Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-07-20 / 29. szám

evangélikus elet 3 ÉLŐ VÍZ A hívő és a gyülekezet A keresztyén gyülekezet a > Szen­tek» vagyis a Jézus Krisztusban hí- "vök közössége. Egy csodálatos orga­nizmus, amelynek feje Jézus Krisztus, tagjai pedig az egyes keresztyén hí­vők. Mível a gyülekezet közösség, azért annak tagjai, nemcsak Jézussal, hanem egymással is a legszorosabb közösségben vannak: a hitnek és a szeretetnek közösségében. Sem az egyes nem vonulhat el B gyülekezeten belül n maga «privát Robinson szige­tére», sem a gyülekezel mint közösség nem vonulhat el a mega elefántcsont­tornyába. A keresztyén gyülekezetben mindenki a gyülekezetért van és a gyülekezet pedig mindenkiért. Sem az egyes, keresztyén nein cmelkedhetlk a gyülekezetben bálvánnyá, sem a gyü­lekezet nem lehet bálvánnyá az egyes keresztyénnel szemben. Minderről igen gyakran meg szok­tunk feledkezni. Sokszor az egyes gvii- kezeti tagok futtatják ki magukat bálványokká az egész gyülekezel lel szemben és úgy néznek a gyülekezet összeségére, hogy az az ő kiszolgálá­sukra van. A gyülekezet az ő szögű­jük. Ezek azok, akik azt szeretnék, ha lelkésztől kezdve mindenki állan­dóan az ő rendelkezésükre állna, őket itutujgaitmá.» Ha valami bejük van, azt a gyülekezet tagjai ellesnék. Ha ez nem történik meg, akkor «nem törődik velük a gyülekezet.» Ugyan­akkor azonban ezek, önmagukat az egész, gyülekezet apparátusával kiszol­gáltatni akaró embereik «önélvező em­berek,» A gyülekezettől és annak tag­jaitól állandóan kapni szeretnének, de arra már nincs gondjuk, hogy a ka­póit Igével lelkiajándékokkal ők is szolgáljanak másoknak és segítségére legyenek az egész gyülekezetnek «az etfclejtettek» megikerescsében. Ezek között, magukat a gyülekezet fölé emelő egyesek közölt vannak az­tán olyanok is, akik csak atra ügyel­nek. hogy a gyülekezet ige-alkalmain helső lelki szükségleteiket kielégítsék, de a gyülekezet közügyei, szervezeti kérdések, pénzügyi kérdések, presbi­teri gyűlések és közgyűlések, orszá­gos egyházi ügyek, ú. n. «egyházpoli­tikai kérdések» máé nem édeklik őket. mert ezek az ő látásuk szerint, «nem tartoznak az üdvösség kérdésé­hez.» Fontos az. hogy ők nyerjenek hícnhocsánatot, békességet, kapják az Igét és a szentségeket, hogy aztán a gyülekezettel, mint közösséggel, vagy távolabbról a magyarországi evangé­likus egyházzal mi történik, az ökel nem érdekli, rájuk nem tartozik. így lesz az egyes hívők önmagának bál­ványává, aki várja a gyülekezet szol­gálatát. Máskor az egyes hívő és a gyüleke­zet helyes viszonyában éppen a másik oldalról történik az egyensúly felbo­rítása. Megtörténik az is, hogy a gyü­lekezet, mint közösség gondolja magá­ról azt, hogy az egyes gyülekezeti ta­gok minid azért vannak, hogy a gyüle­kezet befelé és kifelé minél erősebb­nek. minél tekintélyesebbnek és minél virágzóbbnak lássa. A gyülekezet a maga szervezettségé­vel: gyűléseivel, pénzügyeivel, admi­nisztrációjával szinte rátelepszik az egyes hívőkre. Kitünően megvan szer­vezve minden a gyülekezetben, nagy­szerűek a külső keretek, de a gyüleke­zet keveset törődik azzal, hogy van­nak kebelében olyanok, akik bűneik alatt roskadoznak, akik személyesen nekik hirdetett híínbocsánnt után só­várognak, akik Krisztus békességéért kiáltanak, akik keserű könnyeik lelör- lésére várnak és a tisztán hirdetett evangéliumra éheznek. Ebben az esetben a gyülekezet a maga szervezettségével emelkedik bál­ványképpen az egyes hívő főié, aki várja a gyülekezet minden egyes tag­jának a kiszolgálását. Som az egyes hívőnek, sem a gyüle­kezet összeségéinek mint közösségnek nem szabad elfeledkeznie, hogy a Jézus Krisztus testében, ebben a cso­dálatos organizmusban minden tag az egészért, az egész pedig n tagokért van. Egymásért kel! tehát Itt élni. Sok­szor megtörténhetik, hogy egy-egy hi­vő ember tartja az egész gyülekezetei. Vain rá eset, hogy valami oknál fogva az egész gyülekezet megfárad, meg- 1,inkád a hitben és a szerető Ibin és ilyenkor egy egy friss hitű ember, akinek a Szentlélek Cristen hifiét adott, tartja az egész hullámvölgybe került gyülekezetei. Olyasféleképpen, mint ahogyan Pál apostol tartotta hi­tévei és reménységével a tengeri vi­harba került hajón utazó társait. Máskor viszont ennek fordítottja kö- veükezhetik be. Egy-egy e'eső-félbe ke­rült hitében megszürkült hívő tait ogv-egy eleven gyülekezet imádsága, szeretet« és pászlorotása. A hívők és a gyülekezet viszonyának taglalásakor, még azt is kell látnunk, hogy az egyes hívőknek nemcsak a hi­te hat ki az egész gyülekezetre, hanem a bűne is. Éppen ezért az egyes hívő bűne sohasem lehet a gyülekezeten belül magánügy, amihez a gyülekezet­nek nincsen semmi köze. A kis kovász az egész tésztát megkeleszti. A gyüle­kezet egyes tagjainak bűne az egész gyülekezet hajóját zátonyra futitatha'- ja. Amikor például Kánaán fö’djének elfoglalásakor Ákán félretett az Isten­nek szentelt holmiból, akkor Izrael egész népe Isten ítélete alá került. De ennek fordítottja is fennáll. Egy-egy gyülekezet áporodott leveg >je. tunya­sága. élettete'nsé'ge és léloknélkfilisége megbénítja azokat is, akik a Szentlé- lektől indíttatva elindultak a keskeny úton. Jaj annak az egyesnek, aki fer­tőzi az egész gyülekezetei és jaj annak n gyülekezetnek, amely oltogatja egy- egy szívben fellángolt tüzet. Végül nem szabad e'felc Kenünk, hogy egyes hívők mindig úgy jelennek meg ebben a világban, — akár akar­ják, akár i e;m akarják, — mint az egész gyülekezetnek a képviselői. n reprezentánsai. Az ö szereletiiVjől, munkájukból következtetnek az embe­rek az egész gyülekezetre ' « azon túl­menően magára Jézus Krisztusra. Kátiiv S íitán Bókay János zsoltárfordításai 65. zsoltár Csupán téged illet a hála Sionnak Istene, Hozzád kiáll sokezrek szája Fogadással tele. Imádságok meghallgalója Hozzád fordul a nép, Légy bűneink megbocsátója. Töröld el szégyenét. Boldog az, kit te kiválasztasz S magadhoz emeled, A kegyelmeddel elárasztasz: Lakjék ö is veled. Szent templomodnak fényessége Járja át lelkűket, Palotád minden ékessége Bűvölje szemüket. Félelmetes az igazságod, Amit lelelsz nekünk: Te tartod az egész világot Megváltó Istenünk. Benned bízik mindenki, minden Földön és tengeren, Az éghatárig, ahol nincsen Már csak a végtelen. Te adod a kemény hegyeknek A magad erejét, Hogy dacoljanak a szeleknek S ne omoljanak szét; Te csendesíted le a tengeri, Ha háborogva zúg, És te némítod el az emberi, Ha- lármája hazug. Te látogatod meg a földel, Bőséget adsz neki, Sok patak medrét kijelölted Hüs vizekkel teli, Hogy locsolják a gabonákat A szomjas földeken, — Így sarjasztod ki a csodádat Kalászos völgyeken. Te lágyítod meg záporozva A barázda rögét, Hogy áldott termését meghozza A földön szerteszét; A te jóságod koronázza Meg mind az éveket, Szent lábad nyomdokában járva Kövérség integet. A ligetek fái csepegnek. Zöld, fényes a levél, A halmok örvendve nevetnek, Minden ujjong, ml él; A legelők megtelnek nyájjal, Bégetve áldanak, .4 völgyek sűrű gabonával Via dalt kiáltanak. Az új Budai Egyházmegye Csepelen iktatta első elnökségét A csepeli templom zömök épületét meg hódi tolta a repkény. Tags®, nagy ablakai; dúsan övezi e ritkít fanom ceip- ke‘ügigön_y szálai, csöngőnek az abaik- tá'blák élőt1; a fiatal indák. A szilárd épüíet mozdíthatatlanságán új életet, mozgás1, sizínt és reménységet hirdet. Maga a gyülekezet ie i yen. Emléke­zik, mimt régi, zömök közösség. Százados távlatokban nem kiemelkedő az esemény, de eigy emberéletben mégis jetin fős az a tizenöt esztendő, amire íme visszatekint. Akkor hívta pásztorául Várady Lajost s ez az em- lékezóa ma színnel, reménnyel, új éet- tej telik meg. lit indul meg az új Bu­dai Egyházmegye élete azzal, hogy ünnepi istenítsz'te'.et és közgyűlés ke­retében iktatja esperest hiva'aláha Várady Lajos lelkészt, az Evangélikus Étel egyik főmunkatársát, és egyház- megyei felügyelői tisztébe dr. So­mogyi Józsefet. 1. Ez az egyházmegye szervezetében is megújuló egyházi életünk zsengéje. Szinte csak a minap hozta meg zsina- tudk az egyház új terület beosztásá­ról szóló nénid ellkeizósét s íme igazii, lüktető átéltél a Budai Egyházmegye is indul. Pedig ez ez egyházmegye nem csupán határait módosította, ha­nem e zsinati rendelkezéseik sorában az egyet én merőben új egyház-megye. Noha kicsiny és szegény — mondotta dr. Somogyi József, az új egyházme­gyei felügyelő —, de egyben a legif­jabb és legkedvesebb is — eigészítette ki dr. Vető Lajos püspök. — Szíve az északi kerületnek, úgy *s, mint köz­ponti egyházmegye, da úgy te, mint reménységben ez egyházmegyét alkotó régi gyülekezeteik csiszef«gásáöan 3 győzelmesen növekvő új egyházi élet letetem änyese. Ogy fehet azzá, ha a multet bűnlbá- naltai nézi, de ereiében az első ke­resztyének enőorrásá-hoz fordul, akik az úrvacsorában tapasztaVaik meg az új életet. Nem emberi erőfeszítés szüle­ménye ez, hanem Krisztustól Ikapott liálaadó étet a a* egy kenyér egységé­ben minden önző egyén' é'dekef és »karatet tuszánnyaí-ó közösségformáló éted. Mindez ima is lehetséges, hiszen a .mindörökké ugyanazon“* Jézus Krisztus életújító hatalmit ma Is megtapaszta'hatja, hiszen az egy közös kenyérben egyek lesz­nek azok, akik tudnak másokért önzetlenül élni és munkálkodni s akikben a Jézus Krisztus közös­sége megöjdökli azt az óembert, amlyik még az igével is védeni próbálja egyéni érdekeit, önző cél­jait s régi javakért folytatott har­cát, — m-ccidotta Vető püspök az I. Kor. 10:16—17-fől szóló úrvacsorái igehlr- d evésében. U-gyainerről ez új ételről tett temú- 6ágo; székfcigialóbeszédében Várady Lajos esperes is, aki a-z esperes kö­zösségi szo'igá'atának őrtáíláis-áró!, pász- toroíááró! éa atya szerelőiéről beszélt, minit amely törvény szabta kötetessé,ge ugyan, de mi-ndeoekfölött igéből táp­lálkozó szolgálata. Majd így fo'yiatta: ,Ha az esperes őrálüó, pásztor és atya az egyháziban, alkkor nem lehet más a hazában 6em. Munkásos-iádból szár­mazom. Sok évet töltöttem el kisemberek közö t, akikről tudom, hogy mit jelent számukra a kenyérkereset biztonsága, az otthon édessége, a gyermekek tanulása, a szórakozás és pihenés, egy szóval tudom, mit jeleni a mai magyar dolgozó em­bernek és családjának a — béke. S mert tudom, azért vállaltam Budapest XXI. kerületében, ameiy a béke alkotásainak egész sorával dicsekedhet, kezdettől fogva a bé- kemozga'omban való részvételt. Ez a szolgálat nemcsak a mai élet­ből vette erejét, hanem abból a lelkipásztori hitből és bizonyos­ságból, hogy a háború nem szol­gálja Isten dicsőségét s nem szol­gálja az ember dicsőségét sem. Dávid imádsága a 68. zsoltár 31. versében: „szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek“ — nem túlhaladott korfelfogás, ha­nem örök bizonyságtétel a háború ellen és a béke mellett. Alfásfog- laíásom engedelmesség Isten ama igéjének: szeresd az Urat, a te Istenedet... és szeresd felebará­todat, mint önmagadat. Ezzel az élő egyházat és a dolgozó népet A FÉNY ÖNMAGÁBAN BIZONYSÁG Jézus ez>i mondta: „íányijék a ti vi!á- go&sáigatok.* De nem kaptunk arra pa- xun-csot, hogy így locsogjunk: „mézzé tök, hegy v-Kágftok!“ A fény önimagát bizonyítja. A világítótoronyra nem függesztenek ki táblát, hogy: „figye­lem, és most világítók I* A világitó- torory -magára hívja a figyelmet — s» tényével. Moody szolgálom. Ezért vagyok készséges arra, hogy hazánk jóakaratú embe­reivel együ t munkálkodjam a ma­gyar nép életének jövendőjéért. Vallom a zsoltáríróval együtt: a jövendő a béke emberéé. (37. zsoltár 37.)“ Ennek az ételnek a forrásáról szó­lott dr. Somogyi József, egyházmegyei felügyelő, aki „hite -meló tudományt ragasztván* (II. Péter 1:5), szabadon választott székfoglalójában a-z ókori írássá! és a legú jabb ásatások eredmé­nyeivel a bibiül -hit©'.ességét igazolta. 2. A vendégként -megjelent Dezséry László, déli kerületi püspök üdvöz'ő szavaiban arról szólt, hogy megújult szervezetet megújult hitű emberek tesznek élővé. A továbbiakban pedig a régi és új kü­lönös találkozásról beszélt. Ebben az egyházmegyében is, -mint cseppben, benne tükrözőtek egész egyházunk, de e-gész népünk is. Itt is élnek emberek, akik a ieharcotó mu-'it valóságában még mindig szívükben hordozzák a régit. De élnek olyanok is, akik a múltai új emberek új engedelmességével lehar- col.tá tették. Ennek az egyházmegyé­nek s éten az új vezetőségnek az a metgoldíandó feladata, hogyan lehet el­mondani ezeknek az új embereknek azt a másik régit, amit mi is a szívünk­ben hordozunk: az evangéliumot, — s hogyan lehet a régi embereknek el­mondani azt az újat, amit Istenhez vao engedelmességben látunk, Jiogy az egyházban és a hazában előre mente­nek a dolgok, ne hátra. Az új egyház­megye számára reménység, hogy meg­választott esperesét eddig is mindig elő! é-. mindig idejében láttuk az újbrn, s a feíügye’ot is tudományában és szorgos szolgálatában az egyház elsői között ismertük. 3. Ezen a meleghangú beiktató ün­nepségen a szervezeteben is megu u.o egyházi életünk zsengéjét, amelyet megújult hitű emberek tehetnek csak é övé, a reménység letéteményesének láttuk. Valami oyat topasztei-tunk, amit egyházszervezet gyíBésoinken eleddig soha, e még ünnepi istentisz-íiefeteinken la va jmi ritkán láttáink. A temp omol zeúfö.ásig megtöltő hívek az egyház­megye új vezetőségével, papságává! és tisztáé gvteelőrvtel szinte teeütetileg együt-tesen já-rau'tak az úrvacsorához, megrendítő voM látni, hogy sor-sor után hogyan térdeli körül az oltárt, a hálaadás kelyihét s az étet kenyerét. Gyülekezet és lelkész, egyházmegye népe ős esperes méiységea egységét csiodáitujk ebben, de az ú; etetne indulás dörr lő bizonysáig á-t is láttuk. Hisszük, hogy ebben a reménységben ten1 a tutik meg s az a -reménység, amelyik így tud Jézus Krisztus feié tekinteni, nem szégyenül meg. Az üdvöz'ésiek után, amelyeket Vető Lajos. Dezséry László, Kemény Lajos, Komjáhy Lajos, Puskás egyházfel- ügyelő, Veöreös Imre s a csepeli gyü­lekezet ifjúságának egy tagja mondot­tak, a csepeli gyü'ekezet nevében Gáncs Aladár vallástamtó-lelkész köszöntötte. A gyü'ekezet sszeretetvendégsógen ör­vendezett a t-szonötesztendős csepeli pzolgála a évében esperessé választott fel-készének. A ceepel templom -tömör épületet meghódította a repkény. Hisszük, hogy a cseoé.i -gyii'-ekeze-tet s az új Budai Egyházmegyébe tartozó gyü'ekezete- ket mghódította a fejlődő, Istennek engedelmes, új élet. Koren Emil Szombat esti közös imádkozásunk Zsoltár 1. Isten útján járó ember öröme. Jézus Krisztus keskeny útjának vándorai növekvő örömmel tapasztalják a zsoltáríró vallomásál, az Isten útján járó ember öröméről. Csak az út ele­jén vannak ilyen kérdéseink: miért próbál az Isten, ha szeret, (Zsid. 12:ö—8.). de aztán egyre nagyobb bizonyossággal ismerjük fel mennyei Atyánk oltal­mazó, vezető, gyógyító kezét. Ilyenkor fogalmazza meg ajkunk a zsoltárlró vallomását: Boldog" ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsán... Valóban csodálatos öröm, belső, lelki öröm enged;lmesen belesimulni az Isten tenye­rébe: használj eszközödként Uram. A másik öröme Krisztus megváltottainak az <3 szava, igéje. Amikor Isten nyitja meg szivünket az ige megértésére. Felismerjük annak erejét, szí­vünk megtelik csodálattal aziránt, ahogyan Isten vezet. Naponkénti igeolvasá- sunk sokszor ad biztos eligazítást életünk minden dolgában. (2 vers.) Igénk emlékeztet a hit gyümölcseit termő ember örömére is. Bár tudja, bogy Krisztus termi azokat, ő csak hordozza. (János 1-5:4—-— -•■­János evang. hivatkozott helyének 6. verse rámutat arra, hogy kívül is lehet maradni ezen az örömön. A zsoltáríró is tanúja ennek. A 4. vers ilyen szélszóródott életű emberekről szól, akiket m'nden szellő ide s tova hány. Állhatatlan perc-emberkék. Nincs az életüknek iránytűje, ami bizonyos utat mutatna, eligazítana. Nem igazodik életük az öröm forrásához: Isten beszédé­hez. (4—5. vers.) ADJUNK HALÁT: Isten kegyelmének öröméért, életünk sok biztató jeléért. Isten igéje úlba'gazitásáért. VALLJUK MEG: az ige iránti sokszori figyelmetlenségünket, naponkénti igeolvasásunk elhanyagolását. Életünk bizonytalankodását. KÖNYÖRÖGJÜNK: szolgálatra való készenlétért. Életünk és hazánk békességéért. Megújuló életünkért, m'ndenap: kenyerünkért, népünk nagy munkájának sikeréért. Sólyom Károly B1BL1A-OLVASO Július 20. Vasárnap. Jer. 12, 1. Zsid. 2, 8. Ézs, 43, 1—7, Jer, 7, 1—ló. Ember, aki magad a bűn miatt elhagyottnak és elveszettnek érzed, jól figyelj erre az igére! Isten lehajló és hívogató szeretetével éppen hozzád szól: kedves és drága vagy neki; megváltott, mert nagyon szeret. Július 21. Hétfő. II. Sám. 7, 25, Zsid, 6, 18, Tit. 3. 4—7. Jer, 7, 21—28. üdvösséged felől kétségeskedő lélek vedd tudomásul, hogy megtartó Istened van, aki azért szült újjá és adja neked a Szendéikéi, hogy bejuss az örök éleire. Ne hitetlenkedj, hanem dicsérd az Isten!. Július 22. Kedd. Zsolt. 18, 29. Máté 2, 9, I, Péter 3, 18—22, Jer, 8', 4—9, Noét megtartotta az a bárka, amelyet istenben való hitből épített. — Neked ma Krisztus azt prédikálja, hogy itt a földön és mindörökké megtart a keresztség által, csak higvj abban a névben, amelyre megkeresztel lettél. Ugye erről nem hiába prédikál?! •Hpt Július 23. Szerda. Zsolt. 93, I. Máté 17, 20—21, Gál, 3, 26—29. Jere, 8, 18—23, A testi életedben a bűneid, elbukásod s a kísértés miatt mindig csak a keresztség és a hit által tudhatod, hogy Isten fia vagy. Ne felejtsd el: ke- Tesztség és hit által. Ne nézz önmagadra, bűneidre, hanem csak erre a kel­lőre és a látszat tllenére is hidd, mert szabad hinned, hogy bizonyosan Isten megváltott fia vagy. Július 24. Csütörtök. Zsolt. 47, 7. Jel. 19, 6. Csel, 10. 34—48/a,' Jer, 9, 16—23; Kornélius házanépe valamikor bálv-ánvimádő pogány volt, Isten azonban Krisztusért neki is adott üdvösséget. — Nem iudim le ki voltál, vagy ki vagy, egy bizonyos: Isten ezeket az igéket neked is hirdetteli. JJiiliu* 25. Péntek. Zsolt, 118, 28. Luk. 13; 17. Kok 2, 6—10/a. Jer, 13, 1—11, Krisztust először akkor vetted, amikor örültél, hogv benne van bflnbo- csánalod. Ebben a bűnbocsánat örömében épülj, erősödjél lovább bővölkőd-i vén hálaadásban. JVillus 26. Szombat. Zsolt. 145, 15—16. Máté 14, 19. Ef. 3, 14—21, Je'r, 14. 7—12. Ne csak magadért haio'i meg Isten elölt, hanem könvöröei másokért ísj hogv mások is megismerték Istennek Krisztusban megjeleni minden értelmei felül haladó szeretetét. Ezt meg tudod tenni akkor, ha Krisztus hit által szívedben lakik. Brí'hovszky Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom