Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-06-27 / 26. szám

S EVANGÉLIKUS ELET Az emberiség jövőjéért GYÜLEKEZETI HÍREK 1054. június 27. Szentháromság-u. 2. vasárnap. »Isten hív! Meg ne vessétek azt, aki szólt« Igék: Zsid 12, 12—25. — Mt 23, 37—30. — Liturgikus szín: zöld. RADIOS FÉLÓRA Nemrégiben egy magyar újságíró meglátogatott néhány japán halászt, akik az amerikai h i d rögén b ómba - kísérletkor megsebesültek. Egyikük elmondta szerencsétlenségük törté­netét: »A felhő egyre lejjebb eresz­kedett, majd egyszerre csak szürke hamu hullott ránk, belepte a ruhán­kat, arcunkat, hajunkat és elborí­totta a hajót is. A hamu forró volt és égetett. Vízzel kezdtem mosni, de bár a hamu lejött, a forróság nem csökkent. Később sebek ütöttek ki rajtunk és amikor partra értünk, már úgy éreztük, hogy minden erőnk elveszett«. Az orvos elmondta róluk, hogy az egész szervezetü­ket átható rádióaktivitás meg­bénította a csontvelő működését. Így hiányzik a vörösvérsejtek terme­lése, pedig ezeknek jelentős csökke­nése esetén az élet megszűnik, Per­sze, az orvosok Igyekeznék ezen se­gíteni, de egyelőre csak ideiglenesen tudják. Elmondta az orvos azt is, hegy a hidrogénbomba robbantása következtében óriási mennyiségű anyag válik rádióaktív sugárzóvá, a felső légrétegekben kering és eső­zések alkalmával könnyen a földre kerülhet, »Gondolom — mondta a japán orvos — Európa sincs bizto­sítva az ilyen eső ellen, ha a hldro- génbomba-kísérletek folytatódnak. Ezért is gondolom, hogy nemcsak japán ügy küzdeni még a kísérletek ellen is, hanem az egész világ ügye.« Az egész világ ügyében, az embe­riség jövőjéért felelősség terheli az egyház lelkiismerstét is. Szerte a Vi­lágon egyre inkább ráébrednek erre lelkészek é3 hívők egyaránt. Her­mann Sauer, nyugatnémet lelkész na­gyon édes formában így fejezte ki az egyház felelősségét: Ha félreérthe­tetlen állásfoglalásával nem küzd eredményesen az» egyház a háború és az atomfegyverek ellen; az ezektől sújtott emberiségben, nincs joguk a lelkészeknek az élethez. Nem csoda, hogy nemzeti és felekezeti különbség nélkül, egymás után követelik a keresztyének a hidrogénfegy- vcrekkel való kísérletezés azon­nali beszüntetését. Az angol metodisták aláírásokat gyűjtenek a hidrogénbomba ellen s ezzel 15 millió családot keresnek fel. A lengyel katolikus püspökök nyi­latkozatban foglaltak állást a tömeg- pusztító fegyverek eltörlése mellett. A Báke-Vilégtanács berlini ülése alkalmából több, mint 600 különböző felekezetű keletnémet és nyugatné­met keresztyén gyűlést tartott. Egy­más után szólaltak fel a Báke-Világ- tanács ülésén részvevő egyházi veze­tők, közöttük Péter János refor­mátus püspök is. Ez a gyűlés üzene­tet küldött a Béke-Világ tanács ülé­sére és az Egyházak Vilégtanócsa evanstomi nagygyűlésére. Az üzenet többek között ezt mondja: »Az atom- és tömegpusztító fegyverek elleni harcot mi, kér resztyének Istentől eredő pa­rancsnak tartjuk és azt minden időben jó lelkiismerettel, élő fe­lelősséggel akarjuk betölteni.« MÖRICZ ZSIGMOND ha élne, most lenne hetvenöt eszten­dős. 1879. július 29-én született a Szatmár megyei Tiszacsécsén. Már származásában ott van az előfeltétele a realista írónak. Apai ágon parasztok, anyai ágon re­formátus lelkipásztorok az ősei. A valóságot bárkinél jobban ismerő s kukoricaszemként morzsolgatá pa­rasztok a valóság megismerésére és igazmondásra, az írástudó művelt lelkészősök szép szóra és kom­pozícióira ihlették. Mindvégig hű­séges maradt e két ihletöjéhez. Soha nem irt másról, mint a ma­gyar valóságról s ha megkérdezték, minő irodalmi irány híve, azt fe­lelte: az igazmondásé. A biblia és a zsoltár mindhalálig olvasmá­nya volt, s ha jól megnézzük stílu­sát, észre kell vennünlk, hogy sajá­tos, újító s forradalmi nyelve a régi magyar nyelv, amelyet Ő oltott be a maiba, roppant erőt, izeket, szépsé­get tálalva vele. Tudatosan szerette a reformáció korának magyar nyel­vét, ő magyarázta meg nekünk, hogy Bornemisza Péter lutheránus lelkész, a Magyar Elektra írója, egyik legnagyobb nyelvművészünk. De nemcsak ezért jellegzetes nagy írónk Móricz Zsigmond, hanem a mon­danivalójáért az. Történetei, hősei, tájai a jelenvaló s régmúlt magyar világot idézik elénk. Azokban, aki­ket ábrázol, nem mindig tudunk gyönyörködni, iszonyodunk tőlük, megriadunk, kétségbeesünk tetteik hiábavalóságán. Közben odáig fej­lődtek a magyar dolgok és a világ dolgai, hogy az írónak nem maradt más módszere, mint a kegyetlen, csontig-velőig ható leleplezés. Mó­ricz szó szerint vette az igazmondást. Miért cselekedte ezt? Hogy a tvaló­Egy més alkalommal D. Dr. Dibelius püspökhöz intéztek német keresztyé­nek levelet, követelve, hogy Német­ország egyházi vezetősége emelje fel szavát az emberiséget fenyegető ve­szedelem ellen. Ugyancsak nagy a tiltakozás az angol keresztyének között. Goventry- ben Világiak és egyháziak együttes gyűlésen követelték az atomnagyha­talmak tárgyalásait a hidrogén - íegyverek megszüntetéséről. Derby püspöké a nemzetek kötelességeként említette a világ megőrzését a ka­tasztrófáktól és annak biztosítását, hogy a hidrogénbombát ne használ­ják. Az egyház felelőssége kérdésében nagyjelentőségű az a nyilatkozat, amelyet egy japán egyházi vezető: Dr. Mihio Kővaki juttatott el a ja­pánbeli Egyesült Keresztyén Egyház nevében az amerikai egyházakhoz. A nyilatkozat szerint a japán nép nem hajlandó amerikai misszionáriusokat hallgatni, ha az egyházak nem tanú­sítanak döntő magatartást az atom­fegyverek kérdésében. »Annak az országnak polgáraiként, melyet há­romszor érintettek az atom- és hid­rogénbomba és keresz­tyénekként nyugtalanoknak kell len­nünk ennek a szörnyű fegyvernek a puszta létezése miatt is. Reméljük, az amerikai egyházak megértik, hogy a missziói munkában való részvé­telük nemcsak emberek és pénz kül­désében állhat, hanem mindenek­előtt megköveteli a határozott ke­resztyén lelkiismeret példaadását« — mondja a nyilatkozat és hozzá­teszi, hogy ugyanezt az állásfoglalást várják az Egyházak VÜágtanácsa evan­stoni konferenciájától. A magyar keresztyénéit hálásak Istennek, hogy amint a mi lelkiis­meretünket éberré tette az Isten eb­ben a dologban, úgy ébreszti most mind több és több egyház és ke­resztyén lelkiismeretét. Isten biztató ígéretét látjuk eb­ben és áldását, hogy munkánk a bekéért nem lett és nem lesz eredménytelen I Egyben pedig imádkozunk azért is, hogy az Istentől kapott áldás és eredmé­nyek ne tegyenek bennünket el- bizakodottakká, hanem késztes­senek egyre erősebb munkára, nem kisebb dologért, mint az emberiség jövőjéért! ság és igazság elmondásával kész­tesse olvasóit az ellentétes cseleke­det és magatartás vágyára. Néha párhuzamot is vont ebből. A té­kozló, vad s fékezhetetlen Báthory Gábor mellé festette az ország­építő, komoly s nagy gerjedelrnű Bethlen Gábort. A mohó, Semmi tör­vényt nem érző Túri Danihoz párja­ként rajzolta meg a szívós, okos, lassú Joó Györgyöt, a »boldog em­bert«. Folytathatnám a hasonlitga- tást. De aki olvasott Móricz-tegényt, tudja, hogy az elriasztó, barbár, ri­deg jellemek fölött ott állanak az élet szépséges eszményei: a becsüle­tesség, bátorság, megbízhatóság, kö­telességérzet, önzetlenség, szeretet, a családi kör melegének hősei. Elfe­ledhetjük a kis Nyilas Misinek, a Légy jó mindhalálig hősének, tiszta jellemét? Vagy Matolcsy Miklósét, a lelkipásztorét, aki megváltója óhajt lenni a rábízott nyájnak, s akit a rossz falusi jellemek tesznek tönkre? A Móricz-évforduló ma, a Móricz-művek elterjedésének sohsem látott korszakában, felveti a kérdést: megérti-e mindenki e nagy írónak üzenetét ebben a hazában? Meg kell értekünk azt, hogy a rossz valóság rajza a jó valóságért van, a boldog­talanságé a boldogságért, a háborúé a békéért, az ocsmányságé a tiszta­ságért, a bűné az erényért s summá­ban: a nemzeti vétkeké a nemzeti dicsőségért. A valóság és igazság magyarja ezért leli lelki építőmeste­rét Móricz Zsigmondban. S ezért ma­rad Móricz Zsigmond a magyar nem­zet nagy tanítója mindaddig, amíg életünkből végleg el nem tűnnek a rosszaság, a szeretettemig, a gyásva­Eltévesztett megtérés Nem talált többé módot a meg­térésre, noha könnyhutlatással ke­reste azt — írja EzsttUfóí a Zsidókhoz írott levél. Ennek az oka egy fel- nevekedett keserű gyökér, amiről előbb ír a levél, de ír 5. MÓZ. 29, 18 is, ahol a »késerű gyökér« az Isten­től a bálványokhoz való elpártolás. A levél által címzett zsidóknál a ke- resztyénaégtöl a zsidó külsőségek­hez való átpártolás botránya forgott fenn. De az idézett kifejezésen ér­tendő általában a tan és az erköl­csök tétén felmerülő minden té­véig. Két ily keserű gyökeret említ a szöveg is, amelyek ÉzsaUt is jelle­mezték s amelyek mindegyike le­hetetlenné teszi a megszentelést.* A paráznaság az egyik, mellyel a bűn felé fordul az ember, a szentségte- lenség (istentelenség) a másik, mellyel Istentől elfordul a szív. A kettő Ézsauban egy folyamat két Vége. A folyamat ez: eladta elsőszülött- ségí jogát. Ez a jog négy dolgot je­lentett. Abban állott, hogy az első- szülött fiú volt (1.) a nemzetség feje, (2). őt illetté a papi méltóság, (3 ) az apai vagyonból kettős vészt örökölt, s azon felül (4.) az elsőszü­löttek örököseivé váltak azon ígé­retnek, melyet Isten Ábrahámnak tett, hogy t. í. az 6 martnából fog származni a Megváltó. Ézsau ezen elsőszülöttek között a harmadik lett volna, de eladta jogát egy ételért. Megértvén a veszteséget, más­ként kezdett ítélni s könnyhuliatás- sal kereste a megértést. Megjegy­zendő, hogy nem bűnét csak vesz­teségét siratta. Nem istent kérte, hogy változassa meg a szentségtelen szívét, hanem Izsákot, hogy Vonja vissza Jákobnak adott szavát. Ered­ményt Így nem is érhetett el. Ha bűnét bánta Volna meg, megtérés­hez jutott volna. Mert, aki azt meg­bánja, s annak bocsánatát könnyek­kel keresi, az azt meg is találja, aminthogy meg van írva: »aki én- hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem« (Jn. 6:37). Ézsau rosszul indult • megtérése tanít, hogy jobb Istennek kegyel­mét idejekorán megőrizni, mint el­veszítését későn megsiratni. Koren Pál bibliamagyarázataiból, 1896. Az eszme rést tör ott is, ahol az ágyúk nem, Jókai Mór ság, az önzés, a megbízhatatlanság. Majd jő egy nemzedék, amely már csak emlékezésként fogja olvasni a mai igazmondás regényeit és elbeszé­léseit. A KEHELY JELÉT keresik a cseh történetírók az egy­kori magyar Felvidéken, a szlovák protestáns templomokon, s mint Emil Edgar írja a Kostnické Jiskry című egyházi lap június 9-i számában — nem találják ott, ahol valóban har­minc éven át táborozták, laktak, ténykedtek a husziták. A kehely, mint huszita jelkép, nagyon ritka Szlovákiában. A lutheri reformáció, amelyhez érdekes módon tüstént oly nagy számban csatlakoztak németek, szlovákok és magyarok a történeti Felvidéken, csak itt-ott fogadta el saját jelének a hitújításban előtte járó huszitizmus szimbólumát. De még ezek is, mint például a tiszolci ev. templom falának kelyhe, nem eredetiek, a 17. század elején kerül­tek oda, annak a szóhagyománynak az alapján, hogy a templomot valaha a szlovákok közt járt husziták épí­tették. A cseh történetíró sorra ve­szi a számbajövő történeti kútforrá- sOkat. Idézi Bertholomeides Lászlót, ciki Gömörben 1783-ban mindössze két ev. templomot talált a cseh hu­szita kehely emlékével. A ratkói templomon 1910-ben maga a cikkíró látta a valóban építészeti szempont­ból egykorú falon a vörös kehely domború rajzát. Kevéssé hitelesnek találja Emil Edgar Tomdsiik tanul­mányát a gömöri-kishonti emlékeik­ről, amely 1872-ben jelent meg. Tó­műibe, állapítja meg a cseh történet­június 27-én, vasárnap délelőtt fél 0 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Pré­dikál Gyöngyöst Vilmos esperes. LÉLKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG A budapesti lelkészek rendszeres­teológiai munkaközössége 17-én tar­totta június havi összejövetelét. Be­vezető bitoliatanulmányt Muntag Andor olvasott fel a »békesség« szó bibliai jelentéséről. Ezután »A Szentlélek munkája az egyházban« sdrozat keretében Mezősi György tartott élénk megbeszéléssel egybe­kötött előadást ezen a címen: »A Szentlélek megszenteli az egyház tagjait bűn elleni küzdelmükben«, A munkaközösség tovább folytatja a Szentlélek és az egyház kérdésé­nek tanulmányozását. GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A lelkész! munkaközösség győri körzete június 15-én Győrött illést tartott. Az úrvacsorái istentisztelet után beszámolók és megbeszélések voltak az egyházkerületi gyűlések­ről. PESTMEGYEI EGYHÁZMEGYE A lelkész! munkaközösség június 16-án az egyetemes székházban, Budapesten gyűlést tartott. A kezdő úrvacsora! istentisztelet után Detre Lajos tápiószele-farmosi lelkész bihllatanulményozást vezetett be. Maróíhl János aesai lelkész a szek­takérdésről, Jurányi István váci lelkész Luther két birodalomról szóló tanításáról tartott előadást. Az egyházmegyei lelkészgyűlés be­hatóan megbeszélte a kormánypro- gramm mezögazdaságfejlesztő in­tézkedéseit és több aktuális kér­dést, majd a nemrég megjelent Benczúr László: Konfirmációi Káté c. kiadvány megbeszélése során kö­szönetét mondtak a könyv kiadá­sáért az Egyetemes Sajtóosztálynak. IRSA Június 13-án zsúfolt templomban 19 fiú és 19 leány konfirmált. Dél­után a pilisi evangélikus énekkar Csilló Mihály karnagy vezetésével hangversenyt tartott a templomban. Igét hirdetett Nágybocskai Vilmos pilisi lelkész. Az offertórlum jelen­tősen segítette a templom és külö­nösen az orgona küszöbön álló re­noválását. MATRA8ZENTISTVAN A Déli Evangélikus Egyházkerü­let mátraszentistváni egyházi üdü­lője július-augusztus hónapban 8— 14 éves gyermekek nyaraltatását vállalja szakszerű felügyelet mel­lett. Jelentkezni lehet Rédey Pál egyházkerületi lelkésznél, VIII., Puskin-utca 12. IRATTERJESZTÉS Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály iratterjesztése július hónap­ban szünetet tart. Kérjük a lelkészi hivatalokat és a gyülekezeti iratter­jesztéseket, hogy megrendeléseiket még e hónapban eszközöljék. író, hagyományokra, mondákra tá­maszkodott állításaiban. így például a szép csetneki templomban hiába keresne bárki a fálálton kelyhet és az évszámot, nincs ott s nem az idd mállasztotta le. Két másik temp­lomon viszont katolikus szerzők állí­tása szerint megvan a kehely s meg­van a szepesi Krigh falu katolikus templomában is, ahogy Díváid írja a Szepes vármegye művészeti em­lékeiben. A cseh kutató idézi Tóth-Szabó müvét, a huszitizmus magyarországi hatásának eddig legjobb feldolgozá­sát. A magyar történetíró 1910-ben levélben közölte a cikkíróval, hogy a huszitáik nem építettek új templo­mokat Magyarországban, hanem a meglévőket láttáik el a kehely jelé­vel. Ilyen' jelet azonban ott is találni a történeti Magyarország területén, ahol cseh husziták soha nem jártak. Emil Edgar, úgy tűnik fel, nagyon helyesen magyarázza a dolgot, ami­kor azt írja, hogy a huszitizmus mint világ szemléleti elv terjedt el Magyarországon s ennek megfelelően jelképe, a vörös kehely, sokkal in­kább található meg színmagyar vagy színnémet vidékeken, például Er­délyben, mint a Felvidéken. Hozzá­tehetjük, hogy a cseh történetíró ér­dekes fejtegetése azonos eredmé­nyeikhez érkezett a magyar huszitiz­mus magyar kutatóival. Ezek tudva­lévőén a karbeli levéltári anyag ré­vén állapítják meg, hogy a forra­dalmi huszitizmusnak legnagyobb hullámverése ott volt, ahová sem Zsizáka, Sem Giskra katonát soha nem jutottak el, ahová csak az eszme férkőzött be, oldó és bontó hatásá­val, az erdélyi magyarok és szászait közt Szalatnai Rezső köbanya A gyülekezetben megtartották az évadzáró szeretetvendégséget, ame­lyen Koren Emil lelkész beszámolt a gyülekezet ez évi munkájáról, a gyülekezet énekkara pedig egy évi munkájából adott gazdag bemutatót, FŐT Július 1—5. Családi konferencia, 8—12. leányok konferenciája, 13— 16. lelkészesaládok konferenciája, 22—26. fiúkonferencia. Részvételi díj napi 15 forint. Hozni kell taka­rót, lepedőt, kispárnát. Jelentkezés: Evangélikus Belmissziói Otthon, Főt. HIRAIGAZÍTAS Lapunk legutóbbi száméban érte­lemzavaró sajtóhiba van. A Tettre indító ^ emlékezés c. vezetőcikkben, az első oldalon, az első hasáb utolsó soraiban olvasható mondat helyesen így szól: »Romain Rolland a nem épen tökéletes francia fordításaikra gondolva mondta, hogy Ady volt a világháború egyetlen igaz költője^ Magyar énekek a finn éneksskönyvben A Magyarországon járt és magya­rul is beszélő Viljanen Paavo lelkész »Jövel, Jézus,..« címen hosszabb cikket írt a finn gyülekezeti énekes­könyvbe bevett 5 magyar egyházi énekről. Megemlíti, hogy a követ­kező énekek kerültek át a Dunántúli Evangélikus Énekeskönyvből a hiva­talos finn egyházi énekeskönyvbe: »Térj magadhoz, drága Sion«, »örül ml szivünk*, »Jövel Jézus, lelkem hő szerelme«, »Ne szállj perbe én velem«, és »Téged keres imádságom«, Az Itt felsorolt öt ének közül egy sem maradt használatlanul, sőt mind az ötöt megismerték és megszerették Finnország gyülekezetei. Az öt ma­gyar értek nagyban és állandóan hoz­zájárul a finn-magyar testvéri kap­csolatok ápolásához. Azt is megem­líti Viljanen Paavo, hogy az énekek fordítása közben a tartalomhoz, azaz az eredeti szöveghez ragaszkodtak és a fordítás költői formája is ki­fogástalan. Mindössze egyetlenegy énekfordítással kapcsolatban vannak még megjegyzései, ez pedig a »Jövel Jézus, lelkem hő szerelme« kezdetű ének. Költői szempontból ennek az éneknek a finn fordítása is elsőrangú, — mondja Viljanen Paavo •— azon­ban az eredeti magyar szövegtől, a magyar énekszövegben lévő képektől, nagyon eltér a finn fordító. Az ere­deti szövegből két versszakot ki is hagyott. Cikkében Viljanen Paavo közli a saját fordítása szövegét is, amely az eredeti tartalmat valóban sokkal jobban visszaadta, mint a hi­vatalos finn énekeskönyvben lévő. Viljanen Paavo ezen cikkével kap­csolatban a Kotimaa következő száma Aarni Voipio professzortól közöl megjegyzéseket. Aarni Voipio pro­fesszor szintén járt Magyarországon, Ő is tud magyarul. Fia, Martti Voi­pio pedig egy évet töltött a soproni evangélikus hittudományi karon, mint ösztöndíjas. Voipio professzor Vilja­nen Paavo énekfordítását érdekesnek találja és azt írja, hogy az inkább ak­kor lett volna időszerű és válhatott volna hasznossá, amikor a hivatalos finn énekeskönyv számára fordítot­ták a »Jövel Jézus, lelkem hő sze­relme« című éneket. Cikke további részében azokkal a tévedésekkel fog­lalkozik Voipio professzor, amelyek áz említett öt magyar ének adatéi­nak megjelölésével kapcsolatosak. Felvétel a Teológiai Akadémiára Akik a Teológiai Akadémiára való felvételü­ket óhajtják, ezirányú kérvényüket legkésőbb j ú 1 1 u s 3l-íg ttyujtsák be a dékáni hiva­talba (Bpest, VI., Lendvay-utca 28.), A fel­vételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyít­ványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizo­nyítvány, amely a kérvényező lakását, szociá­lis helyzetét, szüleinek foglakozását és kere­seti, illetve szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmálás! bizönyívány, g) az ilfefékes lelkész és esetleg vallástanító­lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a bizonyíványá, aki a folyamodó­nak a legutóbbi években lelkipásztora volt, h) esetleges egyházi működéséről szóló bizo­nyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan rész­letes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait is. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de in­dokolt esetben hiteles másolatokat Í9 lehet mellékelni. A másolatokat »egyházi belhasz- nálatra« megjelöléssel egyházközség lelkész is hitelesítheti. A tanulmányi idő öt év. A fenti kérvénnyel egyidőben a jelentke­zők kérjék felvételüket az Evangélikus Lel­késznevelő Intézetbe. Ez a kérvény Is a dé­kánhoz küldendő részletes önéletrajzzal. Ugyanebben a kérvényben lehet folyamodni tartásdíjkedvezményért. A férfihallgatók bent- lakási kötelezettségéről, a nőhallgatók elhe­lyezéséről, a tartásdíjról (stb.) az Intézet igazgatója ad felvilágosítást levélbeli meg­keresésre. TÁRT KAPUVAL Visz a vonat. Odakint most tavasz van: ezer virágú, színű, illatú. Hallgatok. Nézek. A szememben élek. Olyan az most, mint két kitárt kapu. Aranyhfmes a rét, s a könnyű szélben ragyogva ver a rozs hullámokat. Jöjjetek, színek, fények! Kész a szívem, s tárt kapujában ujjongva fogad. Járjátok be a téli, zord szobákat! Hozzatok illatot és életet! Krisztusom, tekints rám tavasz-szemeddel! Minden kapumat kitárom neked. Túrmezei Erzsébet JEGYZETEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom