Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-06-24 / 26. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET % A szomszédos népek evangélikus sajtójából A jugoszláviai szlovén evangélikus egyház új konfirmációs kátéja A szlovén evangélikus egyház új konfirmációs kátéja Muraszombat­ban jelent meg és Karel Kovac es­peres műve. A 16 oldalas káté 86 kérdést tartalmaz. A 2. oldalon il­lusztráció: Jézus a gyermekek barát­ja. A káté több részre oszlik: beveze­tés (9 kérdés), Isten (11 kérdés), Jé­zus Krisztus (12 kérdés), Szentlélek (41 kérdés) és befejeződik a konfir­mandusok kérésével a gyülekezethez s a konfirmációi fogadalommal. Tö­mör dogmatikát nyújt. Az Istenről szóló részben a teremtésről, a bűn­esetről fan szó. A Jézus Krisztusról szóló részbe beledolgozza a feleba­ráti szeretet és hazaszeretet paran­csát. A Szentiélekről szóló részben rövid egyháztörténelmet nyújt, vá­zolja a szlovén evangélikus egyház történetét, rátér az istentiszteleti életre és beszél az imádságról, ének­ről, igehirdetésről, szentségekről és bővebben foglalkozik más egyházi tanok ismertetésével és váltanokkal. A mű értéke, hogy nagyon egy­szerű és rövid. Természetesen ezzel függ össze, hogy sok minden hiány­zik belőle (pl. a tízparancsolat, az apostoli hitvallás szövege). Értéke, hogy egyháztörténeti részt is tartal­maz, csak kérdés, hogy helyes-e, hogy ha a reformációnál kezdjük és nem emlékezünk meg a reformáció előtti korról. Minden konfirmációi kátéra ab­ból a szempontból szoktunk nézni, hogyan tekinti magát a konfirmációt. Kovac Karel a konfirmációban a ke- resztség megerősítését látja, abban az értelemben, hogy amit a gyermek helyett a keresztségkor a keresztszü­lők fogadtak, azt most a konfirmá­ciókor a gyermek átvállalja és meg­erősíti. Nálunk is volt idő, amikor így láttuk a konfirmációt. Ma ná­lunk ezen kívül az úrvacsorához való első járulás, a Szentlélek által való megerősítés és a felelős egyháztag­ság is erősen érvényesül a konfirmá­cióról vallott felfogásunkban. ' Az új szlovén konfirmációi káté megjelenése őszinte örömöt okoz ne­künk és meg vagyunk róla győződve, hogy áldásos szerepet fog betölteni a szlovén evangélikus testvéregyház konfirmációi oktatásában. A káté röviden ismerteti a szlovén reformáció rövid történetét. Ízelítőül ezt a részt itt közöljük: »A reformáció a XVI. század ele­jén, 1525 körül jelentkezett Szlové­niában. A Németországban művelődő diákok hazájukba visszatérve ter­jesztették az új tanítást. Az első szlo­véniai harcos és reformátor Trubar Primoz volt. 1508-ban, június 8-án született a Túrják melletti Rascicá­ban. Iskoláit Rijekában végezte. Mint szegény földműves fia a kenyerét egyházi énekek éneklésével kereste. A szolnográdi és dunaji tanulmá­nyai után Triesztben találjuk őt, az új tanítás hívénél, Bonomi skolaszti­kus hittudósnál, kinél felkészült a lelkészi hivatásra. Mivel Luther ta­nait terjesztette, külföldre kellett me­nekülnie. Németországba ment, ahol 1586-ban Derendingenben meghalt. Trubar megvetette a szlovéniai iro­dalom alapjait. Szlovén ABC-t írt és egy sor vallásos könyvet szlovén nyelven. Ezeket Németországban nyomatta ki és hazájába küldte el. Ezzel szlovén népének alkalmat nyúj­tott arra, hogy megtanuljon írni és olvasni és így megismerkedjen a Szentírással és Luther evangéliumi tanaival. Trubar Primoz tehát az első szlovéniai reformátor és író. Re- formátori műve az ellenreformáció­ban elpusztult. Irodalmi műve a szlo­vén irodalmi nyelv alapja. A Szentírást szlovén nyelvre Jurij Dalmatin fordította le. 1547 körül Kriékben született. Württembergben végezte latin iskoláit, egyetemi ta­nulmányait Tübingenben. Trubar ta­nítványa volt. Amit Trubar megkez­dett, azt Dalmatin fejezte be. Az egész Bibliát lefordította szlovén nyelvre. Ezenkívül több vallásos könyvet is írt. 1572-ben meghívták Ljubljanába prédikátornak.« Tessényi Kornél A szlovén evangélikus egyház Naptára Evangelicsanszki Koledar 1956 cí­men jelent meg Muraszombatban a szlovén evangélikusok ez idei naptá­ra. Szlovénia a Jugoszláv Népköztár­saság tagállama, ahol egy marok­nyi evangélikus él a római katolikus szlovén többségben. A szlovén evan­gélikusok, mint a naptárból kiderül, Ljubljanában szervezkednek, ahol nemrég építették újjá a kis evan­gélikus templomot. Teológusaik né­met teológiákon tanulnak most is, az egész egyház egyetlen szenio- rátusból áll s híveinek száma va­lamivel meghaladja a 22 ezret. Az idei naptár vezető helyen közli Ady Endre Hiszek hitetlenül Istenben című híres istenes ver­sét szlovén fordításban. A cikkek Jézust idézik, a Szeretet Istenét s be­számolnak a kis egyház erős és meg­hitt belső életéről. (Sz.) A lengyel evangélikus egyház Agendája A múlt év végén jelent meg a len­gyel »Ágostai-Evangélikus, avagy Evangélikus-Lutheri Egyház Agen­dája«. A 318 lap terjedelmű, tetszetős külsejű és világos, szép nyomású könyv tartalma igen komoly litur- gikai tanulmányok és munkálatok gyümölcse. Az előszóban K. Kotula püspök, Z. Michelis, a zsinat elnöke és Ó Krenz, a liturgiái bizottság el­nöke beszámolnak az előmunkála­tokról. Ebből kitűnik, hogy a legne­hezebb háborús időben: 1942-ben kezdődött el az uj Agenda előkészíté­sének a munkája, az Egyházi Főta­nács pedig a kész Agendát 1955-ben jóváhagyta és használatát elrendelte. Az Agenda az ó-keresztyénség és az evangélikus egyház istentiszteleti ha­gyományait veszi alapul. Szerzők ab­ban látják hiányosságát, hogy a he­lyi hagyományokban adott lehetősé­geket nem vették figyelembe. Az Agenda először is röviden is­merteti a lutheránus istentisztelet forrásait és lefolyását; ebben általá­ban Luther felfogását követi. Majd általános utasítások következnek az istentisztelet rendjére, a liturgikus eszközökre, a lelkész magatartására vonatkozólag. Következik a főistentisztelet rend­je, kétféle változatban: az úrvacsorái istentisztelet, megelőző közös gyó­nással és az úrvacsora nélküli isten- tisztelet —, valamint a külön, rövi­dített úrvacsorái liturgia. Ahol lehet­séges, előző nap tartanak az úrva­csorára előkészítő istentiszteletet, al- alkalmat adnak az egyénenkénti gyó­násra; az úrvacsorára jelentkezők nevét külön könyvbe írják be. A gyó­nást követő főistentisztelet első, pré- dikációs része a gyülekezeti énekkel kezdődik, majd az oltári szolgálat­ban a lelkész csendes imádsága, be­vezető ige, a Kyrie, dicsőségmondás, | lcollekta imádság, az epistola és az evangélium felolvasása és hitvallás következik (Apostoli hitvallás, nagy­ünnepeken a niceai). A főének után van az igehirdetés. A második, úrva­csorái részben az oltár előtt elhang­zik az általános egyházi imádság, majd úrvacsorái ének után az ősi prefáció imádságok, szereztetési igék, Miatyánk és üdvözlés után követ­kezik az úrvacsoraosztás. Hálaadó imádság után ároni áldás zárja az is­tentiszteletet. A liturgig egyes részeit a lelkész j és a gyülekezet váltakozva énekli, ill. mondja; az imádságokra a gyüleke­zet »ámen«-nel felel, a Miatyánk doxológiáját a gyülekezet énekli. Az úrvacsorái imádságok sorában meg­találjuk a II. szd-beli Didaché imádságait. Milyen Messiást vártak a zsidók? A »második szentély« kora 11. JÉZUS KORÁBAN az önálló zsidó állam a múlté. Csak a vágyak és reménységek világában él, de ott azután rendkívül túlfűtött mérték­ben. Igaz ugyan, hogy a kisebb tar­tományok élén részben zsidók, vagy zsidókkal rokonságban álló »kirá­lyok« kormányoztak, a valóságos hatalom azonban a rómaiak kezében volt. A nép elégedetlensége állandó lázadásokban és zavargásokban robbant ki. A különböző vallásos, de egyben politikai célokra is tö­rekvő szekták szítják a tüzet Gali- leától Judeáig. Különösen Galileá- ban, ahol zömében kisbirtokos pa­rasztok éltek, akik áz akkori zsidó társadalom gerincét alkották. Még a vallási ügyekben meglehetősen közömbös és lojális római kormány­zás is elviselhetetlen szolgaságot je­lentett számukra, amelyből minden lelhető eszközzel szabadulni próbál­tak. De nemcsak egyszerűen a szabad­ságra való törekvés jellemzi ezeket a mozgalmakat. Ennél sokkal több és nagyobb volt a szándékuk: a régi salamoni királyság felépítése! A lázongások, felkelések majdnem minden esetben szoros kapcsolatban voltak a zsidó messiásvárással. Az előző századok során részben a prófétai irodalomban, részben az egyre kifinomodó írásmagyarázat­ban fokozatosan alakult ki az a messiáskép, amely Palesztinában széltében-hosszában általános és közismert volt. Az ehhez kapcsolódó messiáshit az Eljövendőben elsősor­ban politikai szabadítót remélt, olyan valakit, aki Isten hatalmá­val, de valószínűleg fegyverrel és seregekkel szabadítja fel a választott népet. Leveri kezükről a bilincset és felépíti a régi, dicsőséges Zsidóorszá­got. Sőt: minden népet az ő uralmuk alatt tesz Isten alattvalójává. Ez az utóbbi mutatja meg a zsidó messiásvárás fő hibáját. Nem a nép KORÄLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekes­könyv Üj Részének dallamai. Ára: 65.— Ft. életének könnyítésére, a szabadság helyreállítására, mégcsak nem is va­lami istenes új országra törekedtek ezek a vallásos-politikai szekták, hanem fanatikus elfogultsággal vár­ták a mindenki más iránt gyűlöle­tet, bosszút és leigázást hozó Zsidó­országot. ILYEN VÁRAKOZÁSOK közepet­te hogyan is érthették volna meg Krisztust, aki nem elégítette ki eze­ket a politikai reményeket, nem fordult a politikai hatalmasságok el­len, nem ébresztett lázadást és nem hozta el Isten országát úgy, ahogyan képzelték: a zsidók országaként! Jé­zus nem a megtorlás, hanem a meg­bocsátás idejét hirdette meg. Elhoz­ta Isten uralmát, de nem a zsidók reménysége és kívánsága szerint. Ezért csalódottan és kiábrándultán fordultak el tőle s végül meg is tagadták. Egyetlen zsidó sem gon­dolt akkor arra, hogy ebből a jelen­téktelen és csúfosan végződő »moz­galomból« évszázadok múlva az egész Római Birodalmat átfogó egy­ház fejődik ki. A zsidók tehát hátat fordítva Jé­zusnak, tovább küzdöttek politikai függetlenségükért a maguk elgon­dolása szerint. A nemzeti fanatiz­mus nőttön-nőtt. Végül is a rómaiak megelégelve ezt az állandó tűzfész­ket: Kr. u. 66-ban Flavius Vespasia- nust küldték ki a rend helyreállítá­sára. A (hadjárat több évre elhúzó­dott. Vespasianus császárrá kiáltása után fia, a később ugyancsak csá­szárrá lett Titus vezette a hadjára­tot, mely Kr. u. 70-ben Jeruzsálem teljes elpusztításával végződött. A várossal együtt elpusztult a temp­lom is. Az ostrom és a pusztulás mértékéről képet alkothatunk ma­gunknak Josephus zsidó történetíró beszámolójából, aki az elesettek, az éhínségben elhalt és felkoncolt zsi­dók számát több, mint egymillióra becsüli. Ezen kívül sok ezret fog­tak el, akiket később rabszolgáknak adtak el. Ilyen szomorúan és tragikusan ért véget a második szentély kora. Fekete István Az Agenda többi része közli a fő­istentisztelet változó részeit (introitus, kollekta, lekciók) minden vasárnapra és ünnepnapra. Azután egy sorozat »szabad« textust; általános egyházi imádságokat az egyházi év különbö­ző szakaszaira és külön ünnepekre. Az utóbbiak között a következőket találjuk: három Mária-ünnep, Ke­resztelő János születése, Péter és Pál apostol, Mihály főangyal ünnepe, ara­tási hálaadás, reformáció ünnepe, a halottak emlékünnepe, s végül mint egyetlen »világi« ünnep: a munka ünnepe (május 1.). Külön figyelmet érdemel az ún. ekténia; ez a régi egyházi imádság — ennek egyes ré­szeihez a gyülekezet az »Uram, kö­nyörülj« — könyörgéssel kapcsoló­dik; ezt még külön alkalmi részek egészítik ki. Ugyancsak megtaláljuk itt az ősi litániát is. Kétféle gyermek-istentiszteleti rend van, egyik katekizációs, a má­sik e nélküli, — megfelelő imádsá­gokkal, További külön istentiszteleti formák, inkább áhitatok: ádventi, karácsonyesti, évvégi, passiói stb.. — reggeli és esti istentiszteletek. Ugyan­csak külön istentiszteleti rend van nagypéntekre, s hozzá a négy evan­géliumból összeállított passió-törté­net. Végül van egy »nemhivatalos« pótlék. Ez közli a keresztség, a szük- ség-keresztség, a konfirmáció, házas­ságkötés stb. rendjét, továbbá a lel­kész-szentelés, az esperes és püspök, valamint az egyház-tanács beiktatá­sának rendjét. Ezek közt leginkább feltűnő a konfirmáció rendjében a konfirmáció értelmezése. A lelkész felszólítja a konfirmandusokat a ke­resztség szövetségének megerősítésé­re (!) s erre a felelet az ún. abre- nuntiatio (»Ellene mondok az ör­dögnek stb.«). Igaz, hogy ez a rész ebben a »nemhivatalos« részben is zárójelbe van téve. Az Agenda csak a szövegeket tar- j talmazza, az éneklendő részek hang- j jegyeit nem. Sajátos értéke, hogy mind az istentisztelet rendjében, mind pedig az imádságok szövegé­ben nagymértékben igyekezett fenn­tartani a jó egyházi hagyomá­nyokat. Ezért sok tekintetben min­tául szolgálhat a mi készülő új agen- dánknák is. Wiczián Dezső Dunamenti híradás HAZÁNK egyik legérdekesebb vi­déke Fejér és Tolna megye találko­zásának szelíden hullámzó, lankás tája. Éjszakánként messziről látni a sztálinvárosi kohók tüzének vörös és fehér villogását. Ezernyi lámpa fé­nye tündököl a több mint negyven­ezer lakosú iparvárosban. Hat évvel ezelőtt még mező volt a város he­lyén. Ma is van olyan gyönyöré mo­dern épület, amelynek közelében kukorica- és búzatáblákat ringat a szél. A gyors fejlődés képét mutatja az egész táj. A sztálinvárosi lüktető élet kisugárzik az egész vidékre, fellendíti a mezőgazdaságot is, nagy piaci lehetőséget is teremt. A fal­vakban a kerteknek és a frissen ka­szált szénának az illatával van tele a levegő. A munka és a szorgalom ezernyi jele hatja át a vidéket. HOGYAN ÉLNEK AZ EVANGÉ­LIKUSOK a gyors fejlődésnek és a nagy átalakulásnak ezen a vidékén? A dunaföldvári evangélikus gyüle­kezetben az egész vidék helyzete tükröződik. Soíkan járnak Sztálin-v városba dolgozni. Ezt a Sztalinvá- ros és Dunaföldvár közötti sűrű au­tóbusz-közlekedés könnyíti meg. Az idősebbek — a gyülekezet iparosjel­legének megfelelően — szövetkeze­tekben vagy részben egyénileg foly­tatják mesterségüket. Az ezerholdas Alkotmány termelőszövetkezetben hat evangélikus család dolgozik. Nagy figyelemmel hallgatták a pres­biterek a szövetkezet villamosítási munkálatait. A vízellátást, az öntö­zést, a darálók hajtását, újonnan beszerzett villanymotorokkal oldják meg. Ez jelentős segítség lesz a szö­vetkezet termelésének növelésében. A presbiterek jogos büszkeséggel emlegették az egész község örömét, hogy Dunaföldvár a községek országos begyűjtési versenyében második lett. A községnek és az egész országnak a jólétéért felelősséget érző ma­gatartás kétségtelenül az evan­gélikus ember legjellemzőbb vo­násainak egyike. Nyitottak a dunaföldvári hívek az országos egyházi kérdések iránt is. Különös érdeklődéssel fordulnak a Központi Alap szervezési munkái felé, mert ez a kicsiny, háromszáz lelkes maroknyi evangélikus gyülekezet mélyen érzi az evangélikus anyagi erő összefogásának jelentőségét. Az adakozásukra jellemző, hogy az máris mekhaladja a lélekszám szerinti ötforintos átlagot. A DUNAFÖLDVÁRI TEMPLOM körül van véve a lüktető, fejlődő élet jeleivel. A dombtetőn álló temp­lom körül gondosan munkált ker­tek, gyümölcsösök vannak. Megkapó kilátás nyílik a templom felől: a domb alatt hömpölygő Dunán hajók húznak fel, hosszú uszályokat von­tatva, a part közelében éppen kutat fúrnak, a falu új vízvezetékét építik. Délről büszkén emelkedik a hullá­mok fölé a nevezetes dunaföldvári híd, északról pedig tisztán látsza­nak Sztálinváros füstölgő gyárké­ményei. Az Isten háza felől kitárul az ember előtt ennek a színes so­kaságú életnek a látványa. Ebben a tmplomban nem lehet a mai élettől elzárkózni. Istennek legyen hála, ez nem is történik. Az Isten igéje táplálékot és erőt ad az életben való helytállásra. A hívek gyakran látják lelké­szüket az aránylag nagy kiter­jedésű kertben dolgozni. Büsz­kék is arra, hogy a papi kert pél­dás rendjét a lelkész szorgalma munkálja. Azt látják, hogy a hirdetett evangélium nem valami távoli, idegen, csodás világból hangzik, hanem hozzájuk ha­sonló, dolgos, szerény, csendes ember szavában és életében je­lenik meg. DUNAMENTI ŰJ TEMPLO­MAINK a hívek egyházszeretetének a bizonyságai. A rácalmás: templom a dunaföldvári egyházközség rácal- mási fiókegyházának temploma. Nemrégen, 1949-ben fogtak hozzá építéséhez. Az a nevezetessége, hogy a rácalmási evangélikusok és refor­mátusok együtt határozták el közös templomuk építését, együtt gyűjtöt­ték rá a pénzt, együtt adtak hozzá munkát, fuvart, anyagot s közös erő­feszítésükből építették meg hangya- szorgalommal és bizakodó hittel száz ülőhelyes kis templomukat. Azóta is közösen használják. Senki sem gondol a két egyház tanításá­nak összekeverésére, de az egyszerű hívek összefogása kétségtelenül a két egyház sok évszázados együttgazdálkodásá- sának jó hagyományán az egy­mást támogató testvéri jó szol­gálaton alapult. A rácalmási templom Í3 bizonyítja, mennyi re benne él egyházaink népé­ben a belső ökumenének, az evangéliumi egyházak testvéri viszonyának a kívánsága és szándéka. A másik, új dunamenti templom a kisapostagi. A 350 lelkes kis gyüle­kezet 1950-ben fejezte be templo­mának építését. A hívek ma is sze­retettel emlékeznek vissza. D. De- zséry László püspök templomszen­telő szolgálatára. SZTÁLINVÁROS jelenti a köz­pontot a dunamenti falvak, majo­rok és »szállások« világában. Ez a város tele van meglepetéssel. Nyo­ma sincs itt a régi iparvárosok füs­tös levegőjének, szűk bérkaszárnyái­nak. Sztálinváros a jövőnk előképe. Egészséges, széles nagy utcákon ro­bog az autóbusz. A különböző gyár­egységek között újonnan telepített erdők és ligetek vannak. Sztálinvá­ros a virágok városa. Különösen megkapó a gyárigazgatóság előtti parkban a ter.gersok rózsa színe és illata. A fővárosi szinvonalú középü­letek és lakóházak tömbjeit mind­untalan gyermekjátszóterek, parkok és ligetek szakítják meg. Fiatal a» egész város, az embernek az a be­nyomása, hogy túlnyomóan fiata­lokból áll a lakossága, még az öre­gekre is átragad a fiatalos jókedv­ből, és frisseségből. A város szemlá- mást épül. Sok olyan ház van, ame­lyik még nincs bevakolva, de már a lakók beköltözésének jeléül függö­nyök díszítik az ablakokat. Rengeteg új ház is épül, olyan is van, ahol még csak az alapokat ássák, de olyan is, ahol már csaknem befeje­ződött az építkezés. A SZTÁLINVÁROSI EVANGÉ­LIKUSOK — amint az általában az iparvárosokban lenni szokott — az ország minden tájáról verődtek ösz- sze. A környékbeli gyülekezetek után legnagyobb számban szarvasi evangélikusok vannak itt. A duna­földvári lelkész szolgál Sztálinvá- rosban, a református egyház ima­termében tártják az istentisztelete­ket. Híveink létszáma örvendetes emelkedést mutat. Csupán az elmúlt vasárnap is hat új egyháztag jelent­kezett a lelkésznél. A DUNAMENTI EMBEREK — köztük a mi evangélikusaink is — nagy események tanúi: napról napra látják az összefogás erejét, tapasz­talják a céltudatos közös munka si­kerét. Ebben a nevelőiskolában meg­győződnek arról, mekkora értéket képvisel népünk egysége. Ugyan­akkor maroknyi dunamenti gyüle­kezeteink megtapasztalják, hogy eh­hez a közös munkához és sikerhez mekkora érdekük fűződik. Az ország gazdagodása a hívek gazdagodását is jelenti. Bizakodás és reménység tölti el dunamenti gyülekezeteinket. A ke­resztyén emberek Istenben bízó hite munkálja ezt, amely vallja, hogy az Úr munkálja mind a földi előmene­telt, mind a hitben és szeretetben való gyarapodást. S nekik mindket­tő felől tapasztalataik vannak. Dr. Ottlyk Ernő Meghalt Meiser bajor püspök Június 8-án elhunyt D. dr. Hans Meiser, Bajorország nyugalmazott püspöke. Június 11-én Meiser püs­pök legutóbbi szolgálati helyén, a müncheni Máté-templomban gyász­ünnepséget tartottak. Június 12-én Nürnbergben temette D. Julius Schieder. Egyházunk részvétét D. dr. Vető Lajos püspök, zsinati egy­házi elnök fejezte-ki a bajorországi evangélikus egyház Tanácsának és Dietzfelbinger müncheni püspök­nek. Meiser püspök 1881-ben szüle­tett. 1915. óta megszakítás nélkül szolgált a müncheni Máté-tempiom gyülekezetében. 1933-ban, kevéssel a nemzeti szocializmus uralomrajutása után, a kezdődő egyházi harc vihar­felhőinek árnyékában választotta meg őt a bajorországi tartományi egyház püspökének. Meiser püspök neve elválaszthatatlanul egybeszö­vődött a németországi egyházi harc történetével. A hitvallásos egyházi álláspontot képviselve gyakran ke­rült összeütközésbe a hitleri kor­mányzattal és ezért hivatalától is felfüggesztették s egy időre házi őrizetbe helyezték. 1945 óta nagy erővel vett részt a Németországi Evangéliumi Egyház szervezésében és újjáépítésében. Számos tisztsége tükrözi németországi és ökumenikus távlatú egyházi munkásságát: a Lutheránus Világszövetség Végre­hajtó Bizottságának tagja, az Egyhá- ! zak Világtanácsa Központi Bizott- ! ságának 1954-ig tagja, 1949-től 1955-ig a Németországi Egyesült I Lutheránus Egyház első vezető püs- j pöke stb. Az elmúlt esztendőben megrendült egészségére hivatkozva I visszavonult 22 évig betöltött püs- j pöki szolgálatától. Elhunytéval a I németországi evangélikusság, de az ! egész viiágkeresztyénség egyik je- i lentős vezető alakja távozott a föl­dön küzdő egyház tagjai sorából a mennyei hazába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom