Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-12-03 / 24. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 december 3.-jz Asszonyok rouata----- 1 —......rísz Az igazi erő A finn-ugor nemzetek néprokonsági napja ' alkalmából. A történelemben ritka az olyan politikai esemény, amelyet lelki mozzanatok irányítottak volna, még kevesebb az olyan, amelyben milliók imádsága állította meg nagy hadvezérek karját, kardját és fordította másfelé az események sodrát. A magyarság életében vannak ilyen esetek. Az elmúlt év őszén is többször indított könnyes hálaadásra az a csoda, amely itt és velünk történt. Riadt és megriasztott emberek készültek fel a legrosszabbra. A még ki sem hevert utolsó világháború megsokszorozódott iramú megismétlődésének lehetőségétől volt terhes az ég s a föld, de amikor aztán valaki elindult a szeretet, egyetértés és béke nevében ellentéteket kiegyenlítő, alázatos és elszánt útra, az emberek millióinak fohásza kísérte, mint egyetlen egyetemes imádság óriási fehérszárnyú bőkegépmadara. És a csoda megtörtént. Annyi millió áldozatra szánt ember vére nem hullott akkor meddő gyűlölet fekete oltárára. Mi is emlékszünk egy ilyen külön magyar csodára, amikor az egész magyarság legforróbb vágyát ugyanígy kapcsolta össze az imádság Bécs cselekvő és elhatározó akaratával. Miért ernyedt el ez az egyetemes, egyféle sugározódó, egyetlen fohásszá tömörült nemzeti akarat, hit! ?. Nem tudom, éppen csak arról vagyok meggyőződve, hogy még néhány ilyen egyesült és ösztönös, nagy nemzeti lelkikoncentrálódás, a szivek legmélyéből felfakadó belső erőfeszítés megóv minden újabb fenyegető veszedelem elsöpörni készülő árjától. Gyönge, erőtlen, szórványos akarások már nem tudnak eredményt elérni. A ma annyira megszorongatott Finnország nemes, hősies és egységes magatartása a győzelem bizonyosságának ugyanezt az érzését váltja ki belőlem. Nehéz időket élnek — élet ős halál peremén járnak, de biztos, tudatos, összehangolt mozdulatokkal készülnek nemzetifüggetlenségük és szabadságuk megvédelmezésére. Bámulatbaejtő, határozott nyugalmuk egy másik mozdulatot idéz szemem elé : .Feltűrte az Ur az Ö szent karját minden pogányoknak szemeik előtti hogy e földnek minden határai lásák a mi Istenünknek szabaditását.“ Nem is lehet máskép ma, a fegyveres tömegek és erő idején: nem is győzhet más — legfeljebb a minden fegyvernél és gépnél hatalmasabb fegyver: a Lőlek. Innen távolról is megrendítő az a nyugalom, ahogy az egész finnség a „Oi maamme* zsolozsmaszeiű dallamával és az „Erős várunk...“ szuggesztiv szövegével ajkán menti békésebb zugokba menteni való legféltettebbjét: a finn jövendőt, építi erődítéseit, ki- Béri fontos útjukra a tárgyalásra kiküldötteket. Az eleve győzelemre elrendelt hit, bátor, tiszta arca az, amit Finnország most Európának mutat és határtalan öröm tölt el, hogy a gondviselés erre a szerepre éppen a kisded magyarnak még kisebb északi testvérét választotta ki. Eddig is igen nagyon szerettem és sokra becsültem mély lelkiségüket, komoly kultúrájukat, ősi, népi, annyira sajátságos és kifejező művészetüket, szociális életfelfogásukat és életberendezésüket, de mostani magatartásukért még büszkébb vagyok rájuk. Győzni fognak s élni lógnak, mert kicsiny számukat is megsokszorozza a Lőlek mindent legyőző ereje. TAÜSZIG MÁRIA. TEMPLOMOJCKÜLTÜRHAIAK MÜYÉSZI FESTÉSÉT VÁLLALOM JÉZUS, LUTHER, STB. OLAJFESTMÉNYEK MEGRENDELHETŐK BEKE H. E. 8HflLgM.Mffiai.93 A csodálva-szeretett s szeretve csodált király A trónját idegen segitségg* 1 visszafoglalni akaró Salamon leverése után a nép Béla idősebb fiát, I. Gézát választotta királyának, aki 1074—1077. uralkodott. S, bár som vitéz atyjával, sem daliás és a nép által rajongásig szeretett öccsével nem versenyezhetett kiválóság, vitézség és tehetség dolgában, mindazáltal az ő élete és uralkodása is szivbeii nemességről tett tanúbizonyságot. Ót érte az a kitüntetés, hogy — barátságot megnyerni akarván — a bizánci császár, VII. Dukász Mihály boronát küldött neki. Ez a korona a Szilveszter pápától nyert koronával összeforasztatott s a magyar szent koronának ez alkotja az alsó részét. — Géza az ismételt zavarkeltős elkerülése végett újból hajlandónak mutatkozott a trónról az állandó zavart keltő trónkövetelő Salamon javára lemondani, amikor három évi uralkodás után váratlanul elhunyt. Halála után az ország népe ismét alkalmazta a régóta teljes mértékben nem gyakorolhatott királyválasztói jogát, amennyiben egy szivvel, egy lélekkel és egy akarattal királyával választotta a vitéz és legendás hírű Lászlót (1077—1095). Nem szeretett és nem csodált jobban a nép egyetlen királyt sem, I, László királynál sem előtte, sem utána. Benne látta a nép a legszebb vágyainak, álmainak, elképzeléseinek megtestesítőjét. Ilyennek képzelte népünk az igazi vitézt, amilyen László volt, ki számtalan csatában tüntette ki magát bátorságával. Ilyennek óhajtotta a kormányzót, aki ország vezetésében bölcsességének számtalan jelét adta. Szive mélyén ilyennek álmodta a nép az igaz magyar keresztyén lovagot, mint amilyen I. László voit, ki éppen olyan jó keresztyén volt, mint, amilyen vitéz tudott lenni s éppen olyan kegyes, istenféltő vallásos leieknek bizonyult, mint amilyen bátor ős rettenhetetlen harcos is. A nép any- nyira szerelte, annyira vágyai megtestesítőjének látta, hogy László királyra nem is mint emberre, hanem mint valami magasabbrendü lényre, úgy tekintett. Szerette és rajongása felruházta Lászlót isteni erőkkel s alakját és életét beleöltöztette a legendák és csodák felmagas ítositó bűvös köntösébe. Ki ne ismerné, vagy ki nem hallott volna arról, a csodáról, hogy hogyan fakasztott vizet bárdjával a kősziklából, miután Istenhez imádkozott szomjúságért epedő vitézeiért. Hát ki ne tudna arról az esetről, hogy amikor az országba törő pogány kűnokat üldözőbe vette a magyar sereg s napokig tartó üldözés közben László serege egy teljesen elpusztított vidékre tévedt ahol szörnyű éhség kezdi gyötörni az elfáradt vitézeket, ekkor László király vitézeinek éhségét—kínjait látva, Istenhez fordul segítségért, s ime, alig mondja el buzgó imáját, az erdőből szarvasok s eledelre alkalmas vadak egész sokasága törtet elő — s igy megmenekültek az éhhaláltól. — De htdd iktassuk ide az egyik legendát úgy, a- hogy a krónikás, Szentimrei Jenő, versbe szedte ezzel a címmel Szent László pénze Mostan olvassátok, mind írva lészen Itt, László szent királynak csodatételelt, Kinek erős karja, hivő szelíd lelke, A magyart erősre és nagyra nevelte. Történt, hogy besenyők törtek országába, Dúltak, pusztítottak, rablóhad módjára, Mígnem László király ennek hírét vette, S vitéz seregeit ellenük vezette. Elől a besenyők, a magyar nyomukban, Nyúl az agár elől nem menekül jobban, Sok rablott aranyat út porába szórták, S az üldöző hadat igy megállították, Már úgy tetszett szinte: üldözőik elül, Egérutat nyernek s igy a csel sikerül, De László letérdel, imát rebeg ajka, S az aranyat Isten köve változtatja. Erre a magyarok lovaikra kaptak, S besenyőkön fényes diadalt arattak, Kerek kővel teli kalotaszeg tája, Ma le László-pénznek hívja a nép szája,
