Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-05-27 / 22. szám
TÁBORNOKOK ÖSSZEESKÜVÉSE Tavaszi emlék f fS fci a. napilapokat az utóbbi ■* hetekben, hónapokban — sőt nyugodtan mondhatjuk, években —, figyelmesen olvassa, egy feltűnő jelenségre lesz figyelmes. S e jelenséget így tudnék legegyszerűbben címkézni: tábornokok, összeesküvése. A hírek effélék: valahol Dél-Amerikában — legutóbb éppen Argentínában — a hadsereg „kezébe vette a hatalmat”, megbuktatta a kormányt, katonatiszti junta irányítja az eseményeket. Vagy valahol Közép-Keleten, „a fegyveres erők államcsínyt kísérelték meg". Páncélosok dübörögnek az utcákon s a hadsereg saját honfitársaira tüzel. S ami itt történik, szinte a szemünk előtt, Franciaországban: a szabadság, egyenlőség, testvériség egykori klasszikus földje, összeesküvő tábornokok markában vergődik. Mert nem kétéges, hogy az OAS terrorszervezete s vezetői azért garázdálkodhatnak mindmáig büntetlenül s korláttalanul, mert cinkosaik ott ülnek a hadsereg legfontosabb vezető pozícióiban. Abban a- hadseregben, amelynek feladata volna most már az algériai kormánnyal való megegyezés után e megegyezést végrehajtani s a sokat szenvedett Algériának végre békét biztosítani. Ám nemcsak Algériában nincsen béke, hanem maga Fraciaország is a polgárháború küszöbére sodródott. S mindennek oka: tábornokok, katonai vezetők bizonytalan, eőt sokszor egyáltalán nem is kétséges magatartása, a fasizmussal való burkoltabb-nyíl- tabb kacérkodása. S szóljunk-e arról, hogy az Egyesült Államokban a „Pentagon” — az USA hadügyminisztériumának és vezérkari főnökségének székhelye, ötszögű palotájáról nevezik így —, valóságos állammá nőtte ki magát az államban s egyre-másra érezteti hatalmát az államvezetésben. Vagy említsük-e, hogy Nyu- gat-Németországban egyre döntőbb szerepet játszanak a Volt náci tábornokok — ma a NATO vagy az új Wehrmacht tisztjei — s, a gombamódra szaporodó különféle elnevezésű, de nagyon is egycélú katonai egyesületek. Hogyan értsük és értelmez- aük -ezeket a jelenségeket? A történelemben nem első ízben történik, hogy a hadsereg és annak Vezetői döntő szerephez jutnák országok sorsának irányításában. A Itómai Birodalom történetéből ismertek az ún. „katonacsászárok”. Így nevezték őket, mert katonai vezetőkből, tábornokokból lettek császárokká s többnyire a hadsereg ültette őket trónra. Legtöbbször azután ugyancsak a hadsereg, a légiók ereje taszította őket le a császári trónusról, hogy valaki mást, egy másik tábornokot, ültessen a helyükbe. — Ugyancsak ismert a francia hadsereg szerepe a „kis tábornok”, Bonaparte Napóleon uralomra jutásában. Akadtak tehát máskor is a történelemben politizáló tábornokok, akik a rájuk bízott fegyveres erők hatalmával igyekeztek akaratukat rákényszeríteni országokra, népekre. Az is bizonyos azonban, hogy úgy tűnik: napjainkban ezek a jelenségek egyre gyakoribbak s aggasztó méreteket öltenek. Gondoljunk csak az említett két legkirívóbb példára: Argentínára és Franciaországra. Mi az oka a tábornokok egyre fenyegetőbb méretű összeesküvésének, a hadseregek egyre gyakoribb lázadásának? Ez az ok, pontosabban az okok sorozata, nem a fegyverviselés, a katonai szolgálat természetében magában rejlik. Pedig éppen keresztyén emberek szoktak néha ilyenfélekép«- pen gondolkodni. Az az igazság azonban, hogy rajongásba esünk, ha azt véljük, hogy már eljött az ideje a fegyverek erejéről való végleges és teljes lemondásnak. Lehet, hogy holnap, holnapután eljön s minden erőnkkel igyekszünk is azon, hogy eljöjjön: a teljes és általános leszerelés, a népek közötti béke kora. Amíg azonban tartani kell a békebontóktól, addig szükség van a védekezésre. Mert nem mindegy, hogy kinek a kezében van a fegyver. Annak-e, aki azt elnyomásra, más népek letiprására használja, vagy annak, aki a békét őrzi vele, aki gátat vet a támadó és ártó szándéknak. S itt éhkezünk el az első döntő felismeréshez: nem véletlen, hogy a bennünket foglalkoztató aggasztó jelenségek: a tábornokok összeesküvése, hadseregek lázadása a világnak mindig csak egyik felén jellemzőek. Ott, ahol egy thég- haladott társadalmi rendszer próbálja fenntartani létét. Ott, ahol gyarmati hatalmak szeretnék elnyomott népek felett uralmukat meghosszabbítani. Egy beteg, lázban vergődő társadalom tünetei ezek a jelenségek. M egvilágíthatja ezt egy másik összefüggés feltárása is. Tábornokok összeesküvése, hadseregek zendülése mögött ott a titkos rugó: ezek a hadseregek nem a nép hadserege, e katonai vezetők valójában nem népüket szolgálják D. Dr. Yefő Lajos püspök Nagybörzsönyben D. Dr. Vető Lajos, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöké, május hó 13-án Harkányi László egyetemes főtitkár és Csengődy László kerületi lelkész kíséretében meglátogatta a nagybörzsönyi gyülekezetei. A püspök a délelőtti istentiszteleten igehirdetéssel tzolgált. A gyülekezet rövid ünnepi közgyűlés keretében köszöntötte püspökét. A közgyűlés után a püspök hosz- szabb beszélgetést folytatott a presbiterekkel aktuális egyháxzi, társadalmi és az egész világot foglalkoztató kérdésekről. A délutáni istentisztelet szolgálatát Harkányi László egyetemes főtitkár látta eL WD8DS>4P»e>iPSb6>!DSQfi>£>Sbg>iDaDg>lDSDg>5DB^ IMÁDKOZZUNK Rogáte vasárnapja. Lukács 18, 1—8. Mennyel Atyám! Köszönöm Neked, hogy Fiadban azt a királyi jogot ajándékoztad nekem, hogy előtted bármikor megjelenhetek; hogy szereteted tengerében eltűntek az én bűneim, 6 mint gyermeked állhatok meg előtted. Köszönöm néked, hogy életutamon megajándékoztál az imádság lehetőségével; hogy megengedted és megparancsoltad, hogy kinyissam ezt az ablakot, amely örök partjaidra néz és érezhessem közelségedet. Köszönöm, hogy közelséged megítél, megtisztít és békességet ad. Hogy imádságban meggyónhatok és elmondhatok Neked mindent. Köszönöm, hogy amikor lelki erőmet és figyelmemet szétszórja az élet gondja, magad elé idézel, megépítesz, egésszé és erőssé teszel újra. Köszönöm, hogy megbocsátod ügyetlen dadogásomat, s értelmetlen kéréseimet, s amikor elhallgat ajkamon az imádság, esedezel értem, Szentlélek Cristen, kimondhatatlan fohászkodásokkal. Köszönöm, hogy a Veled való egységben elmondott imádság számára nagy ígéreteket adtál. Köszönöm az értem elhangzott imádságokat. Hogy az édesanyám imádkozott értem valamikor és sokan imádságaikban hordoznak. Köszönöm, hogy vannak, akik imádkoztak azért, hogy igéd elérjen hozzám és hogy könyörgéseimben én is részt Vehetek igéd hordozásában és a békesség szolgálatában. Kérlek Téged, aki megengedted és parancsoltad az imádságot enyéimért, akiket szeretek és akikért dolgozom. Otthonomért, hogy lakjon velünk szeretet, egyetértés és csendesség. Munkatársaimért, hazámért, népünkért, előmeneteléért és fel- emelkedéséért, s könyörgöm a világ békéjéért. Szeretném, ha mindebben én is eszközöd lehetnék, s így adhatnék hálát, dicséretet és dicsőséget Nevednek. Ámen. magas beosztásukban, hanem aránylag kicsiny rétegek érdekeit — anyagi érdekeit —, uralmát szolgálják és védik. Az OAS algériai rémtettei mögött ott van a szaharai olaj és az ezt kiaknázó olajtársaságok érdeke. A Kongóban Mobutu tábornok és zsoldosai a belga és az amerikai bányatársaságok busás hasznát biztosítják. S így van ez mindenütt, ahol katonai vezetők váratlan szerephez jutnak. A tábornokok mögött a háttérben mozgató erők szálai messzenyúlók és szétágazók. Fényes palotákba, bankokba vezetnek, ahol páncélszekrényekben őrzik egy elmúló világ bálványát, a csillogó aranyat, amelyhez annyi vér és könny tapad. A milita- rizmus: a fegyveres erők öncélú hatalmi törekvése mögött valójában mindig ott rejtőzik ez a társadalmi háttér, az anyagi érdekeit görcsös félelemmel féltő, uralmát őriző „uralkodó osztály”. Az újraéledő, nemzetközi méretekben mozgolódó fasizmus indulatait is ezek az érdekek fogják szekerükbe. Köztudomású, hogy Hitler sohasem juthatott volna uralomra a németországi ipari és pénzügyi hatalmasságok támogatása nélkül. Gyökereik azonban nagyon mélyen belenyúlnak a kapitalista társadaloni talajába. Ezeket az összefüggéseket is szem előtt kell tartanunk akkor, amikor a napi hírekben arról olvashatunk, hogy valamelyik országban ismét „átvették a hatalmat” a tábornokok. Groó Gyula MINDEN TAVASSZAL eszembe jut egy régi, szomorú emlék. Édesapámmal egy kocsi fát vittünk haza az erdőből. Friss fű és zsenge vetés illatát hozta a langyos esti szél. Néha cserebogár zúgott el mellettünk és a közeli tóban esti hangversenyhez hangoltak a békák. Már a faluvége felé jártunk, érezni lehetett a féligszáradt akácrözse kesernyés füstjét. Korhadt törzsű, öreg fűzfák szegélyezték az utat. Már sok kidőlt a sorból. A fűzfák között akác, bodza, kökénybokrok tarka keveréke. Nem messze előttünk egy tehén legelészett az árokparton. Zsemlyeszínű háta élesen rajzolódott ki a sötétzöld kökénybokrok közül. Valamitől megijedhetett, mert hirtelen szaladni kezdett a vetések közé. Tízéves forma kisfiú loholt mögötte. Hóha Bimbó... Hóha, hó... kiáltozott és igyekezett ostorával ráütni a tehén orrára. Lett is eredménye a csapkodásnak, mert a tehén megfordult és ellenkező irányba kezdett futni. Nekiiramodott, és az árkon keresztül egyenesen az útra rohant. Az árkot már bemosta a sok eső, inkább csak mélyedés volt. A tehén könnyűszerrel átszaladt felette, kis pásztora szorosan mellette nyargalt. Eddig nem láttuk pontosan, inkább csak sejtettük, hogy mi történt. A sok bokor eléggé felfogta a kilátást. Az ■úton azonban tisztán láttuk mindkettőjüket. Édesapám rémMten kiáltott fel: Szent Isten... A gyerek a dereÜT MUTATÓ 3 n. 14, 1—6, Ott állt Jézus a tanítványt körben, Szívükre hullott búcsúzó szava S ők úgy hallgatták, megrendülve, könnyben A nehéz Igét: „Elmegyek haza! Mert sok hctjlék van az atyai házban, Helyet készít ott néktek is kezem, Mert azt akarom, hogy a menny honában Mindnyájan együtt legyetek velem. Ne háborodjék szívetek s ne féljen, Tudjátok jól, hogy én hová megyek, Az utat is, amelyen visszatérek, Én nyitom meg most itt előttetek.* *• • He szól Tamás: „Mi nem tudjuk, hová mégy, Mimódon tudnánk azért az utat?” • ■. Szelíd szemével az Dr Jézus rá néz Es feleletként magára mutat: „Mert én vagyok az Üt, Igazság, Élet És az Atyához senki sem mehet, Csak általam, ki megtartja Igémet És szeretetben, hűségben követ!” —. Áldott Urunk, mi híven elkísérünk, Orgonazúgás ajkad szózata. A halálban is Te vagy reménységünk. Tudjuk az Utat s elmegyünk — Haza! Palofay Gyula Imádságunk Isten mérlegén Rogáte vasárnap igéi a kitartó imádságról és annak áldásáról szólnak. Az imádság keresztyén életünk elválaszthatatlan tartozéka, egyben hitéletünk fokmérője is. Isten akarata szerint az imádság kapocs, mely bennünket nap mint nap összekapcsol a teremtő, megváltó és megszentelő Istennel. Ébren tartja bennünk azt a tudatot, hogy életünk mindenestől Isten kezében van. Tőle kell kérnünk mindazt, amire testünknek, lelkűnknek, egész emberi valónknak szüksége van a múló napok sodró árjában. Meghallgatott imádságaink erősítik hitünket Isten jósága és kegyelmes volta felől. Az imádság szent közösségbe foglal mindazokkal, akik ugyanattól a meny- nyei Atyától nyerik életük legdrágább ajándékait és áldásait. Minden imádságunk mérlegre kerül Isten előtt a miértje és h o g y a n-ja szempontjából. Természetes, hogy életünk minden ügyes-bajos dolgában odajárulhatunk Isten színe elé. Erre biztat is Isten az Ö igéjében. Azonban mindaz, amit mi Isten színe elé viszünk imádságunkban, egyben feltárja bennsőnk tartalmát is. Aki csak anyagi természetű dolgokért, a test szükségleteit fedező javakért tud imádkozni, annak sántít a hite, mert az imádságot csak .úgy tekinti, mint Isten jóléti. intézeténél bemutatott nyugtát, amelyre a pénztárosnak fizetnie kell. Nem csoda, ha ilyen természetű imádságok sokszor meghallgatás nélkül maradnak. S az sem csoda, hogy aki ebben látja az imádkozás értelmét, csalódottnak érzi magát s ajkán elnémul az imádság. Kérdés: tudunk-e a testieken kívül másért, lelki dolgokért is imádkozni? Amiről mai igénk is szól: a hirdetett ige gyümölcsterméséért, az ige tolmácsolóinak a szolgálatáért és minden igaz ügyért s annak eredményességéért? De az imádkozás hogyan-ja is árulója hitünk őszinteségének és mélységének. Hogyan Imádkozunk: próbálkozásképpen vagy meggyőződéssel, felületesen vagy megfontoltan, megszokásból vagy a Lélek indítására, lankadó buzgalommal vagy állhatatosan? A nagy imádkozok a Lélek indítására, a hivő lélek meggyőződésével, szent komolysággal és türelmes kitartással Imádkoztak. Jól ismert Monika példája, aki 40 esztendeig kö- nyörgött azért, hogy fia, Augusztinusz megtérjen. Állhatatos könyörgése meghall- gattatásra talált, fia az evan- géliom lánglelkű hirdetője lett. Hogyan imádkozunk mi? Amint mai igénk kérdi: tudunk-e hálaadó szívvel, állhatatosan imádkozni? Mert a mért után a hogyant is megméri az Isten! Kühn Ernő kára kötötte a kötelet. . Nem tudja eloldozni...!! A kis lábak rémülten iparkodtak lépést tartani az egyre szilajabbwl vágtató állattal. Még mindig az ostorával próbálta megállitani, másik keze iszonyú erővel próbálta eloldozni az egyre feszesebbre húzódó kötelet. Most mar a rémület, hana- ján hallatszott: Hóha!! Hó!! hó... Az út túlsó szélén megbotlott. Itt az árok is mélyebb volt. A tehén hatalmas lendülettel átugrotta, a kis testet úgy rángatta maga után a levegőben. Jaj! Jaj! — Vágódott kis teste a belső árokparthoz. S AMI EZUTÁN TÖRTÉNT, már borzalmas ' gyorsasággal játszódott le. Az amúgy is megvadult állat mégjobban megrémült, mert a kötélen vonszolt test rángatta a fejét. Hátra-hátra hézett, és egyre vadabbul száguldott. Mindketten rohantunk eléje, mögötte a szembejövő kocsi gazdája szaladt. De átrohant köztünk és hatalmas ívben megkerült bennünket. A barázdák úgy vágták fel a kisgyermeket a levegőbe, mint valami zsinegre kötött rongylabdát. Az eszeveszett állat pedig csak rohant, őrülten rohant, egyre vadabbul. A kocsink mögött újra keresztül az úton be a vetések közé. Végre megállt egy lucernaföld szélén. Mikorra odaértünk, már legelni próbált. De még reszketett egész testében a rettenetes rohanástól. Óvatosan közelítettük meg. Egy gyors mozdulat, gyors villanás és már el is metszette édesapám zsebkése a kötelet A kisfiú derekáról is úgy kellett levágni. Utána óvatosam levetettük a kabátját. Kis ingét csak kigomboltuk Le nem húztuk. Csuklóján már nem lehetett érezni az ér lüktetését, de a szive alig hallhatóan dobbant még. Szinte most is látom sápadt, poros kis arcát. Könny szivárgott szeme sarkából, keskeny arcába véres csíkokat vágtak az éles hantok. Orvoshoz kellene vinni, talán még tudna segíteni.-. kockáztattam meg félhalkan a mondatot Igen, talán még tu dna segíteni rajta — fűzte hozzá édesapám. De láttam, hogy lopva egy könnycseppet törült ki szeméből. A másik kocsi üres volt, az vitte haza. A legközelebbi kazalból téptünk egy kis szalmát a dereka alá és már siettek is a lovak vissza a faluba. Amikor mi odaértünk a házuk elé, még kinnfeküdt a tornácon. A szalma is ott volt alatta. De valaki leterítette fehér lepedővel. Két asszony éppen akkor támogatta oda az édesanyját, aki szívbajos volt. Valaki óvatosan félrehúzta a kisfiú arcáról a lepedőt. Lacikám, ... drága kisfiam... édes kis Lacikám!... markolt bele szívünkbe a zokogás. És az édesanyja könnyei mosták le a kis Horváth Laci poros, sápadt, halott arcát. A HORVÁTH LACI SÁPADT, POROS KIS ARCA MELLE sok poros, sápadt arcot fektetett azóta az a másik megvadult szörnyeteg, amelyet második világháború néven ismerünk. Sok kisgyermekarcot az az emlékezetes 1945-ös tavasz. És most újra emlékezem rájuk. Nemcsak azért, mert ismét tavasz van. Nemcsak azért, mert anyák napja volt és gyermeknapra készülünk. Hiszen azok a poros, sápadt kis arcok már úgysem köszöntenek orgonacsokorral és nem készülnek gyermeknapra. Azért is emlékezem, mert az élők kipirult arcát is elsápasztja gondolatomban valami. Annak a Karácsonyszigeti bombának az árnyéka. Nem jó ebben az árnyékban élni. A bombakéfzítők azt mondják1 „A szigetlakók csak kopraszedő bennszülöttek.” Ügy gondolják nein baj, hogy fertőződnek, megbetegszenek, esetleg bele is halnak. Nekünk talán azt mondat nák: Ezek csak gyermekek. Pedig mi szeretjük a gyermekeinket. Nekik építjük a szebb, boldogabb jövőt. S atzt akarjuk, hogy ne ebben az árnyékban, hanem a Karácsony fényében éljenek. Édesanyák! édesapák! Ti i» emlékezzetek. Vértessy Rudolf Revolveres merénylet Lilje püspök ellen Körülbelül 1200 hivő szemeláttára, akik a hannoveri Mart- kirche templomban egy istentiszteleten vettek részt, egy negy- ven év körüli nő revolveres merényletet kísérelt meg D. Lüja tartományi püspök ellen. D. Lilje tartományi püspök, korábban a Lutheránus Világ* szövetség elnöke, a teljesen megtelt templomban egy evangelizációs istentiszteleten beszélt, melyet a hannoveri városi gyülekezetek és az Allianz rendezett az ipari vásár alkalmából. Miközben az énekkar énekelt, a püspök lejött a szószékről és a magas karzaton levő helyére tért vissza. Ebben a pillanatban közeledett hozzá egy körülbelül negyvenéves nő, revolverrel kezében, három méter távolságból ráfogta és elsütötte. Azonnal három férfi rohant az asszonyra, felütötték a fegyvert és lefogták a merénylőt A püspök az esti istentiszteletet imádsággal és áldással fejezte be. Az asszonnyal való beszélgetés során, akit közben az oltártér alatt levő sekrestyébe vittek, a püspök a tett indító pka felőli kérdésére azt a választ kapta, hogy neki „einfach frei- werden” „egyszerűen szabadnak” kell lennie. Hogy mit érteti ezen, az tisztázatlan maradt. Még kivizsgálják, hogy e tettnél egyéb okok nem játszottak-e szerepet. A merénylő asszonyt vizsgálóbíró elé vitték. A fegyver megvizsgálása azt mutatja, hogy kétszer sütötték el. Hibás töltés miatt azonban mégsem ment ki a lövés. A KQST Veszekedőknek szokták tréfásan mondani: „Tán testvérek •vagytok, hogy annyira értitek a pörösködést?!” Múltúnk számos adalékkal bizonyítja, hogy mi, a Duna mentén élő népek nagyon belejöttünk a kölcsönös acsarkodás- ba. Bár testvérek vagyunk, mert egy nagy családdá fogott össze minket a közös múlt és a szülőföld, azelőtt nekünk a testvér- ségből jobbára csak a veszekedés jutott. Az Osztrák-Magyar Monarchia fondorlatos „oszd meg a nemzetiségeket és úgy uralkodj rajtuk” politikája és a soviniszta uszítás trianoni mérge nyomán fellángoló ellentéteket, a szomszéd népek elleni gyűlöletet oszlatja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának működése eredményeképpen kialakult árucsere. Amint életünk nem csupán termelés, munka, hanem hozzátartozik a termelt javak egyre szélesebbkörű kulturált élvezése, úgy a KGST sem csupán az ipar, a mezőgazdaság, a termelés dolga. Az árucsere hozzájárul az emberek neveléséhez. Amikor Rudabányán az NDK segítséggel felépült Vasércdúsító mellett német motorlánccal a motoromon elrobogok, akkor a gyülekezet tagjai román és cseh traktorok nyergéből kö- szöntgetnek rám. A bányákban szovjet és lengyel gépek segítik a nehéz földalatti munkát. A bányászok jugoszláv bútorral rendezik be lakásukat, bolgár rádiót hallgatnak és szovjet villanyborotvát használnak. A nagyköveti szinten fönntartott diplomáciai kapcsolatoknál, a szívélyes és baráti légkörben történő kormány fogadásoknál is jobban összekovácsol minket szomszédainkkal ez az árucsere. A kínai töltőtoll, a szovjet porszívó, a cseh aktatáska, a román vonalzó és külföldön a magyar cikkek mind-mind láthatatlan köteléket fonnak népeink közé. A múltbeli gyűlölködés ellenszérumaként erősítik az egymásrautaltság érzését, á barátságot. És ez nagyszerű dolog. ifi. Harmati Béta
