Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-23 / 4. szám

liesár, de mert ismételten él e szónál az Ev. Lap, nagyon legyalázó lehet. Valami értéktelen, hitvány mester lehet az a piszkosát», aki alkotó munkára képtelen, hanem csak toldoz-foltoz. Hát én nem ismerem ugy a pesti kollegákat, mint Szimonidesst Lajos, de Írásaiból és beszédeiből ismerem ót. Lehetséges, hogy sok piszliesár futkároz evan­gélikus egyházunkban, de azt hiszem, nálánál igazibb piszliesár nincsen, meTt ő még eddig nem használta másra Isten adta tehetségeit, mint ér­téktelen foltozó munkára, kicsinyes támadásokra, csipkedésekre és öndicséretre. Igazi piszliesár munka. Szegény piszliesár l Egy vándor pap. néhány sor is alig jut. Az egész sajtó sértést látott benne, ami kemény hangon utasította visz­sza a legtöbb napilap. Mert valótlanságot állított a szónok? Vagy mert ma is biin mást és más­ként gondolni, mint amit és amint azt a sajtó akarja a közönség oktrojálni? A sajtóról igye­keznek lerázni a cenzúrát, de csak azért, hogy a becsületesen gondolkodók és beszélni meré­szelők ajkaira tegyék? Avagy a keresztyén gon­dolkodásnak fáj az, ha egy hibájára rámutatnak? Széljegyzetek. KÖZÉLETÜNK |Lesz magyar hadsereg. A táuiró or­szággá röpítette a hírt: a kormány az ország je­lenlegi állapotára való tekintettel felállítja a fegy­verszüneti feltételekben engedélyezett 8 hadosz­tályt. Örömmel vesszük a hírt, mert valóban nagy szükség van erős, nemzeti szellemű hadseregre a rend és jogaink megvédésére, melyre a jelen­legi hadsereg nem igen alkalmas. Ha lesz erős hadseregünk, akkoi? ez közelebb viheti a nemze­tet a tetthez 1 ifl gyülekezeti szabadság és a terror. Az JÜBoredő Magyarok Egyesületének" vasárnapi gyűlése élénk példáját nyújtja, hogy miként tisz­telik nálunk azoknak gyülekezési jogát, akik a ke­resztény társadalom megszervezését hangsúlyoz­zák. A gyűlést a uörösszallagos kézibombáual fel­szerelt katonák feloszlatták, fí uörös gárdának jó lesz azonban megegyezni, hogy Magyarországon nem a keresztények azok, kiknek a szervezke­désre a legkevesebb jogutó van. legsajátosabb tünete a budapesti szer­vezkedési és gyülésezési ragálynak, a jan. 12-iki vallástanítás érdekében megtartott gyűlés amaz eljárása, hogy a gyűlésre hívó röpcédula egyút­tal belépő jegyül is szolgált. Mert ha kellő ko­moly méltóságot akarnak biztosítani a gyűlés le­folyásának ma, már másként nem lehet óvakodni a féktelenkedő és minden áron a saját elveit ér­vényesíteni akaró elemek túlkapásaitól. — A mi demossunk erkölcsi és szellemi niuójal A székelyek gyűlésén egy szónok szó­vá merte tenni, hogy egy primadonna körül le­játszódott események pertraktálására hasábokat szentel a magyar sajtó, a mikor a székelység panaszai, elnyomottsága és keservei számára Politikai gyálölködés az egyházban. Ezzel a címmel a Világ jan. 11. számában egy hírt tett közzé Zoványi Jenő, mely szerint Malerny Lajos debreceni esperes politikai okok­ból minden törvényes eljárás mellőzésével egy­szerűen „fölmentette" Lábossá Lajos ottani állan­dósított jellegű segédlelkészt.. A híradás szerint Materny körlevelet intézett esperessége papjai­hoz, melyben ..valótlan állitások ráfogásáual igye­kezett a radikális párt ellen hangulatot teremteni"; Lábossá ezt tudtul adta a párt vezetőségének, mely pártnak ő is tagja. Ez volna a hírből ki­hámozva a rideg tényállás, amelyről mi, miután a tényállást csak egyoldalú megvilágításban lát­juk, véleményt csak feltételesen mondhatunk. Ha igy történt, helytelenül történi. Az espereseknek papjaik politikai irányítására nincs joguk s ezért felelősségre uonhatók. Nem a politikai meggyőző­dés ellenőrzése, de papjaik erkölcsi életének s kötelességteljesitésének figyelemmel kisérése és szükség esetén az ilyen defektusok elleni fellé­pés a fenti erényekben tündöklő primus inter pares-eknek a feladatuk. Ezzel véleményt mon­dunk Zoványi heves, könnyelmű nyilatkozatairól is. „Ez a botrányos eset is igazoláséra szolgál a radikális párt ama programmjának, hogy az állam és egyház szétválasztásának minél előbb meg hell történnie. Mikor a lelkeket felszabadító forradalom után mindjárt a legelső reakcionárius botrányokat is egyházi dignitáriusok erőszakos és tapintatlan visszaélései s inkorrektséggel ke­vert ténykedései okozzák, lehetetlen be nem lát­nia minden elfogulatlanul és érdektelenül gondol­kozó embernek, hogu a hatalomszomj, a retro­grád irány és az erkölcsi lazaság kigyófészkétől, az egyháztól — tökéletesen mindegy, hogy me­lyiktől — meg kell immár uonni a haladni vágyó és demokrata alapokra fektetett állam minden­fajta segélyét s minél előbb meg kell tenni végre minden óvintézkedést az ellen, hogy az egyházak eme közös szelleme továbbra is métellyel árasz­sza el az egyszer már egészséges fejlődésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom