Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-12-06 / 49. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. DECEMBER 6, „Boldogok a békességre igyekezők“ Nincs keresztyén ember, aki ne zárná szívébe J.ézus Krisztus Hegyi Beszédének ezeket a drága szavait. Oly sokat hallottuk és olvastuk, hogy kitörölhetetlenül belevésődött emlékezetünkbe. De valljuk meg, hogy sokszor megszegényítettük ennek az igének az értelmét, amikor úgy értettük, hogy itt csupán az egyéni viszonylatban fennálló békétlenség megszüntetéséről van szó, egyik embernek a másikkal való kibéküléséről. De ha csak így magyarázzuk az ige értelmét, akkor megfosztjuk Jézus szavát attól a világot átfogó mérettől, amely az ő egész érettünk való szolgálatának jellemzője. Hiszen Jézus Krisztus nemcsak egy szűk körnek, hanem az egész világnak a Megváltója. Amint a tenger minden alkatrésze benne van egyetlen cseppben, úgy ebben az igében is tükröződik a teljes Szentírás békét sugárzó tanítása. A Szentíráshoz való hűség készteti a békéhez való hűségre a világ- keresztyénség minden igazán hívő emberét. Az igéhez való engedelmesség jegyében születnek meg a különböző egyházak béke .Melletti nyilatkozatai. Ennek a magatartásnak a következményeként lépett a Béke-Világtanács bécsi ülésszakának november 26-i ülésén a szónoki emelvényre Nyikoláj metropolita ezzel a felhívással: »Felszólítom a keresztyéneket és minden vallás híveit: Legyünk egységesek a béke szent ügyében, a béke ellenségeivel szemben vívott szent harcban!« A béke megvédésének hatalmas —egységesítő ereje Van. Senki sincs, aki kivonhatná magát a világhelyzet következményei alól. Így egyesülünk mindnyájan a béke megvédésének célja alatt. Béke a világon! Ezt követelik evangélikusok, protestánsok, pravoszlávok, katolikusok, zsidók, mohamedánok. Béke a világon! Ezt követelik akár fehérek, akár feketék, akár németek, akár koreaiak. Béke a világon! Ezt követelik az egyszerű emberek, akármilyen világnézethez, vagy irányzathoz tartozzanak is. A Béke-Világtanács bécsi felhívása a legkülönbözőbb embereknek és népeknek az álláspontját foglalja össze, amikor így szól azokhoz a szervezetekhez és személyiségekhez, akik a nemzetközi feszültség enyhülését kívánják.: »A koreai fegyverszünet az évek óta aggódó világnak meghozta a reményt, hogy végül csökken a feszültség a nagyhatalmak között. Mégis a megkezdett tárgyalások újabb akadályokba ütköznek. A világbéke szempontjából életbevágóan fontos, más kérdésekben is nehéznek bizonyul a megegyezés. De a népek a nemzetközi feszültség enyhülését kívánják. A nemzetközi feszültséget kísérő gazdasági nehézségek és politikai nyomások a népek számára mind elviselhetetlenebbé válnak. Az a véleményünk, hogy ki lehetne emelni a világot ebből az állapotból. Immár minden országban különböző politikai és társadami erők küzdenek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Mind több tudós, vallási és politikai személyiség ítéli el a tömegpusztító fegyverek használatát. A közvéleményt mind jobban nyugtalanítja a különböző fegyverzetek növekvő felhalmozása. Minden józan ember megállapíthatja, hogy nem lehet rendezni a fontos világpolitikai kérdéseket, nem lehet biztosítani a megkötött egyezmények teljes érvényességét a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül. A nyugateurópai országok többségében mértékadó személyiségek szállnak síkra — minden politikai pártból — a nagy nyilvánosság előtt a némát militarizmus feltámasztása ellen, bármilyen formában történjen is az. Ilyen körülmények között úgy véljük, hogy össze kell hangolni mindazoknak a szervezeteknek és személyiségeknek az erőfeszítéseit, akik a nemzetközi feszültség enyhülését akarják. A Béke-Világtanács 1953. november 28-án elfogadott határozata kifejti álláspontunkat ezzel kapcsolatban. Szükségessé válik egy olyan találkozó tervszerű előkészítése, amely lehetővé teszi majd minden szempont szabad feltárását és a lehetséges megoldások megvizsgálását. Egy ilyen jellegű világtalálkozó rövid időn belül való megtartása a nemzetközi feszültség enyhítésének fontos tényezője lenne.<c Az egész világon folyó bókeharc termékeny talajra talál a keresz- tyénség tanításában, amely hatalmas erővel emeli ki Urának, Jézus Krisztusnak a felebaráti szeretetről szóló szavát. Mi keresztyének, Jézus Krisztus igéjével felvértezve csatlakozunk a világ minden jóakairatú emberének békeszándékához s azok között vagyunk, akik szívük minden dobbanásával munkálkodnak a nemzetközi feszültség enyhülésén. Erre hitbeli meggyőződésünk kényszerít, mert mi mindnyájan a sze- retetef és a békét tartjuk az emberi együttélés legfőbb kincsének. Ezért érvényt kell szereznünk a szeretetnek és a békének az egész emberiséget és a nemzetközi kérdéseket illető ügyekben is. Mi keresztyének, valljuk a békének mérhetetlen erkölcsi fölényét 'a háborús mesterkedésekkel szemben! Hiszünk az erkölcsi igazságnak és a békéméit a győzelmében! Mindem erőnket megfeszítve dolgozunk és küzdünk az emberiség drága kincsének, a világbékének a megőrzéséért! O. Készülj az ige hallgatására! Advent 2. vasárnapja. Jak. 5:5—10. Sohasem szabad elfelejteni, hogy Az, Aki a ma ádventjében kegyelemmel közeledik felénk, ugyanakkor bíró is. Ez nagy felelősséget helyez minden új életben járó keresztyén emberre. Nem lehet akárhogy keresztyénként élni. A keresztyén élet egyik alapvonása a béketürés. Nem a saját erőnkből származó békelürésröt van itt szó — mert azzal aligha dicsekedhetünk — hanem a felülről kapott béketürésről. Igénkben szereplő béketűrés az egész életünkre kiterjed. A békelíírő szív türelme nem lázong, nem torpan meg az akadályok előtt, nem ismer egészen reménytelen helyzeteket, mert az élet legsötétebb mélységeiben is lát segítséget, tud kivezető útról: bűn mellett tud bűnbocsánatról, halál mellett feltámadásról, tud Istenről, akinél minden lehetséges, tud elődökről: prófétákról, Istennek olyan szent embereiről, akik győzelmesen járták a béketűrés útját. Másrészt a keresztyén élet nemcsak önmaga számára kéri és gyakorolja a türelem útján való járást, hanem végtelenül békelűrő a felebarátjához való viszonyában is. (Mindig a felebaráthoz való viszonyulásunkban vizsgázunk/) »Ne sóhajtozzatok egymás ellenig Panaszkodással, haragoskodással, a más'ik bosszantásával pedig át meg át van szőve mind egyéni, mind családi, mind gyülekezeti életünk. Ha Isten lenne, ezt és ezt nem engedné meg életemben, családomban, gyülekezetemben — a jótismert szólam. Ugye magadra ismersz? Az ilyen hang egyrészt nem építő, másrészt Isten ítéletét vonja maga után. A mi dolgunk Krisztus türelmének, béketüréséneh a megélése. Bizony kell, hogy szívünk ezen a téren is megtisztíttassék és kegyelemmel erősíttessék meg! Ifj. Lábossá Lajos Egyházunk küldöttsége elutazott a szlovákiai evangélikus egyház megBátogatására November 28-án indult el dr. Vető Lajos püspök, Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai dékán és Mekis Ádám békéscsabai esperes, a magyar evangélikus egyház küldöttsége, hogy a szlovákiai evangélikus egyház meghívásának eleget téve, meglátogassák az ottani gyülekezeteket és részt vegyenek az egyházi élet kiemelkedő eseményeiben. A pozsonyi evangélikus teológiai fakultás diszdoktorrá avatja dr. Vető Lajos cs Dezséry László püspököket. Az elindulás előtt, a Nyugati pályaudvaron, lelkészek gyűrűje vette körül egyházunk küldöttségét. A legfőbb beszédtéma természetesen a szlovákiai út. Megkértük egyházunk küldöttségének tagjait, hogy út- jukkal kapcsolatban nyilatkozzanak lapunk olvasói számára. DR. VETŐ LAJOS PÜSPÖK a következőket mondotta: »Mikor legutóbbi külföldi utam alkalmával Drezdából hazafelé jövet Pozsonyban kiszálltam, Katina, szlovákiai evangélikus püspök azt mondta, hogy az egész evangélikus egyház a legnagyobb érdeklődéssel és szeretettel várja a magyar evangélikus egyház küldöttségét. Ugyanezzel az érdeklődéssel és szeretettel megyünk mi most Szlovákiába, mint ismerősök az ismerősökhöz, mint barátok a barátokhoz és mint Krisztusban testvérek a hittestvérekhez. Mostani látogatásunk tulajdonképpen egyik szeme a múltbeli és. jövőbeli kapcsolataink láncának. Az 1950-es luhacsovicei nagy egyházi békegyűléstől kezdve, a Lutheránus Világszövetségnek a svédországi Lund- ban tartott konferenciáján való együttműködésünkön át mostani útunkig a testvéri kapcsolatok egész sora fűz egybe bennünket. Azzal a reménységgel indulunk, ei, . hogy az egyházaink és népeink közötti kapcsolat tovább fog mélyülni s még szorosabban haladhatunk együtt a világbékéért való szolgálatunkban.« DEZSÉRY LÁSZLÓ PÜSPÖK: »Nagy, testvéri örömmel készülünk a szlovákiai evangélikus egyház meglátogatására. Ezzel az úttal viszonozzuk a szlovák küldöttség nálunk végzett tavaszi látogatását. Ütünk kiemelkedő mozzanata lesz pozsonyi szolgálatunk, ahol Vető Lajos püspöktársammal mindketten prédikálunk vasárnap a pozsonyi templomban magyar nyelven, szlovák tolmácsolással. Ütünk további jelentős eseményei a következők lesznek: a pozsonyi evangélikus teológiai fakultás dísz- doktorrá avatja a magyar evangélikus püspököket, részt veszünk Krcsméry Gyula új, kassai evangélikus püspök szentelésén, valamint a szlovákiai evangélikus egyház egyetemes közgyűlésén, egyházkerülpti lelkészértekezleten előadással szolgálunk s meglátogatunk számos ki- sebb-nagyobb gyülekezetei. Mindez nagy alkalmat nyújt arra, hogy szépen kifejezzük testvéri együttérzésünket és együttmunkálkcdásunkat a szlovákiai egyháznak és megismerjük életüket és problémáikat. Tudjuk, hogy Isten igéjét nagy erővel hirdetik Szlovákiában is, ahol az evangélikus egyház virágzik a virágzó Csehszlovák Népköztársaságban. Hírt fogunk adni arról, amiről már ők is tudnak, hogy Magyarországon a szloválcnyelvű evangélikusság a maga nyelvén hallgatja Isten igéjét. Találkozni fogunk a szlovákiai magyar cvangélikussággal is. Hisszük, hogy az ő népi egyen- jogosításuk folyamata, a benesi rendszer megszűnése után egyre jobban kirajzolódik. Alkalmunk lesz a szlovákiai evangélikus egyház vezetőivel megbeszélni az Egyházak Világtanácsa evansfoni nagygyűlésének közös előkészületeit, hiszen ők is, mi is együtt készülünk Evanstonra.« DR. PÁLFY MIKLÓS DÉKÁN: »A magyar evangélikus egyház püspökeinek díszdoktori kitüntetése az egész magyar evangélikus egyháznak s ezen belül Teológiai Akadémiánknak is a megbecsülését jelenti. Csak természetes, hogy a pozsonyi díszdoktorrá avatáson Teológiai Akadémiánk dékánja is részt vesz a magyar egyházi küldöttség tagjaként. , Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy egyrészt visszaadjam pozsonyi evangélikus teológia dékánjának tavaszi magyarországi látogatását, másrészt megismerjem a szlovákiai evangélikus lelkészképzést s így egészséges tapasztalatcsere alakuljon ki a két Teológia között a testvéri jó viszony alapján, amely a két ország népe között máris megvan.« MEKIS ADAM BÉKÉSCSABAI ESPERES »Szlovák ajkú' nép között szolgálok s nagyon örülök annak, hogy most alkalmam nyílik a szlovákiai evangélikus egyház életének megismerésére. Szlovákiában is hangsúlyozni fogom, hogy noha az önkéntes áttelepülés Szlovákiába jelentősen csökkentette a szlovák ajkú lakosság számát, mindez nem érintette az ige anyanyelven való igehirdetését s például Békéscsabán is naponta két helyen is van szlováknyclvű istentisztelet. Nálunk nincs ember, aki ne kaphatna szlováknyelvű lelkész: szolgálatot, ha akar.« Egyházunk küldöttségének tagjait azzal az imádságos óhajjal búcsúztatták az őket kikísérő lelkészek, hogy Isten áldja meg gazdagon igeszolgálatukat, a két egyház és a két nép kapcsolatainak mélyülésére, az emberiség békéjének erősödésére! Ottlyk Ernő A budapesti és debreceni református teológiai akadémiákon új tanszéket szerveztek Az október 14-én tartóit református Országos Zsinat egyhangúlag elfogadta a református teológiai akadémiáknak' az egyetemes konvent által felterjesztett ‘javaslatát, amelynek értelmében mind a, budapesti, mind a debreceni református teológiai akadémián tanszéket szerveznek »Az Okúmé né története és teológiai problémái « című tárgynak. A teológiák saa'bályfcafca a következőkben j elöli i meg az új tanszék feladatát: »Az Ökumené története és problémái című tantárgy körében ismertetni kell az Egyházak Világ- taiiácsa megalakulását megelőző nemzetközi keresztyén mozgalmakat, a Világtanács megalakulásának körülményeit és azóta megtett útját, elsősorban a mi egyházunknak és általában o magyar protestáns egyházaknak a Vitágtanáccsal kapcsolatos állásfoglalásait. Foglalkozni kell ‘ az egyház egységének bibliai-teológiai alapjaival, a felekezeti megoszlás által felvetett nehézségekkel, ' az egyes keresztyén egjfliázak mag al arí ás óival az ökumenében, a különböző nemzetközi egyházi szervezetek működésével, az egyház és a világ viszonyában jelentkező hitbeli, teológiái,'társadalmi küzdelmekkel, az egyház békeszolgálatának kérdéseivel. Cél: a jövendő lelkipásztorok és a gyülekezetek ökumenikus felelősségének ébresztése és elmélyítése.« Az I. évfolyamon a tárgyal heti 1, a II—V. évfolyamokon heti két-két órában adják elő. Ezenkívül heti kétórás szemináriumot is szerveznek. A református egyetemes konvent a budapesti teológiai akadémia tanszékére Kádár Imrét, az egyetemes konvent külügyi és sajtóosztályának vezetőjét, a Magyar Bibliatanáos főtitkárát, a debreceni teológiai akadémia ökumenikus tanszékére Békrfi Benő esperest, a Magyarországi Ökumenikus Bizottság főtitkárát választotta meg, akik a konvent előtt letették az esküt. Helyettes tanárrá a budapesti karon Pilder Máriát, az egyetemes konvent tudományos munkatársát, a debreceni karon Bartha Tibor lelkipásztort választották meg. Diakóniai ünnepély a Deák-téri templomban Egyházunk Diakóniai Osztálya november 29-én, ádvent első vasárnapján, este a Deák-téri templomiban ünnepélyes külsőségek között tartotta diakóniai estjét. A szeretetszolgálat hűséges budapesti tábora gyülekezett össze annak bizonyítékául, hogy a szeretetintézmények sorsa mennyire gyülekezeti ügy egyházunkban, de egyben személyes ügy is. Bőséges zenei Programm töltötte ki az estet s ebből különösképpen két meglepetésről kell örömmel hírt adnunk. Az egyik Sivó József fiatal hegedűsünk játéka, aki Peskó Zoltán orgonakísórete mellett művészi ; játékkal, nagy átéléssel gyönyörködtette a gyülekezetét. A másik élményt a Pesterzsébeti Vegyes- kar énekszámaiban kapták a hallgatók. A kitűnő együttes méltó társnak bizonyult fővárosi egyházi énekkaraink mellett. Tiszta szövegkiejtés, szép hang, nagyszerű együtt- hangzás jellemezte a kart, amelyet Bencze István karnagy vezetett. Szépen énekelt Ruzicska Márta, Kö- vesdy Pál énekszámai azonban tartalmilag megkérdőjelezhetők. Bencze István mint orgonista is tehetségesnek bizonyult. Az oltárt szolgálatokat Sztehlo Gábor ügyvivő-lelkész végezte. Vá- rady Lajos budai esperes előadást tartott a szeretetről és a szolgálatról. — Isten az egyházra bízta — mondotta —, hogy élő leikiiismeret legyen és bizonyságot tegyen a szeretetről és a szolgálatról. Nem úgy, hogy csak beszéljen a szeretetről és a cselekedeteket másra bízza, hanem úgy, hogy a felebarátok között való szolgálat legyen olyan fontos és erős, mint az Isten megváltó szere- tetéről szóló igehirdetése. A tiszta igehirdetés nyomán támadnak bővelkedő, egészséges szeretetintézmé- nyek. • A diakóniai esten részt vett gyű» lekezet szépen adakozott a szeretet* intézmények javára. „TEREMJETEK MEGTÉRÉSHEZ ILLŐ GYÜMÖLCSÖKET“ (Mi. 3, 8.) i \
