Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-03-21 / 12. szám
„Boldogok, akik megtartják...w Lukács 11, 14—28. Beszélgetések során elég sokszor vetődik föl az élet értelmének a kérdése. Sokszor megdöbbenve kell látni azt is, hogy milyen sokan, különösen a fiatalok között, nem tudnak rá felelni. Miért is élek? Mi az élet igazi értelme és tartalma? Ha megkíséreljük egészen egyszerűsíteni a feleletet, akkor az ige mellett állva, azt mondhatjuk: Az élet értelme a „jó”-nak a megvalósítása, betöltése. A „jó” fogalmán, az ige alapján, az Isten kinyilatkoztatott akaratát értjük. Azt az akaratot, mely biztosítani akarja az ember számára a boldog életet itt a földön, de biztosítani akarja az örök életet is. Az élet ilyen értelmezése természetszerűleg magában foglalja a harcot a „rossz”- szal szemben. A „jó” fogalmával mindig szemben áll a „rossz”. Az Isten akaratával szemben áll a bűn. Ezt a harcot vívja állandóan Jézus Krisztus. A nehezen érthető fogalmak mögött igénkben, lényegében arról van szó, hogy Jézus Krisztus szembeszáll ezzel a „rossz”-al. Szemben áll a bűnnel, mely az ember életét rontja meg, azért, hogy azt legyőzze. A böjti út ezt a harcot vetíti elénk igen színesen. De elénk vetíti a nagyszerű evangéliumot is: Jézus legyőzte a „rossz”-at! Nemcsak úgy, hogy Jézus kiűzi a „néma ördögöt” és meggyógyít nagyon sok beteget, hanem úgy is, hogy megtisztítja az emberi szívet minden olyan indulattól és akarattól, mely a bűnt akarja. Jézusnak hatalma van a bűn felett! Az embert képessé teszi megtisztult életfolytatásra. Olyan életre, melyre ma is szükség van. Olyan életre, melyet igényel a világ, az élet, — és mégsem tudja egészen megvalósítani. A bűn ott van a szívünkben ma is. A bűn miatt sok mindent teszünk, ami nem „jó”. Az is világos, hogy mit kellene tenni. És mégis másképpen tesszük. Ilyenkor szeretne elénk lépni Jézus: Én legyőztem a bűnt. Ilyenkor van szükségünk az ige tanítására: Jézusnak hatalma van a győzelemre. Azt is megmutatja igénk, hogy ebben az életben csak úgy lehet megmaradnunk, ha Krisztusban maradunk. A vele való közösség óv még attól, hogy a bűn még nagyobb erővel térjen vissza életünkbe. Szoros és állandó közösséget vár tőlünk Urunk. Ezért fejezi be tanítását ezzel a mondattal: ... boldogok azok, akik az Isten beszédét hallgatják és megtartják. A közösséget Krisztussal az igével való közösségben kínálja. Ha engedjük hatni Isten igéjét életünkben, akkor Ö elvégzi az ő munkáját és gazdag tartalmat ad életünknek. Kökény Elek HÍREK — Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 5, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Lk 11, 14—28; a délutáni istentiszteleten az igehirdetés alap- igéje: Jel 5, 11—13. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Március 28-án vasárnap reggel jél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: VA- RADY LAJOS budai esperes A PESTI EGYHÁZMEGYE Lelkészi Munkaközössége március 12-én ülést tartott Koren Emil esperes vezetésével. Dr. Kása Pál írásmagyarázatot, Hafenscher Károly pedig előadást tartott „A ka- zuális igehirdetés teológiai kérdései” címen. — KOMOLY, dolgozó lány albérleti szobát keres. Cím a kiadóban. — A VASI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 16-án tartotta Celldömölkön március havi ülését. Az ülésen Sokoray Miklós, Ittzés Gábor, Smideliusz Ernő, Ba- ráth József, Fehér Károly és Németh-Farádi Mihály lelkészek előadásokkal és istentisztelettel szolgáltak. Szabó Lajos esperes az egyházmegye aktuális problémáit terjesztette elő. — ANGYALFÖLDÖN március 21-én délután 5 órakor gyülekezeti szeretetvendégség lesz. — ASBÓTH LÁSZLÓ ma- lomsoki lelkészéknek 1965. február 20-án Zsuzsanna Erzsébet nevű harmadik gyermekük született. — Szakácsnői és udvarosi munkára házaspárt keresünk azonnali felvétellel. Cím: Szeretetotthon, Gyenesdiás,' Veszprém megye. Az egyházi életnek meg kell újulnia A Bajorországi Evangélikus Egyház február 28 — március 5-ig tartotta ez évi zsinatját Bayreuthban. D. H. D1ETZ- FELBINGER püspök behatóan foglalkozott jelentésében az evangélikus egyház megújulásának a kérdéseivel. Hangsúlyozta, hogy az „egyház” tagjai húsból és vérből való emberek, akik ezer meg ezer szállal vannak hozzáköt- j ve a világhoz. Abban kell az egyháznak segítségére sietnie ezeknek az egyháztagoknak, hogy a világ zajában is meghallják a „Jó Pásztor” szavát. Ezért nyitva kell tartani az evangélikus templomokat, hogy ott csendben magukba mélyedhessenek napközben az emberek. „A Jézus Krisztusról szóló régi üzenetet” pedig elevenen és közvetlen módon kell nekik hirdetnünk. „Az egyház megújulásának nincs más útja, mint amit Isten I Krisztusban jelölt meg: a keresztnek és szolgálatnak az útja” — hangsúlyozta Dietz- felbinger püspök. Dr. Hittrich Ödön , (1865—1950) — HALÁLOZÁS. Id. Ki- szely Sándor 1965. február 26- án, életének 61. évében a kaposvári kórházban elhúnyt. Temetése március 4-én volt a ceglédi evangélikus temetőben. Az elhúnytban ifj. Ki- szely Sándor lelkész az édesapját gyászolja. — MAGLÓD: Breznyik József ny. postamester, a mag- lódi gyülekezet tagja, az egyházközség mindig áldozatkész segítője és ősi templomunk oltárképeinek festője 78 éves korában csendesen meghalt. Temetése az egész község nagy részvéte mellett március | 13-án volt. — Az igaznak emlékezete áldott! — HOFFMANN (Carl) rövid ke- reszthúros bécsi zongora jó állapotban olcsón eladó. Cím a ki- adóhivatalban. — BUNDÁK átszabása, préme- zések, szőrkucsmák Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. X. udvarban. — HARMÖNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-véte.l. Pokorny Pál Bp. IV. Újpest, Kom- ját u. 120. Telefon: 493—017. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VU, Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 10 U00 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60, _ Ft Cs ekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.1029/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. Fv.: Bolgár L Március 9-én vol't 100 éve, hogy a Komáromhoz tartozó Üjszőnyben megszületett Dr. Hittrich Ödön, a volt fasori evangélikus főgimnázium egykori igazgatója. Atyja, Hittrich Károly kereskedő, korán özvegyen hagyta hitvesét, Brengl Alojziát. Ekkor a kis Ödön 3 éves volt. Ö volt a legkisebb az árván maradt öt gyermek között. A nagyszülők és egyik nagynéni tan.ugatta az özvegyet gyermekei neveltetésében. Korai árvasága formálta komoly, kötelességtudó és emberszerető ifjúvá az értelmes gyermeket, aki a pozsonyi líceum elvégzése után a budapesti egyetemen szerzett tanári diplomat. A hajdúböszörményi gimnáziumban kezdett tanítani, innen Selmecbányára került, majd a fasori gimnáziumban működött, ahol 1914- ben az iskola igazgatója lett. Igazgatói tisztségét másfél évtizedig viselte. Eközben érdemei elismeréséül címzetes tankerületi főigazgató lett. Sokféle pedagógiai kiválóságának legmaradandóbb emléke a sokáig tankönyvül használt latin nyelvtankönyve, továbbá a közkedvelt „Der, die, das” című német nyelvkönyve, amely igen könnyen vezette be a tanulókat a német nyelvtan titkaiba. Nyugalomba vonulása után sem tudott elszakadni szeretett iskolájától, hanem mindennap bejárt és ha kellett, tanított, helyettesített A halk szavú, igazságos ember nagyon szerette a gondjaira bízott ifjúságot, akárcsak gyermekeit és unokáit. Igazgatói működése alatt a gimnáziumban származási, vagy felekezeti különbség kérdése soha föl sem merült a tanulók között. Az egész iskolát szeretetének patinája aranyozta be. Egy példa a sok közül: Egyik görög óra előtt, becsen- getés után a viháncoló fiúk birkózás közben kisebb rendetlenséggel járó kárt okoztak. „Ki csinálta ezt?” — kérdezte órakezdés előtt az igazgató. „Én voltam az, Főigazgató Ur kérem” — állt föl a dúsgazdag bankárfiú — „játékból birkóztunk, így keletkezett a kár.” ... „Hát fizetsz 40 000 Korona büntetést!” A fiú boldog arccal tette le a bírságot az asztalra. Az igazgató ekkor kihív engem, az iskolában a legszegényebb árva fiút: „Ezt kiutalom neked rendkívüli gyorssegély címén.” Engem nyomott a pénz. Lopva körülpillantottam, de a fiúk arcán harag helyett a szeretet boldog derűje ragyogott. Öra utáni szünetben vissza akartam adni a bankárfiúnak a pénzt, de ő megrökönyödve mondta: „Hová gondolsz?! örülök, hogy ennyivel és így úsztam meg!” Ekkor világosodott meg bennem a szeretet pedagógiája. Dr. Hittrich Ödön a szíve melegével az én árva életemnek legnehezebb éveit életem legkedvesebb szakaszává változtatta át. Ö nem a szájával, hanem az életével prédikálta a szeretet nagy himnuszát. Áldott emléke bizonyára ott él sok-sok hálás tanítványa szívében. Breuer Oszkár TAVASZI TÖRTÉNET A vállalat központi irodájában már régóta baj volt a toliakkal. Eredetileg mindenki kapott egy új töltőtollat, de ez a .,különleges világnap” már nagyon régen volt. Egyes rossznyelvek szerint ez a nap egybeesett azzal a történelmi nevezetességű nappal, amikor a főkönyvelő megajándékozta magával a Vállalatot. A dolog akkor úgy történt, hogy a főkönyvelő megkívánta azt az értékes töltőtollat, amit úgy gondolt zökkenőmentesen megszerezni, hogy a hivatal részére mindenkinek hozatott egy új töltőtollat. Azt is beszélik a rossznyelvek, hogy a nekik kiosztott tollak ára nem nagyon ingatta meg a Vállalat anyagi alapjait. Amikor múltak az évek és peregni kezdtek az esztendők, a toliakból is peregni kezdtek a pacák. Eleinte csak az asztalra, papírra, pulóverre. Később kézre, lábra, mindenre ... Hiába volt a tiltakozás egyenként és közösen a tintafolt pöttyös divatja ellen, a főkönyvelő megközelíthetetlen volt és hajthatatlan. —i Mit akarnak?’ Még ír! Adtán bevezette az öröklési rendet. Jó családapa lévén otthonról hozta ezt az 'újítást. Amikor új dolgozót vettek fel, az kapta meg a legrosszabb tollat, a többi pedig fokozatosan örökölt valakitől egy valamivel jobb tollat, amelyik „még írt?’. Ahogyan otthon a kistestvérek öröklik a nagyobbak kinőtt ruháit. Egy új munkatárs megjelenése ezért mindig öröm és ünnep volt. De egyben szomorúság is. Emberi együttérzéssel és részvéttel nézték az új jövevényt. — Szegényke, ma ő azt áldozat. Így érkezett meg Klári is új munkahelyére, hiatal volt, kedves és szerény. Azok közé tartozott, akik pillanatok alatt csatát nyernek. Amikor csendesen és szelíden végigment az emberek és az íróasztalok között, mindenki kedves mosollyal mondta magában: — Milyen helyes! Aztán kijött a könyvelésből, kezében a „ván- dor-toll”-al. Mindenki izgatottan hajolt fölébe a munkának és kezdett el dolgozni. Még néhány perc — súgta valaki — elkezdődik a toll-tragédia ... — Hogy fog sírni — mondta a másik. Klári leült az asztalhoz. Már éppen kezébe akarta venni a „vándortollat”, amikor eszébe jutott Pista, aki ma is elkísérte. — Milyen aranyos ez a fiú — ábrándozott egy pillanatig. Ma reggel azzal búcsúzott el tőle, hogy ezt a kis csomagot csak akkor bonthatja fel, ha elkezdi új helyén a munkát. — Jaj, még nem is láttam ...és elkezdte kibontani a csomagot. Üj, sdép. gyönyörű töltőtoll, mellette egy kis cédulán csak ez a pár szó: — Jó munkát kíván •— Pista! Klárinak egyszerre jókedve támadt. Fogta az ajándéktollat és délig vidáman dolgozott. Ebédszünet alatt a főkönyvelő titokban odament Klári asztalához. Talán először, mióta itt volt, — lelkiismeretfurdalása volt. — Azóta biztosan már sír is az a szegény kislány. Biztosan tintás is már a ruhája ... Ki tudja, talán a saját leánya jutott az eszébe, aki még kicsi ugyan, de egyszer majd ö is így veszi kezébe a tollat. — De borzasztó lenne, ha ö is igy kezdené! Hirtelen ráhajolt az íróasztalra, és — viszszalopta a rossz töltőtollat. Ami ezután történt, percek műve volt. A hivatalsegéd már hozta is az új töltőtollakat. És ő soha nem ismert örömmel tette oda minden íróasztalra új dobozokban az új töltőtollakat. • Mikor feljöttek az ebédről, már ünnep volt. A leányok, asszonyok csókolták Klárit, a férfiak gratuláltak. Klárival együtt tárgyalták a tollak titkát. Munkaidő után két boldog fiatal találkozott a kapuban a gyönyörű márciusi napfényben. És egy boldog leány vidáman újságolta a fiúnak az első nap eseményeit: — Köszönöm a tollat Pista — gyönyörűen ír! Friedrich Lajos HÉTRÓL—HÉTRE A bárány Jel 5, 11—13. Ez az ige emlékeztet és mozgósít. Emlékeztet arra, kicsoda Jézus Krisztus. Több ö, mint isteni titkok ismerője, vagy eligazító életigazságok avatott hirdetője. Nagyon keveset mondunk róla azzal, hogy életével és halálával pecsételte meg az általa hirdetett igazságokat. Jelentősége átlép nemcsak országhatárokat, hanem kontinenseket is. Túlhaladja nemcsak korszakok időkereteit, de magát az időt is. Nagyságát és fontosságát nem lehet eltúlozni, legfeljebb eltorzítani. Nagyságával csak szeretete vetekszik. Irgalmassága még bűnös voltunknál is nagyobb. Uraknak ura — mindenki szolgája, magát mindenkiért feláldozó áldozati bárány —, az Ítélet teljhatalmú ura, Isten Fia — Mária gyermeke, Lázár feltámasztója —, a kereszten végsőt sóhajtó, elvérző ember hallatlan feszültségű ellenpárjai csak egy kis részét érzékeltetik az Ö páratlan nagyságának és jelentőségének. Lám, János apostol, az egykori szemtanú, aki látta öt a megdicsőülés hegyén és a kereszten, több évtizedes apostoli szolgálat tapasztalatának birtokában is keresi a szavakat és képeket, hogyan szóljon az Ö világot átfogó nagyságáról és kegyelmének mélységéről. így próbálja Öt szemünk elé állítani: a királyi székben ülő, megölt Bárány. „Alázatos és magasztos fejedelem”, visszhangzik a felismerés a Jézust dicsérő gyülekezet ajkán. Nagysága hivő hódolatot igényel. Szeretete szeretette mozgósít. Irgalmassága irgalomra késztet. Életáldozata jóraszánt életet kíván. Bűnbocsánata bűnbánatra indít. Szentsége tisztaságra kötelez. Hatalma engedelmességet követel. János apostol boldogan ad hírt arról a látomásáról, hogy a mennyei istentiszteleten minden teremtmény zengi a Bárány dicsőségét. Zengje a mi életünk is itt a földön, nemcsak orgonaszótól kísérten, de a munka szép muzsikájától színezetten is az ö dicsőségét Dicsérje Öt szívünk, szánk, kezünk! Szalay Sándor NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: V. MÖZES 10,21; II. TIMÖTEUS 1,8. — Isten- nek annyiban van szüksége reánk, amennyire szolgáljuk az Ö ügyét. Ellenkező esetben még a kövekből is támaszt követőket magának. „Ne szégyellő azért a mi Urunkról való bizonyság- tételt.” Efezus 5,1—9; Zsoltárok 25,12—22. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 54,4; RÓMA 1,16. — Krisztus keresztjét nek fényében ismerjük meg az Isten szeretetét, s mindazt, hogy mit tett és tesz a mai napig nemcsak velünk, hanem értünk is az Isten. „Istennek hatalma az minden hivő üdvösségére.” I. Péter 1,13—2r; Lukács 19,1—10. KEDD: MALAKIÄS 3,18; EFEZUS 5,6—7. — „Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel, mert ezekért jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Ti tehát ne legyetek társai ezeknek!” Márk 6,7—13; Lukács 19,11—28. SZERDA: JEREMIAS 32,27; RÓMA 4,21. — Krisztus feladata kettős; ott állni Isten és az ember mellett. Az ember mellett azért, hogy ne álljak egyedül bűneimmel szemben, lsen mellett pedig azért, hogy ne emlékezzék bűneimre, mert akkor kicsoda állhatna meg Előtte? Lukács 22,24—30; Lukács 19.29—40. CSÜTÖRTÖK: V. MÓZES 33,12; FILIPPI 3,20. — A keresztyénnek két hazája van: az egyik odaát, a másik pedig itt. A kettő között összefüggés van. Van átmenet egyikből a másikba Jézus Krisztuson keresztül, aki már ebben a világban úti társ akar lenni. Lukács 8,38—44; Lukács 19,41—48. PÉNTEK: ÉZSAlAS 57,18; RÓMA 4,25. — Isten nemcsak látja az ember útját, hanem figyelemmel is kísér ezen az úton. Ez nem jelent passzivitást az Isten részéről, mert gyászban vigasztalást nyújt, az erőtlent pedig megerősíti. I. Korintus 4,9—16; Lukács 20,1—8. SZOMBAT: I. KIRÁLYOK 8,60; KOLOSSE 1,28. — „Krisztust hirdetjük, amikor intünk minden embert, tanítunk minden embert.” Ézsaiás 49,1—6; Lukács 20,9—19. k. I. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. március 21-én Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. dr. Kékén András 12. közgyűlés du. 6. D. Káldy Zoltán előadása. Fasor dé. fél 10. (urv) Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő | de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Fái du. 6. ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. du. Szeretetvendégség Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestúlyhely de. 10. Kürtösy Kálmán Pestlőrinc de. 11. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Pál Béla Sashalom de. 9. Pál Béla Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 10. (német, urv.) Vára- dy Lajos de. 11. Nikodemuse János este 7. Schreiner Vilmos Torokoó tér de. fél 9. Nikodemusz János Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. este fél 7. Pesthidegkut de. fél 11. Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (ürvj Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelcnvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de 11. |)llllllllllllllllllll!lll!llllllllll!llllllli!llll!illlllll^ EÉ 1965. március 21-én, vaEj sárnap délután 6 ói-akor = = a Deák téri templomEj ■E ban = = D. KÁLDY ZOLTÁN I = püspök előadást tart a Ül = budapesti gyülekezetek ü j§ híveinek az afrikai egyEj = házak életéről. álilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll! Vn lllllf!ililllll{tll!ltliJ!l!ll!ll!lll!l!l!l^ I Ül I i ill 11 lllllliiT Hl A szerkesztő postája A „Botrány a temetésen” cikkünkre sok hozzászólás érkezett. Néhányat ezek közül közöltünk lapunkban, mert fontosnak tartjuk, hogy a temetéseken elhangzó igehirdetések es „beszédek” problémáját több oldalról is megvilágítsuk. A „Búcsúztató?” és „Temetés” című cikkeink is kapcsolatban vannak a fenti kérdéssel. Ezt a témát a következő számban megjelenő „Válasz”-szal lezárjuk egyelőre. Rengeteg vers érkezik szerkesztőségünkbe. Minden ilyen kéziratot is elolvasunk. Hangsúlyozom azonban, hogy nem tartjuk „illetékeseknek” magunkat a „kezdő tehetségek” megb- rálására. Sovány Mária versét külön megdicsérem, mert nerr- csak a tartalma kívánkozott lapunkba, hanem „formakészsége” is meglepően jó korához képest. Az ún. „igeírókat” viszont arra kérjük, hogy ne „új igéket” írogassanak, hanem Isten igéjét tolmácsolják helyesen! A „Tartsuk meg magunkat” c. cikk nem közölhető. Lássa me;? a szerző, hogy mi a különbség 1948 és 1965 között! Alkalmazott képei és hasonlatai teljesen elavultak. Figyelmeztetjük munkatársainkat, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!
