Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-09-08 / 37. szám
342 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. pálya felé hajtja, azt az anyagi akadályok legkevésbbé sem fogják elriasztani. »Sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak." tanügyre tüzetesebben nem terjeszkedtem ki, mert róla már gyakran esett szó e lapok hasábjain is. A jövő legközelebbi feladata volna szerény nézetünk szerint csonka intézeteink (Aszód és Beszterczebánya) kiegészítése. Aszódon meg is indúlt már a mozgalom ebben az irányban, amennyiben az intézet volt tanítványaiból s Aszód vidéke közönségéből egy egyesület alakúit, mely célul tűzte ki, hogy az algimnáziumot főgimnáziummá fejleszti s elsősorban internátussal látja el. Ugyanígy lehetne felkarolni egyik legrégibb ev. intézetünknek Beszterczebányának az ügyét is, eshetőleg reáliskolává való átalakítással is, hiszen reáliskolánk úgy sincs. Egy másik dolog volna iskoláinknak internátussal való összekapcsolása, a kezdet lehet bármi szerény, előbb-utóbb ez az intézmény okvetlenül meg fog izmosodni. Ahol új épület épült, ott a régi épületet lehet az internátus céljaira átalakítani. Ahol elegendő tőke áll rendelkezésre, ott természetes az angol u. n. new school-okat, vagy a német „Landerziehungsheimokat" lehet mintául választani. Mindezek egyelőre természetszerűen csak jámbor óhajok, de amint az iskolai élet terén soha sincs megállás, biztosra vehető, hogy ami ev. iskoláink fejlődése is ebben az irányban fog haladni. Végűi még csak azt hangsúlyozzuk, amit föntebb már érintettünk is, hogy az egyház a saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha tanárainak időnként módot nyújt a külföldi egyetemek látogatására. Igaz, hogy egynek-másnak sikerűi állami támogatásra is szert tenni, de mi sokkal helyesebbnek tartanok, hogy ahol csak lehetséges, a magunk erejére támaszkodjunk és nem az államra. Hiszen sok nemzeti bajunknak egyik kútforrása éppen az, hogy mindent az államtól várunk. (Folyt, köv.) T Ä R C Ä. Gimnáziumaink a népesség szempontjából a következő sorrendet tüntetik fel: Budapest 641, Pozsony 499, Nyíregyháza 492, Igló 400, Szarvas 389, Rimaszombat 382, Eperjes 373, Bonyhád 368, Sopron 342, Békéscsaba 330, Selmeczbánya 280, Késmárk 257, Rozsnyó 235, Felsőlövő 175, Aszód 123, Beszterczebánya 85. — Ezek az összesen beírt tanulók. Vallásra nézve volt a vizsgálatot tett tanulók közül : ág. hitv. ev, 2102, ref. 626, unit. 6, róm, kath. 1124, gör. kath. 64, gör. kel. 46, izr. 1262. Helyenként meglehetős kedvezőtlen az ág. hitv. ev., illetve prot. tanulók arányszáma a tanulók összes létszámához és kivált az izraelitákhoz képest. (Pl. Aszódon van prot. 40, róm. kath. 48, izr. 30. Iglón 153 protestánsai szemben van 153 róm. kath., 18 gör. kath. 67 izr., egyes helyeken viszont az izraeliták nyomulnak előtérbe. Budapesten 273 prot. és 311 izr., Eperjesen 145 prot. 150 izr., Nyíregyházán prot. 217, izr. 147 stb. Egyik szimptomája ez annak, hogy a protestáns elem vezérszerepét Magyarország kulturális életében egészben vagy részben a zsidó elem készül elfoglalni. Kedvező a protestáns tanulók arányszáma: Sopronban, Beszterczebányán, Rozsnyón, Szarvason, Selmeczbányán stb. — Anyanyelvre nézve volt 15 intézetben (Budapest kivételével) magyar 3752, német 573, tót és vend 229, horvát—szerb 8, rutén 8, román 6, francia 1, angol 1. — Nemzetiségi torzsalkodások sehol sem fordultak elő. A tanúimányi előmenetelt a következő adatok mutatják (15 intézetben, Pozsony kivételével). Jeles 416, jó 905, elégséges 2249, egy elégtelen 491, két elégtelen 357, több elégtelen 239. Úgy látszik, nagyobb szigort gyakoroltak és bizonyára helyes szempontokból: Aszódon, Eperjesen, Nyíregyházán, Rimaszombaton stb., feltűnően sok a jeles Budapesten és Késmárkon. A tanuló ifjúság erkölcsi magaviselete is kielégítő volt, mindenütt a helyi viszonyokhoz mérten nagy körültekintéssel gyakorolják a házon kivűli felügyeletet. Itt-ott a szállásadók, másutt meg azon szülők ellen merülnek fel jogos panaszok, akik túlságos gyakran mulatságba viszik a gyermekeket. Eperjesen ez okból készült a tanulók szállásadóira vonatkozó szabályzat. Mindössze 11 tanulót kellett eltanácsolni, illetve kizárni. Különben jó magaviseletű volt 2790, szabályszerű 545, kevésbbé szabályszerű 15 (nem számítva Budapestet, Pozsonyt és Selmeczbányát). Az évvégi érettségi vizsgálat eredménye 10 intézetben (Aszód, Beszterczebánya, Bonyhád, Szarvas, Igló, Sopron kivételével) a következő volt: Jelesen érett 59, jól érett 91, érett 130, javító vizsgálatra utásíttatott 48, ismétlő vizsgálatra 10- Legszebb eredmény volt Budapesten és Pozsonyban, aránylag legtöbben buktak Selmeczbányán és különösen Rozsnyón, bizonyára gyengébb osztályok kerültek vizsgálatra e 2 helyen. Záradékul csak ismételhetjük, hogy tanintézeteink megfelelő magas színvonalon állanak és a bennök -mutatkozó örvendetes haladás tanárkaraink lelkes búzgóságát dicséri. Vallásos és hazafias érzelmű, egészséges és munkaszerető nemzedéket nevelnek és ezzel a haza és drága egyházunk teljes elismerésére tartanak igényt. Ha itt-ott voltak is megjegyzéseink, ezek csak egyéni véleményt fejeznek ki és nem akarnak érdemleges bírálat számba vétetni. A főiskolai Egy szerény egyéni vélemény az egyházfegyelemről. Irta és felolvasta a szepesmegyei lelkészi értekezletnek Poprádon, 1910. május 24-én tartott gyűlésén. Kirchknopf Gusztáv, késmárki ev. pap. (Folytatás.) Avagy mi jogosít fel bennünket, az evangéliomnak szolgáit, hogy figyelmen kivül hagyjuk azon rendelkezést: »Meghagyjuk pedig néktek, atyámfiai, ami Urunk a Jézus Krisztus nevében, hogy megvonjátok magatokat minden atyafiútól, aki rendetlenül viseli magát és nem a tanított tudomány szerint, melyet vett mi tőlünk«? Vagy talán ezen Thessalonikaiakhoz írt intelem (II. 3., 6.) nem nekünk Íratott, ami tanúiságunkra ! Vagy miért hagyjuk figyelmen kivül a Titushoz írt intést (3., 10.): „Az eretnek embert egy vagy két intés után megvessed, tudván, hogy aki ilyen, az vétkezik és elfordult, úgymint ki az ő maga Ítélete által is vádoltatik," — talán azért, mert közöttünk nincsen egyetlen gonosz?! És akkor is nem kellene vigyáznunk, a kik hisszük, hogy állunk, hogy el ne essünk? Avagy miért irta Pál az ő igaz fiának a hitben, Timoteusnak (I. 1., 19--20.):
