Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-12-20 / 51-52. szám

á

' j

EVANOéllKOS ÉtET

KEMÉNY LAJOS PESTI ESPERES MEGHALT

Kemény Lajost 1953. december 14-én délután 3 óraikor terme te a Pesti Egyházközség és a Pesti Egyházme- fgye a rákoskeresztúri üjközteine oben. Temetésén csaknem az egész buda- TRstl; leikészi kar részt , vett a hívek

nek és a békének prédikátora. Az ö igehirdetése nyomán keletkezett az az ének is, amelyet most a mi budapesti egyházi énekkarunk a koporsójánál énekelt; s mellyel ugyanez az énekkar ki tudja hány száz, vagy hány ezer budapesti evangélikust kísért el utolsó útjára a budapesti temetőkben: »Kezedre bízom telkemet, Te váltasz meg hűséges Isten.« Ez az ige, mely- bőt ez az ének iratolt, Kemény Lajos egész életére jellemző és á fogja egész magatartását és szolgálatát. Isten kezére bízta magát, a mi Megváltónknak, hűséges Istenünknek kezére. Hálát adunk azért, hogy szinte élete utolsó percéig hűségesen és engedelmesen hirdette közöl ünk Isten igéjét, és tett ezzel mások buzdítójává, bá- toritójává s az engedelmességben erősítőjévé.

Kemény Lajos hűséges lelkipásztor is volt. Isten neki a békességszerzés ajándékát adta. A szív békéjét, mely annyi embert vezetett jóra. Is'en különösen megáldotta őt azzal, hogy lelkipászlorkodás közben elsősorban az elhagyottakhoz, meg'ört szívűek- hez, vigasztalást keresőkhöz, üldözöttekhez, megriadt lelkű emberekhez szólhasson. Szerette az embereket s é viével példázta a mi Urunk pásztori szeretetét az emberek iránt. Együtt élt az emberekkel. A lelkészek között az elsők között tájékozódott mindig a történelem forduta'ai ideién. Nemcsak egyes embereknek, hanem* az egész közegyháznak szolgált ugyanebből a leíkipász'ori szívből. Ahol a dolgok elakadtak, ahol problémák feszültek, sokszor jelentette Kemény Lajos a kiutat, a megoldást, a segítséget. Lelkipásztor volt az egyházi közigazgatásban és az egyház hivatalos ügyeinek intézése közben Is. A szív békéjével szolgált az egész egyháznak.

De emlékezzünk meg arról is, hogy Kemény Lajos nagy volt, mint ember. Isién őt sokszor és sokféleképpen próbálta. A legmélyebb emberi szenvedések között szilárdan állott és hűséggel végezte szolgálatát. Egyik fia elesett a világháborúban, másik fia messzesodródott a történelmi változások között. Szolgálatában lelkészi pályáján is sokféleképpen próbálta Isten. De békében tudott élni akkor is, amikor szívében és agyában hányódott

és tusakodott Isten színe előtt. Az engedelmességben mutatott példát mindannyiunknak. Isten a szenvedések és megpróbáltatások próbáival alázta meg öt, hogy hitét és szolgálatát tisztítsa. Embersége persze szoros összefüggésben van igehirdetői és tctkipr-szlori szolgálatával. Emberséges ileikészi munkát végzett, az emberért való és az embert segítő igehirdetést és lelkipásztorkodást. Saját borsához pedig ugyanebből a szolgálatból merítette az erőt.

Mindehhez pedig felolvasott Szentigénk adja a keretet és az indokolást. Isten csodálatos ígérete bontakozik ki ebből az, igéből. Kemény Lajosnak — és tegyük hozzá reménységgel, minekünk is — mindez visszafizettetik az igazak feltámadásakor. Visszafizettetik akkorI Mert így tesz Isten Kemény Lajossal. Egész életében ígérte néki a jutalmat, de az igazi jutalmat az örökéletre tartogatta vissza. Visz- szafize'és nélkül dolgozott Kemény Lajos, mert Isten őt végtelen szerétéből örökéletre akarta veze'ni. Futtatta őt az örökélet koronájáért, ahogyan mindannyiunknak ott ígéri a végső jutalmat. Csak az engedetlen és hűtlen szolgálatért, az önző emberi munkáért várhat az ember földi jutalmat és gondolhat arra, hogy az örökélet ju'alma nem is fontos. Nekünk az örökélet jutalma igértetett meg. Néki is. akif temetünk.

Az ige másik fele pedig magyarázat és indokolás ehhez az Isteni Ígérethez. Olvassuk így ezt az igétI »Visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor, ugyanis boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.« Kemény Lajos ette a kenyeret Isten országában. $tte Isten igéjének drága kenyerét, magának Jézus Krisztusnak tes ét. Állandó naponkénti bib- liaolvasö volt, a biblia állandó tanulmányozója , Magam is tanúja vagyok, hogyan kereste a biblia üzeneteit és hogyan kereste a biblia még- jobb megértésének ú'ját. Nemcsak a gyülekezetért ette Isten kenyerét, hanem sajá'.maga táplálására. Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országáért. Testvérekt Legyünk ebben a reménységben szilárdak és erősek. Mindenki boldog, aki eszi ugyanezt a kenyeret• Boldogok a bibltaolvasók, az ige tanulmányozói, Isten igéjének hallgatói és megtartói! Ez a hit élteti az evangélikus egyházat. Es ebben a hitben temetjük az evangélikus egyház halálig hü lelkipásztorát. Könyörögjünk az ő üdvösségéért és mindany- nyiunk megvigasz:al'atásáért az igéből, melyben Isten hatalma van minden hívőnek üdvösségére. Amen.«

A szertartás után a hatalmas gyászoló gyülekezet együtt imádikozita a Miatyánkot, majd megindult a menet a sír felé. Dezséry László püspök mellett Blázy Lajos, a pesti egyházmegye espereshelyettese és Gyöngyösi Vilmos, a pesti egyházközség igazgató-lelkésze, utánuk a Luther-kabá- tos lelkészek hosszú sora, a pesti egyház presbiterei, Dr. Vető Lajos püspök, Szimonidesz Lajos protestáns tábori püspök s a református egyház képviseletében Kiss Roland zsinati és konventi elnök, valamint Fekete Sándor, Belső-budapesti esperes. A sírnál Gyöngyösi Vilmos igazgató-'e1- kész végezte az egyházi szertartást, majd Plechschmidt Jenő, a Deák-téri egyházközség felügyelője és dr. Göitche Ervin, a Pesti Egyházmegye felügyelője mondott beszédet.

Kiemelte, hogy Kemény Lajos 30 esztendeje budapesti paróchus és a gyülekezetek bizalmából négy cikluson keresztül volt az egyházmegye eepeA szlovák evangélikus egyh^ ^ egyetemes közgyűlése Kassádig©

1953. december 8-án reggel összeült Kassán a Szlovák Evangélikus Egyház Lelkészegyesülete, amelyen Ctibor Ján Handzo eperjesi esperes, püspökhelyettes, az Egyesület al- elnöke elnökölt. Az ünnepségen részt vett a magyar evangélikus egyház küldöttsége is. Handzo esperes üdvözölte a magyar küldöttséget, külön is a díszdoktorrá avatás alkalmából. Többek között a következőket mondta:

•»Valahol olvastam, hogy egy tábori néptörzsnek az a köszöntése, hogy találkozáskor az emberek egymásra mosolyognak és ennyit mondanak: »Látlak«. így mosolyog most a szlovákiai evangélikus egyház a magyar küldöttség tagjaira és a Magyarországi Evangélikus Egyházra: •»Látlak«. Láttuk egymást, látták a magyarok a szlovák evangélikus egyház vezetőit Magyarországon és látták a szlovákiai evangélikusok a magyar egyház vezetőit Csehszlovákiában.

Láttuk és megszerettük egymást s mély bizalommal vagyunk egyházaink további széttörhetetlen barátsága reménységében egymás iránt.«

Az üdvözlésre Dezséry László püspök válaszolt.

»Vágyódtunk egymás után — mondotta a többi között —, mint ahogy a Szentírásban az apostolokról, Krisztus igehirdetőiről olvassuk ezt.

Ez a vágyakozásunk beteljesedett s a két egyház baráti találkozása, hosszú, elrontott történeti időszak után rendkívül jelentős egyházi ünnepeken megtörtént.

Isten áldását kívánjuk erre a találkozásra, melyből mindkét népnek és mindkét nép egyházának gyümölcsöket kell kapnia.«

A püspök ezután részletesen ismertette a Szlovák Lelkészegyesület előtt a Magyarországi Evangélikus Egyház leikészi munkaközösségeinek munkáját és munkamódszereit. Az ismertetést nagy figyelemmel hallgatta a nagy létszámú lelkészgyűlés.

A lelkészgyűlést Andrej Zsiák egyetemes felügyelő üdvözölte, majd Stefán Malicsek, a szlovák Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője a nemzetközi békeharc helyzetét vázolta és kijelentette, hogy a Csehszlovák Köztársaság bizalommal van az evangélikus egyház lelkészei iránt, akik ebben a harcban lelkesen vesznek részt s különösen a Lelkészegyesület iránt, amelyben tömörült evangélikus lelkészek sikeres harcot folytattak és jó mu »kát végez-«

tek a békéért.

Iván Koleszár, a Lelkészegyesület elnöke tartotta meg munkajelenté« sét, majd a Lelkészegyesület új tisztikart választott, a többi között Ján Chadaba egyetemes püspököt választotta az egyesület elnökévé; Iván Koleszár eddigi elnököt pedig ügyvezetőelnökké.

A Lelkészegyesületi ülés után Apdrej Zsiák egyetemes felügyelő beszédével nyitották meg a Szlovákiai Evangélikus Egyház rendes évi közgyűlését, melynek középpontjában Ján Chabada egyetemes püspök négyórás jelentése állott, amelyet a két egyházkerületi jelentés egészített ki Andrej’ Ludovit Katina nyugati püspök és Ctibor Ján Handzo keleti püspöki adminisztáror előadásában.

Magyar részről dr. Vető Lajos püspök ‘mondott beszédet az egyetemes közgyűlésen. A szeretetről beszélt, mely az egyházat élteti s mely felülről való. Ennek a szeretetnek hatalmából találkozott a két egyház. »Isten szeretete megmutatkozott a két nép és a két egyház legutóbbi történeti korszakában mindannyiunk iránt. Ez az isteni szeretet változtatta meg körülöttünk és bennünk egyházaink egymás iránti viszonyát.

Nem lehet megváltoztatni azt a tényt, hogy hosszú történelmi korszakon keresztül rosszban voltunk, de azt a tényt sem lehet megváltoztatni, hogy Isten ezt most jórafordította és ez a rosszviszony most megváltozott. Mi itt magyar részről szeretetet mutattunk szlovákiai testvéreink iránt és itt szeretetet tapasztaltunk. Maradjunk meg ebben a szeretetben.

Ez a szeretet Krisztus parancsolatának való engedelmeskedés. Krisztus számára a szeretet szenvedés formájában adatott az Atyától. Mi is hordozzuk el egymást szeretetben, felejtsük el a múltat, ismerjük el egymást és tárjuk fel a szeretet forrásait egyházaink és népeink között. Ebben a szeretetben végezzük tovább a békéért való küzdelmet is# hiszen ez a szeretet az egész emberiság iránt kötelező a számunkra. Egyházi gyűlésen vagyunk, tehát jól értjük egymást.«

Dr. Vető Lajos beszédét az egyetemes közgyűlés nagy lelkesedéssel tapsolta. ~~r

A közgyűlésen a rendes tárgy- sorozaton kívül Ján Kmety osztály- vezető, Juraj Czymorek sziléziai evangélikus püspök és Varga Imre szlovákiai református püspök mondott még üdvözlő szavakat.

rese. »Ez a bizalom általános volt, őszin'e és igazságos. Ez alatt a hosz- szú idő alattt az evangélium éltető tüzét hordozta közöttünk és szakadatlanul ügyelt arra, hogy nagyon vigyázzunk a mi világosságunkra. Erről minden gyülekezeti hivő bizonyságot tehet ebben az órában is.«

»Ö volt az a bölcs lelkipásztor, akire az evangélikus egyházegyetem mindig számíthatott s aki szilárd és megrendíthet etlen tényezője volt a köz- egyháznak Budapesten.« »Nem szédült meg a magas polcon, de nem is félt Magával szemben Is igazságos, mértéktartó és alázatos volt.« »Kemény Lajos soha nem szakadt et a hívektől, mlindig a gyakorlati életben mozgott. Meghallgatta a kéréseket, mindenkin segíteni akart, diakóniai munkája áldásos volt Tapasztalta, hogy sok a

bún a világban, hogy minden bűn forrása a hitetlenség, az Istentől való elpártolás. Nem ismert befejezett, tökéletes keresztyéneket, nem ismert bűntelen embert. Becsű Vés lelkipásztor volt, nem bántotta meg mások hitét, pozitív harcot vívott az életre- halálra szóló hitért és nem a hitetlenség ellen harcolt negatív irányban.«

Dr. Göttche Ervin így búcsúzott az ősz lelkipásztortól: »Az igaznak emlékezete áldott! Erős vár a mi Is- tenünkl«

S az ezernyi tömeg hitvailásszeríien mondott rá: »Erős vár a mi Istenünk!«

A Lwtheránia Énekkar ezután az ősi zsoltárt énekelte:

»Nincs már szívem félelmére, Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Ml lehet a holtak porából.«

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1953. december 24-én, Szenteste

Deák-tér d. u. 6, d. u. Vsl2.

— Fasor d. u. 7, d: u. Vj12. — tíllői- út 24. d. u. 5. — Rákóczi-út d. u. 5.

— Karácsony S.-u. d. u. 5. — Thaly K.-u. 28. d. u. 6, d. u. V2I2..— Kőbánya d. u. 5, d. u. V2I2. — Zugló d. u. 6. — Fóti-út d. u. 7 (úrv.). — Váci- út d. u. 7 (úrv.). — Rákospalota d.,u.

6.— Cinkota éjfél. — Pestlőrinc d. u. 4. — Pesterzsébet d. u. 7.

1953. december 21-én, hétfőn este 8 órakor a Deák-téri templomban a

LUTHERANIA előadja

J. S. BACH:

KARÁCSONYI ORATÓRIUM

" ' c. művét.

Közreműködnek:

a Lntheránia Ének- és Zenekar Weltler Jenő vezényletével,

M. Molnár Éva (szoprán-szóló), Máthé Jolán (alt-szóló),

ITatiAev /

Bécsikapu-tér d. u. 5, d. u. V2I2 — Óbuda d. u. 5. — XII., Tarcsay V.-u. 11. d. u. 5. — Kelenföld d. u. 5

(úrv.), éjfél. — Csepel d. u. 6. — Csillaghegy d. u. 5.

Budapesten, 1953. december 25-én, Karácsony I. napján Deák-tér d. e. 9 Zay László, d. e. 11 (úrv.) D. Dezséry László, d. u. 4 (német) Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Zay László — Fasor d. e. V210 Cserháti Sándor, d. e. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Cserháti Sándor. — Dózsa Gy.-út 7. d. e. V2IO Gyöngyösi Vilmos. — Ullői-út 24. d. e. V2IO, d. e. 11 (úrv.). — Rákóczi-út 57/b. d. e. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., d. e. s/412 (úrv.). — Karácsony S.-u. d. e. 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28, d. e. V2IO Vámos József, d. e. 11 (úrv.) Bonnyai Sándor, d. u. 6 Vámos József. — Kőbánya d. e. 7210 (úrv.) Koren Emil. — Simor-u. d. u. 7<12 (úrv.) Koren Emil. — Utász-u. d. e. 7» 12 (úrv.), Hafenscher Károly. — Zngló d. e. 9. Scholz László, d. e. 11 (úrv.) Scholz László, d. u. 6 Mun- tág Andor. — Gyarmat-u. 14. d. e. 7210 (úrv.) Muntág Andor. — Rákosfalva d. u. 5 (úrv.) Scholz László. — Fóti-út d. e. 11 (úrv.) Gádor András, d, u, 7. Rimár Jm^^^^Václ-útcLe.

László. — Vas-u. 2/c. d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Rákospalota, MÄV- telep d. e. 8 (úrv.) Juhász Géza. — Rp. Nagytemplom d. e. 10 (úrv.) Kökény Elek. — Rp. Kistemplom d. u. 3 Kökény Elek. — Pestújhely d. e.

10 (úrv.) Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr d. e. 7,11 (úrv.) — Rákoshegy d. e. 9. — Rákosliget d. e. 10. — Rákoscsaba d. e. 9. Békés József,

d. u. 727 Békés József. — Cinkota d.

e. 9 (gyerm.), d. e. 10 (úrv.) Blat- niczky Jenő, d. u. 723 Blatniczky Jenő. — Kerepes-Klstarcsa d. e. 7410 (úrv.) Trajtler Gábor. — Mátyásföld d. e. 72I2 (úrv.) Trajtler Gábor. — Árpádföld d. u. 5 (úrv.) Blatniczky Jenő. — Szilasllget d. u. 3 (úrv.) Trajtler Gábor. — Pestlőrinc d. e.

11 (úrv.) Sokoray Károly, d. u. 4 Sokoray Károly. — Pesterzsébet d. e. 10 (úrv.) Bencze Imre. — Soroksár- Üjtelep d. e. 720 (úrv.) Benes Miklós dr. — Kispest d. e. 10 (úrv.) Nand- rássy Elek, d. u. 3. — Wekerle-telep d. e. 8 (úrv.) Tomcsányi László. — Rákosszentmihály d. e. 7*11 (úrv.), d. u. 5.

Bécsikapu-tér d. e. 9 Várady Lajos, d. e. 11 dr. Vető Lajos, d. u. 7 Sréter Ferenc. — Toroezkó-tér d. e. 8 Sréter Ferenc. — Öbuda d. e. 10 TCíYmióthv T,aios. d. u. 5 Komkeszi d. e. l/29. — Szabadsághegy, Diana-út 17. d. e. 7s9 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkészképző Intézet d. e. 10 Friedrich Lajos. — Kelenföld d. e. 8 (úrv.), d. e. 11 (úrv.), d. u. 5. — Németvölgyi-út 138. d. e. 729 (úrv.), d. e. 9. — Csepel d. e. 11 (úrv.) Galáth György, d. u. 6 (úrv.) Galáth György. — Budafok d. e. 10.

— Nagytétény d. e. 720. — Kelen- völgy d. e. 9. — Albertfalva d. e. 72Ü. — Csillaghegy d. e. 7210 (úrv.) Kaposvári Vilmos.

Budapesten, 1953. december 26-án, Karácsony II. napján

Deák-tér délelőtt 9, d. e. 11 (úrvacsora), dr. Pálfy Miklós, délután 6. — Fasor d. e. 7210, d. e. 11

(úrv.), d. u. 6. — t)llől-út d. e. 7210 (úrv.), d. e. 11. — Rákóczi-út d. e. 8/412 (úrv.). — Karácsony S.-u. d. e.

10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. d. e. 11 (úrv.), d. u. 6. — Kőbánya d. e. 72IO (úrv.) — Simor-u. d. e. 7412 (úrv.).

— Utász-u. d. e. 7« 12 (úrv.). — Zugló d. e. 11 (úrv.), d. u. 6. — Gyarmat-u. 14. d. e. V2IO (úrv.). — Fóti-út d. e.

11 (úrv.), d. u. 7. — Váci-út d. e. 8 (úrv.), d. u. 4. — Újpest d. e. 10 (úrv.). — Dunakeszi d. e. 9 (úrv.). — Vas-u. 2/c. d. e. 11. — Rákospalota MÁV-teiep d. e. 8. — Rp. Nagytempu. 723. <— Kerepes-Kistarcsa d. e. V4IO (úrv.) — Mátyásföld d. e. 72I2 (úrv.). — Pestlőrinc d. e. 11 (úrv.), d. u. 4. — restimre d. e. 10 (úrv.) — Pesterzsébet d. e. 10 (úrv.), d. u. 6. Ifjúsági szeretetvendégség. — Kis-, pest d. e. 10 (úrv.). Wekerletelea d. e. 8. — Rákosszentmihály d. e.' 'Áll (úrv.), d. u. 5.

Bécsikapu-tér d. e. 9, d. e. 11, d. u. 7. Egyházzenei áhítat. — To- roczkó-tér d. e. 8. — öbuda d. e. 10 (úrv.), d. u. 5. — XII., Tarcsay V.-u. 11. d. e. 9, d. e. 11, d. u. 7. — Hűvösvölgy, Le'készképző Intézet d. e. 10,

— Kelenföld d. e. 8, d. e. 11 (úrv.); d. u. 5. Németvölgyi-út 138, d. e. 9.

— Csepel d. e. 11 (úrv.), d. u. 6. — Csillaghegy d. e. 7210 (úrv.).

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskln-ü. 12. Telefon: 142 074

Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest. III.. Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak:

Egy hóra S— Ft negyedévre 15.— Pt, félévre 30.— Ft egész évre 60.— M

Csekkszámla: 20.412—'VIII. Engedélyezési és terjesztési szám:

M. E. III. *B 70.336/194!

A Pesti Egyházközségnek, a Pesti EgTházme&yének s az egész országos egyháznak mély gyásza van. Meghalt'' Kemény Lajos zsinati atya, esperes. Deák-téri lelkész. Rövid szenvedés \ntán 1953- december 10-én a Pétcrffy Sándor-utcai kórházban adta vissza \életét Teremtőjének és Urának, Akit mindvégig szolgált. '

Kemény Lajos 1883. június 22-én született Makón. Apja evangélikus lelkész volt. A rimaszombati közös protest^”8. főgimnáziumban végezte i középiskolai tanulmányait és az eperjesi teo?®B*án szerzett oklevelet. Dr. Scholz Gusztáv bányakerületi püspök avatja lelkésszé 1908. október . 19-én. Budapesten volt vallástanár. 1923. dect'moer “-án iktatták a Bpest fasori lelkészi állásba. 1925. óta a Pesti EpTházközség igazgató-lelkésze volt. 1932. óta a Budapesti Egyházmegye, !maM a Pesti Egyházmegye esperese. 44 éves boldog házasságából négy I f*a született.

Kemény Lajos a legidősebb budapesti lelkipásztor, túl hetvenedik esz- < tendején, mindvégig szolgálatban állott, szár*108 országos és egyéb egyházi testület tagja volt. Az 1934—37-es zsinat gí«dája volt, jelenleg is zsinatunk tagja. A Déli Evangélikus Egyházkerület tanácsának tagja./ Áldott legyen emlékezete! ej

í . *

* ,

ezres ömegével ,'íí^yütt. A szabadtéri ravaí'c tnál D.ézséry László püspök hirdé; az/^gét» Igehirdetése egyben Kemény 1-íajos lelkészi szolgálatának egyházji/tnéltatáea is. Dezséry püspök igehirdetése így hangzott:

Alapige: Lukács 14,14—15. /

»Es boldog leszel, mlvet ftiogy nem fizettetik vissza néked; mert t-ajd visszafizettetik nékeáí az igazak feltámadásakor. Hallván pedig eeket- egy azok közül, akik ö vele együtt ülnek vala, monda néki: Boilog az, akt eszik kenyérét az- Isten országában.«

Gyászoló keresztyén Gyülekezeti

Tes.véreim az ür Jézus KrisztusbanI

A 70 esztendős Kemény Lajost temetjük. A Pesti Egyházmegye esperesét, a Pes'i Egyházközség lelkészét, a legidősebb budapesti lelkipásztort, aki szinte az összes budapesti lelkész beiktató papja volt, taná- cso'.ónkat és édesapánkat. Kemény Lajos nagy ember volt. Nagy lélek. A jelzőt úgy értem, ahogyan azt Isten igéje megengedi nekünk. Kemény Lajos'a’ászállott Ura előtt, hogy előttünk felmagasodjék, mint a \ mi Urunk szolgája. Hál-érben maradt az ür színe előtt, hogy a mi Urunk hozza előtérbe az ő szolgálatú'. Hosz- szú évtizedeken keresztül nem volt jelentős egyházi kezdeményezés, megmozdulás, jelentős egyházi testület, vagy tanácskozás, amelyben részt nem vett volna, vagy amelyben nem számítottak volna a jelenlétére és a tanácsaira. Békés időkben, a második világháború élő t, a világháború alatt és a felszabadulás óta egyaránt az egész országos egyháznak szolgáló evangélikus lelkész volt. En magam is az ő keze alatt és az, ő.lelktr\------pászTvir Szava nyUmdri kezdtem lelkészt

sz

olgálatomat és még sokan azok közül, akik most itt állnak Luther-kabát- ban koporsója előtt, hogy tiszteletet adjanak neki. Alig lehet budapesti lelkész, akinek éleiében ne szolgált volna ő is józan és használha'ó tanáccsal, békí'őleg vagy élete és.szolgálata valamilyen megtorpanása idején. Hány lelkészt állított ő talpra a békesség szerzésnek azzal a telkipásztori erejével, amely néki sajá'ja volt.

Isten irárvti hálával gondolunk elsősorban az igehirdetésére. Kemény Lajos azok közé a lelkészek közé tartozott, akiknek Isten újra és újra meg tudta újítani igehirdetését tartalmilag és formailag egyaránt. Isten Szent- leikének minden áldott fuvallatára megmozdult a szive. Isten Szentleikének szele öt mindig az elsők között érte. Az a lelkész volt, aki. igehirdetését halála napjáig javítgatta s az igehirdetést szolgálata középpontjának tekintette. Az ő igehirdetése nyomán jutottak hitre sokan Budapesten és maradtak meg a hitben sokan a budapesti hívek közül. Csendes szavú, engedelmes igehirdető volt, a szív-