Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-09-30 / 39. szám

1911. EVANGELIKUS ORALLO 357 Beszterczebányai ünnepnapok. A Luther-Társaság és az E. E. E. gyámintézet ez idei Beszterezebányán szept. 23. és 24-én tartott köz­gyűlései felejthetetlen ünnepnapokká vésődtek be mind­azok szivében, akik a közgyűléseken részt venni s a beszterczebányai ev. egyháznak es a városnak vendé­gei lenni szerencsések voltak. E két vándor apostolt, illetve e gyűléseken részt venni szokott előkelő­ségeinket, világi és egyházi férfiainkat soha és sehoi nagyobb szeretettel, melegséggel, őszinte vendéglátással és figyelemmel, mondhatni előkelőséggel nem fogadták, mint Beszterezebányán. Az egész város apraja és nagyja, szegénye és gazdagja (kivéve a róm. kath. püspököt és klérust) talpon volt és ünnepi díszbe öltözve várta és lelkesen üdvözölte a vendégeket. A beszterczebányai két lelkész: Sztehló Gerő és Hajdú Lajos a rendező­bizottság élén fáradhatatlannak bizonyult. A vendég­szeretetben pedig előljárt báró Radvanszky Antal, aki radványi kastélyában báró Prónay Dezsőt, ennek fiát báró Láng Laiost, Laszkáry Gyulát, dr Radvánszky Györgyöt, Gyurátz és Scholtz püspököket látta szívesen vendégeiül. A város derék polgársága is sok vendéget fogadott hajlékába. A szépen virágzó evangelikuus egye­sület tagjai pedig vetélkedtek a vendégek kalauzolasá­ban és kiszolgálásában. Már a zólyomi állomáson nagy küldöttség fogadta az érkezőket, ahol Hajdú Lajos lel­kész a beszterczebányai egyház nevében, Licskó Sámuel zólyomi lelkész pedig a zólyomi egyház nevében mond­tak lelkes üdvözlő beszéceket, melyekre a két püspök válaszolt. Ebéd ideje lévén, a zólyomi vasúti étterem­ben a beszterczebányai evangelikus egyesület vendé­gelte meg az összes vendégeket. Ez alkalommal minden egyes vendég megkapta a szükséges tájékoztatót és a Jurkovics Emil irta 90 oldalnyi Kalauzt Beszterczebánya és vidékéről. A beszterczebányai állomáson, ahol az egyház­tanács és a város képviselőtestülete várt reánk, Sztehló Gerő mondott üdvözlő beszédet, majd 60 hintóra száll tunk fel s végig kocsiztunk 50 lovasból álló magyaro­san öltözött bandérium vezetése mellett, harang zúgás­tól kisérve, a szépen fellobogózott városon keresztül Radványba, hogy az ott ellszállásolt előkelőségeinket el­kísérjük s onnan visszajövet ki-ki a maga szállására ment. A lelkes, szeretetteljes fogadtatás lelki gyönyö­rű-éggel és jóleső őrömmel töltötte el mindnyájunk szivét. Az ünnepségek sorozatát a Luther-Társaság ne gyeds+ázado díszközgyűlésnyitotta meg, amely délután 5 órakor az evang. egyesület kétemeletes házának nagy­termében tartatott meg. A milyen örömteljes volt a fogad­tatásunk, épp olyan lehangolólag hatott ránk azon körül­mény, hogy a Társaság 25 éves jubileumi jelentőségét a közgyűlés nem domborította ki s ha a Luther Társa ságot üdvözlő három helyi szónok talpraesett beszédé­ben nem emlékszik meg a jubileumról, akkor bizony észre sem vettük volna azt. A díszközgyűlést meg­előzte az igazgató választmány ülése, amelyen több ér­dekes dolog is történt. Annak bejelentése, hogy a tár saság könyvkeroskedése 2143 K 50 f nyereséget muta­tott, örömmel és elismeréssel lett tudomásulvéve. De vegyes érzelmeket keltett azon kijelentés, hogy Raffa. • magyarázatos ujtestamentumát tovább kiadni a társa­ság nem hajlandó. Gyurátz püspök különösen kelt védel­mére Raffaynak, szerinte azt a kíméletlen és személyes élű kritikát Raffay nem érdemelte meg, annyival inkább nem, mert senki olyan fordítását a bibliának adni nem képes, amely teljesen megfelelő lenne. Ezt tudni kellett volna a bírálóknak is. Ő arra kéri a választmányt, hogy ne ejtse el e munka folytatását, mert a lelkészi karnak nagy szüksége van erre, csak kösse ki azt, hogy Raffay műve is, mielőtt az kinyomatnék, egy bíráló-bizottság­nak adassék ki, hogy az esetleges tévedések idején kj­iavíthatók legyenek. Paulik János ügyesen csoportosí­tott indokolással inkább egy, a népnek szóló magyará­zatos bibliát kiván kiadatni, mert erre a szekták keletke­zésének meggáílására és híveinknek azoktól való vissza­tartására igen nagy szükség van, hogy ne a szekták apostolai magyarázzák rosszul a bibliát népünknek, ha­nem mi magunk, mert a nép a bibliát szereti most is, de nem képes azt megérteni s azért hajlik könnyen az azt magyarázó szekték apostolai felé. Az igazgató-választmány nem döntött ; az irodaim szakbizottság elé utasította a kérdést, valamint a követ­kező kérdést is : Gyurátz püspük azon bejelentés kap­csán, hogy az „Ev. Családi Lap" 2000 K-val többe ke­rült azért, mert evi 20 szám helyett 27 jelent meg belőle, előadja a dunántúli evangeliumi egyesület azon indít­ványát, hogy a társaság az „Ev. Családi Lapot", mint önálló lapot szüntesse be s adja ki azt az „Evangélikus Lap", mint mellékletet s támogassa azonfölül a „Harang­szó"-t. Nekünk igen különösnek tetszett a püspök úr i dítványa, mert a mi tudomásunk szerint a dunántúli ev. egyesület másképen gondolta a dolgot, t. i. úgy, hogy az „Ev. Csj.ládí Lap" teljesen megszűnjön s he­lyébe a Luther-Társaság tagjai számára fizessen elő a „Harangszó"-ra. De arról, hogy az „Ev. Családi Lap" mint melléklet szerepeljen az „Ev. Lap" mellett, tud­tunkkal szó ott nem volt, mert akkor nem lett volna értelme annak, hogy a „Harangszó" e helyett adassék a tagoknak. Paulik János nyíregyházai lelkész tiltakozik az ellen, hogy a társaság lap nélkül legyen, végre is az a nézet formálódott ki, hogy az „Ev Családi Lap", inint havi folyóirat jelenjen meg tisztán művelt evang. családok részére, míg evang. népünknek a „Harangszó" adassék. E gondolattal lett kiadva az ügy az irodalmi bizottságnak. Az irói tiszteletdíjakat a választmány ekképen állapította meg : tudományos munkánál íven­kint 60 K, kiadványoknál ívenkint 50 K és népiratoknál ívenkint 40 K. A díszközgyűlés lefolyása a következő volt: Scholtz püspök, mint elnök megnyitja a gyűlést. Másképpen — így szólt — hittük és reméltük e gyűlést megnyithatni, mint ahogy ez történik. 25 éves múltra tekint vissza társulatunk a mai nappal. Úgy hittük, hogy e jubileumi közgyűlést jubileumi érzelmekkel fogjuk megkezdeni és bevégezni; sajnos, nem tehetjük meg, mert elnökünk lemondott. Ő mindent megtett, hogy Zsilinszkyt visszatartsa, de sajnos, ez lehetetlen volt. így kénytelenek vagyunk megmásíthatatlan akaratában fájó szívvel megnyugodni. Indítványozza, hogy a köz­gyűlés a lemondást tudomásul vegye s nagy érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg. A díszközgyűlés Zsilinszky lemondását fájdalom­mal vette tudomásul s a püspök indítványát elfogadta. A közgyűlést jubileuma alkalmából Vitális Gyula al­e cperes a zólyomi egyházmegye nevében magas szárnyalá­sú beszéddel, üdvözölte amely, valamint a következő üd­vözlő beszédek, Hajdú Lajosé a beszterczebányai egy­ház nevében és Sztehló Gerőé az evangelikus egyesület neveben, a díszközgyűlés fénypontját képezték Vitális Gy. beszéde :

Next

/
Oldalképek
Tartalom