Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-02 / 40. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET »A vallásilag türelmetlen ember nem tud tanúskodni Isten hosszútűrő szeretetéről« D. Dezséry László püspök látogatása Vácott és Kádon Vác volt az első magyar vasútvo­nal végállomása. 1848 július 15-én futott be az első vonat feldíszített mozdonyával, nyolc kocsit húzva a váci pályaudvarra. A vonaton uta­zott Kossuth és Széchenyi is. Vác az egyik legjellegzetesebb ma­gyar barokk város. Ma is uralja a naszályi szürke kőből épült hatalmas székesegyház. A műemlék jellegű középületek, régi lakóházak, tata­rozva, stílusuk szerint megújítva kö­szöntik az érkezőt. A nagy többsé­gében katolikus lakosú város evan­gélikus temploma a következő évben lesz 80 éves. Nem műemlék. Öntött vasból készült toronysisakia, amely inkább a keresztet magasra emelő gúlaalakú vas állványzathoz hasonlít, művészi szempontból nem érték, de érdekes. A váci-rádi evangélikus egyház- községnek a jellegzetességét főleg két tényező szabja meg. Az egyik az erősen érezhető római katolikus kör­nyezet, a másik a városi és a falusi jelleg összetalálkozása. A váci gyü­lekezetről ugyanis nem alkothatunk teljes képet addig, amíg a néhány kilométerre fekvő, autóbuszon köny- nyen megközelíthető Rádat fel nem keressük. Rád barátságos hajlatú dombjai között él a váci gyülekezet leányegyházközsége magasra épült, messze tekintő, művészileg is értékes templomával. Szeptember 25-én vasárnap délelőtt a váci anyugyülekezetet és a ráfü fiiját látogatta meg D. Dezséry László püspök. Mindkét templomban prédikált. A gyülekezet városi és falusi része közötti különbséget az istentisztelet látogatásával kapcsolat­ban is meg lehetett figyelni. Benn Vácon még az istentisztelet kezdete után is jöttek a templomlátogatók. A templomlátagatás elég szépnek mondható, de az istentisztelet után a presbiterekkel folytatott beszélgetés­ből kitűnt, hogy nincsenek megelé­gedve vele. 000 lélek közül 160 jár el rendszeresen. A hideg időben en­nél is kevesebb. Okát részint a kö­zömbösségekben látják, részint ab­ban, hogy a gyülekezet tagjai közül sokan járnak be Budapestre és a va­sárnapot pihenésre s az otthoni mun­kák elvégzésére használják fel. Mind­ez nem jelent általában elutasítást az egyházi élettel szemben- Az egyházi élet anyagi fenntartásához elég rend­szeresen járulnak hozzá, sőt áldoza­tokra is készek. Nemrégiben a temp’omtornyot kellett megújítani és hamaro­san összegyűjtötték az ehhez szükséges összeget. Később azonban, mikor a temetőben kezdett volna építkezni a gyülekezet, már nehezen ment a dolog. Most mégis arra készülnek, hogy » temp­lomépítés 90. évfordulóját az or­gona megújítvsával ünnepeljék meg. Sok lebinleiben más képet mutat Rád. Mikor meghúzzák a ha­rangot. ünneplőbe öltözve, szép rend­ben felsorakozik szinte az egész gyü­lekezet. Külön padokban ülnek az asszonyok és lányok, külön padsor­ban a férfiak, Nincs üres hely és njpes késűnjövő. Régi hagyományok és jó szokások erejét érezzük. De a hit mindig Újra késztető ereje is érezhető a gyülekezetben. Erről szólt ífászkalipzky Sámuel felügyelő, mikor istentisztelet után gyülekezeti köz­gyűlés keretében köszöntötte a püs­pököt. Isten áldását kérte a püspök mjndép szolgálatára. Rád község evangélikusai éjen jár­nak a beszolgáltatásban, de a 'gyüle­kezetük iránti anyagi felelősség is példamutató. Rádon nem érezteti annyira hatá­sát, mint Vácon a katolikus környe­zet. A váci presbiterek elpanaszol­ták, hogy olykor zavart kelt a kato­likusok felekezeti türelmetlensége. Különösen házasságkötések alkalmá­val, amikor a családok békéjét bont­ják meg, és temetések alkalmával, mikor nem engedik meg az evangé­likus lelkésznek az egyházi szolgálat zavartalan végzését a katolikus tu­lajdonban levő temetőben. Termé­szetesen a katolikus plébánosok kö­zött is van megértő és testvéries ma­gatartást tanúsító ember, ki belátja, hogy sem a lakosság hékességét, sem az egyházak virágzását nem szol­gálja türelmetlenségük. Sajnos, a város egyházi vezetői között még mindig erős a bigottság felekezeti és társadalmi szempontból egyaránt, A felekezeti türelmessé^ kérdésével különben igehirdetésé­ben a püspök is foglalkozott. A vasárnap kijelölt igéje alapján (Ámos 5, 18—24) rámutatott a ke- resztyénspgnek három mái nagy bű­nére és kísértésére, amelyben Isten nem ismer megalkuvást, amelyből meg akar szabadítani, hogy áldássá legyünk az emberek számára, akik között élünk. A három kísértés és bűn: a képmutatás, a vallásos hival­kodás és a vallásos türelmetlenség- E miatt a három hűn miatt vetette meg Isten az ószövetség idejében Isten népének ünnepeit. A vallásos türelmetlenséggel kap­csolatban arról szólt, hegy ennek lé­nyege az, hogy nem tudunk türel­mesen gondolni egy olyan em­berre, aki nem közülünk való. A vallási türelmetlenség bűne első­sorban a római katolicizmusban mu­tatkozik. Ez a türelmetlenség hozzá­tartozik a pápaság természetéhez mindazok iránt, akik nem közülük valók. De ne gondoljuk, hogy kö­zöttünk nem kísért ez a bűn. A vallási türelmetlenség egyik megnyilatkozása és velejárója a világnézeti türelmetlenség is. A vallásilag türelmetlen ember nem tudja megérteni környeze­tét, minduntalan szembefordul azzal, ami körülveszi társadalmi­lag, gazdaságilag vagy a műve­lődés tekintetében. Az Űr Jézus Krisztus maga soha­sem volt türelmetlen. Ugyan hová lennénk, ha »Isten szeretete nem volna irántunk hosszútűrő? Vallási­lag türelmetlen ember nem tud tanúskodni Isten hosszútűrő szere­tetéről« — mondta a püspök. Vác és Rád a maga városi és falusi jellegével eltérő képet mutat és még­is egy gyülekezet a hit egységében és a testvéri szeretettben. Nemcsak Jurányi István lelkésznek szorgal­mas munkája fűzi ókét egybe, külön­ben is gyakran keresik egymással a kapcsolatokat. S amint a gyüleke­zetben a város és falu népe egy, ugyanúgy találta meg a hétköznapi életben is ez a kettő egységét. Majd­nem mindegyik rád! családból jár be valaki Vácra dolgozni az ottani Üze­mekbe. A rádi gyülekezet tagjai egyénileg dolgozó kisparasztpk. Hepe­hupás földjeiken még nem indult el a termelőszövetkezeti mozgalom. A fiatal lelkészt, Jurányi Istvá t gyülekezetével együtt meg­becsülik Vácott is. Rádon is, minden jó ügy iránt tanúsított nyíltságáért Nem vonja ki magát a város közéle­téből. Múlt évben a Duna áradása­kor presbitériumával együtt önként, az elsők között jelent meg a gáton. A jóhírű váci »Vox humana« ének­kar tevékeny tagja. Felesége megbe­csült pedagógus a váci mintaiskolá­ban. Meg kell említeni még. hogy a püspök látogatása alkalmából Ju­rányi István feldolgozta írásban mind a váci, mind a rádi egyház­község történetét. Mind a két gyü­lekezet gyökere a reformáció korába nyúlik vjssza. A nagy szorgalommal elkészített gyülekezeti történet le- tisztázásával éppen az utolsó éjszaka készült el. A gyülekezet virágos jelene tisz­tázza a jövő kérdéseit. Benczúr László eresztyén életünknek boldog vallomása Istenről az, hogy ne­künk minden Róla prédikál. Istennek hétköznapi életünk mindennapi ese­ményein át is mindig van valami mondanivalója. A pénznek is van prédikációja, amelyik arról beszél, hogy a pénzünk lehet a bűn eszköze, de lehet a lélek levélpapírja, amelyen Isten legszebb üzenetei szállhatnak egyik embertől a másikig. A pénz valóban olyan, mint a levélpapír: mindig az dönti el az értékét, hogy ki írja és mit írnak reája. Árpikor szombaton hazajön az édes­apa és leteszi az asztalra a keresetét, akkor arra a pénzre nemcsak az van ráírva: kenyér ... ruha a gyermek­nek ■ ■ ■ öröm a háznak ... boldog csa­lnál csená ■... de rá van írva ragyogó aranyos betűkkel a rminka, a becsü­let himnusza, egy dolgos élet kitün­tetése, az édesapái szeretet könnyes írása... Amikor a fiatal férfi titkon a párja táskájába rejti megérdemelt munkájának béréből a »meglepetést«, akkor azon a pénzen egy boldog, könnyes szemű asszony mindig elol­vashatja a hűség vallomását js: — Teérted . ■ . Beteg és fáradt öreg szü­lők, amikor a gyermekeik útja vlsz- sza-pisszakanyarodik hozzájuk és e látogatások után egy-egy papírpénz is marad ott utánuk csendesen letéve az ágyon, a virágvázás asztalon, vagy a családi Biblián, akkor ők ezen a pén­zen nemcsak szép öregségük aranyos könnyeit láthatják, de egy gyönyörű halaimádságot, amit azok a kezek ké­szítettek és írtak, amelyeket egyszer ők indítottak el az élet csodálatos Útjg felé ... Isten is ír sokszor valamit a pén­zünkre í i ■, ÜYULlKlZíTltÉí 1955. október 2. Szentháromság u. 17. vasárnap »Keresztyén egység« — Ézs 3. 1-5—Jn 17, 20-26 — 1. Kor 12, 12-26 Liturgikus szín: zöld OKTÓBERI SIÓ Az októberi szó mindnyájunk felé ez: jegyezz békekölcsönt! Valahányszor ez az üzenet eljut hozzám, mindig eszembe jut két kép. Két emlék. Az egyik: tiszta kék az ég, alig láthatóan a magasban egyet« len repülő búg. Lent gondtalan gyermekek hancúroznak. A kioldott bomba közéjük esik, s maga alá te­meti őket. S szinte ámenként a lég­nyomás a kert üde virágaiból né­hány szálat tövestül rádob a friss sírra. A másik kép: süvítve hullának a bombák, miközben menedéket kere­sek egy kapualjban. Rajtam kívül a falnak támaszkodva egy mintegy 2 éves kisgyermek- Arcán halvány mosoly. Közelébe lépek — halott. Megölte a légnyomás. Vajén mek­kora áldozatot hoztak volna érte szülei?... Azóta minden megváltozott, újra hangzik a gyermekkacaj és az új létesítmények ezrei hirdetik az új életet. Miből? Abból, amit eddig ad­tunk. Ebből valósult meg nálunk Szentetornyán, ebben az évben egy hatalmas kültúrház, ahol az ország legjobb művészeinek játékában gyö­nyörködtünk, s okultunk, ebből az áldozatból gyulladt ki falunk egyik részében, »Gyökeresben« a villany­fény, ebből épültek új utak és jár­dák. Sok a megoldásra váró feladat, s tőlünk függ. mi valósul meg belőle. Adj hálát Istennek, hogy béke van ég a hozzád eljutó októberi szóra fe­lelj azzal, hogy meghozod a magad áldozatát. Koszorús Oszkár orosháza-szentetornyai lelkész. EVANGÉLIKUS FÉLÓRA lesz a Petőfi Rádió hullámhosszán október 2-án. vasárnap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető L*jr>6 püspök. A PESTI EVANGÉLIKUS EGY­HÁZKÖZSÉG október 9-én, vasár­nap délelőtt 11 órai istentiszteletén ünnepli a fasori evangélikus temp­lom felszentelésének 50 éves jubi­leumát. Az ünnepi istentiszteleten D. Dezséry László püspök prédikál. A gyülelcezet ez alkalommal emlékezik meg Peskó Zoltán orgonaművész fasori kántori szolgálatának 25 esz­tendős jubileumáról és iktatja hiva­talába az egyházközség újonnan vá­lasztott presbitériumát. — Délután 7 órakor templomi hangverseny és áhítat lesz. Közreműködik a fasori evangélikus énekkar Peskó Zoltán vezetésével, orgonái Peskó György, az áhítatot tartja Gyöngyösi Vilmos lelkész. Műsor: Mendelssohn; Mi Atyánk szonáta. — PesktS: Ciacona. — Peskó: FugjJ. — Hftndel: Ó jöjj ie áláfiíí orvos — A há­zion fent (énekkar). — Liszt; Weinen, kla­gen (organs). — llägdel; HaheiuL a Messiásból, (énekkar). — Aníalffy-Zsiros: Festa bueólica (Pásztorünnep). A BUDAPEST RÁKÓCZI- ÜTI I (szlovák) egyházközség október 2-án délután 5 órakor az egyházközség I tanácstermében (VUL, Rákóczi út 57) gyülekezeti estet tart. A KŐSZEGHEZ tartozó Kiszsidany buzgó fiókegyházközségében látoga­tást tett Fiilöp Dezső, a vasi egyház­megye esperese és szeptember 2JMtn igehirdetéssel szolgáit, A BALATONSZÁRSZÓI missziói egyházközséghez tartozó Fonyódon szeptember 18-án szórványnap volt. Kutas Elek esperes igehirdetéseiben az egyház egységéről és a gyülekezet­nek az egyházi élet egésze iránti fele­lősségéről szólt. Igét hirdetett még Schöck Gyula somogyvároosi lelkész. Trajtler Gábor segédleökész az egy­házi éneklésről és zeneművészetről tartott bemutatókkal kísért előadást. Az úrvacsoraosztás szolgálatát Szimon János baiatonszárszói segédlelkész vé­gezte. A DELI EGYHÁZKERÜLETBEN Október 1-i hatállyal a következő áthelyezések történtek: Fodor Ott­márt Szegedre segédlelkészként, Ba­logh Pált Szeghalomra h.-lelkészként, Halász (Hrusz) Jánost Mezőhegyesre helyettes lelkészként, Czégényi Klá­rát — az Eszaíki Egyházkerületből átvéve — Békéscsabára, Holla Árpá­dot Budapest-Kőbányára segédlcl- készként, Schreiner Vilmost fíuda- pest-Rálcospalotára segédlelkészként, Karner Ágostont Soltvadkertre segéd- lelkészként, Vértessy Rudolfot Kecs­kemétre segéd-lelkészként küldte ki D. Dezséry László püspök. OKTÓBER 2-án, vasárnap hajnali 3 órakor az órákat 2 órára vissza kell igazítani, mert a nyári időszá­mítás megszűnik. — Az istentiszte­letek vasárnap mindenütt már a téli időszámítás szerint kezdődnek. A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége szeptember 21-én Balassagyarmaton tartott ülé­sen Futta Zoltán osztott úrvacsorát, Petor János és Gartai István tUT- iottak előadást, a sajtóbeszámolót Garami Lajos sajtóelőadó tartotta. CSEKKLAPOT mellékeltünk ehhez a számunkhoz, mert ez a negyedév első száma. Kérjük mindazokat az előfizetőinket, akik negyedévenkint újítják előfizetésüket, hogy e csekk­lap segítségével azt fizessék be. CSALÁDI HÍREK Nagy Tibor székesfehérvári lelkész szeptember 17-én házasságot kötött Hauschild Ellával, Uapschild Emil volt csepeli egyházfelügyelö leányá­val. Bella Árpád segédlelkész és Kádén Helga október 2-án este fél ß órakor tartják esküvőjüket a sződligeti evangélikus templomban Saródi Gyula ny. lelkész Jakfán szeptember 21-én életének 63. évében hosszú betegség után elhunyt.- AZ pvANQéLIkPS LLLKBSZNP- VptŐ INTÉZET konyhája részére buda­pesti lakqs, állanijó mmikaerot keres. Jelentkezés az Intézel igazgatójánál. Budapest II. Pesthidegkut, Bátnory- L. u. B. Keresztyén egység EZEN A VASÁRNAPON templomainkban az igehirdetések központi témája a keresztyén egység. Olyan üzenet ez, amit Isten az utóbbi időben | az ő keresztyénéinek különösképpen is szívére helyezett. A mi magyar- j országi evangélikus egyházunk és evangélikus gyülekezeteink Isten I ajándékának tartják azt, hogy bennünket is a keresztyén egység felelős munkásaivá méltatott Isten. EZT AZ EGYSÉGET munkálja egyházunk az Egyházak Világtanácsa tagegyházaként végzett minden szolgálatával. Ma minden templomunk­ban, minden gyülekezetünk újra őszinte szívvel kér áldást minden hitből jövő, jó szándékú ökumenikus munkára, mint ahogyan gyülekezeti tag­jaink soha nem is szűnnek meg ezt mindennapi imádságaikba foglalni. Hisszük: egyik legfontosabb keresztyén feladatunk az egyháznak, a 7<c- resztyéneknek Krisztusban való egységét megélni ebben a világban, amely a megosztottságból önmaga is megegyezés, egység felé törekszik. Adja Isten, hogy az egyházaik egysége érdekében végzett minden szolgálat jó gyümölcsöket teremjen! Gyülekezeteink ezen a vasárnapon hálásan emlékeznek meg minden olyan alkalomról, amelyet Isten szolgálat céljából nekünk adott vagy ad. Ilyen lehetőségként tekintette egyházunk a közelmúlt napokban Buda­pesten végbement nagy ökifménikus találkozást és ezzel a szent felelős­séggel készül az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának jövő évi magyarországi ülésezésére. A VILÁGKERESZTYÉNSÉG e nagy szolgálatában a magyarországi protestáns egyházaik úgy vesznek részt, hogy a Krisztusban való egységet igyekeznek megélni a maguk együttlakozásában is. A szeretetben és szol­gálatban találkozott egyházaink Istentől kapott útként járják a népün­kért. hazánkért, a békéért, az Isten dicsőségére való közös szolgálat és együtt munkálkodás Útját. Végül a mi egyházunk ezt a feladatát igyekszik életté formálni belső egységével- Egyházunk megújulásának áldott velejárója közösségünk erősödése. Az együttes imádkozás, az együttes szolgálat és az együttes teherviselés gyülekezeteink számára ajándék s az igének engedelmes keresztyén életforma­isten tartson meg bennünket s minden keresztyént a Krisztus testé­nek áldott és örök egységében! A PÉNZ PRÉDIKÁCIÓJA... A bibliai 3 filléren (Mk 12, 41—44.) ma Istennek ezt as írását olvassuk. Először is azt, hogy láthatatlan ^ szem figyeli örökké a tettein­ket, az életünket és a pénzünk költé­sét. — Amikor az a szegény asszony ott a jeruzsálemi templomban Isten gondviselő arcába belefeledkezve megállt a persely előtt, dehogy gon­dolt arra, hogy valaki látja, vagy fi­gyeli őt. Hogy is gondolt volna arra, hogy Jézus a sok díszes és ünneplő­ruhás előkelő nép között éppen őt ve­szi észre, a templom szegényét és a világ legkisebb vagyonát — a 2 fil­lért. De Jézus észrevette, értékelte és megdicsérte, mert soha semmi sem történhetik a földön az Ö tudta nél­kül. Tekintete végigkíséri az életün­ket. A nyilvános és az elrejtett éle­tünket is. óit van mellettünk akkor is, amikor azt hisszük, senki sem. lát: az éjszakában, a becsukott szobában. A titkainkban és gondolatainkban. Az átkainkban és az imádságainkban. Az ütésre lendülő szó, vagy mozdu­lat levegőjében és egy darab kenyér­nek a leszelésében. A pusztító pénz­ben, amit egy atom, egy par dny po­kollá varázsolásáéft adnak és a meg­áldott pénzben, amit oltárra nyújtunk és vele építünk templomot, otthont, hazát, békességet, jólétet és boldog­ságot. Isten akkor is lát minket, ami­kor pénz van a kezünkben. A láthatatlan szem figyelése állít­son meg minket, amikor akár a pén­zünket, akár az életünket, akqr az üdvösségünket akarjuk könnyel­műen, haszontalanul és önzőn elköl­teni. m De a láthatatlan szem figyelése le­gyen vigasztalásunk és erőnk, bizta- tásiink és reménységünk: Jézus látja a könnyeinket, de hallja az imqdsá- gunlcat is! Jézus látja a verítékei vándorutat, de látja a hűségünket is. Látja a bűnben bukdácsoló életünket, de látja, hogy a szívünk az övé! És szeret minket. A második, ami a szegény asz- szony pénzére van írva az, hogy ő nem a feleslegéből adott, ha­nem minden vg-gyonát odaadta. — Nem morzsákat szórt az Isten aszta­lára, hanem mindent odaadott az ál­dozat oltárára. Az adakozásnak csak akkor van értelme, ha áldozat is! Ha nemcsak a kéz könnyű mozdulata adja fölösleges fillérekből, hanem a szív is odasimul hozzá, valami olyan­nal, ami drága és értékes, ami oda van nőve a szivünkhöz, isii nem ala­mizsna, riem kanyöradomány, nem lelkiismeretnyugtató morzsa, hanem életre elindító kenyér! Vidáman se­gítő szolgálat. Az embereknek nem az adott igazán, aki alamizsnát, szá­raz kenyeret adott nékik, hanem aki jászával, szívvel és komoly segítség­gel elindította őket a kenyér és az öröm, az élet és az üdvösség felé. Istennek nem a? adott, aki néhány fillért vetet a perselybe, aki gazdag idejéből egy üres órát Istennek ajándékozott egy vasár­napi templomban, hanem az. aki előbbre vitte Isten ügyét, Isten országát, Isten népének sorsát talán a pénzével, talán a Jézusnak átadott szivével. Aki a maga egyszerű »2 fil­léres« életével Isten gazdag ás gaz­dagító vagyona lett, mert önmagával tette szebbé ezen a földön Isten gyö­nyörű világát. Ennek az asszonynak nem a pénze, hgnem a példája világít évezredeken át... Vajon az én életem példája ki­nek világít?.' Nem vagyok-e Istennek, embereknek szemében nyomorultan elgurult... elfelejtett »2 filléres«?! A harmadik írás, a szegény asz- szony pénzén az, hogy azzal az elszánt mozdulatával, amivel utolsó 2 fillérét a perselybe vetette, arról tett bizonyságot, bogy teljesen istenre bízta magát. — iyem támaszkodik többé a maga szegénységének a töré­keny botjára, hanem ráhajlik a gaz­dag és gondviselő Isten hatalmas Icár­jára. Isten írem azt akarja, hagy most minden pénzünket beledobjuk a per­selybe, haiiem azt példázza, hogy tel­jesen és mindenestül Őreá bízzuk ma­gunkat■ Sorsunkat és kedveseinket. Hazánkat és holnapunkat. Isten azt ajigrja, bogi] Öelgtte éljünk úgy, ahogy Ó akarja, úgy, ahogy Ő paran­csolja, mert Ö örökké lát minket. Hitben és jó munkában. Oltárt faragott kemény márványból a művész... Munkatársai csodálkoz­va 4áttúk, mennyi gonddal készíti az oltárnak azt a részét, is, amelyik a falhoz kerül. Miért dolgozod ki ezt az oldalát is — kérdezte valaki — hi­szen ezt nem látja majd senki. De igen — felelte a művész —; látja majd az Isten! Ügy állj meg a persely mellett, a műhelyed, az ottfonod, a haza és a templomod oltára előtt, úgy költsd a pénzedet, az életedet és az üdvössé­gedet, boga minden pillanatban látni fog — az Isten! Friedrich Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom