Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-08-21 / 34. szám

1915 Naplótöredékek az északi harctérről. Szállás 1915 julius 29. járatlan utak; hatalmas vízmosások agyagsárga falai meredeznek az égnek, taréjukat zöld kökénybokrok diszitik, gyökereik apró kigyók módjára kúsznak ki a porladozó falon át. Majd egy árnjas erdei részlet — apró mocsarakkal, hatalmas ledöntött fenyvesekkel váltja fel a vízmosások egyhangú képét. Meredek partok, leégett, felrobbantott hidak, járatlan utak mindmegannyi akadály nehezíti előretörő csapataink diadalmas útját. fl felperzselt falvak kihalt házsorai a tehetetlen, futó ellenség romboló őrületéről tanúskodnak, az egykor virágzó helyiségek helyett az égnek meredező kéményei jelölik. Természetes, hogy az agyonzaklatott nép ismerve kikerülhetetlen sorsát, szomorú megnyugvással hordta ki háza népével együtt csekély vagyonát, bútorát biztos rejtekhelyre, — tűzhelyét, házát a féktelen indulat vad kényekedvének átengedve. L . . . . községben Dr. Wladislav Niesiolovszky 72 éves nyugalmazott államügyész birtokát és majorját csak az mentette meg a biztos pusztulástól, hogy kötelezte magát az ellenség fertőzött betegeit — akiket a gyors visszavonulás miatt vissza kellett hagyni — lakosztályaiban ápolni. Ilyen és hasonló sorsú helyiségek után érkeztünk egy késő délután D . . . . helységbe, amely városka egy német evangelikus telepitvény. E városka mint egy kis virágzó oázis ugy ékelődik be az itteni rutén sivatagba és mind ez ideig hűségesen megőrizte nyelvét — tájszólással — és evangelikus vallását. Ualamikor virágzó kis városka lehetett és most is, mintha az orosz barbarismus megkímélte volna a teljes pusztulástól, talán mert bádogfedelei ellenálltak minden nagyobb gyujtogatásnak, avagy mint sok helyütt — mert az ellenségnek már égett a föld a talpa alatt és igy nem maradt ideje a kőből épült község elpusztítására ? Bevonulásunkkor — amely az oroszok kivonulását 4 órával későbben követte — örömtől csillogó szemmel fogadtak; lassan verődtek össze a távolabb lakók is a község elején. — Mivel mi itten ujabb parancsra vártunk, igy elég időm akadt a beszélgetésre. Eleinte nagyon tartózkodóan, félénken sorolták fel szenvedéseiket, lamentálva hivtak magukhoz, egy-egy szenvedésnek helyére, hogy saját szemeimmel meggyőződhessek állitásaik igaz voltáról. Midőn pedig lelkészük, tanítójuk, templomuk után érdeklődtem, láttam az arcukon hogy csodálkoznak azon, hogy miért érdeklődöm én egyházi életök iránt. Gsudálkozásuk a tetőpontra jutott, midőn egy közelálló férfit megkértem kisérne el a lelkészhez vagy a tanítóhoz. Lelkészről lévén szó „collegá"ról beszéltem. Akkor néztek egy nagyot és a legbátrabb a tömegből kérdezte : Ön talán szintén lelkész, vagy talán tanító? Ágostai evangélikus? Hová való? Miért jár ilyen katona ruhában? stb. Válaszaim teljesen megnyugtatták őket és bizalmuk teljes lett. Kezdetét vette az általános, itt elengedhetetlen szokássá vált bemutatkozás és reméllem, senki sem veheti rossz néven tőlem, hogy bizony alig tudtam — a csodálkozás zsivalyán át — egy kettőnek nevét megjegyezni. Szives meghívásukat követve Keller Ignác presbyter házába tértünk be, ahol szenvedésük kálváriáját mondották el; bizony vastag köteteket lehetne ezekről írni. Butorzatuk a legszerényebb volt, a házon se ablak sem ajtó, a szobában egy nehéz tölgyfa asztal és egy pad, a falakon üres képrámák; a kályha ajtajai kiráncigálva feküdtek a földön, itt ott a cserép betörve. Midőn újból azzal a kívánsággal jöttem, hogy szeretném lelkészüknél, avagy tanítójuknál tiszteletemet tenni, akkor szomorú arccal beszélték, hogy öreg lelkészük elmenekült, okulva több lelkész társának szomorú példáján; tanítójuk — l6ten nyugosztalja — két hónappal ezelőtt (tehát az orosz uralom alatt) halt el. Tanítónőjük még a lelkész csaladjával együtt menekült el, és ez volt a szerencséjük, mert ki tudja mi történt volna velők. Ök magák is csak ritkán merészkedtek ki az utcára, fl férfiak az erdőkben bujdostak és csak éjszakánként, a szükségtől hajtva jártak lopva haza. A nők rőzseszedés ürügye alatt jártak ki az erdőbe és igy látták el a férfiakat élelemmel. Megmutatták az iskola épületét, ahol ajtó, ablak pad összetörue-zuzua szanaszét hevert, fl térképek némelyike az abrosz vagy a függöny szerepét vette át és már csak cafatai voltak meg. flz első időkben lovakat állítottak be az iskolatermekbe és ezek az éhségtől az ablak és ajtófélfákat beszakadásig harapták. Mindenütt piszok, büz és rengeteg gaz. A pap- és tanitólak teljesen üresen állott, mindent ki- és széthordott az ellenség. Korlátlan ura volt minden ingó és ingatlan fölött. Nála kultura, intelligencia üres szóvirág, gyönge máz, amely a tüz hevében lepattan és a nuers edény értéktenségét árulja el. A vandalismus eme ujabbkori nyilvánulásának láttára elszorul az emberi sziv, valóban Istenbe vetett bizalom, erős, szilárd akarat és buzgó tetterő képes csupán e romokon uj, pezsgő, viruló életet varázsolni .... Lassan