Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-06-03 / 23. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET ÚJ REMÉNY, KÖZÖS OROM Az orizág népe hetek óta nyilvános vitában tárgyalja azt a nagysza­bású tervet, amely a második ötéves terv kereteiben felvázolja hazánk jövendő fejlődését. A tervben sok ígéret, biztatás és remény tárul népünk elé. Azok a javak, amelyeket ez a terv kilátásba helyez, áldást jelente­nek majd népünk minden tagjára, köztük a magyar evangélikusokra is. Az Evangélikus Élet kérésére néhány lelkész elmondta azt. hogyan lát­ják az ő gyülekezetének környékén a tervet és hogyan teszik azt magu­kévá az evangélikus emberek. Szabó Gyula debreceni lelkész: derkénv mellett egy új szocialista város keletkezését indítja el. De má­sutt is, pl. Sajóecsegnél mechanikai ércelőkészítő, vasércdúsító Ruda- bányán, új bánya és lakótelep Put- nokon és még számos gyár és léte­sítmény épül, mely egészen meg­változtatja a vidék képét. Csak ennyi adatból is látható, hogy egy­házmegyénk népe is sokfelé és sok­féleképpen fogja élvezni az második ötéves terv beruházásait. A tisza- burai vízilépcső a Heves megyei ön­tözést, a tokaji szőlővidék felújítása, a Bodrog közi öntözés kifejlesztése a mezőgazdasági termelékenység emelését és e néprétegek jólétét, megelégedését segíti majd elő. Vár­juk, hogy a terv az itteni neves üdülők sorát több nagy jövőjű hely (pl. Bükkszék-fürdő) kiépítésével fogja gazdagítani. Már az idei nyár­ra ezen a vidéken számos külföldi turista érkezését várják. Így a Mát­rában fognak lezajlani az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsá­gának ülései. Mindez a látókör szélesedését és anyagi gazdagodást is jelent e vidék lakossága és közte a mi evangélikus népünk számára is. Feltétlenül ki kell hangsúlyoznom azonban, hogy mindehhez a népek közötti béke és bizalom további kiépülése szüksé­ges. E célok elérése végett egyház­megyénk evangélikus népe békés termelő- és építőmunkájával épp­úgy. mint imádságával odaáll a má­sodik ötéves terv megvalósítói közé. »Miérettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szánta­nia és aki csépel, az ő reménysé­gében részesnek lenni, reménység alatt.« (1. Kor 9, 10.) Vagyis a terv célja nem a terv, hanem az ország népe. Ezen a téren kezdenek tágra- nyílni a szemek olyan összefüggé­sek meglátására is, amelyek nem mindig és rögtön magától értetődők és néha bizony türelemre is szükség van, míg azzá lesznek. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Magyarországon óriásit nőtt az ipar eddig is. noha hazánk mezőgazda- sági jellege nem tűnt el, meg nem is cél, hogy eltűnjön. Ezzel kapcso­latban nálunk a parasztság körében sokszor volt az a nyílt vagy burkolt vélemény, hogy egy öncélú orszá­gos iparóriás üti fel a fejét, amely­nek árnyékában mostohagyerekké lesz a mezőgazdaság. Különösen azok között, akik nem szeretnek kilépni a házból azért, hogy ország- és világlátásuk tágulhasson, ha­nem csak kulcslyukon át leskelőd­nek arra, ami történik. Sokszor voltunk a múltban tanúi annak, hogy parasztfia,talok nem az ipar iránti szeretetből, hanem inkább az­zal az indítékkal törtek az ipar felé, hogy kötelességek ugyan vár­nak a mezőgazdaságra, de népének életét nem lelkesíti sokat ígérő jö­vő. Ma már legtöbben látják, hogy ez a tévedés valóban tévedés volt! Most már nem aggasztó, ha­nem széliében örvendetes, hogy ipa­runk kinőtt a gyermekcipőből és va­lóban kezd óriássá dagadni. Ez a látásváltozás már maga is óriási do­log! A jó szándék, a tanulás, tapasz­talat azok előtt is nyilvánvalóvá tet­ték a tervrészek összefüggését, akik a paraszti életben élik át a változások sorozatának országépítő forradalmát. Még ott is, ahol birodalmas volt a pa­raszti élet és törpe az ipar, mint az Alföldön. A kétségek helyét elfog­lalta a remény, a húzódozás helyét a tettrekészség. Ma már nem szorul bizonyításra, hogy a gépek jobban bírják az ira­mot az erős karnál is. Nemcsak többet és olcsóbbat gyárt a gyár, hanem egy egész sereg szükségleti cikk nem is képzelhető más úton, csak így. Azok a termelőeszközök, amelyek tegnap még jók voltak, mert nem volt más, ma már csak legfeljebb szimbólumok lehetnek. Az egészségügy több irányú széle­sedése sok bajt és aggodalmat szün­tet meg és sok kiadást, időt, erőt takarít meg a közélet és a család számára. A föld kevesebb görnye- déssel és hajcsárkodás nélkül is többet megkap abból, ami a terme­lékenységet és így a hozamot növeli. Az időjárás szélsőségeiből folyó sú­lyos vereségekkel szemben növek­szik a termelési biztonság. Mindez­zel azután nemcsak az igény jár együtt, hanem az a számtalan lehe­tőség is, ami az emberi életet kedve­zőbbé, teljesebbé, tehát boldogabbá teszi. Az ezen való fáradozás — és mi keresztyének tegyük hozzá bátran — az ezért való imádkozás már ma­ga is öröm, mert világos célja van. Mi annak a Krisztusnak vagyunk tanítványai — az átalakulás sodrá­ban is—, aki nem kivonni akarta népét a világból, hanem gonosztól menten megajándékozni vele. Le­gyen azért a nemzet terve tervünk és reményünk, hogy közös örö­münkké is lehessen. Erre segítsen minket békében a világosság Atyja! Virágh Gyula ózdi esperes : A Borsod-Hevésí Evangélikus Egyházmegye az ország legszebb és legértékesebb tájegységeire ter­jed ki. Elég, ha annyit említek, hogy a két szélső egyházközségünk, Hat­van és Sátoraljaújhely között terül el a gyönyörű Mátra, a vadregényes Bükk és Hegyalja festői vidéke. Ma már ez a táj nem csupán természeti szépségeivel ékeskedik, hanem egy­re inkább azzal is, amit az ember alkotott. Egyes régebbi települések — mint Hatvan, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Ózd, Szerencs, Sárospatak — épülnek, szépülnek és új, vagy egyre növekvő gyáraknak, intézmé­nyeknek, létesítményeknek adnak telephelyet. Másutt egyik napról a másikra hatalmas ipartelepek nőt­tek ki a földből, pl. a Mátravidéki Erőmű, Petőfi-bánya, Mályi tégla­gyára, Kazincbarcika, Berente stb. Természetes, hogy a gyár, a tanult mesterség nagyobb karéj kenyérhez juttatta híveinket s ezen a réven sokan építettek mostanában családi házat is. A gyárak mellett épült új lakóte­»Népek országútja« AMIKOR IZRAEL NÉPE Józsué vezetésével Kánaán földjére — Pa­lesztinába — érkezett: nem lakatlan földet talált maga előtt. Az Ószö­vetség részletesen számol be arról, hogy a tizenkét törzs hogyan hódí­totta el az országot sok más, netn- zsidó néptől és hogyan telepedett le. A honfoglalás hosszú időt vett igénybe. A levert, vagy behódolt idegen törzsekkel a harc úgyszólván sohasem szűnt meg. Az államalapí­tás és építés igen sok nehézségbe ütközött. A letelepedéstől a fog­ságig, tehát kb. 700 évig a merev zsidó törvények megakadályozták ugyan a nagyobbmértékű keveredést, de a babiloni fogság idején az ide­gen hatások felvétele és bizonyos keveredés már elkerülhetetlen volt. Az északi állam — Izrael — bukása után és a fogság ideje alatt pedig a meglehetősen lakatlanná vált te­rületekre idegen népek telepedtek le. így azután Jézus korára Palesz­tinában a zsidók mellett más népek, néptöredékek és idegen fajú telepe­sek is meghonosodtak. Sőt: az egy­kori tizenkét törzs által megszállt őrületekből már csak nagyon keve­set laktak zömében zsidók. Inkább csak Judában és Galileában. A zsidók élesen különböztetnek maguk között és más fajú népek között még ebben az időben is. Eleinte még Jézus és a tanítványok is csak a zsidókra korlátozzák mun­kájukat. A tizenkét tanítvány szét­küldésekor Jézus ezt mondja: Pogá- nyok útjára ne menjetek és samari- tánusok városába ne menjetek be (Mt 10, 5). Később azonban egyre nyilvánvalóbbá lesz a tanítványok előtt is, hogy Krisztus megváltó ál­dozata minden népnek és minden fajnak Isten megigazító kegyelmes szeretetét jelenti. A RÓMAI BIRODALOM, mely­hez Palesztina is tartozott ebben az időben és melyben zsidókon kívül rengeteg különböző fajú nép is élt. rendkívül lojális volt faji kérdések­ben. A Birodalomban ismeretlen do­log volt a faji, vagy vallási meg­különböztetés. Ha mégis előfordult, hogy egy kisebb népet megtorló in­tézkedések alá vetettek: ennek min­dig valami más politikai oka volt. Ez a lojalitás a magyarázata annak, hagy Pilátus miért nem tud bele­illeszkedni a zsidók gondolkodásába és miért enged olyan nehezen kí­vánságuknak Jézussal szemben (Jn 18, 28—19, 15) Ha azonban Jézus Krisztus meg­váltásában jelentéktelenné válik is a faji különbözőség, az Újszövetség­ben sem marad említés nélkül. Sőt: néhány evangéliumi történetet ak kor értünk csak meg igazán, ha is­merjük ennek a kérdésnek körül­ményeit. PALESZTINA nemzsidó lakói kö­zül sorrendben elsőnek a samaritá- nusokat kell megemlíteni. Ez a méd. perzsa származású néptöredék Kr. e, 700 körül — Izrael bukása után telepedett meg Közép-Palesztinában A Gajilea és Judea közötti terüle­tet róluk nevezték Jézus korában Samáriának, vagy Samaritánusok földjének. A telepesek önkéntes és erőszakos hebraizáláson mentek ke­resztül. Átvettek a zsidóktól néhány vallási és kultikus szokást és hagyo­mányt, viszont sok mindent meg­tartottak eredeti vallásukból is. így azután a pogányok előtt «zsidóknak«, lepeken más vidékről jövő evangé­likus hívek jelentek meg azzal az igénnyel, hogy lelkigondozásukról az egyház gondoskodjék. így az is­tentiszteleti helyiséggel nem ren­delkező új gyülekezetek, új örömöt, de új feladatot és új gondot is je­lentenek. Ezt a munkát megkönnyíti a rendkívül jól kiépített autóbusz­hálózat. így aztán egyes egyház­községeink lélekszámban gyarapod­nak, viszont olyan is akad, mely el­néptelenedőben van. Általában az a tapasztalatunk, hogy egyházközsé­geink súlypontja a gyártelepek felé tolódik el. Egyházvezetésünk ezt meglátva jó időben hozzáfogott a gyülekezetek arányosításához. Ez olyan munka, melynek a második ötéves terv teljesedése során is folytatódnia kell; hiszen országunk­nak ez a legfontosabb nyers- és alapanyag bázisú vidéke a második ötéves terv idején nagy ütemben fejlődik tovább. Tiszapalkonya mellett erőmű és a Tiszavidéki Vegyikombinát épül meg és ennek lakótelepe, Tiszasze­Uzon László szolnoki lelkész : Az általános jólét emelése a ke­resztyén ember fontos szívügye, hi­szen ő «szeretetből mindenki kész­séges szolgája«. Az általános jó­lét pedig ma már elképzelhetetlen a technikai fejlődés nélkül és a vi­lágnézeti különbségek is szinte eltör­pülnek a technikai fejlődés előmozdí­tásának közös szükségszerűsége mel­lett. Nem a technika, hanem az ember hibája, hogy a repülőgépek pusztító bombákat hordoznak és az atomener­gia városokat gombol széjjel. Ez nem a technika kérdése, hanem az em­beré és a társadalomé. Mi az evan­gélium szolgálatában szolgáljuk az új ember eljövetelét, a szeretetet és bé­kességet és ugyanakkor életigenlők vagyunk. Ha egy 40 éves családapá­nak az orvostudomány tud még 10 évet ajándékozni és azt családja kö­rében eltöltheti, ez nagy dolog. Va­jon a mennyei kincseket gyűjtés nem mind ilyen «múló értékű-« tettekből tevődik össze? A jövő vonatai pontosabbak lesz­nek. ha majd ultrarövidhullámon ve­zénylik a mozdonyokat és a távolsági telefonbeszélgetések és táviratok gyorsabbak és megbízhatóbbak «rö­vidhullámú kábeleken«, s az atom- máglya sok vidéki kórházat is el fog látni, ma még elérhetetlen sugárzó izotópokkal, s ez sok ember életét fogja megmenteni, akiknek ma még talán fiatalon el kell pusztulniuk. Kis falvak és tanyaközpontok áporo- dott szűk látóköre kitágul egyszer a televízió útján is. A ifjúság jobb el­helyezkedési lehetősége megnövek­szik a technika új útjaival. A keresz­tyén ember számára szolgálati lehe­tőség az ezekben való együttmunkál- kodás. Ezért fogadjuk örömmel a második ötéves tervnek idevonatkozó célkitűzéseit. Ezáltal növekedve lát­juk lehetőségeinket embertársaink szolgálatában. ki az ellenségeskedés és gyűlölet kö­zöttük. A samaritánusok egy zsidó történetíró, Josephus szerint, ahol és amikor csak lehetett, akadályozták zsidókat az újjáépítésben. Később pedig, kisebb-nagyobb zsidóüldö­zésekkor, hogy kivonják magukat a zaklatások és szenvedések alól: meg­tagadták a közösséget a zsidókkal. Ezért a zsidók mindig megvetéssel beszéltek a samaritánusokról. Gyű­löletük és megvetésük jut kifejezés­re Jézus iránt, mikor egy alkalom­mal Öt is samaritánusnak bélyegzik (Jn 8, 48). Bár Galilea és Judea között Samárián át vezetett a leg­rövidebb út, a nagyünnepekre Jeru­zsálembe zarándokló zsidók mégis gyakran elkerülték ezt a vidéket. Igaz, hogy akár a Jordán völgye, akár a Földközi tenger partja men­tén vezető utakat választották, nem sokkai voltak kedvezőbbek számuk­ra, mert ezeket a vidékeket pogá­nyok lakták. Mégis megérte a kerülő, mert pogány területeken kedvezőbb fogadtatásban részesülhettek. Előfor­dult ui., hogy a samaritánusok nem fogadták be a zsidókat, azaz sem szállást, sem élelmet nem adtak né­kik. Egy ilyen esetről olvasunk Jé­zus és tanítványaival kapcsolatban Lk. 9, 51—56-ban. A samaritánusok visszautasítása miatt újul ki a ha­rag és gyűlölet Jakabban és János­ban annyira, hogy a falu elpusztítá­sára gondolnak. Jézus vándorlása során a zsidók és samaritánusok által lakott vidé­keken kívül más fajú népektől la­kott területeken is járt. így meg­fordult Tyrus és Sidon környékén, ahol éltek ugyan zsidók is, a lakos­ság zöme azpnban föníciai, vagyis pogány volt (Mt 15, 21—28., Mk 7, 24—30). Transzjordániában volt egy kivé­telével tíz, javarészt görögök által lakott város, melyek valamiféle la­zább belső szövetségben voltak egy­mással. Ezt a vidéket nevezik az Evangéliumok Tízvárosnak, ahol Jézus szintén járt (Mk 5, 1—21., 7, 31—37)., sőt Mt 4. 25 szerint köve­tői is voltak erről a területről. A »NÉPEK ORSZÄGÜTJA« — Palesztina — élénk és forgalmas kereskedelmi útvonal volt. Ázsia és Afrika között itt vezetett keresztül az egyedül jól járható út. így ért­hető. hogy a világ minden tájáról és minden népéből jártak és tele­pedtek meg ezen a földön. Az erős zsidó hatás, sőt térítés következtében sokan rokonszenveztek a zsidókkal, vagy esetleg átvették vallásukat is. Péter apostol pünkösdi prédikáció­jánál olvassuk, hogy Jeruzsálemben médek, perzsák, arabok, elamiták, krétaiak, líbiaiak is éltek (Csel 2, 1 —13). Végül meg kell említeni, hogy Cézáreában, Jeruzsálemben és más nagyobb városokban római helyőr­ségek rt állomásoztak. A hadsereg­ben ebben az időben már minden nép fiai szolgálhattak. Fekete István ISTENTISZTELETI REND Budapesten, június hó 3-án Deák tér de, 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de, 11 (konfirmáció, úrv.) Hafenscher Károly, du. 7 Cselovszky Ferenc. — Fasor de. fél 10 Gyön­gyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vil­mos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor. du.. 6 Bonnyai Sándor. —• Kőbánya de. 10 (konfir­máció, úrv.) Korén Emil. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12. — Zugló de. U (úrv.) Muntag Andor, du. 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 5 szeretetvendégség. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázv Lajos. du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsé­bet de. 10, du. 7 hangverseny. — Soroksár- Ujtelep de. fél 9 Madarász István. — Rákos­palota MÁV-telep de. 8 Schreiner Vilmos. — Rákospalota de. 10 Schreiner Vilmos — Rp. Kistemplom du. 3 Kökény Elek. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés JózseL — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos. de. II Juhász Géza, du. 7 (úrv.) Benes Miklós. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du 5 Sárkánv Tibor. - XII., Tarosay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthidcgkut (Szent István u.) de. fél U Groó Gyula. — Kelen­föld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. fél 10 gyerm. ist. tiszt. Bottá István, de. 1« (úrv.) Bottá István, du. 5 Rezessy Zoltán. — Német­völgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán. — Buda­fok de. 11 Benes Miklós. — Nagytétény de. 8 Benes Miklós. — Kelenvölgy de 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus egyeteme- Egvház Saltóosztálvának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12 Telefon: 142—074 Szerkesztésért é9 kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.- Ft negyedévre 18.— Rt félévre 30— Ft. egész évre 60.— Pl. Csekkszámla: 20 412-VIII. _______10 000 példányban nyomatott 56 2397. Athenaeum (F, v. Soproni Béla) VIRÁGCSOKOR A TANÍTÓ ÚRNAK A minap találkoztam az én öreg tanítómmal. Igaz, hogy nem valóságosan, hiszen már régen meg­halt, hanem csak úgy gondolatban, emlékeim között... Töltőtollal a kezemben valamit írogattam a fehér papírra. Kicsit ol­vashatatlan betűim rendszertelenül dülöngéltek, hol jobbra, hol meg bal­ra. Aztán egyszerre valahogy meg­állt a kezem. A toll ugyan még írás­ra éhesen várakozott ujjaim között, várva a folytatást, hogy újra neki­iramodjék a papírnak. De ez most nem következett be, mert közben né­hány pillanatra elkalandoztam a ré- genvolt időkbe ... Egyszerre úgy rémlett, hogy a ke­zemben már nem töltőtoll, hanem egy szürke palavessző, előttem nem egy iv fehér papír, hanem piros vo­nalú palatábla fakeretben. Vonala­kat, furcsa ákom-bákomokat rajzol- gattunk akkoriban. Mi azt mondtuk erre, hogy »írunk«. De hát igazában nem nagyon értettük, mire is való az ilyesmi, hiszen ilyenféle figurá­kat a házak falára szokott az ember pingálni fekete széndarabbal, vagy valami más, erre alkalmatos eszköz­zel. A nyelvünk persze nemigen maradhatott ki ebből a bonyodalmas műveletből, megpróbált segíteni a palatábla karcolgatásában. Kicsit ki­nyújtva hol ide, hol meg oda kun- korodott, mintha noszogtatná rakon­cátlan ujjainkat. Szerencsére nem kellett erre a megbízhatatlan segít­ségre támaszkodnunk, mert hol egyikünk, hol másikunk fejét egy kedves kéz simogatta meg. (Nem elő­ször és nem is utoljára). A tanító bácsi keze. összevont szemöldökkel figyelte egy-egy, a pádból alighogy kilátszó nebuló erőfeszítését, majd megszólalt: »Megy fiacskám? Na lá­tom, nincs semmi baj. Az a fél ka­rika majd olyan, mint a kifli, vagy a János bácsi pocakja, de mintha az a pálcika karikássá változott volna, úgy tekereg jobbra, balra. Figyelj csak egy kicsit. Add ide a kezedet és aztán ketten majd csak boldo­gulni fogunk. Így ni... Próbáld csak meg egyedül. Hát most már nem is olyan girbe-gurba, legfeljebb a köze­püket nyomták egy kicsit oldalba. Szépen, lassan próbáld csak meg még egyszer...« T' ondolom, valahogy így indult meg mindenki a betűk birodal­mában, hogy azután a könyvek sorra kinyissák előttünk ezerszinű arcukat, hogy szemünk előtt kitáruljon, a vi­lágmindenség sok-sok titka. És bár­milyen messzire is jutunk el a tu­domány országában, az első lépést vele, a tanító bácsival tettük meg, mert mindnyájunknak volt egy taní­tója, aki kezével vezetgette ügyefo- gyott kezünket... Tőle tanultuk az első betűt, ő mon­dotta el, hogy amelyik olyan, mint egy horog, az az »I«, s 6 mondotta el azokat a szebbnél szebb története­ket, amiket aztán soha többé nem tudunk elfelejteni. Milyen sok szépet, kedveset tud­nánk róla elmondani és mennyi em­lék lepi meg az embert, ha csak egy kicsit is visszagondol azokra az évekre, amikor az iskola padjait koptatta. Milyen sok mindent tud­nánk elmondani azokról is, akik el­ső tanítónk nyomdokába lépve alakí­tották, formálták fiatal értelmünket, lelkünket. Mindegyikről tudnánk va­lami kedveset mondani, hiszen mind­egyikük otthagyta kezének vonását írásunk vonalaiban, szavait monda­tainkban, szívének szeretetét gondo­latainkban, magatartásunkban, Jgy vagyok én is. Ha számba ve­* szem emlékeimet, egy másik tanító úgy áll előttem, mint aki meg­különböztetett szeretettel simogatja meg azoknak a gyermekeknek az ar­cát, akiket akkoriban »lelenceknek« neveztek és akik ezt a simogatást senki mástól nem kapták meg, csak tőle... B. tanár úr csöndes, halk szava ma is figyelmeztet: nem igy í tanultad, nem így láttad ezt tőlem fiam ... N. tanár úr a történelem vi­lágába avatott be bennünket. Míg beszélt, mi a pad alatt mászkáltunk, csipkedtük egymás lábát, vagy he­ves gomb-foci csatát vívtunk, ő pe­dig egyre csak beszélt, magyarázott. Szinte még a lelkét is kiöntötte elénk, hogy a múlt példáin okulva, igaz emberként éljük meg életün­ket ... L. tanár úr bizonyára most is naponként rója az alföldi város utcáit és kicsit rövidlátó szemével figyeli a neki köszöngető, sokszor meglett férfikat. Talán elgondolko­zik egy keveset: mikor volt az. ami­kor az illető beszekundázctt, mert nem tudta a latin könyvnélkülit, a memoritert. Tőle ta. ültünk magya­rul szépen beszélni, fogalmazni, én magam írni. Tőla tanultuk megbe­csülni szellemi óriásaink nagysze­rű műveit. Ö szerettette meg velünk Vörösmartyt, Aranyt, Adyt... A mostani vasárnapon nevelőink­re, a tanítóinkra, tanárokra emléke­zünk, őket ünnepeljük. Csinos ru­hákba, ünneplőbe öltözött fiatal és idősebb diákok virágcsokrokat adnak nekik. Nekik, akik ezt a kedvessé­get százszorosán megérdemlik. Le­gyen ez a néhány sor is olyan, mint egy virágcsokor, amit mi adunk át nekik, köszönetül a kapottakért, em­lékezésül a sok fáradságért és a sok-sok szerétéiért! vámos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom