Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1909. március, Emléklapok Ihász Lajos emlékére
9 (Mondotta : Bognár Endre.) Uram ! nem felejtkeztünk el a te intésedről, melylyel arra tanítottál, hogy megemlékezzünk a mi Előttünk járókról cs azoknak hitüket kövessük. Most is azért vagyunk együtt e szent helyen, együtt van az egész egyházkerület, mint egy szent család, könybelábbadt szemmel, hogy még egyszer felidézzük magunk elé annak a nagy férfiúnak alakját, ki majd 10 évvel előbb ezek közt a falak közt vette át hivatalát s kezdte meg egy házépítő társadalmi nagy munkáját. Ki hitte volna, jó Atyám, még akkor, hogy a sir olyan hamar reá borul ? Ki hitte volna, hogy magas vezéri állásában 10 évet adtál neki és azután elvedd a mi szemeink elől ! ? Összegyűltünk közel ahhoz az emlékezetes helyhez, hol a megdicsőült léleknek nemcsak bölcsője ringott, de porai is nyugosznak. — Összegyűltünk, hogy a ledőlt bajnok hű emlékének, kegyeletfel együttesen még egyszer adózzunk. — Ö is, mint hajdan egy másik választottad, naponta bement az ö vacsorálóházába és ablakait kinyitván, háznépével együtt imádkozott és vallást tett, Uram, Te előtted. Mi szép volt, mi szép lehetett, mikor összekulcsolt kézzel elmondhatá : Én lenyugszom, de felkelek, mert az én Uram felkelt engeinet ; én hiszek Tebenned, Te, én reménységem, erős Zebaóth ; mert Te Uram, megáldod az igazat, a te jóvoltoddal, mintegy paizszsal körülveszed ötét ; — én reményemet vetem Tebenned, mert egy szempillantásig tart a te haragod, de örökkévaló a te jóakaratod, estve siralom vagyon, de reggel öröm ! Én Teneked szolgálok, mert sok nyomorúságai vannak ugyan az igaznak, de mindazokból megszabadítja őtet az Ur! — Én nem félek, ha szinte a halál árnyékának völgyében járnék is, mert a Krisztus szerelme szorongat engemet és Te ezért megvigasztalsz. Én mindenekre megtanittattam, úgy a bővelkedésre, mint a szükölködésre, tudok megaláztatni és bővelkedni. — Szólj Uram, jól hallja a te szolgád : Mit cselekedjem végezetre, hogy az örökéletet vehessen! ? így tusakodott az elköltözött lélek, mint hajdan Izrael. És szózat adaték a magasból, a te szavad Uram, mely ezt mondja vala : Elég neked az én kegyelmem ! Tudom a te dolgaidat, tudom szerelmedet és a szenteknek való szolgálatodat, tudom hitedet, tudom tűrésedet, tudom cselekedeteidet, az utolsókat is, melyek többek az elsőknél. — íme eljövék hamar, tartsd meg azt, ami nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat!... Vajha igy tusakodnánk mi is, pályafutásunkban ! Vajha ilyen biztató reménységgel nyithatnánk be mi is az örökkévaló hajlékokba Tcnálad, a Jézus érdeméért ! Miatyánk !... 2. Oltári ima.
