Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-05 / 45. szám

A HIT ŰTJA Pál apostol a Rómabeliek- hez írott levelének abban a szakaszában, amit így Refor­máció ünnepe táján különösen is sokat szoktunk emlegetni (1, 16—17) azt mondja többek között: „Isten igazsága jelen­tetik ki abban hitből hitbe”. Abban, tudniillik az evangéli­umban, amiről viszont a meg­előző mondatban azt vallja, hogy az az Isten embermentő hatalma. Mit jelent ez a kü­lönös megfogalmazás, hogy az evangéliumot, tehát az Isten szeretetéről szóló jóhírt „hit­ből hitbe” kapja az ember? Bibliavasámapon, amely az idén naptárunk szerint időben még szorosabban kapcsolódik a Reformáció ünnepéhez mint egyéb esztendőkben, elmélked­jünk el kissé erről a kifeje­zésről. „Hitből” szólal meg az evan­gélium üzenete; Pál apostol itt nyilván a maga hitére gon­dol. Az apostolok hitére és a prófétákéra. Vagyis azoknak az embereknek a hitére, akik Szem és fültanúi voltak Isten kijelentésének. Tanúi voltak mindannak, amit Isten Izrael népének történetében és az­után, Jézus Krisztusban cse­lekedett. Azokra, akik ott vol­tak a Sinai hegy alatt és a Kármel hegyén és Jeruzsálem­ben és Samáriában: Mózesre gondolt és Illésre, Ésaiásra és Ámosra, a sok névtelenre, aki­ről semmit sem tudunk, még nevüket sem tudjuk. A tanú­ságtételük azonban reánk ma­radt írásban, egy nagy könyv­ben, amely igazában sok könyv gyűjteménye: a Bibliá­ban. És önmagára gondolt Pál, aki ugyan már testben nem látta az Urat, de mégis ta­lálkozott vele a damaszkuszi úton; s a tanítványokra gon­dolt, akik az evangéliumokat írták: Márkra, Mátéra, Lu­kácsra és Jánosra. Ezekben az emberekben hitet támasztott Isten. Lelke. Így lettek tanúk­ká. Jézusnak nem minden kortársában támadt ilyen hit. Sokan látták és hallották Öt, de csak kevesen lettek ta­núkká. A tanúk bizonyságot flettek hitükről: mert nem te­hették, hogy ne szóljanak azokról amiket láttak és hal­lottak (Ap. Csel. 4, 20). „Hit­tem azért szóltam, — mi is hiszünk és azért szólunk”, idé­zi a zsoltárírót s vallja meg hitét Pál apostol is (II. Ko- rinthus 4, 13). Erről a hitből való tanűságtételről szól a Biblia. Ebből a hitből szól hozzám az evangélium s tá­maszt bennem — ha Isten Lelke akarja — hitet. Ebből a gondolatmenetből pedig két fontos következ­mény folyik. Az első: Nem lehet a Bibliát úgy Olvasni, hogy közben nem Mó­zesen és Ámoson, Pálon és Márkon keresztül hallgatjuk Istennek most hozzánk is szó­ló beszédét Isten most így ákar velünk szólani, bele kell ébbe nyugodnunk. A Biblia égyik mondatáról sem bizo­nyíthatjuk, hogy ezt így mon­dotta szószerint Jézus, vagy így diktálta Isten Lelke szó­szeri nt valamelyik bibliai író­nak. Mégis a Bibliának min­den részében Isten igéjét ta­láljuk. Ügy, ahogyan azt Áimos és Hoseás, Pál és János megértették és erről bizony­ságot tettek. Ebben a megér- íésben és ebben a bizonyság­tételben Isten Lelke vezette őket. De gondolataikban és szólásukban, írásukban benne van az ő emberi lelkűk, szí­vük és értelmük is. Nem ik­tathatjuk ki őket abból az út­ból, amelyen Isten szava ma érkezik hozzánk. . Ebből persze az is követke­zik, hogy a Biblia írói, koruk gyermekei voltak minden te­kintetben. Koruk gondolkodá­sának módján szóltak, a ma­guk korának hallgatóihoz. Ezért nem arra kell figyel­nünk, ahogyan ezt teszik, ha­nem arra, amit mondanak. Nem a kép kerete a fontos, hanem maga a kép. A bib­liai írók nem mindenhez értő tudósok, hanem tanúk, akik üzenetet hirdetnek. És ez az Szenet Isten em­bermentő művéről ad hírt. Ez a jóhír az evan­gélium. Ezt az evangéli­umot minden nemzedék­nek újra meg kell érteni. Le keli fordítani a maga nyelvére. Nem „készen” kapjuk Isten igéjét a Bibliában, hanem oda­adó fáradozással kell ku­tatnunk annak értelmét 'h magunk számára. Nem álmoskönyv a Biblia, aminek egyes mondatait ráol­vasó javasasszony módjára le­het idézgetnünk, hanem az élő Isten élő beszéde, amire figyelmesen kell hallgatnunk. A második fontos következ­mény: Isten igéjét csak a Bibliá­ból lehet meghallanunk. Az előbb azt mondottuk: nem le­het a tanúkat, a prófétákat és apostolokat, a bibliai írókat, az ő egész emberi — tehát gyarló — mivoltukat kiiktatni abból az útból, amelyen jön hozzánk az evangélium. Most pedig azt mondjuk: az egész Bibliát mindenestül sem lehet küktatni. Nem várhatjuk azt, hogy Isten ma a Biblia meg­kerülésével, közvetlenül fog szólani hozzánk. Ta­lán a lelkünk titkos mélységeiben, a termé­szet világában, vagy a történelmi események zajlásában. Ha ezt várnók, akkor rajon­gókká, szektásokká és tévely­gőkké válnánk, mint ahogy akkor is ilyenekké válnánk, ha magában a Bibliában ugyan, de a bizonyságtevő tanúk, próféták és apostolok, bibliai írók megkerülésével közvetlenül akarnánk Isten igéjéhez hozzáférni. Csak az Ű tanúságtételükben, hivő bizonyságtételükben szól hoz­zánk Isten igéje. De ezt a bizonyságtételt s így tehát Isten igéjét is, csak a Bibliá­ban találhatjuk meg. De azt sem várhatjuk, hogy- valamely csalat- kozhatatlan egyházi ta­I nítói hivatal tekintélye garantálja nekünk: mi­csoda Isten igéje a Bib­liában. Vagy esetleg: mi­csoda Isten igéje a Bib­lián kívül is. Mert ha azt várnók, akkor Rómában kötnénk ki. Akitor nem maradnánk a Reformá­ció gyermekei. Nem kerülhet­jük meg a hit útját, a ma­gunk hitének útját sem. Isten Szentlelke éppen itt és éppen így: a Bib­lia igéjében akar mun­kálkodni bennünk s hitet támasztani jótetszése sze­rint. A bibliai írók hitéből szóló bizonyságtételen keresztül tá­maszt bennünk ma Isten Lel­ke hitet. Ez az Isten akarata, így kell ezt elfogadnunk. El is lehet azonban ezt fo­gadnunk. Örömmel és hálaadással vehetjük tudomásul, hogy ezen az úton valóban vehetjük Isten Lelkét. így valóban hitre juthatunk mi is. Az evangéliumot hallgatva részesedhetünk Isten embermentő hatal­mának, szeretettnek áldá­sában. Hitből támadt az evangélium hirdetése és hitet támaszt ma is, valahol csak hangzik. Így zárul be a kör, amely­ben Isten üdvöségünket mun­kálja: hitből hitbe. Ebben a körben megmaradva járha­tunk a hit útján és élhetünk is ebből a hitből, boldog, meg­békélt, gyümölcstermő gazdag életet Mert „az igaz ember hitből él.” Groó Gyula Harmadik találkozás a sandi gyülekezettel Néhány ember kézszorításá­ban is ott lüktethet egy egész gyülekezet érverése. Ezt ta­pasztaltam az elmúlt télen, amikor a sandi gyülekezet vezetőivel beszélgettünk szép kicsiny templomuk belső rendbehozásáról. Az volt az első találkozás. A második elsárgult fóliláns ívek fölé hajolva ért, amikor vázlatos régi följegyzésekben bontakozott ki előttem a gyü­lekezet története. Harmadik találkozásunkon, október 22-én ott volt az egész gyülekezet. Elkészült a templom teljes belső renoválása, ízléses és szép átalakítása. Most adta át szolgálatának folytatására Káldy Zoltán püspök. Benépesült a templom. A környékből is sokan jöttek, főleg az egykori anyagyüle- kezetből, Iharosberényből. Ott szorongtak az oltártér lépcsőjénél éppúgy, mint kint a kapu előtt Az oltártérben pedig a püspök mellett tizen­két lelkész az egyházmegyé­ből. Benépesült az ősök emléké­vel is. A „bizonyságok felle­géről” szólt a püspök, amely körülveszi a hit futásában igyekvő gyülekezetét. Benépesült imádságokkal is. Nemcsak az elődök kö­nyörgésével, amit hallott a négy ősi fal, hanem Krisztus értünk mondott imádságaival is. Ezek erősítik igazán a gyülekezetét. Az igehallga­tásért és imádságért épült a templom, hogy erőt gyűjthes- senek a hívek a hit pálapos- toli futásában. „Azért van szükség a meg­újult hit ünneplő óráira — mondotta a püspök —, hogy szebb legyen az élet, több le­gyen a szeretet, eredménye­sebb legyen a munka a mező­kön és a gyárakban. A meg- fáradás, a csüggedés ellen kell az ünnep, hogy a futás­ban célt érjünk. Mert a pá­lya nem a felhők »menyor­szága« távlatában fut, ha­nem áthalad Sandon is, ahol együttfutó pályatársak van­nak, van táj, van haza, van nép. Ügy éljetek, hogy futá­sotokból a sandi földnek, sandi népnek öröme legyen.” Benépesült a templom az együttünneplés örömével. Az istentiszteletet követő dísz- közgyűlésen a gyülekezet fel­ügyelőjének magával ragadó, frappáns üdvözlőszavai után Teke Zsigmond lelkész, a Teke-nemzetség harmadik sandi papja, ismertette a templom renoválásának tör­ténetét. Utána a lelkészek a környező gyülekezetek nevé­ben köszöntötték a megújult templomukkal boldog sandia­kat. Kedves alkalom volt Kutas Elek zalaistvándi lel­készt hallgatni, aki szülőfalu­jának gyülekezetét üdvözölte biztató szavakkaL Szeretettel szóltak a szórványok nevében is s örömmel hallgattuk a helyi katolikus gyülekezet nevében elhangzott bátor és testvéri köszöntést. Benépesült a templom lát­hatatlan perselyekkel. Az or­szágos Gyülekezeti Segély köszöntése szólt arról, hogy több mint négyszáz templomi persely sok-sok filléres tar­talma nőtt azzá a nagyszere- tet-adománnyá, amivel az el­múlt évben az ország evan- gélikussága megsegítette a sandi gyülekezetét, temploma rendbehozásában. „Nincs kiemelkedő jó­tevőnk” — mondotta a gyüle­kezet lelkésze. Valóban: a gyülekezet mind«« tagjának egybefolyó áldozatától az asszonyok terített asztal ér­dekében hozott szíves szor­goskodásig, sokaknak szíve szeretete dobogott együtt a sandi gyülekezet emlékezetes ünnepén. Koren Emil — A LELKÉSZI munka­közösségek ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lel­készt munkaközössége október 25-én tartotta ez évi hetedik munkaülését Balassagyarma­ton. A reformációi igehirde­tésre való közös előkészülés után — Babka Tivadar szol­gálatával — úrvacsorával él­tek a lelkészek. Gartai István esperes az időszerű szolgálati feladatokról, Kovács Gyula pedig a békemozgalom idő­szerű kérdéseiről tartott be­számolót. Előadást tartott Kühn Ernő: Jézus és az Ószövetség címen. “* A Pestmegyei egyház­megye lelkészt munkaközös­sége október 25-én Budapes­ten ülésezett. Űrvacsoraosztás (Jancsó Bertalan) után az Űj Énekekből tanultak, Mar- sc halkó Gyula vezetésével. Az igehirdetés előkészületét Pethő István vezette. Előadást tartott Roszik Mihály: A ke­resztyén etika alapkérdései János 1. levele alapján. A békemunka legújabb eredmé­nyeiről Medvey Mátyás szá­molt be.- ÖRISZENTPÉTER. Folyó évi november hó 17-én Öri- szentpéteren és Lulafőn hála­adó istentisztelet lesz Baráth Pál nemescsói lelkész, mint az őriszentpéteri evangélikus egyházközség legelső, úttörő és szervező lelkészének szolgála­tával. HÍREK, — Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnapon az oltár- térítő színe zöld. A vasárnap oltári igéje: Tit. 3, 1—8; szó­széki igéje: Jn. 17, 11—19. Délutáni igéje: Jer. 20, 7—13. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petöfi-rádióban 1961. novem­ber 5-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök.- EGYETEMES TANÁCS­ÜLÉS. Egyházegyetemünk Ta­nácsa 1961. évi november hó 9-én, délután tartja ülését Budapesten, az Egyházegye­tem Tanácstermében. A ta­nácsülés tárgya: _az egyete­mes közgyűlés előkészítése, — EGYETEMES KÖZGYŰ­LÉS. A Magyarországi Evan­gélikus Egyházegyetem 1961. évi november hó 10-én, pén­teken délelőtt 10 órakor tart­ja rendes közgyűlését Buda­pesten, az Egyházegyetem Székházának imatermében. A közgyűlés előtt az Egye­temes Székház imatermében délelőtt fél 10 órakor isten- tisztelet lesz. — PUSZTAVAM. a gyüle­kezet a múlt évben ünnepel­te temploma felszentelésének 175. évfordulóját. Az akkor tartott ünnepi díszközgyűlé­sen határozta el még a há­ború sebeit magán hordozó, málló vakolatú templomának helyrehozatalát. Megható mó­don nyilvánult meg a hívek áldozatkészsége. Karácsonyig 70 000 forintot ajánlottak fel a szép cél és terv megvaló­sítása érdekében. Buzdítást jelentett a kerületi Gyüleke­zeti Segélytől kapott 8000 fo­rint is. A renoválási munka május—június hónapokban ment végbe. Alapos javítást kapott a torony, teljesen új vakolatot a templom kívül és részleges felújítást a temp­lom belső része. Isten iránti hálával emlékezett meg mind­erről a gyülekezet az ez évi templomszentelési emlékün­nepen, október hó 15-én. A templomrenoválásra a hívek 87 750 forintot adtak össze és mintegy 6000 forint értékű természetbeni szolgáltatással tették lehetővé a 100 000 fo­rintot meghaladó nagy mun­kának keresztülvitelét. Az el­múlt évben a lelkészlakon eszközölt javítás 25 000 fo­rintba került. „Uram, szere­tem a te házadban váló lako­zást, és a te dicsőséged haj­lékának helyét.” — ÖSAGÁRD. Ä gyülekfóze — a környező gyülekezete] bevonásával — október 15-éJ csendesnapot tartott „Vég ső dolgok: Halál, ítélet, őröl élet” főtémával. Igét hirdet tek: Debreczeni István rét sági református lelkipászto és Debreczeni Istvánné lelki pásztomő. Zárószót Har­mati Béla helyi lelkész mon­dott.- BUVAPEST-FASOR. Va­sárnap, november 5-én dél­után 6 órai kezdettel Peskó Zoltán orgonaművész zenés áhítatot tart a templomban. • — SAJÓVELEZD. A sajó- velezdi református templom­ban október 15-én ökume­nikus istentisztelet volt Völ- gyes Pál putnoki evangélikus, és Szőnyi György református lelkész szolgálatával. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháa Saltóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottsá] Főszerkesztő: D. dr. Vető Laj Felelős szerkesztő és Kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivataát Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—88 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— í fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 616500/2 Zrínyi Nyomda^ Bp. Szenteld meg őket Jn. 17, 11-19. Jézus a főpapi imádságban szinte mégegyszer összefoglalj;* mindazt, amire három esztendőn keresztül tanította övéit, Mert ez az imádság nemcsak Isten felé szól, hanem a tanítvá­nyok előtt elhangozva, számukra tanítást is jelent. Mindennek a lényegét foglalja magában a mai ige 17. verse, amelyben a mennyei Atyát arra kéri, hogy szentelje meg a tanítványokat az ő igazságával, amely igazságot igéjében adja. A keresztyén élet lényege tehát az, hogy megszenteltessék. Olyan legyen, ami Istennek tetsző, akaratával megegyező, amelyben Isten igazsága megmentő, szerető igazsága nyilatko­zik meg. Tanítványai itt vannak ebben a világban, Jézus ebben az imádságban kifejezi azt az akaratát, hogy a tanítványoknak itt is kell maradniuk ebben a világban és ebben a világban kell a megszentelődésnek folynia. Ebben a világban kell a ta­nítványoknak szentül élniük. Hogy mit jelent ez a szentség, az közelebbről ebben a kérésben jut kifejezésre: őrizd meg őket a gonosztól. A megszentelt élet tehát a gonoszsággal, a bűn­nel szembeni harcot jelenti. A tanítványoknak a maguk életé­ben és az őket körülvevő életben egyaránt küzdeniük kell minden gonoszsággal szemben. A mai tanítványok számára ez azt jelenti, hogy ahogyan elénk kerülnek magunk és a világ életének kérdései, bennük Isten szeretetének a leikével kell döntenünk: az önzéssel, a kizsákmányolással, az elnyomással, a háborúval szemben határozottan kell küzdenünk. Másrészt a megszentelődés a jó érvényesüléséért folyó áll­hatatos erőfeszítést is jelent. Küzdenünk kell az igazságosság diadalra jutásáért, az emberek és népek közötti béke létrejöt­téért, az emberi élet megszépüléséért és kiteljesedéséért. Jézus Urunk éppen azért hagyta tanítványait és hagy bennünket ma is ebben a világban, hogy általunk is munkálja mindazt, amit e világért tenni akar. Az a kívánsága, hogy itt e világban, á magunk világában maradva, szolgáljunk szívesen és boldogan a tőle kapott ajándékokkal, testi és szellemi javainkkal. A szent élethez Jézus Krisztus igéjében ad segítséget. Ez az ige teszi előttünk világossá, hogy mit kíván tőlünk napról napra és ez az ige mutatja meg életünk hiányosságait vagy tévedéseit. Ebből az igéből kapunk választ arra nézve, hogy hogyan szolgálhatjuk ma, mint az ő tanítványai, azt a világod, amelyet ő szeretett és amelyért ő életét adta. Á mi szolgálatunk erőssé válhat akkor, ha a Krisztusban hívők együtt szolgálnak. Ezért könyörög Jézus övéinek egysé­géért Ez az egység azonban valóban csak a Krisztus iránt en­gedelmesen szolgálók egysége lehet és nem valamiféle hátsó gondolatoktól fűtött egység. Jó arra gondolnunk, hogy ez a Krisztus szerinti szolgálati egység mutatkozott meg a Prágai Keresztyén Béke Világgyűlésen is és egyházainknak általában a békéért, igazságért és haladásért való összefogásaiban. Mi magunk is könyörögjünk azért, hogy Urunk tartson meg ben­nünket ebben az egységben. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE Számonkérés L Tim. 6,15 Néhány szót a félreérthető szövegre kell fordítanunk! Sajnos, e vers fordításai nem egészen szerencsések. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy Isten a maga idejében megmutat valamit, hanem arról, hogy Jézus eljövetelét ő munkálja. Nemcsak ez a vers, hanem a biblia több szakasza is rá- mutat, hogy Jézus visszajön, A Szentírás úgy mondja ezt el, hogy Jézus dicsőségben, erőben és hatalomban jön vissza! Miért? Azért, hogy számonkérje életünket. Jézus számonkéri, hogy milyen volt a hitünk. Számonkéri életünket, hogy mennyire és hogyan szerettük Istent és a mi embertársainkat. Számonkéri, hogy szeretetünk- ben mennyi volt a szó és mennyi a cselekedet. Számonkéri, hogy mennyire voltunk hálásak egyházunk­nak, hazánknak, felsőbbségeinknek, A hála akkor igazán hála, ha konkrét engedelmesség for­májában mutatkozik meg. Mózes idejében ez a konkrét enge­delmesség az volt, hogy le kellett ölni egy bárányt és vérévéi meghinteni az ajtófélfát. Lót idejében, hogy nem volt szabdd visszanézni! Ma abban mutatkozik meg ez az engedelmesség, hogy a magunk számára nem kívánhatunk semmit annak az árán, hogy előbb háború pusztítsa végig a világot! Nemcsak a most következő héten, hanem életünk minden napjában gondoljunk alázatosan Jézus visszatérésére, A szá­monkérés bizonyosságának fegyelme alatt éljünk! Ügy dolgozzunk és imádkozzunk, úgy szeressük Istent és felebarátainkat, hogy Jézus számonkéri, Fülöp Dezső 8<*3K9CS<S<3«íCK3CSCKSCgCK3<3SCK§aKKSCS<3<§cg^^ NAP RÓL-NAPRA VASÁRNAP: EZS 17,7; JAN 6,69. —Az Isten és ember kö­zötti elválasztó szakadékot Krisztus hidalta át. Péter és a ta­nítványok, mint első láncszemek után, mi is beállhatunk azök sorába, akik elhitték és megismerték, hogy Krisztus az Isten Fia. — Ez 37,15—28; Ám 8,1—3; 9,1—6 (Jel 6,15—17). HÉTFŐ: ZSOLT 12,4; 1. PÉT 2,1. — Szavainkat !s meg­ítéli az Ür. A könnyen „kicsúszó” hamis beszéd, más megszó- lása, veszekedés nem méltó Krisztus követőihez. Lakozzék Krisztus a hit által szívünkben, hogy megújult belsőnkből tisz­ta és igaz beszéd fakadjon. — Mát 10,1—10; Am 8,4—12 (Kol 3,16). KEDD: PELD 14,34; 1. PÉT 2,17. — Legyünk istenfélők, emberszeretők, mindenkit tisztelők, mert így az igazság útján járva leszünk hasznára népünknek. — Mát 10,11—15; Ám 9,7— 15 (Jel 21,5). SZERDA; MIK 7,8; ROM 5,3. — Istenünk dolgai elsősorbán az élet és halál nagy kérdéseire felelnek, de a mindennapok apró nehézségeiben is eligazítanak, mert az Űr a mi világos­ságunk. — Mát 10,16—23; Mát 5,1—12. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 116,7; FIL 4,19. - Isten le akár szoktatni arról, hogy aggódjunk életünk felől. Gazdag és hatal­mas Mennyei Atyánk van! Minden gondunkat Őreá vethetjük. - Mát 10,24-31; Mát 5,13—16. PÉNTEK; EZS 57,19; 2. JÄN 3.— Isten, Krisztusban* sze­rető szívének gazdagságát tárta föl nekünk. Legyen ajkunkon a hála és dicséret gyümölcse. — Mát 10,32—39; Mát 5,17—20. SZOMBAT: 1. SÁM 2,8; JAK 2,5. — Isten előtt nem számít az, kinek mije van. Előtte szegény és gazdag egyaránt koldus, ö akar meggazdagítani hitben és mennyei országának örökö­sévé tenni-----Mát 10,40-42; Mát 5,21—26; Mát 24,15—28. LH .B. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom