Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-03 / 18. szám

2 1EVANGÉL2KUS ELET Az egyháztörtén étből: GYÜLEKEZETI HÍREK 1848-ban így beszélt egy püspökünk: „Nincs evangyélmi keresztyénség jó hazafiság nélkül11 Haubner Máté evangélikus püspök mondotta ez okét a szavakat 1848-ban, amikor a haza várta a keresztyének megnyilatkozását a nagy nemzeti célok érdekében. Haubner Máté vagyontalan, szegény szűcsmester családjából származott. Csak úgy járhatott magasabb isko­lákba, hogy a tanulás mellett maga ke­reste meg szűkös kenyerét. Hosszú lel­kesei szolgálat uián, 1846-ban válasz­tották meg püspökké a dunántúli egy­házkerület gyülekeztek Amint megindultak az 1848. márciusi események, Haubr.er nagy lelkesedés­sel áll a nemzeti függetlenségért és a reformokért folytatott küzdelem mellé. A »Hazánk« című győri újság 1848. márc. 21-i száma így ír Haubnerről: Helybeli evang. superintended, fő­tiszt. Haubner Máté tir igen dicsé­retes és követésre méltó például a múlt vasárnap igen épületes és ta­nulságos egyházi beszédet mon­dott híveinek a szabadságról, igen érdekesen és telfoghatólag fejteget­vén előttük a gondolat- és sajtó­szabadság lényegét és hasznait, valamint a hitegetök és álpróféták tanainak kárát és utálatossságát. A valóban alkalmi és gyönyörű egyházi beszéd hallására nem egy- nek a hallgatók közül csordultak ki örömkönnyek szemeikből.« 1848. akt. 21-én naplójába jegyezte a püspök, hogy Kossuth Lajos győri lá­togatása során, az egyházkerület nevé­ben tisztelgő küldöttség élén üdvözölte. »Megilletődés könnyűit láttuk a szemé­ben ragyogni« — írja Haubner. Ecker János Sb'őri polgár feljegyzése szerint Kossuth ugyanekkor heves szemrehá­nyást tett a katolikus főpapságnak, hogy nem veszi elég komolyan a sza­badságharc ügyét, , Haubner Isten igéjéből tájékozódó hazafias magatartását a legjobban tükrözi 1848. dec. 3-án kibocsátott kör­levele, amely a lelkészeket és tanítókat buzdítja hazafias magatartásra. Ez a körlevél egyúttal betekintést nyújt abba a teológiai munkába is, amely az igé­ből nyert indítás alapján fogalmazta meg saját kora konkrét eseményei kö­zött a hazafias keresztyén magatartás alapvonalait. Körlevelét dec. 10-én megküldte Kossuth Lajosnak is, a Honvédelmi Bizottmány elnökének. A körlevél a keresztyén ember ma- gátólértödő kötelességének vallja a haza igaz ügyének védelmezését: »Üdvezítő Urunk mondá: az igaz ügynek ellensége a jó vetés közé akkor hinti konkolyát, mikor az emberek alusznak! Barátit figyel- mezteté, miszerint a virrasztás az ő dolguk, hogy az emberiség jó­léte rosszakarók ármánykodásá­nak ne essék áldozatul! Nagy mes­terünk ezen szavaiban, mint szent evangéliuma sáfárlóinak, nekünk is kejelelé kötelességünket. Köte­lességünkké tette, hogy akár hitfe­leink közt, mint Anyaszentegyhá- zunk hív lelkészei, akár honfitár­saink közt, mint Honunk jó polgá­rai, az igazság szent ügyét az in­cselkedő ellenség maszlaga ellen éber őrködésünk által oltalmazni segítsük.« _ Világosan látja Haubner, hogy a vi­lági feísőbbség tisztéhez tartozik a nép érdekeinek megvédése, de ugyanakkor 8* is világos, hogy az egyháznak el kell igazítania híveit az emberi együtt­élés alapvető kérdéseiben s az 1848-as szabadságharc konkrét helyzetében meg kell mondania, hogy a keresztyén em­ber hitből fakadó engedelmességgel tá­mogatja a világi felsőbbségnek a nép érdekeit szolgáló intézkedéseit, sőt a püspök szavai szerint ennek a támoga­tásnak lelkes odaadással kell megtörtö­mé: »Népünk, részint kedves Hazánkat érzékenyen fenyegetett viharok által fölriasztva, részint erélyes kormányunk egymást érő fölhívásai által éleszt­getve, nem aludt, sőt nemzetünk dühö­sen megtámadt legfőbb érdekeinek meg­őrzése körül vetélkedve, példásan őrkö­dött. Nekünk tehát alig maradt több ten­nivalónk, mint jeles kormányunkat célszerű intézkedéseiben támogat­nunk s híveink lelkesültségértek kellő irányt adnunk. Részemről, főpásztori tisztemnél fogva, külö­nösen érzem magamat Titeket, kedves lelkész és iskolatanitó szol­gatársaimat a Krisztusban, ma, ád- # vent 1-só' vasárnapján, midőn Isten kegyelméből egy új egyházi évet megkezdhetni szerencsések va­gyunk, jelen pásztori levelem által igaz testvéri szeretettel egytöl- egyig fölszólítani, hogy velem egyetértve s összefogva megújult erővel egész tehetségünkből ipar­kodjunk evangyélmi keresztyén, szellemünket az által tüntetni ki, • hogy híveinket Honunk minél lelkc­Aprilis 26-án, vasárnap este 7 óra­kor a zsúfolásig megtelt fasori evan­gélikus templomban abban a csodála­tos élményben volt része az áhítalos gyülekezetnek, hogy gyönyörködhetett Istennek a zene szárnyán való kinyi­latkoztatásában. Hazánknak és evangé­likus egyházunknak egyik legkiválóbb orgonistája, Peskó Zoltán orgomaművész-karnagy, a charlotten- burgi Heitmann-iskola tanítványa csil­logtatta meg művészetét, midőn Bach János Sebestyén, Muff at, a magyar Gárdonyi Zoltán, Franck Caesar és Liszt Ferenc igen hatásosan össszeíü- zött gyöngyeit mutatta be. A Peskó Zoltán vezetése alatt álló fasori Evan­gélikus Énekkar pedig Kuhnau, Mo­zart és Händel örökbecsű müveit szó­laltatta meg. A részletes műsort lapunk múlt heti száma közölte. Mostani beszámolónk­ban az utolsó műsorszámot kívánjuk kiemelni, amely oly lenyűgöző erővel hatott a gyülekezetre, hogy az utolsó akkordok elhangzása után perceken át áhítatba merülten maradt mindenki a helyén ebben a sérült állapotában is oly szép fasori templomunkban. Ez az utolsó műsorszám Liszt Ferenc: Wei­nen, Klagen c. műve volt. Bach János Sebestyén népes családjában hol ke­sébb polgáraivá, s nemzeti igazsá­gos ügyünk minél hatalmasabb vé­dőivé tegyük.« Haubner nem habozik kijelenteni, hogy akik útjában állnak embermilliók felemelkedésének, azokkal az egyház embereinek is szembe kell szállniok: »Minden embernek jogában kell állani, hogy emberré lehessen! S ime támadott ellenség, ki ellene szegül 6 az előbbi, embert ember tel enítő zsarnokságot to­vább is fönn akarja tartani! — és azért 12 millió ember fölött folyik a fegyveres vita, ha tovább is barmoknak tekintessenek-e, vagy szabadjon em­berekké lenniök? — Testvérim! tehát nem puszta polgári haszon van köz­tünk célba véve, hanem egyenesen maga az emberi természet méltósága! Kérdem: volt-e? van-e? a Krisztus Anyaszentegyházának is ennél maga­sabb, szentebb célja? A világ megvál­tója, mikor legtöbbet akart mondani, azt mondotta az embereknek (Máté 5, 48): »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes!« A körlevél élesen támadja az ellen­séget, amely a »vallást ürügyül szereti venni kegyetlen zsarnokoskodásának elpalástolására.« Majd pedig ebbe a mondatba fog­lalja össze Haubner püspök a kör­levél mondanivalóját: »Hirdessük tehát híven a Krisztus evangyélio- mát úton útfélen és mondjuk léi, hogy: nincs evangyélmi keresz­tyénség jó haaaíl&ág nélkül!« íme a száz év előtti evangélikus egyház így világította meg Isten igé­jével az igaz keresztyénség és az igaz hazafiság útjátI Ottlyk Ernő Teszteltek, hol temettek. Miikor negye­dik gyermeke holtteste mellett állott, kétségbeesését, fájdalmát a Weinen, Klagen kantátájába öntötte. Liszt Fe­renc ezt a kantátát, és Bach H-moll miséjének állandóan ismétlődő basszu­sát dolgozta fel ebben a zeneműben. A feledhetetlen élményt jelentő hang­versenybe a Pásztor Pál lelkész által előadott bevezetés és az egyes műsorszámokhoz fűzött ismerte­tés illeszkedett bele az előadott művek alkotta füzérbe. Szolgáljon művészeinknek és ének­karainknak biztatásul, nékünk pedig re­ménységül Luther szava: »A zene Istennek egyik legkedvesebb és legdi­csőségesebb ajándéka, melynek a Sá­tán elkeseredett ellensége. A zene eltá­volítja szívünk fájó szomorúságát és megtöri bűnös gondolataink hatalmát. A zene a fegyelem egyik gyöngéd faj­tája, megnemesíti szenvedéseinket es megtisztítja értelmünket. Egy bizo­nyos, — amit a tapasztalat is igazol —, hogy Isten igéje után semmit sem kell olyan méltón és fennen dicsérni és értékelni, mint éppen a muzsikát. Isten a muzsika által az evangéliumot prédikálja.« Bendes Aladár Orgona és énekkari hangverseny a fasori templomban 1920-ban tizennégy éves volt és ceü- szott-mászott az utca porában egy kisleány. Irni-olyasni nem tudott. Ott­hona nem volt. Árvaságának nyomo­rúságát hordozta és testének béna­ságát, mert születésétől kezdve paro­li zisben szenvedett. Valaki reánézett erre a csúszó-mászó, elejtett, elha­gyott teremtésre s azt mondta magá­ban: — Erre csak a koldulás vár... Egy jölelkü asszony — a kedves Aranka néni — lehajolt, felemelte, magához ölelte és kivit:« Nyíregy­háza szélére, egy ki6 tanyára, ame­lyet éppen akkor kezdtek berendezni nyomorék gyermekek számára. Ez a leány volt az első gondozott ÉLIM- ben, a Nyomorékok Otthonában, amelynek megindulásakor kimondot­ták az elvet: Iliiből élünkI Ez az egykori 14 éves leány ma is él. Azóta megtanult főzni, a tűzhely előtt üldögélve, gyönyörűen kézimun­kázik, a háború alatt az otthon kony­háját is vezette. S 1920 óta az ott­hon első lakója óta, hozták, egyre hozták a nyomorék gyermekevet, ta­lán már százat is s azóta közülük hányán érzik az evangélikus egyház szeretetét. FÉNYKÉPEK SORA került, elém, amikor meglátogattam az otthont. Ilona nővér, a vezető (aki kezdttől fogva szolgál az otthonban) lapozgatja az albumot és mondja sorra a neveket. Neveket, amelyek mögött mindig különleges élet álí s mindegyik fölé oda lehetne írni: »El­veszett és megtaláltatott«. Berta 5 éves korától béna lábbal került az otthonba 18 éves koráig. Gyöngyi a kereskedelmi érettségi után lépett ki az életbe, ma üzemi tisztviselő és gyermeke van. Egy képen férj, fele­ség és két gyermek. Az egyik gyer­mek eltakarja az asszonyka balvál- lát, amely csonkban végződik. Pi­roskát csípőficammai kezelték sokáig, nagyon sokáig gipszben volt, most kedvesen dugja össze fejét a képen egy fiatalemberrel, a vőlegényével. A nógrádi hegyek egyik falujában él egy leány, aki csak mankóval tudott járni, élete nagyrészét kis tolókocsi­ban töltötte, — ma kézimunkázik, gyermekeket tanít és magánúton ta­nulja a könyvelést. Az eltávozottak között vannak varrónők, tisztviselők és anyák... Nem felejthetik el azt az otthont, amelyben éveken keresz­tül ápolták, nevelték, tanították őket s amelyben az orvosi tudomány ve­télkedett érettük az imádságos szere­tettel, hogy az egyháznak és a nép­nek értékes tagjaivá váljanak. MOST IS 24 gyermek él az ÉLIM-otthonban, kétévestől 18 évesig. Van közöttük 17 éves, aki analfabéta. Fertőzés, gyermekparalízis, csípőficam, agyráz­kódás, szerencsétlenség ... ezekben a betegségeikben szenvednek általá­ban. A legtöbbnek csak neve van és egy törzsszáma, amelyet az állami gyermekmenhelv ad. Árvák, mert szü­leik ismeretlenek. v Éppen ebédelnek, amikor belépünk a nagy terembe. Szőke és barna gyermetofejek fordulnak felérik s a szemek ragyognak a kíváncsiságtól. Joób Olivér nyíregyházi félkész, akii kalauzol, már névszerint ismeri őket. A falakon csodás színes meseképek. Az ajtó fölött felirat: Békét akarunkI A kis asztal mellett is három apróka leány forgatja a kanalat. Az 5 éves, kétezer™ Julika készségesen énekli el a dalt: »Kis telefonom van ne­kem...« A másik Julika, szöszke fejű, 9 éves, egy felnőtt komolyságá­val a Szuliíkomról szóló éneket adja elő. Amint állnak az asztalok körül, nem látszik semmi a nyomorúságból. Pedig egynek csak egy 6zeme van, a másiknak gépben a dereka, a har­madiknak a lába, mindnek, mindnek van valami nehéz testi bánata. Né­melyik iskolából jött haza s a hold- vtlágképű, elsőosztályos Editke bol­dogan mutogatja irkájában a virágok közé írt szép betűket és szavakat. Élni akarnak! S akik gondozzák őket, Ilona nővér, Klára nővér, Zsuzsanna nővér, vagy a debreceni kórház dok­tor bácsija, aki már több rendkívüli operációt vállalt sikerrel, mind azt akarják, hogy éljenek és fejlődjenek ezek a gyermekek... A KISEBBEK szobája már sokkal leverőbb. Né­gyen fekszenek apró ágyaikban, s ezek mindig fekszenek. Akár a 4 és fél évest nézem, akár a 6 évest, de­kányi súlyúkkal, béna végtagokkal, torzult arccal, nem mondanám egyi­ket sem egy évnél idősebbnek! Le­zárt világ ez, homályos, mosolytalan világ! Itt nem terem játék-virág, itt nem hódit a betű és a szám, nincs futás, labda, fogócska, csak egy ajtó Május 3. Cantate. Hűsvét u. 4. vasárnap. Igék: d. e. Jel. 15:3—4. Máté 21:14—17. d. u. Zsolt, 96:1—3. Liturgikus szín: fehér. LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG A budapesti lelkészek rendszeres teológiai munkaközössége május 7-én, csütörtökön d. e. 9 órakor az Evang. Teológiai Akadémián össze­jövetelt tart, CEGLÉD Április 21-én. a ceglédi templomban szentelte lelkésszé Dezséry László püspök Kiszely Sándor, most végzett teológust. A szertartás elvégzésénél Benczúr László püspöki titkárlielyettes és Válint János esperes segédkeztek. Felemelő látvány volt, hogy az ősi »Confirma Deus« éneklésénél a kör­nyező gyülekezetek lelkészei is meg­áldották a felszentelt lelkészt és ezzel is kifejezésre juttatták azt, hogy most már ő is közéjük tartozik. Isten ál­dása legyen a felszentelt új lelkészen és szolgálatán. FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség áprilisi összejövetele a sajtószolgálat jegyében folyt le. Németh Géza élénk érdeklődés mellett ismertette az országos sajtó- értekezletet, majd a sajtóosztályról vendégül hívott Várady Lajos az Isten sajtójáról tartott előadást, melvet meg­beszélés követett. Schulek Tibor, aki részt vett a komáromi ref. egyház­megye 'lelkészt munkaközösségének összejövetelén. Fekete Sándornak, az »Üt« szerkesztőjének a sajtóról tartott előadásából közölt részletekéit. tatabanya A tatabányai gyülekezet mindkét lel­kész! körében a sajtó vasárnapján Tur- csány! Károly szolgált. Templomi is­tentiszteleten és gyérmetrói bl i aór áko.i hirdette az igét. ALBERTI Április 19-én iktatta be Válint János esperes a gyülekezet újonnan megvá­lasztott presbitereit. Az újonnan meg­választott presbiterek a gyülekezet lel­készével és felügyelőjével közösen vet­tek úrvacsorát. Istentisztelet után dr. Jugovics Lajos felügyelő üdvözölte a presbitereket. , MONOR A gyülekezet új gyülekezeti termét Válint Lajos esperes április 23-án avatta fel bibliaóra keretében. KÖBANYA A kőbányai gyülekezet utászutcai imatermében vasárnap szeretetvendég- séget tartottak, amelyen Zongor Endre lelkész tartott előadást, »Keresztyén családi élet« címmel. LELKÉSZVALASZTAS Bárdosi Jenő zsédemyi lelkészt a dabronyi egyházközség megválasztotta lelkészének. FELUGYELÖVALASZTAS A bőnyi egyházközség a tisztéről le­mondott Herter Márton helyébe Németh Ferenc banai egyháztagot választotta meg felügyelőjének. a szobán, amelyen át bejön hozzá­juk az együttérzés, a könyökűiét és megeteti, lefekteti és betakarja őket. Jó, hogy nem lehet ezt a látványt le­írni ... A kert már mennyivel derűsebb. Kb. 1514 négyszögöl s bizony a há­rom nővérnek ugyancsak be kell osz­tania a napját, ha a kertet is gon­dozni akarják. Pedig megteszik! Meg kell tenni, mert önfenntartó az ott­hon, nem számolgathatja mindig azt, hogy jön-e innen-onnan valami ado­mány. Az ólban 3 malac dörzsöli de­rekát a fehér kerítésen, tyúkok kapir- gálnak a drótsövény mögött s a kis padlás ajtaján örömös surrogással röpülnek ki a boldog galambok. A kert mögött pedig a játszótér terül el, a szabad óráik nevetéstől hangos helye... ÉLIM AZ OTTHON NEVE amelynek eredetijét II. Mó'zes 15:22— 27. verseiben találjuk leírva. Izráel népe elindult a Veres tengertől a pusz­taságba, majd Marában keserű vizet talált. Csoda történt s édessé vált a víz. Elhangzott az Ígéret: »Eh va­gyok az Or, a te gyógyítód/« fgy jutott a nép ÉLIM-be, ahol 12 forrás volt és 70 pálmafa. A viszontagság után megpihentek ... A nyíregyházi nyomorék gyermekek otthonában így pihennek ezek a gyer­mekek. A 12 forrás és 70 pálmafa gazdagságát hordozza magában az evangéliumi, szolgáló, imádkozó sze­retet ... Vájjon Te, akinek egészséges a gyermeked, vállalod-e ennek a sze­retetnek erősítését? Várady Lajos OROSHAZA-RAKÖCZI-TELEP Jubilate vasárnap tartotta az egyJ házközség ezévi konfirmációi ünnep' ségét. 16 gyermek tett bizonyságot hitéről. Ugyanezen a napon avatta fei a gyülekezet, új zöld olfárteritő- jét, mely közel másfélezer Ft-ba ke­rült. A térítőt 20 nőtestvér 45 munka­összejövetelen készítette el. Az ünnepi szolgálatot Aranyi József esperes és Koszorús Oszkár végezték. A gyüle­kezet tagjai ének és zeneszámmal szolgáltak. Az ünnepséget szeretet- vendégség zárta be, melyen sok kézi­munkát és egyéb tárgyat sorsoltak ki. A szomszédos szentetornyai és orosházi gyülekezetből szép számmal jelentek meg az ünnepségen. NYUGATBÉKÉSI EGYHÁZMEGYE A lelkészek munkaközössége ápr. 23-án tartotta szokásos havi munka­ülését, melyen mindenek előtt Can­tate és Rogate vasárnap igéiben mélyültek el. Boros Károly beszámolt az áp.r. 8. országos sajtókonferenciá­ról, majd Zátonyi Pál tartott elő­adást »Gyülekezeti vezetők nevelése« címmel. VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE A Veszprémi Egyházmegye munka- közössége április 21-én Cetidömöikön tartotta meg értekezletét Halász Béla esperes elnöklete mellett. Megjelent az értekezleten dr. Fekete Zoltán egyház­megye^ felügyelő, Koren Emil buda­pesti lelkész, az Evangélikus Élet mun­katársa és többen a vasi egyházmegye lelkészei közül. Halász Béla esperes megnyitójában megemlékezett dr. Vető I-ajos püspöki kitüntetéséről és a zsinat által hozott új törvényekről. Az érte­kezlet örömmel vette tudomásul a be­jelentéseket és a maga részéről is sze­retettel köszöntötte az egyházkerület püspökét és örömmel fogadta a zsinat által hozott új törvényeket. Az értekezletet megelőző úrvacsora! istentiszteleten Sümegi István lelkész szolgált, a bibliakörök kérdéséről pedig Kiss Ferenc, Szabó Gyula és Jakab Sán­dor lelkészek olvastak fel értékes elő­adásokat, amelyeket élénk eszmecsere követett. Végül Koren Emil, az Evangé­likus Élet munkatársa, a sajtókérdés- ben adott tájékoztatást és közvetlen eszmecsere indult meg az értekezlet tagjai között, akik egyetértettek abban, hogy minden módon támogatni kíván­ják egyházi lapjainkat, hogy evangé­likus népünk közötti elvégezhessék szolgálatukat. DÉLSZABOLCS A délszabolcsi egyházközség ápri­lis 19-én. tartott évi rendes közgyűlé­sén örvendezéssel vette tudomásul, hogy az egyházközség anyagilag meg­erősödött. Örvendetes tényként állt a közgyűlés előtt, hogy a nagy-kiterje­désű szórványterületen komoly munka folyt. Hálás szeretettel emlékezett meg a közgyűlés dr. Vető Lajos püs­pökről, aki a gyülekezetét a borbányai templom építésénél támogatta és öröm­mel köszöntötte őt a munka érdem­rendjével történt kitüntetése alkalmá­ból. HAZASSAG Vető Béla evangélikus segéd lel­kész- és Molnár Éva húsvétkor tartot­ták esküvőjüket a dunafőidvári temp­lomiban. Egyháxxenei ünnepély a Deák-téri templomban Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály 1953. MÁJUS 10-én Tranosdus-estct rendez a Deák-téri templomban. A gazdag zenei műsor keretén belül dr. Sólyom Jenő teológiai tanár tart előadást Tranosciusról és énekeskönyvéröl egyháztörténet! szem­pontból, Linder László lelkész hymno- lógiai szempontból és Váczi János lel­kész a gyülekezeti élet szempontjából. A Hungarian Churh Press legújabb számában hírt közöl a magyar, református egyház esperesi konferen­ciájának a lefolyásáról, részleteket kö­zöl a református lelkipásztorok húsvéti igehirdetéseiből és közli D. Bceczky Albert most megjelent könyvének elő­szavát. Ismerteti a magyar evangélikus egyház zsinatának 4. ülésszakán hozott három új törvényt. Tudósítást közöl a nagybudapesti evangélikus lelkészek békegyűléséröl, közli a magyar evangé­likus egyháznak az Egyesült Német Lutheránus Egyház egyetemes zsina­tához intézett üzenetét. Foglalkozik ezenkívül a külföldet tájékoztató ma­gyar protestáns kó'nyomatos a pesti egyházközség volt lelkész! köreinek egyházközségekké való átalakulásá­val, a János passió deáktéri előadásá­val és végül D. Bereczky Albert és Péter János református püspökök pá­rizsi beszédeit közli. 12 forrás és 70 pálmafa: ÉLIM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom