Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-08-25 / 23. szám

y,Sehol sem tapasztaltam olyan szeretetett mint Magyarországon!“ Minden magyar testvéremnek, — különösképpen akik Balassagyarma­ton laknak, szívből jövő üdvözletei hoztam Finnországból. Bár az előbb a sekrestyében ülve az volt az érzé­sem, mintha Finnországban lennék. Néhány hónappal ezelőtt Koren ba­rátom Finnországban volt, s ott sok o-szejövetelen voltunk együtt. Ott is énekeltünk, ugyanazt az éneket, amit most. Sok olyan énekünk van ami közös. Miért? Két okból. Mert rokonok vagyunk. Te és én rokonok vagyunk, akár akarjuk, akár nem. En mindig örülök neki, hogy Veled vagyok rokon. A finnek sohasem fe­lejtik el, hogy a magyarokkal roko­nok. most sem akarom elfelejteni. Beutaztam körben Európát, de se­hol sem tapasztaltam olyan szerete­tek mint Magyarországon. Ügy ér­zem, hogy ez természetes, mert ide úgy jöttem, mint 'haza. Mi közös énekeket énekelünk, mert egy Urunk van. Jézus Krisztus, akit igen sok finn szeret és úgy tapasztaltam, hogy igen sok magyar is szeret. Üd­vözlet Finnországból! Mindenek előtt annak örülök, hogy itt Jézus Krisz­tusról beszélhetek, akinek sajátjává leltem. Tudom, hogy ez nem tőlem való. Tudom, hogy volna itt sok olyan, aki értékesebben tudna róla beszélni, mint én. Mégis áldom őt, hogy beszélhetek bűnös szájjal Róla. Bár a szívem bűnös, szerethetem Őt és övé lehetek. Textusként felolvasok a Bibliából *gy részt, amit ti is legjobban is­mertek. Azt a szakaszt, melyet talán úgy nevezhetünk, hogy „a Biblia gyöngye”. Azért az, mert arról szól, hogy Isten hogyan keresi a bűnös embert és hogyan szereti Isten a bűnös embert. Mi is azokat keres­sük, akiket szeretünk. Egy napon az én kisfiámat, Jusszit nem találtuk meg. Az udvarban játszott barátai­val és eltűnt. Mi volt az eredmény? Édesanyja és apja versengve keres­ték, mert mindig azt keressük, akit szeretünk; (Felolvassa Lukács evangéliumá­tól 15,3—10-et.) Az iskolában rajzóra volt. A taní- ló azt a feladatot adta a gyermekek­nek, hogy rajzolják meg édesanyjuk arcát. Ezután a gyermekek szorgal­masan elkezdtek rajzolni. Egyszer a kis Pekka elkezdett Sírni. A tanító megkérdezte, hogy miért sír. „Nem tudom lerajzolni az édesanyámat“ — válaszolta. Próbáld meg úgy leraj­zolni, ahogyan tudod, mondta a taní­tó. Amikor a rajzot kezébe vette a tanító, Pekka azt mondta, hogy „en­nek kellene lenni az édesanyámnak, de — és törölte könnyeit, — édes­anyám sokkal, sokkal szebb.” Le­gyen előttünk példakép ez a gyer­meki szó az édesanyáról, „az édes­anyám sokkal, sokkal szebb“. , Most az Űrra akarom alkalmazni. Amikor Jézusról beszélek, nem tu­dok Róla úgy beszélni, ahogyan kel­lene. Jézus sokkal, sokkal szebb. A megváltás sokkal, sokkal gyönyö­rűbb. Isten szeretete sokkal, sokkal határtalanabb. * A bűnbánat, a megtérés Magyar- országon is olyan, mint Finnország­ban. Mit jelent ez? A nyugtalan lelkiismeret megtisztítását. Az isteni békességet nem lelhet megszerezni, ha a lelkiismeret nem tisztult meg Jézus által. Emlékszem egy férfiúra, aki hinni akart Jézusban, de nem tudott. Azt mondta, hogy értelmi ne­hézségen vannak, sok részt nem tud a Bibliában megérteni. De amikor lelkipásztorával beszélgetett, kide­rült, hogy hol van az igazi ok: nem akarta megvallani, hogy törvényte­len gyermeke van. Amikor ezt meg­vallotta, sokkal könnyebben jutott hitre Jézusnál. Jézus azt kívánja, hegy térjünk meg. Egy fiatal fiú jött hozzám. Azt mondta, hogy sokat imádkozott, so­kat volt templomban, olvasta a Bib­liát, kereste Isten gyermekeinek a közelségét, de nem talált békességet. Beszélgetés után megvilágosodott, hogy lopott, de nem akarta megvalla­ni lopását. Annak a szívnek, mely­ben rejtett bűnök vannak, Isten nem hagy békességet. — Egy harmadik eset: hozzámjött egy asszonytestvé- rem és ezt mondta: „te a megváltás békességéről beszélsz, hogy milyen boldog dolog Jézusénak lenni. Én is övé akartam lenni, de nem ismerem még ezt az örömöt”. Miért? Egy ba­rátja volt, akinek nem akart valami miatt megbocsátani. Megkeményítet­te szívét. Szíve olyan kemény volt, hogy abban nem lakhat a megvál­tás. Jézus azt kívánja, hegy a nyug­talan lelkiismeret megtisztuljon. Ezért mondja, hogy a mennyben na­gyobb öröm van egy megtért bűnö­sön, aki nemcsak meghallgatja Isten igéjét, hanem cselekszi is, nemcsak beszél a bűnökről, hanem el is sza­kad bűneitől, aki nemcsak beszél az isteni kegyességről, hanem meg is tér, « Jézus jár az emberek között és hív, hogy add Jézusnak életedet. Jé­zus ma hív. Dönts világosan Jézus­hoz való viszonyodban! Add életedet félelem nélkül neki és légy egészen Jézusé. Nincsen fontosabb, mint Jé­zus sajátjaként élni. Ha Jézusban élsz, a hozzád közelállókhoz való vi­szonyodat is rendezni kell. Vannak-e itt olyanok, akiknek a mennyei Atya azt mondhatná, hogy „te feletted ör­vendenek a mennyben az angyalok.“ Részletek Simo Talvitie finn lelkész balassa­gyarmati igehirdetéséből Mit és hogyan prédikáljunk ma? Ezzel a kérdéssel foglalkozott a Németországi Evangélikus Egyház egyetemes zsinata. Erről szólva Lilje püspök azt mon­dotta, hogy az egyházban mindig megbízható és elkötelező szónak, kell hangoznia. Az a mód, ahogyan erről a kérdés­ről tárgyaltak, világossá tette, hogy ae evangélikus egyházban komoly küzdelem folyik a helyes prédikáció­ért, különös tekintettel a modern emberre, akit a prédikációnak épp­úgy el kell érnie, mint minden idők minden emberét, s akinek sokszor az az érzése, hegy a prédikációban ő egyáltlán nem kerül szóba. A pré­dikátornak nem történelmi tudósí­tást kell közvetítenie, hanem hidat kell vernie az elhívó Isten és a mo­dern ember között. Beszélgettek a prédikáció külső formájáról is. A prédikáció nyelvét két veszély fenyegeti. Egyfelől a ré­giesség, másfelől a modernizmus. Az egyik prédikátor úgy beszél, aho­gyan száz évvel ezelőtt volt szokás­ban, a másik a túlságos modernség­gel „tisztátalanná” teszi az igehirde­tést. Amikor a prédikáció témájáról be­szélgettek, meglepő nagy számmal kapcsolódtak be a világiak. Egy zsi­nati tag a következőket mondta: „A lelkész és gyülekezet együtt felelőseik az igehirdetésért. Nekünk gyülekeze­ti tagdknák többet kell imádkoznunk igehirdetőinkért.’’ Egy másk felszó­laló arra hívta fel a figyelmet, hogy a hallgatók a lelkész prédikációját ne hagyják visszhang nélkül, hanem esetleg ellenkező véleményüknek is adjanak hangot.” (Der Sonntag.) Közli: dr. Szilády Jenő Gyülekezeti Ilire*!. | | — Szentháromság ünnepe ctani J «vasárnapokon a liturgikus szín: zöld. | Ordass püspök az amerikai televi-t } zióban. — A bécsi konferenciával] ^kapcsolatban Ordass püspökkel azt | amerikai televízió helyszíni közvetí-j ♦tést vett fel. A közvetítést Amerika-] ? ban sugározták szét és hivatalos! ; megállapítás szerint mintegy 40 J »millió ember nézte meg, illetve hali-; (gáttá meg a közvetítést. — A KÖZÉPFOKÜ KÁNTORIf ► TANFOLYAM ISMÉT MEGINDUL£ [szeptember 10-én du. 3 órakor Bu-% 'danesten, VIII., Üllői út 24. sz. alatt. * !Jelentkezés szeptember 1-ig írásbant \Benczwr László püspöki titkárnál- >(Bp. VIII., Üllői út 24.). Elöképzett- \ség 1—2 évi zongoratanulás. A je­lentkezők felvételi vizsgát tesznek. (.4 jelentkezéshez csatolni kell az ►illetékes lelkész ajánló sorait, vala- imint orvosi bizonyítványt arról, (hogy a jelentkező nem szenved fer- \töző betegségben. A tanfolyam veze­• tője Pes'kó Zoltán orgonaművész. A ítanfolyam tíz hónapig tart. Sikeres ► vizsga letétele esetén a jelölték ok­ilevelet kapnak. A tandíj havi 120 Ft. — Az oroszlányi gyülekezet a < hosszú harangozónélküliséget úgy; oldotta meg, hogy harangjait közel ■ 28 000 forintos költséggel villamosí- < tóttá. Milán János lelkész augusztus < 11-én ünnepélyesen adta át a villa-! mosított harangokat Isten dicsőségé-] nek hirdetésére. Üj evangélikus egyház. — Ambó-J földről jött hírek beszálmolnaík arról,- hogy az ország kormánya ennék az* évnek májusában törvényes egyház-i nak elismerte az „Amboílcavango"' evangélikus egyházat. Ezen a néven] tulajdonképpen két egyház, mégpe-" dig az „ambo” és az „okavango”i nyert hivatalos elismertetést. Ez ez 3 új egyház a finn evangélikus misz-i szió gyümölcse. — A várpalotai gyülekezetben 3 augusztus 4-én Szentgyörgyi Ferenc; ba'konyszentlászlói lelkész vendég-; } szolgálatot végzett. Az esti istentisz-; | teleten művészi orgonaszámoikat is J j adott elő. A gyülekezet az aznapi of-! | feríoriumot a zirci fiókegyház ima-] házának renoválására ajánlotta íeL ! — SZEMÉLYI HÍREK: Rimár Jenő] angyalföldi rmásodlelkészi állásáról j lemondott s D. Ordass Lajos püspök< *a gyömrői gyülékezetbe helyezte he- < *lyettes-lelkészként. — Havasi Kál-\ *mán gyömrői segédlelkészt a Déli', X egyházkerület püspöke az angyal-' t földi gyülekezetbe helyezte segéd­♦ lelkészi szolgálatra. Családi hír. — Csizmazia Sándor: [ostffyasszonyfai lelkésznek és fele-: (ségének, Finta Irénnek, július 2fi-án [ elsőként fiúgyermekük született. ENeve: Sándor; j- Keveházi László gerendási lel-3 {készeknek augusztus 15-én leányuk] {született. Neve: Katalin, Márta. 3 E— EVANGÉLIKUS PRESBITER feleségé-j ► vei sürgősen egyszobás lakást keres.1 \ Szívesen vállalna ezért gondozást is.J Cím a kiadóhivatalban. Helyreigazítás. — Múlt heti szá-j ;munk „Iszákosmentő missziói kon- [ferencia” című cikkünkkel kapcso-! (latban közöljük, hogy a hivatkozott! (konferencia szeptember 4—8-ig lesz] (a fóti Belmissziói Otthonban, (6>!DSDS>lC>SOSHDSOt>4DSO*WDSDS51DSD» ] ISTENTISZTELETI REND: SZÓRVÁNYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK JÉZUS PANASZA Szentháromság után 10. vasárnap. — Máté 23.34—39. A z a vasárnap ősidők óta Jeruzsálem pusztulásának emlék vasárnapja *"* az egyházban. Ez az ige a tegnap bűnéről, a ma közönyéről és a hol­nap ítéletéről beszél. A tegnap bűne: minden ártatlanul kiontott vér ezen a földön. Gondo­san összeállított statisztikai adatok alapján bizonyították, hogy Krisztus születése előtt 1460-tól 1955-ig a világ csak 300 évig élt békében, jóllehet ez alatt a csaknem 3500 év alatt 8000 szerződést írtak alá a háború elhá­rítására. Mennyi energia, amit a háborúk elhárítására fordítottak — és milyen eredménytelenség, mennyi kétségbeesett rettegés a háborútól — és mégis mennyi ártatlanul kiontott vér, korhadt fakeresztek — és új hősi sírok. S talán csak a világra nehezedik reá ez az átok? Nem. „—az igaz Ábel vérétől Zakariás véréig ... akit a templom és az oltár között megöltek. . az egész Ószövetség ártatlanul kiontott vérről beszél. S az Újszövetség? Előre megjövendöli Jézus s a jóslat azóta beteljesedett: ,,.:.ime prófétá­kat, bölcseket és Írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök és megíeszíttetek, másokat zsinagógáitokban megostoroztok és városról városra üldöztök”. István vértanú meggyilkolása, Jakab megölése, Pál üldöztetésé mind e jóslat beteljesedéséről beszél. Utána pedig az egyház története. Róma földje, ahol a cirkusz porondja szomjasan itta be a meg­gyilkolt keresztyének vérét, a középkor lobogó gályái, a halálraszánt gálya­rabok éneke mind az ártatlanul kiontott vérről beszél. Mi ez? Az ember tragédiája. A bűn káini átokként kíséri az emberiség történetét, s akár a történelem, akár a Biblia, akár az egyház történetének lapjait forgatjuk, annak emlékei mind ártatlanul kiontott vérről szólanak. Ez a sok vér a tegnap bűne. A tegnap bűnéből a megváltott mára csak egy Valaki tud elvezetni minket: Krisztus! De itt van a ma közönye is! „..; hányszor akartam... de te nem akar« tad.” Óh kellett Krisztus, a gyógyító Orvos, a kenyeret adó Csodatevő, a halottakat támasztó isteni Hatalom. De nem kellett és nem kell ma sem a bűnöktől megváltó Isten Fia! Hét te is elfelejtettél hálát adni az Istennek a mindennapi kenyérért? Vigyázz, hogy ne kelljen döbbent lélekkel látnod, hogy kihullott kezedből a kenyér. Amíg egészséges voltál, közönyösen men« tél el a templom nyitott ajtaja mellett — és amikor «betegágyba fektetett az Isten, hányszor kopogtattál kétségbeesett imádsággal. A zsidóságnak nem kellett Krisztus, jól érezték magukat bűneikben. „Imé pusztán hagyatik nektek a ti házatok” — hangzik Jézus ajkán a holnap ítélete. S a holnap ítélete is beteljesült. Krisztus után 70-ben Titus római katonái elfoglalták Jeruzsálemet, romokban hevert a város, elpusz­tult egy nemzet, lobogó fáklyaként égett a gyönyörű templom. — Ma már a régi templom falának egy maradványa mellett könnyeivel öntözi a falat, a zsidó nép, ahol valamikor Jézus is járt. El is nevezték „siratófaT’-nak, Hol a megmenekülés? Válaszol az ige: „... mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Ürnak nevében!” A tegnap bűnének s a ma közönyének holnapi ítéletét nem tudja más megbocsátó kegyelemmé változtatni, csak —• Krisztus. Dr. Weiszer Elek Qlapi'ól-naftva ; HÉTFŐ, — Péld. 3,3. — Istennel élni jófi — mert reánk néző arcAlt ; irgalmasság van az igazság mellett. ; KEDD, — Zsolt. 91,1—2. — Istennel élni jóé — mert az Ö „árnyé- ; kában“ nyugalom van. SZERDA, — Dán. 7,14, — Istennel élni jó: — mert Vele való éle« (tünk örökkévaló! ( CSÜTÖRTÖK, — Péld. 1, 8. — Istennel élni jó: —mert Ő beszél vétem ► és minden szava drága tanítás és áldott tanács. PÉNTEK, — Zsolt. 139,14. — Istennel élni jó: — mert ö nemcsak be- ; szél hozzám, de csodálatosan cselekszik is — értem! SZOMBAT, — Zsolt. 18,31. — Istennel élni jó: — mert Vele a legjobb : úton járhatok. Krisztussal együtt, — hiszen ö a tökéletes ÜTI E, Vissza és előre! Nyitva tartsuk-e a templomot? A szász evangélikus egyházban mozgalom indult meg a templomok nyitvatartása érdekében. Elhatároz­ták, hogy ahol csak lehetséges, egész napon át. ahol valami akadálya van, ott esténként, a harangozás után megnyitják a templom kapu­ját. Ennek időtartama általában fél óra. így akarnak módot adni arra, hogy a munkából hazatérők, kis időre a templomban elmondhassák hálaadó imádságaikat. Ez a kérdés inkább városi ügy. Abban mindenki megegyezik, hogy a bezárt ajtajú templom lehangoló, a nyitott ajtajú hívogató. Az is vi­lágos. hogy itt egyetemes keresz­tyén szolgálatról van szó, mert ha van reá lehetőség, vallásfelekezeti különbség nélkül élnek vele. Szűk- keblűség lenne azt mondani, hogy ez megint az evangélikus egyház s,elkatolizálódásának” egyik tünete. A lüktető, rohanó, idegesítő, fárasz­tó életkörülmények diktálják a lelki helyzetet s az egyháznak nyitott szemmel kell meglátnia. hogyan adhat lehetőséget sokaknak a csend­hez és a lelki erősödéshez. Statiszti­kailag sohasem lehet kiszámítani, hogy ezek a „futó csöndes percek” mit is jelentenek, de az bizonyos, » hogy áldást. Az kétségtelen, hogy? egyesek abban a tévhitben lesznek,- hogy ezzel „törlesztenek” a vasár­napi igehallgatás elmulasztásáért, de még inkább „percek”, mint semmi. Gyakorlati nehézségeink vannak,» ha a megoldásra törekszünk. Gyü­lekezeteinknek nincsenek olyan rá­érő, vagy időt áldozó tagjai, akik bizonyos felügyeletet tartanának a templom nyitvatartásának ideje alatt. De vajon nincsenek-e? Min­den presbitériumnak kellene foglal­kozni ezzel a kérdéssel, bizonyosan kínálkoznék jó megoldás is. Olyan* templomoknál pedig, amelyeknek % előterük van. ezt az előteret bocsát-i hatnák rendelkezésre egész napon J át. Fáradt, csöndre vágyó emberek nevében ajánlom az ügyet az illeté­kesek megértő figyelmébe. VÄRADY LAJOS\ Budapesten, augusztus 25-én Deák tér: de 9 (úrv.) Friedrich Lajos, de 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor: de fél 10 Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vil­mos. —■ Üllő! út 24.: de. fél 10. de. 11. — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Szi­lády Jenő, de. háromnegyed 12. — kará­csony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Gyimesi Károly, du. 6 Bácskay Gusztávné. — Kőbánya: de. 10 Takács Jó­zsef. — Utász u. 7.i de. 9 Takács József. — Vajda Péter u. 33.: de. fél 12 Takács Jó­zsef. — Zugló: de. 11 (úrv.) Scholz László. — Gyarmat u. 14.: fél 10 Vámos József. — Rákosfalva: du. 5 Vámos József. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Gádor András. — Váci út 129.: de. 8 Gádor András. — Új­pest: de. 10 Blázy Lajos. — Dunakeszi: de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet: de. 10 Bencze Imre, du. 7 Bencze Imre. — Sorok- sár-újtelep: de. fél 9 Bencze Imre. — Rá­kospalota. MAV-telep: de. fél 9. — Rákos­palota: de. 10. — Rp. Kfstemplom: du. 3. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály: de. fél 11 Tóth-Szöllös Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 Madocsay Miklós, de. 11 Túróczy Zoltán, du. 7 (evangéiizáció) — Toroczkó tér: de. fél 9 Dr. Benes Miklós — Óbuda: de 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de, 10 (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11,: de. 9 Danhauser Lá,szó, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Madocsay Miklós. — Budakeszi: de. fél 10 — Pesthidcgkút (Szent István u.): de. fél 11 dr. Benes Miklós. — Kelen­föld: de. 8 Bottá István, de 11 Bottá Ist­ván. du. 6 Kendeh György. — Németvölgyi út 138.: de. 9 (úrv.) Kendeh György — Kclenvögy: de. 9 Karner Ágoston. — Buda­fok: de. 11 Karner Ágoston. — Nagytétény: de. 8 Visontai Róbert. — Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel: de. 11, du. 7. Felhívjuk kedves híveink figyelmét, hogy a nyári hónapokban Siófokon minden vasár­nap de. fél 11 órakor istentisztelet van a Fő-utca 111. számú helyiségben. Hosszú évek után újra Foton. A konferencia tulajdonképpen a régi felébredt nép megelevenedését akar­ta szolgálni, össze is gyűlték sokan a régiek közül, megjelent a levelező bibliaiskola törzsgárdája. De jöttéik sókan újak. Mindenünnen. Hálaadás tört fel szívünkből az első estén Urunk kegyelméért. Üjra együtt! Szómjas szívvel! Forró imádsággal az elveszített „nyitott ég” visszanyeréséért. Számba se ve­hető mulasztások, apró és nagy bű­nök régóta eltakarták előlünk a leg­szebb látványt, a nyitott eget! S ami­kor öt nap után több mint négyszá­zan csendesedtünk el Urunk előtt, hatalmasan tört fel a hálaadás a konferencia népénék szívéből: ha­talmasan cselekedett velünk az Ür! Ismét a római levél üzenete az első nyolc fejezetből ragyogtatta fel azt, amit Isten cselekedett érettünk a Krisztus Jézusban. A régi és egyetlen evangélium hallatára emel­tük fel szívünlket és tékintetünket a magasba. Hiszen a keresztyén em­ber akikor veszti el szabadságát, amikor elfelejti, hogy néki nem a törvény alatt, hanem á kegyelem alatt van élete! Hibáikon tépelődő és magukba süppedt emberek előtt ragyogott fel újra a Kiengesztelés Kősziklája! A keresztyén szent életről tartott előadások meggyőző erővel nyújtot­ták a tiszta tanítást. Százak szívébe vésődték a gyöngyszemek: ‘„a hit egyedül, de ez a hit sohasem marad egyedül”, a keresztyén szent élet egyetlen alapja maga Jézus Krisz­tus, s őbenne a bűnbocsánat és az új élet eltéphetetlenül összetartozik. A keresztyén szent harc során sor­ra kerülték elénk az előadások utáni közös beszélgetésben régi s 1mégis mindig új problémák: harc a test hatalma, a régi és vissza-visszatérö bűnök ellen, a világ csúfolódásával szemben, az ördög agyafúrt mester­kedéseivel szemben és talán a lég­nehezebb küzdelem az el-elrejtőzö Isten visszanyeréséért... Este frissen és sodró erővel zör­getett szíveinken az evangelizáló ige: vissza és előre! Csak úgy lehet egyetlen lépéssel is előbbre futni, ha mindig ugyanakkor visszatérünk a •kinyilatkoztatás tényeihez. Vissza az elveszített első szerétéihez és előre a mennyei jegyességre... vissza Jézus Krisztushoz és előre a Bárány trónusához... Vissza és előre... úgy dobogott, imint a konferencia belső ritmusa ez az állandó parancs. Vissza és előre, vissza az elveszített bibliához, vissza a kegyelem meg­terített asztalához, vissza a lkereszt- ség sziklaszilárd alapjához, vissza az élő víz forrásához, vissza a gyüleke­zetbe ... és előre!.,. Előre az oda- szánásban, a megszentelt életben, a szolgálatban, az imádságban, a test­véri közösség gyakorlásában, a harc­ban, előre a győzelemért, az Elet Koronájáért! Együttlétünk másodnapján elemi erővel tört fel a vágy mindenkiből a feloldozás, a bűnbocsánat evangéliu­ma után! Számtalan magángyónás, még könnyes szemmel, de már ra­gyogó arccal új életre induló százak, megrázó erejű közösség az úrvacso­rái oltárnál. Három és félszázan térdeltek le az oltárnál. Utolsó délután elkötelező erejű felismerése volt Isten pecsétje a konferenciára: mindent az otthon megtéréséért! „Mondd el a tieidnék, 'mint könyörül rajtad az Ür/” Nem itt-ott létesülő testvéri imalközössé- gék a cél, hanem a megszentelt ház­nép. Legyen üdvössége végre ottho­nainknak. Keresztyén családokat akar teremteni az Ür. Keresztyén családok építik újjá gyülezeteinkeL Gyors, villanó képék. Fájó búcsúk, imádságba rejtett drága tervek, cí­mek feljegyzése, örökre szóló barát­ságók jelei, az Otthon céljára tartott persely több mint háromezer forin­tos összege és a vasárnap estére már ötszázon felüli hatalmas gyülekezet indult vissza szerteágazó utakon fel- üdülten a visszanyert „nyitott ég” alatt! S a Konferencia igazi mérleg gén, az otthoni munkában majd le­mérik az angyalok, mennyi is történt valójában szíveinkben. Legyen áldott a „mennyei zárómérleg!” Balikő Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom