Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Dezséry László püspök prédikációja a Deák-téren 1953. június 21-én Alapig©: János 5:37-47. - Aki elküldött ©ngem, maga az Atya Is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha. sem ábrázatát nem láttátok. Az ő Igéje sincs mara­dandóan bennetek: mert akit 5 elkül­dött, ti annak nem hisztek. Tudakozzá­tok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok. amelyek bizonyságot tesznek ró­lam; És nem akartok hozzám jőnl, hogy életetek legyen I De Ismerlek bennete­ket. hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek. Én az én Atyám névé ben jöttem, és nem fogadtatok be en gém; ha mis jőne a maga nevében, azt befogadnátok. Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresltek? Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van. aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mó­zesnek. nékem Is hinnétek; mert én ró­lam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek? KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! rTESTVEREK az ür jézus krisztus­Jézus Krisztusnak ebben a beszédében az első bizonyságtétel egy félelmetes erejű figyelmeztetés felénk. Krisztus arra figyelmeztet betrnün két. hogy mi nem láttuk soha és nem hal lőttük soha az Atyát, ezzel a figyelmez­tetéssel ő elkülöníti magát tőlünk, meit azt mondja vele, hogy ő természetesen látta és hallotta azt, aki őt elküldte. A figyelmez­tetést fgy lehetne kiélezni; »Vigyázzatok csak, az Atyának, aki engem elküldött, ti a hangját 6em hallottátok soha, az ábrá zatát sem láttátok soha. Én vagyok az, aki láttam és hallottam.« Ezzel Krisztus porbaroskasztóan ekülönlti magát tőlünk. De ugyanakkor kikerülhetetlenül fontossá és szükségessé is teszi magát az emberek szá­mára. Az a Krisztus velünk megnyitott kö­zösségének legmélyebb értelme, hogy mi egyetemlegesen- és égetően rá vagyunk szo­rulva. ha látni és hallani akarjuk az Atyát. Az az ő velünk kötött szövetségének Igazi jelentősége, hogy éppen őbenne látjuk és halljuk az Atyát. A világból sokszor hang­zik felénk ez a kérdés: »Ugyan ki látta, ki hallotta az Istent?« Jó rágondolnl arra, hogv ezt a kérdést nem a világ tette fel és fogalmazta meg a számunkra, hanem maga Krisztus, Az a tény tehát, hogy egyi­künk sem látta és hallotta az Atyát, nem olyan tény. amelyből a hitetlen ember tő­két kovácsolhatna magának, azok ellen, akik hisznek a Láthatatlanban. Ezt a tényt Jézus Krisztus maga állapította meg és jó arra gondolni, hogy ezt a problémát ml nem nyitott kérdésként kaptuk és szenved­jük, hanem megoldott kérdésként. Az Atya szerelmetes Fiának földreiövetele. maga az isteni Inkarnácló. Jézus Krisztus emberléte oldja meg a vallásnak, a keresztyén hitnek azt az egyébként elbírhatatlan feszültséget, hogy Istent hiszünk, noha nein láttuk. Igen. Jézus Krisztus óta úgy kell ezt mon­danunk: »Istent hiszünk, noha nem lát­tuk, de mert Jézus Krisztust láttuk.« »Láttuk az ő dicsőségé*, mint az Atya egy­szülöttjének dicsőséget.« Jézus Krisztusban lett látványossá és hallhatóvá az Isten. Igénk figyelmeztetése viszont abban van, hogy Jézus Krisztus nélkül láthatatlan az Isten és mindenestül Igazolt volna a két­kedés, a láthatatlanban való hittel szem­beni ellenállás bennünk és akárkiben, ha Jézus Krisztus nem volna. Jézus Krisztus­nak ebben a beszédében tehát az a szív­szorongató figyelmeztetés, hogy az Atyát egyikünk sem látta és hallotta, egyben fel­emelő vigasztalássá la lesz azért, jnert őrajta keresztül mégis megismerhető az Isten. A keresztyén hit bennünk azzal kez­dődik, Hogy Jézus Krisztusban kerestük meg és találtuk meg az Istent. Jézus Krisztusnak ebben a beszédében a második bizonyságtétel hatalmas vád a keresztyénség felé. Ismét hátrahúzódik tőlünk néhány lépéssel. Megint aíra mu­tat rá, hogyan állunk ml önmagunkban és őnélküle. *Az én Atyámnak Igéje nincs maradandóan bennetek.« Nem is igazolja ezt a megállapítását érvékkel és tapasz­talatokkal. Egy szavunk sem lehet e meg- ál’apítás ellen. Ugyanakkor azonban, akii­kor ezzel a váddal tőlünk elhúzódik, azon­nal segítségünkre is siet. A segítség a tény magyarázatában van. Azért nincs az én Atyám igéje maradandóan tibennetek, mert nem hisztek bennem, akit az Atya elkül­dött. Istennek volt Mózese, voltak patrlar- chál és prófétái, akiken keresztül zengett Isten szava, de ez nem volt maradandó mibennünk. Krisztus szava sem maradandó mibennünk. Maradandóvá Isten szava csak Krisztuson keresztül lehet bennünk. — az­által hogy Krisztus életének utánzása bon­takozik ki az életünkben. Jézus Krisztus­nak Istent bemutató személyes megjelenése és kinyilatkoztatása csak úgy lesz maradan- dóan a miénk, ba az ö személyes életmaga- tartását, példáját, az O lelkét vesszük át. Egyébként úgy vagyunk Isién igéjével, mint akik valamit félfüllel hallanak, ő is szól, de közben másra figyelünk. Vagy úgy va­gyunk vele. mint a rádióhallgató, aki végzi a munkáját, de közben a másik szobából a nyitott rádióból zene szűrődik. Vagy úgy vagyunk Isten Igéjével, mint az ifjú. aki tanul-tanul, de urm az életnek tanul. Vagv úgy vagyunk vele, mint az az ember, aki amit mondanak neki, szándékosan félre­él tf. Jézus Krisztus Ismeri mindezt. Tudja, hogy félfüllel hallgatjuk Isten igéiét vagy ügy, mint a másik szobából szűrődő zenét, vagy úgy, hogy azt nem alkalmazzuk az életre, vagy ismét úgy. hogy szándékosan félreértjük azt. Ne felejtsük el. hogy Isten igéje éppen az a gazdag terület, ahol a sátán minden lehetőséget megragad, hogy minket attól eltántorítson vagy abban félre, vezessen, ő foglalja le az egyik fülünket vagy ő^ dolgoztat minket úgy, hogy közben ne érvényesüljön a munkánkban Isten lg<y«. Ismét ő az. aki éppen a gyakorlati eleiünkből akarja kilopni Isten Igéjének maradandó hatását. Akárhogy nézzük Isten igéjében való megmaradásunk állhatatlan- ságának kérdését, egyféleképpen egy az Igazság. Egyedül Jézus Krisztus követése, vagyis az Ó életének a mf életünkben tör­tént utánzása teszi maradandóvá bennünk Isten Igéjét. Mit sem ér, ha az egyház a teológiája középpontjába állítja Is Krisz­tust. de magatartásában nem követi őt. »Kriíztocentrikus teológia« még nem teszi íz egyházat Krisztus egyházává. KNszto- centrlkus teológia Krisztus utánzásával együtt teszi az egyházat Krisztus egyhá­zává, Isten igéjével maradandóan táplál­kozó és áldásosán működő egyházzá. Krisz­tusnak nem elég az ige hallgatása. Krisz­tusnak az Ige megtarlása kell. Úgy szeret­tek-e, ahogy én özerettem, úgy éltek-e, ahopr én éltem, úgy áldoztok-e. ahogy en áldoztam. — ezt kérdezi Krisztus. Egyéb­ként nincs Is az igének semmi foganatja. A magyar emberek tudnak arról a bizonyos falrahanyt borsóról, amely egyetlen kóppa- nást tesz a falon, azután lehullik. Krisztus utánzása nélkül Isten Igéje így hullik le mint falrahányt borsó és nem tud mara­dandóvá lenni bennünk. Jézus Krisztusnak ebben a beszédében azonban nem hiányzik a végső megoldás sem. A harmadik bizonyságtétele egy hatal­mas hívé« felénk. Kiélezetten és negative fogatmazott hívás ez. Tf az frást tanulmányozzátok, azt tudakozzátok, rengeteget foglalkoztok az Igével, de. nem Jöttök hozzám, hogy élete­tek legyen. Azt mondja az Ige: abból még nincs élet, hogyha reggeltől estig olvassá­tok a Szentírást, de Jézus Krisztus szemó lye-sen nincs benne abban. Abban sincs élet. ha reggeltől estig vitatkoztok a ke­resztyénség elvein azokkal, akiknek más el­veik vannak, de ugyanakkor Jézus Krisz­tus nem ábrázolódig ki az arcotokon és az életeteken. Abból sincs élet. és semmi erő nincs abban, ha írástudókká lesztek, vi­szont úgy jártok-keltek. mint a farizeusok. Jézus Krisztus magából a templomból ül­dözte ki a hazugokat. Korbáccsal verte kt onnan a vallásnak azokat a visszaélőit, akik kereskedtek az Isten Igéjével és a temp­lom 6zcnt dolgaival, de nem akarták kö­vetni őt. Abból sincs élet. ha görcsösen ragaszkodtok az ú. n. keresztyén világné­zethez. ami egyszerűen semmi. A keresztyén élethez kell ragaszkodnotok, mondja Krisz­tus; azt pedig úgy kell élni, ahogyan én éltem. Azt tanuljuk ebből, hogy ott kez­dődik a mi egyházi és hívő bizonyságtéte­lünk a mat embert nemzedék felé, hogy magunkat Krisztus közösségébe adjuk hogy az arcunkon és a cselekedeteinken ábrázó- lódjék ki az embereket szerető, megbékél* tető és talpraállító Krisztus. Tudom, hogy itt könnyen félreérthettek engem, Idáig úgy hangzik ez a prédikáció, mintha azt mondanám; nosza testvérek buz- duljatok fel, kezdjétek el utánozni Krisztust és minden jóra fordul. Hozzá kell ten­nem ehhez, hogy ez nem ilyen egyszerű, vagyis nem olyan nehéz. Nem Ilyen egy­szerű, mert emberi erőfeszítésből ez nem megy. Jézus Krisztusra magára és az ő Szentleikére van szükségünk, hogy krisz­tusi életünkkel lehessünk áldására a világ­nak. De nem is olyan nehéz. Nagy baj volna, ha a magunk erejére hagyattattunk volna. Emberi erőfeszítéssel semmire sem mennénk. Amikor Krisztus azt prédikálja, hogy »nem akartok énhozzám Jönni, hogy életetek legyen« akkor Igazában azt pré­dikálja. hogy »nálam életetek van«, ben­nem életetek lehet«. Az egyháznak nincs más dolga, mint engclelmesen odaszánnia magát arra, hogy Krisztus a maga Lelke által kiábrázolja magát a keresztyének életén. Krisztus negyedik bizonyságtétele ebben a beszédében egy szemrehányás amiatt, hogy mi, keresztyének mindig máshol akarunk erőt meríteni, mindig másként akarunk el­járni és mindig másban akarunk elfoglal­tak lenni, mint ahogyan ö rendelte. Ahogy én tapasztalom, mostanában egyedül és ki­zárólag a gyakorlati keresztyénség az Igazi kérdés. Jézus Krisztusnak ez az egész beszéde arra szolgál, hogy megta­láljuk ennek az egyszerű, gyakorlati ke­resztyén életnek az útját és módját. Ml »láthatatlan« Istent hiszünk, holott az Is­ten-hit az élő Jézus Krisztusban látható alapokat kapott. Ml az Ige egyházának, tartjuk magunkat, de nincs meg bennünk maradandóan az ige, mivelhogy az igével csak »foglalkozunk«, de nem éljük azt, Ml, keresztyének akarunk lenni, de cl akarjuk kerülni azt, hogy Jézus Krisztus­hoz menjünk. MI jó cselekedeteket akarunk végrehajtani, de »Istennek szeretete nincs meg bennünk«. MI, akárki mást követni tudnánk, csak éppen azt nem, akit Isten példánkul adott. Főként pedig mi minden komplikációt szívesebben vállalunk, mint azt az egyszerűt, amit a keresztyénség egész történetében mindenütt tudtak azok, akik jól értették az igét: követni Krisztust. A mi mostani keresztyén életünk csupa erőfeszítés. Szándékosan keressük a kom­plikációkat. Azt gondoljuk, hogy fölöttébb stílusosan, választékosán, fondorlatosán, 1 más embereket lenyűgöző módon kell ke­resztyénekké lennünk. A mai keresztyén emberek azt hiszik, hogy valami zseniáli­sat kell kitalálnlok és cselekednlök, ho^y a keresztyénséggel elő lehessen állni es hatást lehessen gyakorolni a világban. Mindez ostobaság és hitetlenség. Isten ép­pen azokkal a tényekkel, amelyek által be- folyásoltan mi a keresztyén élet és az egyházi magatartás zseniális ügyessége után vágyakozunk, tanít minket arra. hogy a kérdést a legegyszerűbben fogjuk meg. Vlsssza Jézus Krisztushoz. Az ö egyszerű, tiszta, félreérthetetlen életéhez. Jézus Krisz­tusban az Istenhívő élet nemcsak lehet­ségessé, hanem végtelenül egyszerűvé és következetessé ts lett. Jézus Krisztus úgy beszélt, ahogyan a kétszer-kettő-négy be­szél, s úgy cselekedett, ahogyan az a vi­lágos és egyszerű beszédből becsületesen következik. Az evangéliumban nincs 6emmi komplikáció és nincs semmi ügyeskedés. Krisztus a bűnök bocsánatát hirdette, ke­gyelmet osztott, irgalmasságot gyakorolt, 6zeretetet árasztott és mindenki számára segítség volt minden esetben. A mai ke­resztyén nemzedék nem azért él nehezen. maga bizonyságtételét nem azért tudja nehezen megvallanl. mert nehéz körülötte a világ, hanem azért, mert a mai keresz­tyén nemzedék nem akar egyszerűen és alázatosan abban szolgálni, amire Isten őt küldötte, vagyis amire valóban szüksége van a világnak és az emberiségnek. Az az idő következett el, amikor a legközvetle­nebb módon, a legnagyobb érdeklődéssel és a legtöbb önfeláldozással kell a világ dolgaival, az emberek gondjával-bajával foglalkoznunk. A keresztyénség akkor találja meg önmagát, ha megtalálja Urát. Ha megtalálta Urát, megtalálta helyét a világ­ban. Mire van szüksége a világnak és az em­beriségnek? Arra, hogy betöltsük Isten egyetlen törvényét. Ezt az egyház számára így fogalmazta Krisztus: »Szeresd az Is­tent teljes szívedből, teljes lelkedből és tel. . es erődből és szeresd az embert. mint önmagadat.« Higyjétek el, hogv a mai Ke­resztyén egyháznak ebben oldódik meg min­den kérdése s a törvény ilyen betöltésé­ben nyílik meg minden feladata. Szeresd Istent mindenekfelett és Istent sxeretve sxeresd embertársaidat, mint önmagádat. Azon légy. hogy előre­menjen az emberek ügye. Az egyszerű em­berek egyszerű, de szeretet hiányában még­is oly komplikált sok ügye megoldódjék. Azon légy, hogy ezen a világon minél több ember érezze magát Isten kertjében. Élvezhesse az élet szépségeit, megtapasz­talhassa a bűn bocsánatát, a békességet, az Istenflúságot, tehát a testvériséget az em­berek között. Ha keresztyén, vagy, akkor légy minden nyomorúság ellensége. Azon dolgozzál hogy a bűn e« a bűn minden következménye: a nyomor, a félelem, a veszély, a betegség, az ördög minden go­noszsága eltűnjék az életünkből. Azon légy. hogy az emberek becsületesen. irgalmas szívvel éljenek a földön és megtalálják azt, amit nekik Isten előre elkészített, — a Nem és földi boldogulást és az örökéletet, olyan komplikált a keresztyén élet keresztyén bizonyságtétel, mint ahogy sok szór gondojátok. Jézus Krisztust utánozva nem komplikált az, hanem igen egyszerű, Én mostanában egy türelmetlen Istent érzek a keresztyénség feje felett. Egy türel­metlen Istent látok, aki az egyházzal való mély^ elégedetlenségében engedi, hogy az egyház éppen abban szégyenüljön meg, ami számára a legkézzelfoghatóbb: a Krisz­tus követésének követelményeiben. Nézzé­tek, hogyan alázta meg Isten az Igaz szol- gálatát nem teljesítő egyház tekintélyét a mi korunkban. Nézzétek meg, hogyan en­ged t© át Isten a keresztyén erkölcs követe­léseit a memhívők szívébe és szájába. Ott tartunk, hogy Isten a kövekből, vagyis a nemegyházból teremt magának prófétákat a földön. Ott tartunk, hogy az egyház he­lyett egy másik népet választ ki Isten, hogy az ö, emberek Iránti Jóakarata érvényesül­jön. Ne mondjátok, hogy van Lutherünk és Kálvinunk. Istennek megvan a módja hozzá, hogy az ő akaratának új ábrázolását a-dja a világba. Isten talán ott tart, hogy unja az ő egyházának engedetlenségét. De új özönvíz nem lesz a földön. Isten türelmet' len, de mégis kegyelmes. Isten pálcát tör az engedetlenségünk felett, de mégis vár. Ennek a türelmetlen Istennek az egyház megtérésére való várakozásában van a ml egyházunk mai életének Igazi feszültsége. És ezt az igét, amit oly Jól Ismerünk, hogy »térjetek meg, mert elközelített Isten or­szága« úgy fogalmazza most -Isten: »pró­báljátok meg a mai magyar nemzedékben engedelmesen utánozni az én fiamat, Jé- -us Krisztust«. Mit tenne ma Jézus Krisztus? Továbbhír- detné a bűnök bocsánatát és az örökéletet és mindenki mellett ott állna, akinek vala­milyen szüksége van. Az egész világ Iránti mentő szeretettel küzdene az emberekért. Mit tegyen ma a keresztyén egyház? Hir­desse tovább a bűnök bocsánatát és az őrökéletet és legyen mindenki mellett, aki szükségben van s az egész világért való féltő fczeretetben küzdjön az emberekért. Testvéreim! Úgy hiszem, hogy ahhoz, amit most még mondandó vagyok. Isten igéiében és annak magyarázatában meg van teremtve a világos összefüggés. A Béke Világ­tanács tegnap délután fejezte be budapesti ülésszakát. Kiáltványt bocsátott ki a világ népeihez melyet hetven nemzet képviselői, lelkesedéssel fogadtak el. A kiáltvány meg­szavazása után az elnök ezt a kijelentést tette: »Ez most a ml szavazatunk volt erre az üzenetre. Holnap az egész világ szava­zatának pecsétje lesz rajta. Ez most a ml szavunk. Holnap az egész világé lesz.« Felolvasom most előttetek ezt a néhány mondatot, hadd legyen a ml szavunkká Is, hadd legyen a ml gyakorlati keresztyénsé- günk bátor bizonyságtételévé: »Nagy re­ménység született. Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés. Vé­get lebet vetni a vérengzésnek. Végezni le. net a hidegháborúval. Ezekben az órákban ünnepélyesen felhívjuk a népeket: követel­jék kormányaiktól, hogy tárgyaljanak és egyezzenek meg. Valamennyiünktől függ, hogy támogassunk minden olyan kezdemé­nyezést — bármely kormánytól származik Is —, amely az ellentéteknek békés úton történő megoldására Irányul. Mlndannylunk- tól függ, hogy meghiúsítsuk azok mester­kedéseit, akik akadályozzák vagy késlelte­tik a megegyezést. A béke Itt van kapuink előtt. Rajtunk áll, hogy elérjük.« így szól a Béke Világtanács Üzenete. S most azt kérdem tőletek, mi a dolgunk Krisztus- követő keresztyéneké? Ismétlem: továbbhfr- detni a bűnök bocsánatát és az örökeletet és odaállni, az emberek mellé. Kiben le­gyen több reménység, mint a keresztyének­ben? Krisztus arra tanít minket; — legyünk a leglelkesebbek az emberek felé Jóindulatú emberek között. Arra indft minket, hogy a világ minden jóakaratú emberével együtt te. remtsük meg a világon azt a helyzetet, amelyben minden ember megkaphatja Isten­től azt, amit ö minden embernek juttatni akar: az életet. Isten szerelme így vezes­sen minket a Krlsztust-követő keresztyének igaz útján. Amen. GYÜLEKEZETI HÍREK Július 5. Szentháromság után 5. Igék: d. e. Csel. 4, 31—31, Lk. 8, Liturgikus szín: zöld. LELK ÉS Z-S ZENTELÉS A Teológiai Akadémia most végzett hallgatói közül Dezséry László püspök, dr. Karner Károly teológiai tanár és Benczúr László püspöki titkár segédletével június 28-án, Szarvason Gémes István, Hrusz János és Kovács Pál lelkész­jelölteket lelkésszé szentelte. Jú­nius 30-án a Deák-téri templomban Cserháti Sándor, Sárkány Tibor és Szita István lelkészjelölteket szen­telte fel, Dr. Sólyom Jenő teológiai tanár és Benczúr László püspöki titkár segédletével. f SEGÉDLELKÉSZ-ELHELYEZÉSEK A most felszentelt segédlelkésze­ket Dezséry László püspök a kö­vetkezőképpen osztotta be: Gémes Istvánt Békéscsabára, Hrusz Jánost Szegedre, Kovács Pált Irsára, Cserháti Sándort Bpest.— Fasorba, Sárkány Tibort Pécsre. Szita István mint felszentelt lelkész továbbfolytatja tanulmányait. SEGÉDLELKÉSZ-ATHELYEZÉ8EK A most felszentelt segédlelké­szek elhelyezésével kapcsolatban Dezséry László püspök a következő segédlelkész-áthelyezéseket léptette életbe július 1-i hatállyal: Matuz László rákospalotai segéd­lelkészt az újpesti gyülekezetbe; Muntág Andor rákoskeresztúri se­gédlelkészt a zuglói egyházközségbe; Madarász István szegedi segédlel­készt a kecskeméti gyülekezetbe; Juhász Géza irsai segédlelkészt a rákospalotai gyülekezetbe; Pásztor Pál fasori segédlelkészt a rákos­keresztúri egyházközségbe; Harká­nyi László kecskeméti segédlelkészt a józsefvárosi gyülekebe; Hüvely Sándor pécsi segédlelkészt a mező­túri gyülekezetbe; Bácskai Gusztáv békéscsabai segédlelkészt a szarvasi, ótemplomi gyülekezetbe; Vámos József józsefvárosi segédlelkészt a ferencvárosi gyülekezetbe helyezte át. BUDAHEGYVIDÉK A budahegyvldéki gyülekezet ve­gyeskara június 28-án, vasárnap este tartotta évadzáró zenei áhítatát a templomban szép gyülekezet je­lenlétében. Műsorán Árokháty, dr. Gárdonyi, Hassler, Staden, Kreztzer és Viadana műveket mutatott be mély hatást keltőén. Közreműködtek Sokoray Zsolt (hegedű) és Bálint Sándor (ének). Várady Lajos espe­res előadásában a »szent muzsika« teremtő, embert formáló erejéről beszélt. Az áhítat után tartott sze- retetvendégségen dr. Kardos Jenő felügyelő beszámolt az énekkar évi Lelkésztől búcsúzott — lelkészt iktatott Kisbabot Ä szép vidéken keresztülvivő autóbuszból látható, amint a hol­nap kenyerét lengeti a szél. A Rába melletti Kisbaboton nagy a készü­lődés. Amint szombaton megérkez­tem, a paróchiára mentem. Szor­gos asszonyok, leányok forgolódnak. Holnap nagy nap lesz. Lelkésztől búcsúzik, lelkészt iktat a gyüleke­zet. A megválasztott új lelkésszel megnéztük a határt, amint a le­áldozó nap sugarai szórták aranyké­véiket a.mezőre, és a holnap, a jövő gyülekezetéről beszélgettünk. Eljött a nap. Kondulnak a haran­gok. Régen látott ilyent a falu. Ki­lenc Luther-kabátos lelkész vonult a templom felé. Elől megy a jelenben a múlt és a jövő. Ihász László, a gyülekezet 43 éven át volt lelkésze, középen Németh Károly, a győr- soproni egyházmegye esperese. Bá­rány Gyula beiktatandó lelkész. A kis templomot megtöltötte a hivek serege. Németh Károly a beiktató beszédében hatalmas bizonyságte­véssel hirdette a békesség evangé­liumát: »Béküljünk meg Istennel — egy­mással. Ez legyen a Programm. Lelkészé, gyülekezeté. Ezzel le­het menni a múltból a jelenen keresztül a jövőbe.*« A beiktatás után a jelenlevő lel­készek áldották meg egy-egy igével Kisbabot új lelkészét, Ihász László megható önvallomással búcsúzott a szószékről a gyülekezettől. »Ti tud­játok, hogy az első naptól fogva, mint viseltem magamat tiköztetek, bizonyságot tévén az Istenhez való megtérés felől.« önvallomása Krisz­tusról és az Ő erejéről tett bizony­ságot. Majd Bárány Gyula Isten Programmj át hirdette a gyülekezet felé: »A megfeszített és feltámadott Krisztus legyen az élet forrása. Az Iktatást ünnepi hangulatnak vége lesz. Jönnek a hétközna­pok. Isten programmjával jár­juk a hétköznapok béke útját, munkával, szeretettel, egyetér­téssel.« Az ünnepet emelte a gyülekezet éneke mellett Malaga Elza és Fodor Gyula szólóéneke. A díszközgyűlésen a hivek példá­san a templomban maradtak. Elő­ször Németh Károly búcsúzott Ihász Lászlótól, a gyülekezet és egyház­megye régi munkásától. A gyüleke­zet részéről Pap Imre felügyelő, az asszonyok nevében a felügyelő fele­sége, ifjúság és gyermekek búcsúz­tak, Gerencsér Zslgmond a lelkész­társai nevében búcsúzott. Ihász László hálás szeretettel köszönte meg a gyülekezet szeretetét és a sze­retet útját hangsúlyozta továbbra is. ő köszöntötte elsőnek az új lel­készt, utódját, a gyülekezet részé­ről a felügyelő és Eörl Bálintné, az ifjúság és a gyermekek köszönté­sük után virágcsokrot adtak át mindkét, lelkésznek. Megható volt, amikor mindkét lelkész megcsó­kolta Isten kicsinyeit. Gerencsér Zsigmond a lelkésztársai, a móric- hida-árpási gyülekezet nevében, Szabó Lajos a kissomlyói gyüleke­zet nevében, ahol Bárány Gyula két évig szolgált, szolgálata kezdetén. Smldéllusz Ernő, az utolsó szolgá­lati hely, Répcelak nevében, Hegy­háti János a somogy-zalai egyház­megye, az iharosberényi gyülekezet és a volt évfolyamtársak nevében köszöntötte az új lelkészt. Részt vettek még az iktatási ünnepen Szalay Sándor farádi és Baráth Jó­zsef ny. mérges! lelkészek is. Szép napja volt ez a gyülekezetnek. Amikor e sorokot írom, a szocia­lista község — Kisbabot — dolgozó kapásai indulnak dolgozni a me­zőre. Megy a munka. A gyülekezet­ben is a múltból a jelenen keresztül megy előre a munka, a szeretet és a békesség útján, Hegyháti János vasárnap. 16—18, <L u. Ézs. 43, 15—15. munkájáról, két önálló hangver-* senyröl és tíz különböző alkalmon való szerepléséről. Valamennyiök nevében köszönetüket tolmácsolta dr. Gylmessy Károlynénak, aki az énekkar szolgálatát egész éven át nagy hűséggel, hozzáértéssel és ered« ményesen vezette. CSEPEL Július 5-én, vasárnap, gyülekezeti nap lesz az egyházközségben. Dél« előtt 9 órakor a Királyerdőben igét hirdet és úrvacsorát oszt Várady Lajos esperes. Délelőtt 11 órakor a templomban igét hirdet dr. Vető La« jós püspök és lelkésszé szentel! Bodrog Miklós, Fablny Tibor, Fehér Károly, Madocsay Miklós, Pethő István, Pintér János és Zsigmondy Árpád lelkészjelölteket. Délután 8 órakor egyházzenei hangverseny ke« rétében tartják a rendes évi közgyű« lést. Az áhítaton közreműködnek Gádor Márta és Marsay Magda énekművésznők és dl Glória János. — A gyülekezet egyháztanácsa a Gyülekezeti Segély előadójává Dóczy Kálmán presbitert válasz« tóttá. BÉKÉSCSABA Békéscsabán június 14-én, vasár« nap este zenés áhitat volt, melyen a békéscsabai gyülekezeti énekkar előadta Bach: János passiójának záró kórusát és más énekkari szá« mókát. Linder László lelkész Bach praéludiumokat adott elő. Az ének­kari számokat Dedfnszky Gyuláné kísérte orgonán. A szószéki és oltári szolgálatot Dedinszky Gyula vé« gezte. MONOR Június 21-én ünnepelte a gyüleks« zet temploma felszentelésének 14, évfordulóját. A délelőtti ünnepi is« tentiszteleten Zászkaliczky Pál fóti lelkész hirdette az igét. ö tartott előadást a délutáni szeretetvendég« ségen Is, a keresztyén testvéri fel»« lősségről. A szeretetvendégségen zene- és énekszámokat és kisebb je« leneteket adtak elő, PAPA A veszprémi egyházmegye munka« közösségének két köre június 23-án Pápán és június 26-án Veszprémben tartotta ülését Halász Béla esperes elnöklete mellett. Az értekezletek behatóan megvitatták az új zsinati törvényeket és különösen részletesen foglalkoztak a »szekta«-kérdéssel. Mindkét értekezletet úrvacsora előzte meg, melynek szolgálatát Pá­pán Bácsi Sándor, Veszprémben Kovács Lajos lelkész látta el, HALÁLOZÁS Cslte Károly író, ny. takarókpénz« tári könyvelő, a Harangszó alapító munkatársa, hosszú, türelemmel hordozott betegség után, június 14-én, életének 74. évében elhúnyt. Benne Solti Károly abaújszántói lel« kész apósát gyászolja. Szlrákl György, a gyón! evangé« likus egyházközség volt másodíel« ügyelője és haláláig hű presbitere, június 27-én, 83 éves korában Gyó« non meghalt. Emléke legyen áldott, POSTALÁDA Szeretettel köszöntőm a pécsi test­véreket! Az egyik Evangélikus Elei­ben olvastam, hogy a pécsi gyülekezet tagjai számára örömet jelent, hogy részt vehetnek a szomszédsá­gukban fekvő Komló építésében. Az én szívemet is öröm töltötte el, mikor olvastam a cikket, mert annak a Komlónak, — amit ök ott építenek —, a terveit mi készítjük itt, Buda­pesten, a Tervező Vállalatunknál. Emlékszem, milyen izgalmas fel­adat volt számomra, egy régi tér­képbe átszerkesztgetnl új rajzokból az új épületeket. Mikor megkaptam a munkát, szívemben odafordultam Is­tenhez és mondtam: »látod, nehéz a feladat, de kérlek, segíts, hogy jól, gyorsan, mindenki örömére tudjam el­készíteni*. Es 0 olt is segített. Drága élmény vo'.t látni, amint azokra a he­lyekre, ahol a térképen eddig csak rétvonalak, vagy egyhangú sárga lot­tók voltok, egymásután kerülnek a kedves kis lakóházak, hatalmas iroda­épületek, bölcsődék, óvódák, orvosi rendelők stb. Arra is emlékszem, mi­kor a villanyvezetéket húzkodtuk egy­szer késő estig, mert már itt volt a határidő. De megérte, hogy ne kell­jen a komlói gyerekeknek majd hosz- szá téli estéken sötét utcákon félve hazabotorkálni, hanem szép utcai lámpák erős fénye mutassa az utát nekik hazafelé. Isten gazdag áldását kívánom a pécsi dolgozók munkájára és család­juk, s gyülekezetük egész életére is. J. M. műszaki szerkesztő i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom