Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1937

48 ban egyre kiterjedtebb mérvben a gyámíntézetí propagandát, zörgessetek nemes szívek ajtaján, hogy megnyíljanak és sűrűbben hulljanak a fillérek a Gusztáv Adolf- perselybe, amelyről minden hívőnek tudni kell, hogy hol található meg, mert a gyámintézet jövő feladatai nagyobbodnak, jelentő­ségükben súlyosabbakká válnak és ezért szükséges a gyűjtések eredményét minden egyházkerületben fokozni. Nem ártana, ha az egyházkerületek gyámintézeti vezetői egymással sűrűbben érintkeznének, egymást felkeresnék, ismerkednének, buzdító, lelkesítő körútakat tennének, hogy ösztönzést adjanak az egyes kerületek emelkedő irányzatú gyűjtésének biztosításához és az egymásközti nemes versenyzési kedv és hajlandóság kifejlesztéséhez. Mert nem szabad és nem lehet abból szokást csinálni, hogy a dunántúli egyházkerületi gyámintézet egymaga többet gyűjtsön, mint a többi három kerület gyámintézete együttvéve. Rendkívül nagy lelki elmélyítő hatása, propagativ ereje s a gyűjtés szempontjából is észrevehető eredménye van a gyámintézet érdekében tett körútaknak, az egyházközségek és szórványok látogatásának. Nagy Miklós zalaegerszegi ev. lelkész, kemenesaljai egyházmegyei gyámintézeti egyházi elnök meghívására Ziermann Lajos egyetemes gyámintézeti egyházi elnök, Scholtz Ödön dunántúli egyházkerületi egyházi elnök, Molitórisz János esperes, Nagy István lelkész és még számos más világi és egyházi férfiú kíséretében bejártam az elmúlt nyár folyamán a kemenesaljai egyházmegye zalai diaszpóráit s ez alkalommal hét különböző helyen mondhattam a gyámintézet hivatásáról és áldást jelentő munkásságáról buzdító beszédet Végtelen megindító jeleneteknek voltunk tanúi és láttuk a csodát, amint a szemekben megjelenő könnyek átváltoztak a gyámintézet munkáját elő­segítő fillérekké. És lehetetlen meghatottság nélkül szemlélnünk éppen a mai közgyűlésünkön, hogy ezek az adományok miként alakulnak át ismét örömkönnyekké azoknál az egyházközségeknél, amelyekhez a se­gélykiosztások során eljutna. A Gusztáv Adolf gyámintézet minden foko­zatán csüggedő lelkeknek ad vigaszt és bátorítást, amikor az egyháztól távol eső hittçstvérek felé nyújtja ki gyámolító és felemelő kezét. Működésünk különböző mozzanatairól egyházi elnöktársam fog jelen­tést tenni. Én azonban külön szívügynek érzem, hogy megemlékezzem mai közgyűlésünk keretében gyámintézetünk egy munkásáról, megértőjéről, barátjáról, aki elment közülünk és távoztával nemcsak gyámintézetünket, egyházunkat, hanem nemzetünket és országunkat mélységes gyászba bo­rította. Az aradi vértanuk napján súlyosabbá vált a magyarság martiriuma Gömbös Gyula, Magyarország miniszterelnökének kidőltével. A magyar­ság fanatikusa volt, aki szívében nosztalgiát érzett, ha fajára, nemzetére gondolt, amelyet naggyá és szabaddá igyekezett tenni és amelyre mindig gondolt. Bel- és külpolitikai elgondolásaival személyét és hazáját az ese­mények homlokterébe tudta állítani és világviszonylatban is európai állam­­férfiút mutatott, akit Mussolinivel és Hitlerrel egy sorban említettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom