Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-07-02 / 27. szám
KP BERM BP. 72 Elől járók D. Káldy Zoltán püspök igehirdetése dr. Ottlyk Ernő püspökké avatásán) 1 Thess 5, 12—13. Amikor pár nappal ezelőtt az Északi Egyházkerület presbitériuma által kiküldött Szavazatbontó Bizottság felkereste lakásán az új püspököt és közölte vele a választás eredményét, dr. Ottlyk Ernő azt mondotta, hogy „megrendüléssel fogadom a hírt, hogy Isten engem erre a szogálatra elhívott”. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy most én is megrendüléssel állok a Bécsikapu téri gyülekezet előtt, amikor püspökavatást végzek. Lényegében két megrendült ember áll egymással szemben, akik átélték Isten hívását és szolgálatba küldését. A mikor Pál apostolnak az imént felolvasott szavait olvas- suk, úgy érezzük, hogy Pál apostol valami ellen harcol, valami fáj a szívének. Úgy tűnik, hogy a thessalonikai gyülekezetben voltak kisebb, vagy nagyobb csoportok, amelyek nem tartották fontosnak a gyülekezeti rendet. Ezek a csoportok úgy látták, hogy az egyház olyan organizmus, amely minden szervezeti rendtől mentes és benne nem fontos a gyülekezeti elöljárók elismerése, intésükre való figyelmezés, a gyülekezetben tehet mindenki azt, amit akar és szektás rajongásában viheti a gyülekezetei ilyen vagy olyan irányba. Pál apostol a gyülekezeti rendre hív és arra tanít. Az apostol szeretettel hív a rendre. Ez a rend nem,egyszerűen valamiféle paragrafusok és receptek rendje. Nem „egyházi törvények” szigorú alkalmazásának a rendje. Az egyház rendje énnél sokkal több. Pál apostol úgy látja, hogy az egyház rendje az, hogy az egyházban egymásra vannak bízva a gyülekezet tagjai és Isten előtt felelősek egymásért. Az egyházban a tagok össze vannak kötve egymással. Ez az összekötöttség azt is jelenti, hogy amit az egyik tesz, jót vagy rosszat, az kihat az egész egyházra. Vagy akadályozza, vagy segíti az egész egyház szolgálatát. Az, ami Zalaegerszegen történik az egyházban, azt érzik Nyiregyházán és ami Sopronban történik, azt érzik Pécsett. Nem lehet felelőtlenül élni az egyházban. Az egymásra való rábízáson felül az egyház vezetői azok, akikre viszont az egész egyház rá van bízva. Nekik mindig az egész egyházat kell szem előtt tartaniuk és az egészért kell felelősséget vállalniuk. A püspök az a személy, aki mindenkiért felelős. Felelős azért, hogy az evangélium a gyülekezetekben tisztán hirdettessék, a szentségek kiszolgáltassanak, folyjék a diakóniai szolgálat és a gyülekezeti tagok az evangéliumból nyert erővel végezzék szolgálatukat a gyülekezetben és a gyülekezeten kívül, egyben megtartsák azokat a törvényeket, amelyek szabályozzák életüket az egyházban és az állami életben. A püspök soha sem menekülhet az alól a teher alól, hogy mindenkiért felelős az egyházban. Tf'zt az óriási terhet a püspök csak úgy tudja elhordozni, ha az „Úrban van”. Ez azt jelenti, hogy belső, szent és szét- szakíthatatlan közösségben van azzal a Jézus Krisztussal, aki neki is Ura, Megváltója és Szabadítója. Állandóan az 0 jelenlétében, az Ö szeme előtt él és jár. Mint, amikor valaki a „Napban áll”, úgy van a püspök is mindig az „Űrban”, vagyis engedi, hogy rásugározzék az Isten bűnbocsátó kegyelme és él abból. Az „Úrban” akkor van a püspök, ha az Ö erejéből él. Mondom Néked, Ottlyk Ernő testvérem, e nélkül a püspöki szolgálatban csak összeroppanni lehet. Miben áll Pál apostol szerint a gyülekezet „elöljáróinak” a szolgálata? Az apostol úgy beszél róluk, mint akik „fáradoznak”. Az eredeti görög szó azt jelenti, hogy „elfáradnak”, tehát nagyon nehéz munkát végeznek. A püspök nagyon fáradságos munkát végez. Fáradságos munkát végez akkor, amikor papjai között azért fáradozik, küszködik és vívódik, hogy a magyar evangélikus lelkészek a mi időnkben úgy tudjanak prédikálni, hogy prédikációikkal elérjék és valóban megszólítsák az embereket. Elérjék és eligazítsák azokat az embereket, akik benne élnek egy új társadalmi rendben. Tudjanak úgy prédikálni a lelkészek, hogy a gyülekezeti tagok jó szívvel segítsék hitük gyümölcseként magyar népünket az előre haladásban. Ez azért jelent bajlódást a püspök részéről, mert a lelkészek egy része mindig úgy értelmezi a „tiszta igehirdetést”, hogy „sterilen”, elvontan, a mai élettől elvonatkozva prédikál. Es nem tér ki azokra a politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekre, amelyekben pedig benne élnek a hívei. Igen, a püspöknek fáradságos munkát kell végeznie azért, hogy valóban igehirdetés és ne filozofálás történjék szószékeinken. Fáradságos munkát kell végeznie azért is, hogy jól szolgáljanak diakóniai intézményeink, a sajtó és testvéri legyen a külföldi egyházakkal való kapcsolat és az állam és egyház viszonyát senki el ne rontsa. A gyülekezet vezetőinek, tehát a püspöknek is, elsőrendű feladata Pál apostol szerint, hogy „elöl jár”. A püspöknek mindig a legelső vonalban kell állnia és járnia. Hátul kullogni, mások döntéséből élni, az elöljárókat kritizálni könnyű dolog. De mindig, szinte elsőnek dönteni, nehezebb dolog. A püspöknek azonban ezt kell tennie. Ottlyk Ernő testvérem kilenc évi püspöki szolgálat után mondom neked, sokszor nagyon nehéz elsőnek dönteni és vállalni a kritikát az „okosabbaktól”, akik állítólag „mindig mindent jobban tudnának csinálni”, de amikor valóban ők álltak elöl, mindent elrontottak. De nemcsak nehéz dolog, hanem szép is elöl állni, felelősséget vállalni és szakadatlanul az egész egyház érdekében dönteni. Az egyház egésze felé pedig azt mondja Pál, hogy „becsüljétek meg elöljáróitokat". A görög szöveg szerint olyan megbecsülésről van szó, amely abból fakadt, hogy az egyház tagjai kinyitották szemüket és meglátták az elöljárók fontos szolgálatát az egész egyház érdekében. Volt olyan idő, nem is régen, egyházunk életében, amikor egyes pietista körök a püspöki szolgálatot csak valami „egyházpolitikai ügyeskedésnek” tekintették. Arra jó — szerintük — a püspöki szolgálat, hogy az állam és egyház között ügyeskedjék. Ennek az időnek már vége. Most ez van soron: „becsüljétek elöljáróitokat”. l\e Pál azt is kéri az egyház tagjaitól, hogy elöljáróikat „mértéken felüli szeretettel szeressék”. Igen, mértéken felüli Es nekünk, Ottlyk Ernő testvérem, ugyancsak „mértéken felüli szeretettel” kell szeretnünk gyülekezeteinket, lelkészeinket, presbitereinket és egyházunk minden tagját. Legyen rajtad Isten gazdag áldása! Köszöntések a püspökiktató közgyűlésen Mihály fi Ernő országos egyházi felügyelő beszéde Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Engedjék meg, hogy egyházunk országos vezetősége nevében köszöntsem dr. Ottlyk Ernőt, az Északi Egyházkerület újonnan megválasztott és most beiktatott püspökét. Ottlyk Ernőt kettős bizalom emelte a püspöki székbe. Nép- köztársaságunk állami vezetésének bizalma és a kerület egyházközségeinek, azok tagjainak bizalma. Az elsőt az Állami Egyházügyi Hivatal és az Elnöki Tanács megnyilvánulásai fejezik ki, a másikat a leadott szavazatok, amelyek a hívők egyhangú akaratát bizonyítják. Mindkét bizalom teljes és megalapozott, mindkettőre eddigi munkájával szolgált rá Ottlyk Ernő püspök úr. Mert nem új ember ő egyházunk vezetésében. Tagja volt eddig is annak az egyre szélesedő, bővülő kollektívának, amellyel az egyház legfőbb vezetésének gondjait, feladatait megosztjuk. Kiváló képességeivel nagy részt vállalt eddig is az egyház belső ügyeinek és az egyházi külpolitika irányításában. Neki is része volt eddig is abban, hogy egyházunk belső életét a szocializmust építő társadalmunkba való zavartalan harmonikus beilleszkedés jellemzi. Bizonyítéka ez annak, hogy amiért egyházunk és legjobbjaink négy évszázadon át küzdöttek és áldozatokat hoztak: a szabad, független Magyarország, a haladás és a társadalmi igazság győzelme, az napjainkban megvalósul. Nemzetközi kapcsolataink sűrűsödnek, élénkül a mi életünk iránt a külföldi egyházak érdeklődése, mert egyre többen látják, hogy milyen fontos történelmi példa a mi életünk: bizonyítja, hogy az egyház szabadon élhet és szolgálhat a szocialista társadalomban, hogy a keresztyén egyház nincs törvényszerűen összeforrva a kapitalista társadalommal, hogy nem az egyháznak van szüksége a kapitalista társadalmi rendszer segítségére, hanem ez a válságokkal küzdő rendszer igyekszik biztosítani a maga számára az egyházak segítségét, támogatását. Ez a mi példánk hatni fog és máris hat a világban. Nemzetközi kapcsolataink munkájában is nagy feladatok várnak az új püspökre, eddigi gyakorlata ezen a téren meg fogja könnyíteni ezeket a feladatokat. A kettős bizalom, amely Ottlyk Ernőt a püspöki székbe emelte, kettős felelősséggel is jár. Valamennyien csak a kettős bizalom birtokában végezhetjük az egyház élén munkánkat és valamennyien érezzük e kettős felelősséget Népköz- társaságunk és Egyházunk tagsága iránt. Szeretném itt most Vető Lajos püspök úrnak megköszönni a püspöki székben két évtizeden át végzett eredményes nagy munkáját. Ha egészségi okokból nyugdíjazását kérte is, nem búcsúzunk tőle. Fontos feladatok várnak rá egyházunk és a magyar protestáns egyházak életében és tovább dolgozik állami életünk vezető posztjain is, mint az Országgyűlés és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Szeretettel és tisztelettel köDr. Ottlyk Ernő püspök eskütétele A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LOSONCZI PÁL előtt június 22-én letette az esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára dr. Ottlyk Ernő püspök. Az ünnepélyes eskütételen jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkészi elnöke. Losonczi Pál az eskütétel után szívélyesen elbeszélgetett az új püspökkel. IMÁDKOZZUNK Mindenható Istenünk, mennyei édes Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy a Te kegyelmed naponként megújul mirajtunk. Köszönjük, hogy adsz nyitott szívet igéd meghallására és befogadására, és adsz dolgos kezet, hogy cselekcdhessük akaratodat. Könyörgünk Hozzád, ne büntess minket úgy, amint azt megérdemelnénk, hanem add, hogy egyszülött Fiad váltság- munkája a keresztség által valósággá legyen az életünkben. Add, hogy haragodtól megmeneküljünk, s terméketlen, haszontalan fák módjára ne vágassunk ki e világból, hanem a megtéréshez illő gyümölcsöket teremjünk. Add, hogy soha ne kérdezzük, mit cselekedjünk, hanem szüntelenül teljesítsük a Te akaratodat. Adjunk enni az éhezőknek, inni a szom- . jazóknak, ruházzuk fel az ínségben levőket, bátorítsuk az erőtleneket, vigasztaljuk a szomorú szívűeket, érezzünk felelősséget minden emberért, akik közelben és távolban szenvednek. Könyörgünk, állítsd meg az emberi önzést, a gyűlölködést, a háborút és az embertelenséget, hogy megelégedés és béke legyen minden ember osztályrésze. Könyörgünk, újítsd meg életünket Szentlelked által, hogy higgyünk Benned, Aki teremtőnk, megváltónk és megszentelünk vagy. Add, hogy mindenkor Neked éljünk, egykor pedig Veled éljünk, a Te országodban. Ámen. szöntve a nyugalomba vonuló | vábbi munkájuk, nagy felada- püspököt és a hivatalába lépő taik elvégzéséhez. És kívánok új püspököt, kívánok mindkét- munkájukban sok sikert és tőjüknek erőt, egészséget to- | eredményt. Prantner Józsefnek, az Állami Egyházügyi Hivatal Elnökének üdvözlő szavai Tisztelt Egyházkerületi Kögyűlés! Főtiszteletű Püspök Urak! Nagytiszteletű Uraim! „Engedjék meg, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai és a magam nevében köszöntsem mindnyájukat és őszinte jókívánságaimat fejezzem ki a most beiktatott dr. Ottlyk Ernő püspök úrnak. Ottlyk püspök úr egyike a magyar lutheránus egyház azon vezető papjainak, akik az elmúlt évek alatt kiemelkedő szolgálatot tettek népünk haladása, egysége, a nemzetek közötti barátság és a világbéke nagy ügyének. Ma már sokak előtt világos az, hogy az egyházi emberek haladó tevékenysége nemcsak hazánk javát szolgálja, hanem öregbíti az egyház tekintélyét is.” Ezek után meleg szavakat mondott a nyugalomba vonuló dr. Vető Lajos püspök munkájáról. Végül szólott arról, hogy: „Ottlyk püspök úr munkáját megkönnyíti, hogy az egyházban olyan kiváló vezetőtársai vannak, mint Mihályfi Ernő országos felügyelő úr, D. Káldy Zoltán püspök úr, a teológiai tanári, esperesi és lelkészi kar. Nem utolsó sorban és minden bizonnyal számíthat a Püspök Ür a hazájukat és a társadalmi haladást szerető lutheránus hivő emberek támogatására is. Befejezésül kívánom, hogy Ottlyk püspök úr és a lutheránus egyház vezetői, papjai, gyülekezeti tagjai munkálkodjanak továbbra is eredményesén az állam és az egyház jó együttműködésén, népünk boldogulásáért, az emberiség haladásáért és békéjéért.” , Országos Esperesi Értekezlet Egyházunk esperesi kara 1967. június hó 21-én értekezletet tartott Üllői úti székházunkban. Az értekezleten D. Káldy Zoltán püspök, az országos egyház lelkészi elnöke meleg szavakkal köszöntötte az értekezlet vendégeit: Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesét és Grnák Károlyt, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőjét. Napirend előtt Koren Emil a tizenhat esperes nevében köszöntötte dr. Ottlyk Ernőt, az Északi Evangélikus Egyházkerület új püspökét, aki a bizalom légkörében kezdi meg püspöki szolgálatát. Várady Lajos ugyancsak az esperesi kar nevében biztosította D. Káldy Zoltán püspököt az esperesi kar együttdolgozni akaró készségéről abból az alkalomból, hogy mint rangidős püspök az Országos Egyház lelkészi elnöki tisztébe lépett. Az esperesi értekezlet nagy figyelemmel hallgatta D. Káldy Zoltán „Szempontok az esperesi szolgálathoz” című előadását. Az előadás felmérte a külpolitikai helyzetet, valamint az esperesekre váró fontos feladatokat. Az értekezleten több hozzászólásra Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnök- helyettese válaszolt. Vázolta a nemzetközi helyzetet és kiemelte az elvi politika minden körülmények közötti jelentőségét. A felszólalást az esperesi kar tagjai nagy figyelemmel hallgatták. Dr. Ottlyk Ernő püspök az Egyházak Világtanácsának különböző konferenciáiról szólt színesen és érdekesen. A folyó ügyek megbeszélése után az értekezlet tagjai hálásan köszönték-meg az előadásokat, amelyek felmérték és körvonalazták az esperesi munkát. F. D. ttttjer 9Mrton mortöía Szentháromság után a 6. vasárnap Mt 5, 24 Isten még arról is lemond, hogy valaki neki szolgáljon, csak a felebarát szolgálatában ne történjék részéről bármi mulasztás. Isten nem kíván tőlünk mindaddig tiszteletet, amíg nem végeztük el feladatainkat embertársaink körében és nem békéltünk meg velük. Ezért utasította el Isten az izráeliek áldozatait Ézsaiás próféta könyvének a bizonysága szerint mindaddig, amíg nem teljesítették a legszükségesebb dolgot, hogy ti. irgalmasságot gyakoroltak (1, 11—17). Ezek a versek megmondják, hogy mit kíván Isten, mi tetszik neki. Ha nem teljesítjük mindezt, ha nem karoljuk fel a szűkölködőket, akkor Ö sem akar tudni rólunk. Mert amit embertársainkkal teszünk, azt Istennel és magával Krisztussal tesszük. pm o 4 I i 1
