Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-08-31 / 35. szám

Életet mentő felebaráti szolgálat Lukács 10,25—37. A mai vasárnap igéje, az irgal­mas samaritánusról szóló példázat, Jézusnak egyik legidőszerűbb pél­dázata. A ..ki az én felebarátom?” kérdés, különböző formákban, de felbukkan hívő és nem hívő ember életében egyaránt Sokat emleget­tük már, de éppen itt nagyon igaz az, amit Niemöller Márton, a nagy német evangélikus mondott pár év­vel ezelőtt, éppen hazánkban: a re­formáció kora emberének legizgal­masabb kérdése az volt, hogyan ta­lálhatja meg a% irgalmas Istent; ma ez a kérdés így fogalmazódik: ho­gyan találhatok irgalmas felebarátra. Valóban igaz: ma ez az egyes em­ber, de az egész világ legnagyobb kérdése. Éppen ezért jó nekünk Jé­zus Krisztus példázatával kapcsolat­ban az oly sokszor hansúlyozott »mai mondanivalót” meghallanunk. Először is azt kell megtanulnunk, hogy a Niemöller által megfogalma­zott mondat nem azt akarja mon­dani egyszerűen, hogy az emberek figyelme Istentől az emberekre irá­nyult. Hogy ma már nem a minden­re kész, kegyelmes Istent keresik, hanem a mindenre kész, segítő fele­barátot. Jézus példázata arra tanít, hogy az irgalmas felebarát — üd­vösségkérdés. A „Mit cselekedjem, hogy az örök életet venessem?” kérdésre válaszol Jézus úgy, hogy légy irgalmas felebarátja minden embernek, aki segítségre szorul. Aki nem tud irgalmas felebarát len­ni, az nem találja meg az irgalmas Istent. A pap és a lévita — bár­mennyire is Isten kiválasztott né­péhez tartozónak vallották magu­kat — elfordultak az irgalmas Is­tentől, elvesztették az üdvösséget, mert egész vallásosságuk üres, szívnélküli, hitnélküli ceremónia volt. A samaritánus nem tartozott a „választott néphez”, nem volt jó teológus, nem volt benne magabiz­tosság a vallás dolgai felől, homá­lyos fogalmai lehettek Istenről — mégis ő talált irgalmas Istenre, övé lett az üdvösség, mert tudott irgal­mas felebarát lenni. Éppen ezért az egyház népének meg kell tanulnia, hogy akkor iga­zán egyház, ha ebben a világban az irgalmas felebarát cselekedeteit te­szi. Az egyháznak, a keresztyén em­bernek, mindig — ma is — az a legnagyobb kísértése, ha úgy él, gondolkodik, cselekszik, ahogy a példázatbeli pap és lévita. Ha csak önmagával törődik, ha bezárkózik és gőgös lesz, ha „profán” dolognak tartja leereszkedni a másik ember­hez, (és ha egyáltalán leereszkedés­nek tartja), ha különbséget tesz em­ber és ember, hívő és hitetlen kö­zött akkor, amikor tennie kell a másik emberért valamit. Egyszóval: amikor nem látja meg az embert. Az embert, a maga valóságában, kérdéseivel, problémáival, örömével, bánatával, segítség után kinyújtott kezével. Megmerevedik és merev­ségében elfordul az irgalmas Isten­től az az egyház, amelynek papjai a szószéken elbeszélnek az emberek feje felett (bármennyire is az oltár körül forgolódnak), amelynek hívei csak a maguk hitével, üdvösségével törődnek (bármennyit ülnek is a templomban). Az egyháznak, az egyes keresztyénnek meg kell tanul­nia, hogy ebben a világban él, itt hir­deti Isten igéjét, itt adott neki Isten szolgálatot — éppen az emberek felé. Vagyis: meg kell látnunk az embert. Ügy adja Isten elénk az ir­galmas felebarátra vágyó embere­ket az életben, ahogy adta a pap­nak és a lévitának az út szélén fek­vő segítségre, irgalmasságra szoruló kifosztott utast. Ma az irgalmas felebarát szolgá­lata sokrétű. Kicsiny családi körök­től országos-, sőt világméretű kér­désekig mindenhol szükség van az irgalmas felebarát segítő szereteté- re. Van úgy, hogy családi tragédiák sebeit kell gyógyítani, egyéni életek lelki sebeit kötözni, van úgy, hogy életet kell menteni, de van úgy is, hogy az irgalmas felebarát szolgá­lata nem egyéntől egyénig hat, ha­nem az egész egyház mondanivalója, cselekvése, segítése a felebaráti szol­gálat — az egész világ, vagy népünk felé. Hadd említsek két ilyen orszá­gos-, vagy világméretű területet. Azt szoktuk mondani, hogy az egyháznak van tere ebben a világ­ban, van mondanivalója, cselekvése e világ számára. Ezt hisszük és vall­juk. Meggyőződésem, hogy ez nem pusztán az evangélium tere és mondanivalója, hanem az evangé­liumból adódó segítőkészség irgal­mas szeretete. Elsősorban népünk felé. Afelé a nép felé, amelyik ma minden téren nagy akarással egy új világot épít a maga számára. — Sok jó elgondolással, mert igyekszik az emberre tekintettel lenni. Mennyi lehetőségünk van nekü.nk, egyház­nak ebben a munkában segíteni! A jót előmozdítani, a hibákat segíteni kijavítani, együtt munkálkodni ott, ahol szolgálatunkból adódóan adha­tunk mi is! Ha így cseleksznük, ép­pen akkor látjuk meg az embert és leszünk irgalmas felebaráttá. A másik terület az, amiről sokan fanyalogva mondják, hogy beleeről­tetik az egyház munkájába, szolgá­latába. Es ez az egyház békemun­kája. Jó lenne már egyszer mind­annyiunknak szemtől-szembe nézni ezzel a kérdéssel. Mert akkor lát­hatjuk meg, hogy éppen a háború és béke kérdésében kiált az egész emberiség az irgalmas felebarát után. Hogy éppen itt adja elénk is Isten az embert, nem egyet, hanem milliót és milliót. Hogy minket, egy­házat ebben a kérdésben ugyanaz a cipő szorít, mint a többi embert és számunkra éppen úgy életkérdés a béke, hiszen mi is a világban vé­gezzük a szolgálatunkat, abban a világban, amelyet elpusztítással fe­nyeget egy atomháború. Velünk együtt elpusztítással fenyeget. A templomok épp úgy elpusztulnak egy atomháborúban, mint a gyárak, hívő ember épp úgy, mint a nem hí­vők. Emberéletről, mindannyiunk életéről van szó! Mit segíthet itt az egyház és szabad-e egyáltalán bele­folynia ebbe? Az irgalmas sama­ritánus nem kérdezte, hanem segí­tett és megmentett egy életet. Az Isten békességét hirdető egyháznak is ezer módja és lehetősége van a béke szolgálatát irgalmas samari- tánusként, Jézustól kapott szolgálat­ként végeznie, hogy az egész embe­riség életét segítse megmenteni. Juhász Géza l< Ö Z E Q Y H Á Z I HÍREK Horváth János, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke augusztus 25-én kelt levelében közölte Mihályfi Ernő egyetemes felügyelővel, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa I a 62/1958. számú határozata értel­mében D. Dezséry Lászlónak, az evangélikus egyház Déli Egyházke­rülete püspökének állása alól való felmentéséhez hozzájárul. NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt. 38, 22—23. — A hit meghallgatásra talál. KEDD; — Hab. 2, 20. — Nyitott szívvel, elcsendesedve hallgassunk az Űrra. SZERDA: — Jer. 29, 7. — Keresztyén életünk bele van ágyazva né­pünk életébe, annak jólétén nekünk is fáradnunk kell. CSÜTÖRTÖK: ,— Jer. 2, 35. — Mindannyian bűnösök vagyunk és csak igaz bűnbánattal állhatunk meg az Ür előtt. PÉNTEK: Ézs. 60, 10. — Szeret minket, gyermekeit az Űr, ha dorgál is. SZOMBAT: — Zsolt. 107, 9. — A mi Istenünk igéjével és az Űr szent vacsorájával táplálja leikünket. Angiikon püspökök békeüzenefe Augusztus 10-én éri véget a lon­doni Westminster apátságban a kö­zel hat hétig tartott Lambeíh-konfe- reneia, az anglikán püspökök szoká­sos konferenciája, amelyen több mint 390 érsek és püspök vett részt, E Konferenciát 10 évenként tartják. A konferencia szózatot intézett a világ összes népeihez, amelyben elítélik a háborút és követelik a béke megőr­zését, mivel ez isten akarata és az (emberiség egyetlen reménysége. Az igazi békét azonban akkor lehet el­érni, ha az emberek igazságban él­hetnek és a világ javait igazságban osztják el. „Háborút” csak a szegény­ség, tudatlanság betegség és elnyo­más ellen kell folytatni. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme.* Egynaz Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vilj., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. félévre 30.— Ft. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—vili. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. — Szentháromság utáni 13. vasár- jj napon az oltárterítő színe: zöld. A | vasárnap oltári igéje: Lk. 10,23—37; szószéki igéje: 1. Pét. 2,1—10. — Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban augusztus 31-én, fél 8-kor. Igét hirdet Káldy Zoltán pécsi esperes. — Szepesváry Tamás, a Sajtóosz­tály dolgozója 1 hónapos németor­szági tanulmányútra, utazott. CSALÁDI HÍR: Balikó Zoltán diósgyőrvasgyári lelkésznek és fele­ségének negyedik gyermeke szüle­tett, aki a keresztségben Tamás ne­vet kapta. —. Azonnalra keresek másfél éves kis­lányomhoz németül tudó gondozónőt reggel 0-től 3-ig felügyeletre, hűvösvölgyi kertben. Jelentkezés: 161—127 délután 6—0-ig. Külföldi egyházi hírek A westfáliai és a rajnai egyházke­rületek a bückeburgi konferencia után vendégül látták a konferencia részvevői közül Turs rigai és Kiivit tallini evangélikus érsekeket, Ras- torgujew moszkvai ortodox lelkészt és dr. Vargha Zsigmond debreceni református teológiai professzort. A tiszteletükre rendezett fogadáson D. Wilm westfáliai egyházkerületi el­nök annak a reménységének adott kifejezést, hogy a jövő év januárjára Svájcba tervezett összeurópai egy­házi konferencia elő fogja segíteni az egyházak feladatainak teljesítését a megosztott világban. A külföldi vendégek beszámolták egyházaik éle­téről, q, tele templomokról és a hí­vek buzgó adalkozó készségéről. Hangsúlyozták, hogy a vallásszabad­ságot és az ifjúság vallásos oktatását a törvények biztosítják. A beszámo­lókat Wilm elnök kiegészítette a Szovjetunióban szerzett tapa.sztala- taival. ___________ Im ádság Uram Jézus Krisztus! te vagy az én élő Idvezítőm, .., ó légy énben- nem is élő, mutasd meg énbennem is magadat, mint élő Jézus. Tegyed énbennem a te halálodat és azáltal szereztetett igazságodat hathatóvá. — — Hát az ó-Ádám éljen-é ben­nem? nem élnél-é inkább és nem munkálkodnál-é bennem, Uram Jézus! Hát csak a te halálod és véred és engedelmességed lészen-é ily erőtelen és csak az Ádámnak engedetlensége bír-é oly . nagy erő­vel? Ö, nem, drága Jézusom! nem! ... A Te engedelmességed lé­gyen hatalmas bennem az én lelki­ismeretemnek csendességére és min­den gonoszon való uralkodásra és győzedelerpre. Ámen. Vj Zengedező Mennyel Kar. 1743. Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap. — 1. Péter 2, 1—10. Szinte minden újtestámentumi levélnek van egy olyan szakasza, ami költeménynek is beillene, vagy a gyülekezet óneke is lehetne. Ilyen pL a Római 8. és li. fejezet vége, az 1. Kor. 13, a F1L 2, 5—11, az 1. Tim 3, 16 és ilyen Péter első levelében ez a szakasz is. A szavak olyan megragadóart szépen csengenek, mint egy jól csiszolt versben. Nyilván mégsem csak a formának a szépségére törekszik Péter apostol, hanem inkább a tartalom nagyszerűsége hozza magával a mesteri formát is, s nemcsak a költői szépség kedvéért használ egy-egy képies kifejezést, hanem van értelme és súlya minden szavának. Ez a szakasz: ének az életűjulásról. Vagyis eszerint a keresztyén ember megújult .életű ember, aki éppen ezért szün­telenül új utasra kötelezett. A !keresztyének megújult életű emberek. Életükben egy világos egykor és egy most különböztethető meg. És e között az egykor és most között olyan nagy a különbség, mint a sötétség és a világosság között. Egykor reménytelenül elveszettek —- most választott nemzetség, egykor a bűn és gonosz hatalma alatt éltek — most királyi papság, egykor nem-nép voltak; vagyis szétszórt egyesek — most Isten népe, akiket Istennek azonos cse­lekedetei tartanak egy közösségben, egykor ítéletre méltók — most meg- kegyelmezettek. Péter apostol merészen, az elgondolható legélesebb ellen­tétpárokban mutatja meg a nagy különbséget az egykor és a most között; A keresztyénség e szerint az ige szerint nem tanítások elfogadását, gon­dolatok átvételét jelenti, hanem valóságos életújulást. A keresztyének nemcsak látják, hogy milyen az élet Krisztus nélkül és Krisztussal, ha-j nem meg is tapasztalták ezt a különbséget. „ízlelték, hogy jó az Űr.’5 Az életúj ulás azzal kezdődött, hogy „az élő kőhöz járultak”, vagyis talál­koztak Krisztussal. Élő kő: sajátságos kép, alig elképzelhető. Az élet mozi gása és a kő szilárdsága van egyszerre benne. Mindkettő jellemző KriszJ tusra. Őnélküle nincsen életúj ulás. Nélküle csak a külsőnk változhat meg, de a szivünk, a bensőnk nem, A keresztyének állandóan újulásra kötelezettek. Nem arról Ismerhető meg a keresztyén ember, hogy semmi hibát nem követ el, hanem arról; hogy kész naponként megújulni, változtatni, jobbulni. Életében történt életújulás kötelezi arra, hogy szüntelenül újuljon. Isten megújította az életét, ezért mindazt, ami a testvéri szeretet kapcsolatát széttörhetné és az Istenhez való gyermeki viszonyt megrontaná: a gonoszságot, álnoksáz got, képmutatást, irigységet, rágalmazást naponként le kell vetnie, mint szennyes ruhát, és fel kell öltöznie „az igazság fehér köntösébe”. Ehhez a naponkénti megújuláshoz erőre van szükség. Ezt az erőt az ige tiszta; elegyltetlen tejéből nyerhetjük. Ahogyan a csecsemőnek szüksége van az anyatejre, ugyanúgy kell a tiszta ige tápláléka az újjászületett embernek; Csak az igén lehet lelkileg egészségesen növekedni. A belső ember elsor­vad lelki táplálék nélkül. Akinek van gyermeke tudja, hogy a csecsemő szinte féktelenül vágyódik a fej után, amikor eljött a táplálkozás órája; Ilyenkor hiábavaló minden figyelemelterelés, beszélgetés, játék, neki tej kell! így vágyakozzatok az ige táplálékára! A megújulással kapcsolatosan még három felszólítás hangzik el ebben az igében: 1. Épüljetek fel lelki házzá! A keresztyén ember élete nem befejezett épület, mindig van még rajta mit építeni ég renoválni. 2. Lelki áldozatokkal áldozzatok! Zsolt; 51,19. 3. Hirdessétek''annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből a világosa ságra hívott el. Vagyis nem csupán a magunk kegyességének a kiépítésé a cél. Az életátalakulás megbízatás, küldetés is. Arra hívattunk el, hogy továbbadjuk azt, amit mi is úgy kapunk. Ugyanezt mondja Jézus is a Hegyibeszédben: „Ügy fényljéik a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedetaiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. Á kegyelem kötelez! Elihivatásunkhoz méltó módon kell járnunk! Ebben az igében minden felszólítás azon alapszik, amit már Isten megtett értünik.' Ö megújított — ezért újuljunk meg naponként! H. K, A LELKIPÁSZTOR JOOOOOOOOOOOOOOOOOO JOCX)OOOOOOOOOOOC)OOCOOOCXXXXCCX)C)OOOOOOOOa ISKOLÁBA MENNEK gyermeke­ink. Sok szülő éppen csak hogy tudo­mást vesz erről, legfeljebb a pénztár­cáját nyitja ki a tankönyvek, füze­tek, írószerek megvásárlásához. Pe­dig ha egy kicsit is belehelyezkedünk a gyermekek gondolatkörébe, rögtön megérezzük, milyen nagy eseménye történik életüknek. Mert nagyszerű volt ugyan a nyári vakáció, októberben már számolni kezdik a heteket a karácsonyi szün­időig, örülnek az iskolaév otthoni szabadidőinek, iskolán kívüli játéká­nak, — de azért a gyermek igazi világa mégis az iskola. Az iskola adja kicsiny életüknek legnagyobb élményeit: az újdonságo­kat. a feladatot, a jópajtást. Ezért tud annyit mesélni iskolai délelőtt- jéről akármelyik fiú, leány, akinek apjában, anyjában van elég szeretet és megértés, hogy meghallgassa. Lelketlenek lennénk, mi felnőttek, ha most, szeptember kezdetén a mi nagyos életünknek valamelyik prob­lémáját vennénk elő, ahelyett, hogy a gyermekeink legnagyobb életkér­désére figyelnénk: az iskolára. OTT KEZDŐDIK a szülői szeretet — amint erre már előbb céloztam is —, hogy állandó betekintést gya­korol gyermekének iákolai világába. Ennek fő ablakszeme az a csacsogó száj, amely annyi közvetlenséggel, szóbő- sággel tudja elmondani iskolából hazaérve az ottani életük eseményeit. A figyelmes hallgatás megérezteti a gyermekkel, hogy szülője valóban megértő társa akar lenni. Az iskolai beszámolók hallgatása közben egyéb­ként is sok értékes benyomást, belső ismeretet szerezhetünk gyermekünk­ről. amelyre nevelésénél nélkülözhe­tetlen szükségünk van. S az iskolai elbeszélése nyomán meginduló be­szélgetésbe máris egy csomó szülői nevelői szál fonódhat bele. A gyermekünkről így nyert kép­nek persze ki kell egészülnie a pe­dagógusok oldaláról alkotott véle­ménnyel, amelyre elég alkalom nyí­lik, ha az elfoglalt szülő is szakít rá időt. DE A DÖNTŐ PONT, ahol a gyer­meknek meg kell éreznie a szülői mellette-állást: a tanulás! A tanulás még akkor sem problémamentes a mai követelmények mellett, ha a gyermek kitűnő bizonyítványt szo­kott haza vinni. A legutóbbi iskolai év végén jött rá egy ilyen gyermek apja, hogy kislánya milyen kemény küzdelemmel szerzi meg azt. A fá­rasztó munkát főképpen rossz időbe­osztása (és bizonyos tárgyaknál rossz tanulási technikája okozza az egyéb­ként jófejű, szorgalmas gyermeknek. S mindez nemcsak felesleges súllyal terheli meg tanulását és elveszi min­den szabadidejét, de kisebbrendűségi érzetet is fejlesztett ki benne: fél at­tól, a következő években majd kide­rül, ő tulajdonképpen nem is „kitűnő tanuló”. Nem sok kellene egy ilyen gyermeknek, hogy megkönnyítsük munkáját és felszabadítsuk lelkét a teher alól. Csak kicsit vigyázni rá, hogy ne follyanak szét kezében a délután órái, s meg kellene magya­rázni neki, hogy milyen módszerrel lehet legkönnyebben történelmet, földrajzot tanulni: nem biflázva, be­leveszve az oldalak betűsűrűjébe, hanem a lecke vázát kiemelve és beemlékelve. Mennyivel inkább jelentkezik ez a jeiü,~.'Q,L tcncbüeya vayy a,«­sebó szorgalmú gyermeknél! Nem­csak az iskolai bizonyítvány érdeké­ben tegye meg a szülő — az is fonr tos a továbbjutás érdekében —, ha­nem azért, hogy felvegye a gyermek aprónak látszó, de neki komoly gon­dot jelentő terhét. Talán még senki nem gondolt arra, pedig nyilván­való. hogy ez a szülői segítség benne van abban a szép pali mondatban: „Egy­más terhét hordozzátok és úgy tölt­sétek be a Krisztus törvényét“, a szsretetet (Gál, 6,2). Ezzel saját felnőtt életünk gondjai is csökken­nek, mert olyan mértékben szűnnek meg a magunk problémái, amilyen mértékben segítünk mások problé­máiban. Apát pedig készakarva em­lítettem előbb illusztrációként, mert az anyák ezt a feladatot magukban nem bírják. Őket annyira igénybe veszi gyermekeik egyéb ellátása: mo­sás, stoppolás, étkeztetés, ruhagond, takarítás, hogy sokszor kevés lelki erejük és idejük marad a gyerme­kük mellé ülésre. Az apák még min­dig jobban állnak! KERESZTYÉN SZÜLŐKNEK mind ezen kívül önkéntes, boldog kötelessége, hogy gyermeke hitbeli fejlődésével is törődjön. Ha jár hit­tanra a gyerek, ne kerülje el a szülő figyelmét a hittanlecke megtanulása. Egyébként pedig a gyülekezeti élet gyermekszerű alkalmai várják „Jé­zus kis barátainak” jövetelét, aki­ket a szülők szeretettel bíztatnak Veöreös Imre ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN Augusztus hó 31-én Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenseher Ká­roly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 dr Kékén András. Fasor de. 11 Korén Emil, du. 7 Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 de. 11. Rákóczi út 57/b. de 10 (szlovák) dr. Gaudy László de. hárojrmegyeű 12- Karácsonyi S. u. 31. de. 10. Thaly K. u 28. de. U Bonnyai Sándor, du. 6 Bács­kai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Ipire Vajda p. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre Zugló de. 11 (úrv.) Drenyovszky János. Gyarmat ú. 14. de. fél 10 Drenyovszky János Rákosfalva du. 5 Schojz László. Foti u. 22. de. 11 (úrv.) Duiez Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Üjpest de. 10 Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre, du. 7 Bencze Imre. Soroksár-Ü,(te­lep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep de. 10. Ep. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán Rákos­szentmihály da. fél 11 Tóth-Szőllős Mi­hály­Bécsikapu tér de. 9 Sólyom Jenő dr., de. 11 Sólyom Jenő dr.. du. 7. Várady Lajos. Toroekó tér de fél 9 Várady La­jos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. XII., Tarcsay V. u. IX de. 9 Csonka Alben, de. 11 Csonka Albert, du. fél 7 Danhauser László. Pc-st- hidegkút de. fél 11 Danhauser László. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 6 (úrv.) Bottá István. Németvölgyi n 138. de. 9 (úrv.) Kendeb György. Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. 11 Schreine- Vil­mos. Nagytétény du. 3 Schreiner Vilmos. Albertfalva de. 7 Schreiner Vilmos. CsiJ- • laghegy de fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de 11, du. 7;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom