Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-30 / 44. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET »Somogyország« keleti szélén, köz­vetlenül Tolna megye határán él gadácsi kis gyülekezetünk. Lélek- száma mindössze 110. A somogy- döröcsikéi anyagyülekezetből 7 km-t jövünk gyönyörű erdős-dombos vi­déken, de nehéz utakon. Előbb meg kell másznunk a 300 méter magas Józsefhegyet. A hegytetőn megpi­henve tiszta időben, napsütésben jól látjuk a Mecsek vonulatát. Majd le­ereszkedünk a hegy lankáján a Völgybe és megérkezünk Gadácsra. Szorgalmas nép lakja a kis köz­séget. A bennszülöttek mémetajkúak. A XVIII. század közepe táján tele­pültek ide cselédsorsra Németor­szágból. A tiszta evangélikus köz­ség, »ecclesia öreg-Gadátsiensis«, 1820-ban Döröcske filiája lett. Abban az időben úttörők voltak a gadá- csiak: maguknak kellett megtarem- terniök, nehéz körülmények között, az életfeltételeiket. Ma újra úttörőkké lettek a gadácsi evangélikusok. Azt szeretném el­mondani : hogyan ? 1950-ben elsőnek alakították meg G adócsőn a termelőszövetkezetet. Már akkor úgy látták, hogy ez a jövő útja, és egyedül itt találhatják meg, annyi viszontagság után, bol­dogulásukat. Kivétel nélkül vala­mennyi evangélikus család be is lé­pett a tsz-be. Ennek eredménye­képpen 1950 szeptemberében nagy­részt termelőszövetkezeti községgé lett Gadáes. Gyülekezetünk tagjai pedig Istenbe vetett hittel, lövőjük­be vetett bizakodással és a tőlük megszokott szorgalommal foglalj neki a közös munkának; Eleinte nem ment könnyen. Szo­katlan is volt az út, és össze kellett szokniuk. Meg kellett tanulniok saját érdekeiknél előbbre helyezni a közösség érdekeit, hogy a közösség előremenetelében találják meg egyéni boldogulásukat is. Szívós ki­tartással legyőztek minden nehézsé­get ős hamarosan megindultak a ARN ÓT Borsod megyében a szétszórtan élő néhány evanélikus falu között, Mis­kolc tőszomszédságában a legrégibb gyülekezet: Amót. Most ünnepli második megalapításának 250. év­fordulóját. Gyorsan röpít ki az autóbusz a méhkasként folyton nyüzsgő Miskolcról. Alig látni egy­két lelket, amíg kis gyalogösvényen elindulunk Arnótra, Szorgalmas né­pünk vagy bent a városban végzi munkáját, vagy Kínt a földeken gyűjti az őszi termést. A község már Árpád idejében fennállott. Neve akkor Ornolti volt. Később Arnód alakban is előfordul és a diósgyőri vár uradalmához tar­tozott. 1330-ban a bélháromkuti apátság faluja lett Ömölik néven. Egyházát akkor Szent Mártonról nevezték; A községben 1550 táján terjedt el a reformáció. A folyton erősödő hívek kőtemp­lom után vágyódtak. Meg is tettek ennek érdekében mindent, hogy en­gedélyt kaphass mák templomépí- i felemelkedés útján. Az állam pe­dig azzal jutalmazta a gadácsiak szorgalmát és jó eredményeit, hogy 1952-ben bevezették a villanyvilá­gítást a községbe. Azután 1953-ra készen lett a kövesút, amely össze­köti őket Somogyszillel. Egyidejűleg autóbuszjáratot is kaptak, amely Kaposvárral és Nagykanizsával lé­tesít összeköttetést. Az idéin mozit kapott a falu, jövőre pedig gyö­nyörű kultúrház épül. Bőkezű aján­dék ilyen kis községnek! Idén nyáron aztán a felvidéki és a délvidéki telepesek is úgy döntöt­tek, hogy csatlakoznak a tsz-hez. Ezzel most már valóban az egész község termelőszövetkezeti község lett. Szeptember 4-én ünnepélyes keretek között történt a szocialista községgé alakulás. Az ünnepély ki­emelkedő eseménye volt a régi, hű­séges munkások meg jutalmazása, ki­váló munkájúik elismeréseképpen. A kitüntetettek egy kivételével mind evangélikusok, akik 5 esztendő ne­héz feladatait sikeresein oldották meg, és mindig jó példával jártak elől. Név szerint Stickl János tsz- elnök. Klem Pál (gyülekezetünk godnoka), Schulteisz Henrik és Horváth Ferenc kaptak a földműve­lésügyi minisztertől oklevelet és »Kiváló Termelőszövetkezeti Tag« — kitüntetést gadácsi gyülekezetünk tagjai közül. A gyülekezeti tagok életszínvona­lának emelkedésével együtt jár gyülekezetünk háztartásában is az előrehaladás. Eltöröltük a régi pár- bér-fizetést, hittel áttértünk az ön­kéntes megajánlásokra. Az önkén­tes megajánlások tették lehetővé, hogy templomunkat rendibahozat- túk. Gyülekezetünk tagjai helytállnak a termelőszövetkezetben. Őseiktől örökölt drága hitük és lelkes haza­szeretetük a boldog jövőjük biztosi­té*a" Szerdahelyi Pál tésre. Sok visszautasítás, küzdelem után végre 1776-ban megérkezett az engedély, 1779 Mindenszentek ün­nepén szentelték fel mai templomu­kat, majd 1806-ban tornyot építettek a templomhoz. Öröm nézni a ma gyülekezetét, A jubileum nagy alkalmára felsereglik a templomba a gyülekezet apraja- nagyja. Odatérdelnek az oltárhoz, mert érzik, hogy így, bűnbánatban és hitben megújulva lehet csak meg­köszönni Istennek megtartásukat és erőt nyerni a további szolgálatra. Az arnóti gyülekezet évszázadok során sok áldást adott a környék evangélikusainak. Hosszú ideig az egész környék temploma volt az ar­nóti. Az idők folyamán a miskolci, sajókazai, diósgyőr-vasgyári, ózdi és putnoki leányegyházakat felnőtté nevelte, és azok ma már saját temp­lomaikban dicsőítik Istent. Hisszük, hogy a gyülekezet fiatal lelkipász­torának, ifj. Abaffy Gyulának szol­gálatával ma is élő, nevelő gyüleke­zet tud lenni egyházunkban. Pásztor Pál A jelentéktelen ember Az új világ, amelynek formálódá­sában nap mint nap valamennyien részesek vagyunk, többek között abban is új, hogy megbecsültté és értékessé tette az egyszerű em­bert, a 'szürke hétköznapok hősévé a munkáját jól végző dolgozót. Az emberek gondolkodásában, sót az új mellett álló emberek gondolkodá­sában is ez a dolog gyakran nem megy egészen egyszerűen. Leonyid Leonov szovjet szerző vígjátékának konfliktusa erre a helyzetre épül, amikor hősévé »A jelentéktelen em­ber«-t választja, akit azonban mun­kája elváltaiéban nem jelentékte­lenné, hanem nagyon is megbecsültté és jelentékennyé tesz. Számos mu­latságos helyzet adódik abból, hogy a másik főszereplő, a nagyságára büszke operaénekes rég nem látott, halkszavú és csendes, egyszerűen öltözködő barátját megkéri: ne vallja be, hogy milyen jelentéktelen ember, hanem tegye magát, mintha miniszter lenne. A néző érzi, a darab végül el is árulja, hogy valóban az, és nagyon is jelentékeny ember. Az író emellett felhasználja darab­ját arra is, hogy tollhegyére tűzze az életnek sok más apróságát is. A sze­replők között van a munkájának élő kutató, aki a kutatásért elhanyagolja szerelmét, a túl aktív mama, aki másodszor is képes lenne tönkre­tenni lánya boldogságát, a fiatal lány, akit éppen a jelentéktelen ember csendes, megértő szavai ér­lelnek jó élettárssá és az első, de re­ménytelen szerelem tüzétől megper­zselt, de szerelemért áldozatra is kész kamaszlány. A Néphadsereg Színháza a témát jól tolmácsoló előadásban hozta színre a darabot. Az első felvonás talán kissé nehezen indultadé az­után a rendező (Hegedűs Tibor) jól kézbenfogva lendületes előadásra vezette a színészeket. Az előadás legkiválóbb alakítása Ráday Imréé a jelentéktelen ember szerepében. Ügy játszik, ahogyan kell: csendesen, szerényen, hagyva hatni az alakot, akit formál. Ajtay Andor pompás humorral és nagy rutinnal játszik. Az előadás egyébként remélhetőleg még csiszolódni fog. A közönség jog­gal jutalmazza nagy tapssal Bozó Gyula díszleteit, L — ŐSZI VÁZLAT Lélekzet sincs a tájban, elfúl az alkonyat — megborzong s összecsuklik a csillagfény alatt. Vékony falombdidergés, surró sötét bogár, a sűrű nyári díszlet fonákja oly sivár. Horpadt az ég burája; a keshedtképű hold sandán fölült az ágra s kandurhangon rikolt. Szelíd önáltató te, októberi világ, nézd megtagadják másuk a víz tükrén a fák. Vidor Miklós 1955. október 30. — Szentháromság u. 21. vasárnap Járjunk elhivatásunkhoz méltóan a hit harcában! Hózs 2, 17—22. — Mk 9, 14—29. — Zsid 12, 1—6. Liturgikus szín: zöld 1955. október 31. — A reformáció ünnepe Az evangélium világossága. — Zsolt 36, 6—10. — Lk 12, 1—10. —• 2 Kor 4, 5—7. Liturgikus szín: piros EVANGÉLIKUS FÉLÖRA lesz október 30-án, vasárnap délelőtt fél 9 órakor a Petőfi Rádióban. Igét hir­det dr. Nagy Gyula teológiai akadé­miai professzor. MAGYARBÁNHEGYESRE küldte ki D. Dezséry László püspök admi­nisztrátor-lelkészül az Északi Egyház- kerületből átvett Pethő István segéd­lelkészt. A MEZÖBERÉNYI II. egyházköz­ség csendes vasárnapot tartott októ­ber 23-án. A nap szlovák nyelvű istentisztelettel kezdődött, amelyen Mekis Ádám esperes hirdette az igét. A magyar istentiszteleten és az esti istentiszteleten. D. Dezséry László püspök prédikált. A püspök előadást tartott a presbitériumnak is. Roszik Mihály alberti és Fábry István dél­szabolcsi lelkész előadásokat tartot­tak a gyülekezetnek. A gyülekezet lelkészei; Fabók Ferenc és Deme Ká­roly e napra gyülekezeti áldozati napot hirdettek, melyen az egyház- község buzgósággal vett részt. A KELET BÉKÉSI egyházmegye lelkészi munkaközössége október 24-én ülést tartott Békéscsabán. A munka,ülést meglátogatta és elő­adást tartott D. Dezséry László püs­pök. Szolgáltak még Filippinyi Já­nos lelkész és Mekis Ádám esperes. CEGLÉDEN gyülekezeti csendes nap keretében szolgált Tessényi Kor­nél püspöki titkár. A Szenthárom- sági u. 20. vasárnapi perikápák alap­ján végzett délelőtti igehirdetést, délután úrvacsorái előkészítést és esti úrvacsoraosztást. A püspöki tit­kár részt vett az aznap megtartott presbitériumi tanácskozáson is. A KELENFÖLDI evangélikus templomban november 6-án, vasár­nap délután 6 órakor egyházzenei est lesz a templom belső megújítá­sának javára. Közreműködik a gyülekezet ének- és zenekara Su­lyok Imre vezénylésével, orgonái Peskó Zoltán. Műsor: Bach: Jézus életemnek, kora lelőj áték — Buxtehude: Esti kantáta — Händel: D-dur orgonavarseny — Sulyok Imre: 28. zsoltár — Kodály Zoltán: A 114. genfi zsoltár. AZ ACSÁDI ÉS A MESZLENl gyülekezetei meglátogatta október 23-án Fülöp Dezső, a Vasi egyház­megye esperese. Mindkét gyülekezet­ben espérési vizsgálatot tartott, ige­hirdetéssel szolgált és tárgyalt az egyháztanácsokkal. VASASRA küldte ki helyettes­lelkészül D. Dezséry László püspök — jelenlegi beosztásának érintetle­nül hagyásával — Fogarassy Ár­pád dunaharaszti lelkészt. A DUNAHARASZTI missziói egy­házközség adminisztrálásával D; Dezséry László püspök megbízta Harkányi László segédlelkészt. A BORSOD-HEVESI egyházme­gye — miután Moravcsik Sándor eddigi esperes mandátuma lejárt — Virág Gyula ózdi lelkészt válasz­totta esperessé. Beiktatása novem­ber 8-án lesz Ozdon. CSALÁDI HÍREK Benczúr Lászlóné, született Szántó Márta, Benczúr László déli egyház­kerületi püspöki titkár felesége 1955. október 24-én, hajnali 3 órakor, há­zasságkötése 13. évfordulóján 35 éves korában hosszú és nagy türelemmel viselt szenvedés után elhúnyt. Négy gyermek veszítette el benne példás életű édesanyját. Október 27-én, csütörtökön délután temették a Farkasréti temető halottasházából. A temetésen D. Dezséry László püs­pök és Koren Emil 'kőbányai lelkész szolgáltak. »Legyetek ti is béketűrők és erő­sítsétek meg szíveteket, mert az Urnák eljövetele közel vau.« (Jak. 5. 8.) Hanzmann Károly ny. soproni lel­kész, a soproni felső egyházmegye utolsó esperese október 18-án, 71 éves korában Sopronban elhunyt. Igen nagy részvét mellett október 21-én temették a soproni temetőben. Már fiatal korában részt vett közegyházi ügyekben, hosszú évtizedeken ke­resztül volt a Dunántúli egyházkerü­let főszámvevője. A soproni gyüleke­zetben különösen az árvák ügyét in­tézte sok szeretettel. A CSEHSZLOVÁK egyházi kül­döttséget tizennégynapos németor­szági utazása után Berlinben ismét fogadta Dibclius püspök. A fogadá­son Dibelius püspök és Hromádka professzor mondtak beszédet. Gru­ber prépost ebédjén Nuschke mi­niszterelnök-helyettes nevében Hro- mádkba professzornak ajándékozták a Cseh egyháztörténet egyik jelen­tős dokumentumának (amely a hal­lei egyetem könyvtárában van) a fotókópiáját. Hromádka professzor beszédében megköszönte az ajándé­kot és kifejezte meggyőződését, hogy németországi kőrútjuk köze­lebb hozta egymáshoz a német és a csehszlovák protestantizmust, s a német és a csehszlovák népet. — Bonnban Gerstenmeyer, a nyugat­német parlament elnöke adott foga­dást a vendégek tiszteletére, ame­lyen A. Zsiak szlovák lutheránus főfelügyelő, a csehszlovák nemzet- gyűlés alelnöke is beszédet mondott, JEGYZETEK A SZECSENYI MEZŐKÖN kétszázötven évvel ezelőtt azért gyűlt össze az ország Rákóczi Ferenc hívására, mert nem gyűlhetett össze Pesten, a fővárosban. Rákos mezején, ahogy eredetileg Rákóczi és hívei akarták, Rákos mezeje nemzeti hagyomány­nak számított 1505 óta, hogy akkor, ugyan­csak októberben, ott mondották meg a ren­dek: Magyarországnak nem kell idegen ki­rály, hanem csak nemzeti uralkodó. A rákosi döntés nevezetes megállapodás volt, ebből táplálkozott minden szabadságharcunk. Mi­kor Szapolyai Jánost királlyá választották, az ország bírája lándzsára tűzve emelte magasba, hogy a rendek lássák, a rákosi oklevelet. S 1705 októberében a kis nógrádi Szécsényben, a Borjúpást nevű réten, ugyanígy történt. A lándzsahegyen ott libegtette az októberi szél az 1505-ös hártyát. Rákóczi szerette vol­na, ha Rákos homokján libegteti, de Pest városa nem volt a kurucoké s megvívásához hiányzott Rákóczinak az ostrom-anyag s a tüzérség. Ezért kellett nyilván az országgyű­lés helyét Szécsénybe helyeznie. De Szécsény Rákos mezejét helyettesítette. Ott választot­ták meg az ország vezérlő fejedelmévé Rá­kóczi Ferencet. Erre az országgyűlésre már hó­napokkal előbb készült boldog izgalomban az egész ország. Szép példája ennek a rozsnyói diákok színműve. Még pedig az evangélikus iskola diákjaié. Esze Tamás nemrég találta meg azt az iskola-drámát, amelyet Í70S nyarán Rozs­nyón adtak elő a diákok. 4 dráma a kor szo­kása szerint allegorikus: Hunyadi Mátyásról szól, de Rákóczira irányítja a gondolatot. Rákóczi Ferenc, a visszatérő Mátyás király, ama ősz simogató napsugarában Szécsény­ben nevezetes gondolatokat feje zeit ki. A fel­kelő Magyarországnak azt kötötte a szívére, hagy a felekezeti jelszavak mögül megbújó szenvedélyeket tegyük félre, § pr destánsok és katolikusak, keressük meg egymást kezét s szeressük a hasát, »Mert megkísértgettál minket Isten — mi adatta a fejedelem —> meg­próbáltál minket tűzzel, mint az ezüst meg- próbáltatik, bevittél minket a hálóba, szorí­tottad a mi derekainkat, a mi fejünkre ültet­ted az embereket, tűzbe és vízbe mentünk, mindazonáltal vittél minket szabadulásunk­nak szép kies helyére. Kiért is maradjon ál­dásban szent neved mindörökké s zengjen kö­zöttünk a Téged Isten dicsérünk hálaadó szívvel.« Rákóczi reális politikát csinált, böl­csessége ma is idézendő s holnap is érvényes! Mi történt volna, ha Mátyás példájára a ki­rályi trónra emelik, ahogy a rozsnyói diákok hirdették negyedévvel előbb már s ahogy a nép kívánta forrón és tiszta áhítattal az egész ország boldogulására. Illik ezen az évfordu­lón most így elgondolkodni, SZÁSZ KAROLY ötven esztendővel ezelőtt halt meg. 1829-ben született, 1905-ben hunyt el. A mai olvasó azt kérdezi, ki volt Szász Károly? Csak az iro­dalomtörténet beszél már róla. A tanköny­vek még említik, de nem idézik. Érdemtele­nül feledtük el Szász Károlyt. A fordítói mun­kára még Petőfi buzdította, Arany János ta­nártársa volt Nagykőrösön, s később élete vé­géig jó barátja. Szász Károly a tanári pályát a református lelkész hivatásával váltotta fel. Különböző városokban lelkészkedik, az osztrák—magyar kiegyezés után ő, a szabad­ságharc hadnagya, református püspök lett, a dunamelléki egyházkerület vezetője. Roppant munkássága szinte hihetetlen. Közéleti és egy­házi tevékenysége mellett ugyanis Szász Ká­roly páratlanul állá írói életművet hagyott hátra- Irodalmi és tudományos műveinek — költeményeknek, drámáknak, verses és pró­zai fordításoknak, tanulmányoknak, tanköny­veknek, kritikáknak, egyházi jellegű írásmű­veknek, imáknak és vallásos elmélkedéseknek — száma könyvtárnyi. A költemények közül. talán csak egy maradt meg, amely ma is szá­mot tart arra, hogy ismerjük: korán elhalt első feleségéről, a költőnőről, Idunáról szóló verse ez; bensőséges lírai hangja ma is meg­fogja az embert. Drámai és Arany árnyéká­ban haladó elbeszélő költeményei már meg­jelenésük idején sem tartoztak a várva várt olvasmányok közé. De elévülhetetlen érdeme­ket szerzett Szász Károly mint műfordító. Kortársa volt a páratlan nyelvtehetségű Györy Vilmosnak, egyik legkiválóbb műfor­dítónknak, a pesti Deák téri evangélikus lel­késznek. Szász Károly német, angol, olasz, latin és francia költők műveit fordította ma­gyarra. Dante egész Divina commediáját a fordította elsőnek magyarra. Shakespearenek nyolc drámáját ültette át. Szászé a Nibelung- ének mindmáig egyetlen magyar fordítása, s Goethe, Schiller, Hugo, Horatius, Burns, Tennyson műveit is tolmácsolta. De míg pél­dául Györy Vilmos zseniális Cervantes-fordí­tása ma is kitűnő és élvezetes, addig Szász Károly fordításai elfakultak. Dantei ma ná­lunk mindenki Babits zengő fordításában ol­vassa. A most készülő új magyar Shakespeare- ből teljesen kihagyták Szász Károlyt, olyan avatag. De a Nibelungot még az ő soraiból olvassuk magyarul. S a Világirodalom époszai című müvét ma is sűrűn keresik könyvtá­rainkban, nincs más, nincs jobb az övénél. Tévedés azt hinni, hogy ami elfakul, meghal egyúttal. Nem hal meg, csak beolvad. Babits finom érzékkel ajánlotta a Purgatórium for­dítását rhálával és hűséggel« Szász Károly emlékének. Tudjuk, hogy ami szép volt Szász Dante-fordításában, helyet kapott a Babusé­ban is. Nem veszett el. A nagy munka, a be­csületes építés sohasem vész el, csak lát­szatra. BARTÓK BÉLA most az élményünk, ezek az őszi esték őt idé­zik. Bármerre forgassuk is a rádió gombját: az Allegro barbaro szól, vagy a Cantata pro­fana hangzik, vagy a Concerto zeng, vagy a Gyermekeknek című apró darabokat veri vissza a zongora, azzal a sajátos, erős billen- téssel, amely olyan, mintha márványra hulla­na a kés. Ügy zongorázott ő maga, Bartók Béla; De nemcsak a Bartók-zenét halljuk, ta­nulmányait, leveleit, cikkeit is olvassuk s arc* vonásait nézzük. A Nemzeti Múzeumban ott a Rartók-kiállítás, méltó a nagy zeneköltő­höz, aki máris olyan híres a világon, mint Liszt Ferenc, sőt híresebb Lisztnél. Minden héten most, halála évfordulója alkalmából, a külföldön cikkek jelennek meg róla S könyvek, a zenei világlapok külön Bartók- számokat adtak ki, A budapesti hangverse­nyeket kilenc ország rádiója veszi át. Vala­honnan, nem is tudom már melyik országból, egy éjféli árán az Este a székelyeknél csen­dült fel. S az ember itt, Budapesten, lehat- tintva a lámpáját, elalvás előtt egy percig maga elé idézte'Bartók Béla arcát, kezét s kemény kezefogását. Az ember eltűnt, most kezd élni a mű s most nyílik meg előttünk egy magatartás titka. Bartók Béla jelentő­sége sokkal nagyobb, mint ahogy kortársként mindnyájan hittük. Nem a megtért és meg­térő Rartók-ellenségekre gondolok s a né­met zenei nevelés áldozataként a Bsrtók- muzsikával csak fanyalogva, másokat kérdez­getve, sóhajtozva barátkozó közönségünkre, Nem reájuk gondolunk, önnön magunkra, akik fiatalságunk döntő éveiben Bartók zené­jére jól odafüleltünk. A lángész legnagyobb ellensége az eszté­tikai tunyaság, a társadalom minden osz­tályában jelenlevő nyárspolgár, aki a meg nem szokott alkotástól való felemében réti­ről a Bartók-zenétől is. Pedagógiailag ezt a nyárspolgárt kell lekiizdenünk, hagy élvezni tudjuk Bartók műveit. De tudományos mun­kássága, sajátosan nekünk, duna-rnedencei lakóknak szóló népdallam-kutatásai, e kutatá­sok abszolút hitelessége az, ami külön meg­kapó a Bartók-jubileum kapcsán. Nemcsak zenei nevelő volt, ahogy a kiállítás magya­rázza, hanem nemzet-nevelő is. Hiányzott be­lőle a hiszékenység, ami Adyban is megvolt, Bartók Béla a magyart állítólag meghatározó »szalmalángot« sehol sem mutatja. Erős és éles elme volt, Műveit olvasva, a havasok le­vegője vesz körül, erős s cáfolhatatlan gon­dolkodás, Szálainál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom