Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910

1909. március, Emléklapok Ihász Lajos emlékére

7

a „Lőrinte-nem“-ből való Escgváriak (Csékutiak) bírták. A „Hunyadiak korában“ Garay-birtok a Bakony nagy részével és a „bakonyi örökös erdöispánság“-gal együtt. Mikor Mátyás Garayt és Újlakit hivatalukról letette, a Garay-birtokon a Szapolyaiak és mások osztozkodtak. Mátyás király maga is nem egyszer szívesen időzött e helyen vadászat alkalmával.

Sok embert, ha magas állásba jut, a szokatlan magas polcz meg szokta szédíteni, oly értelemben, hogy társait kisebbeknek tudja, kisebbeknek nézi magánál. Ihász e tekintetben is kivétel. Ö megmaradt a felügyelői székben is annak, ami volt: jó barátnak, egyenes, puritán jellemnek, állandó karakterén a magas állás mit sem változtatott. Gavallér magyar nemes volt, az is maradt, ki nem fogad el senkitől semmit, de annál többet ád, ott, ahol szükséges.

Ilyen férfut temettünk el ő benne hagy részvét között 1908 deczember

9-én Hathalmon.

Ihász Lajost eddig csak a közügyek terén, a fórumon láttuk. Ismerkedjünk meg vele szives vendéglátó otthonában is. Első házassága szerencsétlenül végződött. Annál boldogabb lett, szép, idyllikus életet éltek második nejével, Jókai Károlynak, Jókai Mór, a költőkirály bátyjának fenköltlelkü bájos leányával: Jókai Etelkával, kit Ihász Lajos 1889 junius 30-án vezetett oltárhoz Budapesten. A boldog menyasszonyt még boldogabb vőlegénye még aznap haza vitte hathalmi birtokára.

Iliász Lajos a maga otthonában is a legjobbszivü ember volt. Előzékeny, szeretetreméltó, megbecsülte a cselédeit. Neje a legáldottabb asszony. Együtt éreztek, egyet gondoltak, együtt szórakoztak és az volt a legnagyobb örömük, ha mással jót tehettek. Vendégeiket sokszor addig-addig marasztalták, mígnem azok a tósokberényi állomáson lekéstek a robogó vonatról.

Ihász Lajos, miután gyermekük nem volt, sógorának, a korán elhunyt ifjabb Jókai Mórnak egyetlen, apátlan-anyátlan árváját, egy nagyreményű ifjút, Jókai Miklóst fogadta fiává s tette egyik nagybirtokának örökösévé. E három tagú meghitt kis családot Ihász Lajosné Öméltóságának nagynénje : néhai Peti József lelkész-tanár özvegye, szül. Váli Mária, osztatlan tisztelettől ölelt, nagymiveltségü, áldott jószivü nő egészítette ki.

Ihász Lajos végrendeletével egy szép gyümölcsfát ültetett el jó talajba, az egyházkerület termő földjébe. Adja Isten, hogy e fa egyházunk erejének gyarapítására, intézményeinek felvirágoztatására gazdagon gyümölcsözzék. Jótetteinek áldásos hatásában a jóltevö újra él. „Soha meg nem mozdul, örök emlékezetben lészen az igaz!“