy anyagi kérdéseinket megoldjuk — fejezte be előadását D. Káldy Zoltán püspök. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök határozati javaslatot olvasott fel, amelyet lapunkban szintén közlünk. Dr. Pröhle Károly, Mekis Ádám, D. Koren Emil és Grünvalszky Károly hozzászólása után a határozati javaslatot a Presbitérium egyhangúlag magáévá tette. Elutazott Uppsalába a magyar egyházi küldöttség Mint már több alkalommal hírt adtunk róla, az Egyházak Világtanácsa július 4—19 között tartja negyedik nagygyűlését a svédországi Uppsalában A magyarországi protestáns egyházak küldöttségének tagjai egyházunk részéről: D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökök és dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára; a református egyház részéről: Dr. Bartha Tibor és Dr. Bakos Lajos püspökök, dr. Varga Zsig- mond és dr. Huszti Kálmán teológiai tanárok és dr. Tóth Károly a külügyi osztály vezetője. A küldöttség tagjai még Lacz- kovszki János a Baptista egyház elnöke és Palotay Sándor a Szadegyházak Tanácsa ügyvezető igazgatója. A küldöttség tagjai július 1-én, illetve július 3-án elutaztak Uppsalába. IMÁDKOZZUNK „Te vagy a szeretetnek remeke, ó Uram” — így énekelünk hozzád, Atyánk! Taníts minket általad és veled szeretni ma, amikor egyetlen igaz bizonyságtétel melletted, ha szeretjük embertársainkat. Megszabadítottál Jézus Krisztus által bűntől és haláltól. Segíts, hogy munkáiéi és építői legyünk az egymás előmenetelét, javát szolgáló szabadságnak. Jézus Krisztus! Az élet értelmét a szolgálatban példáztad, amikor tanítványaid lábát mostad, s amikor életedet adtad barátaidért. Add, hogy szolgálatod ne csak példa legyen előttünk, hanem szolgálatunk erejének forrása és tartalma. Dicsőséged legyen teljes szabad, szolgáló szeretetünkben. Ámen. Akikre hallgatnunk kell Egyházi feladatok Minden háború és konfliktus egyetemes politikai természetű és az egész világot érinti, mert kiszélesedéssel fenyeget. Ezért az egyházaknak elő kell segíteniük a nemzetközi szervezetek működését és törekedniük kell arra a fejlődésre, amelyben a nemzetközi törvények szabályozzák a világ összes államának kapcsolatait. Törekedniük kell a biztonságos és igazságos világközösség felé. Ez ugyanakkor a gazdasági és társadalmi problémákkal való birkózást is jelenti, hiszen a mai világhelyzet, amelyben mély szakadék van az iparilag fejlett és fejlődésben levő államok között, nem igazságos. Maunu Sinnemiiki (Finn—Magyar konferencia) TANZANIA Tanzánia evangélikus egyhá- háza nem csak saját országuk zának kétévenként tartott köz- fejlődéséért munkálkodik, ha- gyűlésén ismét Stefano Moshi-t nem magára veszi a béke választották négy évi időszakra ügyében a világméretű felelős- vezető-püspökké. Moshi püs- séget is, és harcol Afrika né- pök ezt a tisztséget 1964 óta peinek teljes-jogúságáért is. tölti be. Akkor önállósult a tanzániai egyház. A hét egy- Tanzánia evangélikusainak házkerület 60 képviselője előtt száma 462 000, s 278 lelkész tartott beszédében Moshi püs- szolgál közöttük. Moshi püspök pök rámutatott arra, hogy egy- az LVSZ harmadik alelnöke.
