Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-11-16 / 46. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 46. szám. 1958. NOVEMBER 16. Istennek ami az Istené, államunknak, ami az államé (D. dr. Vető Lajos püspök november 9-én Rákoskeresztúron Mt 22,15—22. alapján tartott prédikációjából) Milyennek látják Jézust ellenségei? — ez az a kérdés, amelyre először felelfiünk kell. Jézus ellenségei: a farizeusok és a Heródes-pártiak, ravasz emberek. Tőrbe akarják Jézust ejteni, vagyis olyan kérdést tesznek fel neki, amelyről az a nézetük, hogy akárhogyan felel is rá, mindenképpen alkalmat ad arra, hogy vádat emeljenek ellene. S most az a kérdés, milyennek mondják ezek az emberek Jézust? „Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.“ Ilyennek képzelik el ma is sokan a hivő embert. Olyannak, aki egészen Isten felé fordul, nem törődik senkivel, az emberekkel sem. Ebben mindenesetre annyi már is nem igaz, mintha Jézus nem törődött volna senkivel. Ellenkezőleg. Ö nagyon is törődött az emberekkel, szerette őket, életét adta érettük. Amint tanította a nagy parancsolatot: szeresd Uradat, Istenedet és szeresd felebarátodat, — úgy gyakorolta ezt ő maga is. Isten iránti szeretete azonban nem azt vonta maga után, hogy embertársait megvesse, velük ne törődjön s egyáltalában semmibe vegye a világ dolgait s figyelmen kívül hagyja az emberi élet kérdéseit. Éppen ellenkezőleg, nem tartotta igazinak az olyan hitet, amelyik nem fordul szeretettel az emberek felé. Tanítványai később ezt így fejezték ki: „Ha valaki azt mondja, hogy Istent szereti, de nem szereti felebarátját, hazudik.“ Álljunk meg ezen a ponton és vizsgáljuk meg hitünket. Nem úgy képzeljük-e el mi is az igazi keresztyén embert, hogy az túl van földi, világi dolgokon? Akit nem érdeklik a közönséges emberek hétköznapi dolgai, hanem mindig csak a túlvilág dolgaival van lefoglalva és sem ideje, sem ereje, sem kedve nincs ahhoz, hogy ennek a világnak a „múlandó“ és „hiábavaló“ dolgaival foglalkozzék. Jézus nem ezen a véleményen volt, ez a farizeusok felfogása, akik ilyennek szeretnék látni Jézust s a hivő embert. Ez a gondolkozás a mi korunkban is jelentkezik az egyházban. Vannak még ma is olyanok, akik azt tartják igazán vallásos embernek, aki nem törődik a földi dolgokkal, állammal, politikával stb. Mai igénkből is világos, hogy ez nem felel meg Jézus felfogásának. Mert Jézust nagyon érdekelték a világ dolgai. Ö azért tudott azonnal és csattanós választ adni a farizeusok fogós kérdésére, mert ezt a kérdést már sokkal előbb jól átgondolta, azzal szembenézett és megtalálta a helyes megoldást. Jézusnak ez a magatartása buzdítson bennünket arra, hogy mi se akarjunk elmenekülni az élet kérdései elől, hanem szíwel-léiekkel keressük rájuk a megoldást.' Mint keresztyének és magyar hazánk polgárai e napokban szavazni fogunk a törvényhozó országgyűlés és a tanácsok tagjaira. Milyen lélekkel kell ebben a szavazásban a hivő keresztvén embernek résztvennie? Jézus bizonyára nem tért volna ki ennek a kérdésnek a tisztázása elől. Hiszen a farizeusokat sem utasította el, amikor megkérdezték tőle: kell-e adót fizetni, vagy nem? Vagyis kell-e az állammal szemben teljesíteni kötelességünket nekünk, hívőknek. Isten országa polgárainak vagy nem. A kérdésre habozás nélkül nagyon határozott választ adott. Nekünk is ilyen tisztán kell látni ezeket a kérdéseket és a reájuk adandó keresztyén válaszokat. Az a tisztesség és az a becsületes gondolkodás, amelyre keresztyén hitünk kötelez, ezt kívánja meg. Jézus szerette az embert és az ember dolgait és tanítványait világos látásra és határozott állásfoglalásra nevelte. E kérdésben arról van szó, kell-e adót fizetni a római császárnak? Maradtak fenn abból a korból érmék, amik tényleg az akkori császárokat ábrázolják. A pogány római birodalom uralkodóinak semmi közük nem volt Jézushoz és az ő híveihez. Jézus mégis azt mondotta, hogy ezeknek a császároknak meg kell adni az adót, az engedelmességet stb . A mi helyzetünk egészen más. Nincs se császárunk, se királyunk, hanem olyan népköztársaságban élünk, ahol a hatalmat alkotmányok és törvények szerint maga a nép gyakorolja. Ez a legigazságosabb államforma. Az állam a dolgozók állama. Államunk megléte és fennmaradása követelményeket támaszt polgáraival szemben. Üj világot, új hazát kell építenünk. Lakások, iskolák, gyárak épülnek, átalakul a termelés, a mező- gazdaság. A néphatalmat meg kell védeni ellenségeitől. Mindez áldozatokat követel. Nyilvánvaló, ha Krisztus Urunk igazságosnak tartotta, hogy a római császár kapja meg az adót, mennyivel igazságosabbnak kell nekünk tartani azt, hogy népi államunkkal szemben teljesítjük kötelességünket. A most következő választások azt kívánják, hogy ezt lelkes meggyőződéssel tegyük meg. A szocializmus a jövő társadalmi rendje. A keresztyéneket foglalkoztatja az a kérdés, vajon ebben az új életformában megadhatjuk-e Istennek is azt, ami az övé. Ennek a kérdésnek is nyugodtan szemébe nézhetünk. Mi keresztyének egyetértünk abban, hogy építenünk kell új társadalmi rendünket a szocializmusban. Alkotmányunk és törvényeink pedig biztosítják hitünk szabad gyakorlását. Egyházunkat államunk tetemes anyagi segítségben is részesíti. Sok templomot hozhattunk rendbe és előbbrevihetjük egyházi életünket. Hálával gondolunk ezért államunkra és erről a szavazáskor sem feledkezünk ráfi. Ebben is, mint mindenben Krisztus Urunkhoz tartjuk magunkat, aki azt mondotta: Adjátok meg államunknak, ami az államé. Az elkövetkezendő héten gondolkodjunk el ezen a tanításon, hogy jó úton járjunk, tisztán lássuk állampolgári kötelességünket s azt híven teljesítsük hazánk és embertársaink javára, Megváltó Urunk dicsőségére. Earága fe-síssssss Az Egyházak Világtanácsa társadalmi kérdésekkel foglalkozó bizottsága nemrégiben Dániában tartott ülésén a több mint 70 résztvevő Európának Ázsiával és Afrikával szemben való felelősségével foglalkozott. „Semmiképpen nem állhat tovább Európa érdekében, hogy semmibe vegye azokat a hatalmas erőket, amelyek a világban ma munkálkodnak. A világ, amelyben az európaiak élnek, egyre nagyobb mértékben kerül új nemzetek hatása alá, amelyék nem hajlandók Európa előjogait az az ifjú sínek írási eddigi magátólértetődőséggel elfogadni", — állapítot.a meg a konferencia. Amikor az afrikai és ázsiai feléledő nacionalizmusról az európai keresztyén ember véleményt alkot vagy nyilatkozik, mindig tudatában kell lennie az ezekkel a tájakkal szemben való felelősségének. Tartózkodnia kellene attól, hogy az ifjú népeknek nyújtott segítését politikai, katonai vagy gazdasági feltételekhez kösse. Ezt a felelősségtudatot az egyházaknak t >ren kell tartaniuk. Keresztyén Békekonferencia Debrecenben Mint már lapunkban hírt adtunk róla, fontos konferencia ülésezett Debrecenben október utolsó és november első napjaiban. A konferencia befejezése után annak munkájáról hivatalos tudósítást bocsátottak ki. E szerint október 31-től november 2-ig Debrecenben a Prágai Keresztyén Békekonferencia állandó bizottsága tartott munkaülést. Az ülésen, mint a bizottság tagjai résztvettek: dr. Bartha Tibor református püspök, dr. E. Fuchs, teológiai professzor, Leipzig, dr. V. Hajéit, a cseh testvéregyház zsinati elnöke, dr. J. L. Hromádka, a prágai Comenius fakultás profesz- szora, A. Hermann, evangélikus püspökhelyettes, Nagyszeben, Jaan Kiivit, a Szovjetunió észt evangélikus egyházának érseke, Tallin, dr. M. Novak, a csehszlovák nemzeti egyház püspöke, Prága, dr. Pálfy Miklós, evangélikus teológiai akadémiai dékán, dr. Parijszkij, a Szovjetunió ortodox egyházának professzora, Leni-ngrád, Bohuslav Pospisil főtitkár, Prága, D. W. Schmauch teológiai professzor, Greifswald, D. dr. Vető Lajos püspök, D. H. Vogel, teológiai professzor, Berlin, dr. A. Wantula, evangélikus teológiai professzor, Varsó, dr. Stefan Zankov, ortodox teológiai professzor,_ Szófia, A. Ziak, a szlovákiai egyház egyetemes felügyelője, Bratislava, Zsitkov, a Szovjetunió baptista szövetségének elnöke, Moszkva. A romániai ortodox egyház pátriárkája Jusztinian megfigyelőként kiküldötte M. Sezan professzort. A magyarországi római katolikus papok béketanácsának hivatalos megfi- gyelőjeként Beresztóczy Miklós prépost volt jelen. Meghívott vendégek voltak a magyarországi és a csehszlovákiai egyházak püspökei, egyetemes felügyelői, főgondnokai, professzorai, továbbá egyes esperesek és más egyházi vezetők. A konferencia előestéjén a konferenciát vendégül látó egyház püspöke, dr. Bartha Tibor püspök fogadást adott, amelyen megjelent az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Horváth János is, továbbá Hantos János, az Országos Béketanács főtitkára, Debrecen város és Bihar megye végrehajtó bizottságainak elnökei. Reformáció ünnepén ünnepi esti istentisztelet keretében tartottak megemlékezést a debreceni nagytemplomban. Dr. Bartha Tibor püspök köszöntötte a konferencia résztvevőit, az ünnepi prédikációt Jaan Kiivit érsek mondotta. A konferencia elnöke, dr. V, Hajek üdvözlő beszédet intézett a templomi gyülekezethez. A konferencia munkája dr. H. Vogel professzor előadásával kezdődött: „A keresztyének felelőssége az ember jövőjéért a technika korában.“ Bevezetésképpen az előadó megcáfolta azoknak a teológusoknak a nézeteit, akik megpróbálták igazolni az atomfegyverkezést. A Tokióban tartott Nemzetközi Keresztyén Béke- konferencián szerzett tapasztalatai alapján megmutatta Vogel professzor, hogy tömegpusztító fegyverek által jövőjében fenyegetett emberiség számára miként mutat az evangélium új jövendőt. A konferencia főtitkára, B. Pospisil a mozgalom eddigi munkájáról tartott beszámolót és felvázolta a közvetlenül küszöbön álló feladatokat. Ezután a konferencia három munkabizottságot alakított, amelyek november 1-én munkájukat elkészítették és azt a plenáris ülés elé terjesztették. A tanácskozások alapján a következő határozatokat hozták: Mindnyájunk vétkességének és a világ békéjéért való keresztyén felelősségünknek tudatában az egész keresztyénséget fel kell hívni egy, az első hirosimai atombomba támadás napján, augusztus 6-án tartandó, bűnbánati és imanap megtartására. Ezt a felhívást közzé fogják tenni. A prágai békekonferencia fáradozásai világszerte kedvező visszhangra találtak. Tekintettel a helyzet komolyságára és a keresztyénség közös felelősségére, mindent meg kell tenni azért, hogy a Prágában elindult mozgalom a világ egész keresz- tyénségét megmozgassa. Ennek érdekében 1959 év tavaszán újból össze kell jönni a konferenciának Csehszlovákiában, sokkal tágabb keretek között. Erre az összejövetelre hivatalosan men kell hívni minden egyházat, továbbá a mozgalomhoz közelálló egyházi csoportokat és keresztyén személyiségeket. Elhatározták, hogy foglalkozni fognak a hidegháború súlyos kérdéseivel, amik elől a Keresztyén Béke- konferencia nem térhet ki s e célból az anyag feldolgozására bizottságot küldtek ki dr. Hromádka professzor elnökletével. A magyarországi református egyház zsinati tanácsa és a magyarországi evangélikus egyház egyetemes presbitériuma bejelentette a két egyház hivatalos csatlakozását a Keresztyén Békekonferenciához. Parijszkij professzor Alexij pátriárkának és Nyikolaj metropolitának a legmelegebb áldáskívánásait és üdvözleteit tolmácsolta az oroszországi ortodox egyház részéről. Sezan professzor bejelentette, hogy kérni fogja Jusz- tinián pátriárkát, küldjön ki a romániai ortodox egyház részéről hivatalos képviselőt a konferenciára. A konferencia után következő napon, november 3-án, a résztvevők résztvettek a tiszántúli református egyházkerület lelkészeinek békekonferenciáján. A Magyar Népköztársaság művelődésügyi minisztere, Benke Valéria november 3-án este fogadást adott a konferencia résztvevői számára. November 4-én a belföldi és külföldi sajtó tudósítói számára sajtófogadáson adtak tájékoztatást a konferencia munkájáról. A Lelkészi Munkaközösségek életéből A Vasi Evangélikus Lelkészi Munkaközösség október havi ülését Cell- dömölkön tartotta. Az ülésen meghívottként megjelent dr. Zsigmond László, a Vas megyei Hazafias Népfront elnöke s több mint 2 órás kötetlen eszmecserét . kezdeményezett nemzeti életünk kérdéseiről. Az eszmecsere folyamán a lelkészi kar kifejezésre juttatta, hogy a szocialista államrendet a világkormányzó Isten kezéből fogadja el. Nemzeti életünkben a jó regisztrálása közben szó volt arról, hogy eltűnt az embernek ember által történő kizsákmányolása, az emberek alapvetően egyenlők, csupán az általuk végzett munka mennyisége és minősége tesz közöttük különbséget ... a nemzeti vágyón nagyobb szétosztásban jut el a nemzet tagjaihoz. A falu kérdéseivel kapcsolatban beható eszmecserét folytattak a lelkészek. Mivel a munka köny- nyebbsége s emberibb volta letagadhatatlan az egyébként is termelékenyebb nagyüzemi gazdálkodásban, a falu átalakulásánál erős hangsúly esett a jó gazdasági mód- 1 gálatárói is. szerekre, a türelmes meggyőzésre, a szakvezetésre, az egyes embereknek a közösséghez való helyes viszonyulására s általában a közösségi erkölcs problémáira. Az alapvető kérdésekben egyetértés volt. A Népfrontbizottság elnökével folytatott eszmecsere hasznosnak bizonyult s a kapcsolatot szélesítette. „Kapcsolatot jelentett eddig az is, hogy a vasi lelkészi kar egy tagját a népfront a megyei tanácsba jelölte, ez megtiszteltetés az egész vasi lelkészi karra nézve“ — mondotta az egyházmegye esperese. A megbeszélés jó biztatás a továbbiakra is. Sor kerül ugyanis a megye politikai és gazdasági életének irányítói és a vasi evangélikus lelkészek közötti találkozásra, hogy a magyar élet problémáit illetőleg jól tájékozottan végezhessék sajátos egyházi munkájukat. A lelkészi munkaközösség megemlékezett a 70. életévébe lépő Kutas Kálmán nyugalmazott lelkész szolEGYHÁZ A VILÁGBAN Brazília északi vidékeit tartós szárazság következtében éhínség fenyegeti. Mintegy kétmillió lélek helyzete reménytelennek látszik. A brazíliai evangéliumi egyházak szövetsége az Egyházak Világtanácsának sürgős segítségét kérte. A maga részéről is megindította a segélyakciót, ruhákat és élelmiszert küldött a veszélyeztetett vidékre. * XII. Pius pápa elhúnyta alkalmából a világ protestantizmusának számos vezető személyisége is részvétét fejezte ki a Vatikánban. A finnországi evangélikusok száma valamivel több mint 4 millió, a lakosságnak 93,34%-a. Hét egyház- kerületben 568 gyülekezetei gondoz 1522 lelkész. 1951_ben még 100 betöltetlen lelkészi állás volt, a lelkészhiány azonban enyhülőben van. Jelenleg 300 teológiai (hallgató készül lelkészi pályára. 1952-től 56-ig 18 templomot, 14 gyülekezeti termet, 52 temetői kápolnát és 140 paplakot építettek. • 1948. óta van szervezett evangélikus gyülekezet Görögországban. A második viliágháború után 3 évvel megtartott zsinaton a kis közösség a „Szabad Lutheránus Egyház” nevet vette fel. Egyelőire még nincsenek saját épületeik. A bukaresti magyar nyelvű evangélikus gyülekezet az elmúlt év végén szentelte fel templomát. Az ezer lelkes gyülekezet most egy orgonát is kapott a Lutheránus Világszolgálattól. A templom építéséhez nagyobb összeggel hozzájárult a román állam is. A Németországi Evangéliumi Egyház különböző felekezetű egyházak szövetsége, amelyhez lutheránus, református és uniált (a XIX. század elején létrejött ún. porosz unióhoz tartozó, vagyis ebben az unióban egyesült evangélikus és református) egyházak tartoznak. 27 tagegyháza van, összesen 17 289 gyülekezettel. A gyülekezetek száma 316-tal több, mint 1954-ben volt. A lelkészi állások száma 18 726, amiben a másod, lelkészek, segédlelkészek és intézeti lelkészek is benne vannak. Tekintve, hogy csak 16 866 lelkészt tudtak szolgálatba állítani, 1860 lelkész! állás betöltetlen. Paul Robeson, a Szovjetunióból visszatérőben, október 12-én részt- vett a londoni Szénit Pál-székes- egyház esti istentiszteletén. Néger spirituálékat, egyéb egyházi és világi klasszikus énekeket adott elő az istentisztelet folyamán. Az istentisztelet perselypénze a Délafrilká- ban üldözött színesek megsegítésére fog szolgálni., Üj Húsz emlékművet, avattak jel Húsz János szülővárosában, a Morvaországi Huszinecben. A 3 méter magas szobor felavatásán megjelent dr. Skoda, Csehszlovákia igazságügy- 1 minisztere is.
