Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-06-17 / 24. szám

8 EVANGÉLIKUS ÉLET A „közönséges keresztyén élet GYÜLEKEZETI HÍREK I. Fenti cím alatt írott rövid megjegy­zéseim azokra, akik a közönséges ke­resztyén éj.ete; elhanyagolják és kö­zösségi a.kaimakkal szemben a temp­lomi gyülekezeti alkalmakat fejletle­nebb, vagy másodosztályú alkalomnak nézik, váratlanul nagy visszhangot kel­tett az olvasókban, de úgylátszik egész egyházunkban is. Akkori írásommal nem akartam többet, mint figyelmez­tetni az embereket, akik közöltünk él­nek, magukat evangélikusnak tartják s mégsem igazán szolidárisak a konkrét magyar evangélikus egyház­zal, számunkra Istentől adott helyi gyülekezettel. Megjegyzéseim annyira gyakorlati tapasztalatokból származtak s olyan "biztosan tudtam és tudom, hogy nem a levegőben vagdalkoztam velük, hogy kevés ügyet vetettem arra, hogy az ilyen konkrét jelenségeket, amikkel szemben egyházunk felfogá­sát képviselni akartam, elhatároljam az evangélizáció egész ügyétől, és a közösségektől általában. Nem gondol­tam, hogy ezekből a konkrét meg­jegyzésekből valaki is arra gondolhat, hogy az evangéiizá-ciót egészében akarnám kérdésessé tenni, s azt külö­nösen nem gondoltam, hogy ezekből a megjegyzésekből valaki arra gondolhat, hogy az „ú. n. vasárnapi, sőt nagyün­nepi keresztyén6éget védeném” Lu­ther Márton reformátori tekintélyével, ahogy arra Csepregi Béla válaszában utal. Most azért összefüggésben sze­retnék szólni a kérdésről, a nőkul azonban, hogy bíznék abban, hogy ez a rövid írás kimerítheti az evangélizá- ció és egyházunk megújulásának egész problémakörét. Elöljáróban elnézést kérek azoktól, akik a kérdéshez még hozzászóltak, de akiknek írásait már nem tudjuk kö­zölni. Különösképpen azoktól, akik sokszor egész tanulmányszerű méret­ben igen számottevő megjegyzéseket tettek s akiknek írásai így igen meg­érdemelték volna a közlést. Elsősorban áll ez Varga Déne6 és Horváth Károly kissomlyói íöldmívesekre, egy olvas­hatatlan aláírású cikkre, mely így kez­dődik: „Midőn immár harmadszor ol­vastam”, L. J.-re, Orbán Magdára, Szontágh Istvánra és N. R.-re. Az ő megjegyzéseiket azonban később la­punk szerkesztősége felhasználja egy­házunk megújulása sajtószolgálatának vonalán.- Megállapítom, hogy az összes hoz­zászólások úgy érkeztek be, hogy íróik mindenütt elismerik azt, hogy fel­hozott példáim vagy azok egyrésze igazoltak az ő tapasztalataik szerint i6, de egybehangzóan állítják azt, hogy ezek a példák nem jellemzik az egész evengélizációt, a 'közösségek minden megnyilvánulását s másrészt arra mu­tatnak rá, hogy egyházunk életében más igen nagy bajok is vannak s fél­nek attól, hogy ezek a felhozott példák elhomályosítják az evangélizáció igazi jelentőségét. Ez, a felfogásuk helyes s távol áll tőlem, hogy a példákat egye­temes érvényűnek tekintsem, az a cél is távol áll tőlem, hogy ezek a jelen­ségek árnyékba borítsák magát az evangélizációt. Szomorúsággal állapítom meg, hogy a válaszok általában két szélsőséget képviseltek, evangébzáció ellenességet, vagy az evangélizáció pártolását. Cik­kemmel nem ezt a vitát akartam ki­váltani, hanem javítani akartam az evangélizáció szolgálatán. Ha már azonban az olvasók úgy ol­vasták cikkemet, hogy nemcsak az elő­hozott példákból mutatkozó teendőket látták, hanem általában vetették fel az evangélizáció, közösségek, ébredés és egyházi megújulás kérdéseit, akkor most már feg'a'kozzunk a kérdéssel így. AZ EVANGÉLIZÁCIÓ A GYÜLEKE­ZETEKET SZOLGÁLJA MIT ÉRTÜNK Ml EVANGÉLIZACIÖN? Az evangélizáció olyan Krisztusról való bizonyságtétel, olyan prédikáció, amely döntésre hívó módon meg­kérdezi a hallgatóját: hiszel-e? Olyan lelkipásztori módszer, amelynek gya­korlása közben a másik lélek válaszol­hat 6 megválthatja, hogy bűnbocsánat­ra éhes bűnös. Olyan erőmegmutatás, amelyben Krisztus erejét kívánja meg és kapja meg a másik lélek, hogy benne új élet támadjon. HONNAN ERED AZ EVANGÉLIZA- CIO SZOLGÁLATA? Az evangélizáció nálunk az egyház­ban született, egyházi kudarcok láttán s kétségtelenül az egyház lekiismeret- furdalásából. Egyházunk elkiismerete szólalt meg évtizedekkel ezelőtt azért, mert észrevette, hogy mi nem így prédikálunk, nem így lelkipásztorko­dunk s Jézusnak új életet támasztó ereje nem így érvényesül az egyház­ban. Istennek tetszett, hogy az evan­gélizáció szolgáit, az evangélizáció módszereit, az evangélizáció érdeké­ben kibontakozó mozgalmat és az evangélizáció irodalmát egyházunk megújulásának ügyében rendelkezé­sünkre bocsássa/ Kétségtelen, hogy Isten ezt azért tette, hogy általa azt az egyházat, mely belső nyomorúságát ,az ő igéjéből fel­ismerte, az evangélizáció által meg­újítsa. Az evangélizáció tehát az egy­háznak méghozzá a magyar evangé­likus egyháznak, sőt a magyar evangé­likus egyház konkiét gyülekezeteinek küldött isteni ajándék, a gyülekezet megújítására. Istennek az a célja, hogy ezek a gyülekezetek megeleve­nedjenek, a hívők közösségévé legye­nek, hogy bennük gyülekezeti szem­pontból és egyéni szempontból is új élet támadjon. Hálaadással kell megál­lapítanunk, hogy ez evangélizáció kü­lönösen bizonyos gyülekezetekben kon­krét eredményekkel járult hozzá gyü­lekezeteink éleiének megelevenedésé- hez, egyházunk igehirdetését hétköz­napibbá és hathatósabbá tette, s az ál­dozatkészség területén is jó hatással volt. Kétségtelen, hogy az evangéiizá- ció váltott ki igen sok pusztán a ha­gyomány és megszokott vasárnapi kegyességből élő emberben igényt az élő Ige s a keresztyén új élet iránt. Az evangé^zációnak azonban állan­dóan és a legérzékenyebben kell fi­gyelnie önmagát, abból a szempontból, hogy valóban az evangélikus gyüleke­zetek megújítását eredményezi-e ß hogy az, amit Isten általa akar, hogy t. i. belőle egyházunk megújulása tá­madjon, bekóvetkezik-e. Az evangé­lizáció egyetlen munkása és egyetlen híve sem hiszi, hogy ezen a ponton Ä pesti középső egyházmegye köz­gyűlését ezidén a maglódi gyülekezet látta vendégüL Alig több húsz kilomé­ternél az a távolság, amely Budapest és Maglód között van. A falu képén azon­ban nem látszik a fővároshoz való kö­zelsége. Az utcák zegzugos labirintusa fogadja az érkezőt, igen régi, földbe- süppedt házacskák fölé hatalmas Ják borítanak zöld lombsátrat. A történelem feljegyezte, hogy a mai falu helyén már a lörökdúlás előtt is volt tele­pülés. Ebben a környezetben él a mag­lódi egyházközség ezerhatszáz híve. A GYÜLEKEZET TEMPLOMA a tizennyolcadik század végén épült, a Türelmi Rendeletet követő időkben. Kis domb közepén a temető közeiében áll a templom. Elődeink így szombolizálták az egész gyülekezetek élők és holtak egységét. A templom épülete kívülről jelentéktelen. Annál nagyobb azonban meglepetésünk, mikor belépünk. A barokk-stílus remek harmóniája tárul Húsz éves a balassagyarmati Evangélikus Szeretetház 193L május 3-án egy szerény családi házban nyitotta meg kapuit a dunán- inneni egyházkerület egyetlen szeretet- intézménye: a balassagyarmati Szere­tetház. Kaput nyitott, hogy befogadjon néhány elaggott, nincstelen evangélikus asszonyt. Lehetővé tette ezt egy nóg- rádmegyei család két tagjának 230.000 pengős alapítványa. Ebből az összegből 30.000 pengőért vásárolták meg az épületet, a fennmaradó összeg évi ka­mata pedig a befogadottak ellátására volt előirányozva. 1944-ben a hagyomá­nyozok családja ennek az összegnek egy részéért kis ingatlant juttatott a Szeretetház tulajdonába, Pécel község­ben. A többi készpénz a háború utáni inflációban elpusztult. 1949-ben a nép­jóléti miniszter a Szeretetház alapítvá­nyi jellegét megszüntette s azt a péceli ingatlannal együtt a balassagyarmati egyházközség tulajdonába utalta. Az­óta a Szeretetház tényleg szeretet-ház, mert csak az egyháztagok szeretete tá­mogatja és biztosítja a 11 ápolt részére az életlehetőséget. Az egyházközség minden hónap első vasárnapjának offer- tóriumát adja erre a _célra; melyhez já­rul az egyes hívek és más, egyházke­rületünkbe tartozó gyülekezet önkéntes szeretetadománya. A Szeretetházat kezdettől a Fébe-dia- konissza vezeti. Az első volt Imre Irma, majd Tomcsányi Etelka, utána 17 éven át Szabó Dóra, akinek betegszabadságra távozta után már egy éve Palkovics Julianna diakonissza-testvér áll az intéz­mény élén. A gondok viselésében az alapító család pótlásaképpen alakult kü­lön szeretetházl bizottság van a diako­nissza-testvér segítségére, élén az egy­házközség elnökségével. Pénztárát, amely az 1950. évben kb. 23.000 Ft összegű forgalomról tesz bizonyságot, az egyházközség ‘külön kezelteti a ve­zető testvér által. A Szeretetház szülelésének huszadik évfordulóját bensőséges keretek közt ünnepelte a balassagyarmati gyüle­kezet népe június 3-án. Hisszük, hogy Isten, akinek szeretete irányunkban soha el nem fogy, mindig lángra fog lobbantam szíveket, amelyek hálából a Jézusban nekünk adott kegye­lemért mindig jó továbbító eszközei lesznek Isten ajándékozó szeretetének és nem feledkeznek meg a ba'assagyar- mati evangélikus Szeretetházról, -—A nem kell naponta feltennünk magunk felé a jogos kérdéseket. Azokban az egyházi körökben, amely­ben az evangélizáció hatásai mutatkoz­nak, a minden ébredéssel együttjáró kísértések is megvannak. Megvan a kísértés arra, hogy az igehirdetés egy új és csak bennfentesek számára hasz­nálható kánaáni nyelvet teremtsen. Megvan a kísértés arra, amit Joób Olivér lapunkban éppen ebben a szám­ban ír, hogy hozzászokunk a „mi már — ők még” szemléletmódjához. Kísér­tés van arra is, hogy az egész gyüleke­zet, vagy az egész egyház nyomorú­ságait magunkra ne vállaljuk s meg­elégedjünk azzal a jóval, amit ne­künk vagy szűkebb közösségünknek Isten az evangélizáció által nyújtott. Megvan a kísértés arra is, hogy ma­gát a gyülekezetünket vagy egész egyházunkat csak keretnek tartsuk, amelyből mi a hitre jutottak éppen a hit által mintegy elkülönültünk s ami­be tulajdonképpen csak a m.i közössé­günk számára való misszió okából já­runk vissza. És még sok egyéb kísér­tésünk van. Ezeket látni kell, s ezeket az evangélizáció munkásai látják is. És éppen ez a jó. Aki azonban valamit lát, az cselekedjék is. És éppen ez a cselekvés szükséges. A gyülekezeteink érdekében jó és szükséges. Dezséry László elénk. Az oltár, hármas képével; nagy szerű" fafaragásával, Keresztelő János és Pál após tói alakjaival, a szószék bá­jos kialakítása, a stiiszerű, térdeplős padok a földszinten s a karzat szúette gerendái egyik legszebb evangélikus templomunké teszik. Külön kell meg- emlékenünk a keresztelő medencéről a szószék alatt. Kitárt szárnyú angyal tartja kezében a tálat. A nagyszerű belső tér boltivekben záródik a tetőn. Itt tartotta kogyülését a pesti középső egyházmegye. A reggeli istentiszteleten a helybeli hívek is számosán vettek részt. Érde­kes volt megfigyelni az istentisztelet utáni gyülekezetét. Valóban példaadó módon vonultak ki a templomból. A padsorokból nem a kijárat felé igyekez­tek, hanem szép rendezett sorokban az oltár mögé vonultak a perselyhez, az istentisztelet utolsó része, az offertó- rium történik itt. Majd az oltárt meg­kerülve jutnak el a hívek a kapukhoz. Mindez teljesen zavartalanul a gyüleke­zet éneke közben folyt le. A KÖZGYŰLÉS elnöki asztalnál Bódy Pál esperes, Sándor Pál egyházmegyei másodfel­ügyelő és Detre László jegyző fog­lalnak helyet. Bódy esperes jelentéséből az egyház­megye képéről és életéről pontos érte­sülést kapunk. Az egyházmegye lélek- szárna 22.978. Az elmúlt munkaévben 3879 istentisztelet volt, 164 evengéli- záció, 720 bibliaóra. Érdekes a beszámo­lónak az anyagi helyzettel foglalkozó része. Azokban a gyülekezetekben, ahol az egyházi hozzájárulást kiróják a hí­vekre a szükséglet 20—60%-át fedezi csak a befolyt összeg. Máshelyütt pe­dig, ahol önkéntes adakozást vezettek be, a szükséglet 80—95%-a talál fede­zetet az odományokból. A jelentés örömmel 6zámol be arról, hogy az egyházmegyében egyre szapo­rodnak azok, akiknek mindennél többet jelent az egyház és érte minden áldo­zatra készek. Fogynak az opportunusak, a fordulatra spekulálók, akik az egy­házaknak mai életét csak átmeneti idő­nek tekintik és a régit várják vissza. Ezek lassan teljesen elidegenednek az egyháztól. A közgyűlés folyik tovább. Jelentés jelentést követ. Vitákban határozatok születnek. Körülnézek a hallgatóság so­raiban. Az egyházmegye minden lelkésze jelen van. De nem egyedül jöttek. Ve­lük egy padban ülnek gyülekezetük presbiterei: napbarnított arcú parasztok, s dolgozók. A másodielügyelői székben is péteri-i parasztember ül. Az ügyek iránt mindenki érdeklődik, sok a hozzá­szóló. Mennyire különbözik a mai köz­gyűlés képe a múltétól, amikor — azt hittük — minden magától megy az egyházban 6 akkor rendeben folyik ügyünk, ha nem törődünk vele. Egyre-másra mozdul meg a hívek felelősségtudata, egyre többen kapcso­lódnak bele az egyházi élet irányításába, mert érzik ezen a téren kötelességüket. A közgyűlés végén felcsendül az „Erős vár” az új munkába induló test­véri közösség erősítő, harci dala. Így indul egy egyházmegye népe az új munkaesztendő felé. A maglódi hívek vendégszeretetét élvezte két napon keresztül a köz­gyűlés. Minden vendég felé kitárult a maglódlak testvéri szíve. S különösen a helyi lelkész, Harmati György buz- gólkodott, hogy minden ékesen és leg­nagyobb rendben történjék a közgyű­lésen. Amíg ilyen az evangélikus test­vérek egymásiránti megnyilvánuló sze­retete nem kell féltenünk egyházunkat. Muncz Frigyes. Következő vasárnap: Június 17. Szentháromság ünnepe utáni 4. vasár­nap. Igék: Róm, 8:18—23. Lukács 6:36 —42. Liturgikus szín: Zöld. Bársonyképes evangélizáción Rákos- szentmihályon. A Szentlélek kitöltése nagy ünnepén. Pünkösdkor, a vasárnapi és hétfői mindkét ünnepnapon nagy áldásban ré­szesítette az Ür Isten kegyelme Rá- kosszentmiháiyi Evangélikus Egyhá­zunk nagyszámú hűséges gyermektábo­rát. Keresztyén anyaszentegyházunk Evangélikus Gyermekmissziója útólér- hetetlen adottságú gyermekevangéli- zátora: Sáthory Tilda „gyűjtötte gyer­mekeinket Jézusunk csőribe” a két ün­nepen, „elhivatott evangélikus evangé- lizáló leikével". A kisebb és nagyobb gyermekek, szeretettel velük lévő szü­leikkel együtt maradandó áldásban ré­szesültek a bársonyképes evangélizá­ció gyermekleiket lebilincselő és hiterő­sítő áldott hatása által. Isten kegyel­méből valóságos és — „igazi” áldott „pünkösdi szél zúgása” volt gyerme­keinkre ez a 6zentünnepi bársonyképes evangélizáció gyülekezetünkben, a Szentlélek csodálatos erejének, tüzének és hatalmának áradásával... A Luther Márton Intézet üdvös bár­sonyképes (flaneilográf) evangétizációs szolgálatát áldásos eredményeiért gyer­mekeinknél gyakrabban igénybe fogjuk venni ezután egyházunknál is. Egyházaskozáron május 27-én Tihanyi János lelkész a hívek nagy örömére gyülekezeti napot tartott. Nagy lelkesedéssel készülnek az oltárkép és a színes eblakok avatási ünnepségére is, melyek beszerzése a hívek áldozatkészségéről beszél. Figyelmeztetés! Felhívjak olvasóink figyelmét arra, hogy az Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához című füzetünkből még né­hány darab kapható. Ara négy forint. Az Evangélikus Élet kiadóhivatala, Vili., Üllői-út 24. Iklad. Május 6-án. adta át Keve Lajos lel­kész szolgálatával az ikladi egyház megújított hősi temetőjét hivatásának. A hősi temető kiszáradt emlékfáit ki­termelték, helyükibe gyorsan növő je­genyefákat telepítettek. Az emlékfák mellé keményfaoszlopra erősített ön­töttvas névtáblákat állítottak, melyről leolvasható, kinek emlékét őrzi a fa. A táblák és a fák beszerzése a gyüleke­zet áldozatából történt. Az elültetést, az oszlopok kivágását, kifaragását, táb­lák fe'szerelését az egyháztanác6 tagjai Weöreös Sándor: Mária siralma A'em tudtam a búról, most a bú megölel, balványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, messzire távoztál. Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam, én fiam, feketülő vérrel csombókos a hajad. Az éjjel álmomban egész kicsi voltál, fürdettelek téged egy nagy tekenőben. Abban a nagg tekenőben tükrözött az égbolt, jaj én fiam, én fiam, két szemed is kék volt. Gonoszok lándzsája szúrja át a melled, gyere vissza, jaj én fiam, maradj anyád mellett. Álmomban csókoltam apró dundi lábad, mosolygott a csöpp szád jaj én fiam, én fiam, hadd menjek utánad. Véred hullása, szemeim sírása, szép arcodnak hervadása szívem szakadása. Gőgicsélve lieverésztél két karomba dőlve, hullt, csak hullt a zápor könnyem a nagg tekenőbe. Rászegeztek a keresztre nem igaz, nem, nem, jaj nekem, megfulladok, fogjatok föl engem. Szived kifárad, karod is kiszárad, éjféltájban sötét hollók tépázzák a vállad. Jaj nekefn, én fiam, jaj, én fiam.., Július elsejétől az Evangélikus Élet előfizetési 'ára egy évre 60.— forint, félévre 30.— forint, negyed­évre 15.— Forint, egyes szám ára 1.40 forint. végezték. A konfirmandus leányok ko­szorúkat kötöttek az emléktáblákra, a konfirmandus fiúk pedig jelképes sir-' hantokat készítettek az emléktáblák mellé. Az ünnepségen a község lakos­sága felekezeti különbség nélkül részt vett. A lelkész felszentelő beszédjében a kegyelet emlékezése mellett figyel­meztetett az új háború elkerülésének szolgálatára, a béke megvédésének feladatára. Az oszlopokat a községi ta­nács adományozta. A gyülekezet veze­tősége az orgona újjáépítésének fede­zetére felajánlása szerint meghozta áldozatát. Ez a költségek felét fedezte csupán, a másik felét gyűjtés útján szedték össze a gyülekezetben. így ál­dozattal és szolgálattal lehetővé vált újjáépítési tervük második lépése is. Az elkészült orgona felszentelésére egyházkerületünk püspökét, Dezséry Lászlót kérte fel az egyház elnöksége. Répcelakon június 17-én, gyülekezeti munkás- csendesnap lesz Balikó Zoltán és Káldy Zoltán szolgálatával. Budapesti Evangélikus Gimnázium. Június 6-án volt az utolsó tanítási nap az iskolában. Június Jl-én és 12-én lesznek a vizsgák. A közbeeső napok jó kihasználására 2 nagyobb kirádu- lást szerveztek meg a nevelők. Az egyik csoportot dr. Baliai Mihály és Endrődi Frigyes tanár vitte kétnapos túrára a börzsönyi hegyekbe (Kisinóc, Nagyhideghegy, Csóványos), a másik csoport — dr. Levius Ernő és Seybold Vilmos tanár vezetésével — négynapos útra indult. Az aggteleki cseppkőbar­lang, a Bükk-hegység, Lillafüred « főbb állomásai ennek a tanulmányi ki­rándulásnak. így egészítik ki a növendé­kek iskolai tanulmányait hazánk termé­szeti szépségeinek közvetlen megisme­résével. Június 7-én megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgálatok. Fébé. Néhány adat a Fébé április—május havi rendkívüli missziói szolgálatáról: 1. Gyülekezeti napok az anyaházban: két gyülekezeti nap volt istentisztele­tekkel, gyermekbibliakörökkel, előadá­sokkal, áhítatokkal, szavalatokkal és énekkari számokkal. 2. Fébé-napok gyü- lezetekben: Kőbányát!, Rádon és Rá­koskeresztúron. A programmot a Fébé szolgáltatta. Voltak istentiszteletek, gyermekbibliakőrök, csoportösszejövete­lek és gyülekezeti estek külön pro­grammal: igehirdetéssel, előadással, szavalatokkal és énekkari számok­kal. 3. Egyes gyülekezeti szol­gálatok rendszerint bibliaórákkal és gyermekbibüakörökkel Váckisújfalu, Gaigagyörk, Pestszenterzsébet, Vác, Rád, Hévízgyörk, Érd és Szarvas gyülekezeteiben. 4. Evangélizáció és pedig önálló Fébé-e van géljeid Hatvan, Szirák és Be-rcei-Fogacs- puszta-Gaigaguta, segédszolgálat pedig Tamási és Erdőkürt gyülekezeteiben. 5. Szeretet vendégség a diakonissza anya- házban igehirdetéssel, jelenettel, sza­valatokkal és énekkari számokkal. 6. Csendesnapok Pilisligeten asszonyoknak és leányoknak együtt, valamint álta­lános pünkösdi csendesnapok. 7. Test­vérek munkaközössége az anyaházban két alkalommal 2—2 napig, melyeken Zulauf Henrik vezető lelkész irányítá­sával bibliaórai és gyermekbibliaköri anyag került kidolgozásra a munkában álló testvérek részére. Ezen missziói aj- kalmakon az istentiszteleteket és elő­adásokat Zulauf Henrik vezető lelkész tartotta, egyéb szolgálatokat a kővet­kezők végezték: dr. Farkas Mária főnöknő, Csengődy László segédlelkész, több diakonissza és diakónus testvér: dr. Kermeszkv Borbála t.. Turmezel Erzsébet t„ Schaller Kornélia t.. Ker- meszky Éva t„ továbbá Reha Pál és Pulay István diakónusok. Az énekkart Éder Ilonka t. vezette. üj gyülekezeti diakonissza 'állomás létesült és Fóbé-testvérrel töltetett be az oroszlányi, bedegkéri és somogy- meggyesi gyülekezetekben. Rendszeres diakonissza szolgálatot vállalt a Fébé, heti három napi szolgálattal az a'ső- gödi-felsőgödi-sződiigeti missziói gyüle­kezetben. Enying A gyülekezet kis templomában jú­nius 3-án gyülekezeti konferencia volt „Kije vagyok én az Atyámfiának?” ci- men. Siófoki, lajoskomáromi gyüleke­zetekből is voltak részvevők. A szol­gálatokat Hódi Pál lelkész. Gróf Éva kántor és Buthi Dénes helyi lelkész lát­ták el. Az áldásos vasárnap Ürvacsora- vétellel zárult. Halálozás Szarvas (Schuster) András magyar állami postamüszaki tanácsos, főmér­nök, fasori főgimnáziumunk egykori növendéke s zuglói evangélikus egy­házunk hűséges híve, született Rákos­ligeten 1900-ban, kínos szenvedések között Budapesten meghalt. Áldás em­lékére! — Feltámadunk! MÉG A NYÁRON MEGJELENNEK Bóiay János zsoltárfordításai Kiadja a magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház sajtóosztálya Jegyzetek a maglódi egyházközségről és az egyházmegyei közgyűlésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom