Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-07-02 / 26. szám
XIV. évfolyam 26. szám Egyes szám ára 60 fillér 1949. július 2. EVANGELIK AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVETSSG LAPJA Megkezdődött az aratás A magyar dolgozók, a magyar parasztság ós a munkásság ilyenkor feszült figyelemmel pillant ki a földekre. Megkezdődik az aratás. A nép dalolva, kaszákkal felszerelve indul ki a mezőkre, hogy megkezdje munkája eredményét betakarítani. Népköltészetünk ezt a korszakot dalokkal, versekkel köszönti, amelyek hol kesergők, hol istenes zsoltárok, néha csendes dalok vagy láncos indulók. A dalok refrénjét azonban mindig az aratók éneke, a kaszák pengése, s a hulló búzarendek halk suhogása adja össze. A munkás most már nemcsak néhány pillanatra neszei fel munkájának megszokott zsivajából, hogy felhangzott-e már kinn a mezőkön az aratás himnusza, szikráznak-e a kaszák, hajlong-e az arató ringó teste, hullik-e rendre az élet, a búza. Mélységes együttérzéssel .gondolunk a magyar falvak dolgozó népére, amely az elmúlt esztendők alatt bizony a legsanyarúbb körülmények között, súlyos terhektől földig roskadtan, sokszor igásállatok, mezőgazdasági felszerelések nélkül, a szájtól elvont vetőmaggal kezdte meg a munkát, de fenntartotta a mező- gazdasági élet folyamatosságát. A dolgozó parasztok kétszeresen állották meg helyüket ezekben a zord években és bebizonyították, hogy munkájukkal sietnek az elhullott ország föltámasztására. Megállta helyét a parasztság az újjáépítés, frontján is, a megművelt és elvetett barázdák, a zöldelő mezők, a sárguló vetések eltakarták a magyar föld sok rút sebhelyét, amelyet a háború gőzhengere tépett fel rajta. Ezzel megmutatták, hogy miképen kell az újjáépítést szolgálni. Az aratás egyúttal bizonyítványkiosztás is. A magyar parasztság bizonyítványai ott feküsznek a magyar határban. Az érdemrendeket úgy osztották ki, amilyen arányban a magyar parasztság dolgozott. Az Üristen is rámosolygott a magyar földekre és segítette a szorgalmas gazdákat munkájuk eredményének fokozásában. (Büszkék lehetnek már az újgazdák is, hogy közülük csak kevesen buktak el a vizsgákon, kevés volt a munkakerülő, a földjét elhanyagoló, de annál többen voltak azok, akik a magyar népi demokrácia ajándékát megbecsülték. A földreform ötödik esztendejében élünk és a parasztság most ötödször vizsgázik a földreformból. Az ötödik vizsga is azt igazolja, hogy a földreform gondolata egészséges és fejlődőképes gondolat volt. A kezdeti hibákat már kiküszöbölték s a magyar aratási eredmények kiütik az összes érveket a földreform ellenségeinek kezéből. Mennyit meséltek arról, hogy a kisgazdák nem tudnak majd ipari növényeket termelni. Ezzel szemben a cukorrépával bevetett területek és a cukorrépatermés sokkal nagyobb, mint békében volt. A földreform nem jelentett kevesebb munkaalkalmat, sőt minden kezet munkára mozgósított. Nem jelentett a földreform szociális bajokat sem, ellenkezőleg: a társadalmi igazságosságot tovább fokozta a falvakon. Most aratás után néhány nappal, sokezer kereszt, asztagok emelkednek szerte a magyar földön és ezekből megindul a gabonaszem a maga sokmillióéves körforgásába: a földből a csűrbe, a malomba, az éhes emberi szájakba. Azt is jelenti, hogy a falu izmos karja gondoskodik a lázasan dolgozó várost támogatni munkájában. A falu a fölszabadulás után, mint a bibliai saniaritánus, elindult az irgalmasság útjára és megmentette éhező testvérét, a várost, amely most cipőt, ruhát, iparcikkeket küld a falunak. A parasztságnak és a munkásságnak ez a harmonikus együttműködése a demokrácia egyik legnagyobb eredménye és a két kar: a munkás és a paraszt karja együttesen segít kiépíteni az igazságosabb, boldogabb, szebb Magyarországot. Himnusz a békéről Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyülétű béke/ Szólnék most újra, merre vagy? hová tűntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, — ellened! A szőlőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kísért a dalló szájú boldogokról; de jaj, tudunk-e énekelni még? Ó, jöjj el már le szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel, didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel, s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk e háborúk perzselte télben itt, ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrű illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag, gyereksereg visong; a réteken zászlós sörényű, csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett majd surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! így lesz-e? ígyI Mert egyszer béke , lesz. T), tarts ki addig lélek, védekezz! Radnóti Miklós Egy vallástanító iparosiskolában ezt a kérdést tette fel a tanítványának a vizsgán: „Milyen teológiai müvet olvastál újabban, s mi ragadta meg benne a figyelmedet?“ A növendék imigyen válaszolt: „Üjabban olvastam Profile Károly Dogmatikáját, s abban különösen megragadta a figyelmemet az a fejezet, ahol ő a darwinizmusról beszél.“ Vallástanár: „Mi a mi felfogásunk a darwinizmusról?“ Tanítvány: „ Mi azt tanítjuk, hogy az embert az Isten teremtette. Darwin pedig azt, hogy mi a majomtól származunk. Ezt ugyan még nem bizonyították be, de valami ásatásokat végeznek a bizonyítás érdekében, s csontokból akarják ezt kimutatni. Ha netalán be tudnák is tudományosan bizonyítani Darwin tanítását, mi, keresztyének akkor is a Bibliának hinnénk, ami szerint az embert az Isten teremtette.“ Vallástanár: „Jól van, leülhetsz.“ A diák ezzel nagyon büszkén hazamegy, hogy jól felelt a hittanvizsgán, vagy nagyon szégyenei magát, hogy neki ilyen dolgokat kell mondania a hittanvizsgán, mert s vallástanítót bántaná, ha ő nem lenne kész az efajta bigottságokat szajkózni a vizsgán. De most minket nem is annyira a diák lelkiállapota érdekel, mert ő az órán „hatalmasság alá vetett ember“, s remélhetőleg fog könyveket még jobban is olvasni, mint amiről beszámolt. Minket a vallástanító szellemi állapota érdekel, inkább. Mert anélkül, hogy hozzászólnánk most a dolog lényegéhez, annyit azonnal megállapítunk, hogy ez az a bizonyos típusos tudományellenesség, bigottsággal párosulva, aminek el kell tűnnie a vallásoktatásból. Akármi a véleményünk a szóban forgó konkrét kérdésről, azt bizonyosan nem szabad mondania egy protestáns lelkésznek, hogy mi a bibliának hinnénk akkor is, ha a tudomány valamit, ami ezzel ellenkezik, bebizonyítana. Mert a tudomány exakt eredményeivel szemben nem szoktunk ilyen álláspontot elfoglalni, s ha ez még nem nyugtatná meg őt, akkor tegyük hozzá, hogy az exakt tudomány eredményei nem szoktak ellentétben állani a Bibliával. Ez pl. Galileivel kapcsolatban kiderült. Egy egyházmegye életéből Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre in- dula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak. Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. (Mt. 9:35—38.) Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá, ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. Múlt héten tartotta a pesti egyházmegye évi rendes közgyűlését. Vá- radi Lajos alesperes csepeli lelkész beszámolt az egyházmegye évi jelentéséről. Jelentése és a többi jelentések is jellemzően tükrözik egyházunk gondjait és örömeit egyaránt. Az esperesi jelentésből kiragadjuk a következő részleteket. Presbitériumok „Sok szó esik mostanában egyházunk közigazgatásáról és ennek keretén belül a presbitériumok újjáalakításának szükségességéről. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy valamennyi presbiter megbízatásának lejárta előtt mondjon le, adjon lehetőséget új választásra. Ilyen elhatározás végrehajtása nem jár gondok, sőt megpróbáltatás nélkül még kisebb egyházközségekben sem, hát még a nagyobbakban, hasonlóképen az egyházmegyei és egyházkerületi vonalon. Nem vettük komolyan a presbiteri esküt s így a presbiterek sem vették szívükre. A presbiterség olyan ténykedéssé vált, amely nélkülözte az Egyház. Urának Való engedelmességet. Le- inondassuk-e a presbitereinket? De kiket állítsunk helyükbe. Van-e lelkileg erős, hitben érett bizonyságtevő, bibliás utánpótlásunk. Bizony nincsen. A megoldás tehát, el kell búcsúznunk azoktól, akik maguk is búcsúzkodni akarnak, ennek tanuje- lét adták közönyösségükkel; Űzőktől, akiknek élete közismerten káros az egyházra s a gyülekezetre nézve, de egyszersmind meg kell kezdeni a presbitériumok evangelizálását. Akik eddig megállották helyüket, nyerjenek bibliai és gyakorlati tanítást. Ezért rendeztek hosszabb szünet után június 19-én egyházmegyei presbiteri konferenciát, ezért örvendetes, hogy Budafokon, Kispesten, Pest- szentlőrincen és Óbudán máris jó- irányú kezdeményezésekkel találkozhattunk. Laikus egyházi munkások szolgálatba állítása ezzel kapcsolatos. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egy év alatt terjedni és gyakorlatilag megvalósulni kezdett az a felfogás, amelyet a múlt évi esperesi jelentés .így fogalmazott meg: „A legrosszabb takarékosság az, amikor a munkaerők számával takarékoskodunk.“ Egyházmegyénkben mintegy húsz laikus vallástanító dolgozik és sokan vesznek részt családlátogatásban, beteglátogatásban, szeretetni unkában, ifjúsági munkában.“ Gyülekezeti élet Az esperesi jelentés ezután sorra veszi az egyházmegye gyülekezeteit és jellemző megállapításokkal szolgál. A pesti egyház hét lelkészi körében heti 42 istentiszteletet tartottak 17 helyen. A Deák-téri templomot 420 ezer forint költséggel teljesen rendbehozták, a zuglói templomot tető alá hozták, a kőbányai templom kupoláját újjáépítették, a józsefvárosi gyülekezet lelkészlakáshoz, gyülekezeti teremhez és lelkészi hivatalhoz jutott. Az egyházközség kórházgondozó lelkésze nyolc kórházban 2573 látogatást végzett. A lelkészköri presbitériumok megkezdték működésüket, viszont több egyesület beszüntette működését. A kelenföldi gyülekezet szolgálata sokoldalú, újabban reggeli áhítatot is tartanak, fejlődött az egyházi zene, az asszonyok őrzik az istentisztelet alatt a szüleik által behozott gyermekeket. A budai evangélikus egyházban tizenegy laikus egyházi munkás dolgozott vallástanílás- ban. Kiemelkedő volt a tahii ifjúsági táboruk. A hegyvidéki gyülekezetben külön evangélizálták a konfirmandu- dusokat és az énekkart. A gyülekezet anyagi áldozatkészsége feltűnő. A kispesti egyházközség igen sok házi bibliaórát tartott és rendkívüli a család- látogatások száma. A pestszentlőrinci gyülekezet tatarozta templomát s új képpel díszítette oltárát. A pestszent- erzsé'beti gyülekezetben fellendült az egyházi zene és egy ötezerforintos adomány helyreállította gazdasági egyensúlyukat. A dunaharaszti misz- szió hét községben végzett vallástanítást és nyolc községben istentiszteletet. Hasonlóan emberfeletti munkát végez a csillaghegyi misszió, ahol tizenegy községben tartottak istentiszteletet, nyolc községben bibliaórát és ugyanezekben vallástanítást. A csepeli gyülekezet főkép a közösségi élet kialakításán fáradozik, az ipari dolgozók evangélium utáni figyelemreméltó vágyakozásáról számol be. A budafoki templomot kifestették. Az óbudai egyházközségben emelkedett az istentiszteletek látogatottsága, a presbitériumot nagyarányban kiegészítették s munkája igen aktív, az új presbiterek többségükben ipari munkások, főkép a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, sőt vezetői, akik egészségesen kapcsolódtak be az egyházi munkába. A Budapest-Kerepesi- úti egyházközség ifjúság nélküli csekély létszámú gyülekezet a budapesti szlovákság számára. A váci egyház- községből három fiökegyház szakadt ki, a hitélet emelkedett. A pestújhelyi fiókegyház újra festette templomát, belsejében nagyarányú helyreállítást végeztek, a kivetett egyházi adót kilencven százalékban beszedték. Göd, Szöd és környéke néven új misszió alakult s befejeződött az alsógödi templom újjáépítése, valamint a szöd- ligeti templomé is. A pesthidegkúli fiókegyházközséget a Fébé gondozza, s új fogházmissziói lelkészt állítottak be az egyházmegyében, akinek jelentése dicséri az igazságügyi hatóságok segítőkészségét, beszámol arról, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 351 evangélikus elítéltnek osztott úrvacsorát. Statisztika Az egyházmegyében a múlt esztendőben 1024 keresztelést, 694 konfirmációt, 495 házasságkötést (ebből 206 reverzális javunkra, 672 temetést végeztek, kitért 185, betért 146 hívő, 49.207 volt az úrvaosorázók száma, 144.891 Ft volt az offertóriumok ősz- szege, az adományoké pedig 338.203 Ft. _A belmissziói, tanügyi és pénzügyi jelentések szintén örvendetes fejlődést mutatnak. Az egyházmegye kiegészítelette törvényszékét s abba újabb tagokként beválasztotta Váradi Lajost, Nandrási Eleket, Götche Ervint Ihász Józsefet, Laki Tibort és dr. Vétsey Aladárt. Legjelentősebb egyházmegyénk élele tehát a zavartalan fejlődés és re- ménytkeltő munka jegyében folyt le.
