Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1935
6 okulás, értékeik elismerése, helyes eszméik követése és emlékük megbecsülése, mind oly vonások, melyek a nemzet értékét növelik. A magyar nemzet is történelmi alakjait, kiváló fiait követendő példaként állítja az ifjabb nemzedékek elé és megemlékezve róluk, a múlt tanulságain és eredményein igyekszik építeni a jövőt. Magunkat becsüljük meg mi is, ha pár percet szentelünk annak a tüneményes férfiú emlékének, aki 200 évvel ezelőtt, elhagyottan, távol hazájától hunyta le örökre szemét. II. Rákóczi Ferenc kötelességtudása, önbirálóképessége, szeretetreméltósága, nagy szívjósága, igazságszeretete, vallási türelmessége és személyes bátorsága, hivatásérzettel és felelősségérzettel társulva, azok a tulajdonságok, melyek a minden emberben meglevő és így nála sem hiányzó hibák ellenére is, összességükben kiformálták az ő nagy jellemét. Ezen tulajdonságain, mint sziklatömbön a hatalmas boltozatú templom, épült az ő gigantikus egyénisége, melynek a szabadság mindenek felett való értékelése, az elpusztított ország talpraállításának szent vágya, a szegény nép iránti őszinte részvéte, de legfökép és elsősorban az ő mély, Istenben vetett hite a legjellemzőbb nyilvánülásai. Ezt bizonyítja annak a nyolc évnek történelme, melyben hősi küzdelme, majd tragikus bukása lefolyt, ezt igazolja egész későbbi élete, erről győznek meg emlékiratai, melyek ötödik kötete 125. lapján így szól: „Az isteni gondviselés vezérelt elpusztult hazámba, hogy a szabadságért fegyverbe kiáltó szó legyek. És az egész ország meghallotta szózatomat“. Valóban az Istenbe vetett hit és a szabadságszeretet az a két vezérlő csillag, mely e nagy férfiút pályáján vezette. Ezek nyomán emelkedik II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem csodás alakjává. Kevés oly férfiút látunk a világtörténelem legnagyobbjai között is, ki őt megközelíti, de nincsen egy sem, ki őt Istenbe vetett hitben, hazaszeretetben, önfeláldozásban és lemondásban felülmúlná. Ezért hódolattal és tisztelettel tekintsünk fel az ő szellemalakjára, tanulva tőle haza- és szabadságszeretetet, jobb és szebb jövőbe vetett hitet. Miként ő nem kételkedett az isteni gondviselés igazságot szolgáltató kegyelmében, midőn minden, amiért élt, küzdött, amiért mindent feláldozott, porba omlani látszott; azonképpen mi is higyjük, hogy hazánk mai elesettségéből is lesz feltámadás, lesz igazságszolgáltatás. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mióta történeti feljegyzéseink vannak, nem volt korszak, melyben az emberiséget oly sok gond és nélkülözés kísérte volna élete útján, mint az elmúlt két évtizedben. A háború befejezte utáni pár év, mely fellendülésével a jobb jövő reményével biztatott, csalóka lidércfénynek bizonyult. Miként az, aki ily fény után igazodik, annak kialudtával, még sötétebbnek látva az éjszakát, könnyen eltéved, azonképpen tanácstalanul gyötrődik az emberiség, nem találva a válságos helyzetből kivezető utat. Mi más ma életünk, mint küzdés, próbálgatás, keresés valami jobb, va-
