Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-05 / 1. szám

AZ ANGYAL ÉS A VELE MEGJELENŐ „mennyei sere­gek sokaságának” említése nél­kül szinte el sem tudjuk kép­zelni a karácsony történetét. Pedig van egy evangélium, a Jánosé, amelyik az angyalok említése nélkül szól karácsony­ról. Amit Lukács hosszasan, részletezőn beszél el, azt ő egy mondatba tömöríti: az Ige testté lett. Egy szóval sem em­líti az angyalokat. Mintha le­léptetné őket felesleges sta­tisztákként a karácsonyi szín­padról. Mintha kiradírozná az angyalokat, mintha „mítoszta- lanítaná” Lukács elbeszélését. Tényleg így van? — Szó sincs róla! Ugyanannak a fejezetnek a végén, amelyben a testtélétel titkát közli János evangélista, olvashatjuk Jézusnak ezeket a szavait: „Mostantól fogva meg­látjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint íelszáll- nak és leszóllnak az Ember Fiára.” János nem radíroz, nem mítosztalanít, hanem ki­emeli, nagyítóval közelhozza, a legelső képsíkba — prömiér plánba — helyezi a karácsonyi történet középponti, döntő ese­ményét. A karácsonyi történetnek ez a kétféle közlése, a Lukács ál­tal bemutatott szélesvásznú kép és a János által kinagyí­tott, előtérbe állított közép­ponti esemény segítséget nyújthat ahhoz, hogy — ha nem is mindent —. de — vala­mit elmondjunk az angyalok­ról. Ha szembesítjük a kará­csonyi történet különböző le­írását, két megállapításra jut­hatunk: 1. Az angyalokat reálissá, valóssá, karácsony ténye teszi számunkra. 2. A karácsonyi történet reá­lissá csak az angyalok szolgá­lata által válik ma is. KARÁCSONY TÉNYE, az Ige testté létele azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs Isten nélküli ember. Akár törődöm vele akár nem, Isten törődik velem. Velünk az Isten! Immá- nuél! — Ez karácsony. A Jó Pásztor megkereste és megta­lálta az elveszett juhot. Ott­hagyta a kilencvenkilencet az egyért. Ez az elveszett és meg­talált egy, az Ő földi teremt­ménye: az ember. A kilenc­venkilenc otthagyott, a terem­tés láthatatlan része: a menny, az angyalok. Karácsony té­nyét tehát így is ki lehet fe­jezni: Isten otthagyta az eget, az angyalok világát — az em­berért. Az otthagyottak azon­ban nem érzik magukat elha­gyottnak. „Nagy öröm van a mennyben” — olvassuk az el­veszett juhról és az elveszett drachmáról szóló példázatok végén. Ez az öröm nyomonkö- veti, szolgálja és körülveszi ka­rácsony tényét! Amikor meg­világosodik számomra kará­csony ténye, Isten megtartó szeretete a Jézus Krisztusban, akkor figyelek fel arra, a kü­lönös atmoszférára, amely ezt a szeretetet körülveszi, befo­gadását lelkemben előkészíti. Ez az atmoszféra éppen az an­gyalok szolgálata. Az angyalnak önálló, egyedi léte nincs. Csak a szolgálatát lehet leírni, alakját nem. Arra a kérdésre, hogy milyen az an­gyal, csak hasonlattal lehet fe­lelni. A legszebb karácsonyi kép is, amelyen angyal szere­pel, csak hasonlat. Ha megkísérlem karácsony tényétől elvonatkozva, abszt­rakt módon az angyalok felé fordítani érdeklődésemet, ha azt kérdem például: milyen úton-módon lehetne tapasztala­tot szerezni az angyalok léte felől? — olyasmit teszek, mint­ha az árnyékot fény nélkül akarnám megfigyelni. így in­goványos területre jutok s az Űr angyala helyett tündérek­kel, szellemekkel, szárnyas, mesebeli lényekkel, képzelgé­sekkel s nem realitással van dolgom. Luther azért szállt szembe a középkori angyaltisz­telettel, mert az angyalokat ön­álló témává tették a közép­kori egyházban s a kép közép­pontjából kiszorították kará­csony titkát. A karácsonyi törté­net a legreálisabb, a legva­lóságosabb esemény a föld va­lamennyi eseménye között. Megjelenési formája szerint persze nagyon szürke, minden­napi történet. Miről is szól? Augustus császár idejében, vi­szonylag eléggé pontosan meg­határozható időpontban, a nagy római birodalom egyik távoli, sok gondot okozó provinciájá­ban, egy zsidó asszonynak fia született. Ennyi az egész. Ez igazán nem volt ritka esemény. A történetírók ilyesmit nem szoktak nyilváhtartani. Ennek a gyermekszületésnek a jelen­tőségét — magától — nemhogy a történetírók, de a pásztorok, a napkeleti bölcsek, sőt Mária és József, de még Heródes sem ismerte volna fel. Ennek a szürke történelmi eseménynek a jelentősége Isten teremtett világának láthatatlan, szá­munkra tapasztalatilag meg­foghatatlan részében, a menny­ben, az ő angyalai között vált először ismertté. Az apostolok és a testté lett Ige többi ta­núi csak az angyalok után látták meg a Betlehemben tör­tént hétköznapi eseményben Isten dicsőségét, az Ö szerete- tének diadalát. Az angyalok szolgálata nél­kül a karácsonyi történetben Istent összetévesztenénk ön­magunkkal, hangulatainkkal, gondolatainkkal, vágyainkkal. Az angyalok szolgálata nélkül pásztorromantikává, vagy az anyaság dicséretévé, vagy nap­keleti mesévé válik a karácso­nyi történet. Az elpolgáriaso- dott keresztyénség kegyessége gyermekszobákban adott csak letelepedési engedélyt az an­gyalok számára; a karácsonyi történet pedig a szegénység hangulatos megszépítésének és a jótékonyság magasztalásának eszköze lett. Nem véletlen a kettő közötti kapcsolat! Az el- polgáriasodott keresztyénség teológiája, az úgynevezett li­berális teológia, attól a jó szán­déktól vezetve, hogy így el- fogadhatóbbá teszi a „modern ember” számára a Biblia üze­netét, az angyalokat a litur­gia, a költészet és a pszicholó­gia világába száműzte; a bib­liai történetek anyagával, ma­gának Jézusnak a személyével kapcsolatban pedig a legna­gyobb bizonytalanságba jutott. A kettő között ismét nem vé­letlen az összefüggés. Az angyalok szolgálata nél­kül magam is csak tétován, kétkedve, a karácsonyi hangu­lat ködébe burkoltan figyelek p karácsonyi történetre. Luther klasszikussá vált reggeli és esti imádságában ezért is kéri Istentől (Tőle és nem az an- g.yaltól!): „a Te szent angyalod legyen Velem ...” Csak így, az angyalok szolgálatával valós Isten emberszeretetének törté­nete, karácsony, a földön. Benczúr László cA bwpkáeA&lÁkhjzht MÄR EGY HETE ÜSZKÄLT a három karácsonyi ponty a konyha közepén álló mosótek- nőben. Napjában háromszor kaptak friss vizet, hogy iszap­ízüket elveszítsék, amit a világ legjobb és leghíresebb „len­gyel mártása” sem tudna kü­lönben elvenni. Mi pedig, gyermekek ott guggoltunk a fateknő körül és éreztük az egész napon uralkodó csodát, amely a világ minden ellen­tétét kibékíti egymással. Kinn a folyón a jégtáblák szorosan Összepréselődtek s helyenként egymásra torlódtak. A tanács­ház előtt álló platánok ágai a sok jégtől olyan robajjal törtek le, hogy az öreg portás ellen­séges ágyúk támadásának vél­te. Itt pedig a barátságosan meleg konyhában, ahol a leg­eldugottabb sarokban sem hú­zódhatott meg egyetlen por­szem, a teknő nyitott óceánjá­ban három szörny úszkált, há­tukon a titokzatos ősiszappal. Borzongás örömünket még az a gondolat sem zavarta meg, hogy ezek. a ritka és jóindu­latú lakótársak még ma éle­tüket vesztik s estére a gő­zölgő mártásban együtt fog­ynak úszkálni hófehér és rozs­davörös kolbászdarabokkal. EGYRE FÉKTELENEBBÜL KAVAROGTAK kinn a hó- pelyhek s egyre nyugodtabb és csöndesebb lett a világ. Nagynénénk sem hallatott zsémbes tirádát, bár hatalmas gyékénypapucsával . belelépett az almáslepénybe, mely pin­celépcsőnkön állt, hogy kihűl­jön s így vált az öregasszony merész korcsolyamutatványá- nak eszközévé. „Azt hihetné az ember, hogy ez lehetetlen”, mondta és megcsóválta fejét szinte ünnepélyesen. „Jézuska még sem engedte meg, hogy a lábamat törjem! Szép ünne­pem lett volna!...” Alkonyat közeledi én minden kéményből azonos illat szállt felfelé: nyers méizeskalácstészta, finom fű­szerek, sötét-édes sör, csöpp­nyi ecet és kevéske cukor ke­veréke. Mindez együtt, s hoz­zá még savanyú káposzta, adja a világhírű lengyel-mártást, melyet évente egyszer szabad készíteni, szentestén, esetleg még Szilveszterkor is. A szent napon az ellentétes ízek egy, egységes jóízzé egyesülnek, új­szerű, békés-kedves illattá. De túl minden konyhai előíráson, ehhez távolabbi eszközök is hozzájárulnak. így: megpörkö- lődött fenyőág illata, kialvó gyertyacsonk viasszagú füstje, a húsboltocska játék marcipán­kolbászainak meséket idéző le- hellete, az ajándék pulóver, zokni, hosszú alsónadrág bolti frissességű textilillata, a fé­nyesre dörzsölt Jonatán alma fanyar-édes illata, a vörösbor­puncs buja lehellete, a játék­gőzgép spirituszgőze és a mag­néziumpor vegytani tárgyias- sága, mely váratlanságával se­gít az ünneplésben csodagyer­tya, csillagszóró képében. AZ ELTERÜLŐ BÉKE azon­ban nem hatolt be szívem leg­rejtettebb zugába. Fűrészek, fúrók, csavarhúzók, ragyogó faragókések a kívánság metsző fényét lövell ték elő, mert szüntelenül kínzott a kérdés, vajon megkapom-e a forró vággyal várt barkácsolókészle­tet. Édesanyám alig engedte meg, hogy kívánságomat kife­jezzem; már közben majdnem kitört: „Még mit nem, hogy szekrényeinket beszegezd és a varrógépet ismét szétszedjed! Mit képzelsz...” Még édes­apám mindig tisztán fénylő szeméből sem tudtam az aján­dékosztás pillanatáig egyértel­mű igent kiolvasni. Ismételten megkísérelt kérdéseimre ezt felelte: „Hát bizony... Édes­anyád kemény volt ebben a te­kintetben, de a szentestén min­dennek valóban békésen kell folynia.”... S azután félig húnyt szemmel, mialatt mi az ajtó mögé menekültünk, kivé­gezte a pontyokat és felemelt Budapesten, 1964. január 5-én Deák tér de. 9. (urv) dr. Kékén András de. 11. (urv) Haíenscher Károly du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. léi 10- Harmati Béla, de. 11. Harmati Béla du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil tlllöi út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57 b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kál­mán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya' de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (urv) Detre János Ilákosfalva de. 8. Boros Ká­roly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Káposzta La­jos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákrshegy de. 9. Rákosii­dét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Déesikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Xorockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csen- gődy László de. 11. Csengődy László este fél 7.,Csengődy László Budakeszi de. 8. Rutikay Elemér Festhidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. dr. Rezes- sy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zol­tán du. 6. Uzon László Németvöl­gyi út de. 9. Uzon László Kelen- völgv de. 9. Visontai Róbert Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert Cse­pel de. 1L hangon beszélt Heródes véres tettéről, aki minden fiúcskát kivégeztetett, és aki óriási csi­bész lehetett. Valójában csak azért tette volna, hogy Jézus születését ezzel az ünnepi la­komával üljük meg, mely nél­kül egyáltalában nem lenne karácsony. Nyelvét csettintve dicsérte aztán a tejes pon­tyot, mint egészen különle­ges ínyencfalatot. Mindhárom szörny tejes volt... Kétségkívül Krisztus szüle­tése óta ez volt az első szent­este, melyen az öröm patakocs­kája nem csoboghatott zavar­talanul. S mindez csupán a barkácsolókészlet miatt, szü­leim szűkkeblűsége miatt! Vi­lágos, hogy a lengyel mártás sem sikerülhetett, hiszen édes­anyám azt mondta:, „Ha a fe­jem tetejére állok is — ezúttal nagyon kiérződik a petrezse­lyem íze, s a mézeskalács is odaégett, mintha enyv lenne benne cukor helyett!” A ROSSZ ELŐJELEK nem hazudtak. Az ezüstcsengő hangjára az ünnepélyesen fel­díszített „tiszta-szobába” lép­tünk. A fenyőfa kegyes fényé­ben, a csendes és szentséges éj szívre harmatozó régi dal­lama alatt, gyermekien vágya­Budapesten, 1964. január 6-án Deák tér de. 11. (urv) dr. Kékén András clu. 6. (urv) Hafenscher Károly Fasor de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Thaly Kálmán U. de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 7. Takács József Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Bécsikapu tér de. 11. Schreiner Vilmos dm 7. Schreiner Vilmos Óbuda de. 10. Fülöp Dezső du. 6. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 11. Ruttkay Elemér du. fél 7. Csengődy László Festhidegkut du. fél 6. Ruttkay Elemér Kelen­föld de. 11. (urv) Uzon László du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csepel de. 11. evangélikus elet . á Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztőt D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vili.. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 63.6078/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest kozó szemem titkon arra a helyre pillantott, ahol ajándé­kaim halma volt és — a bar­kácsolókészletet nem láttam ott! A mértéktelen szomorú­ság és csalódás miatt még sírni sem tudtam. Ügy vettem ke­zembe az ajándékokat, mint a kőműves a téglákat, amelyek­ből idegeneknek épít házat. Ekkor édesapám közvetlen közelségét éreztem magam mö­gött, „No!” tört ki belőle a kiál­tás. „Nem szabad szomorkod- nod — ma, szentestén. Gyere, gyere csak gyorsan!” És egyik kezével a túlsó falnál álló ma­gas vitrinhez húzott. A másik kezével széket tolt oda zörög­ve, hogy még a karácsonyfa színes üveggolyói is táncolni kezdtek. És akkor a székre ug­rott és a vitrinről felém nyúj­totta és a karjaimba nyomta — a barkácsolókészletet. Fedelén pompás színes kép, rajta a vágyva vágyott finom spirál­fúró, a csavarhúzó, mely úgy készült, hogy fémrésze soha ki nem mozdul famarkolatából, a kézifűrész, amelynek olyari csillogó foga volt, mint a zsák­mányra éhes harcsáé! — Sőt még satu is volt ebben a cso­dálatos készletben. Mindezt egy másodperc töredéke alatt lát­tam meg, miközben észrevet­tem édesanyámnak apámra Ve­tett pillantását is, akiből tel­jes szeretet áradt felém és hum cut öröm a kettősen sikerült meglepetésen. És éppen ez késztetett, hogy felüvöltsek, mint a kiskutya, amelyik a holdra panaszolja világfájdal­mát, mert végső következtetés­sel meggyőződött róla, hogy a legjobb gazda sem ajándékoz­hat neki semmit. Mert a bar­kácsolókészlet mássá lett a vitrin tetején, mint lett volna a karácsonyfa alatt. A kará­csonyban olyan szép volt min­den a maga helyén. A halak a teknőben, a lengyel mártás, a készülődés, a várakozás, az illatok, minden. S vannak dol­gok — játékok s egyebek — amiknek a fa alatt a helyük. Mert a fa alatt más a szere­tet fénye, ami rájuk sugaraz s belőlük száll. Tudtam én, hogy minden ajándék a szüleimtől van — de a fa alól kellett. Mert itt egy kicsit nz övé volt, aki megszületett. Mindezt nem tudtam volna így elmondani, de édesapám feljajdulásombóí azonnal megértette. S akkor ő még szomorúbb lett, mint én. És ezt mondta: „Most értem csak, miért ünnepelünk min­den nagy ünnepet fiyolc nap­pal előtte és utána is. Érted-e fiam? Érted-e, hogy mekkora szamár vagyok? De az ilyen szamár is hozzátartozik a já­szolhoz a betlehemi istállóban, hogy nevethessen rajta Jézus. I-á, i-á! Ezen aztán nekem is hangosan nevetnem kellett s a telihold helyett már csak a tündöklő karácsonyfát láttam. Alfons Teucher Németből fordította: Műn ez Frigyes yniimíliiiiiiiiiimiiiiiminaiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiií’iiimtinílriiiiiiiii'iiiiiiríliimlíiiíiiiiii’iiií'ríiiiiiííiiin'iiti) ISTENTISZTELETI REND Húsz éves a rákoskeresztúri templom kAkoskeresztűr a fő­város ZÖLDÖVEZETÉHEZ tartozik, Nagy-Budapest XVII. kerülete. Félórát sem kell mennünk a gépkocsin á Deák térről, máris az új papiak előtt állunk meg. „Kacsalábon for­gó papiak” — szokták monda­ni Pesten. Ez túlzás, de el kell ismerni, hogy ügyesen, korsze­rűen alakították át a régi épü­csövet tart. Neon világítócső keretezi az oltártér félkörívét is. ..A rákoskeresztúri gyüleke­zet kísérletezett talán először neon templomi világítással. Akkor merész kezdeményezés volt, ma inkább csak rejtett megvilágításra alkalmazzák a neont, mint pl. a Deák téren. Közvetlen fényét túl élesnek* hidegnek érezzük. letet úgy, hogy most egy fedél alá került a lelkészlakás, iro­da, gyülekezeti terem. A gyülekezet igazi ékessége azonban a 20 éves fennállása alkalmából kívül-belül meg­újított, fűtőtestekkel felszerelt templom. Szép már maga a környezet. A kerületi tanács gyönyörűen rendbehozatta a templom körüli parkot. Utak­kal tagolt selymes gyep. A homlokzati oldalon terméskő­vel kirakott alacsony terasz emeli a parkot az úttest szint­je fölé. A templom mögött domb. Tetején a Vigyázó csa­lád mauzóleuma. A hatalmas gyepes teret balfelől a volt Podmaniczky kastély — most ipari tanulók iskolája és ott­hona — zárja le kőkerítésével; Fent a domboldalban szabad­téri színpadot terveznek. Jobb- felől tágas új műút kanyarodik fel arra. A templomkapu előtt né­hány szóval Mayer Frigyes gondnok, majd dr. Szalay Ká­roly főorvos, a gyülekezet fel­ügyelője köszöntötte Káldy Zoltán püspököt, aki feleségé­vel együtt érkezett Rákoske­resztúrra, hogy az egyházi esz­tendő utolsó vasárnapján a templom felszentelésének 20. évfordulója alkalmával prédi­káljon. „Húsz esztendő nem nagy idő — mondotta dr. Sza­lay Károly —, de ha arra gon­dolunk, hogy a háború utolsó évében készült el a templom s hogy noha a megszálló né­met seregek .tüzérségi támasz­ponttá szemelték ki, majd a torony felrobbantását is tervbe vették — sok hálaadással kell megköszönni Istennek, s nem lehet magától értetődőnek te­kinteni a templom megmara­dását.” A TEMPLOM LEGNAGYOBB ÉKESSÉGE, ha megtölti a gyü- leket — szokták mondani. A rákoskeresztúri templomot ezen kívül még belső terének szép tagoltsága, a vasbeton szerke­zet átgondolt alkalmazása is széppé teszi. A falak hófehé­rek. Köröskörül a fal mentén embermagasságban faburko­lat teszi barátságosan közvet­lenné a sok ember befogadá­sára alkalmas templomhajót. Az oltár egyszerű hosszúkás asztal, vastag keményfa la­pokból. Mögötte a félkörös nyí­lású oltárteret hatalmas fal­festmény zárja le, Grünewald híres isenheimi szárnyasoltárá­nak másolata: a megfeszített „Isten bárányára” Keresztelő János baljában kinyitott Bib­liával, nagy csontos mutatóuj­jával rámutat: Ő hordozza a világ bűneit. Ezzel a mozdu­lattal festette meg később Cra­nach a wittenbergi templom­ban prédikáló Luthert. Az ol­táron zömök, oda illő, ková­csolt vasból készült gyertyatar­tók vastag viaszgyertyát tarta­nak. Mennyivel szebb a fé­nyük a hideg és túlságosan kemény neonfénynél. A temp­lomteret tagoló pillérekről szép mívű kovácsoltvas falikarok nyúlnál; a padok fölé. Mind­egy:^ egy-egy kör alakú neon­KÄLDY ZOLTÁN PÜSPÖK I. Péter 2, 9. alapján beszélt. Mi a gyülekezet? Az ige hall­gatására és továbbadására ki­hívott, a kísértések és a bűn felett diadalmaskodó, a másik ember ügyét imádságban Is­ten színe elé vivő szent nép. Szent nép nemcsak azt jelenti* hogy Isten tulajdona, hanem azt is, hogy másképpen él. Ar­ra hívattunk, hogy másképpen éljünk. A keresztyén gyüleke­zetnek és tagjainak mindenki­nél nagyobb hűséggel kell hét­köznapi munkáját végeznie* mindenkinél forróbban kell ezt a hazát, ezt a népet szeretnie, mindenkinél több türelemmel kell foglalkoznia a mai embe­riség nem reménytelen, de bo­nyolult kérdéseivel. Az istentisztelet után a püs­pök az egyházkerület nevében* dr. Kosa Pál lelkész a gyüle­kezet nevében megkoszorúzta Melzer János emléktábláját a templom falán, 1848 idején volt lelkésze a gyülekezetnek. Halálra ítélték, majd a halálos ítéletet várfogságra változtat­ták. Erre az ünnepségre megér­kezett már Ferenczy Zoltán, a gyülekezet másodlelkésze is, miután megtartotta a gyüleke­zet másik két templomában: Rákoshegyen és Rákosligeten az istentiszteletet, sőt még a kerületi tanács vezetőségének egy rövid értekezletén is részt vett, ahol az egyházak vezetői­nek véleményét is megkérdez­ték néhány, a XVII. kerület életét érdeklő ügyben. Már évek óta gyakorolják Rákoske­resztúron ezt a közvetlen kap­csolatot. Itt kell megemlíteni azt is, hogy ennek a kerület­nek képviselője az országház­ban dr. Vető Lajos püspök. „Másképpen élni” — a temp­lomi igehirdetésnek ezzel a kérdéssel foglalkozó gondola­taira tért vissza dr. Kása Pál lelkész, mikor a prebitérium körében, fehér asztal mellett köszöntötte a püspököt és dr. Szalay Károly felügyelő, mi­kor a püspökké szentelés öt­éves évfordulójáról emlékezett meg. Mindketten hangsúlyoz­ták, hogy egy önmaga s szol­gálatának iránya felől bizony­talanságba jutott egyháznak mutatta meg Káldy Zoltán püspök, hogyan lehet és ho­gyan kell keresztyén módra élni és szolgálni hazánkban, mit jelent „másképpen élni” —< ma. A GYÜLEKEZET VEZETŐ­SÉGE és presbitériuma abban a reményben vett búcsút a püs­pöktől, hogy hamarosan ismét köszönthetik. Lelkészük fia* Kása László ebben a tanévben fejezi be tanulmányait akadé­miánkon. örülnének, ha lel- késszéavatása abban a gyüle­kezetben történnék, ahol fel­nevelkedett. A nevezetes na­pon ő is jelen volt. Ű vezé­nyelte az énekkart. B. ív * * A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom