Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-06-20 / 25. szám

4

EVANGÉLIKUS ELET

Beszámoló egyházkeriilefl közgyűlésekről

(Folytatás a 3. oldalról)

A feladatára eszmélő gyülekezet

kákkal kapcsolatos s egész népünk jólétét érintő feladatok megoldásában várjuk lelkészi karunknak, főleg a falvakon működöknek lelkes támogatását. Miután mindnyájan akarjuk népünk életszínvonalának felemelését, erre a feladatra teljes odaadással vállalkozunk. De gondoljunk arra is, hogy egyházunk anyagi feltételeit ma is nagy részben a hívek adakozókészsége biztosítja. Amikor mór benne vagyunk az államsegély csökkenésének időszakában, különösen is gondolnunk kell arra, hogy ha majd az államsegély teljesen megszűnik, egyházunk anyagi szükségleteinek a fedezését teljes egészében hittestvéreinknek, az egyház népének kell vállalni, s ez annál. könnyebben megva'ósü'hat, minél jobbmódú anyagilag is a népünk.

Egyházunk erkölcsi alapmaga- tartásából következik az is. hogy népünket a béke szeretetére s az érte való munkára, küzdelemre, helytállásra neveljük.

Hogy egyházunk mai vezetősége ebben a tekintetben is idejekorán, sőt másokat megelőzve felismerte a nagyszerű feladatot, köszönhető megint csak az a megbecsülés, melyben egyházunk magyar hazánkban részesül.«

A továbbiakban a püspök beszámolt egyházunk nemzetközi kapcsolatairól. majd rátért az eavház&erü- let életéről szóló beszámolóra:

»Ahhoz, hogy 1952. évi. I. törvénycikkünk megvalósulása egészségesen megtörténhessék, időhe volt szükség. Hjszen 'az egyházmegyéket is lényegesen átszerveztük az arányosítás szellemében. Ezeknek a belső megerősödésére és kialakulására is időre volt szükség. _ Egyetemes egyházunk is erl'szen új munka- beosztással végzi ma már feladata- tait. Az átszervezésnek a munkája közepette a presbitériumokat hívtuk össze újra meg újra, őket tájékoztattuk a folyamatban levő szervezési munkákról s egyházunk életéről általában s bennük tárgyaltuk meg további munkánk terveit és célkitűzéseit. A szervezésnek és az újjáépítésnek a munkája lényegileg megtörtént.

Figyelembe véve azokat a tapasztalatokat, melyeket az elmúlt két esztendő során gyűjtöttünk. Isten iránti hálával állapíthatjuk meg, hogy zsinatunk akkor, amikor számolva magyar- országi evangélikus egyházunk reális helyzetével, két kerületet és tizenhat egyházmegyét létesített, jó munkát végzett. A két kerület megalkotása s különösen mindkét kerület püspöki székhelyének a fővárosban váló rögzítése következtében nagy mértékben erősödött egész magyarországi evangélikus egyházunknak nemcsak az egységes vezetése, hanem az egysége maga is.«

»Amikor az ökumenikus mozgalom szerte az egész világon olyan erős, amikor a írd magyar evangélikus egyházunk is intenzíven reszt vesz ebben a munkában, mi sem természetesebb, mint hogy mindenekelőtt a saját magyar egyhazunk

KÜLFÖLDI HIKEK

Lengyelországban kereken 150 ezer evangélikus ét, legnagyobb részt Te- sin (Feschen) környékén, az v. n. »mazur-vidéken« és Varsóbah. Szamuk 1945 után — a németek áttelepítésével — csökkent, de nagy nyereségnek tartják, hogy ez a 150.000 evangélikus nemzeti szempontból egységes. A gyülekezetek száma 337, a lelkészeké csupán 94. Nagy a lelkész-hiány, amin csak részben segítenek azzal, hogy közép- és főiskolai tanulmányokat nem végzett diakónusok több évi odaadó egyházi szolgálat után segédlelkészként működhetnek. Ilyen diakónus-lelkész ezidősze- rint 11 működik. Az egyház élén két püspök áll: Kotula "Károly, a rangidős püspök, egyúttal a lengyel evangélikus egyház fejé és Michelis Zsigmond püspök. Mellettük az elnökség vezeti az egyházat. Legfőbb problémájuk a területileg nagyon szétszórt hívők gondozása. A varsói állami egyetemen van egy evangélikus hittudományi kar, hat tanszékkel és ugyanannyi tanárral. A diakónus lelkészek a hittudományi karon kötelesek néhány hónapos rendkívüli szemináriumot végezni. Az egyház szolgálati rindjét az állam 1952. márciusában hagyta jóvá. Sze- retetintézményeik is vannak. A hívők legfőbb egybekapcsolója az egyházi sajtó, a »Strazsnicza Evange- licna« c. hetilap és a 67-ilk-évfolyamában megjelenő Evangélikus Naptár, Nemrégen a svindlicei templom 300 éves fennállásának ünnepségén tízezer lengyel evangélikus találkozott Varsóban s tett hitvallást a béke és a keresztyén emberiesség mellett.

s annak kerületei, egyházmegyéi &§y egységet alkossanak. Nem elég természetesen a szervezeti egység ennek a követelménynek a megvalósulásához, hanem a belső lelki egyí ség kialakulása és megerősödése mindennél fontosabb. Evangélikus egyházunk egésze Soprontól Sátoraljaújhelyig általában véve egységesnek mondható, belsőleg is. Nem hunyhatunk és nem hunyhattunk szemet azonban mégse az előtt a jelenség előtt, hogy imitt-amott szektás beütések jelentkeztek egyes gyülekezeteinkben «

»Két esztendő nem sok az egyház történetében, de sok az ember életében. Nem vitás, hogy ez alatt az idő alatt mindenekelőtt lelkészi karunk egységes lelki művelése terén sokkal több is történhetett volna. Kérjük Istent, áldja meg gazdagon, jó eredménnyel a jövőbeni ez irányú fáradozásunkat!«

Ezután pontokba foglaltan folytatta beszámolóját Vető püspök.

Az állammal való kapcsolatról szólva méltatta az Állami Egyházügyi Hivatal munkáját.

Később pedig ezeket mondotté:

»Az esperesi jelentésekből mindvégig megállapítható, hogy valamennyi egyházmegyénk területén a lelkészek viszonya a világi hatóságokhoz mindenütt nemcsak kifogástalan és zavartalan, hanem sok helyen szívélyes is. Ebben a tekintetben is hálásaknak kell lennünk az Állami Egyházügyi Hivatalnak a megyei tanácsokhoz beosztott s főelőadói minőségben működő alkalmazottainak jó munkájukért.«

A többi felekezetekhez való viszonyunkról szólva beszámolójában ezeket jelentette a püspök:»A református testvéregyházhoz való viszonyunk az elmúlt években is bensó'séges, testvéries volt.

Egyházaink közös elnökségi megbeszéléseket tartottak időről időre s ezeken a megbeszéléseken közös feladatainkat szoktuk kölcsönösen megvilágítani és tisztázni. Közös ökumenikus Bizottságunkban s annak tanulmányi bizottságaiban olyan komoly munka folyik, hogy az egész világkeresztyénség figyelmét magára vonta. Gyülekezeteink és lelkészi karunk is szívélyes testvéri viszonyban vannak a református gyülekezeteikkel és a református lelkészekkel. Sok helyen a református és az evangélikus egyházközségek templomaikat kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják. Nem egy helyen a lelkészek csereszolgálatn kát végeznek. .

Ez a testvéri jó viszony, mely az egy közös fundamentumra, a Jézus Krisztusra épül, azért lesz egyre intenzívebb és egészségesebb, mivel ugyanakkor, amikor testvéregyházakként élünk és munkálkodunk, egymás hitvallásos sajátságait kölcsönösen tiszteletben tartjuk.

A református testvéregyház életének nevezetesebb eseményeiben s örömeiben mindig részt veszünk s ugyanúgy ők is a mieinkben.«

Az Északi Egyházkerületnek az Egyetemes Egyházzal és a Déli Egyházkerülettel való szívélyes viszonyáról számolt be ezután a püspök, majd a Teológiai Akadémiáról és a lelkészképzésről szólva a többi között. a következőket mondta:

»Teológiai Akadémiánk a püspökök állandó felügyelete alatt végzi munkáját. A harmonikus együttműködés és a céltudatos tudományos- és gyakorlati neveié^ bizonyára jó gyümölcsöket hoz jövendő lelkészi karunk képzésében.«

A beszámoló további pontjai az egyházkerületi tanács üléseiről, az egyházkerület pénzügyeiről, az _es- peresi értekezletekről és a lelkészi munkaközösségekről adtak értékelést. Az utolsó pontban a szeretet- munkéról szólt a püspök, majd minden!» munkatársának köszönetét mondva, további hűséges szolgálatra buzdítva, Istennek való -hálaadással fejezte be püspöki jelentését D. dr. Vető Lajos püspök.

• A közgyűlés elrendelte, hogy a püspök jelentését minden egyház- község tanácsában részletesen ismertessék.

Ezután került sor a több mint 40 pontból álló tárgysorozat részletes tárgyalására. Ezekben a pontokban az egyházkerület legutóbbi két esztendejének beszámolói hangzottak el az egyházi munka és élet legjelentősebb ágairól. A szeretetmunkáról szóló beszámolóból kitűnt, hogy

az egyházkerület gyülekezetei az elmúlt évben diakóniai célokra és szereteíintézmények támogatására több mint 350 ezer forintot adtak.

Tudomásul vette a közgyűlés, ho,gy 10 segédlelkész nyert lelkészi oklevelet és 10 teológust szentelt a püspök lelkésszé, Nagy érdeklődéssel hallgatták a küldöttek a gyülekezeti1

munkákról szóló beszámolót. Eszerint az egyházkerület léleksaáma a múlt év folyamán közel ezer lélekkel emelkedett. Több egyházmegyében emelkedett az istentiszteletek száma. A Várady Lajos esperes által beterjesztett jelentés így végződik: »Megállapítható, hogy a gyülekezetekben az elmúlt két évben a munka rendben folyt.« A vallás- tanitásról szóló jelentés szerint emelkedett a hitoktatásra jelentkező tanulók száma. A konfirmációval kapcsolatban a közgyűlés köszönetét mondott

»az új és egységes káté megjelentetéséért, mely jó segítséget nyújt ahhoz, hogy konfirmandusainkat bibliai és bitvallásos alapon készíthessük elő a keresztsén objektív ténye alapján az Ür szent vacsorájával való élésre é.s a keresztyén élet folytatására«.

A Lelkésznevelő Intézet részére esztendőnként mintegy 60 ezer forintot adtak a gyülekezetek. Igen jelentős volt az a jelentés, mely az egyházkerületben végzett építkezésekről és tatarozásokról, szólt. Eszerint

az egyházkerület gyülekezetei 1953—53-ban közel 700 ezer forintot költöttek különböző egyházi épületek építésére és tatarozására.

Az egyházközségi háztartások felülvizsgálásáról szóló jelentés szerint az egyházkerületben az egyház fenntartására való adakozás hivőn- kénti átlaga közel 34 forint. Az országos offertöriuniókba majd 90 ezer forintot adtak a gyülekezetek.

A közgyűlés tárgyalásai közben a Déli Egyházkerület háromtagú küldöttsége üdvözölte a közgyűlést. Gyöngyösi Vilmos esperes köszöntő szavaiban elmondta .hogy ez az üdvözlés nemcsak szokásos cselekedet, hanem azért is történik, mert a két. egyházkerületet Isten igéje alapján összekapcsolja a szeretet. Üdvözölte az egyházkerület püspökét, mint az országos egyház lelkészi elnökét és egyházunk külügyéinek vezetőjét. Kiemelte, hogy Vető püspök külföld felé irányuló munkájának örvendetes visszhangja van. Az esperes ezután arról a jelentős nemzeti időszakról szólott, amelyben az egyházi gyűlések végbemennek. A nemrég lezajlott pártkongresszus országunk vezetését a legszélesebb nemzeti egységre építi. A nemzeti egység építésében és szolgálatában egyházunk buzgón és boldogan vesz részt. Tudatában vagyunk annak, hogy nemzetünk ilyen szolgálatának feltétele egyházunk belső, hitbeli és magatartásbeli egysége. Legyünk tehát egyek az egyház szolgálatában és népünk szeretetében — fejezte be üdvözlő szavait Gyöngyösi Vilmos esperes. Az üdvözlést Vető Lajos püspök köszönte meg. »Amint - jelentésemben is mondtam, egyházunk egészséges test, melynek egy szíve van« — mondta a püspök, majd így folytatta: »Feladatainkat tisztán és jól látjuk és Isten igéje alapján közösen, lelkesen és reménységben igyekszünk megoldani.«

Az Északi Egyházkerület ezen a közgyűlésén részleges tisztújítást hajtott végre. Egyházkerületi lelkészi főjegyzővé választották Bácsi Sándor pápai lelkészt. Egviházkerü- leti világi főjegyzővé választották Major Bélát. V

A különböző tisztségekre továbbá a következőket választották: Friedrich Lajos lelkésznevelő intézeti igazgatót lelkészi jegyzővé, dr. Czakő Zsigmondot világi jegyzővé, dr, Göttche Ervint ügyésszé, dr. Mályusz Elemért levéltárossá, Fülöp Dezsőt, Sümeghy Istvánt. Komjáthy Lajost és dr. Szalatnay Rezsőt egyháztanácsossá, Lehel Ferencet, Kovács Gézát. Garami Lajost. Kovács Antalt. Rnttkay Árpádot és Györk Sándort az egyháztanács póttagjaivá, Szabó Lajost, Fliegenschnee Frigyest, Mátis Istvánt, dr. Mihályi Dezsőt és Szabó Gyulát törvényszéki bírókká, ifj. Abaffy Gyulát számvevőszéki elnökké, Tarjáni Gyulát pedig számvevőszéki taggá. A Lelkészképesítő Bizottság tagjává választották Welfier Ödönt. Szabó Lajost, Molnár Gyulát és Várady Lajost, póttagokká pedig Tessényi Kornélt, Tar.iáni Gyulát és Novak Eleket. A Diakóniai Osztály, mint tanácshoz a ■közgyűlés kiküldte Tessényi Kohlé’ püspöki titkárt, az egyházkerület képviselőjeként.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskln-u. 12. Telefon: 142—074

Szerkesztésért és kiadásért felei: Dezséry László szerkesztő. Budapest, Ili.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 50 — Ft, égés? évre 00.— Ft. Csekkszámla: 20.412—Vili.

10.000 példányban nyomatott

2-542398. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Véget ért az egyházi esztendő első, úgynevezett ünnepi fele s elkezdődött a második, úgynevezett ünnep- telen félév. Csakugyan, az egyházi esztendő első felébe, ádventtől Szentháromság vasárnapjáig, esnek nagy ünnepeink: karácsony, vízkereszt virágvasámap, nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét, menny- bemenetel ünnepe, s pünkösd. Az egyházi esztendő második felébe csak az egyházi év utolsó vasárnapja esik: Krisztus Urunk vissza- jövetelére való emlékezésünk ünnepe. Mert a reformáció ünnepnapja egyháztörténeti megemlékezés és nem. esik bele az üdvösség történetébe s így tulajdonképpen az egyházi esztendőbe sem.

Vájjon mi hát az egyházi esztendő második felének az üzenete?

Mit üzennek ezek a vasárnapok a nagy ünnepek után? Talán bizony a keresztyén ember hitének az apályideje ez, amikor alábbhagy a buzgóság, lankad a' templombajárás, ismét s egyre inkább eláraszt az élet gondja és öröme s messzi távol ködébe foszlik áz örökkévalóság érintése, amit az ünnepek idején néha olyan közelinek éreztünk? Nagy baj volna, ha így lenne. Az bizonyos, hogy ünnepek után sokszor siklik hullámvölgybe lelki életünk, sokszor a hitnek aszálya szikkaszt, ám éppen ezért kell kétszeresen résen lennünk, a kísértéssel megküz- demünfc, megmaradnunk a hitben, sőt megerősödni s növekedni abban! Az Atya szüntelen munkálkodik, tanította Jézus, Isten nem megy »szabadságra«, nyári hőség, vagy őszi ború nem befolyásolhatja hitünk hőmérőjének állását.

Vagy talán arról van szó, hogy most következik el az egyházi esztendőben az ember ideje? Most

elkezdődik a keresztyén élet harca és munkálkodása, a jócselekedetekben való gyümölcs- termés, a megszentelődés, egyszóval: a megigazított bűnös ember felelete, az engedelmességben és új életben való járás.

De ha van egy kis önismeretünk, ha van bennünk egy szemernyi őszinteség, tudnunk kell, hogy milyen erőtelepek vagyunk, hogy mennyire nem telik tőlünk semmi jó, hogy magunktól semmire sem megyünk, — hisz meg van írva: »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!« — hogy amint mélyülünk a hitben, úgy növekszik bennünk a bűn megismerése és a bűnbánat is.

Nem az »ember ideje«- következik el tehát az egyházi esztendő második felében, hanem folytatódik az Isten ideje, mégpedig

»Jókai egy egész boldog világ, tele millió alakkal, színnel, ragyogással, naiv és ellenállhatatlan varázs sál.. ■ Jókai a' magyar levegő« — írja Móricz Zsigmond.

Ezen a magyar levegőn, nagyszerűen megfigyelt és megírt magyar típusokon keresztül ismerte meg a külföld is Jókai Mórt. Sok jelentős, íió, művész és tudós még életében úgy nyilatkozott róla, mint akit méltán illet meg a hely a világirodalom nagyjai között.

A budapesti Nemzeti Múzeum most szép kiállítással áldoz Jókai emlékének. Első termének kiállítási anyaga Jókai legnagyobb műveit matatja be az akkori kor kiválóságainak elismerését újságokban és folyóiratokban. Olvasói, rajongói a világ legkülönbözőbb részeiből felkeresték leveleikkel. Az első üveglap alatt egy 17 éves norvég fiúnak, egyik tisztelőjének levelét láthatjuk. Ugyanott van egy lengyel tüdős levele, aki Jókaitól kért kölcsönt, hogy könyvét kiadhassa. »Mástól nem kapok, mert művemben Darwint említem« — írta Jókainak. Jókai érdeklődése a haladó tudományokra legszélesebben kiterjed s ezt külföldön is tudják. Élénk képzeletével úav ír a jövő technikai vívmánvai- ról, hogv szinte látnoki módon megálmodia azokat nagy körvonalakban. írásainak éppen ez a varázsa.

A kiállítás második terme a szabadságharcot előkészítő munkásságával és későbbi életével foglalkozik. Bemutatja azokat az egykorú kiadványokat, folyóiratokat, amelyeket Jókai szerkesztett, vagy amelyekben dolgozott. Itt látjuk az Életkévek-e t,. melyben Petőfivel működött együtt s küzdött a legtöbbet a 48-as forradalom győzelméért. Ebben jelentek meg első novellái s 18 éves korában írt első regénye: a Hétköznapok.

1863-ban ő alapította a Hon című lapot. 1854-ben indul meg a Vasárnapi Újság, ez a lap gyűjtötte össze először a szabadságharc leverése után a magyar írókat. Ebben a teremben állították ki a nagy író több

a Szentlélek Úristen munkálkodásának különösképpen való ideje.

ö az, aki megszentel bennünket, vagyis egyre inkább hatalmába ejt s beállít Isten szolgálatába. Igen, valóban a keresztyén életben való növekedésnek, a szeretetben való munkálkodásának az ideje jő el most, de mindennek cselekvő alanya nem mi vagyunk, hanem a bennünk , munkálkodó Szentlélek. A Szentháromság utáni első vasárnap ősegyházi szentleckéje, a gazdag és Lázár története indít el ezen az úton: az irgalmasság és szolgáló szeretet útján. Igen, az igének hallgatói és megtartói a boldogok! Ám — s ezen van a hangsúly —

meg kell hallani az igét s e hallásból jő a hit, amely magától termi a jó gyümölcsöket,

S e gyümölcsökkel ugyan nem kérkedhetünk, hiszen nem a mi érdemünk az, hanem a Szentlélek műve mibennünk. Nem mi .felelünk Isten üdvözítő cselekedeteire, hanem maga Isten folytatja bennünk elkezdett művét, a naponkénti megtérésben, megújításban, ahogy Luther olyan szépen mondja:

Hogy a bennünk levő régi ember naponként vízbefojtassék s meghaljon minden bűnével és gonosz kívánságával együtt s naponként új ember jöjjön elő s éljen Isten előtt igazságban és tisztaságban. Bizony nem a mi művünk és érdemünk ez, hanem egyedül Istené.

A Szentlélekisten munkájának ideje kezdődik el tehát most * ezt úgy is mondhatnék, hogy az egyház ideje. Hiszen az egyház egészen a Lélek, műve, aki hívja, gyűjti s megszenteli és megtartja ezt a kis sereget, Isten népét. A gyülekezet megerősödésének, önmagára, feladataira és kötelességeire való eszmélésének az . ideje ez. Gyülekezeteiben' él az egyház.

Szinte közhellyé vált már e nagy igazság. Ám ennek valóságnak kell lennie — a megéledő gyülekezetek életében.

Ünnepek nélkül peregnek az eev* házi esztendő hátralévő napjai. Munkás, csendes, szolgálatban eltelő napok. A növekedő vetés, a magától növő vetés, a termő keresztyén élet, a Lélek munkálkodásának és az új élet gyümölcseinek áldott napjai. Ünnepek nélkül, de az ünnepek üzenetének erejéből. Hordoznak, emelnek, nevelnek Isten üdvözítő nagy cselekedetei.

G. Gy«

művének kéziratát, iskolai bizonyítványát (Jókai kitűnő tanuló volt), díszruháját, kezefejének mását. Sajátkezű vázlatain, festményein keresztül tovább csodálhatjuk tehetségének sokoldalúságát. Itt láthatjuk leghíresebb regényeit korabeli kiadásokban.

Műveit a világ minden táján ismerik s a világ minden számottevő nyelvére lefordították. 450 műve jelent meg 28 nyelven, több mint 15 millió példányban.

Jókai nemcsak mint nagy tró és mint hazafi a mi büszkeségünk- A református Jókai Mór hazáján belül egyházát is szerette s egyháza életében élénk szerepet vállalt. Ezt bizonyítja a budapesti református Ráday-könyvtár kiállítása is, melyet a kiváló író késői leszármazottai és a református egyházközség gyülekezetei szolgáltattak.

A Nemzeti Múzeum első termének anyagához hasonlóan a Ráday- könyvtár kiállítási anyagának első része is egyszerű könyv -és lapkiadványokból áll, második része pedig teljes egészében Jókai Mórt, mint a református egyház fiát mutatja be.

Három nyomtatott egyházmegyei jegyzőkönyvet látunk az 1866—67— 68. évből. Ezek a jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy Jókai a felsőbaranyai egyházmegyének és a pesti egyháznak is hosszú ideig gondnoka volt. Itt van apja családi bibliája és énekeskönyve is.

Jókai több írásművében megörökíti az egyházi életet és a hívek életét. (Elátkozott család, Hálaima, Isten csodái, stb.) A debreceni diákok életéről ír a Debreceni lunatikus- ban. A falusi pap életéről szól a Dudái lévita, A barátfalvi lévita, Rézpataki lelkész című műve.

A Ráday-könyvtár kiállítását lezárja a Kálvin-téri gyülekezet anyakönyvének Jókai Mór haláláról szóló bejegyzése. A nagy írót Baksay Sándor református püspök kísérte utolsó földi útjára.

Nézzük meg mindkét kiállítást.

KISS ERZSÉBET

A Nemzeti Múzeum és a retormátus Ráday-könyvtár Jókai-kiállítása