Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-19 / 47. szám

Az egyháztorténetbolt TR AN OSCI US Kiket igazolt a történelem a német kérdésben ? I Jur, vagy csehesen Jiri Tranovsky lengyel származá­sú, A Morvaország és Szlová­kia szögletében fekvő Felső- sziléziában, Teschenben szü­letett, 1591-ben (ahogy ezt J. Mocko irodalomtörténész ál­lítja), vagy 1952-ben, ahogy saját életleírása, a „Stirps Tranosciana” mondja el. Küz­delmes és hányatott sorsa volt és életleírásában is külö­nös jelentőséget tulajdonít szü­letése napjának: Nagypénte­ken, március 27-én született. Witten bergbcn tanult, aztán a prágai Szent Miklós-temp- íom melletti iskolában tanítós- todott. 1615-ben Veliky Me- Zericsben lesz lelkész. Ez a község Morvaországnak ama délkeleti határszélén fekszik, ahol már szlovákok laknak, innét kerül újra szülőföldjé­re: Sziléziába, Bilskoba, ahol á magyar Szúnyogh-grófok- hak, a szlovákiai reformáció élőharcosainak, a Thurzók kö­zeli rokonainak volt birtokuk. A Szúnyoghok révén kerül háromévi száműzetés után a régi Felső-Magyarországra, a inai Szlovákiába. 1628-ban lel­kész Árvavárában. 1631-ben Íiívják meg Liptószentmiklós- ra lelkésznek. Rögtön ebben áz évben (egyesek szerint azonban négy év múlva) ima­könyvet és liturgikus könyvet sd ki Phiala Sanctorum, cím­mel, — ez az első olyan könyv, melyet önállóan írt szlovák evangélikus lelkész. Éz a könyv egyszerre szolgál inagán- és istentiszteleti célo­kat és megtanítja az olvasót éz imádkozás különféle módo­zataira. Szerinte „nem kell túlsoká imádkozni, inkább rö­viden, de annál mélyebben, szívböljövően és tisztábban”. „Az Isten nem számlálja meg az imádság óráit” — írja Tra- noscius —, „nem nézi, hogy térdenállva imádkozol-e, csak szívedbe és imádságod buzgó- ságára tekint”. 1636-ban adta ki Tranovsky máig is használatos híres éne­keskönyvét, a CITHARA SANCTORUM-ot, amely az óta számtalan kiadásban je­lent meg, későbbi nemzedékek állandóan bővítették. Felvet­ték az énekeskönyvbe pél­dául Balassi Bálint egyes szlovákra fordított istenes énekeit, Beniczky Péter ver­seinek fordítását, Madách Im­rének, az Ember tragédiája szerzőjének két evangélikus őse is szerepel a köznéven „Tranoscius”-nak nevezett énekeskönyvben, amelyben 1787-re, a híres Mossótzy— Institoris Mihály-íéle kiadás idejére 1025-re szaporodott a vallásos énekek száma. Tranoscius, avagy Tranovsky Cithara Sanctorumja ettől fog­va a szlovák evangélikusok legszebb és legjelentősebb val­lásos könyvévé vált. Tra­novsky a maga idejében rend­kívül művelt férfiú volt, aki úiítónak mondható a vallásos költészet terén. Ha a „Tra­noscius” énekei azóta a szlo­vák és részben a protestánsnak maradt cseh néptöredék iro­dalmi — és népi életének ál­landó elemévé is váltak, a maga idejében eleinte Tra­novsky, a jövevény és a buz­gó, művelt térítő idegenül ál­lott elmaradott környezetében. Eletírói és a szlovák és cseh irodalomtörténészek sorra ki­mutatták forrásait. Tranovsky — a kor szelleméhez híven — latinos műveltségű ember volt és különösen Ovidius költésze­te hatott verseire, nyelvezeté­re. Humanista műveltségű fia­talemberként, eleinte latin és görög verseket írt; az antik iskolázottságot igyekezett egye­síteni wittenbergi diákként a lutheri hit szellemével. Luther és Melanchthon vallásos éne­kei természetesen bőven sze­repelnek Tranovsky forrásai között, a többi latin költő fordulatai is bőségesen vissza­térnek később a bibliai cseh­szlovák nyelven írott énekei­ben. Hasonlóképpen a kor a protestáns—barokk énekköl­tészete is visszasugárzik Tra­novsky lírájában. Tranovsky énekeskönyvének óriási a jelentősége a szlovák irodalom és vallásos élet tör­ténetében. Hosszú nemzedé­kek merítettek nemcsak áhí­tatot, de erőt és akaratot is felséges szárnyalásé és mély érzelmességű vallásos ódáiból. Hogy a szlovák evangélikusok a Habsburgok és a katolikus főpapok üldözése után meg­maradtak, abban jelentős ré­sze van a „Tranoscius” hitet, erőt és önbizalmat sugárzó költészetének. Tranovsky eszmei hagyaté­ka óriási jelentőségű és kor­szakalkotó a szlovák kultúra és a magyarországi szlovák evangélikusság történetében. Dr. Ottlyk Ernő Orfeusz alászáll Tennessee Williams észak- ámerikai szerző, a Vígszín­házban bemutatott drámájá­nak ezt a jelképes címet adta. Örfeusz, az ókori görög mon­davilág hőse költő volt és muzsikus. Lantjának bűvös hangjával megszelídítette a vadállatokat és megindította á holt természetet. Mikor fe­lesége, Euridiké meghalt, az álvilágba is leszállt utána s énekével kegyelemre bírta az árnyékvilág királynőjét. , Tennessee Orfeusza csak Kocsmai énekes, aki csapszék- tő1 csapszékre vándorolva próbál szerencsét. S az al­világ a mai Amerikai Egye­sült Államok, annak is vala­melyik kisvárosa. S éppen en­nek a kisvárosi életnek a tük­rében mutatja be a szerző ázt a bizonyos „szabad vilá­got”, amiről oly sok szó esik a nyugati sajtóban — nem utolsó sorban az egyházi Sajtóban is. Ennek a „szabad világnak” a bilincseiben ver­gődik Tennessee modem Orfeu­sza és Euridikéje, Lady, Tor­rance gazdag kereskedő fele­sége s e bilincsekből végül ís nincs menekvés, j Valami mást, valami új, tisztább, igazabb életet sze­retne kezdeni Val Xavier, a modern Orfeusz. Munkát ke­res és becsületes, tiszta, em­beri embereket. S elrontott élete megújulását, értelmét, felvirágzását keresi Lady is, a zsarnok, gonosz férjéhez táncolt boldogtalan asszony. Mindketten egymásban s együtt vélik megtalálni mind­azt az igazat és újat, amit ke­resnek. Bukásuk azonban el­kerülhetetlen. Mert az a tár­sadalom, a „szabad világ” farkastársadalma könyörtele- íiül eltiporja azokat, akik ki akarnak törni zárt világából. Erre a világra jellemző a ÉHEKESKÖNYV vászonkötésben 40, - Ft műbőrkötésben 50, — Ft Kapható a Sajtóosztályon fojt gyűlölködés, a kicsinyes lokálpatriotizmus. Ladynek nem bocsátják meg, hogy olasz származású, édesapja „egy majommal és egy dobbal”, vándor-mutatványosként ér­kezett egykor a városba. „Digó”, és ez a bélyeg rajta is marad. S annak idején Lady apjának életével kellett lakolnia azért a „bűnéért”, hogy kerti vendéglőjében né­gereket is kiszolgált; rágyúj­tották házát a Klux Klux- Klan emberei s ő benn égett Pleasant bácsi, az öreg néger házaló, falubolondja. Ember­számba sem veszik s rúgások­kal akólbólítják ki Lady bolt­jából, ha oda betéved. S Val Xaviert, a bárénekest kezdet­től bizalmatlanul méregetik — „nem idevalósi” —, ez elég arra, hogy felébressze gyűlöl­ködésüket Ez a világ a nyers erőszak, az ököljog világa. „Nem sze­retem az erőszakot” — mond­ja a sheriff Val Xaviernek —, s aztán vicsorgó farkasként horkan rá: Hajnalra tűnjön el a faluból! S hogy szava nem volt üres fenyegetés, azt félelmesen bizonyítják az ese­mények: a hajnal ott éri a modem Orfeuszt s „a nép­harag jogos kitörése” meg­lincseli. Ez a sorsa mindenki­nek, aki szembe száll a „köz­véleménnyel”, ezzel az ame­rikai bálvánnyal, amelynek látszatdemokráciája merő szemfényvesztés. Néhány erő­szakos hangadó irányítja ezt a „közvéleményt”, s jaj an­nak, aki szembeszáll vele! Ez a világ álszent és kép­mutató is, mert tökéletesnek és hibátlannak véli magát. A Lady körül settenkedő, lesel­kedő szomszédasszonyok mind­untalan megbotránkoznak, egyik megütközésből a másik­ba esnek — láthatólag ebből IMÁ8SAG0S XfiNYV vászonkötésben 12,-Ft Kapható a Sajtóosztályon áll az életük. Kibeszélés, meg­szülés, rágalom és hírhordás a mindennapi kenyerük. Az életüknek nincs erkölcsi tar­talma, csak a társadalmi for­mákat igyekeznek betartani, egy rablótársadalom formáit, ahol minden szabad annak, aki betartja a játékszabályo­kat. S aki betartja a játéksza­bályokat, annak lesz pénze és pénzzel minden megvásárol­ható. „Engem megvett a fér­jem”, vallja be keserűen Lady —, pedig még akkor nem is tudja, hogy férje, aki „meg­vette” a magára maradt, sze­gény árva leányt — apjának gyilkosa, a Klan-banda vezére volt! A pénznek nincs szaga, és akinek sok pénze van, az felette áll a törvénynek — pontosabban: a pénz csinálja a törvényeket. Tennessee Williams reális játékot írt ebben a darabban. Nem fekete-fehér színekkel fest, nem angyalokat és ördö­göket ábrázol. Nem hibátlan, makulátlan jellem Lady, a boldogságra vágyó, meggyö­tört asszony, sem Carol, a társadalmi reformernek indult s azután letört, cinikussá vált elzüllött leány, s végképp nem az Val Xavier, a kígyóbőr- mellényes, gitáros modern Orfeusz. Mégis minden rokon- szenvünk az övék. Mert em­berek akarnak lenni, az igaz emberséget keresik vergődve és botladozva —, de keresik és nem rajtuk múlik, ha nem találhatják meg. Ebben a „szabad világban” nem lehet embernek lenni — ezt a ke­serű tanulságot hirdeti az amerikai író bátor színműve. Az egyházról is szó esik mellesleg a darabban. Az oltáregylet asszonyai — Lady szomszédnői — valami tiszte­letest emlegetnek egy ízben s a jólsikerült „pletykazsúr” után otthagyják a meggyötört Ladyt s indulnak — oltárt díszíteni. Az embernek Ésaiás jut az eszébe: „Ki kívánja, hogy házam küszöbét tapos­sátok? ... bűnt és ünneplést együtt el nem szenvedhetek.' Tanuljatok jót tenni!...” (És. 2,17.) „Mert szeretetet kívá­nok és nem áldozatot” (Hoseás 6,6.). De hol a szeretet e ke­gyetlen kegyesek s feddhetet­lenségüket bankbetéttel fe­dező mintapolgárok között? S hol volt a pap, a lelkek pásztora, akkor, amikor szót és kezet kellett volna emelni az emberért s az emberségért? Megszólalt-e az alvilágban csak egyszer is — az evangé­lium? Groó Gyula Volt nyugatnémetországi személyiségek, akik korábban ve­zető politikai szerepet töltöttek be a bonni államban, nyílt levelet intéztek a CDU (Adenauer pártja) és CSU (Strauss pártja) tagjaihoz és választóihoz. A levél így hangzik: A Szövetségi Köztársaság­ban élő hittestvéreink és éve­ken át politikai munkatár­saink szegezik nekünk az utóbbi hetekben újra meg új­ra a kérdést, hogy mi is tör­ténjék most. Sokan megzava­rodtak és elsösoran augusztus 13-a óta úgy érzik, hogy régóta dédelgetett elképzelé­seik és illúzióik omlottak ősz- sze. Mi, ennek a levélnek a szer­zői, meg tudjuk érteni ezeket a gondolatokat. Mi magunk is hosszú évekig éltünk a Szö­vetségi Köztársaságban. Szár­mazásunk, életünk alakulása és keresztyén elgondolásunk minket is a CDU/CSU, vagy más keresztyén egyesületek tagjaivá és választóivá tettek egykor. Ügy gondoltuk, hogy ott tudunk majd dolgozni esz­ményeinkért. Azt reméltük, hogy a nácizmus leáldozása, az emberiességen és a keresz­tyén hiten elkövetett erőszak után, ott tudunk majd dol­gozni a jó Németország kia- alakításán. De keservesen kellett csa­lódnunk. A CDU/CSU-ból és az általa alakított bonni kor­mánytól származik az az erő­politika, amely a múlt meg­ismétlését akarja és egy új háború veszélyét idézi föL Öva intettük az embereket ettől a politikától és nem ad­tuk föl a reményt akkor sem, amikor e miatt a magatartá­sunk miatt kigúnyoltak, ül­döztek és „Moszkva kiszolgá­lóinak” bélyegeztek bennün­ket. Javasoltuk a békekötést és, hogy számolva a két né­met állam meglétével, tár­gyalni kell a Német Demok­ratikus Köztársasággal. Emiatt az Adenauer-kormány sokat közülünk exisztenciálisan tett tönkre. A saját testünkön éreztük, mit jelent a szemé­lyi és véleményszabadság odaát Emigrálnunk kellett a militarista erők elől, mert ke­vesen akartak ránk hallgatni s mert másokból hiányzott a bátorság véleményük kimon­dásához. Ma azonban, ha felelőssé­get érzünk a német nép iránt, itt az ideje föltenni a kérdést, hogy kinek volt igaza — a CDU és CSU vezetőinek-e, akik az erőpolitikát képvi­selik, vagy pedig nekünk, akik a békés megegyezés poli­tikáját valljuk. A történelem alakulása azt bizonyítja, hogy nem Adenauerpek és a mili­taristáknak, hanem azoknak volt igazuk, akiket Bonn ül­dözött. A bonni kormány azt mond­ta: Az NDK nem létezik. Egy „kisebbfajta háborúban” föl kell göngyölíteni és lenyelni. Ez az újraegyesülés koncep­ciója. Mi azt mondtuk: A német kérdést csak békés úton sza­bad megoldani. Ennek érdeké­ben tárgyalásokba kell bo­csátkozni az NDK-vaL Mi azt mondtuk: Nem sza­bad, hogy Nyugat-Berlin potenciális háborús tűzfészek­ké váljék. Békés fejlődést kell számára biztosítani. Ma beigazolódik, hogy a nyugat-berlini kérdés a mi javasoltunk megoldás felé ha­lad, Augusztus 13-a mindenki előtt világossá tette, hogy a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos bonni elgondolások csődöt mondtak. Jóslataink beteljesedtek: Az NDK nem omlott össze, augusztus 13-án megállta a belső szilárdsági próbát. A Szovjetunió nem gyengült meg, hanem egyre erősebb lesz. Most Adenauer, saját bevallása szerint, nem tudja már, hogy mi legyen a teen­dő. Strauss hadügyminiszter viszont odáig ment, hogy azt állította: „A második világ­háborúnak még nincs vége.” Ö tehát folytatni akarja a hitleri támadóháború véres örökségét. A világ azonban — nemcsak annak a keleti, hanem a nyugati fele is — megunta a háborús fenyege­tőzéseket, amelyekkel a né­met militarizmus újból rémü­letbe akarja ejteni az emberi­séget. A világ pontot akar tenni az utolsó háború végé­re. A legmagasabb világi és egyházi tekintélyek követelik az elmúlt háború maradvá­nyainak a felszámolását. Az összes földrészeken egyre töb­ben értik és helyesük a béke- szerződés szükségességét. így hozta ezt a történelem — Bonnban sem tudtak ezen semmit változtatni. Mi Isten­nek adunk hálát, hogy ez így és nem másként történt. Vi­szont éppen ezekben az idők­ben kiáltjuk a Szövetségi Köztársaság keresztyén lakos­ságának: Ismerjetek föl, hogy a tör­ténelem kegyes volt hoz­zánk. Használjátok föl a most adott lehetőségeket arra, hogy hátat fordítotok a csődbe jutott politikának! Az igazi keresztyénekben él a vágy a béke után. De béke csak akkor lesz, ha a mili­tarista erők nem juthatnak szóhoz és így békés viszo­nyok teremtődnek Nyugat- N émetor szagban. Németországnak katonai­lag semlegesnek kell lennie. Németországnak atommen­tesnek kell lennie. Német­országnak le kell szerelnie a nélkülözhetetlen rendőri alakulatig. Mindkét német államnak ki kell jelentenie, hogy nem folyamodik erő­szakhoz és azon lesz, hogy a NATO és a varsói szerző­dés államai megnemtáma­dási egyezményt kössenek egymással. Mindez megfelel a mi né* pünk életérdekeinek és mindezt elmondhatjuk és képviselhetjük a Német De* mokratikus Köztársaságban* a mi új hazánkban. Ezért fáj nekünk olyan nagyon* hogy Nyugaton még mindig olyan sok ember bisz aS NDK elleni militarista izga* tásnak. Saját tapasztalatain!! alapján jelentjük ki, hogy az emberek istentelen izga* tása a Német Demokratikus Köztársaság ellen, merénylet az egész német nép ellem amiben keresztyének néni válhatnak bűnrészessé. Hogy hova visz az NDK elleii folytatott izgatás, azt mu­tatja Gerstenmeiernek á nyilatkozata, aki a „már ki nem számítható rizikóról** beszél és cköz.ben az atonH háborúra gondol. A müita- rizmusnak a nyelve ez; amely visszaél a keresztyén^ séggel! A történelem menete föU kavarta Németországot. Or^ szagunk sorsát eldöntő ha­tározatok érlelődnek, amik elől nem lehet kitérnünk: Adenauer és Strauss saját erőpolitikájuk romhalmazági állnak. Döntő bizonysága' ennek a csődbe jutott poli­tikának Brentano távozásai a bonni politika színteréről; Ma azonban már nem elég' egy személynek a kicseré-’ lése! Saját felelősségünk to-’ datában mondjuk Nyugat-’ Németország keresztyén la­kosságának: Most a politi­kát kell megváltoztatni! Bonnban már kezdenek rá»’ jönni arra, hogy a játszmát’ elveszítették. De ahhoz nincs’ bátorságuk, hogy bevallják’ vereségüket. Görcsösen ka­paszkodnak annak az erőnek’ az illúziójába, ami máé régóta nincsen meg. A Szövetségi Köztársaság egyetlen keresztyén emberé­nek sem szabad ezen az úton továbbmennie! Kérünk’ benneteket: Értsétek meg,' hogy Adenauer útja téves út volt és Strauss hadügy­miniszter fegyverkezési meg­szállottsága csak katasztró­fához vezethet. Szerezzetek érvényt szavatoknak az ész­szerű politika mellett, ráz­zátok le magatokról az illú­ziókat és rémképeket, se­gítsetek leszerelni a hábo­rús szellemet és megterem^ teni a német talajon a béke otthonát! GONDOLATOK Ma az NDK elismerése és a vele való tárgyalások szük­ségessége a nemzetközi poli­tika napirendjén van. Bonnak Washingtonba kell megtud­nia, hogy a „Kelet-Német- ország fölszabadításáról” álmo­dott álma véget ért. Walter Lippmann, befolyásos ameri­kai publicista jellemezte így a steril bonni politikát: „az úgynevezett hétpróbás iskola radikális tévútja” Bonn azt mondta: Nyugat- Berlinnek frontvárossá, híd­fővé kell válnia a Kelettel szemben. BIBLIA vászonkötésben 60,-Ft pegamoidkötésben 80, - Ft bőrkötésben 1 00, - Ft Kapható a Sajtóosztályon Isten Szentlelke azt akarja, hogy a hatása alatt álló em­berek telítve legyenek embe­riességgel, segítő készséggel, jósággal, szolgáló szeretettel. ,* Az ember sokszor több, gondot fordít a kozmetikára, mint a higiéniára. * Vannak, akik így gondol­koznak: Jó dolog a saját se­beinket bekötözni, de sokkal jobb dolog a másik embert megvigasztalni. * Jézus követőinek életében kell, hogy a szép békesség megvalósuljon. * Értelmetlen dolog arról ál­modozni, ami elérhetetlen, ehelyett a szívünket osszuk meg és a pénztárcánkat se féltjük segítő szándékkal ki­nyitni. m Életminőségünk értéke min* dig ott derül ki, hogy hogyan viszonyulunk a másik ember* hez. _______________________ Az egyetemes keresztyén hitvallások Az Ágostai Hitvallás Az Ágostai Hitvallás Apológiája tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVÁLLÁSI IRATAI I. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. L cm. Ara: 45,— forint Második kiadásban megjelent Dr. Luther Márton KIS KÁTÉJA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ára: 3 forint. > i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom