Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-07-16 / 29. szám
Legyetek az Atya fiai Mt 5, 43—48. Tulajdonképen azok vagyunk. A mennyei Atya fiai. Legalábbis ami az Atyát illeti, Ö így tart számon bennünket s így viszonyul hozzánk. Ha mi nem is hallgatunk rá, tékozló fiákká lettünk, akik nem viszonozzák atyai szeretetét — ő nem felejti el, nem tagadja meg hozzátartozandóságunkat, nem vonja meg tőlünk szeretetét. Jóságának' napsugara és permetező esője bőven jut nékünk osztályrészül minden időben. Ha a szántóföldre ráhull a nap fénye és melege, ha eső áztatja, — bizonyos, hogy a vetés felnövekszik, szárba szökken, kalászt érlel. így volt ez az idén is, így évről évre a Noé napjaitól — hála legyen érte Istennek. A szántóvető reménységgel vet és bizonyossággal várhat termést. Isten is szántóvető. Atyai szeretete, amiről előbb szülöttünk, s hozzá hirdettetett igéje áldott mag, amelynek fel- növekedését, termését reménységgel várja. Türelemmel és bizonyossággal várja, hogy a szeretet magból, szeretet kél ki, növekszik és szaporodik a felebarát, az egész egy vérből teremtett emberiség javára. Ezért hangozhat felénk a felszólítás: legyetek azért tökéletesek,'legyetek mennyei Atyátok fiai. (Ez a felszólítás is áldott eső az elvetett magra.) A természetes következmény meg- történésének sürgetése ez, a természetellenessel szemben. A növekedésben való lemaradással és a pusztító gyommal szemben. Mert nem vagyunk teljesen azok, akiknek lennünk kellene. Mert az önzés, harag és háborúság magvetése fel tud nőni bennünk és keserű, veszedelmes termést hoz felebarátainknak, de magunknak is kárára. Mert még gyökeret tud verni bennünk a gyűlölet magvetése, amely ilyen vagy olyan alapon megkülönböztetést tesz az emberek, embercsoportok, fajok és népek között. Mert még nagyon sok magát keresztyénnek, Isten népének valló ember és egyház a világon kész odaadni magát eszközül más népek ellen háborút kirobbantó, elnyomó háborút folytató, gyarmati állapotokat fenntartó hatalmaknak. És sokan vonakodnak megtenni a szeretet irgalmas cselekedeteit az elnyomott, kizsákmányolt, szabadságukért küzdő, háborút szenvedő népekért, felebarátokért. Természetes, hogy Isten elsősorban a magukat az Ö gyermekeinek tartóktól várja és követeli a szeretet „több” termését. Méltán várja, hogy jósága megtapasztalásának és az ige- hallgatásnak természetes következményeiként egyre több és több legyen a megértés, együttérzés, segítőkészség minden embertársuk irányában. Várja, hogy ne csak formálisan* vagy félig legyenek az övéi, hanem teljesen. Legyenek úgy tökéletesek, hogy egész szívük, egész életük az Atya szeretetét viszi embertársaik felé. De nemcsak egyesek felé, hanem az egész emberiség, minden embertestvér felé. Mezősi György Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. július 16-án VASÁRNAP. — „Ajánllak titeket az Ürnak és az ő kegyelmes igéjének”. (Ap. csel. 20, 32.) Pál búcsúzik az efe- zusi gyülekezettől. Tudja, hogy többé nem fogja látni barátait, testvéreit, kedves gyülekezetét. Mi lehetne nagyobb erő és vigasztalás Pál és a gyülekezet számára a búcsúzás perceiben, mint az a bizonyosság, hogy a gyülekezet továbbra is Isten kegyelmes szeretetének gondviselő szárnyai alatt áll? Ideiglenes és örök búcsúzások alkalmával számunkra is ez a meggyőződés lehet a legnagyobb erő. HÉTFŐ. — „Aki tőled kér, adj neki!” (Mt 5, 42.) Jézus etikáját nem a „szemet szemért, fogat fogért” elv határozza meg, hanem az a törekvés, hogy mindent el kell követni a körülöttünk élők örömére, boldogságára. S ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy felkaroljuk az élet elesettjeit, s szeretetünket bőséggel árasztjuk még olyanokra is, akiktől hálát nem remélhetünk. E jézusi magatartásnak az a meggyőződés a forrása, hogy Jézus Krisztus pontosan ilyen tékozló szeretettel szeret bennünket. KÉDD. — „Jézus bejárta egész Galileát, tanítva az ő zsinagógáikban és hirdetve az Isten országának evangéliumát és gyógyítva a népközt minden betegséget és minden erőtlenséget”. (Mt 4, 23.) Jézus küldetését szolgálatát nem lehetne tömörebben összefoglalni e mondatnál. Ennek a szolgálatnak az a lényege, hogy ő minden lehetőt megtesz azért, hogy az emberek boldogok legyenek. Egyházán, az igehirdetésen . a szent ségeken, a diakónián keresztül ma is ugyanazt a szolgálatot végzi. SZERDA. — „Tartsuk meg a reménység vallását tánto- ríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett”. (Zsid. 10, 23.) A hívő ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy az élét’ nehéz helyzeteiben sem csügged el, hanem mindig reménységgel tekint a jövőbe. Ennek a reménységnek az alapja Jézus Ígérete, hogy övéit nem hagyja, hanem velük lesz a világ végezetéig. S mivel Jézus a mi hűtlenkedéseink ellenére is mindig megtartja Ígéretét, bátran rábízhatjuk magunkat életünk minden helyzetében. CSÜTÖRTÖK. — „A Bárány az uraknak Ura és a En::i!::::::m!ii:::!!::mi!!i!ün::::n::i!imi:nmm::ns:: királyoknak Királya”. (Jel. 17, 14.) Isten Bárányáról, a megfeszített, feltámadott és meg- dicsőült Jézus Krisztustusról mondja János látomásában ezeket a szavakat. Jézus azért lett az uraknak Ura és a királyoknak Királya, mert alázatosan vállalta a megaláztatást, a kínt és a halált, hogy ezáltal a világnak örömöt, békességet, üdvösséget szerezzen. Isten felmagasztalta őt, hogy a bűn rabságában vergődő emberek mindig reménységgel nézhessenek rá és elfogadhassák üdvösséget szerző kegyelmét. PÉNTEK. — „Béreában az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek?” (Ap. csel. 17, 11.) Az evangélium terjedésének legfőbb titka az volt, hogy az emberek érdeklődéssel hallgatták az igehirdetést és a szentírásban utána néztek annak, hogy hiteles-e mindaz, I amit az igehirdetők mondanak. Ennek oka pedig az volt, hogy az evangélium örömüzenete egzisztenciálisan érdekelte őket. Mai életünk sok problémájára is megoldást kínál az evangélium, a Krisztus által szerzett bűnbocsánat és új élet. Próbáljuk meg mi is érdeklődéssel hallgatni ennek az evangéliumnak a hirdetését ! SZOMBAT. — „Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5, 44.) Jézusnak ez a felhívása okozott talán legtöbb botránko- zást és ellenállást az emberi szívekben. Szeretni azt, aki engem gyűlöl, jót tenni azzal, aki vesztemet akarja — ezt nem tudja bevenni a természetes emberi gondolkodás. Pedig a megbékéléshez, a békés egymás mellett éléshez nincs más út! Szeretettel, megbocsátással, békés szándékkal a legnagyobb ellenséget is jóbaráttá lehet tenni és el lehet érni azt, amit erőszakkal, fegyverek kényszerével soha el nem érhetünk. Selmeczi János ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE Lapunk e heti számába csekket mellékelünk azok számára, akik előfizetési díjukat még nem rendezték. Azon előfizetőinket, akik az előfizetési díjat már befizették, kérjük, hogy a csekklap küldését ne vegyék zaklatásnak és tegyék el más alkalomra. — Szentháromság utáni 8. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Jn 5, 1—3; az igehirdetés alapigéje: Mt 5, 43—48. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jer 2, 1—9. — EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉL,ÓRA. Július 23- án, vasárnap reggel fél S órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet: Koren Emil esperes. — BIKÄCS. A gyülekezet 180 éves templomának külső tatarozása elkészült. Az ez alkalommal június 18-án tartott hálaadó istentiszteleten a szolgálatot Krähling Dániel, a Tolna-Baranyai egyházmegye esperese végezte. A hálaadó istentiszteletet követő közgyűlésen Liska Endre helyi lelkész ismertette a templomrenoválás történetét. Megköszönte az egyházi felsőbbség- nek szeretetteljes támogatását és minden adományozónak az adományát, amivel lehetővé tették, hogy a 230 lelkes gyülekezet szép, mű- emlékjellegű templomát rendbehozathatta. SZÉKESFEHÉRVÁR. Július 2-án a vasárnap de. 10 órakor kezdődő istentiszteleten nagy számmal megjelent gyülekezetben részt vett Paul Hansen dán lekész a Lutheránus Világszövetség titkára és kedves családja. — Az Óbudai Evangélikus Egyházközség egyházfit keres. Lakás, villany, gáz tüzelő, 300,— Ft készpénz. Cserelakás szükséges. Költségtérítés lehetséges. Jelentkezés az Óbudai Evangélikus Egyház- község lelkészi hivatalánál. Bp. III. Dévai Bíró Mátyás tér közép. Csak levélben. — Harmóniumok speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp. TV. Újpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. — Egyedülálló férfi albérleti szobát keres magányosnál, vagy idősebb házaspárnál. „Kántor” jeligére a kiadóba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóoszlályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: 1>. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, ym., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII, Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.02709/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre — HALALOZÄS. Dömötör Gyula nyugalmazott tanító június 21-én rövid szenvedés után 63 éves korában el- húnyt A csömöri egyházközségnek volt 23 éven át hűséges tanítója, később éveken át igazgató tanítója. 39 évig nevelte a csömöri iskolás növendékeket. Június 27-én nagy részvét mellett temette Solymár János lelkész és Solymár Péter segédlelkész. „Tudjuk, hogy általment a halálból az életbe”. — Kiss Zsigmond, a marcal- gergelyi gyülekezetnek hosz- 'szú időn át volt gondnoka és 14 év óta érdemes és buzgó felügyelője, munkás életének 74. évében váratlanul elhunyt. Temetése június 29- én volt Marcalgergelyiben, az egész gyülekezet nagy részvételével. „ —a láthatók ideig- valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. ANYÄT es fiat EGYÜTT AVATTAK LELKÉSSZÉ A reformatori egyházak történetében szinte egyedülálló eset, hogy egy édesanyát és fiát együtt avatták lelkésszé. Egy lelkészözvegy és 28 éves fia együtt kezdték el teológiai tanulmányaikat és most Amsterdamban, a Luther Márton templom nagy számú gyülekezete jelenlétében tették le együtt a lelkészi esküt. „ELLEN-ÖKUMÉNE”? Az Északamerikai Egyesült Államok befolyásos protestáns körei világméretű mozgalmat indítottak „a liberális” genfi Egyházak Világtanácsa ellen és azzal számolnak, hogy mintegy 45 millió tagot tudnak ebben a nemzetközi „evangélista” mozgalomban egyesíteni. A támadást az észak-amerikai fundamentalista és ú. n. evangélista körök indították el, amelyek mindig kritizálták az Egyházak Világtanácsát. Az ellentét elvi teológiai jellegű és az a lényege, hogy elvileg utasítják el az egyház politikai diakóniáját és az egyházak „világi aktivitását” le akarják szűkíteni a népmisszióra és az evangelizációs rendezvényekre, ahogyan azokat dr. Graham amerikai baptista lelkész tartja. Deák tér de. 9. (úrv) Csengődy László de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Hafescher Károly Fasor de. 11. Koren Emil Dózsa György üt de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. dr. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út, de. 8. Benczúr László Frangepán ü. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom délelőtt 10. délután 3, Rákosszentmihály délelőtt fél 11, Sashalom de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Béesikapu tér de. 9. (úrv) Schreiner Vilmos de. 10. (német, úrv) Ruttkay Levente de. 11. (úrv) dr. Ottlyk Ernő du. 7. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u.; de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Csengődy László este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11 Filippinyi János Kelenföld de. 8. Dr. Benes Miklós de. 11. (úrv) dr. Benes Miklós du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. :i!13 Tanuk a fehér pádon Az SZTK rendelőintézet hófehér padján ülök, Zsong, nyüzsög körülöttem a sokaság. Ajtók nyílnak, ajtók csukódnak. Számok, nevek kiáltása hallatszik, A tétlen várakozás nyomasztó fáradsága alatt az idő csak lassan tolja előre a falióra karcsú mutatóit. Három méter sem választ el Tőle. A büfét körülvevő kiszolgálópult előtt áll. Fejét mélyen hátraveti. Kitátott szájába kristályként csillogó port önt. Azután nyel, krákog. Arca eltorzul. Iszik. Majd tágranyílt pupillákkal helyet keres. Egy üres padrész közelről kínálja magát mellettem. Megindul felém. Mindkét kezében bot. Egyik lábát veti, a másikat húzza. Fájdalom csak nézni is. Most látom először ezt az embert. Harminckörüli, jól öltözött férfi. Nem tudom, mi a foglalkozása. Nem tudom, kicsoda. De ez most nem is fontos. Sajnálom. Őszintén sajnálom. — Fáj? — kérdem részvéttel. — Igen! — feleli elgyötört hangon. — Mi baja a lábának? ‘— Elkoptak a porcok a forgókban. Előbb az egyik fájt, azután kezdett a másik is. Már négy éve tart. Azóta járom az orvosokat, meg a kórházakat. Májusban két hetet az Ortopéd Klinikán töltöttem a Karolina-úton. Utána harminc napig Hévízen voltam. De nem használt... Hosszú percekig ülünk szótlanul, békésen, egymás mellett az egyugyanazon fehér pádon. A csendet ő töri meg. — Még három év — mondja maga elé. Ránézek. Nem értem, mit mond. — Még három év! — ismétli s azután valamivel hangosabban hozzáteszi: legfeljebb három! Érdeklődéssel fordulok felé. Szemét kinyitja, arcomba néz. Aztán határozottan kijelenti: — Tovább semmi esetre sem tart! Nem tarthat! Érti? Hangjában most már forrósodó indulat lüktet, szemei az extázis révült fényében villognak. — Meg van írva! Meg van írva! Minden aszerint történik! A jelek világosan mutatják! Nem tarthat tovább! E szavakat közvetlen közelről, szinte a számba, szemembe, arcomba mondja. Most már tudom, hogy kivel van dolgom. Szektással! Egy szektással, aki nem politikai próféciát mond, hanem a világ végét jelenti be — nekem. Egy kicsit megkönnyebbültem. — A sok háború, a földrengések, a katasztrófák — pergeti nekihevülve a szavak gyorsan forgó orsóját — s amik itt nálunk is vannak... a száj- és körömfájás, a nagy esőzések, az árvizek ... Elpusztul a világ ... el kell pusztulnia.. ■ megérett rá... de 144.000 az megmarad, a kiválasztottak. .. akikhez én is tartozom... De én nem félek ... nem, mert tudom, hogy ott nem lesz betegség, sem szenvedés... Még három év ... legfeljebb három ... s akkor Isten, akinek a neve JEHOVA — áldassék szent neve! — elpusztítja a földet... Még három év... érti? Áldassék JEHOVA szent nevel!! ... Felfedte hát magát. Csak beszéljen — gondoltam. Ilyen közelről még úgysem halottam e szekta tanítását. Érdekelt is, amit mondandó volt. Mondta is. Nem kellett biztatnom. A próféták, az Apokalipszis idézetei, lovak, fenevad s Her- mageddon kerültek elém villámgyors tálalásban. Hétpecsétes titkok gyors és szakszerű magyarázatot nyertek. A szó lassan induló, csendesen csobogó csermelye folyóvá nőtt, majd mint duzzadt folyam sietve hömpölygőit tovább, egyre gyorsabban, egyre szélesebben, és egyre — zavarosabban. Régen tudom, hogy fanatikusokkal vitázni meddő dolog. Vallási bigottokkal pedig teljesen felesleges és hiábavaló. De ez a test-közelség, ez a váratlanul közénk hullott csend most mégis kényszerítőn sürget a szólásra. Ki tudja, látom-e valaha is ezt az embert akit most már kétszeresen is sajnálok. Hiszen nyilvánvaló, hogy nemcsak teste, de lelke is beteg. S ez az utóbbi sokkal súlyosabban. — Barátom! — fordulok felé — szeretnék mondani valamit.. . ‘— Csak tessék — válaszolja kis idő múltán. — Én is ismerem a Bibliát.... — Szokta olvasni? — Igen. Szoktam. S csak azt szeretném mondani... — ... hogy tévedek. — Igen. Meg mindazok, akik magának így magyarázták a Szentírást... — És miben tévedek?... — Több dologban is ... — Például?... — A három év kiszámításában ... — Aztán? — A világ pusztulása dolgában ... — És? — Isten nevének Jehovaként emlegetésében ... — De hiszen ezek mind benne vannak a Bibliában?!!... — Persze, hogy benne vannak. Csak nem úgy, ahogy azt maguk értelmezik ... — Hát hogyan? ... — Mindjárt megmondom. Márk jegyezte fel: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” Ez meg van írva, igaz? — Igaz. — Maga Jézus mondta, igaz? — Igen. — Ha a világ vége tudói azt most 1970-re időzítették, lelkűk rajta. A hívő keresztyén nem számítgatja a világ végét... Titok az. Az Atya titka! Nincs felhatalmazásunk rá, hogy ezt a szent titkot, bármiféle számítga- tásokkal feszegessük! — Három év! Legfeljebb három! — mondja keményen, elkapván az utolsó szavamat követő lélegzetvételnyi csendet. Nem hagytam zavartatni magamat. — Mi keresztyének nem a világ pusztulását, hanem Krisztus visszajövetelét várjuk. A teljes megváltást, amely új eget és új földet is hoz Isten ígérete szerint. Mi szeretjük ezt a világot és ragaszkodunk is hozzá. Isten saját kezeinek munkája, melyet Ö maga is szeretett s szeret ma is. Mi hálát adunk Istennek mindazért, amit nekünk naponta ad ebben a világban. A munkáért, erőért, a .kenyérért, az élet szépségeiért, minden örömért, de a betegségért és a keresztért is. Krisztusban való hitünk minden nyomorúság elhordozására elegendő erőt ad. Ezért bajaink megszűntét nem a világ összedőltétől várjuk. Nincs elvetemültebb emberi önzés, mint várni, kérni, siettetni Istennél a világ s benne az egész emberiség pusztulását csak azért, hogy a magam szenvedéseitől megszabadulhassak . .. — Ott nem lesz több gyász, sem fájdalom ... csap le mint héjjá szavaimra. — Ott már nem!... Akkor már nem!... az igaz, — toldom meg én is a mondottakat s folytatom máris. Mi szükség van arra. hogy Isten helyett J EHOV ÁT mondjunk? — Mert meg van írva, hogy... — ... Jehova a te neved... Tudom, de nincs abban semmi bűn, ha a különböző nyelvű keresztyének, az egy, az egyetlenegy Istent, a maguk saját nyelvén, anyanyelvükön nevezik Istennek. Ezzel Isten teremtő nagyságát, erejét, alkotó fenségét nem kisebbítjük, s hatalma, szentsége, dicsősége sem szenved csorbát. Isten bizonyára megérti, ha mi magyarok is édes anyanyelvűnk szóhasználatával áldjuk nevét, kérünk Tőle, vagy hálát adunk Neki. Miért kellene körömszakadtáig ragaszkodnunk az ótestamentomi Jehova névhez? — Mert így van megírva: Jehova a te neved! ... Mózes, Dávid, Ezsaiás is így nevezte... Nyílik az ajtó velünk szemben. Nővér lép ki rajta. A zaj elcsitul. Neveket kiált. Köztük az enyémet is. Mennem kell. Feltápász- kodom. Közben búcsúzom is: — Áldja meg a jó Isten! — szólok hozzá. ' — Akinek a neve Jehova! — helyesbíti áldáskívánásomat, aztán jobbomat megszorítva viszonozza: — Áldja meg magát is! — teszi hozzá, miközben szája szögletében a fájdalom keserű vonásai megvető mosollyá formálódnak. ) Zoltán László1 ]
