Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-10-22 / 43. szám
KP. BEKM. BP. 72. Nyborg — Pörtschach Dr. Ottlyk Ernő püspök az Európai Egyházak Konferenciájának elnökségében Hálaünnep Gyulán A címben foglalt két név földrajzi helységet jelöl. Az első egy dániai városkát, ahol 1959 januárjában összeült az Európai Egyházak Konferenciájának első nagygyűlése, amely akkor még az összeurópai Konferencia nevet viselte. Azóta ez a dániai városka fogalommá lett az európai egyházak életében. A címünkben szereplő másik név egy ausztriai üdülőhelyet jelez, amely a csodálatosan szép Wörter tó partján fekszik. Itt tartotta ötödik nagygyűlését az Európai Egyházak Konferenciája szeptem- 'jer 29-e és október 5-e között. Egyházunk kezdettől fogva részt vett ennek a konferenciának a munkájában, s így most is ott voltak egyházunk küldöttei dr. Ottlyk Ernő püspök és Karner Ágoston főtitkár személyében. A közel kétszáz tagú hivatalos küldött között ott találjuk Alexy és Filaret ortodox érsekeket a Szovjetunióból, Wantula evangélikus püspököt Lengyelországból, Niemöller és Dietzfelbinger német püspököket, Asmark svéd és Wilson chichesteri anglikán püspököt — hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a jelenlevők közül. A konferencia központi témája a »Szolgálat és megbékélés« volt. A megnyitó istentisztelet a pörtschachi római katolikus templomban volt. Az igehirdetés szolgálatát D. May bécsi evangélikus püspök végezte Márk 10, 42— 45 alapján. Bevezető előadást »Szolgálat és megbékélés« címmel Dr. W. A. Vissert’ Hooft tartotta, aki azonban személyesen nem lehetett ugyan jelen a Konferencián — felesége súlyos betegsége miatt —, de beszédét magnetofonszalagom elküldte. A bevezető előadás témájához több előadás is csatlakozott. így Alexy ortodox érsek (Szovjetunió), Waris professzor (Finnország), Dr. P. J. H. Abbing professzor (Hollandia), Osterloh asszony (Nyugat- Németország) előadása. Ezek az előadások bátran és világosan feltárták azokat a kérdéseket, amelyek a mai Európát foglalkoztatják, egyházaik szolgálatát gátolják. így a görög- országi militarista kormányzat népelnyomó politikája, az európai biztonság kérdése, a Német Demokratikus Köztársaság elismerése, a vietnami háború befejezéséért való felelősség stb. Az előadásokat megbeszélések követték öt munkacsoportban, amelyeknek eredményeképpen az Európai Egyházak Konferenciája ötödik Nagygyűlése üzenettel fordult a tagegyházakhoz és minden keresztyénhez. »Az európai egyházak Ausztriában tartott ötödik nagygyűlésén — mondja többek között az üzenet, — különösképpen azzal foglalkoztunk, hogyan lehetne leküzdenünk feladataink betöltésének akadályait. Erről meg kell hallgatnunk azokat, akik nem tudnak Krisztus üzenetéről, hogy annál világosabban felismerjük valódi szorongató kérdéseiket, hiszen ezek a mi kérdéseink is. Ez a megértés csak abból fakadhat, ha van bátorságunk a megújulásra és ha készek vagyunk szerényen együttműködni mindazokkal, akik a békéért, igazságosságért és a társadalom sürgető követelményeiért síkraszdllnak«. »Nagy aggodalommal figyeljük az európai politikai helyzetet és félünk, hogy rosszabbá válhat. Ezért különösen sürgetjük egy olyan meg nem támadási szerződés megkötését, amely első lépés lehetne a NATO és a Varsói Szerződés megszüntetése felé. Munkálkodnunk kell az atomfegyverek megtiltásáért, melyhez a nukleáris fegyverek tovább nem adásán keresztül vezet az út, dolgoznunk kell továbbá a leszerelésért, a hatékony demi- litarizálásért és az így felszabaduló erőknek békés célok szolgálatába állításáért a világ minden részén. Európa biztonsága ma éppen úgy, mint korábban, döntő jelentőségű a világ békéjére nézve. El kell ismerni Európában a status quot, elutasítjuk a fenyegetést és az erőszak alkalmazását, mint a változtatás esetleges lehetőségét. Európa Vietnamban és Közel-Keleten is hordoz felelősséget. A fegyveres erőszak nem lehet területszerzés, vagy politikai feszültség megszüntetésének eszköze. Európa erőit és eszközeit fel kell használni annak érdekében, hogy velük a társadalmi és gazdasági igazságosságot mozdítsuk elő Közel- Keleten. Szükséges minden erőfeszítésre vállalkozni a vietnami háború befejezése érdekében. A vietnami kérdést az 1954. évi Genfi Egyezmény alapján kell megoldani. Az egymás mellett éléstől el kell jutnunk a valamennyi nép szolgálatában végzett nemzetközi együttműködéshez és kölcsönös segélynyújtáshoz, függetlenül attól, milyen politikai vagy szociális rendszerben él. Felhívjuk az európai keresztyéneket és egyházakat, támogassák ezeket a célokat a szolgálatra és megbékélésre való készségükkel« — fejeződik be az üzenet. A magyar delegáció aktívan ■**' részt vett a konferencia munkájában. Kamer Ágoston főtitkár tagja volt annak a kilenc tagú jelölő bizottságnak, amely az egyes bizottságok tagjait, a tanácsadó testület új tisztségviselőit, valamint a konferencia elnökségének új tagjait jelölte. Egyházunk nemzetközi tekintélyét mutatja és mélyíti el az az örvendetes esemény, hogy dr. Ottlyk Ernő püspököt a konferencia nagy többséggel a héttagú Elnökség tagjává választotta hat esztendőre. Dr. Ottlyk Ernő püspök már többször részt vett ennek a konferenciának a munkájában. Dr. Ottlyk Ernő mellett az Elnökség tagjai: Alexy orthodox érsek, Dr. E. Emmen holland professzor. Justin metropojita Romániából, Dr. E. Wilm egyházi elnök Nyugat-Németor- szágból, Dr. Wilson chichesteri püspök és Dr. Santi, az olasz metodista egyház tagja. 1V| i a magunk és olvasóink nevében ebből az alkalomból is szeretettel köszöntjük dr. Ottlyk Ernő püspököt, aki ilyen magas konferenciának az elnökségi tagja lett. Ebben a munkakörben is kívánunk neki sok áldást és azt, hogy munkájával ennek a konferenciának a keretei között is gyümöl- csöztesse egyházunk teológiai felismeréseit. Azzal zárhatjuk beszámolónkat, hogy a konferencián résztvevő egyházi testületek és személyiségek mind jobban kezdik felismerni azt az igazságot, hogy nem lehet az egyház szolgálatát elszigetelve végezni, hanem csak a világ felelősségét hordozva, a világért és az emberiségért. Négy—hat évtized nem nagy idő a történelemben, de véges emberi életünkben sok — mondta dr. Szórády István felügyelő. 60 éve alakult meg ugyanis a gyulai gyülekezet, templomát pedig 40 éve szentelték fel. Erre az időre azonban mégsem a két világháború testi-lelki ínsége nyomta rá bélyegét — bár megsínylettük azt is —, hanem a hit diadala: »Mindeddig megsegített az Űr!« Van miért hálát adni Isten népének Gyulán is — ennek a jegyében töltötték meg a hívek a nem nagy, de különösen az új, remek háztömbök között szépen mutató templomot október 8-án délelőtt. A templom környéke átalakulóban van, akárcsak egész világunk. A városrendezési terv végrehajtása során »kinyílt« a templom környéke, (azelőtt sűrűn körül volt építve, csak homlokzata látszott), s ezt vehetjük akár jelképnek is: az egyház sem maradhat »csukott«, bezárkózó, magának élő társaság — ha nyitott Isten felé, az lesz emberek felé is. Ezzel éppen hogy nem veszít, mint ahogy gyulai templomunk is csak nyer azzal, hogy most mintegy kilép a tágas térre. Ami kerítésre pedig szüksége van, azt a Városi Tanács csináltatja meg. D. Káldy Zoltán püspököt és az egyházmegye képviseletében megjelenő Mekis Ádám esperest és dr. Péterfy Gábor egyházmegyei felügyelőt leendő konfirmandusok fogadják virággal. Istentiszteleten a püspököt nagy figyelemmel hallgatja a gyülekezet apraja- nagyja, köztük a helyi felekezetek képviselői. RADIKÁLIS DÖNTÉST sürget Krisztus ebben az igében — mondotta —, enélkül nem lehet keresztyénnek lenni, s megmaradni. Volt vele többkevesebb kapcsolata annak a sok embernek, akik özönlöttek utána, de éppen ezeknek mondja meg egész, világosan, hogy aki nem legelsősorban neki akar engedelmeskedni, önmegtagadásig menően, az elsodródik tőle. A hozzá fűződő vékony szálak előbb-utóbb elszakadnak ott, ahol nem történt meg ez a végső, alapvető döntés Krisztus hű, gyakorlati követésére. Díszközgyűlés követte az istentiszteletet. Ezen Gregor György egyházügyi tanácsost is körünkben üdvözölhettük. Az egyházközség történetét Bodrog Miklós lelkész ismertette. 1907-ben az evangélikus Fábry Sándor kívánságára írták össze Gyulán az evangélikusokat, akik pár százan lehettek akkor. (Ma 500 a gyülekezet lélekszáma). Akkoriban Békéscsabáról jártak át lelkészek pásztorolni a kicsiny nyájat, amely 1923-ban kapott külön lelkészt Kemény Gábor személyében, s lett önálló. Dr. Vangyel Endre felügyelő fő részese annak, hogy 1927- ben elhatározzák, sőt, meg is valósítják a templomépitest, egyelőre csonka toronnyal, s parókia nélkül, néhány év múltán azonban ezek is megépülnek. Tátray Károly, Rohály Mihály, a gyülekezet lelkészei, majd Benkö István — 23 évig. Felügyelőként Mekis János mérnök tevékenykedik — ő volt a Sándy Gyula tervezte templom kitűnő kivitelezője — 1964-ben bekövetkezett haláláig, amikor e tisztében dr. Szórády István váltotta fel, aki személyes visszatekintéssel egészítette ki az egyházközség rövidre fogott történetét. Ünnepélyes hálaadó nyilatkozatot fogadott el a díszközgyűlés, amely hangsúlyozza: a reformációban megújult bibliai hitet a magunk korában akarjuk hitelesen élni egyházunk és hazánk javára. A jubiláló gyülekezetei elsőként D. Káldy Zoltán püspök üdvözölte, majd dr. Péterfy Gábor egyházmegyei felügyelő, az eleki társegyház részéről pedig Áchim András, levita-kántor. A református egyházmegye és gyülekezet nevében Nagy Sándor esperes, a helyi baptisták képviselőjeként Re- meczki János gyülekezetvezető kívánt áldást, a róm. kát. plébánia részéről pedig Takácsy Dénes esperes, majd a békéscsabai egyházközség egyik presbitere, az egykori anyagyülekezet üdvözletét tolmácsolta. Mekis Ádám esperes imádságával és a himnusszal zárult a bensőséges ünnepség. Délután a püspök és kísérői megtekintették a gyulai várat és a mind jobban fejlődő remek várfürdőt, melyeken külföldiek is okkal találnak néznivalót, évről évre mind nagyobb számban. Aztán vendégeink búcsút intettek. Ám hogv az Ige nem intett búcsút, hanem megfogta a szíveket, azt azóta is örömmel tapasztaljuk. B. M. Korén Emil finn kitüntetése Koren Emil pesti esperesnek, a Déli Evangélikus Egyház- kerület püspökhelyettesének a helsinki egyetem hittudományi kara a »doctor honoris causa« címet adományozza »a finn teológiának megismertetése és a magyar és finn evangélikus egyházak közötti kapcsolat építése terén szerzett érdemei elismeréséül.« Az erről szóló értesítést Aimo T. Nikolainen dékán küldötte el, jelezve, hogy az ünnepélyes tiszteletbeli doktoravatást november 2-án tartják meg Helsinkiben, a reformáció 450 éves, s a finn állam önállóságának 50 éves évfordulója alkalmából tartandó ünnepélyen. D. Káldy Zoltán püspök az értesítéssel kapcsolatban ezt írta a kitüntetettnek: »Meg vagyok győződve arról, hogy olyan ember kapta ezt a kitüntetést, aki valóban nagyon sokat tett a finn és magyar evangélikus egyház gyümölcsöző és előrevivő kapcsolatainak építésében. Annak is örülök, hogy a helsinki egyetem teológiai fakultása és annak tanári kara helyesen értékelte Esperes úr eddigi szolgálatát. A Magyarországi Evangélikus Egyház is hálás Esperes úrnak azért a szolgálatért, amit ezen a területen végzett.« A doktoravató ünnepélyen részt vesz Kekkonen finn köz- társasági elnök is feleségével együtt. Koren Emillel együtt tizenkét finn és külföldi közéleti személyiséget avatnak tiszteletbeli doktorrá: Leonard Auala afrikai püspököt, az Ambo- Kavango egyház vezetőjét, Tuomo Itkonen finn esperest, Matti Joensuu finn esperest, az Egyházak Világtanácsa családvédelmi osztályának vezetőjét Géniből, Chitose Kishi dr-t, az egyesült japán lutheránus egyház vezetőjét, Sven Kjöllerström lundi teológiai professzort, Taneli Kuusisto professzort, a helsinki Sibelius zeneakadémia rektorát, Eerő Lehtinen finn püspököt, Pál finn ortodox érseket, Martti Rapola finn nyelvész- professzort, Wolfgang Trillhaas teológiai professzort Göttin- genből és Heikki Waris finn professzort, a helsinki egyetem szociálpolitikai tanárát. IMÁDKOZZUNK Megbocsátó Istenünk! Csak előtted ismert, mennyi bűnt követtünk el az elmúlt napokban, hiszen tudod azokat is, melyeket mi magunk sem vettünk észre. Egyedül te látod rossz cselekedeteink és gondolataink minden következményét, amelyet mi még végiggondolni sem tudunk. Ismered gyengeségeinket, vissza-visszatérő hibáinkat, amelyekkel nemcsak környezetünk életét keserítettük meg és nemcsak embereket tettünk szomorúvá, hanem ellentmondtunk jóakaró terveidnek is. Bűneinket tagadni nem lehet, sem elleplezni, vagy lekicsinyelni, így csak bűnbocsánatodban reménykedhetünk. Mi nem tudjuk már minden elrontott dolgunkat rendbehozni. Ezt csak Te teheted s most kérünk, cselekedd is meg. Ne vigy minket a kísértésbe, ne próbálj meg erőnk felett, hanem inkább alakítsd úgy életünket, hogy bűn elkövetésére minél kevesebb alkalmunk legyen. Bocsásd meg vétkeinket, mert csak így tudunk felszabadultan nekikezdeni a jobbnak. Szentlelked által ajándékozz meg minket is megbocsátani tudó lélekkel. Olyan nagy ügyet csinálunk mások hibáiból, olyan idegesek és szeretetlenül kemények tudunk lenni, amikor mások megítéléséről van szó. Szeretnénk a megbocsátásban is hozzád hasonlítani: nem kicsinyeskedni, nem felhány- torgatni mások hibáit, hanem jó szívvel örömest megbocsátani, ahogy Jézus Krisztus tette. Köszönjük, hogy megbocsátó kegyelmednek látható jelét is tapasztalhatjuk az úrvacsorában és olyan új életet kezdhetünk az elkövetkező napokban, mely az eddiginél még jobban keresi az egész emberiség javát és ezáltal szolgálhatja dicsőségedet. Ámen. Ökumenikus reformációi emlékünne pély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, mini minden évben, ebben az esztendőben is hálaadó ökumenikus istentisztelet keretében emlékezik meg a tagegyházak közreműködésével a reformációról. A reformáció 450. évfordulója alkalmából a jubileumi emlékünnepély megrendezésére a Budapest Kálvin téri református templomban kerül sor f. évi október hó 29-én, vasár- « nap este 6 órai kezdettel. f A Konferencia jelölő-bizottsága
