Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-07-14 / 28. szám

Az eperjesi Kollégium 250 éues jubileuma. F. éui október hó 18-án 250 éve lese annak, hogy a félsőmagyarorsz. evang. protestáns rendek és sz. kir. városok 2 év előtti kassal összejövetelük egyhangú határozatából és ritka áldozatkészségéből (100 ezer frt tőkéuel) alapitott eperjesi Kollégiumot fényes ünnepségek kiséreteben megnyitották és rendeltetésének átadták, Eredete már a reformátió korára vezet vissza, a mennyiben már 1534-ben volt az egyház és Eperjes városa által fentartott gimnáziuma, a melynek jelentősége mellett az is szólt, hogy azon hirneves külföldi tanárok (a sziléziai Werner, a luzitániai Bocatius, i morua Mathaeidesz s később a pomerániai Pankratius) is tanitottak 1667ben a felsőbb tanulmányokat is felölelő Kollégiummá = főiskotáuá, u. n. („eertum Collegium seholastieum"-mjiJ bőuült. Azóta müuelt tanáraival az élén magasztos hazafiúi és evang. vallásos egyházi hiuatásának jo y> mosan magaslatán állva annak az üldözések kjraban való megszűnése, majd ujraébredése ts megerősödése szoros összefüggésben uan a protestantizmussal és a magyar nemzet alkotmányának s szabadságának változatos és k Jzdelmes sorsával. Hazánk e legrégibb prot. főiskolájának bőuen kijutott a Karaffa vértörvényszékébőt, a Thököly-Rákóezi-féle kuruc mozgalmakból, az ellenreformátio sanyargatásaiból, a legendás 43-as szabadságharcokból, az azokra következő Bach-korszak bürokratizmusából és a Uozeimuhban — főleg az orosz invázió idején — a uilágháboru izgalmaiból. Régebben a külföldről is beérkezett tetemes segélyek mellett az eperjesi ev. egyház és város volt annak legnagyobb pátrónusa. Igy Eperjes városa 2 falut és egy m m^si birtokot, Thököly Imre egy 600 holdas hegyaljai u. n. „királyi szőlőt" és rimaszombati birtokjövedelmet ajándékozott neki a melytől azonban a későbbi üldözések teljesen megfosztották. Kollégiummá ualó kibővülése óta 10 osztályból állott, a melyben a gimnáziumi tananyag mellett utolsó 2 osztályában a felsőbb tudományokat is művelték sőt az üldözések idején megtiltott, később megnehezített külföldi (német) egyetemi tanulmányozást is pótolták annak mindenkor nagyhirü lelkes tanárai. Ma holnap 100 éues Magyar Társaságával nemzeti irodalomtörténetünkbe is beirta neuét. Vandráh és Hazs~ linszky országos hirü neue ismeretes. Fenállásának 200 éues fordulóját 1867 szept. 10-én ülték meg a tiszai euang. egyházkerületi közgyűléssel kapcsolatosan. Lélekemelő lefolyását Wandrák A. és Hörk J. uolt nagyneuü főisk. tanár, a Kollégium történetét tárgyaló müuéből s főleg s ujabban Berzeviczy Albert Hovács Albertnek, a későbbi bpesti tanárnak és nagyneuü politikusnak személyes tapasztalaton alapuló leírásából ismerjük. Részt uett azon az Akadémia, Kisfaludy-társaság, az egyetemes magyar euang. egyház, a hazai 4 euang. és 2 ref. superintendentia, a sárospataki és debreeseni főiskola, több szomszédos uármegye, Pest, Debreczen és Kassa uárosa Prónay G., Ballagi M., Mádai R., Dósa E., Pulszhy F., Irányi D., Zsedényi E. és mások képuiseletében. Szóual országos jellegű ünneplésben uolt része, a melyben a tiszaker.. Sáros umegye, Eperjes uárosa és euang. egyházközsége esak segédszolgálatokat teljesített. Az ünnepi beszédet Bánó József felügyelő é

s Wandrák A. igazgató-tanár tartotta. Előbbi a Kollégiumnak itt a felföldön ualó magyar nemzeti és euang. egyházi fontosságát, utóbbi pedig az ősök elueinek és szellemének kötelező erejét fejtegette. Az ünnepélyt fáklyásmenet előzte meg és fényes bankett és jótékonycélu táncmulatság köuette. Előbbin Pulszky Ferenc 1 ezer forinton uáltotta meg pohárköszöntőjét, utóbbi a Kollégi