Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907

1904

93

A somogyi egyházmegyében : Hrasztováczon lelkészszé választatott Seregély Béla balti helyettes-lelkész, ugyancsak Hrasztovácon tanitóvá választatott Zettel György segédtanító.

A tolna-baranya-somogyi egyházmegy éhen : Fördős Vilmos egyházmegyei felügyelő lemondott, helyébe Szeniczey Géza választatott meg.

4-9. Ezen év is jegyzett be gyászlapokat egyházunk emlékkönyvébe. Elhunytak :

1. Bejek György nemeskéri lelkész, — 1903. évi szeptember 5-én — ki 45 éven át töltötte he tisztét apostoli buzgósággal a reá hízott gyülekezet lelki gondozásában.

2. Vincze István a felső-lövői tanintézetek tanára, — 1903. évi augusztus

3-án — kit munkás életének harminczadik évében szólított el a Mindenható a munka mezejéről.

3. Poszvélc Gusztáv nyug. tanár, — 1904. évi április hó 11-én, — ki mint a soproni főgimnázium rendes tanára, évtizedeken át munkálkodott igaz kötelességérzettel az oktatás-, nevelésügy szolgálatában.

4. Búcsút vett a múlandóságtól id. Töpler Károly, a soproni egyházközség egykori felügyelője, presbitere, a főiskolai nagybizottság tagja, ki mindvégig szivén hordozta úgy gyülekezete, mint az egyházkerület ügyeit s hoszszas tapasztalatokon alapult iránymutató belátásával, lankadatlan résztvevősével mindig ott volt, hol az egyház érdekét védeni, érte tenni, hatni kellett.

5. Csak a közelmúltban vettük mindannyian őszinte részvéttel a gyászjelentést, hogy Perlaky Elek kir. tanácsos, a győri egyházközség volt felügyelője — 1904. évi junius hó 16-án — és Fördős Vilmos a tolna-baranyasomogyi egyházmegyének a múlt évben lemondott felügyelője — 1904. évi junius hó 22-én — eltávoztak a földi lét színteréről a minden halandóknak utján.

Mindkettő lelkes protestáns volt. A családi tradiczióhoz hiven fő kötelességüknek tekinték meghozni szolgálatukkal az áldozatot az egyház oltárára. Örültek, ha a szent örökségnek : az evang. hitnek emelésén fáradozhattak, amelynek védelmében elődeik századokon át törhetlen hűséggel küzdöttek. Áldott legyen az Urban elhalt testvéreink emlékezete !

Nemzetünknek is volt ez évben temetése. Meghalt Jókai Mór, kit méltán nevezett el a köztisztelet a költők fejedelmének az irodalom terén majd hatvan éven át végzett bámulatos gazdagságú, hóditó hatású munkásságáért. A magyar ifjúság félszázad óta merit müveiből lelkesedést honért, szabadságért, tanul lángolni magasb eszmékért, mindazért mi jó, szép és igaz. Az elnyomatás szomorú korszakában munkáival ö vigasztalt, ápolta s uj életre kelté a gyászoló honfiak haldokló reményét, azóta is ő kedves vendég, jó barát úgy a palotákban, mint a gunyhókban ; tanit, gyönyörködtet, s mint nap-